Cél
Dzsenderfront
Magyar értelmiségiek nyilvános felolvasást terveztek. Megnyitót mondott dr. Téglásy Imre író, műfordító, az Alfa Szövetség elnöke, a Human Life International Magyarország igazgatója, 11 gyermek édesapja. Őt kérdezte a Présház.
- Elnök úr, miért döntöttek úgy, hogy a vírusháború és a nemzetközi migránsbűnözés tombolása idején Önök a dzsenderfronton kezdik a szellemi honvédelem lövészárkait kiásni?
- Klasszika-filológusként vagy irodalomtörténészként talán fölkapaszkodhattam volna a „latinitas” vagy akár a régi magyar irodalom kutatóinak kellemes kilátással kecsegtető elefántcsonttornyába is. Egy magzatkori élményem azonban eltérített a „tudni nem érdemes dolgok tudományától”. Osztályellenségként megbélyegzett, férjével és gyermekeivel 1951-ben kitelepített, megalázott és megszomorított anyám mindent elkövetett, hogy a méhében fejlődő „teher” (ebből lettem én) ne nehezítse amúgy is keserves sorsukat: abortálni próbált. Világra jöttöm utáni töprengő, eszmélkedő éveimben sok-sok éven át kutattam a magzatelhajtás saját köldökömön túl embermilliárdokat is érintő testi és lelki sérülésének okrendszerét. Először azt gondoltam, hogy nemzetünk (és persze a mindenfelé fogyatkozó Európa nemzeteinek) legbelső, legintimebb határai az anyaméheken belül húzódnak. Ott, ahol a nemzés szent szertartása nyomán a múltunkat, jelenünket és jövőnket is tovább éltető magzatgyermekek megfogannak… Aztán rá kellett jönnöm, hogy egy másik „helyen”, nevezetesen szülőképes honfitársaink lelki termékenységében már ezt megelőzően lejátszódik az élet és a halál, a megmaradás vagy a kihalás egyénien közösségi drámája. Öt éves kislányom már tudja - hiszen hét diplomás, „családlogisztikai főmérnök” feleségemmel erre tanítottuk -, hogy kés, villa, olló gyerek kezébe nem való, mert azzal súlyos sérülést okozhat magának vagy másoknak. Ezzel szemben a gyermeknek mindent szabad cukrosított jelszavával csábító, többnyire gyermektelen és lelkükben is meddő aktivisták megkérdőjelezik, illetve a maguk programjának megfelelően felül is akarják írni a ma még valamelyest azért érvényesülő szülői jogokat. Pedig nem csak a természetjog ősi és isteni alkotmánya, hanem Magyarország emberi Alaptörvénye is leszögezi, hogy „minden gyermeknek joga van a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz”. Azt is kijelenti, hogy ezt a „megfelelőséget” mindenki mást megelőzően a szülők biztosítják azzal, hogy megválasztják „a gyermeküknek adandó nevelést.”
Ezzel szemben azt látjuk, hogy a globális tőketulajdonosok programját erőszakosan népszerűsítő, „táborokba gyűlt bitangok” világszerte arra idomítják a nemzeteket, hogy gyermekeinkkel együtt nyugodtan harapjunk csak bele emberkísérleteik kígyóméreggel átitatott almájába….
- Önök tanúságot tesznek a férfi és nő szerelme ügyében egy „oly korban”, mikor nemzeti egészségünket a gender-ideológiával jelentkező „új, ordas eszme” zsarnoksága fenyegeti. Miért van az, hogy az uszulást a szellemi teljesítményükre oly büszke européerek nem veszik észre?
- Az európai ember eddig sajnos még nem vette észre, hogy elvesztette az Út, az Igazság és az Élet iránymutatását és ezek helyett a 200 éve alakuló gazdasági-politikai modell lényegét adó termelékenység anyagelvű fétisét kezdte imádni. Lecserélte a testi és lelki termékenység korábban évmilliókon át embert virágzó szerelemkultuszát azzal, hogy bálványok előtt hajtott fejet s térdet. Halálfejet faragott a rügyező ágaitól lecsonkolt Életfába… Ez az oka annak, hogy napjainkban az emberiség írott történelmének legnagyobb katasztrófáját tapasztaljuk. Életvédő és »választáspárti« szakértő csoportok visszafogott és egybehangzó becslése szerint 1966 óta világszerte mintegy kétmilliárdnyi – Isten képére és hasonlatosságára teremtett – gyermeket öltünk meg abortusszal. De ahogy a népirtások története igazolja, a pusztítás nem gázkamrákkal, gulágokkal, ítéletvégrehajtó abortőrökkel, hanem a háború más, kezdetben még rejtettebb eszközeit ránk tukmáló elméletek ügynökeivel kezdődik. Ezek most egy mesekönyvnek álcázott irományt állítottak hadrendbe a nem-nemzés-nemzetség-nemzet fogalomsor föllazítására, nemi egészségünk megrontására. A Meseország mindenkié című hadieszköz báránybőr kötésben kapható a könyvesboltokban. Ha azonban kinyitjuk és beleolvasunk a „mű”-be, akkor a tartalom farkasbűzt idéz. Minden honfitársunknak, akiknek talán most még nem is tűnik kihívásnak nemzetünk szellemi, mentális védelme, gyermekeink biztonsága, bátran be kell mutatnunk, hogy ez a könyvesbolti áru nem mesekönyv, ezért nem is oda való. Ez olyan fegyver, amit egy gyermekáldozatokat követelő polgárháború zsoldosai szerkesztettek ellenünk. Gyermekeink békéje és a nemzet jövője érdekében ezt a pokolgépet hatástalanítani kell!
- Önök felolvasással lépnek küzdelembe olyan vészkorszakban, amikor - helyzetértékelésük szerint - a gender dysphoria keresztény kultúránkat és nemzetünk túlélését fenyegeti. Mitől remélik, hogy a magyar művészet ereje elegendő a spekulánsok által felbérelt szélsőség propagandahadjáratának rafináltsága és gátlástalansága ellen?
- A „magyar” művészek akkor sem lehetnek ketrecharcosok, ha nem csupán magyarul írnak, hanem magyarul éreznek, gondolkodnak és alkotnak is. Az általam tisztelt művészek persze sosem húzódtak elefánttoronyba. Álláspontom szerint az igaz magyar művész feladata most is az, hogy hiteles, magas színvonalú alkotásokkal megtisztítsa honfitársainak érzés- és gondolatvilágát a rárakódó szennytől, hogy küldetése jegyében éltető forrásvízet fakaszthasson mindazoknak a gyermekeknek és felnőtteknek, akik igazán gyógyító, rontáselhárító igékre szomjaznak. Tegye ezt akár úgy, ahogyan ezt a Biblia tanítása alapján Szabó Dezső írta: „Minden magyar felelős minden magyarért.” A ma meséinket, holnap talán népdalainkat, holnapután irodalmunkat, történelmünket, sőt egész kultúránkat felforgató, nemi önazonosságunkat is becsmérlő, meghamisító törekvésekkel szemben itt és ma is érvényes ez a bartóki intés: „Csak tiszta forrásból!” A „Meseország mindenkié” című irományt, amely „nárciszország” ön- és közveszélyes bűvöletét sugallja, nem tekintem se magyar, sem felelős, se tiszta alkotásnak. Káros hatása ugyanabból a nemi egészséget fertőző, kezdetben „csak” mentális, később fizikai romlást is eredményező nemi betegségből származik, ami – Szophoklész Oidipusz című drámája szerint – maga a „döghalál”. A gender-nemtelenítés halálos fertőzésével szemben arra bátorítom minden nemes honfitársamat, hogy életre, szerelemre fel!
Egyetemisták az Online Közoktatásért
Önkéntes magyar egyetemisták karöltve alig két nap alatt létrehoztak egy eszközt, amely segíti a pedagógusok és diákok átállását az online oktatásra. Dobos Dominiknak, az EOK - Egyetemisták az Online Közoktatásért – IT-vezetőjének tett föl kérdéseket a Présház.
2020. március 26.
- Dobos úr, a hatalmas kereshető tudástár mellett a tanárok számára is rendelkezésre bocsátanak oktatóanyagot, amelyből elsajátíthatják a szükséges eszközök használatát. Mennyiben felhasználóbarát ez az anyag?
- Teljes mértékben felhasználóbarát ez az anyag. Olyan oldalakat ajánlunk, melyeket magunk is ismerünk és használunk hosszú idők óta, több fortélyát, előnyét és hátrányát is kiismertük. Úgy gondoljuk, hogy ami nekünk bevált, azt szívesen osztjuk meg másokkal is. Emellett a tanárok számára készült oktatóanyagok menüpontjának külön fejlesztőgárdája van, akik speciálisan ezzel és ennek módszertanával foglalkoznak.
- A kezdeményezésben olyan neves együttműködők is felajánlották a segítségüket, mint a Prezi, a Balassi Kard Művészeti Alapítvány vagy a Studium Generale, illetve már a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete is megosztotta közösségi oldalán. Őket mi motiválja?
- A nevükben nyilván nem nyilatkozhatok, de úgy gondolom, hogy minden jelenlegi és jövőbeli partnerünket ugyanaz motiválja, mint minket: az egymáson való segítés ebben a nehéz helyzetben is. Egy gazdasági válság küszöbén állunk, nyakig benne vagyunk a pácban, ennek ellenére ingyenessé tette több oldal is a tudásanyagát. Ez szerintem becsülendő és követendő példa, hogy a saját, potenciálisan megnövekedő bevételük elé helyezték a közösség érdekét. Minden elismerésem az Övék!
- A nagy igényt a szolgáltatás iránt mutatja az is, hogy csupán néhány nap alatt már több mint 50.000 felhasználónál és 180.000 oldalmegtekintésnél jár a honlap. A gyakorlati hozamot hogyan érzékelik?
- Ez a szám elképesztő. Jobban belelátva a dolgokba úgy érzékeljük, hogy egyre több a visszatérő vendég, egyre többen lépnek a platform felületére Classroom-ból vagy Krétából, ami azt mutatja, hogy már iskolák és tanárok is ajánlanak minket. Az egyik legnagyobb, leggyorsabban növekvő és legfrissebb oktatási felület lettünk. Ez azonban hatalmas felelősséggel jár, ehhez napról napra próbálunk felnőni és 110%-ot nyújtani.
- Megdöbbentő szám, hogy ez alatt az idő alatt több mint 4500 egyetemista csatlakozott Önökhöz. Az ő számukra mi jelent plusz előnyt?
- Habár én még nem vagyok egyetemista, úgy gondolom, hogy csodálatos ez a közösség. Az a felnőttes felfogás és segíteni akarás, amit tapasztalunk, szinte hihetetlen. 4500 ember egy kisváros lélekszáma, ebbe nagyon furcsa belegondolni. A mi kisvárosunk „lakóinak" legnagyobb előnye és dicsérete az az általános társadalmi megbecsülés, amit napról napra kapunk. Emellett az erkölcsi siker mellett úgy gondolom, hogy mind a tanár szakos, mind az egyéb (pl. informatika szakos) hallgatók számára versenyképes referenciát tud majd nyújtani a platform a jövőre nézve.
- Civil szervezetek – köztük a Balassi Kard Művészeti Alapítvány: www.balassi.eu –hogyan járulhatnak hozzá az értékteremtéshez?
- Civil szervezetekkel kölcsönös együttműködési lehetőségeket keresünk. Ha úgy gondolja a Balassi Kard Művészeti Alapítvány vezetősége, hogy szakmai partnerként segíthetjük egymás munkáját, mi erre rendkívül nyitottak vagyunk.
Személyes végszóként pedig azt üzenem: vigyázzunk egymásra ebben a nehéz időszakban is. Ha tehetjük, maradjunk otthon azokért az emberekért, akik most értünk dolgoznak. Nem szabad, hogy eluralkodjon a pánikhangulat, tiszteljük és szeressük a másikat és bízzunk a Jóistenben.
„Legnagyobb cél pedig, itt, e földi létben,
Ember lenni mindég, minden körülményben" - Arany János.
Elfeledett történelmi nagyságok
Taksony fejedelem eltűnt a múlt homályában, pedig a kereszténység fölvételét már ő is megkísérelte. Senki nem tud Lekcsey Sulyok Balázsról, pedig két lánya is történelmi nagyságot hozott a világra. Felsőbüki Nagy Pál ismeretlen a mai nemzedékek előtt, holott az Akadémia megalapítását előbb kezdeményezte - ha csak percekkel is - mint Széchenyi. Csorba Csaba történésznek tett föl kérdéseket a Présház.
2019. május 9.
- Tanár úr, a kereszténységet Géza fejedelem révén vette föl hazánk, sőt már az ő apja, Taksony is megpróbált térítőket behozni. Egy esztergomi városvezető nemrég mégis úgy köszöntötte közönségét, hogy "Szent István városában üdvözlöm önöket." Miért keltett volna jobb hangulatot, ha Géza fejedelem és Szent István városát említette volna, még akkor is, ha azt a Taksonyt kifelejti, aki valószínűleg az ország első fővárosává tette Esztergomot?
- A kereszténységgel való kapcsolat kezdetei, a kereszténység felvétele hosszas folyamat lehetett, amelynek egyes lépcsőfokai többnyire máig fennmaradt írásbeli dokumentumokban nem követhetők. Régészeti feltárásoktól remélhetünk leginkább adatokat. Mind nyugati (latin), mind a keleti (görög) kereszténység irányába történtek lépések. A két irányzat versengett egymással, sőt a nyugati irányzaton belül is kemény küzdelem folyt azért, hogy kik legyenek a magyarság térítői, s a vallás örve alatt kik szerezzenek hatalmi befolyást a Kárpát-medencében.
Szt. István törvényét minden különösebb kommentár nélkül szokás emlegetni: minden tíz falu építsen templomot. A régészettől várhatjuk azt, hogy kiderítse, a Kárpát-medencében a 10-11. század fordulóján hány faluszerű település lehetett a Kárpát-medencében, mekkorák voltak ezek, milyen távolságban egymástól, milyen volt az úthálózat. Ezekre a kérdésekre jelenleg nem ismerjük a választ, mindenfajta eddig ismeretes becslés valójában megalapozatlan találgatásnak minősíthető!
Egy kicsiny templom felépítéséhez is olyan sajátos szakmai ismeretekre volt szükség, amivel a magyarság nem rendelkezett. Latin ill. görög liturgiát ismerő külföldi szakemberek (több tucat, akár százas nagyságrendű) kellett az építkezések irányításához, akik aztán betaníthattak magyarokat is. Sajátos felkészültség kellett az oltár elkészítéséhez is. Papokat kellett kiképezni, akik ismerték a latin vagy görög egyházi nyelvet, s emellett magyarul is képesek voltak megismertetni a néppel a vallás alapjait. A papoknak természetesen szükségük volt legalább misekönyvre. Százas nagyságrendű misekönyvek előállítása sem kis feladatnak számított, s ki kellett fokozatosan képezni a magyar kódexmásolók csapatát is.
Nagyon valószínű, hogy a teljes Kárpát-medencét lefedő templomi rendszer kiépítéséhez legalább egy évszázadra, ha nem több időre volt szükség. Nagy valószínűség szerint az első templomok jelentős része nem időtálló anyagból (kőből-téglából) készülhetett, hanem fából ácsolt lehetett, amelyeket aztán vagy újra és újra megújítottak, vagy átépítettek időtálló anyagból. Számítani kell az ún, pogánylázadások pusztításaira is…
- Sulyok Anna Balassi édesanyja. Sulyok Krisztina Bocskai Istvánt hozta világra. Lánytestvérük Sulyok Sára, Dobó István felesége, Krisztina és Ferenc anyja. Apjuk Lekcsey Sulyok Balázs, akit úgy emleget a história, hogy Nándorfehérvár miatta esett el. Miért érdemes Lekcsey Sulyok Balázs alakját fölidézni legalább a történelem iránt érdeklődő fiataljaink előtt?
- A déli „végvári rendszernek” Nándorfehérvár volt a legerősebb (sőt egyetlen igazán erős) tagja. A több vár ugyan nevében végvár volt, valójában azonban nem különböztek az ország többi várától, amelyek elsősorban védhető lakóhelyek voltak, nem pedig kifejezetten katonai célt szolgáló építmények. Még ennek az egyetlen várnak az erődítményeit sem fejlesztették 1456 után uralkodóink (Mátyás sem, a Jagellók sem!). 1521-ben az őrség létszáma nem volt megfelelő, a felszerelése sem, a fizetésük elmaradozása rendszerré vált, s nem volt alkalmas, jól felkészült kapitánya sem, mint az a Tallóci volt, aki 1440-ban 6 hónapig tudta a szultánnal szemben védeni!
Zsigmond korától 1526-ig a nagy török elleni felszabadító hadjárat irreális, végzetessé váló délibábja lebegett Magyarország hatalmasai előtt, amit nyugatról, főleg a pápák tüzeltek. A dilettantizmus csúcsa az 1514-es évben következett be. Az a rengeteg pénz, ami Bakócz a pápai tiara megszerzésének értelmetlen, dilettáns kalandjába belefektetett, nagyon hiányzott aztán Nándorfehérvárnál!!!
- Az egyik legkiválóbb magyar országgyűlési képviselő Felsőbüki Nagy Pál volt, aki rengeteg más érdeme mellett az Akadémia megalapítását kezdeményezte Pozsonyban, pár perccel Széchenyi előtt. Miért nem hagyhatjuk, hogy Felsőbüki Nagy Pál feledésbe merüljön?
- Felsőbüki Nagy Pálnak vannak elévülhetetlen érdemei az Akadémia körül és más tekintetben is, s azokat valóban ismerni kellene, de tartozunk azzal is az igazságban (Barta István 1963-ban a Századok c. folyóiratban megírta), hogy az 1840-es évektől kezdve behódolt a Habsburg udvarnak, s perifériára sodródott (1857-ben halt meg).
Általánosságban kijelenthetjük, hogy a történelemtanításunk túlontúl sok adatot (ezen belül eseményeket, neveket) követel meg a tanulóktól már általános iskolában is. Mondjuk ki nyíltan, ezeket nagyon gyorsan elfeledi a legtöbb ember. Egyébként is ma már az internet korában néhány ujjmozdulattal bárki, bármikor gyors információhoz juthat, fölösleges agyunkat terhelni. Sokkalta fontosabb lenne, hogy adatok tömege helyett azt tanítsuk meg, különböző korban mit jelentett a magyarságunk, milyen volt a helyünk Európában, hogyan jutott lépésről lépésre az ország a 21. századi állapotához. Tehát érzelmileg kell feltölteni a felnövő nemzedékeket, nem feledésre ítélt adatokkal kell teletömnünk a fejüket.
Kép: Taksony fejedelem a Képes Krónikában - wikipedia.org
Adathalász-rizikó hazánkban
Az idén online véleményvezérek bevonásával folytatódik a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság tavaly indított, Online parák elnevezésű kampánya – jelentette be Takách-Batta Zsuzsanna, a hatóság kommunikációs igazgatója. A kezdeményezés részleteiről kérdezte a hatóságot a Présház.
A kampányban résztvevő vloggerek fiatalos stílusban mesélnek kortársaiknak a személyes adatok védelméről, a biztonsági beállítások jelentőségéről, különböző jogsértésekről, megfélemlítésről és zaklatásról, a beleegyezés nélkül közzétett privát fotókról, videókról, ezzel is segítve a fiatalok online tudatosságát. Önök milyen szempontok alapján választják ki az erre alkalmas vloggereket?
Kreatívpartnerünk a vloggereket képviselő ügynökséggel egyeztetett arról, hogy mely influencereknek vannak a netes sérelmekhez kapcsolódó tapasztalatai, melyiküket érdekli ez a téma, melyikük naptára nyitott a januári együttműködésre és készítene szívesen videót segítségül követőiknek egy-egy problémakörben. Szerettünk volna a 11-16 éves célcsoportban népszerű, de nagyon különböző karakterekkel dolgozni, akik világába belefér az, hogy saját hibáikat és az őket ért sérelmeket is hitelesen elmeséljék.
Az idén a kampány részeként nmmh.hu/para címen indult egy új weboldal, amely gyakorlati tanácsokkal szolgál a közösségi felületeken jogsértő tartalmakkal találkozó gyermekeknek és szüleiknek. Hogyan teszik lehetővé, hogy a szülők kérdéseket tegyenek föl a témában, és azokra érdemi, konkrét válaszokat kapjanak, tehát ne csak egy újabb link elküldése legyen a felelet, ahogyan az ma más intézményeknél szokásos?
A weboldalunk gyakorlati tanácsai képes útmutatók az egyes közösségi felületek jelentési lehetőségeiről. Ha bárkit a kategóriáinknak megfelelő netes sérelem ér, az annak linkjeit, dokumentumait a bejelentőfelületünkön keresztül és emailben juttathatja el hozzánk. Kollégáink mindegyikre érdemi, konkrét választ adnak, és szükség esetén igyekeznek közbenjárni a szolgáltatóknál a sérelem rendezése érdekében. Munkatársaink előre szervezett formában iskolákban, nagyobb közösségekben is szívesen tartanak előadást, és válaszolnak kérdésekre, ha erre igény van, de a jogsegélyszolgálatunk elsődleges feladata nem kommunikációs fórum biztosítása. Több intézmény is szervez viszont rendszeresen szülői fórumokat, előadásokat, elég, ha csak a Felelős Szülők Iskolájára (felelosszulokiskolaja.hu) gondolunk.
Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Az eddig kikristályosított hazai informatikai kultúra értékeit hogyan használják fel arra, hogy együttműködve civil szervezetekkel - köztük a Balassi Kard Művészeti Alapítánnyal - védjék a magyar családokat az adathalászat kockázatai ellen?
Az adathalászattal szembeni védekezés összetett feladat, annak több módja is lehet, nagyon fontos tehát, hogy mindig körültekintően járjunk el. Például ne válaszoljunk a gyanúsnak tűnő, adathalász levelekre, ne kattintsunk gyanús linkre, vagy ha megtettük, ne adjuk meg adatainkat az adathalász oldalon, sőt, a legegyszerűbb, ha a levelet töröljük a postafiókunkból. Ha az adathalász levél alapján véletlenül befizetést indítottunk, haladéktalanul vegyük fel a kapcsolatot a számlavezető bankunkkal. Mivel az ilyen típusú e-maileket tömegesen küldik ki, és az érintett nagyvállalatok rendszerint gyorsan tudomást szereznek az adathalász kísérletekről, érdemes tájékozódni az érintett vállalat hivatalos weboldalán, ahol jelzik, hol és milyen módon lehet bejelenteni az adathalász kísérletet. De az ezzel kapcsolatos további részleteket egy cikkben is összefoglaltuk a honlapunkon:
http://nmhh.hu/cikk/197741/Hogyan_kerulhetjuk_el_az_adathalaszok_halojat
Délkeleti kockázat
A közvetlen demokrácia európai útjai, különös tekintettel az európai polgári kezdeményezésre – ezzel a címmel tartott előadást Wágner Tamás Zoltán a Kisebbségi Jogvédő intézet közelmúltbeli: Magyarok jogvédelme a Kárpát-medencében című budapesti konferenciáján. A KJI jogászának tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.
2018. december 9.
- Wágner úr, a mintegy ötvenmillió európai uniós polgárt védelmezni akaró Minority SafePack európai polgári kezdeményezés bejegyzése ellen annak idején Bukarest tiltakozott. Vincze Loránt, az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójának (FUEN) elnöke 2017. augusztus 31-én a Présház Hírportálnak azt nyilatkozta: „Romániában nincs megfelelően megoldva a kisebbségek helyzete, hiszen ha minden rendben lenne, Romániának sem lenne félnivalója, ugyanúgy, ahogy Németországnak vagy Magyarországnak sincs félnivalója a Minority SafePack kezdeményezéstől.” Ön az európai polgári kezdeményezés intézményének ismerőjeként mit tapasztal az erdélyi állapotokról?
- Csak megerősíteni tudom Vincze Lóránt elnök úr szavait. Romániában hosszú ideje rendszerszintű magyarellenességről beszélhetünk. Ennek kapcsán elegendő csak utalnunk a székely zászlók, magyar feliratok ellen indított perekre, a korábban már visszaszolgáltatott ingatlanok visszavételére (például Székely Mikó Kollégium esete), valamint a nyelvhasználati jogok folyamatos semmibevételére. Emellett időről időre a román médiában szabályos uszítás zajlik az erdélyi magyarok és Magyarország ellen. Utóbbira jó példa az idén december 1-én megtörtént eset, amikor Budapesten egy román gyerekeket szállító busz sofőrje a járművet éjszakára egy stadion parkolójában hagyta, s reggel észrevette, hogy az egyik ablaka betört. Az eseményeket viszont az Antena 3 hírtelevízió teljesen meghamisítva a következő címmel tálalta: „Incidens Magyarországon. Kövekkel támadtak rá egy román gyerekeket szállító autóbuszra Budapesten, épp a nemzeti ünnep alkalmával”. Mindez azért szomorú, mivel a két ország több tekintetben is egymásra van utalva. Itt elegendő csak megemlíteni azt, hogy mind a magyar, mind a román kisebbséget sújtja Ukrajnában az egyre inkább elharapódzó sovinizmus, melynek következtében veszélybe került az anyanyelvi oktatáshoz való jog, illetve a nyelvhasználati jogok. E területen a két országnak közösen kellene fellépnie, ami sokkal hatékonyabb lenne, mivel az ukrán kormány így nem hivatkozhatna arra, hogy „csak” Magyarország tiltakozik a jogsértő lépések ellen.
- Egy évvel később, 2018. augusztus 2-án Vincze Loránt FUEN-elnök a Présház Hírportálnak kifejtette: a katalánok és a baszkok talán a legszervezettebbek egész Európában, ők az Európai Unióval való kapcsolattartásban nem használhatják anyanyelvüket, annak ellenére, hogy többmilliós közösségekről van szó. Az európai polgári kezdeményezés intézménye hogyan tud segíteni Balassi földjén, a Felvidéken, a Rákóczik térségében, a Kárpátalján, a Bolyaiak hazájában, Erdélyben, és Kosztolányi szülőhelyén, a Délvidéken magyarjainknak abban, hogy hivatalosan ősi anyanyelvüket használhassák?
- A Minority SafePack kezdeményezés célul tűzte ki, hogy az etnikai-nyelvi sokszínűség megőrzését az Európai Unióban. Ennek érdekében meg kell teremteni a valódi nyelvi egyenlőséget, mivel a jelenlegi irányvonal a tagállamok hivatalos nyelveit részesíti előnyben. A kezdeményezők szerint erre a legalkalmasabb eszköz egy Tanács-i ajánlás lenne, mely többek között előírásokat tartalmazna a kisebbségi nyelvhasználatra a közigazgatás. oktatás, igazságügy, média és egészségügy területén. Ez pedig egyértelműen ösztönzőleg hatna a felvidéki és erdélyi magyarok nyelvhasználati törekvéseire is – beleértve a civil szervezetek ez irányú küzdelmét is –, mivel a tagállami hatóságokkal szemben egy uniós jogi aktusra hivatkozhatnának. Mindez kiegészülve az uniós intézmények – elsősorban az Európai Parlament – fokozatos nyitottabbá válásával bíztató helyzetet teremtene.
A délvidéki magyarok is profitálhatnának mindebből, hiszen Szerbia uniós tagjelölt, s a csatlakozáshoz a saját jogrendjét harmonizálnia kell az uniós jogrenddel. Véleményem szerint ez elsősorban nem új jogszabályok elfogadásában nyilvánulná meg, hanem az eddigiek következetesebb végrehajtásában. E tekintetben már most ki kell emelnünk, hogy e téren az Európai Parlament ismételten cselekvésre szólította fel Szerbiát.
Kárpátalja tekintetében viszont már nem vagyok ilyen bizakodó, mivel Ukrajna jelen pillanatban évtizedekre van az Európai Uniótól, s a jelenlegi vezetés láthatóan nem az ország felzárkóztatásán munkálkodik, hanem erőszakosan nemzetállamot akar építeni. Ilyen körülmények közepette pedig aligha fognak tekintettel lenni az Európai Unióban zajló pozitív változásokra. Ennek ellenére a helyi magyarságnak és a magyar kormánynak hivatkozási alapot jelentene, melyet felhasználhatna a jogérvényesítésért folyó harcban.
- Fedezd föl saját kultúrád – hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Az európai polgári kezdeményezés hogyan tud segíteni a civil szervezeteknek – köztük a Balassi Kard Művészeti Alapítványnak – abban, hogy a Felföldön, Erdélyben, a Délvidéken és Burgenlandban művészeti rendezvényekkel, média- és művészeti díjátadásokkal fedeztesse föl a magyar kultúra szépségét ottani magyarjainkkal?
- A Minority SafePack kezdeményezés ezzel kapcsolatban szorgalmazza a regionális alapok átalakítását – a meglévő rendelet felülvizsgálatával –, hogy a tematikus célkitűzések sorába kerüljön be a nemzeti kisebbségek, a nyelvi sokszínűség védelme. A kezdeményezők szerint ugyanis a nemzeti kisebbségek a híd szerepét töltik be az egyes régiók között, melyet ez idáig az uniós regionális politika figyelmen kívül hagyott. E tekintetben továbbá hangsúlyozzák, hogy az ez irányú támogatások e közösségek megmaradása mellett elősegítik a területi kohéziót is.
A Balassi Kard Művészeti Alapítvány küldetése pedig éppen ebbe a keretbe illeszkedik, hiszen támogatja és összeköti a szomszédos országokban élő magyarságot Magyarországgal. Ha tehát a javaslat e pontja megvalósulna, akkor uniós forrásokra is támaszkodhatna, ami komoly anyagi terhet venne le a szervezet válláról, melynek következtében tevékenységét is kiterjeszthetné.
Az év honlapja
Zsinórban negyedik alkalommal választották az Év Honlapjának a mateking.hu-t. Ez Magyarország legnépszerűbb egyetemi e-learning oldala. A honlapon jelenleg 1046 egyetemi és 241 középiskolai tananyag található, és jelenleg 100 ezer felhasználó él a lehetőséggel. Mosóczi András, a honlap ötletgazdája bejelentette: kétszeresére növelték a mateking.hu weboldalon a tananyagok számát és alapjaiban dolgozták át a teljes előfizetési rendszert. Neki tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.
2018. november 18.
- Mosóczi úr, Önök az eddig megszokott lépésről lépésre tanulás mellett bevezették a léptetés hanggal funkciót, ami kényelmesebbé és gyorsabbá teszi a megértést azzal, hogy egyszerre látható és hallható is minden, így az információ több különböző csatornán jut el az agyba. Várható-e, hogy a diákok ettől ne csak könnyebben megértsék, hanem meg is szeressék a matematikát?
- Azt hiszem ez önmagáért beszél: https://www.mateking.hu/kozepiskolai-matek/statisztika/modusz-es-median A logikusan felépített és ábrákkal megerősített magyarázatok mellett van egy sajátos hangulata a mateking.hu-nak, amitől azok is elmosolyodnak matektanulás közben, akik bevallottan nem szeretik a matematikát.
- Ön úgy sejti, hogy az eddigi egy funkció helyett mostanra három érhető el, és az irányítást teljesen a felhasználók kezébe adták. Ezt miből gondolja?
- Egy videós oktató oldal esetében a diák egyetlen dolgot tehet: megnézi a videót.
Ezt a mateking.hu oldalon is megteheti, de ez csak egy, a három funkció közül. Tanulhat ugyanis lépésről-lépésre a saját tempójában, miközben ugyanúgy hallgatja a videóban is elhangzó magyarázatokat és haladhat gyorsabban is, átpörgetve azokat a részeket, amiket már tud. Minden tananyag sok-sok apró lépésből épül fel, és mindenki a saját tudásának megfelelően döntheti el, hogy mennyi időt tölt az egyes lépésekkel.
- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Ezt a fölfedezést hogyan segíthetjük elő a különféle e-learning rendszereknek az oktatásba történő hatékony integrálásával?
- Az e-learning az új idők tankönyve. Sokan hiszik azt, - tévesen - hogy az e-learning helyettesítheti a tanárokat. Csak megnyomunk egy gombot és bumm, a diákok már tanulnak is. Ez egy hibás megközelítés. Az e-lerning nem több és nem kevesebb, mint egy megelevenedő tankönyv, ami a benne rejlő lehetőségekkel sokkal erősebb támaszt ad az otthoni tanuláshoz, mint bármi más. Úgy gondolom, hogy kultúrához a lexikális tudáson, a gondolkodás megtanulásán, a hagyományaink megőrzésén és az anyanyelv tiszteletén keresztül vezet az út. A mateking segít megtanulni gondolkodni és úgy gondolom -ez viccesen hangozhat, de - segít fölfedezni egy kicsit a magyar nyelvet is. Olyan a szóhasználata, ami fiatalos, lendületes, de mégis szabatosan fogalmaz és talán egy kicsit arra is tanít, hogy a magyar nyelv meglévő kifejezésivel is alkothatunk “modern” szöveget, nem kell ehhez a szleng és a divatszavak irányába elmenni.
Levél Szilágyi Istvánhoz
Tisztelt Író Úr!
Kérem, ne lepődjék meg ezen a pár soron. Akár gondolja, akár nem, az idők folyamán eggyé nőttünk. S ezért én végtelenül boldog vagyok. Sőt csodálom Önt, aki Jajdont – embereivel, szőlőkapásaival, tímárjaival, szerelmeivel, hordóival – a nyakába vette. Honnan volt ereje, mi több, bátorsága, belepillantani – belepillantani?, beleépülni! – az életünkbe. A nyár szekerére csak azért ült föl, hogy őszre megérkezzék? Ősszel meg, takaros lányokkal, azért taposta a kádban a szőlőt, hogy a kibuggyant lével az éjszakát vörösre festhesse?
Akárhogy is van, fogta – megfogatta velem, a kezembe adta – a szabóollót, hogy lányságom káprázattal teli éjszakáján szíven szúrjam a szeretőmet. Dénesnek nem a szaga dühített föl – jóízű izzadtság a mezei munkák után –, hanem a paraszti lénye, csöndes sültcipó pillantása. Nem akarta észrevenni – s Önnek tudnia kell, ezért lakolt meg –, hogy a szeretkezést valójában a Nagy Fejedelem (megfakult olajnyomat a falon) végezte be. Miért? Mert csak ő volt hozzám illő.
Azért taszítottam a bűn mocsarába, talán nevezhető a kút ilyen nyúlós állapotú végcélnak, mert halálában is uralkodni akartam rajta. Éjt nappallá téve hordtam a követ a feneketlen mélységbe – Ön a nyomomba járt és kifürkészte minden tettemet –, hogy evvel az étekkel jóllakjék a világ. Nem Dénes, nem a mélyben a gyermekeiként alul hancúrozó malacok, nem Mari, nem Béla úr, nem Faggyas. hanem az egész világ. Az egész világ, amely nem akart tudomást venni boldogtalan életemről.
Ha volt mersze mindezt kifürkészni – a jajdoni boldogság-palota pokoljárását –, legyen mersze kijelenteni: nem éltem hiába. Persze azzal, hogy hókon ütöttek – elég kényelmetlen volt –, még nem haltam meg, s így az idők folyamán több minden tudomásomra jutott. Elsőbben az, hogy Ön mily magasra jutott az uborkafán. Mert a szoknyám szélébe kapaszkodott? Nem, mert kitalációját (regénynek is mondják) dosztojevszkiji magasba emelte.
Összegyűlvén a mennyei pokolban gyakran beszélgetünk a Kő hull apadó kútba sikeréről. Azt is hallottuk, hogy pár évvel ezelőtt a Magyar Írók Szövetsége Önt Nobel-díjra terjesztette föl. A világraszóló kitüntetést már rég megérdemelte volna. Reméljük, nem kell sokáig várni!
Nekünk nem – ki tudja, miért nem – adatott meg az az életteher, hogy nyolcvan évig éljünk. Önnek megadatott. Kívánunk még sok-sok munkás évet!
Tisztelt Író Úr! Isten éltesse sokáig!
Szeretettel üdvözli csodálója:
Szendy Ilka
Jajdon, 1897. erember 9.
(Elhangzott Szilágyi István köszöntésén 2018. október 18-án Kolozsvárt, a Magyar Konzulátuson. A levelet Szakolczay Lajos Széchenyi-díjas irodalomtörténész írta.)
Szilágyi István erdélyi magyar író a 80. születésnapja alkalmából Budapesten tartott ünnepségen 2018. október 15-én.
MTI Fotó: Soós Lajos
Demokráciapróba Európában
Bár az eddig elért eredmények elmaradnak a várakozásoktól, az EU számos testületében és fórumán születtek már dokumentumok és javaslatok az őshonos nemzeti kisebbségek jogainak védelmére - mondta Sógor Csaba, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) EP-képviselője. Neki tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.
2018. október 4.
- Képviselő úr, a Minority SafePack több mint egymillió aláírása alapján a jövőre felálló Európai Bizottság elé terjesztik majd az őshonos kisebbségi nyelveket védő kezdeményezést. A meggyőzés folyamata demokratikus, parlamenti viszonyok között sokszor lassú. Miért bízhatunk mégis abban, hogy az új testület fontosabbnak tekinti majd az kisebbségek jogait, mint a mostani?
-Az Európai Bizottság alapvetően az európai jog alapján jár el, a kezdeményezés pedig pontosan megjelöli azokat a jogalapokat, amelyekre építeni lehet a kezdeményezés különböző pontjait. A gond az, hogy ez a mostani Bizottság túlságosan politikai testületként viselkedett, amely nem követi szorosan a számára meghatározott mozgásteret. Van rá esély, hogy a következő Bizottság megváltozott szerepfelfogással kezdi el a munkát. Az a cél, hogy a Bizottság vegye figyelembe a több mint 1 millió európai polgár akaratát és foglalkozzon ezzel a kérdéssel, kezdeményezzen jogszabályt, amit majd a Parlament és a Tanács közösen megalkot.
- A hosszú távú célokat nem lehet föladni, a jövőről szóló gondolkodást pedig nem a parlamenti ciklusok idejéhez kell igazítani. Ehhez a gondolathoz hogyan nyernek meg baszk, katalán, walesi, nyugat-fríz, breton európaiakat?
- Általános gond ma az európai politikában, hogy a távlatos gondolkodás alapjául szolgáló politikai stabilitás csak kevés országban van meg. Ott, ahol 1-2 évente alakul új kormány, amelynek a parlamenti támogatottsága is törékeny, nagyon nehéz távlati kérdésekről gondolkodni. A hozzánk hasonló őshonos és nyelvi kisebbségek között nagy különbségek vannak Európa-szerte. A katalán-kérdés tipikusan egy olyan dolog, ahol fokozott óvatosságra kényszerülünk. Mi ugyanis nem akarunk elszakadni Romániától, mint a katalánok egy része Spanyolországtól, mi autonómiát szeretnénk, ami a katalánoknak már évtizedek óta megvan. Ezért a katalán elszakadási törekvéseket sok ellenfelünk éppen annak bizonyítékaként hozza fel, hogy az autonómia előbb-utóbb elszakadáshoz vezet, ezért nem szabad megadni még az autonómiát sem.
- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. A művelődést, művészetet fejlesztő civil szervezetek - köztük a Balassi Kard Művészeti Alapítvány - bevonásával hogy lehet helyreállítani az Európát megtartó értékeket, támogatni a családokat és a gyermekvállalást?
-
A családok és a gyermekvállalás kétségkívül népszerűsítésre szorul Európában, mivel a megváltozott világban nagyon gyorsan változnak az értékek is, amelyeket mi még természetesnek gondolunk. A gazdasági válság következményei sem kedveznek ennek a helyzetnek, sok helyen a fiatalok munkanélkülisége olyan méreteket ölt, hogy a családalapítás elodázását könnyen rá tudják fogni a bizonytalan anyagi helyzetükre. Ezért minden olyan mozgalomra szükség van, ami nem engedni elfelejteni, hogy társadalmaink legalapvetőbb alkotóegysége a család, és ha ezt az alkotóegységet hagyjuk meggyengülni, akkor ezzel közösségeink és az egész társadalmunk is végletesen meggyengül.
Kép: wikpedia.org
Székely jogvédelem
Egy négyoldalas titkosított beadványban magyarázta a román ügyészség Dabis Attila Romániából való kitiltása okait abban a perben, amelyet a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) külügyi megbízottja a kitiltó határozat megsemmisítését kérve indított. Erről Sepsiszentgyörgyön Izsák Balázs, az SZNT elnöke beszélt. Neki tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.
2018. szeptember 7.
- Elnök úr, a Bukaresti Táblabíróság augusztus 21-én tárgyalta Dabis Attilának a kitiltása ellen benyújtott keresetét, és még Dabis Attila ügyvédje sem ismerhette meg, hogy mivel indokolja a román államot képviselő ügyész az SZNT külügyi megbízottjának a kitiltását. Mi lehetett a tényleges ok és cél, ha a kitiltásnak - mint most kiderült - nem volt törvényes alapja?
- Személyes meggyőződésem, hogy Dabis Attila kitiltásának nincs törvényes alapja. Ez esetben az az államtitok, hogy a román hatóságok valótlanságokat állítanak a négyoldalas titkosított beadványban. Ez esetben meg is értem a titkosítást, hiszen még magánszemély esetében is nagy szégyen valótlanságot állítani. Hát egy állami hatóság esetében! Hogy politikai okai vannak a székely autonómiatörekvés hátráltatásának? Ám semmilyen politika nem sérthet alapvető jogokat! A román közéletet ebben a pillanatban a zűrzavar uralja. Az állam intézményei harcban állnak egymással. A tét a hatalom megszerzése, a törvényhozás befolyásolása olyan eszközökkel, amelyek kívül esnek az alkotmányos kereteken. Dabis Attila ügye egy kicsiny szelet a román állami káoszból.
- Dabis Attila kitiltásának az ügyével az Európai Bizottság is foglalkozott kilenc EP-képviselő megkeresésére. A bizottság augusztus 27-én keltezett válaszában az Európai Unió vonatkozó 2004/38-as irányelvét idézte, amely szerint valamely EU-tagállam állampolgárát egy másik tagállam csakis közbiztonsági és közrendi okokból korlátozhatja. Vélhetjük-e, hogy ebben az ügyben a Ceausescu-rezsim idején keletkezett beidegződések villanyozódtak fel?
- Az Európai Bizottság igen óvatosan fogalmazott Dabis Attila ügyében. Kerülték annak tételes kimondását, hogy Románia jogsértően jár el. Viszont a vonatkozó európai uniós rendelet félreérthetetlen. Igen, Romániában élnek régi beidegződések, ezek eredeteként meg lehet jelölni akár a Ceausescu-rezsimet is, de a román állam száz éves történetében soha nem volt demokratikus jogállam.
- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. A magyar fiataloknak miért érdemes fölfedezni Dabis Attila munkásságat? A fiatalember a budapesti Kisebbségi Jogvédő Intézet nemzetközi koordinátoraként is tevékenykedik, és Tévhitek az autonómiáról című Székelyföld autonómiájának alkotmányossága alcímű doktori dolgozatában tudományos eszközökkel bizonyította, hogy Székelyföld területi autonómiája nem ellentétes Románia hatályos alkotmányával.
- Magyar fiataloknak, köztük Dabis Attila nemzedéktársainak is azt tudom tanácsolni, hogy ne féljenek az erőfeszítéstől, ha tanulásról van szó. Biztos utakat járni, eredményt felmutatni csak így lehet. Mindig örültem annak, ha Dabis Attila a Székely Nép részére tanulmányt küldött, mert szépen, okosan ír magyarul. Ha német sajtónak kellett a székelyek ügyében választ megfogalmazni, akkor ugyanezt megtette németül is. Ha kellett, angol szinkrontolmácsunk volt, mert angolul is szépen ír és beszél. Az is tanulságos, hogy a nyelvtudás mellé szükség van olyan ismeretekre, amelyet érdemes, szükséges más nyelveken is elmondani. Attila doktori dolgozatának következtetése előbb-utóbb el fog jutni román értelmiségiekhez, és innen tovább ez utóbbiak felelőssége, hogy ezeket az érveket a román közvélemény is megismerje.
Kép: szekelyhon.ro
Erdély európai győzelme
Összesen 11 országból 1 millió 128 385 aláírás gyűlt össze a Minority SafePack kisebbségvédelmi európai polgári kezdeményezés támogatására, miután az érintett tagországok hatóságai hitelesítették az aláírásokat. Vincze Lorántnak, az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója (FUEN) elnökének tett föl kérdéseket a Présház.
2018. augusztus 2.
- Elnök úr, összesen 11 tagállamban sikerült elérni a szükséges minimális támogatói küszöböt, noha a törvényes előírások szerint csak hét államban lett volna kötelező. A tizenegyben benne van Spanyolország, Dánia, Olaszország. Hogyan sikerült elérni, hogy az egykori keleti blokkon kívüli társadalmak tízezrei is felsorakozzanak az elemi európai értékrend mögé?
- Kezdetektől fogva célunk volt felmutatni azt, hogy a Minority SafePack nem kizárólag a kelet-európai kisebbségek ügye, hanem összeurópai ügy. Úgy gondolom, ezt teljes mértékben sikerült elérnünk, és ez nagyban múlt a hiteles helyi partnereken és a megfelelő üzenetek megtalálásán. A Spanyolországban élő állam nélküli nemzetek – elsősorban a katalánokra és a baszkokra gondolok – talán a legszervezettebbek egész Európában. Őket elsősorban a nyelvhasználati kérdésekkel tudtuk megszólítani, hiszen az Európai Unióval való kapcsolattartásban nem használhatják anyanyelvüket, annak ellenére, hogy többmilliós közösségekről beszélünk. Dánia és Olaszország esetében a szolidaritás volt a kulcs, az itt élők nem felejtették el, hogy az ő helyzetük sem volt mindig rendezett, és úgy látják, hogy ha az ő esetükben nemzetközi behatással sikerült megfelelő megoldásokat találni, Európa többi kisebbsége is megérdemli ezt, és ebben kívánnak segíteni. Abban, hogy ebben a három országban sikerült átlépni a küszöböt, az is szerepet játszott, hogy ezekben az országokban komoly politikai tapasztalattal rendelkező szervezetek voltak a partnereink.
- A Minority SafePack csak az ötödik európai polgári kezdeményezés az eddigi 70 közül, amely sikeres volt. Milyen fortélyokat kellett kifejleszteniük a demokrácia profizmusához?
- A kampány számunkra is egy tanulási folyamat volt. A Minority SafePack üzenetében, tartalmában, komplexitásában és célcsoportját tekintve is jelentősen eltér a korábbi sikeres polgári kezdeményezésektől, ezért nekünk új utakon kellett járnunk. Egy európai szintű kampány kitalálása és megszervezése – ráadásul egy olyan témában, amelynek megítélése és a vele kapcsolatos tudás tagállamonként jelentős eltéréseket mutat – nem kis feladat. Ami biztosan kell hozzá: pénz, csapat, terepismeret, helyi partnerek, és sok rugalmasság. Kemény munka eredményeként sikerült létrehoznunk egy európai mozgalmat a kisebbségi jogokért.
- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Milyen kulturális lépéseket tesznek azért, hogy már a belátható jövőben németeket, franciákat, flamandokat, vallonokat, baszkokat, finneket csatlakoztassanak ehhez a közös európai ügyhöz?
- Az európai kisebbségeket már meggyőztük, a nagy feladat számunkra most a többség magunk mellé állítása. A magyarországi példa, de az ausztriai és a németországi pártok, szervezetek viszonyulása is azt mutatja, ez nem lehetetlen. Éppen ezért a FUEN júniusi kongresszusán egy kisebbségek és többségek közti európai paktumot javasoltunk, és azon dolgozunk, hogy az EP-választásokat követően olyan Európai Parlament és Európai Bizottság alakuljon, amely figyelembe veszi több mint egymillió uniós polgár akaratát.
Székely önépítés
A Magyar Tudományos Akadémia Társadalomkutató Központ (MTA TK) Kisebbségkutató Intézetének állásfoglalása szerint a székelység nem nemzeti kisebbség, hanem a magyar nemzet szerves része. Bárdi Nándor történész, az MTA TK Kisebbségkutató Intézet főmunkatársa a nemrég megjelent, háromkötetes Székelyföld története című könyv egyik szerkesztője. Neki tett föl kérdéseket a Présház.
2018. július 24.
- Szerkesztő úr, a jogszabály szerint a nemzetiségként való elismerés feltétele, hogy az érintett népcsoport legalább egy évszázada legyen honos Magyarországon, illetve a lakosság többi részétől megkülönböztesse nyelve és kultúrája. Hogyan vonatkoztatható ez a több mint évezredes múltú székelységre?
- Sehogyan. Ugyanis a történeti forrásaink szerint a székelyek mindig magyarul beszéltek. A székelyek ma a Székelyföld nevű régióban élő magyarok, illetve az ebből a közösségből elszármazottak, akik székely azonosságtudattal bírnak. Ennek a regionális identitásnak a legfontosabb jellemzői: a domináns hegyvidéki tájszerkezet (gazdaság és településszerkezet); a magyar nyelvi, kulturális közösséghez való tartozás; és a sajátos történelemi fejlődés emlékezete: a mitikus közös származástudat, a szabad katona-nép státus közösségi hagyományai, az erős identitás szimbólumok, illetve ezek újraépítése a kisebbségi helyzetben, a romániai magyarság közösségi identitásának részeként. Erről az önkép építésről a legfrissebb tudományos feldolgozás augusztusban jelenik meg Hermann Gusztáv – Orbán Zsolt: Csillagösvény és göröngyös út. Mítosz és történelem a székelység tudatában. EME, Kolozsvár, 2018. 497 p. A 19-20. századi székely identitásépítésről pedig májusban tartottunk konferenciát az MTA-n és ennek előadásai megnézhetők az MTA TK KI YouTube csatornáján (https://www.youtube.com/channel/UCgl788tldq4Hu8gw1B35CFw) . Erről az önkép építésről a legfrissebb tudományos feldolgozás augusztusban jelenik meg Hermann Gusztáv – Orbán Zsolt: Csillagösvény és göröngyös út. Akit pedig az érdekel, hogy a székelység nemzetiségi leválasztása a magyarságtól mit jelent a romániai vonatkozásban ajánlom figyelmébe [I.] Tóth Zoltán: A román történettudomány és a székelyföldi románságkérdése című 1942-ben publikált tanulmányát (http://mek.oszk.hu/07800/07814/07814.pdf).
- A tudomány úgy foglal állást, hogy a székelység a magyarságból kiszakított nemzetrész, amely erős regionális tudattal is rendelkezik a nemzettudat mellett. Ha pedig egy közösség a magyar nemzet része, akkor nem lehet kisebbség. Ez a gondolatsor hogyan segíti elő a székely autonómia helyreállítását?
- Nem általában a „tudomány”, hanem az intézetünk szakértői nyilatkozata szerint: „Az uralkodó történettudományi, régészeti, néprajzi és nyelvészeti álláspontok a székelyeket az etnokulturális értelemben vett modern magyar nemzet szerves részének tekinti, amelyet a vonatkozó szociológiai és kulturális antropológiai kutatások, esettanulmányok is megerősítenek. Egy olyan, a magyar kulturális nemzetből kiszakított, a romániai magyar kisebbség (nemzetrész) integráns részét képező regionális-néprajzi csoport, amelynek önmeghatározásában, különböző megnyilvánulásaiban az etnicitás és a regionális kultúra, a hagyomány meghatározó szerepet játszik. A rendi natio közösségi azonosságtudatát a 19. század közepétől a magyar nemzetépítés regionális közösségtudata váltotta fel a közös eredet, a tájhaza, a kulturális örökség, az önkép tudatosításával.” (http://mta.hu/mta_hirei/a-szekelyseg-a-magyar-nemzet-resze-108883)
A nemzeti kisebbség terminus 1919-es kisebbségi szerződések után, az új államokhoz került, a nem a tituláris nemzethez tartozó etnokulturális csoportokra alkalmazták. Egy adott nemzet (annak nemzetépítéséből egy politikai döntés következményeként kiszakított) más nemzetállamban, kisebbségként élő része. A romániai, a szlovákiai, a szerbiai és az ukrajnai magyar kisebbségek mint politikai közösségek részesei az adott ország politikai rendszerének, de nem részesei az adott politikai nemzetnek (például a románnak). Azért sem válhattak azzá, mert a szomszédos nemzetépítések épp a magyar kisebbségi közösségek társadalmi, gazdasági pozícióival szemben mentek végbe. Az államszocializmus időszakában a pártállami homogenizáció, a hetvenes évektől pedig erre ráépülve a hatalmi legitimációként használt nemzeti retorika határozta meg a szomszédországi magyarságpolitikákat. Tehát a kisebbségi kérdés a felfogásomban döntően hatalmi, egyenlőtlen helyzet függvénye.
A Trianon következtében a magyar nemzetépítésből kiszakadt kényszerközösségek egy generáció, illetve két évtized alatt regionális sorsközösségekké alakultak. A kisebbségi elit ezeknek az életvilágoknak ad érvanyagot és szocializációs keretet egy saját közösségi „mi" tudat kialakításához. Ebben az érvelésben az a legfontosabb, hogy a kisebbségi magyar közösségek a saját régiójukban őshonosak. Tudatosan ragaszkodnak életvilágaik fenntartásához. „Beilleszkedésük” épp azáltal lehetséges, hogy saját lakóhelyükön mennyiben tudják az otthonosság érzetét megteremteni. Hazafogalmuk - a többségi nemzethez tartozók egy politikai közösséghez/országhoz való kötődése helyett - alapvetően a szülőföldre (regionális otthonukra) vonatkozik azzal együtt, hogy a legkülönbözőbb mértékben, de egyszerre kötődnek az „anya”-országhoz/etnokulturális közösségük egészéhez és az állampolgárság szerinti államukhoz
Itt a döntő kérdés az, hogy egy hatalommegosztásra épülő jövőképben gondolkodva a tituláris nemzettel egyenrangúként tekint magára a közösség vagy a kisebbségi jogokért (a diszkrimináció ellen) küzd, avagy ennek a kisebbségi jogi-politikai érdekérvényesítésnek a végső célja épp az egyenrangúság, a társnemzeti státus elismertetése egyfajta konszociális modellben. Épp ezért az autonómiáról való beszéd a kisebbségi politikai közbeszéd „grál kelyhe” lett. A székely székek 1876-os felszámolása óta a Székelyföld közigazgatási különállása megszűnt. A virtuális Székelyföld létezik, amely azért valós, mert a mentális térképünk része. Az 1952-1960 közti Magyar Autonóm Tartomány illetve az azt követően 1968-ig működő Maros-Magyar Autonóm Tartomány a hivatalos nyelvhasználatban és így a magyar intézményességben különbözött az államszocialista Románia más tartományaitól. Funkciója a szocialista társadalomátalakítás lebonyolítása volt a nemzeti konfliktusok kiküszöbölésével illetve az erdélyi magyar hivatalos nyelvhasználat és intézményesség visszaszorítása ebbe a közigazgatási egységbe. Az 1989 utáni székelyföldi autonómia törekvések nem rekonstrukcióban gondolkodtak, hanem a romániai önkormányzati jogosítványok bővülésével a romániai magyar nemzeti mozgalmon belül a székelyföldi elitek egy magyar dominanciájú, európai mintákra épülő regionalizációban gondolkodtak. Az ehhez a már említett otthonossághoz pedig elengedhetetlen a regionális székely önkép és azonosságtudat megújítása. (Lásd a székely zászló történetét, a székely fogyasztói márkákat, a falunapok, értéktárak, közösségi élménytermelés burjánzását.) Ehhez a virtuális múlthoz kapcsolódnak azok a transznacionális modernizációs minták, amelyek Magyarországról illetve Nyugat-Európából jelennek meg a régióban a közösségépítés felhajtóerőiként. A nagy kérdés a román etnopolitikai rezsim változatlanságán túl az, hogy a régióban mennyire hatékonyan működnek az adaptációs szerkezetek. Példának okáért az oktatásban, egészségügyben, innovációban. De ez már nem történeti kérdés. Itt és most annyi lehet a feladatom, hogy utaljak az ezekkel kapcsolatos irodalmakra. A 2016-ban megjelent Székelyföld története III. kötetének vonatkozó fejezeteire, a romániai magyar autonómia irodalom hozzáférhető digitális szövegtárára (http://adatbank.transindex.ro/belso.php?alk=48&k=5) illetve a székelyföldi fejlesztési tervekre (http://adatbank.transindex.ro/belso.php?alk=92&k=5). Ebben az évben jelent meg a Magyarok Romániában 1990-2015. Tanulmányok az erdélyi magyarságról című kötet (Károli Egyetem- L’Harmattan, 2018, 427 p.) illetve egy a nemzetközi szakirodalomba beágyazott koncepciózus angol nyelvű munka jórészt kolozsvári/erdélyi szerzőktől: Unequal Accommodation of Minority Rights. Hungarians in Transylvania (Palgrave Macmillan, 545 p.).
- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. A civil szervezetek mit tehetnek azért, hogy a székelyföldi székelység minél több fölemelő élményt szerezzen a csillagösvénytől az autósztrádáig eltelő idő történelmi, művelődési, művészeti kincseiből?
- Az előbbi autonómiát célzó kérdéshez kapcsolódva egy közhelyt kell idéznem: társadalmat lehet szervezni autonómia nélkül is, de autonómia soha nem lesz társadalomszervezés, elhívatott közösségépítők nélkül. Ezeket pedig képezni szükséges. Szaktörténész vagyok és a feladatom a forrásfeltárás, alapkutatások, a tudásmegjelenítés és a szakemberképzés. Ennek érdekében adtunk be egy 4 éves kutatási programra pályázatot a székelyföldi önkép építés 19-20. századi feltárására. Ennek van egy történeti része, amelyben olyan részkutatásokat szeretnénk folytatni, amely nem Budapest felől néz a régióra (mint fejlesztéspolitika), hanem a székelyföldi adottságokat, helyi folyamatokat, adaptációkat vizsgálja. A program antropológiai módszereket használó része a helyi hagyományok működtetőinek élettörténetét (hatvanas évektől) és az identitásmarkerek folklorizációját (himnusz, írás, zászló, kapu, emlékhelyek) elemezné. A harmadik megközelítés pedig egy olyan szociológiai kérdőíves, fókuszcsoportos kutatás lesz, amely a mai székely identitás jellegzetességeit az önismereti elemeket és a társadalmi, területi tagoltságot szeretné megragadni.
A civil szervezetek az említett közösségépítési folyamat szerves részei lehetnek. De persze kérdés, hogy ezt a funkciójukat el tudják-e látni önerőből, avagy külső, akár anyaországi támogatásra vannak ítélve. Az ideális eset az lenne, ha helyi igényekre, helyi erőforrásból tudnának reagálni. Ha külső támogatásra szorulnak, akkor mindenképpen fontos lenne, hogy ne kizárólag politikavezérelt támogatások szülessenek, hanem a tényleges közösségépítő célok megvalósítását szolgáló kezdeményezések bontakozzanak ki.
Kép: mta.hu
Őrző a Strázsán
Hajdó István, néhai gyergyószentmiklósi főesperesre emlékeztek az egri Minorita-templomban 2018. július 8-án. 1942-ben magyar állampolgárnak született a Hargita megyei Bogárfalván, egy kilencgyermekes földműves család hatodik gyermekeként. Önmagát tiszteli meg az utókor, amikor jeles elődeinek, kortársainak emléket állít, rájuk emlékezik. Hajdó István bokaharapdáló történelmet élt át. Kántornak, majd papnak tanult. Ötven évvel ezelőtt, 1968. április 21-én, Márton Áron „Te pap vagy mindörökké…” szavakkal szentelte pappá a gyulafehérvári bazilikában. Cs. Varga István, József Attila-díjas irodalomtörténésznek tett föl kérdéseket a Présház.
2018. július
– Tanár úr, „Non recuso laborem – Nem félem a munkát.” Ezt vallotta Hajdó István. A magyar pap tudta, a nemzethez, egyházhoz tartozásnak is legfőbb mércéje: a munka. Az ő példájával hogyan lehet erre ráébreszteni ifjainkat?
– Élete, papi példája hatására húsznál több fiatal kötelezte el magát Isten szolgálatára egyházmegyés papként, piarista, jezsuita, ferences szerzetesi státusban. Nem keseregte, hanem lélekben és szellemben teremtette a magyarságot. Orbán Balázs igazságát vallotta: erdélyinek lenni több munkát és nagyobb felelősséget jelent. „Öntudatos, forró ragaszkodás, igazi mély szeretet csak közelebbi ismeretségnek lehet eredménye, e szerént minél közelebb jutunk hazánk ismeretéhez, annál forróbbá válik szeretetünk iránta.” Szerette idézni II. Piusz pápa szavait: „a magyar királyság archiregnum. Magyarország a kereszténység pajzsa és a nyugati civilizáció védője.” Küldetését fokozta Ady intelme: „Akik még vagytok őrzőn, árván, / Őrzők, vigyázzatok, a Strázsán.”
Igazi székely egyéniség: individuum, vagyis: oszthatatlan, igazságszerető, karakteres jellem. Sugárzó lényét, személyiségét gyémánt-kemény hit, lélekből lelkedzett Jézus-eszmény és áhítatos Mária-tisztelet éltette. Emberi és főpapi nagyságát szelíd emberség, az őriző pásztor értékszemlélete, felelősségtudata, a magyarság iránti sziklaszilárd hűsége és alázata jellemezte. Hitte és vallotta a Jézus-eszményt: Hit, Remény, Szeretet. Szívesen idézte XVI. Benedek könyvének címadó igehelyét: Deus est caritas – Isten a szeretet. Tudta: hit, szeretet, család nélkül üres az élet. Igaz szívből hirdette: amit szeretetből másoknak adunk, az örökre megmarad. Éljük meg a szeretetélményt, fogjunk össze jó ügyeinkben!
Mindenütt otthon érezte magát. Ahol jelen volt, mindenki a személyiségének aurájába került. A hitünk, magyarságunk közösségi létproblémáit ünnepi és alkalmi beszédeiben is távlatos horizonton, egyetemes érvénnyel szólaltatta meg. Jellemző, hogy még azt is tudta: Móricz Zsigmond és Eric Knight könyvének „Légy hű mindhalálig” címe bibliai igehely: „Légy hű mindhalálig és neked adom az élet koronáját.” (Jelenések könyve II. 10)
Örök szép credónak, eskünek tartotta Vörösmarty: „itt élned, halnod kell” hűségnyilatkozatát. Számára a szívünkben őrzött mártírok sírkertje nemcsak temető volt, hanem küzdőtér a holtak lelki üdvéért, példázat az élők boldogulásáért.
Kitűnő memóriával könnyedén idézett nyelvi és irodalmi bölcsmondásokat. Szerette Tamási Áron szállóigévé vált gondolatait: „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.” „Aki embernek hitvány, az magyarnak alkalmatlan.” „A madárnak szárnya van s szabadsága, az embernek pedig egyetlen szülőföldje és sok kötelessége.” Kereste, és kimondta az igazságot. Helytálló tanúsága a Félvén se félve Kányádi-vers igazát hitelesíti: „örök készenlétben, / örökkön szembenézve, / s nem hajlani mégsem / a kétségbeesésre, / kiállni verten az élre, / maradni hadvezérnek / és tudni félvén se félve, / a végső vereséget.” Együtt idéztük a Balassi Bálint-emlékkarddal kitüntetett Farkas Árpád Avaron című katartikus hitvallását: „Orra bukva az avaron, / és menni tovább mégis, / ébreszteni a nagyra nőtt, / de alvó jegenyét is, / nem hagyni, hogy a fenyvesek / zöld tűkkel beférceljék / mindazt, mi mítosztalan már, / de lelkiismeret még.”
Szavait tettekkel igazolta, életével hitelesítette. Veres András püspök a Jó nekünk itt lenni! Hajdó-könyv ajánlásában egy példázat értékű emlékéről, katartikus élményéről számol be. 2004. december 5-én, ama szégyenteljes napnak az estéjén érkezett Gyergyószentmiklósra. Mindenki a Duna Tévén figyelte a „kettős állampolgárságról” szóló magyarországi választási híreket. A megszégyenítő végeredményét látva, Hajdó István, könnybe lábadt szemmel, de nem vádlólag, csak ennyit mondott: „Úgy látszik, mi már az anyaországiakra se számíthatunk.”
„Másnap reggel szinte forradalmi hangulat közepette készültek a plébánia hívei a zarándokok fogadására és a szentmisére. Voltak, akik azon a véleményen voltak, hogy a templomban már korábban kitűzött magyar nemzeti színű lobogót le kell venni. A főesperes bölcsességére és nemzetszeretetére vall, hogy le tudta csillapítani a kedélyeket, s végül nem vették le a nemzeti trikolort, hanem egy gyászszalagot tűztek mellé, hogy így fejezzék ki mély fájdalmukat és végtelen csalódásukat az anyaországbeliek szavazása miatt.”
- Hajdó István leghíresebb prédikációjában hirdette: „Erdélyi létünk hármas jelszava: a HIT, ez Szent István király öröksége… Szavaiból hogyan építhető fel a XXI. századi erdélyi magyar azonosság?
– Igehirdetői csúcsteljesítménye: csíksomlyói szentbeszéde, melyet 2005-ben az év beszédének választottak. 2005. május 14-én a Duna Tévé jóvoltából szinte az egész magyar világ láthatta a hitszónok Hajdó Istvánt, és hallhatta a pünkösdszombati búcsúmisén elmondott prédikációját. Soha el nem múló tisztelettel emlékezem arra a szentbeszédre, retorikai remekműre, amely erőst megérintette a hívősereget, megragadta még a képernyők előtt jelenlévőket is. Ennek az ékesszóló, az igazságban helytálló, élni segítő prédikációnak a kísérő akkordja a „Magasztalja lelkem az Urat” hálaadó imádság. (Lk 1,46) A népszónok az élőszavas kifejezési módját is tökélyre fejlesztette. A remekül komponált beszéd hitvalló tetté változott, megformáláshoz méltó előadásmód járult.
A szentbeszéd jelmondata (sententia sacra) Sík Sándor egyik versének idézete. A kanonizált megszólítás előtt, a textusában és dallamában is megkapó versfohász nyitánya: „Koldusboton, törött mankón jövünk búcsút járni, / Szűz Máriás magyaroknak kopott unokái. / Éjfél van a Duna táján, magyaroknak éjszakáján. / Nincs más, ki virrasszon, baráttalan, testvértelen, / Hozzád ver a veszedelem: Boldogasszony édes.”
A búcsúi szentbeszéd kvintesszenciája, lényege, veleje: „Erdélyi létünk hármas jelszava: – A HIT, ez Szent István király öröksége. Adjuk mindenkinek tudtára, hogy ezt a földet kard szerezte meg, de a magasba emelkedett, keresztbe vetett hitünk őrizte meg.
– ANYANYELVÜNK a második jelszónk, mert ma is veszély fenyegeti. (…) ajkunk úgy mondja, mint egy szent esküt: „a szót nem adjuk, csak ha nyelvünk vele tépik.”
– AUTONÓMIA, ez a harmadik jelszavunk. (…) Azt is jelenti, nekünk nem kell a másé, de a miénkről nem mondunk le. Mindenféle más utat megígérnek nekünk, de mi érezzük és tudjuk, hogy holnapunk, jövőnk, megmaradásunk csak ezen az úton lehetséges.”
Ígéretes távlatot nyitott, reményt, lelkierőt adott a peroráció: „Szűzanya, búcsú fiaként add nekünk ezt a reményt. És ebben a reményünkben segíts, hogy megmaradhatunk szülőföldünkön. Mi ezt a reményt visszük haza búcsúfiaként. Szűzanyánk, nem csak mi vagyunk itt, hanem más nyelven beszélők, más hitet valló testvéreink is. Anyai palástoddal öleld magadhoz őket is. Még azt is el szeretnénk mondani, hogy nem maradhatsz itt Csíksomlyón, hanem magunkkal viszünk a Kárpát-Duna medencébe, a nagyvilágban szétszóródott népünk, nemzetünk kicsi otthonaiba, mert ha te velünk maradsz, akkor minden ősi portánk Csíksomlyó lesz.”
- Fedezd föl saját kultúrád hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Hajdó István olyan szellemi-lelki erőteret izzított fel maga körül a Székelyföldön, melynek hatókörét – lélektől lélekig – az egész Kárpát-medencére ki tudta terjeszteni. Hogyan volt képes a tér-időben áthidalni az Eger és Gyergyószentmiklós közötti 650 km-es távolságot?
– Áldásközvetítő hivatásával, szellemi-lelki erejével. A Jézus-eszmény univerzális dimenziójában gondolkodott és munkálkodott. Élete tanulságos példáját megismerve erősödik hitünk, életünk reménnyel telítődik. Épített templomot, kápolnát, székelykaput – fából, kőből, szavakból, szeretetből. Meggyőződéssel vallotta: a szív, a lélek, az elme: az emberi szentháromság lakhelye. Nyelvünk, nyelvkincsünk gondolatkincs: el- és kitéphetetlen mentőkötél. Kányádival együtt vallotta: „Nekünk egyetlen hazánk van: az a magyar nyelv.” (…) „egyetlen batyunk botunk fegyverünk”.
„Nyelvében él a nemzet” – és szívében is él a nemzet. Magyarságunk megtartásának fontos záloga az öntudat, az érzelmi elkötelezettség. Hitt abban, hogy nem marad sziklára hullt mag mindaz, amit a jövendőnek elvetett. Hitte, hogy a Teremtő őbenne is beteljesíti mindazt a jót, amit már bogárfalvi gyerekkorában elkezdett. Töretlen hittel kérte a Mindenható áldását magyar népre. Kányádi Sándortól kölcsönzött szavakkal fohászkodom érte és magamért: „már csak magamat benned és / magamban téged óvlak / ameddig célja volna még / velünk a fönnvalónak”.
Hitben és lélekben a glóbuszos, planetáris magyar nemzethez tartozott. Magyar állampolgárként távozott az örökkévalóságba. Lélekemelő tény: megadatott neki az ars beatae moriendi – a boldog halál kegyelme. Az imádságra hívó déli harangszó idején, a közösen mondott Úrangyala közben elnémult, visszaadta lelkét Teremtőjének. A harangok Isten dicsőségét zengték, a nándorfehérvári diadalt hirdették. A somlyói Szűzanya, a Magyarok Nagyasszonya segítette az örök hazatérésben.
Végső búcsúztatására a székelylengyelfalvi Szent Erzsébet templomban többezres hívőközösség gyűlt össze. Végakarata szerint a templomkertben helyezték örök nyugalomra. Az engesztelő szentmisét Jakubinyi György, Erdély érseke 170 oltártestvérével együtt végezte.
Hívei Székelylengyelfalván szobrot emeltek szeretett plébánosuk emlékére. Gyergyószentmiklós és Eger közötti testvérvárosi kapcsolat szellemi-lelki gyémánttengelye Hajdó István volt és marad. A Deo gratias jegyében idézem csíksomlyói szentbeszédének záró fohászát: „csíksomlyói Szűzanyánk, hívjuk szent fiadat, mint az emmauszi tanítványok, ’mane nobiscum Domine – maradj velünk Uram’, és hisszük, hogy az ég segítségével győzni fogunk.” Érte és hozzá is fohászkodunk: „Vigyázz reánk, Édesanyánk, / Angyaloknak királyné asszonya!
Fejér István felvételei
Cs. Varga istván
Magyar-magyar kapcsolat
A portugáliai Fatimában ülésezett május 4-6. között a diaszpórában élő magyarok egyik legfontosabb ernyőszervezete, a Nyugat-Európai Országos Magyar Szervezetek Szövetsége (NYEOMSZSZ). A közgyűlésen részt vett Potápi Árpád János, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára. Neki tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.
2018. május 11.
- Államtitkár úr, ön fontos feladatnak nevezte az évtizedek óta kint élők és az újonnan kivándorlók közti összeköttetés kialakítása. Ezt nehezíti, hogy a mostanában kivándorlóknak munkahelyük az első, hétvégi programjaikban nemigen szorítanak helyet a kapcsolatkeresésre a régóta kint élőkkel. Az anyaországból miként lehet a kapcsolatfelvételhez lökést adni?
- Valóban létező jelenség, hogy az újonnan kivándorolt magyarok és az évtizedek óta kint élők között nem túl erős a kapcsolat. Ez nem is annyira meglepő, ha belegondolunk, mennyire más típusú közösségekről van szó: az utóbbi években kivándoroltak – akik elsősorban fiatalok vagy középkorúak – a jobb élet reményében hagyták el hazájukat, tanulmányok folytatása vagy munkavégzés céljából, önszántukból. Egészen más a helyzet azokkal a magyarokkal, akik például 1956 után menekülni kényszerültek és a nyugat-európai országokban vagy a tengerentúlon leltek új hazára. A tapasztalat azt mutatja, hogy az ő köreikből nagyobb az érdeklődés a különböző, az anyaország által is támogatott, magyarságtudatot erősítő közösségi programok iránt. A Magyar Kormánynak, benne kiemelten a Nemzetpolitikai Államtitkárságnak elsőszámú célja, hogy támogassa és megerősítse a magyar közösségeket, éljenek bárhol a világon: hozzájáruljon ahhoz, hogy a különböző okokból határon kívül rekedt vagy kivándorolt magyarok abban az országban váljanak boldog és sikeres tagjaivá a magyar nemzetnek, ahol élnek. Ez igaz a diaszpórában élő magyarságra is. Ezért vezettük be az egyszerűsített honosítási eljárást, amelynek köszönhetően a határon túli magyarok is magyar állampolgárok lehetnek, s amelynek eredményeként mára bőven meghaladta az egymilliót az új magyar állampolgárok száma. Ez óriási siker, egyben történelmi elégtétel, hisz rengetegen – a diaszpórában élők közül különösen sokan – visszakaphatták magyar állampolgárságukat. 2011-ben életre hívtuk az azóta évente Budapesten ülésező Magyar Diaszpóra Tanácsot, amely a Kárpát-medencén kívül élő magyarság legmagasabb szintű egyeztető fóruma, elindítottuk a diaszpórában élő magyarok közösségi életét felpezsdítő Kőrösi Csoma Sándor Programot, a magyarság könyvtári és levéltári hagyatékait megmenteni hivatott Mikes Kelemen Programot, valamint a magyar emlékhelyeket felkutató Julianus Programot. Kiemelt anyagi támogatásban részesítjük a diaszpórában működő hétvégi magyar iskolákat és magyar diaszpóraszervezeteket, a 10-29 év közötti fiataloknak pedig külön utaztatási programot indítottunk a Rákóczi Szövetséggel, melynek célja, hogy a fiatalok a Kárpát-medencébe utazva közelebbről megismerhessék felmenőik kultúráját, magyar gyökereiket. Programjainkat igyekszünk úgy kialakítani, hogy azok csábítóak legyenek a külhoni magyarság minden rétege és korosztálya számára. Bízom abban, hogy ehhez a körhöz, ezekhez a közösségekhez az újonnan kivándoroltak közül is minél többen csatlakoznak majd.
- Fedezd föl saját kultúrád – hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. A magyar kultúrához való kötődést hogyan erősíthetik a külföldön létrejövő magyar rendezvények, mint amilyen például a bécsi vagy a kismartoni Balassi-mise volt?
- Ezek az alkalmak, rendezvények rendkívül fontosak. Kulcsszerepük van abban, hogy az anyaországtól távol élő magyar közösségek megerősödjenek, tovább szőjék a kapcsolatokat egymással, miközben magyar identitásuk is erősödik, hisz a magyar kultúrát őrző eseményen vesznek részt. Sokszor egy egyszerű gasztronómiai esemény, egy bográcsfesztivál vagy egy néptáncest is óriási jelentőséggel bír egy közösség életében. Ha hozzá tudunk járulni egy helyi kisközösség rendezvényének megvalósításához, például anyagilag támogatjuk az adott programot vagy felújítjuk a helyi közösségi házat, az ugyanakkora siker, mintha egy többmilliós nagyberuházást valósítanánk meg. Az adott közösségnek ez óriási dolog. Jómagam számos ilyen eseményen veszek részt rendszeresen, és mindig ugyanolyan öröm látni azt, hogy jó célra, jó helyre került a támogatás. Szintén örömteli, hogy a Kőrösi Csoma Sándor Program keretében a diaszpórában szolgáló ösztöndíjasainknak köszönhetően is számos nagyszabású esemény, program valósult már meg, ilyen volt a Magyar Népmese ünnepe és a MegaVers a Diaszpórában Kanadában, magyar napok megszervezése számos országban, néptáncestek, gasztro-rendezvények, filmklubok, rengeteg megemlékezés nemzeti ünnepeinken. A programokon és anyagi támogatáson túl az elmúlt években útjára indított emlékéveinken – Márton Áron Emlékév, Szent László-év, Mátyás király Emlékév – keresztül szintén sikerült elérnünk és megszólítanunk a diaszpórában élő magyarokat, ami szintén örvendetes. Bízom abban, hogy ezt az irányt tudjuk folytatni és továbberősíteni a jövőben is.
Kép: Patterman Renáta felvétele
Székelyföldre hatolt be a Balassi-kard
Immár a harmadik Balassi-kard hatolt be a Székelyföldre. Az idén Lövétei Lázár László vehette át a legkiválóbb magyar poétáknak járó szablyát. 2002-ben Farkas Árpád, 2005-ben Ferenczes István vehette át a legrangosabb magyar irodalmi díjat a budai Gellért szállóban.
A díj alapítója, Molnár Pál újságíró rögzítette, a Balassi Bálint-emlékkard a teljes magyar művelődési területre figyel, a jelenlegi államhatároktól függetlenül. Ez a XXII. kardátadás volt, s az eltelt bő két évtizedben a három székelyföldi mellett egy felvidéki, egy kárpátaljai és egy délvidéki poéta vehette át a szablyát – melyet kezdettől a bonyhádi Fazekas József kovácsol – a belső-magyarországiakon kívül. Burgenlandi poéta nem került látókörbe. Az amerikai magyar költészetet Wass Albert testesítette meg – még életében – a kitüntetettek között, Nyugat-Európát az a Csokits János képviselte, aki a díj átvétele előtt már hazaköltözött, Tatán élt.
A mostani volt a 22-ből a 17. alkalom, amikor a magyar poéta mellett külföldi műfordító is „felkardoztatott.” Marin Georgiev Bulgáriából jött, s maga mondta el az anyanyelvére átültetett Balassi-verset. A műfordítói Balassi-kard eddig négy kontinensre hatolt be: Tokiótól Santa Barbaráig, Jyveskylétől Kinshasa-Kongóig 16 ország irodalmára kapott szablyát, a bolgár irodalmat az idén másodszor fémjelezte a kard. Magyarok és külföldiek együtt negyvenegyen birtokolják Balassi-szálfegyverét.
Hagyomány, hogy zenei ősbemutató emeli a kardceremónia élményét. Ebben az évben Beischer-Matyó Tamás Vidám vitézi ének című művét énekelte – Vékey Mariann Balassi-érmes karnagy vezényletével - a Törökbálinti Cantabile Kórus, zongorán Nagy Márta kísért.
A tavalyi Balassi-kard borseregszemle győztese a Szajki Cirfandli lett, ennek alkotója, Hárs Tibor nyújtotta át a nedűt a poétáknak.
Kép: Dormán László
Bármily szerencsétlen helyeztetésű legyen is az ország, bármily láncok által legyen is lebilincselve a nemzet, előbb-utóbb mégis szabadabb létre vív, ha lakosaiban a polgári erény tiszta vére buzog - írta Széchenyi István.
Dabasi Balassi-mise
Balassi-misét tartanak Dabason: ekkor szentelik meg azt a két szablyát, amelyet február 14-én, Bálint napján Budán nyújtanak át, immár a huszonkettedik alkalommal egy magyar költőnek és a tizenhetedik alkalommal egy külföldi műfordítónak. 2018. január 12-én, pénteken délután 5 órakor kerül sor a kardszentelő misére az alsódabasi Magyarok Nagyasszonya Római Katolikus Templomban. Kosztolányi Gyulának, Dabas díszpolgárának, kiérdemesült középiskola-igazgatónak tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.
2018. január 9.
- Igazgató úr, Ön részt vett 2015 decemberében a kismartoni Balassi-misén. Ennek a jelenleg Ausztriához tartozó gyönyörű kisvárosnak a Ferences templomában miért érezte úgy, hogy ilyen ceremóniának Dabason is le kell zajlania?
- A dabasi Kossuth Zsuzsanna Szakképző Iskola és Kollégium vezetőjeként dolgozva minden szomszédos országban kapcsolatban voltunk szakképző iskolákkal, illetve a szakképzéshez valamilyen formában kötődő szervezetekkel. Így több évtizede több területen együttműködtünk a bécsi székhelyű Kaláka Klubbal az Ausztriai Magyarok Gazdasági Érdekközösségével is. A klub mostani vezetője, Wurst Erzsébet hívott meg 2015 decemberében a Balassi-kardszentelő misére, Kismartonba. A misén Pálinkásné Balázs Tünde alpolgármester asszonnyal és házastársainkkal vettünk részt. Mindannyiunkat magával ragadott a karácsony közeli időpontban tartott szentmise élménye és a kardszentelési szertartás jelentősége. Akkor fogalmazódott meg bennünk, hogy jó lenne, ha a Balassi-misére Dabason, a nyolc templom városában is sor kerülne, hiszen a dabasi emberek is értékelni fogják az esemény fontosságát és megérdemelnek egy ilyen élményt. Hozzáadott értékként az sem elhanyagolható, hogy Dabasra a Balassi munkásságát értékelni tudó nem dabasi emberek is felfigyelnek és a mesterségesen keltett Valentin napi lázban a régi magyar értékek is felszínre kerülnek.
- Miként sikerült Dabason szövetségeseket – kórust, plébánost, híveket – toboroznia ehhez az egyedülálló zenei, irodalmi, közéleti alkalomhoz?
- Nem is kellett keresni, illetve toborozni az úgynevezett szövetségeseket, hiszen Dabas kisváros, ahol ismerjük egymást, és így a költészet és a magyar értékek tisztelete iránt elkötelezett személyeket is. Mint említettem, Dabason a történelmi egyházak nyolc temploma szolgálja az itt élők hitéletét. Négy általános iskolája és két középiskolája van. A kulturális élet egyik legjelentősebb intézménye a Kossuth Művelődési Központ és Halász Boldizsár Városi Könyvtár. A településrészeken is működnek kulturális intézmények, úgymint a gyóni Halász Móricz-kúria, a Dabasi-Szőlők Civil Közösségi és Művelődési Ház, a felsődabasi Nemes-kúria és a Dabas-Sári Zarándok- és Kulturális Központ. Nagy kulturális rendezvényeknek időnként helyet ad a város valamelyik sportcsarnoka. Legutóbb például a szentegyházi FILI gyermekkórusa az Érdi Szakképzési Centrumhoz tartozó Dabasi Kossuth Zsuzsanna Szakképző Iskola sportcsarnokában szerepelt sikeresen.
Az említettek után már nem kell csodálkozni azon,hogy városunkban több költő és író él. Ezek közül említek meg néhányat: Bábel Antónia, Füleki Gábor, Hegedűs Rita, Kapui Ágota, Orczy József, dr . Szabó József János, Valentyik Ferenc. A díszpolgáraink közül ide sorolandó Czagányi László, Mitták Ferenc és Murányi László.
A felsorolásból is következik, hogy mára már nem véletlenül hagyománya van Dabason a költészet napja megünneplésének. Külön említésre méltó, hogy a Balassi-misére a magyar kultúra napja dabasi eseménye előtt néhány nappal kerül sor.
- Fedezd föl saját kultúrád – hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. A Balassi-mise hogyan segíti elő, hogy minél többen felfedezzék Dabas különleges értékeit: mesteri épületeit, Gyóni Géza költészetét és rangos iskoláit?
- Dabas nyitott város a jó szándékú emberek előtt, amit a testvérvárosok sora is bizonyít. A testvérvárosokból és sok más településről is hívtunk érdeklődőket a kardszentelő misére.
Városunk értékeinek, látnivalóinak,múltjának és jelenének bemutatására több időt is érdemes szánni. Dabas a kúriák városa, így az építészeti értékeink, a nyolc templomunk, a dabasi turjános, a városban ápolt Kossuth-kultusz, jeles helyi családok nevezetességei, tájházaink, nemzeti történelmi és 56-os események emlékezete mind-mind külön látogatást érdemel. Az európai szinten kialakított és működő intézményeink is sok látogatót vonzanak. Tavaly a Gyóni Géza-emlékév keretében felújított emlékszobának és környezetének megtekintését mindenképpen ajánlani fogjuk vendégeinknek. Annál is inkább, mivel az elmúlt év végén Gyóni Géza költészete és patriotizmusa magyar örökség díjat kapott.
Térfoglalás a világűrben
Az Európa Unió által évente szervezett, legjelentősebb és legrangosabb tehetség-kutató és gondozó programnak, a Fiatal Tudósok Versenyének döntőjét, melyre a világ 38 országából érkeztek fiatalok, az idén szeptember 22. és 26. között Tallinnban rendezték meg. Puskás Dávid, a Bolyai Farkas Elméleti Líceum diákja a „3D nyomtatott Holdbázis” című munkájával elnyerte az Európai Űrügynökség (ESA) egyetlen díjnyertes számára felajánlott különdíját. Neki tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.
2017. október 3.
- Puskás úr, az Ön Holdbázis-terve az Európai Űrügynökség ötletén alapul, eszerint olyan holdi kolóniákat, lakóhelyket lehetne létrehozni, amelyhez szükséges alapanyagokat nem kell a Földről odaszállítani. Ehelyett a Hold felszínén található port lehetne építőanyagként használni a 3D nyomtatás technológiájával. Mi ébresztett kedvet Önnek ahhoz, hogy ezt a különleges értéket létrehozza?
- Jelenlegi elképzeléseim szerint az emberiség jövőjét, a Föld megvédésén kívül, az űrbeli terjeszkedés jelentené. Ehhez szükséges állandó lakóhelyeket biztosítanunk más égitesteken, a Mars meghódítása előtt célszerű lenne előbb a Holdon. Nem csak az emberi terjeszkedés, hanem az értékes nyersanyagok kitermelése, bányászása játszana fontos szerepet.
Engem régóta érdekel az űrkutatás, a csillagászat, de ugyanakkor a gyakorlatiasabb területeken is tevékenykedem, 4 évvel ezelőtt építettem egy saját 3D nyomtatót. Arra gondoltam, hogy mi lenne, ha összekötném ezeket az érdeklődési területeimet egyetlen projektté, és elkezdeném kutatni az Európai Űrügynökség (ESA) korábbi tervein alapuló Holdbázis ötletét.
- A kutatás célja a 3D nyomtatással előállított bázis kivitelezhetőségének, az ötlet gyakorlatba ültetésének, valamint a követelményeknek -védelem, biztonság, gazdaságosság - való megfelelésnek a vizsgálata. Az Ön terve mennyire hozza közelebb a gyakorlati megvalósítást?
- Először a holdporhoz hasonló utánzatot kellett beszereznem, erre a célra tökéletes volt a bazalt. Ezután egy cement-reakció segítségével a bazaltport pár adalékanyaggal sikerült megszilárdítanom, ez lenne a későbbiekben a bázis fala. Ezt követően rengeteg fizikai tulajdonságát, paraméterét mértem meg ennek a hold-betonnak. A mért eredmények alapján sikerült a bázis végleges, környezeti tényezőknek ellenálló struktúráját megterveznem. A végső lépésben az általam épített, hagyományosan műanyaggal működő 3D nyomtatót át kellett szerkesztenem a beton nyomtatására, erre egy saját fejlesztésű nyomtató-fejet készítettem. Majd demonstrálva a működőképességét, a bázis egy kicsinyített változatát, additív módon, rétegről-rétegre kinyomtattam.
- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Az Ön Holdbázis-terve immár a magyar műszaki kultúra értéke. Hogyan érhető el, hogy minél több magyar fiatal fölfedezze?
- Kutatásomat szerintem leginkább a média segítségével lehet terjeszteni. Ez egy alapszintű kutatás, a valódi kivitelezéshez sokkal több munkára, szakemberre és pénzre lenne szükség. A tallinni Fiatal Tudósok Versenyén kapott különdíjam által, részt vehetek egy Európai űrkonferencián, ahol valószínűleg további információkat, terveket, ötleteket tudhatok meg, esetleg sajátjaimat is megoszthatom. Ha már a kultúráról van szó, a magyar csapaton belül, úgy érzem, én az erdélyi magyarokat is képviseltem munkám által. De az a megvalósításra váró álom, nem nemzetekre kéne tagolja, hanem egyetlen emberiséggé kéne hangolja a Föld lakosságát, hogy egységes, békés népként hódíthassuk meg a Naprendszert!
Én Magyarország férfias felvirulása után sóvárgok. Minden, bármi hasznos legyen is egyébiránt, mi e végcélhoz nem vezet, nem közelít, nem elégíti ki lelkem szomját.
Gróf Széchenyi István
Alkotás a kibertérben
Karsa Bendegúz Árpád a budapesti Gyermekház Iskola gimnáziumi tagozatára jár, most lesz 10. osztályos. Alkotásait a youtube-on teszi közkinccsé. Neki tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.
2017. szeptember 12.
- Karsa úr, alkotásaival szeretne-e hatni a valóságra, folyamatokat elindítani, embereket megváltoztatni, közösségeket létrehozni?
- Mindig is érdekelt az álom. Az álom az életemben egy olyan dolog volt, mely szívhez szólt. Kiskorom óta tudtam tudatosan álmodni, irányítani és a paralíziseket kezelni. A képzelőerőm mindig is nagyon jó volt. Ami érdekelt, abba teljesen bele tudtam élni magam. Az első nagyobb történetem, amit könyvnek terveztem, „Az Álmodozó”. Ebben mindent le akartam írni, amit érzek és szeretek. Ám ez nem sikerült, elvesztettem az ihletet és más dolgok kezdtek el érdekelni. Az Álmodozó egy emberről szól, akinek életszerűbbnél életszerűbb álmai vannak, és azt írom le, hogy ezeket hogyan éli át. Az egész történetet úgy terveztem, hogy a főhős beleragad az álmaiba. Annyira beleéli magát az álomba, hogy nem érzékeli a valóság és az álom közti határokat. Ezt hívják úgy, hogy valóságszerű álmodás. Ez volt az, ami elindította a hangoskönyveim készítését. Bár így visszahallgatva eléggé kezdetleges volt minden, de az idő múlásával egyre kiforrottabbak és kidolgozottabbak lettek ezek. Rájöttem, hogy egy nagykönyvbe belekezdeni eléggé idő- és energiaigényes dolog. Ezért kezdtem el kisebb történeteket írni. És tetszett nekem, élveztem az alkotói folyamatot is, de ami leginkább megmosolyogtatott, az a végeredmény volt.
Az „Egy másik világ…” volt az első kisebb történetem és számomra azóta se született jobb. Egy kisfiúról írtam, aki egy osztálykiránduláson vesz részt. Ám egy kicsit elcsavarog és az erdő másik oldalára átsétál, és egy elhagyatott helyet talál. Egy kisebb parkolót és néhány házat. Ami a történetben szép, hogy a kisfiú ezekben az elhagyatott dolgokban a szépet látja, mert még gyerek, és ahogy kezd az ember felnőtt lenni, annál inkább kezd ellaposodni az agyban az a része, amely a pozitívat látja meg a dologban. Próbáltam úgy leírni, hogy az olvasó úgy élje bele magát, mintha ő lenne a kisgyerek.
Ezt azonnal követte a „Hamupor” című novellám, amely egy posztapokaliptikus világban játszódik. Egy lebombázott város túlélőjéről szól és a barátságról. Mert azzal a tudattal élni, hogy a világban te vagy egyedül, szörnyű. Az illető a barátját kereste a romok alatt. És a romokat szó szerint kell érteni, a környezet tényleg egy atomkatasztrófa okozta halott város. A „Hamupor” után az „Átkarolt kezek” című kisebb mesém következett. Kialvatlanságban szenvedtem egy ideg, így nem nagyon tudtam aludni éjszakánként. Ilyenkor szinte mindig fent maradtam napfelkeltéig. Számomra az egy különlegesen szép dolog. Aznap, mikor elaludtam, egy lányról álmodtam. Ez az álom annyira megmaradt bennem, a hangulata, hogy napokig ezen járt a eszem. Az „Átkarolt kezek”-et nem nagyon akartam elkészíteni. Mikor megírtam, többször is átgondoltam, hogy megosszam-e a világgal, mert én nem szeretek szerelmes történeteket írni. De egyszerűen annyira csodálatosnak tartottam a két dolgot egybe kombinálni, hogy muszáj volt elkészítenem. Pár hét szünet után, a legújabb történetemet, az „Üres tekintet”-et készítettem el. Ez tán az első olyan művem, amely igaz történetre támaszkodik. Egy emberről szól, aki a barátját veszíti el. Iskolás kora óta ismerte, és akkor is találkozott vele utoljára. Próbáltam felvezetni az elmúlandó évek sokaságát, míg egy olyan embertől vagy távol, akit nagyon szeretsz. Még rengeteg, de rengeteg történetet szeretnék írni és fogok is. Szeretném az embereknek megmutatni azt, amit én látok.
- A kibertérben felpörgő verseny miképpen ad ihletést Önnek, illetve mennyire jelent korlátokat?
- Kezdetekben kisebb verseket, novellákat írtam. Ezek egy idő után kiforrottak és komolyabbak lettek. Eljutottam arra a pontra, hogy nyilvánosan is megosszam őket és élni azzal a gondolattal, hogy az nézi meg, aki csak akarja. Ezekkel a novellákkal az embereket nem akarom megváltoztatni. Minden egyes történetem más-más hangulatban játszódik. Próbáltam leírni azt, amit érzek, mert az emberek félnek a gondolataikat kimondani/leírni vagy csak egyszerűen ezeket nem tudják megfogalmazni. Én ezeket a történeteket úgy írtam, hogy az emberek saját magukat lássák benne. Hogy eggyé váljanak a környezettel, a történettel, hogy a legmélyebb álmaik papíron legyenek leírva. Mindenféleképpen el akarnék indítani egy olyan folyamatot, mint ezek a hangoskönyvek. Mert szerintem sok embernek szükséges lehet ez mint segítség a mindennapi stresszben, és próbálom ezeket úgy megírni, hogy minden korosztály élni tudjon belőle.
Itt konkrétan nem versenyzésre, illetve nem tétre megy a dolog. Ezeket nem sokan nézik, tehát nagyon súlya nincsen. De szeretném, ha ez a közel jövőben megváltozna és egyes emberek számára az lehetnék, akire én is felnézek - példakép. A korlátok meg bennem vannak. Az egyetlen dolog, ami korlátoz az írásban, az én magam vagyok. A hangulatom adja meg az ihletet, hogy mit is szeretnék írni.
Minority SafePack - európai igény
Románia megtámadta az Európai Unió luxemburgi bíróságán a Minority SafePack kisebbségvédelmi európai polgári kezdeményezés bejegyzését - jelentette be Kolozsváron Vincze Loránt, az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójának (FUEN) elnöke. Neki tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.
2017. augusztus 31.
- Elnök úr, mi állhat a mögött, hogy a szélsőséges EU-csúcsvezetők afrikai, ázsiai tömeget zúdítanak a védtelen európai társadalmakra a sokszínűség dicsőítéseként, ugyanakkor az őshonos európai nációkat el akarják tüntetni, be akarják olvasztani?
-Emberbaráti kötelességünk szolidaritást vállalni a háború elől menekülőkkel, de egyértelmű különbséget kell tenni a háborús menekültek és a gazdasági bevándorlók közt. Nyilvánvalóan az őshonos kisebbségek és a bevándorlói csoportok között is legalább ilyen éles határvonalat kell húzni, értelmetlen is egy lapon emlegetni a két ügyet, hiszen az őshonos kisebbségek nem önszántukból, a jobb megélhetés reményében költöztek egy adott országba, hanem a határokat tologatták ide-oda a közösség feje fölött. A bevándorlókat sokan nevezik új kisebbségeknek, és úgy is kezelik őket, mint akiknek hasonló kisebbségi jogokra van szükségük, mint az őshonos csoportoknak. Ezt a megközelítést mi elutasítjuk. Véleményünk szerint az őshonos közösségeknek saját intézményrendszerre van szükségük a megmaradásunk érdekében, a bevándorlóknak viszont minél hamarabb integrálódniuk kell a befogadó társadalomban. A nyelvi és kulturális sokszínűség Európa alapértéke, és ebben a sokszínűségben óriási szerepe van a kisebbségeknek. Európának rá kell eszmélnie, hogy ez egy olyan kincs, amelyet védenie, támogatnia és segítenie kell, nem lehet kizárólag a tagállamokra bízni a kisebbségek ügyét.
- Július 28-i keresetében a román kormány azt kérte az európai bíróságtól, hogy semmisítse meg az Európai Bizottságnak a Minority SafePack elnevezésű európai polgári kezdeményezés bejegyzésére vonatkozó március 29-i határozatát. Bukarest ezzel a lépéssel a hungarofóbiának adott kifejezést. Miért működik kettős mérce az EU-ban, a rasszizmusnak a hungarofóbia változatát miért nem ítélik el a szélsőséges csúcsvezetők?
- Románia Európában lépten-nyomon azt szajkózza, hogy példamutatóan kezeli a kisebbségi kérdést, csakhogy ezt az itt élő kisebbségek – elsősorban a nagyszámú magyar közösség – nem látják így. Az az alattomos lépés, amellyel Románia az Európai Unió Bíróságához fordult, pont azt igazolja, hogy Romániában nincs megfelelően megoldva a kisebbségek helyzete, hiszen ha minden rendben lenne, Romániának sem lenne félnivalója, ugyanúgy, ahogy Németországnak vagy Magyarországnak sincs félnivalója a Minority SafePack kezdeményezéstől. A mi európai polgári kezdeményezésünk európai szellemiségű kezdeményezés, amelynek fő üzenete a
szolidaritás. Nagy hibának és rossz üzenetnek tartom Románia részéről, hogy szembemegy ezzel. Főleg, hogy így nem csupán az erdélyi magyarok, hanem 50 millió kisebbségben élő európai polgár jogos törekvését próbálja elgáncsolni. Úgy tűnik, Románia úgy fél attól, hogy az EU jobban figyelhet a kisebbségi jogokra, mint ördög a tömjénfüsttől.
- A román kormány keresetében arra hivatkozott, hogy a polgári kezdeményezés kizárólag a nemzeti és nyelvi kisebbségekhez tartozó személyek jogvédelmére, és nem a kulturális sokszínűség elősegítésére irányul. Ez a hivatkozás az idiotizmus dokumentumba foglalását jelzi. Várhatjuk-e, hogy EU-szervek azt a fajta izmust is támogassák?
- A két dolgot nem lehet egymástól elválasztani, kulturális és nyelvi sokszínűség nem létezik a nemzeti és nyelvi kisebbségek által hordozott és átörökített értékek nélkül. Amit Románia védeni látszik, az a huszonnégy hivatalos nyelv EU-ja, holott nem a domináns kultúrákat és többségi nyelveket kell félteni, hanem a veszélyeztetett közösségeket. Az Európai Unió Bírósága egyszer már igazat adott nekünk, amikor az Európai Bizottság ellen indítottunk pert amiatt, hogy első körben nem volt hajlandó bejegyezni a Minority SafePack kezdeményezést. Meggyőződésünk, hogy a bíróság ezúttal is nekünk ad igazat. Egyébként a román kereseten érződik az erőltetettség, az, hogy mondvacsinált okokkal támadják a kezdeményezést, mivel félnek kimondani azt, ami valóban zavarja őket: hogy a romániai kisebbségeket ugyanolyan jogok illessék meg, mint a többséget. Hiszen a kezdeményezésünk célja ez: jogegyenlőséget kérünk minden uniós polgár számára.
Kép: wikipedia.org
Shakespeare-rel Nagyszalontán
Az idei Arany-évben Nagyszalontán Szentivánéji Fesztivált tartottak. Ekkor a Nagyszalonta Város és az Arany János Közművelődési Egyesület felkérésére a Térszínház bemutatta Arany János fordításában William Shakespeare Szentivánéji álom című darabját Bucz Hunor rendezésében. Neki tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.
2017. augusztus 16.
- Rendező úr, játékuk mottója: "Ha mi rosszabbat nem képzelünk róluk, mint ők magukról, úgy ők nagyon jeles férfiak." Ezt a bizalom-megelőlegezést Shakespeare a Szentivánéji álomban formálta szavakká. A XXI. században miért fontos hangot adni neki?
- A bizalmatlanság bizalmatlanságot szül. Több az esély a bizalomra, ha bízva bízunk. Mottónk ugyan Shakespeare keserű mosolyát idézi fel az ember önismerete, egyáltalán, ismerete tudatában, mégis megkíséreljük az élet tobzódó gyönyörűségét sírva-nevetve átélni. A darab által megpendített létfilozófiai kérdések ugyan megválaszolhatatlanok, hiszen az álom és a ébrenlét, a felérzés és a elszunnyadás, az éber álom és a élő halotti állapot, az élet és halál közti diszkrét átmenet rejtély marad még egy jó darabig, de ennek tudatába lenni azért megengedhető. Persze ezért veszélyes műág a színház.
- A Szentivánéji álom cselekménye a valóság és az álomvilág közötti folyondár. Ez a történetbonyolítás hogy juttatja fölemelő élményhez a nagyszalontaiakat és térségbelieket?
- A lét bölcseleti kérdései az emberré válás elemi tapasztalata már a gyermekkorban is, és országhatárokat nem ismer. Anyanyelvünk képe a világról:világ világa, virág virága - ezt példázza.
- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Ha fölidézzük, hogy Shakespeare és Balassi kortársak voltak, akkor Arany János fényében hogy élhetjük át a régi szellemi gyökérzetű európaiság élményét?
- Csak a globalizmus szaggatja szét korokra, kultúrákra, osztályokra, civilizációkra az emberiséget, hogy aztán meghirdethesse az egyesülés, az egymásra találás hamisságát. Mi az eredménye: az ember egyenlő egy pénznem, egy számla, egy golyó, egy gáz, egy ország, egy nyelv s a többi, hogy legyen elég választék.
Kép: terszinhaz.hu
Tusványos, a biztos pont - művészeti színekkel
Az idén 28. alkalommal rendezik meg a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábort, "Tusványos, a biztos pont" mottóval. Fancsali Barnának, a Magyar Ifjúsági Tanács elnökének tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.
2017. 07. 18.
- Elnök úr, Tusványoson első alkalommal lép fel a Skorpió együttes. Miért fontos, hogy újabb és újabb neves zeneművészek gazdagítsák a tábort?
- Nem csak Tusványoson, hanem erdélyi viszonylatban is először lép fel a Skorpió, méltán vagyunk tehát büszkék arra, hogy a Kossuth-díjas Frenreisz Károly és csapata szabadegyetemünket tiszteli meg e történelmi jelentőségű koncerttel. Hagyományainkhoz híven változatlanul törekszünk arra, hogy ne csak programsátrainkban, hanem nagyszínpadunkon is változatos legyen kínálatunk a magyar könnyűzenei élet meghatározó szereplőiből. Hiszen ahogy alapítónk, Németh Zsolt nemrég Budapesten nyilatkozta, erdélyi viszonylatban ez a fesztiválok fesztiválja, a szabadegyetemek szabadegyeteme. Hát, ehhez is mérjük a kínálatunkat.
- Nyílik népzenei sátor is. Hogyan hívják fel erre a több tízezer Tusványos-látogató figyelmét?
- Tusványos közösségének is fontos a magyar népi kultúra, a magyar hagyományőrzés. Nem csak arra figyelünk, hogy a nagyszínpadon sztárokat sorakoztassunk fel, hanem a magyar népzene csillagjait is elhívjuk rendezvényünkre. Tavaly akkora volt az érdeklődés a Kriza János sátor programjai iránt, hogy idén már
magát a sátor alapterületét is kibővítettük. Berecz István, Pál István Szalonna, vagy a Nyárád-menti Bekecs Néptáncegyüttes mellett a csángó hagyományőrzőket, vagy a budapesti Zurgó együttest is felvonultatjuk. Ezek a hívószavak, amelyekre kisebb tömegek indulnak meg.
- A rendezvény vendége lesz Fa Nándor vitorlázó. A magyar óceánvándor miben erősítheti meg a fiatalokat?
- Fa Nándor élő legenda. A bátorság és a kitartás példaképe. Eddigi sikerei és teljesítménye alapján ugyanolyan igazodási pont lehet a fiatalok számára, mint amilyen biztos pont (hogy idei mottónkat idézzük) Tusványos a kárpát-medencei, és egy ideje már az európai közéletben.
Kép: Tusnádfürdőn 2017. július 18-án, a nyitónapon. MTI Fotó: Veres Nándor
TriaNON
Kun Béla és kommunistái (f)okozták a trianoni tragédiát. Ceremónia zajlott le a Trianon palotában 1920. június 4-én. A békediktátum aláírása egy már két éve fennálló helyzetet tett valamennyire jogszerűvé. Salamon Konrád történész professzornak tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.
2017. június 4.
- Professzor úr, miért érdemes tudatosítanunk, hogy a trianoni állapotok már 1918-ban kialakultak, azaz az idén lényegében 99 éves évfordulóra emlékezhetünk, még akkor is, ha ezt nem lehet pont egy napra tenni?
-Mindenekelőtt azért érdemes tudatosítani, hogy a várható békeszerződés büntető jellege már 1918 végén érzékelhető volt, mert sokan megfeledkeznek arról, hogy Magyarország megcsonkításának elsődleges oka világháborús vereségünkben keresendő. A több mint négy éves öldöklés hatalmas szenvedést okozott Európában, így a későbbi győztes államokban is, amelyek vezetői csak azzal tudták lecsendesíteni az egyre elégedetlenebb tömegeket, hogy sokat szenvedtünk, de a vesztesek mindenért drágán meg fognak fizetni. Egyértelművé vált tehát, hogy nem megegyezéses, hanem bosszúálló békeszerződés fog születni. Ezért a legyőzött országok egyikét sem hívták meg az 1919 januárjában kezdődő béketárgyalásra, s csak április végén kaptak meghívót arra, hogy az elkészült békeszerződések tervezetéhez utólagos észrevételeket tehetnek. Sajnos Magyarország még ezzel a lehetőséggel sem élhetett, mert az 1919 márciusában hatalomra jutott Kun Béla-féle kommün képviselőit nem voltak hajlandóak meghívni.
- Noha Trianon nemzetközi összefüggései jelentős részben föltártak, valószínűleg még 500 év múlva is találhatnak az akkori történészek olyan mozzanatot, amely jelentékeny volt. Miért érdemes a mai szaktörténészeknek is újabb és újabb adatokat keresni Trianon ügyében is?
- Az újabb kutatások mindig finomítanak valamit történelmi ismereteinken. A trianoni diktátum esetében ma már tudható, hogy ha az 1918 novemberében kikiáltott magyar köztársaságot nem döntik meg a kommunisták, és a Károlyi-kormányzat képviselői 1919 júniusában, az osztrákokkal egy időben kiutazhattak volna Párizsba, akkor ma jobb határok között élhetnénk. Ezt bizonyítja, hogy amikor Magyarország 1920. január közepén végre megjelenhetett a békekonferencián, az Apponyi által ismertetett tények (mindenekelőtt a Teleki-féle vörös térkép, amely már 1919 februárjára elkészült) olyan meglepetést váltottak ki, hogy a brit és az olasz miniszterelnök a magyar békeszerződés újratárgyalását javasolta. S mindez azért alakulhatott így, mert a békekonferencián tevékenykedő, döntő többségükben magyarellenes szakértők eltitkolták a Károlyi-kormányzat jól dokumentált beadványait, sőt nem egyet felbontatlanul helyeztek irattárba. Ott talált rájuk és bontotta fel őket Arday Lajos történész. A végső döntést meghozó miniszterelnökök tehát a tényekről csak a magyar békeküldöttségtől értesülhettek. Ezért lett volna létkérdés, hogy
Menet érkezik a csíksomlyói kegytemplomból a labarummal és az egyházi jelképekkel a csíksomlyói búcsún tartott szentmisére a Kis- és Nagysomlyó-hegy közötti nyeregben 2017. június 3-án.
MTI Fotó: Veres Nándor
1919 júniusában a magyar köztársaság békeküldöttsége bemutassa Párizsban azokat az általa elkészített alapos dokumentumokat, amelyek 1920 elején is meglepetést okoztak. Sajnos azonban ekkor már késő volt, a békeszerződések tervezeteit 1919 nyarán, a vesztes országok észrevételeinek és az emiatt foganatosított módosításoknak a megtétele után kihirdették. Ezeken tehát csak nagy bonyodalmak árán lehetett volna változtatni, s ezt végül egyik győztes nagyhatalom sem vállalta.
- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-mozgalom jelmondata. Kideríthető-e, mikor kezdődött a Trianon-folyamat. Mátyás király halálával-e, amikor Kinizsi Pál Corvin János nyomába eredt, és a főherceg csapatait délen szétzúzta, rögtön elárulva az elhunyt uralkodót? Rákóczi kiűzésével-e, amikor osztrák tulajdonosok telepedtek rá magyar vagyonokra? 1849-cel-e, ami után Bécs egyfajta viszonylag szelíd hungarofób betelepítési gyakorlattal, dupla fenekű gazdaságpolitikával a "magyar elem" kiszorításán ügyködött? Vagy máskor?
- Minden ország múltjában találunk vereségeket, belső ellentéteket, de ezek egyikének sincs évszázadokon át ható, meghatározó ereje. Trianon előzményei az 1867-es kiegyezést változatlanná és változtathatatlanná merevítő politikáig vezethetők vissza, tehát a 19. és 20. század fordulójáig, közvetlen előzménye pedig az első világháború volt. Ezt tehát el kellett volna kerülni. Ha nincs első világháború, egész másként alakul Európa története, így az Osztrák-Magyar Monarchiáé is, amely valószínűleg nem bomlott volna fel. Azonban csak akkor, ha megvalósította volna a már régen esedékes reformokat. A történelem tanítása nagyon egyszerű, ezért nehezen elfogadható: az erőszakos, szélsőséges politika soha nem vezet jóra, de bukásra vannak ítélve a szükséges reformokat elmulasztó, megakadályozó maradi irányzatok is.
Tudomány - államhatárok nélkül
A tudomány határtalan: sem nemzethatárokhoz, sem államhatárokhoz nem igazodik. A magyar tudománynak különösen nagy erőforrás az államhatáron túli magyar tudóssereg. A Magyar Tudományos Akadémia külső tagjának, a Kolozsvári Területi Bizottság – népszerű nevén: Kolozsvári Akadémiai Bizottság (KAB) elnökének, Salat Levente esszéírónak tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.
2017. május 14.
- Elnök úr, a tudományban különösen fontos lenne a naprakészség. Hazánkban ez a kommunizmus áldozatainak számát illetően ez egyáltalán nem jellemző. Bő évtizede jelent meg a Kommunizmus Fekete Könyve, s abban százmillió áldozat jelöltetett meg. Mára ez az adat elavult, a történettudomány sokat fejlődött. Csak a Szovjetunióban és a Népi Kínában összesen 145 millió 148 ezer ember halt meg a kommunista vezetők áldozataként (Forrás: R. J. Rummel: Lethal Politics, Soviet Genocide and Mass Murder since 1917 (Halálos politizálás, szovjet népírtás és tömeggyilkosság 1917 óta), Transaction Publishers, 1990. www.hawaii.edu/powerkills/NOTE5.HTM<http://www.hawaii.edu/powerkills/NOTE5.HTM><http://www.hawaii.edu/powerkills/NOTE5.HTM>). Ön, aki 2006-ban tagja volt a kommunizmus bűneit tanulmányozó Román Elnöki Bizottságnak, és részt vett az annak munkája eredményeként született Tismăneanu-jelentés romániai magyarságra <https://hu.wikipedia.org/wiki/Rom%C3%A1niai_magyarok> vonatkozó fejezetének kidolgozásában, hogyan látja: miért képtelen a magyar történettudomány az újonnan feltárt történelmi tények befogadására?
- Kezdjük azzal, hogy nem vagyok történész, a Tismăneanu bizottságba politológusként kaptam meghívást. A politikatudományok természetesen számos ponton érintkeznek a történettudománnyal: mind kutatásaim, mind oktatói munkám során gyakran van alkalmam tapasztalni, hogy a politika jelenségeit és intézményeit akkor lehet a leglényegretörőbben megérteni, ha azokat az eredetük felől próbáljuk megközelíteni. Amikor a politikatudományok nélkülözik a történetiség nézőpontját, olyan konstruktumok születnek, mint például Thomas Hobbes elmélete a társadalmi szerződésről. Ez a népszerű, sűrűn hivatkozott elgondolás azt próbálja elmagyarázni nekünk, hogy miként jöhettek létre az első politikai közösségek. Hobbes szerint a politikai közösségekre jellemző hatalmi monopólium első formáinak létrejöttét úgy képzelhetjük el, hogy a primitív ember, kilépvén a természeti állapotból, átruházta szabadságának egy jelentős részét a hatalom monopóliumát magához ragadó vezetőre, aki a rá átruházott szabadságért cserébe védelmet biztosított a politikai közösség tagjainak. A hatalmi monopólium egyben a legitim erőszak monopóliumát jelentette, jelenti: erőszakot legitim módon csak a hatalmi monopólium birtokosának áll jogában alkalmazni, azok ellen, akik nem tartják tiszteletben az együttélés szabályait. Ez a sűrűn hivatkozott és vitathatatlanul komoly heurisztikus erővel rendelkező elmélet történeti szempontból rendkívül naiv, teljességgel életszerűtlen ugyanis azt gondolni, hogy a természeti állapot körülményei között magányosan élő, szabadságukban semmi által nem korlátozott egyedek egyszer csak rájöttek a társadalmi szerződés előnyeire és siettek a politikai közösségek kötelékébe a fent leírt logika szerint. Arra nézvést, hogy a társadalmi szerződések első formái kik között köttethettek meg nagy valószínűséggel, és milyen formában, illetve körülmények között jöhettek létre, Numa Denis Fustel de Coulanges francia történész terjesztett elő egy alternatív elméletet az 1864-ben megjelentett, La Cité antique címen publikált doktori értekezésében. Teljességgel felfoghatatlan számomra, hogy ez a példásan dokumentált, a lehetséges összefüggésekre éles elmével rávilágító munka, amelyet többek között Max Weber is igen nagyra értékelt, miért nem épült be mindeddig a politikatudományi kánonba, és miért van az, hogy a társadalmi szerződés Hobbes-i változatát mai napig kritika nélkül oktatják a politikatudományos képzést nyújtó egyetemeken.
Kérdésére visszatérve, az, hogy az újonnan föltárt „történelmi tények” mikor, milyen eséllyel kerülnek befogadásra, bonyolult kérdés, és gyakran válasz nélkül marad, amint azt a fenti hevenyészett példa is mutatja. Ahhoz, hogy a magam részéről megkísérelhessek valamiféle illetéktelen viszonyulást a kérdésében megfogalmazott állításhoz, jeleznem kell, hogy a „magyar történettudomány” az én értelmezésem szerint jóval összetettebb jelenség, mint ahogyan azt a kérdés láttatni próbálja: egyrészt nincs egy olyan mindenki által elfogadott hivatalos szerv vagy intézmény, amelynek a véleménye, illetve álláspontja reprezentatívnak volna tekinthető a „magyar történettudomány” egészére nézvést, másrészt a tudományterület művelői számos műhelybe, irányzatba tömörülnek, és minden bizonnyal szép számban vannak közöttük olyanok, akik Önhöz hasonló módon, naprakész információk birtokában gondolkodnak a kommunizmus áldozatainak a kérdéséről. Elemzést igényelne továbbá a „történelmi tények” fogalma, azok ugyanis az én tapasztalatom szerint többnyire konvenciók, amelyeket a tudósközösség átmeneti jelleggel fogad el a történelem egy adott jelenségével kapcsolatban az adott pillanatban lehetséges legjobb tudásként, amelyet az éppen rendelkezésre álló források lehetővé tesznek. Erre való tekintettel feltehetőleg igen kockázatos volna valamiféle hivatalos tudományos instancia által mindenki számára kötelezőként előírni bármit, amit az illető instancia „történelmi tény”-nek gondol.
A fentiek ellenére érteni vélem a kérdésben megfogalmazódó hiányérzetet. Noha nem hiszem, hogy kizárólag mi, magyarok volnánk ezzel így, magam is úgy látom, hogy a történészek és a társadalomtudományok számos más jeles művelője által termelt tudás nem hasznosul kellő mértékben a politikai döntéshozatal és az államvezetés szintjén. A múltban is előfordult ez néhányszor, és annak bizony mindahányszor vastagon meg kellett fizetni az árát.
- Ön a Kolozsvári Akadémiai Bizottság elnökeként, és már előtte, kutatóként hogyan tapasztalta: miért fontos a magyar tudománynak, hogy az államhatáron túli, sőt, akár a nemzethatáron túli műhelyei is legyenek?
- Bizonyára nem így gondolta, de a kérdést úgy is lehet érteni, hogy az államhatáron túli tudományos műhelyek az államhatáron belüli magyar tudomány szándéka, akarata alapján vannak, illetve jöttek létre és annak alárendeltjei. A Kolozsvári Akadémiai Bizottság esetében ez valóban így van, hiszen ez az intézmény az MTA vezetőinek a javaslatára, közgyűlési határozat alapján jött létre 2007-ben, az MTA sorrendben hatodik, ugyanakkor első határon túli területi bizottságaként, azzal a céllal, hogy a romániai magyar nyelvterületen képviselje az MTA szellemiségét, eszmémyeit. Az MTA ezzel egy rég időszerű jogorvoslatot hajtott végre, úgy tekinthető ugyanis, hogy 2007-ben – formai szempontok szerint legalábbis – helyreállt a kapcsolat az MTA és az erdélyi magyar tudományosság között, amely 1948-ban szakadt meg, és amelyet nem pótolt – a Román Akadémia jellegéből fakadóan nem is pótolhatott volna – az erdélyi magyar tudományosság kiválóságainak a román akadémiai intézményrendszerbe való betagozódása.
Mindazonáltal a kérdés első látásra tiltakozási reflexeket indított el bennem, én ugyanis úgy gondolom, hogy a határon túli magyar tudományosság az elszakított területeken élő magyar közösségek munkájának és erőfeszítéseinek köszönhetően az, ami, és ezeknek a közösségeknek az életképességét bizonyítja. 2015-ben jelent meg a Kolozsvári Akadémiai Bizottság gondozásában egy összegezés arról, hogy hol tart ma, a 2002–2013 között teljesítettek alapján a romániai magyar tudományosság (http://kab.ro/subpages/kiadvany/romaniai_magyar_tudomanyossag). A három vaskos kötet nehezen cáfolható bizonyítéka annak, hogy az erdélyi magyarság – szellemi elitjének a szerkezete és teljesítménye alapján legalábbis – teljes értékű kisebbségi társadalom.
Kicsit jobban belegondolva rá kellett jönnöm azonban, hogy a kérdés valóban nem alaptalan: az erdélyi magyar tudományosságon belül számos olyan műhely, intézmény és tudóskarrier létezik, amelyek annak köszönhetik a létüket, hogy az államhatáron belüli magyar tudományosság nevében eljáró egyik-másik illetékes hatóságnak „fontos” volt, hogy létezzenek. Engedje meg, hogy őszinte legyek: az erdélyi magyar tudományosságnak ezekben az intézményeiben és szereplőiben én sok esetben klientúrákat vélek felfedezni, akik/amik semmiképpen nem tekinthetők a közösségi életképesség bizonyítékainak. A patrónus-kliens rendszer elterjedése ugyanis nézeteim szerint azt eredményezi, hogy az erdélyi magyar szellemi elit egy jelentős része ott lóg a magyar támogatáspolitika lélegeztető-gépein, és csak annak függvényében lélegzik, hogy jön-e az „oxigén” vagy sem. Az erdélyi magyarság az elmúlt 27 évben tapasztalt rohamos fogyás ellenére még mindig nemzetnyi kisebbség – Európában ez idő szerint tíz körül van azoknak az államoknak a száma, amelyeknek a népessége kisebb vagy az erdélyi magyarság lélkszámához fogható – nem hiszem következésképpen, hogy klientúra-építés logikája szolgálni tudná a közösségi fennmaradás hosszútávú érdekét. A támogatásnak azok a formái ezzel szemben, amelyek a belülről vezérelt határon túli közösségek szuverén módon kijelölt céljainak a teljesüléséhez próbálnak hozzájárulni, természetesen a helyesen értelmezett nemzetpolitika fontos eszközeiként foghatók fel. És feltehetően ilyenként könyvelhető el a nemzethatárokon túli tudományos műhelyek létrehozatalára, fenntartására irányuló erőfeszítés is.
- Fedezd föl saját kultúrád – hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Kolozsváron, Újvidéken, Zágrábban, Lendván, Őriszigeten, Léván, Ungváron miket tehetnek a magyar értelmiségiek, szellemi vezetők azért, hogy a helyi magyar fiatalokban érdeklődés ébredjen a magyar kultúra értékei iránt, és igyekezzenek sokasítani azok helyi kincseit?
- Az, hogy a mai fiatalokban mi iránt ébred érdeklődés, attól tartok, hogy lényegesen kisebb mértékben múlik az értelmiségi és szakmai eliteken, mint akár 15-20 évvel korábban. Az Internet és azon belül a különböző közösségi oldalak olyan iramban, mennyiségben és vonzerővel termelik a tartalmakat, hogy azzal nagyon nehéz, már-már lehetetlenség fölvenni a versenyt.
Az információ előállítása és terjedése tekintetében ez a világ minden bizonnyal demokratikusabb, mint amiben az én generációm szocializálódott, a demokratizálódással ugyanakkor nemkívánatos következmények is együttjárnak, például az, hogy a hagyományos értelemben vett szakmai tekintélynek is leáldozott: ma már bárki állíthat elő és forgalmazhat „tudást” a neten, anélkül, hogy illetékességéről valakinek is számot kellene adnia. A nyilvánosság újdonsült tereit birtokba vették azok, akik korábban csak néma szemlélői lehettek az eseményeknek, és leleményes módon vesznek elégtételt az eliteken a korábbi mellőzöttségükért: az elitek csak állnak és néznek, hogy milyen típusú eszmék és gondolatok mentén jönnek létre támogatói körök és szimpátia-közösségek. S noha minden bizonnyal csak a kezdetén tartunk egy beláthatatlan kimenetelű folyamatnak, az már világosan látszik, hogy a politikai részvétel dinamikája igen jelentős mértékben átalakult, és a politikusok nem engedhetik meg maguknak, hogy ne vegyenek tudomást a nyilvánosság szerkezetének e látványos megváltozásáról. Bizonyos értelemben elmondható, hogy a politikusok sokkal gyorsabban alkalmazkodnak ezekhez a változásokhoz, mint a hagyományos elitek: a közvélemény szándékos befolyásolása az álhírek révén, evidenciák semmibevétele a post-truth (igazság-utáni) ideológia alapján és a manipuláció számos más gyanítható változata, aminek az internet minden eddiginél eredményesebb és hatékonyabb közege, a politikai küzdelem egyre szélesebb körben alkalmazott eszközeivé váltak világszerte.
Hogy mit tehetnek ebben a helyzetben a magyar értelmiségiek, szellemi vezetők Kolozsvártól Újvidéken és Zágrábon át Ungvárig azért, hogy a helyi magyar fiatalokban érdeklődés ébredjen a magyar kultúra értékei iránt, igen nehéz kérdés. Csak remélni tudom, hogy a magyar identitásukban kiteljesedett, környezetükbe harmonikusan illeszkedő és a többségi társadalommal is jó kapcsolatokat ápoló személyiségek hiteles példájának a megtartó, követésre sarkalló ereje nem megy veszendőbe, függetlenül attól, hogy mi történik a virtuális valóságban. Én a magam részéről az oktatói munkám révén törekszem arra, hogy támpontokat kínáljak a fiataloknak a világban való eligazodáshoz, magyarságuk harmonikus megéléséhez egy nem éppen a várakozásainknak megfelelően alakuló környezetben.
Szent László királyunk erdélyi mítoszai
Ezen év június 27-én, László napján a huszadik Szent László-vacsorát tartja egy budapesti értelmiségi kör. Az idén az állam is felzárkózott a civilekhez: Szent László-évet hirdetett erre az esztendőre a Miniszterelnökség. Dénes László újságírónak, szerkesztőnek, a nagyváradi Szent László Egyesület korábbi sajtóreferensének tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.
2017. március 25.
– Dénes úr, szó szerint csodálatos Szent László-legendák is dúsítják az erdélyi magyar szellemi kincset. A Tordai-hasadék isteni beavatkozással mentette meg királyunkat és seregét az ellenség túlerejétől. Hogyan kell elevenné tenni Erdélyben a nemes magyar mítoszokat?
– Tekintettel arra, hogy ezek a mítoszok többé-kevésbé elevenek, élnek és „működnek” manapság is, akár azt is mondhatnánk: nincs különösebb feladatunk ezen a téren. De ez persze némi önáltatás lenne, hiszen ma már talán köztudott: hatalmas erők munkálkodtak az elmúlt években, évtizedekben, sőt mondhatnék akár másfél évszázadot is, ha a szekularizáció, a liberális ateizmus, a magyarellenesség és egyéb „ciók”, „ségek” és „izmusok” lábra kapását és terjedését, reánk uszulását nézem, szóval hatalmas erők szövetkeztek és iparkodtak azon, hogy „nemes magyar mítoszok”-ról beszélni se lehessen Erdélyben. Ma már lehet, kell és igyekszünk is, a kérdés ma az, hogy tudunk-e, van-e, aki tudjon, no és hogy lesz-e kinek.
– A Szent László-vacsora a szakralitást ötvözi a historikussággal. Az európai kulturális fősodor mindkét értéket elmosni igyekszik. Hogyan védekezhetünk, sőt: hogyan indíthatunk ellentámadást a szélsőséggel, benne a hungarofóbiával szemben?
– Lehet, hogy nem jól érzékelem, de mintha az említett európai kulturális fősodor a szükséges, óhatatlan és elkerülhetetlen modernizáció jegyében igyekszik – ha elmosni tán nem is – háttérbe szorítani a mi felfogásunk szerint hagyományos és értékőrző, identitásképző és közösségmegtartó szakralitást és historikusságot. S ha belegondolunk, hogy a magyar történelem legnagyobbjai szinte mind a modernizáció emberei voltak az ő korukban, akkor ezt mi nem használhatjuk szitokszóként, ugyanakkor azt sem engedhetjük, hogy ennek örve alatt forgassák ki sarkaiból azt a világot, amelynek mi magunk – egyen-egyenként és keresztény magyar nemzetként – sarokkövei, fundamentumai vagyunk. Védekezés, ellentámadás? E katonai fogalmakra hadd rímeltessek egy etikait: helytállás. Mindenkinek a maga helyén kell elvégeznie azt, amit a tehetsége és képességei szerint reá rótt a Sors. A mindent elrendelő isteni akarat. Ami pedig a hungarofóbiát illeti: az így érzőket mindig valamilyen kisebbrendűségi érzés motiválja, no meg a rossz lelkiismeret. Sztoikus nyugalommal és nagyon sok és alapos tudással kell felvérteznünk magunkat, de hinnünk is kell a magyarok Istenében, hiszen hozzá fohászkodunk, amikor azt kérjük és várjuk, hogy ő maga tegyen tökéletesekké, erősekké, szilárdakká és állhatatosakká minket.
– Fedezd föl saját kultúrádat – hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Szent László a mai mércével mérve is európai formátumú politikus volt, aki – mint a montecasinói apátnak írt levele tanúsítja – Maga is
jellemző belső konfliktusokkal is küzdött. Önök a nagyváradi egyesülettel mit képesek tenni azért, hogy a szent király alakja a Lajtától a Berecki-havasokig, sőt az Atlanti-óceántól az Urálig felragyogjon?
– A nagyváradi Szent László Egyesület önmagában csak apró kavicsokat tud hozzátenni a városalapító szent király kultuszához, amely kultusz amúgy különösképpen Erdélyben virágzik a valós történelmi tényeknek és az említett csodálatos legendáriumnak betudhatóan. A 2011-ben bejegyzett egyesület rendszeresen szervez különböző kulturális és közösségformáló rendezvényeket, amelyek sorában fő helyen állnak a királyi születésnaphoz kötött minden évi Szent László Napok. Idén már ötödik alkalommal rendezik meg Váradon – jórészt a lovagkirály végső nyughelye fölött, a rekonstrukción átesett híres várban – a Partium fővárosának „magyar napjait”, a Szent László Emlékév keretei közé illesztve. Ezen egyhetes népünnepélynek ezúttal is lesz egy elmenyitogató-horizonttágító-bizalomgerjesztő célja a velünk élő, más nemzetiségű, kultúrájú, vallású és felfogású polgártársaink irányába. Ugyanakkor hadd jegyezzem meg: a Szent László Egyesület csak egyike azon szereplőknek, amelyek nagy királyunk alakjának felragyogtatásán munkálkodnak mifelénk ez évben, hiszen a történelmi magyar egyházak, más civil és kevésbé civil szervezetek is ezt ígérik tenni, néha egymástól függetlenül és egymással konkurálva. Ha az átkos viszálykodást sikerül a politikusi parádézással együtt háttérbe szorítani, akkor – kerülve a nagy szavakat – emlékezetes emlékévünk lesz, reményeink szerint.
Székely autonómia - európai követelmény
Az autonómia nem alku tárgya, az autonómia jár - hangzott el a székely szabadság napján, pénteken Budapesten rendezett megmozduláson. György-Mózes Árpádnak, a megmozdulást szervező Székelyföldért Társaság elnökének tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.
2017. március 17.
- Elnök úr, Ön szerint a romániai magyaroknak ugyanannyi jogot kell kapniuk, mint a magyarországi románságnak. Csakhogy a kettős mérce a teljes európai unióban napi gyakorlat. Mitől reméli, hogy a 15 milliós összmagyar közösség Erdélyben, sőt a Berecki-havasokon túl is ki tudja erőszakolni, helyre tudja állítani az azonos mércét?
- Az Európai Unió tagállami hatáskörben hagyta azt, hogy melyik ország milyen jogokat ad a területén élő kisebbségeknek, de azért van egy minimum, amire minden tagállam vállalkozott a csatlakozáskor, és vannak olyan egyéb kötelező érvényű nemzetközi dokumentumok ezzel kapcsolatban, amelyeket az államoknak be kell tartani. De Románia esetében ezt írhatnám akár feltételes módban is, mert van több olyan előírás, ami papíron megvan, azaz megvan a törvényi háttere, de a gyakorlatban nem működik (példéul forráshiány miatt). A román államnak nagyon jól kiépített lobbihálózata van, embereik mindenütt ott vannak, tudnak minden olyan kezdeményezésről, ami a kétszínű politikájukat leleplezné, és mivel a nyugati sajtó a román hírügynökségektől veszik át az ezzel kapcsolatos (kozmetikázott) információkat, könnyen megy részükről az egyoldalúan tájékozott nyugati politikusok meggyőzése. Ezen a téren is kellene nekünk erősíteni. Az ember igazságérzete is úgy gondolja, hogy a Romániában élő magyarságnak is járna annyi, mint Magyarországon élő románoknak, miközben létszámukban, számarányukban össze sem hasonlítható a két népesség (1,2 millió szemben a 35 ezerrel). Talán 1996 óta, amióta az RMDSZ-t koalíciós partnerként először bevették a román kormányba, orrba-szájba hangoztatott szlogen, hogy Romániában a kisebbségek kérdése példa értékűen meg van oldva. Aki ennek utánajár, mondjuk megnézi, hogy mi a helyzet ilyen téren Magyarországon, rádöbben, hogy mekkora hazugságot nyomat a román kommunikáció 20 éve úgy, hogy érdemben senki meg nem cáfolta, senki nem szembesítette őket és a nagyvilágot a valótlan állításukkal. A két ország kisebbségpolitikáját összehasonlítva egyenes gerinccel kijelenthetjük: Magyarország az, aki példa értékűen tiszteli a területén élő kisebbségeket, mindent megtesz annak érdekében, hogy biztonságba érezzék magukat.
Magyarországon jelenleg a román nemzetiségű embereknek nincs félnivalójuk identitásuk nyílt felvállalásától, román nemzetiségi mivoltuk miatt nem célpontjai politikai támadásoknak, szándékos jogcsorbításnak, diszkriminációnak, gyűlöletbeszédnek, szélsőséges megnyilvánulásoknak; szabadon és zavartalanul ápolhatják nyelvüket, szokásaikat, kultúrájukat, kisebbségi vallásukat, kapcsolataikat Romániával, s minden problémától mentesen használhatják nemzetiségi identitásuk jelképeit is. Mindez viszont nem igaz a Romániában élő magyarok esetében. Azt, hogy a román nemzetiségű magyar állampolgárok biztonságban érzik magukat bizonyítja az, hogy míg 2001-ben 7.995-en vallották magukat román nemzetiségűnek, addig 10 évvel később már 35.641-en. A népszámlálás során a nemzetiséghez való tartozást önkéntes, szabad akaratból történő önbevallás alapján veszik számba, tehát a magukat román nemzetiségűnek vallók számának emelkedése a 2011. évi statisztikai adatokban arra utal, hogy nem tartják hátrányosnak magukra nézve román nemzetiségűnek lenni Magyarországon.
És mivel az itteni csekély számú románságnak ez megadatott, reménykedünk abban, hogy partnereink lesznek a román kormánnyal történő kommunikáció kialakításában, ezért felkérjük a képviselőiket, hogy támasszák alá az általunk a Hősök terén 7 pontban megfogalmazott igazságokat, és segítsenek elérni a román kormánynál, hogy azok példát vegyenek Magyarországtól a kisebbségvédelmi intézkedések, jogszabályok területén.
- Szervezetük hétpontos követelésében szerepel, hogy Romániában is ismerjék el államalkotónak az őshonos nemzetiségeket, amelyek anyanyelvhasználata a gyakorlatban is valósuljon meg, és a bukaresti kormány folytasson párbeszédet a székelyek küldöttségével. Egy szélsőséges román politikus nemrég rögeszmének minősítette a székely autonómia ügyét. A budapesti demonstráció miként segítheti a román szélsőséget az európai eszmények megértéséhez, és azok követéséhez?
- A hétpontos kérésünk legelső pontja a legfájóbb valóság a román kormánynak. Ez érinti ugyanis a román alkotmány 1. cikkelyét, amelyre minduntalan hivatkoznak a románok a székely autonómia kapcsán: Románia egységes és oszthatatlan nemzetállam. De az alkotmány nem egy megdönthetetlen dogma, ez csak egy kétharmados többséggel elfogadott alaptörvény, amit szintén kétharmaddal a realitásokhoz lehet alakítani. Ha a nemzetállam kifejezést úgy értelmezzük, hogy az adott ország területén csak egy nemzetiség él, akkor ez a kifejezés nem volt igaz már a két világháború között sem, amikor ezt a francia alkotmányból átvették, és nem igaz ez 100 évvel később sem, amikor az erőszakos elrománosítás, a németek, zsidók eladása ellenére Románia területén még mindig majdnem 20 nemzetiség él. Egy ország alaptörvényének a legelső cikkelyét lehet valótlanságokra építve megfogalmazni, de kérdés, meddig érdemes fenntartani azt? Magyarország megtisztelte a nemzetiségeit, államalkotó tényezőnek ismerte el őket és lám, nem dőlt össze a világ. Nem módosultak az országhatárok, a nemzetiségek pedig kezdik otthonosan érezni magukat. És ez jó mindenkinek.
- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Szervezetük miként kormányozza be a Székelyföldet ebbe a folyamatba, hogyan bátorítja a székely fiatalokat a székely kultúra sok évszázados kincseinek fölfedezésére?
- Egyesületünk Magyarország területén tevékenykedik, tagjai közt vannak a Budapest környéki székely körök vezetői, képviselői, ebből az is következik, hogy a tagságunknál sokkal szélesebb körbe eljut az üzenetünk. A székely körök pedig olyan hagyományőrző civil szervezetek, baráti társaságok (azaz nem feltétlenül jogi személyiség), ahol az otthonról hozott kultúra a szülőföld elhagyása után még nagyobb érzelmi töltettel bír. A székelyföldi fiatalokat szerencsére nem nekünk Budapestről kell megszólítanunk, mert Székelyföldön rengeteg olyan civil szervezet tevékenykedik, akiknek célja a hagyományok őrzése és tovább adása.
MTI Fotó: Kovács Tamás
Térségünkben jelképháború zajlik
Címerekkel írt történelem címmel adott ki könyvet Pécsi L. Dániel jelképművész. Az alkotást február 24-én a Magyarság Házában, a Budai Vár Szentháromság terén álló épület Kosztolányi Dezső termében mutatták be. Egyben megnyitották a Jelképek a Kárpáthazában című tárlatot. Pécsi L. Dánielnek tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.
2017. március 12.
- Művész úr, egy szélsőséges kultúrminiszter a kilencvenes években be akarta tiltani a történelemérettségit. Holott a történelem fontos, ezt onnan is tudjuk, hogy lopják a magyar történelmet. A magyar címereket is lopják. Miért lényegbevágó a közös európai jövő szempontjából is rögzíteni, hogy a magyar címerek magyar címerek?
- Valóban, volt a kilencvenes években egy szélsőséges liberális kultuszminiszter, Magyar Bálint, aki káros tevékenységet folytatott annak érdekében, hogy betiltsák a történelem érettségit. Olyan nagymértékű volt a közfelháborodás, hogy kénytelenek voltak meghátrálni. Bonaparte Napóleon külügyminiszterének Talleyrandnak elhíresült mondása is ezt nyomatékosítja: „Vedd el egy népnek a múltját és azt teszel vele, amit akarsz!“ A gyalázatos Trianoni Békediktátum következtében létrejött utódállamokban, különösképpen Szlovákiában, ahol méltatlanul kisajátítják a Felvidéken született történelmi személyiségeinket, egyházfőinket, tudósainkat, költőinket, íróinkat, festőművészeinket és egyéb ismert közéleti személyiségeinket. Igy lett II. Rákóczi Ferencből - Frantisek Rakoczi, Pázmány Péterből - Peter Pazman, Balassi Bálintból – Valentin Balasa, vagy Mednyánszky Lászlóból – Ladislav Mednanszki és a sort folytathatnám. Legfelháborítóbb, hogy ősi nemzeti címerünkből egy elegáns és szabályos heraldikai húzással eltulajdonították az Árpád-házi királyok hatalmi címerét, az ezüst színű apostoli kettős keresztet. Ennek kezdeményezője a szlovákok nemzeti ébresztője Ludovit Stúr volt 1848-ban, aki a győri magyar bencéseknél még Stúr Lajosként érettségizett, majd ugyancsak ezzel a névvel volt Túróc vármegye követe a pozsonyi Országgyűlésben. Tudatosítani kell a hazai és az európai közvéleményben, hogy a magyar állami és egyben nemzeti címer Európa legrégebben és folyamatosan használatban lévő nemzeti és állami jelképe. Ezt legfőképpen a gyalázatos Trianoni Békediktátum indokolja. A 2017. január 12-én „Címerekkel írt történelem“ címmel, 2. bővitett kiadásban megjelent könyvem is ezt a célt szolgálja. Kiss András könyvkiadó kérésére 2014-ben megterveztem az elszakított ország- és nemzetrészek címereit, tudatosítva az utódállamkba taszított magyar közösségek honfitársaiban azt, hogy szülőhelyükön több mint ezer éve ŐSLAKOSOK és nem GYÜTTMENTEK. Ezeken a címereken is a Magyar Szent Korona nyugszik, kifejezvén és nyomatékosítván azt, hogy az adott elszakított országrészben élő nemzettársainkat is Szent Korona oltalmába helyeztük!
- Térségünkben jelképháború is zajlik: a régi jelképeket torzítják, meghamisítják, illetve új "jelképeket" állítanak csatasorba, nagyrészt kereskedelmieket, amelyek kiszorítják az évezredes szimbólumokat. Könyve miképpen segít a manipuláció elleni szellemi küzdelemben?
- Fentiekből következően egyetértek azzal, hogy szűkebb és tágabb térségünkben is jelképháború zajlik. Ismeretes, hogy mennyire fanyalognak a hazai balliberális erők a nemzeti
jelképektől és hagyományoktól. Megszóltak már ilyen önazonosság zavarban szenvedő „állampolgáraink“, hogy miért „magyarkodok“ a Bocskais öltönyömmel. Ebből következően, a bajorok nemzeti viseletükkel „bajorkodnak“, a szoknyás skótok pedig „skótoskodnak“? Szerencsére ez elsősorban csak az idegenszívű „budapestiekre“ vonatkozik. A globalizáció hozta magával az újmódi jelképeket a logókat. Ismeretes, hogy a címerek megtervezése szigorú szabályok betartásával történik. Ezzel szemben a logók elkészítésénél szabadon szárnyalhat a fantázia. Éppen ezért könyvemben külön fejezetben foglalkozom a címertani (heraldikai) alapismeretek bemutatásával és a magyar vonatkozású címerek több évszázados használatáról. A könyv fogadtatása és kelendősége azt bizonyítja, hogy az évszázados értékek fontosabbak a mai értéküket vesztett manipulációknál!
- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamatjelmondata. Miképpen lehet a magyar fiatalok érdeklődését felcsigázni az ősi magyar címerek, sok évszázados nemzeti jelképek értékei iránt?
- Az elmúlt 20 esztendőben több mint kétszáz jelképavatáson, kiállítás-megnyitón és könyvbemutatón vettem részt. Azt tapasztaltam, hogy azok az egyházi és világi közösségek,
amelyeknek felavattuk a címeres zászlóját, azonosultak a benne megjelenített címerképekkel és színezésekkel, mert a gyökereiket, a múltjukat és a jelenüket vélték felfedezni bennük. Ezek a közösségi jelképek ráadásul még kapcsolatteremtésre is alkalmasak. Legszebb példaként szolgáljon a Kalotaszentkirály-zentelkei Ady Endre Iskola és a párkányi Ady Endre Alapiskola, amelyek határokat átívelő testvéri kapcsolatát az általam tervezett jelképek alapozták meg. Zárásként az ideillő és aktuális jelmondatomat szeretném a Kedves Olvasókkal megosztani. „Nemcsak nyelvében, hanem jelképeiben is él a nemzet!“
Kép: szekelyhon.ro
Arany János költészete nemzetösszekötő kapocs
Cseke Attila szenátor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) Bihar megyei elnöke beszédet mondott Arany János szobránál a partiumi Nagyszalontán az Arany-emlékév rendezvénysorozatának megnyitója napján. Neki tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.
2017. március 8.
- Szenátor úr, a kétszáz éve született Arany János költészetének ereje miért lépheti át az államhatárt, sőt - minthogy a napokban Montgomeryben posztumusz díszpolgár lett - a nemzethatárt is?
- Arany János zsenije születésének 2oo.évfordulója ellenére is hat. Ma is hat, és nemcsak mireánk, akik nyelvi tökéletességéből próbálunk ma is erőt meríteni, hogy minél választékosabban szóljunk közösségünkhöz, idézve sorait, gondolatait, amelyek messze meghaladták korának és korunknak nyelvi korlátait, az átlag értelmiségi szóhasználati szokásait, nem beszélve a különböző szinteken jelenlévő bükkfanyelv néha kínosan fületsértő szókincshiányáról.
Költészetének ereje azért képes átlépni a nemzethatárt is, mert életművének műfordításokban megismerhető részei máig is érvényes üzenetekkel bírnak örök kérdésekről, az emberről, a világról, az egyetemes emberi értékekről.
- Nagyszalonta és a Partium hogyan kapcsolható be még élénkebben és teljesebben a magyar szellemi körforgásba?
A Partium és ezen belül Nagyszalonta is, területéhez és népességéhez viszonyítva nagyon nagy százalékban volt bölcsője a magyar géniusznak, irodalmi, zenei, művészeti vagy műszaki téren egyaránt. Ehhez képest hagyományápolásunk ellenére sem eléggé ismertek, nem eléggé látogatottak, nem eléggé a közfigyelem fókuszpontjai a jelzett, és akkor nem is utalok a történelmi határmódosulás következtében gondtalanságból, cselekvésképtelenségből, vagy tudatos múltrombolásból jelzetlen emlékhelyek. Minden közösségnek erkölcsi kötelessége a múltját és annak értékeit ápolni - vagy ahol már nincs aki - ott úgy gondolom nemzeti kötelesség ezt megtenni és ehhez forrásokat kell keresni, az értékőrzést támogatni. Mindannyiunk feladata ez. És végül ami a legfontosabb, hogy gyermekeinket, ezekre a helyekre el kell vinnünk, irányítani kell őket nemzettudatunk erősítésére.
- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. A Bukarestben dolgozó magyar szenátorok mit tehetnek azért, hogy a magyar fiatalok minél több kincset fedezzenek föl a magyar művelődés és művészet rejtett értékeiből a Lajtától a Berecki-havasokig, sőt azon túl is?
Egy-egy emlékhely megtartása, támogatása többnyire politikai ellenállásba ütközik, hiszen éppen azt a múltat szeretnék sokan nemlétezővé tenni, amire értékápolásunk vagy annak igénye támaszkodik, ezért is fontos, hogy képviseletünknek legyen elég ereje megvívni a harcot az államok parlamentjeiben, hiszen nem lehet nem kimondani, hogy a többség még ma is sokszor ellenérdekeltnek hiszi magát és akként is cselekszik. Úgyhogy van és lesz még mit tenni...
Kép: MTI Fotó: Czeglédi Zsolt
Hitel-Est: működtetni is kell az autonómiát
A huszonnegyedik órában vagyunk a Kárpát-medencei magyar autonómiák megteremtéséhez - hangzott el Budapesten a Hitel-Est rendezvényen. A határon túli autonómiaügyekben közreműködők osztották meg gondolataikat a telt házas fórumon. Domonkos Lászlónak, a Hitelben is publikáló újságírónak tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.
2017. január 24.
- Szerkesztő úr, az elv, mely szerint "amit szabad Európában bárhol, azt legyen szabad a magyaroknak is", a Nyugat számára elfogadhatatlan, mivel szembe kellene néznie azzal a történelmi bűnnel, amelyet Trianonban követett el. E tekintetben segítette-e a tisztánlátást a Hitel-Est?
- A közelmúltbéli Hitel-est véleményem szerint az egyik legjelentősebb közéleti rendezvény volt a Kárpát-medencei magyar autonómiák ügyét illetően. Fontossága nemcsak a témafelvetésben és a meghívott szakértők színvonalában és okos, felelősségteljes megnyilvánulásaiban volt látható, hanem abban a rendkívüli érdeklődésben is, amely az általában nem éppen csekély közönséggel zajló havi MOM-béli Hitel-estek között is kivételesnek számított - ez a telt ház, ha úgy teszik, önmagáért beszélt, akár a téma súlyát, akár a megszólalókat nézzük....
- "2004-ben eltörték a nemzet gerincét" - ezt a drámai mondatot Szili Katalin mondta ki a Hitel-Esten. A december 5-ei tragikus népszavazás felelőseit azóta sem állították testület elé. A nyilvánosság mit tehet azért, hogy az érintett politikai alakokra is kiterjedjen a jogállami igazságszolgáltatás?
- Nem ártana már kissé ennek a páratlanul provokatív közelmúltbéli gazemberségnek a hátterét és históriáját végre kissé alaposabban és részletesebben megvizsgálni, a Magyarok Világszövetségének vitatott részvételétől több szomszédos egykori kisantant-ország titkosszolgálatának lehetséges szerepén át az akkori kormányzat vitathatatlan bűnösségéig. A nyilvánosságnak, mint mindenben, ebben is kulcsszerepe lenne. A felelősöket néven kell nevezni és végre elemezni kellene azokat az okokat és jelenségeket, amelyekről érthetetlenül kevés szó esett és esik mindmáig. Cui prodest, kinek állt vajon valóban érdekében ez a népszavazás? Kik, mit és hogyan akarhatták ezt, milyen meggondolások alapján? És így tovább...
- Juhász György, a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum tudományos főmunkatársa annak a véleményének adott hangot, hogy 2010 óta "létrejött a pre-autonómia
állapota". Mit tehet a civil Magyarország azért, hogy tényleges autonómiák is létrejöjjenek, és dinamikusan működjenek is?
- Egy minden tekintetben erős, tekintélyes és szívósan elszánt, kitartó Magyarország alapfeltétel, miként a végre látszani kezdő határozott, erőteljes, keményen önálló magyar külpolitika is. A nemzetpolitikai, nemzetstratégiai elvek és elgondolások terén még volna tennivaló, véleményem szerint vagy nincs még mindig kellő alaposságú és átgondolt hosszabb távú koncepció, vagy nem veszik figyelembe a korábbi gondolkodók eredményeit, Hódi Sándortól Duray Miklósig. Az autonómia több értelemben is "előszoba", a legfontosabb helyiség a ebben a Kárpát-medencei lakban, innen nyílik, innen nyílna minden más, minden irányba - a "pre-autonómiák" állapota végső soron 1918-1920 óta létezik, hiszen végső soron mindig ez lehetett (volna)a kályha, ahonnan indulni kellett volna az önrendelkezés irányába, a valódi megmaradás,a nemzetegyesítés, az elszakított területek magyarságának igazi felszabadítása felé.
Protestáns nagyjaink - a reformáció fél évezrede
Bemutatták a ferencvárosi Bibliás könyvesboltban a Protestáns hősök című kötetet. A kiadvány a magyar történelem elmúlt fél évezredének ötven kiemelkedő protestáns személyiségéről ad áttekintést, a mű a reformáció jövőre esedékes ötszázadik évfordulója alkalmából készült. A kötet szerkesztője Faggyas Sándor Táncsics Mihály-díjas újságíró. Neki tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.
2016. november 15.
- Szerkesztő úr, a reformáció a mai napig tartó folyamat, s a magyar történelmet nem lehetne a protestáns értékek, eszmék és nagy személyiségek nélkül elbeszélni. Biblia-fordítás, peregrináció, hitviták - csupa szellemi impulzus művelődésünkben. Kölcsey, Petőfi, Ravasz László... Ezekkel a fényes értékekkel hogyan adhatunk lendületet mai kulturális fölemelkedésünknek?
- A reformáció kezdetének 500. évfordulója kiváló alkalom arra, hogy mi magyarok egyenként és együtt is magunkba szálljunk, számot vessünk azzal: kik vagyunk?, honnan jöttünk?, hová tartunk? Meggyőződésem, hogy a protestantizmus olyan lelki, szellemi, kulturális értékekkel, képességekkel, tudásokkal gyarapította a magyar nemzetet, amelyek ma is érvényesek, elevenek, erőt s erényt adnak korunk új kihívásai és veszélyei közepette. Ahogy a református Bethlen István miniszterelnök mondta nagy kálvinista elődjéről, a gyalázatos „őszirózsás forradalom” nyitányaként megölt, mártírhalált halt Tisza Istvánról: „Az élő generáció erénye letűnt nagy emberek kultuszából táplálkozik.” Kultusz és kultúra összefügg, ezért a mai fiatal generáció elé olyan példaképeket kell állítanunk, akik – mint Arany János mondta Fáy Andrásról, a nemzet mindeneséről – megérdemlik, hogy „a jelesebb honfiak pantheonjában mint buzdító példa állandó helyet foglaljanak el”. Ez azért fontos feladatuk a mai tudásközvetítőknek – legyenek pedagógusok, írók, újságírók, művészek, tudósok –, mert posztmodern, értékrelativista, zűrzavaros korunk egyik legveszedelmesebb népbetegsége a gyökértelenség, a múltból örökölt hagyományok, szokások, értékek elfelejtése, elvetése. A huszadik század egyik legfontosabb gondolkodója, az etológus Konrad Lorenz már majd’ fél évszázada a civilizált emberiség egyik halálos bűnének nevezte, hogy az új, felnövekvő nemzedék egyre kevésbé kész és képes átvenni szüleitől a generációk által felhalmozott kulturális hagyományt. Szüleik, nagyszüleik életfelfogását, életformáját, erkölcsi értékeit, műveltségét, szokásait idegen és nemkívánatos ócskaságnak tartják, s ez tömeges méretű deviáns magatartásformákhoz, súlyos társadalmi zavarokhoz és dezintegrációs folyamatokhoz vezet. Nemzeti himnuszunk költője, Kölcsey már 190 éve azt írta: „Jaj neked! a meg nem hálált örökségen átok fekszik…” Vegyük komolyan unokaöccsének írt figyelmezetését!
- Bod Péter a Magyar Athenas című irodalomtörténeti lexikonjában írta le: „Arra a' végre intéztetett ez az Írás, hogy a' két Hazában, Erdélyben és Magyarországban az elött élt tudós embereket, kivált a' kik valami Világra botsátott Munkájok által emlékezeteket fenn hagyták, régi eltakartatott megavult hamvokból megelevenítse, és ujjonnan világra hozza." Önök tizenheten több hazából - a Felföld, a Délvidék és Burgenland tájain is - kereshették protestáns nagyjainkat. Hogyan sikerült egyensúlyt tartani?
- A kötetünkben olvasható félszáz portré meg sem közelíti Bod Péter több mint ötszáz lexikoncikkét – de mi, vele ellentétben nem törekedtünk, nem is törekedhettünk teljességre, már csak terjedelmi okokból sem. Az volt a tervünk, hogy az elmúlt öt évszázadból, a történelmi Magyarország és Erdélyország különböző területein élt tíz-tíz – így összesen ötven – olyan kiemelkedő, kivételes szellemű és jellemű protestáns személyt mutassunk be, akik a hit által, a hit erejével éltek, küzdöttek, szolgáltak, használtak, alkottak a közösségi élet különböző területein és küzdőterein. A kötetben szereplő írók, prédikátorok, pedagógusok, tudósok, költők, politikusok, állami vezetők valamennyien hősök: a hit hősei, tanúságtevői. A róluk szóló életrajzi portrék és a munkásságukból összeállított rövid szemelvények bepillantást engednek életükbe és életművükbe, egyúttal annak a kornak a szellemébe, viszonyaiba, „nagy kérdéseibe”, melyben ezek a hithősök éltek és munkálkodtak.
- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Mai fiataljainknak miért fontos fölfedezniük például Erdély utolsó kancellárja, Bethlen Miklós életteljesítményét?
- A mai fiataloknak igazi kalandot, felfedezőutat kínál ez a könyv, hiszen a közismert régi politikusokról, írókról, költőkről is újszerű, a gondolataikba és lelkivilágukba bevilágító, személyüket megelevenítő, élményt nyújtó portrékat írtak mai protestáns írók, irodalomtörténészek, történészek.
Rajtuk kívül pedig számos, már elfeledett történelmi személy életéről, életművéről is olvashatnak a fiatalok, a diákok tanulmányaik során hasznosíthatják ezeket az írásokat. Például a háromszáz éve elhunyt Bethlen Miklós grófnak sokan már a nevét sem ismerik, holott Bod Péter 250 éve közzétett irodalomtörténeti lexikonában az „erdélyi Szolón”-nak nevezte, Szerb Antalt Saint-Simon hercegre, a 18. századi híres emlékiratíróra emlékeztette a hanyatló Erdély utolsó nagy államférfiúja, az első modern, magánjellegű önéletrajz szerzője. Féja Géza szerint Bethlen elméjének fénye nemcsak Erdélyt világította be, hanem nemzeti sorsunkat is merőben új, minden eddiginél emberibb megvilágításba helyezte. A több nyelven tudó, enciklopédikus műveltségű erdélyi magyar arisztokrata – távoli rokonához, Bethlen Gábor fejedelemhez hasonlóan – a 17. század második felében „két pogány közt” küzdött hite, hazája és nemzete szabadságáért. Amikor a Habsburg-császári csapatok visszafoglalták a töröktől Magyarországot és Erdélybe is bevonultak, főként Bethlen érdeme volt, hogy olyan jogi formába öntött politikai kompromisszumot tudott kicsikarni Lipót császártól, amely tizennyolc pontba foglalta Erdélyország közigazgatási, gazdasági és művelődési önállóságát a Habsburg-birodalom keretei között, megtartva a szabad vallásgyakorlat hagyományos rendszerét is. Ez volt a híres Diploma Leopoldinum, amely Magyarországhoz viszonyítva kedvezőbben határozta meg Erdély helyzetét a Habsburg-birodalmon belül, elvileg belső autonómiát biztosított, és lényegében 1848-ig az ország alkotmányának számított. Bethlen tragédiája az volt, hogy a Rákóczi-szabadságharc kitörése után erdélyi kancellárként hiába próbált egyensúlyozni a labancok és a kurucok között, a császári főhadparancsnok, Rabutin tábornok felségárulás vádjával letartóztatta, a nagyszebeni országgyűlés pedig fej- és jószágvesztére ítélte. Mégsem végezték ki, hanem Bécsbe szállították, ottani börtönében írta meg Önéletírását, a 17. század végi Erdély viszonyainak páratlan tanúságát, amely egyúttal az újkori magyar nyelvű emlékirat-irodalom etalonja. Önmagáról, istenhitéről, protestáns vallásáról, erkölcsi felfogásáról, személyes tulajdonságairól, temperamentumáról, hajlandóságairól, érzéseiről, egészségéről, betegségeiről, étkezési szokásairól, gyermekkoráról, tanulmányairól, utazásairól, parázna kalandjairól, házaséletéről olyan őszintén és mélyen vall, hogy mint Szerb Antal írta róla, a magyar történelemnek talán nincs még egy alakja, akiről annyi intimitást tudnánk, mint róla. Bethlent a bécsi különbíróság végleges ítélete és III. Károly király rendelete alapján végül szabadon bocsátották, de a császárvárost soha többé nem hagyhatta el. A bécsi udvar államérdekből nem engedte meg, hogy az Erdély önálló létéért egész életén át küzdő, nemzetközi hírű magyar politikus hazatérhessen. Az utolsó nagy erdélyi államférfi hetvennégy éves korában Bécsben 1716. október 27-én hunyt el, s utolsó kívánsága ellenére koporsóját sem vihették haza. Úgy vélem, ez is bizonyítja, hogy a rég elfeledett Bethlen Miklós a mai magyar fiatalok példaképe lehet, s ehhez bízvást jó bevezetés a kötetben róla olvasható portré.
Kárpát-medencei székelyvédő őrtüzek
Őrtüzek gyúltak a Székelyföldön, őrmáglya fénylett Budapesten is: a Székelyföld autonómiájáért küzdöttek a civilek. Több fronton, a román közvélemény előtt és a nemzetközi porondon egyaránt tart a küzdelem a székelyföldi autonómiáért, az utóbbi években a magyarság - főleg a Székely Nemzeti Tanácsnak köszönhetően - egyre gyakrabban áll ki a nyilvánosság elé, erősítve a magyarok összetartozását. Hegedűs Imre János írónak, irodalomtörténésznek tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.
2016. november 9.
- Mester, fontos-e megértetni a belső-magyarországi, a felföldi, a délvidéki, a burgenlandi magyarokkal, hogy a Székelyföld autonómiájával a teljes magyarság erősödik, a Székelyföld autonómiája nélkül a többi nemzetrész is gyengébb?
- A válasz egyértelmű: égetően fontos! A Székelyföld saját erejéből nem tud felemelkedni, sőt megmaradása is kétséges, ha magára hagyják. De a visszahatás is fontos. A szétdarabolt nemzettestek érzik egymást, mint sebesült katona az amputált lábát. A Székelyföld ma forrongó országrész, tőle tanulhatnak délvidékiek, felvidékiek, anyaországiak mélylégzést. Nincs nagyobb veszély, mint az elposványosodás. Mikor és hogy tudnak segíteni máshoni nemzettársaink? Előfeltétel a Székelyföld alapos ismerete. Nem szabad összetéveszteni Nyárádszeredát Csíkszeredával. Végre megjelent három vaskos kötetben a Székelyföld története, azt ismernie kell minden írástudónak, mert csak a történelem, a néprajz, a földrajz, a folklór ismeretében lehet okosan érvelni az autonómia mellett. A románok szerint Székelyföld, mint etnográfiai egység, nem létezik, nekünk kell azt bebizonyítani. Ezért minden egyén, minden közösség, minden szervezet az általa elérhető körben napi feladatként hirdesse, terjessze a tudományos igazságot: Székelyföld van, létezik. Ha sikerül autonómiát létrehozni Romániában, az követendő példa lenne Szerbiában, Szlovákiában is. De fölemelt fejű anyaország nélkül nincs nemzetiségi élet az országhatárokon kívül. Az anyaországnak kell összhangba hoznia minden erőfeszítést, küzdelmet. A modell értékű Dél-Tirol sem jött volna létre Ausztria nagyon határozott föllépése nélkül. Az autonómiát a román szenátusnak, a román országgyűlésnek kellene jóváhagynia, és azt a történelemből tudjuk, hogy ők soha semmit kényszer hatása nélkül jóvá nem hagytak. És ez a legnehezebb feladat: Milyen erőket kell mozgósítani ahhoz, hogy Romániától a legkisebb engedményt ki tudjuk csikarni. Ehhez kell az össznemzeti kiállás, harc, küzdelem.
- A brüsszeli fórumokon belpolitikai ügyként kezelik az autonómiatörekvést, többségében a múltban sem volt nemzetközi támogatás, hanem belpolitikai tárgyalások révén jött létre autonómia. Hogyan lehet csökkenteni Brüsszel cinizmusát, és a jó akaratú képviselőkkel érzékeltetni, hogy a demokrácia alapkövetelménye a Székelyföld autonómiájának helyreállítása?
- Brüsszel a legkeményebb dió. Ott olyan erők munkálnak, amelyek nem kedveznek sem a nemzetiségi, sem a nemzeti törekvéseknek. Köztudott, hogy egyetlen masszává szeretné gyúrni Európát. De ebben a gyurma-játszmában is előnyt kell szereznünk például a szomszédos, a Kisantant államokkal szemben. Vehemensen támadnak a román, a szlovák, a szerb, a horvát képviselők minden magyar kezdeményezést, s mi csak tudományos érvekkel tudjuk visszaverni a támadásokat. Visszatérnék egy pillanatra Dél-Tirolra. Ha nincs egy olyan nemzetközi osztrák jogász, mint Felix Ermacora, soha nem adták volna meg az olaszok az autonómiát. Ermacora dolgozta ki annak jogrendszerét. Jelenleg Brüsszelben a legjobb képviselőnk Tőkés László. Az ő munkálkodása modellértékű, hozzá kell igazodni. Ő forradalmár, sokszor túl heves, ki kell egészíteni munkálkodását józan, okos, higgadt érvelésekkel. A demokrácia manapság köztes fogalom lett. Azok hivatkoznak rá Brüsszelben, akik diktatórikus eszközökkel kényszerítenek ránk verdikteket. Ezt kell szóvá tenni! A demokráciát kell újból piedesztálra állítani. Önrendelkezés nélkül nincs demokrácia.
- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Miként lehet a Székelyföld minél több közösségét gazdagítani a Bálint napi Balassi-fesztiválba történő bekapcsolással?
- Minden moccanás, mozdulat, mozgás jól jön, ha az a székely autonómiát segíti. Igen, mozgalomra van szükség, több országra kiterjedő mozgalomra, Balassi-fesztiválra, a Rákóczi Szövetség rendezvényeire, a Marosvásárhelyről kiinduló Forgatagra. Hogy lehet ezt a gondolatot terjeszteni? Van, ahol emberről-emberre, van, ahol faluról falura, van, ahol az újság, a rádió segít. Fontos az, hogy felrázzuk a közömbösöket, akik nem mennek el szavazni, akik kiábrándultak a közügyekből. A modern kor nem kedvez a közügyeknek. Semmi mást nem akar a közember: fogyasztani. Játszunk a szóval: fagyasztani. A fagyasztó ládája, a hűtőszekrénye fontosabb, mint a pulpitus. Ezt a közömbösséget kell mindenáron megszüntetni, eloszlatni. A „minden magyar felelős minden magyarért” klasszikus jelszó nem üres szólam, élő parancs.
Kép: hargitanepe.eu
Széchenyi-tanácskozás Nagyváradon
Széchenyi 225 címmel emlékkonferencia kerül sorra Nagyváradon, október 18-án a Partiumi Keresztény Egyetem Bartók termében. Az egyik szervezőnek, Balázs Géza nyelvész professzornak tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.
2016. október 17.
- Professzor úr, a rendezvény szakrális értékekkel és emelkedetté tétetik, és megjelenítést kap a művészet is. Ez utóbbi azt érzékelteti, hogy Széchenyit a kortárs óriások is nagyra értékelték. Liszt Ferenc: Magyar történelmi arcképek címmel költött dallamokat, magáról a Legnagyobb Magyarról is. Arany János pedig emlékezetes verset írt az Akadémia-alapítóról, miniszterről, későbbi bátor szatíraíróról. Miért fontos, hogy ennek nyelvészeti konferencia adjon hangsúlyt?
- Nyáron már volt egy rendezvényünk, melynek azt a címet adtam: „legnagyobb magyarok”. Erősíteni szeretném az érzést: sok „legnagyobb magyar” van, tehetünk valamit a hazánkért. A
Partiumi Keresztény Egyetem Széchenyi 225 című konferenciájának ötlete Pálfi József rektortól származik, én a szakmai szervezést végzem. Nemcsak nyelvészeti konferencia, mert a témák felölelik Széchenyi gazdasági – közlekedés, turizmus –, szűkebben partiumi jelentőségét is. Persze sok aktualitás van. Széchenyi minden kor számára példa, és erőt adó forrás. Nagyvárad közel esik Nagyszalontához, ahol Arany János született – én éppen a Széchenyi emlékezete című verséről fogok beszélni. Nem tudom, hogy Széchenyi és Arany nélkül ma hogyan állnánk a magyar nyelvhez és kultúrához… Két előadást kiemelnék: Pomozi Péterét: Széchenyi: magyar nyelv és nemzeti jövő, és Halász Csilláét: Széchenyi halála (és temetése) a korabeli sajtóban.
- Széchenyi elsősorban a magyar anyanyelv helyzetének megerősítése végett alapította az Akadémiát, noha ez a szándék mára feledésbe merült. A váradi tanácskozás miként teszi világossá, hogy az anyanyelvben ver erős gyökeret, terebélyesedik ki a nemzeti jövő?
- Nem puszta közhely, hogy nyelvében él a nemzet. Persze lehet ezt csavargatni, kerülgetni, kivételeket emlegetni, meg azt hangsúlyozni, ahogy az ma divatos is, hogy a nemzet valójában csak egy „konstrukció”. Én ezt is elfogadom, de ez a „konstrukció” adja életünk keretét. Hiszek abban, hogy a nemzetkoncepciók alapvetően nem haladásellenesek és nem kirekesztők, viszont fontosak az egyén-közösség kiteljesedéséhez. És ehhez kapcsolódik, ennek része, az anyanyelv, melyet mindenki „ajándékba kap”, nem kell érte megküzdenie, és ha odafigyel rá, ha egy kicsit gondoskodik is róla, akkor teljes értékű életre ad lehetőséget.
- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Miként fodrozza e folyamat sodrását az Ön előadása, amely a címe alapján egy újító verselemzés lesz: "Arany János: Széchenyi emlékezete"?
- A Széchenyi emlékezete alkalmi vers, egy gyász-óda. Arany költői eszközökkel jeleníti meg Széchenyi halálán érzett fájdalmát, majd elősorolja Széchenyi érdemeit, érzékelteti már akkor is egyértelműen óriási jelentőségét, és élő, erőt adó példaként állítja a magyarság elé: „Te sem haltál meg, népem nagy halottja!” Arany határtalan fájdalommal gondolt Kazinczyra, igazából nem tudta elsiratni Petőfit, de mindenki várta tőle ezt a Széchenyi-ódát. Megírta, mert hitet akart adni korának és az utókornak. Példa arra, hogy a közösség, a jövő érdekében olykor le kell győznünk magunkat. Persze foglalkozni fogok a vers nyelvi eszközeivel is.
Herendi porcelántárlat Székelyudvarhelyen
Elegancia, hungarikum: Herend - ezzel a címmel nyílik kiállítás október 12-én a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeumban. A pannóniai világhírű magyar porcelánmanufaktúra és a székelyföldi intézmény együttes erővel hozza tető alá a tárlatot a székelységnek. Dr. Miklós Zoltán múzeumigazgatónak tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.
2016. október 11.
- Igazgató úr, miért fontos egy székely múzeumnak az elegancia és a porcelán hungarikum?
- A székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum megfogalmazott célja, hogy a lokális
értékek tudatosításán túlmenően, egy tágabb kulturális horizontot is
megnyisson a látogatóközönség számára. Ezen kitűzött cél által vezérelve,
olyan közösségi térként képzeljük el működésünket, amely keretében rálátás
nyílik a magyarság közös kulturális értékeire, hozzájárulva a nemzeti
önérzet és identitás megerősítéséhez. Jelen év kulturális
programkínálatának összeállításakor is ezen törekvésünk érvényesül.
Lehetőséget teremtünk arra, hogy a székelyföldi közönség megismerkedjen az
anyaország egyik kiemelt értékével: a Hungarikum, a Magyar Örökség, s az
Európai Kulturális Örökség részeként számon tartott Herendi
Porcelánmanufaktúra remekműveivel.
- Herend a világ első porcelánmanufaktúrája. Hogyan érik el, hogy a székelység is büszke legyen erre a magyar világelsőségre?
- A valós érték – legyen az kulturális vagy gazdasági – nem feltétlenül az
etnikai specifikum mentén kerül megítélésre. És mégis, mennyire kedvesebb számunkra, ha a saját kultúránk termékeként mutathatjuk be azt az értéket, amelyet a világ minden
pontján megbecsülés övez. Ilyen tekintetben az eszmei érték hatványozottá válik, és egy ilyen tárlat valóban rá tud segíteni a Székelyföldön élő emberek nemzeti önérzetének nyomatékosítására. Az utóbbi időszakban egyre hangsúlyosabbá vált az Erdélyi Értéktár összeállításának szükségessége. Az így létrejövő értékleltár legrangosabb elemei azok, amelyek majd elérhetik a hungarikum besorolást. A szóban
forgó kiállítással akár referenciaként is szeretnénk szolgálni, láttatni azt a nívót, amelyről álmodozni lehet, s dolgozni annak érdekében, hogy egykoron majd hasonló távlatok is elérhetők.
- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Mit, milyen megerősödést várhatunk attól, ha a Székelyföldön az eddiginél is jobban tudatosul, hogy egy csaknem két évszázados múltú magyar sikervállalat a nemzet egyik csúcsteljesítményét jeleníti meg szerte a földgolyón?
- A magyar sikerekkel mindig is azonosulni tudott a székely ember. Származhatott az a sport, a kultúra, vagy tudományos szakterületekről. Székelyföldön is a köztudat szerves része a Herendi porcelán hírneve.
Bizonyára a látogatóink döntő hányada sosem látott eredeti Herendi porcelánt, de olvasott, vagy hallott a márkanévről. Most viszont lehetőséget biztosítunk kíváncsisága beteljesítésére. A kulturális értéken
túlmenően, egy sikeres gazdasági modellről is beszélhetünk, hiszen a minőségi termék önmagában még kevés ahhoz, hogy világmárkává váljon. A helyi, vagy térségi gazdasági szereplők részére pontosan ezt a
professzionalizmust hangsúlyoznám ki. Gyönyörködjünk az esztétikus és
csodálatba ejtő tárgyakon, de ugyanakkor érdemes elgondolkodni az egész
folyamat mozgatórugóján is. A kiállítás sikerét a több szempontból történő
problémafelvetésben látom, s feladatunkként tűztük ki ennek megvalósítását.
Első Bihari Nyári Egyetem
A Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága és a Partiumi Keresztény Egyetem Tanárképző Központja e napokban tartotta az I. Bihari Nyári Egyetem Határtalanul: helyi és nemzetközi kulturális hatások című képzéssorozatot Berettyóújfaluban és Félixfürdőn. A kezdeményezőnek, Balázs Géza nyelvész professzornak tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.
2016. július 29.
- Professzor úr, Ön Közép-Európa nyelvi tájképe címmel tartotta a nyitó előadást. Tudott-e újat mondani a Kárpát-medencéből jött egyetemistáknak, tanároknak, újságíróknak?
- Az areális (területi kapcsolatokat vizsgáló) nyelvészet és a nyelvi tájkép (a látható nyelvi jelenségek) koncepciójából indultam ki. Mindkét területen számos olyan jelenséget sorolhatunk fel, amelyek a józan, békés együttélésről tudósítanak. Például a dunatáji nyelvek között egyfajta nyelvi kiegyenlítődés zajlik. Az együttműködésnek sokféle hagyományos, működő vagy felújítható területe van: cseregyerek-mozgalom, turizmus, a falvak újjáélesztése, falusi üdülés, népi kereskedelem (piacozás), fesztiválok… A nyelvi tájkép információs és szimbolikus üzeneteket hordoz. A szimbolikus üzenet lehet például az összetartozás hangsúlyozása.
- Fontos témája az egyetemnek a kétnyelvűség. Ez óriási lehetőség, sokan évtizedeken át küzdenek, hogy bilingvissé váljanak. Ám az egyik előadás szerint kockázatok is rejlenek benne. Miért?
- Sokféle kétnyelvűség van. Az úgynevezett hozzáadó kétnyelvűség gazdagítja a személyiséget, de van felcserélő kétnyelvűség is, ami az anyanyelv feladásához vezet.
A kétnyelvűségi jelenségek között sokféle olyan is van, amit „félnyelvűségnek” vagy „kevertnyelvűségnek” nevezhetünk. Ezek szegényítik az anyanyelvet.
- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Önök finomítanak-e módszereket arra, hogy a fiatalokban a művelődési, művészeti élmény a magyar nyelv csinosításához ébresszen kedvet?
- A bihari nyári egyetem résztvevői meglátogatták a bihari remete, Bessenyei György lakóházát. Megható volt felfedezni a faluszéli, ma pedig már egyben határszéli házat, ahonnan európai távlatokban gondolkodott a magyar tudomány, nyelv, nép jövőjéről:
„Minden nemzet a maga nyelvén lett tudós, de idegenen sohasem”, ezt sokan ismerik, de Bessenyei ezt is írta: „Élj, olvass, gondolkozz! Aki csak egy nemzetnek dolgait érti, látja, talán a nagy mindenre nézve semmit sem tud, sem nem lát.” Ezért ennek a nyári egyetemnek a sajátossága, hogy a határ mindkét oldalán zajlik: három nap Berettyóújfaluban, három nap Nagyvárad-Félixfürdőn. Ugyancsak megható volt a pompásan felújított kismarjai református templomban megállni Bocskai István nemrég előkerült sírja fölött; ahol Garay János négy sora is olvasható: „Csak törpe nép felejthet ős nagyságot, / Csak elfajult kor hős elődöket; / A lelkes eljár ősei sírlakához, / S gyújt régi fénynél új szövetneket.”
Gyimesi univerzitás: nemzeti megerősítés
A Szent György Lovagrend Nyári Egyeteme a Gyimesben rendeztetett meg ebben az évben. Gyimesbükk a történelmi Magyarország legkeletibb ezeréves határán fekvő település. A Lovagrend egyik fontos feladata a nemzeti összetartozás és a magyar identitás erősítése, s ennek jegyében telt el az idei Nyári egyetem is. Balázs Józsefnek, Szent György lovagjának tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.
2016. július 28.
- Lovag úr, a mintegy hetven jelenlevő lovagnak és vendégnek eminens előadó történészek, néprajzkutatók, építészek, egyháztörténeti tanárok, muzeológusok, művészettörténészek és egy etnográfus tartottak tudományos és nagyon érdekes előadást. Várható-e, hogy kellő kisugárzása lesz ennek a szellemi műveletnek?
- Igen, várható, mert már megtapasztaltam itthon. Mesélve a történteket barátoknak, ismerősöknek a feltett kérdések erre utalnak. Különösen a történelmi részek, melyek kevésbé ismertek, csigázzák föl a kíváncsiságot. Beszámolóm és a remek képek hatása több ismerőst is arra ösztönzött, hogy szabadságának egy részét azon a vidéken töltse el.
- A hat napig tartó eseménynek egy egész napi kirándulás volt a fénypontja, amikor a résztvevők busszal körutat tettek, megismerkedvén Csíksomlyón a Kegyeleti templommal, más nevén a Kis pápai Bazilikával, majd Madéfalván főt hajtottak a 200 vértanú székely tiszteletére emelt emlékműnél. Az így szerzett élmény hatást gyakorol-e a résztvevőkre életpályájuk hátra lévő szakaszában?
- Azt hiszem, igen. Valahogy magam is úgy érzem, hogy ez az élmény mélységesen a lelkembe - lelkünkbe vésődött. Nem elég olvasni, vagy interneten, TV-n nézni. Ott a helyszínen rendül meg az ember lelke. Ezt hozza magával a látvány, a barátok közössége, ez marad meg örökre az emberben.
- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Önök ezt tették Parajdon, Európa egyik leghíresebb sóbányájának a megtekintésekor, és Korondon, a híres korondi kerámiaművészeknél.
Hogyan tudják ugyanerre az expedícióra bátorítani a magyar fiatalokat a Berecki-havasoktól a Lajtáig?
- A fiataloknak, különösen a határon túliaknak, meg kell mutatni kulturális örökségünket. Kellő felkészülettel indítani őket egy ilyen mondhatnám zarándokútra. Előadásokat kell szervezni, amelyek felébresztik érdeklődésüket. S ha majd visszatérnek egy ilyen expedícióról, remélem, hogy olyan különös élményekkel és érzésekkel lesznek gazdagabbak, mint ezt jómagam tapasztaltam.
Informatikai csúcs Csíkszeredában
Húszévesnél fiatalabb tanulók több mint 20 pályázata részesült elismerésben a XXV. Ifjúsági Tudományos és Innovációs Tehetségkutató Versenyének eredményhirdetésén a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) budapesti székházában. A versenyen első helyezést ért el Imets Tamás Egy eszköz az elmének című pályamunkája. Korábban a marosvásárhelyi TEDx-en is TED-előadást tartott találmányáról. A 16 éves csíkszeredai diáknak tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.
2016. június 2.
- Találmánya révén Ön billentyűzet és egér nélkül, a homlokára erősített érzékelővel, tehát aggyal tudja irányítani a műanyag kezet, az asztali kisautót. Miért érezte fontosnak, hogy ezt az informatikai képességet kifejlessze?
- A legelső kísérletek alatt még nem fogtam fel a fejleasztés lehetőségeit és fontosságát. Egy egyszerű, több hónapos programba kezdtem bele akkori szemmel nézve, viszont tudatosult bennem az, hogy ha képesek vagyunk akár egy alap agyi aktivitással vezérelt készüléket létrehozni, akkor a lehetőségeit ki kell használni. Segíteni a fogyatékossággal élő embereken, a szórakoztatóiparban felhasználni, és számos más szerepe lehet, csak a képzelőerőnk szab határt a készüléknek.
- Az ünnepségen Pálinkás József, a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal vezetője elmondta: felelős a közösség, a társadalom, a nemzet is, amiről sok mindent elárul az, miként viszonyul a tehetségeihez. Ön a
Székelyföldről elutazva a magyarok fővárosában, az Akadémia Dísztermében óriási taps közepette vehette át az első díjat. Hat-e ez az Ön további kísérleteire?
- Persze, a professzor urak elismerése jólesik, de kétlem, hogy ez változtatna a kísérleteimen és tanulmányaimon. Számomra a legjobb érzés az volt, amikor két kisgyerek próbálta ki a készüléket, és látszott rajtuk és el is mondták nekem, hogy élvezték és szerették használni. Hiszen a készüléket az embereknek készítettem, nem a sikerért és nem is egy ilyen nagy elismerésért. Ez a legjobb dolog, ami történhet egy-egy fejlesztéssel: az embereknek tetszik. És minden fejlesztésemmel így vagyok igazából.
- Miért fontos tudatosítani a magyar fiatalokban, hogy az informatikai találmányok tömege, és azok továbbfejlesztése is a magyar kultúra fontos, jövőbe mutató része, amelyet mind teljesebben föl kell fedeznünk, államhatároktól függetlenül?
- Gyakran hallottam, hogy az informatika világáé a jövő. Ezzel nem értek egyet, mert már a jelenkor is az. Egy technológiai forradalmat élünk át, amelyben szerintem lépést kell tartani a világgal, vagy pedig élen kell járnunk. Erre pedig képesek vagyunk, képesek vagyunk nagyot alkotni, nem szeretnék közhelyekbe botlani, de tényleg, csak azt tudom mondani, hogy az emberek fel kell fedezzék magukban azt a képességet, hogy meg tudják csinálni. Ez képes fellendíteni egy országot.
Templommentés szellemi övezetben is
A Magyar Patrióták Közössége bejelentette legújabb kezdeményezését, amely a pártállami időkben lerombolt magyar templomok felkutatásáról és bemutatásáról szól. A kutatómunka egy, a megsemmisített templomokat ismertető, fényképekkel illusztrált emlékkönyv megjelentetését tűzi ki célul. Kezdeményezésünk célja, hogy a diktatórikus rendszer egyház- és hagyományellenes politikájának erre az eddig háttérbe szorult oldalára rávilágítsanak. Hetzmann Róbert elnöknek tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.
2016. április 27.
- Elnök Úr, a kommunista államvezetőség szellemi, lelki templomrombolást is végzett - ez azonban nem ért véget 1990-ben. Akkortól a törvényhozásba bejutott rosszindulatú politikusok részben a szekták segítésével, illetve a médiában a történelmi egyházak gúnyolásával folytatták a Rákosi Mátyás és társai által elkezdett tevékenységet. Lesz-e energia és civil kurázsi ahhoz, hogy ehhez a sokkal kockázatosabb "rávilágításhoz" is fényt gyűjtsenek?
- A kommunista rezsim egyházüldözésével szerencsére már számos könyv foglalkozik. Sokat tudunk már - igaz még mindig nem eleget - az iskolák bezárásáról, a hitoktatás kivezetéséről, a papok bebörtönzéséről, de még egyetlen munka sem jelent meg, amelyik a szakrális tárgyi kultúrában okozott csapásokról szólna. Nincs egy lista, amely felsorolná, hány templomot vesztettünk és melyek azok. Nagyon sokan tudnak a budapesti Regnum Marianumról vagy a budavári Mária Magdolna-templomról, de ki hallott a barokk szegedi Kálvária-templomról, a kárpátaljai Szőlősvégardó elpusztított középkori egyházáról vagy éppen Szondy György-emlékkápolnájáról, melyet a '70-es években tettek a föld színével egyenlővé Drégelypalánk határában?
Kis híján a Mátyás-templomot is elpusztította a diktatúra. A jövő nemzedékeknek fel kell tudni ismerniük, hogy még egy, a kommunizmushoz hasonló "világméretű társadalmi kísérletet" nem szabad megengedni, ehelyett ki kell tartani hagyományaink mellett. Az őseinktől útravalóul kapott örökség mindig helyes irányt mutat.
- Elvarázsolt hegyi falu a Máramarosi-havasokban Kárpátalján: Gyertyánliget a mai napig ötszáz magyar otthona. Miért értékes a magyar nemzetnek a jelenben is ez a település, és mit tehet a hazai társadalom avégből, hogy az ott élő ötszáz magyar a jövőben sokasodjon?
- Gyertyánliget elsősorban kultúrtörténeti okokból jelentős: egy látszólag átlagos falu, amelyről kiderül, hogy gyógyfürdője Európa-hírű volt, vasgyárában pedig Bem apó fegyvereit készítették. Ötszáz magyar lakosa megfogyatkozott, és magyarul tudó gyermekek híján jövőjük is erősen kétséges. A legtöbb, amit egy határon túli közösséggel tehetünk, hogy megértetjük velük, létük és küzdelmük nem értelmetlen. Egy percig sem feledhetjük, hogy a mi nemzetpolitikai problémáink gyökere Trianon.
A rendszerváltás óta meghozott jó intézkedések ezt a fájdalmat enyhítették, de az alapproblémán nem tudtak változtatni. Ez nem kritika a részünkről, hanem helyzetfelismerés: a határon túli magyarok megmaradását leginkább a reményvesztettség fenyegeti. 96 évvel az országcsonkítás után lehet-e azt elvárni az egyre fogyó erdélyi, felvidéki, délvidéki vagy kárpátaljai magyarságtól, hogy lelkesedjen? Meg kell találni az értelmet szenvedéseinkben. Meg kell értenie minden magyarnak, hogy semmit sem vesz el küldetésünk értelméből az, ha a mi életünkben a Kárpát-medence egysége nem áll helyre. Ez az egyetlen esélyünk, hiszen különben a 150 éves török uralmat sem élhettük volna túl. Az pedig vigasztaljon bennünket, hogy a magyar kultúra az államhatárokon kívül is hoz virágokat. Ha sikerül megtalálnunk lelki egyensúlyunkat, ha a külhoni magyarok rátalálnak küldetésük értelmére, akkor több kedvük lesz szülőföldjükön maradni és családot alapítani. A jövő pedig nagyrészt úgyis az anyaméhekben dől el.
- Tisztújító közgyűlést tartott a Magyar Patrióták Közössége, amely során az új alapszabály elfogadását követően megválasztották az egyesület új vezetőit. A tagok egyhangú szavazatával újabb két évre Ön kapott bizalmat - ehhez örömmel gratulálunk! Az elTELT - s nem elMÚLT - években szerzett tapasztalataira alapozva hol kíván fordulatot végrehajtani a Magyar Patrióták Közösségének működésében?
- Köszönöm a gratulációt! Összességében az elmúlt két évet az egyesületalapítás korszakának szoktam nevezni. Az elhatározás, hogy egy örökségvédő, patrióta civil szervezetnek létre kell jönnie, valamikor 2013 őszén született meg körünkben. Nagy lelkesedéssel neki is vágtunk ennek a feladatnak, melynek révén 2014. január 22-én megalakult a Magyar Patrióták Közössége. Ahhoz képest, hogy mindenféle hátszél nélkül indultunk, megítélésem szerint komoly eredményeket sikerült elérnünk. Összességében azt tartom a legnagyobb értéknek, hogy a Magyar Patrióták Közössége ma már egy fajsúlyos szervezet a saját szakterületén, ami az örökségvédelem és a határon túli magyar közösségek érdekképviselete. Bízom abban, hogy nem hangzik önteltségnek a részünkről, de az elmúlt két év eredményei tükrében nem kívánunk fordulatot végrehajtani, hanem a megkezdett úton szeretnénk előrelépni.
Magyar talentumok Kárpát-medencei fényezői
Állami segítséget kapnak a tehetséges magyar fiatalok a Lajta és a Berecki-havasok között. A Kárpát-medencei Tehetséggondozó létrejöttét Magyarország Kormánya szorgalmazta, célja a magyar nyelvterület tehetségeinek felkutatása és szakmai kiteljesedésük elősegítése. Küldetésük, hogy a fiatal kortárs művészet teljesítményeit ne csak Budapest és a nagyobb magyarországi városok, hanem minél több magyarlakta település közönsége megismerje. Orbán János Dénes programvezetőnek, oktatónak tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.
- Programvezető Úr, a tehetséggondozással Önök a művészet erejét – a különböző művészetekét – óhajtják a nemzet megerősítésének szolgálatába állítani. Eddigi tapasztalatai szerint van-e elegendő tényleges hatóerő ehhez a magyar kortárs művészetben?
- A magyar művészetben – mint mindig – most is nagy erő, nagy potenciál van, rengeteg a tehetség, rengeteg jó mű születik. Ami a gyengeségünk, az a megosztottság, a szervezetlenség, az, hogy nem teszünk meg mindent az érvényesülésért. Olyan világban élünk, amikor a performens menedzsment elengedhetetlen ahhoz, hogy a médiazajban, a celebek világában az igazi művészetnek is markáns jelenléte legyen. Nos, ebből eddig nem vizsgáztunk jelesre. A leggyengébben talán a kortárs magyar irodalom áll, amely a rendszerváltás után a közönség jelentős részét elveszítette. Új módszerekre van szükségünk, új stratégiákra, hogy a közönséget visszanyerjük és ne csak az állam jóindulatára legyünk utalva. A Tehetséggondozó első programja, a szépirodalmi, az Előretolt Helyőrség Íróakadémia nevet viseli. Nos, az Előretolt Helyőrség irodalmi mozgalom Erdélyben már bebizonyította, hogy mindez lehetséges. Olyan nemzedékek nőttek föl, akik alkotás közben a fellegekben járnak, de amikor érdekeiket kell érvényesíteni, két lábbal a földön. Kiépült egy jól működő intézményrendszer, és évtizedekre biztosítva van az utánpótlás. Úgyhogy tapasztalat van jócskán, és mi elegendő erőt is érzünk magunkban, hogy egy, az eddigieknél hatékonyabb modellt implementáljunk a kortárs magyar művészeti életbe. Ha sikeres lesz – és nem látom, miért ne lenne az, hiszen akarat és tisztes anyagi háttér is van –, bárkinek lehet majd tanulni belőle.
- Az alkotók munkásságát bemutató médiafellépéseket, közönségtalálkozókat, előadásokat, kiállításokat, koncerteket szerveznek. Hogyan érik el, hogy az önérdek érvényesítésére kevéssé alkalmas – azaz jelképesen csak „puha könyökkel” megáldott –, de valódi tehetségekre is ráirányuljon a közérdeklődés fényköre?
- Egy halk szavú és puha könyökű alkotón is sokat segíthet a jó menedzsment. Mi majd gondoskodunk művészeink mediatizálásáról, érvényesüléséről, és megtanítjuk nekik azt, ami megtanulható. Lehet valaki jó író, de rossz előadó – és nyilván az előbbi a fontosabb. De az előadói képességeket is lehet fejleszteni, nem csak az íróiakat.
A szakirányítás, a gyakorlat, a rutin sokat segíthet. Mindent megteszünk annak érdekében, hogy azok, akik a Tehetséggondozóba bekerülnek, mindenben ki legyenek képezve az érvényesüléshez.
- Fedezd föl saját kultúrád – hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Mit tesznek azért, hogy a Szent Korona örök tartományainak távoli szegleteiben megbúvó, elvesztéshez közeli kulturális kincsek is megelevenedjenek?
- Elsősorban esélyegyenlőséget biztosítunk. Azaz a Kárpát-medence legeldugottabb településén élő tehetségnek is megteremtjük a fejlődéshez szükséges feltételeket. Áthidaljuk a távolságokat, megoldjuk a szociális problémákat, az ifjú titánok minden anyagi és eszközbeli támogatást megkapnak, ami tanulmányaikhoz, munkájukhoz, művészi kiteljesedésükhöz szükséges. Több mint két évtizedes kultúrszervezői pályafutásom során számos olyan esettel találkoztam, amikor egy fiatal poétának még verstankönyvre sem volt pénze, nemhogy laptopra, vagy – mondjuk – egy festőnek vászonra és festékre. A Tehetséggondozó azért jött létre, hogy az ilyen helyzeteket is megoldjuk, hogy átsegítsük őket a művészi pálya legnehezebb szakaszán: az induláson, hogy bebizonyítsuk nekik, a művészeti pálya nem kilátástalan és ugyanúgy meg lehet élni belőle, mint egy másik szakmából, hogy ebben az anyagias világban sem kell föláldozniuk az álmaikat. Nagyon örülök, hogy sikerült meggyőznünk a politikusokat arról, hogy ha az új Ady Endre vagy az új Munkácsy nem a fővárosban vagy valamelyik más kultúrcentrumban, hanem egy kárpátaljai faluban vagy egy alföldi tanyán bontogatja a szárnyait, ne néhány millió forinton múljon az elkallódása. Mert könnyen lehet, hogy tíz év múlva egy festményéért többet fognak fizetni, vagy egy könyve hoz ennyi profitot. Ez az intézmény egyrészt sokkal nagyobb merítési lehetőséget nyit, másrészt költséghatékonyabb is, mert komplex módszereinkkel és menedzsmentünkkel rövid évek alatt pályára tudunk állítani életképes alkotókat, akiket nem kell majd közpénzen pátyolgatni évtizedeken keresztül, hanem maguktól is boldogulnak.
Kép: Bach Máté
Erdélyi magyar színjátszás - nemzeti érték
A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház kapta a legtöbb jelölést a bukaresti színházi szakma legrangosabb szervezetének számító Színházi Szövetség idei díjaira. A szövetség közzétette azon művészek névsorát, akiket egy háromtagú zsűri javasolt díjakra. Közülük választják ki május 9-én Nagyváradon a 24. díjkiosztó gálán elismerésben részesülő alkotókat és előadásokat. A marosvásárhelyi színház összesen négy jelölést kapott. Gáspárik Attila vezérigazgatónak tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.
- Színigazgató Úr, a teátrum Tompa Miklós Társulata által bemutatott A nyugalom című előadást három kategóriában is elismerésre ajánlották. Kijelenthetjük-e, hogy ez a társulat a térségben a nemzeti határokon túl is megújító erővel hat a színházművészetre?
- A mi színházunknak, amelyiknek a státusa: Nemzeti, az a feladata, hogy értékeket teremtsen. Új utakat találjon a színművészet számára. Ebben a folyamatban került sor a Bartis-szövegre. Szép dolog az elismerés, nagyszerű, hogy magyar szerzőket viszünk be a román köztudatba.
Büszkék vagyunk rá, és arra is, hogy az elmúlt években számos díjat nyertünk a POSZT-on is.
- Színháza mi mindent tesz azért, hogy színművészei, rendezői Marosvásárhely mellett Pozsonyban, Bécsben, Szegeden, Újvidéken, Sopronban -
tehát más, jelentős színházművészettel rendelkező magyar közösségek városában - is felvillantsák művészetüket?
- Ha meghívás érkezik megyünk. Eddig sűrűbben Lengyelországba jártunk, oda hívtak. Mióta nem Alföldi Róbert az igazgató a Nemzetiben azóta nem kaptunk meghívást, de nagy öröm Debrecenbe menni, vagy éppen a budapesti Tháliába, Pécsre. Mi a magunk részéről meghívtuk a beregszászi, a szabadkai és más jó minőségű színházakat.
- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat
jelmondata. Színháza hogyan éri el, hogy a székelyföldi magyar fiatalok a magyar kortárs színházművészetet is kultúránk szerves, eleven részének tekintsék, és színházlátogató emberekké váljanak?
- Sok előadást játszunk, évente körülbelül kétszázat. A teremkihasználtságunk kilencven százalék fölött van. Aki akar, eljut az előadásainkra. Olyankor, mikor jó színházi körülményeket tudnak számunkra teremteni, elmegyünk tájolni is. Kép: vasarhely.ro
A Szent György Lovagrend nyári egyeteme
A Kárpát-medencei nyarak szellemi életének talán legfontosabb rendezvénye a Szent György Lovagrend Nyári egyeteme. 1993-tól a felvidéki Alsóbodoktól a délvidéki Szabadkáig, a várvidéki Alsóőrtől a partiumi Szatmárnémetiig sok magyar szegletbe vitték el különleges tudást. Ebben az évben az ezeréves határ mentén fekvő Gyimesbükk szolgál egyetemi központul. Bárdos István helyettes kincstartónak, a főszervezőnek tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.
- Kincstartó Úr, programjuk középpontjában Székelyföld, a Gyimesek és a Csángóföld néprajza áll. Törekednek-e arra, hogy ne holt tudományos anyag keletkezzen, hanem Szent György lovagjainak jelenléte lélekben megerősítse ott élő magyarjainkat, és serkentést adjon, hogy a néprajz ne a múlt értéke legyen, hanem ma és a jövőben is gyarapodjon, megőrizve, színezve, fényezve magyar jellegét?
A Nyári Egyetem hallgatósága minden alkalommal a házigazda, jelen esetben a Dél-Erdély és hozzá kapcsolódva, Észak-Erdély és Partium, továbbá Kárpátalja, Délvidék, Felvidék nagypriorátusai és legnagyobb örömünkre az egyre aktívabb európai valamint magyarországi nagypriorátusainak tagjaiból és szimpatizánsaiból áll.
A huszadik század kataklizmái során szétszórt magyarság nehéz, olykor megalázó helyzetbe került. Történelmi szerepünket, kultúránkat „jobb esetben” elhallgatják, rosszabb estben meghamisítják, esetenként a többségi nemzet kultúrájánál alacsonyabb rendűnek állítják be. A Szent György Lovagrend egésze, ezen belül kiemelten a Nyári Egyetem, ennek a számunkra elfogadhatatlan helyzetnek a megváltoztatására irányuló munkából kívánja kivenni a részét.
Az egyes szemeszterek programjában kiemelt szerepet kap alapítónk Károly Róbert tevékenységének bemutatása, rendünk történetének feldolgozása, a Kárpát-medence történelmének magyar szempontú feldolgozása. Előadássorozatainkban jelentőségüknek megfelelő arányban vannak jelen az egyházak történelemformáló szerepével kapcsolatos témák. A Nyári Egyetemek programjában lehetőség szerint tárgyaljuk az utódállamok tananyagából kihagyott magyar vonatkozású történelmi eseményeket, ha szükséges korrigáljuk a számunkra elfogadhatatlan történelmi interpretációkat. Most, Gyimesbükkön, az a célunk, hogy a szélrózsa minden irányából idesereglő hallgatóság megismerje, és közösségi élményeként elraktározza, értékrendjének szerves részévé tegye a történelmi Magyarország legkeletibb részén
élő moldvai csángók és gyimesi csángószékelyek hitvilágát, táplálkozáskultúráját, népszokásait, népzenéjét és táncait. A résztvevők fedezzék fel és legyenek büszkék a térség műemlékeire, népi építményeire, azoknak a magyar kultúra egészére gyakorolt kisugárzó hatására éppen úgy, mint magyar állam anyagi áldozatvállalásával megőrzött, megújított középkori és reneszánsz freskóinkra, műemlékeinkre, megvalósult műemléki rekonstrukcióinkra. Ezt a racionális megismerési folyamatot teszik teljessé a vidék kitűnő zenekarai, tánccsoportjai és más műfajokban jeleskedő előadói.
Történelmi témáink során visszatekintünk II. András korára, Róbert esztergomi érsek kunok között tartott missziójára, Károly Róbert temesvári éveire, Mátyás király házasságaira, utódlásának bonyodalmaira, Csíksomlyói búcsú hagyományaira, az 1568-a tordai országgyűlés történelmi jelentőségű döntésére, a protestáns egyházak elismerésére. Megismerkedünk Bethlen Gábor és a székelyek kapcsolatával, Thököly Imre ifjú éveivel, személyének hispániai megítélésével, a Madéfalvi siculicidiummal, az I. Világháború erdélyi, székelyföldi eseményeivel.
Nyári Egyetemünk tudományos rangját és hitelességét az Erdélyben, ezen belül a Székelyföldön, a Gyimesekben, Csángóföldön élő kutatók, Magyarországról, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola, a Szegedi Tudományegyetem, a Corvinus Egyetem oktatói, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye és Esztergom jeles kutatói biztosítják.
- Ön előadást tart Mátyás király szerelmeiről, gyermekeiről. Történelmünknek ezt a kiemelkedő alakját, aki Erdélyben született, hogyan lehet még közelebb hozni a mai nemzedékekhez?-
- A történelem dolgairól gondolkozva két dogmától kell megszabadulnunk. Ezek közül az egyiket a „történelem osztályharcok története” formulával a másikat a személyiség mindenek felettiségével, a hőskultusszal jellemezhetjük. Az egyik azért hamis, mert teljesen eltünteti a személyiséget és annak erkölcsi, jogi, történelmi felelősségét, a másik meg azért, mert az előző ellentéteként, személyiséget démoni mélységekbe vagy isteni magasságokba emelve, fosztja meg minden emberi vonásától. Az eredmény ugyanaz. Számomra az a történészi iskola a hiteles, amelyik mentes a fentebbiektől, továbbá nem a politikatörténetet, hanem több társtudomány – néprajz, egyháztörténet és sorolhatnám tovább – bevonásával a társadalomtörténetet állítja vizsgálódásának középpontjába.
A magam részéről eszerint közelítek Mátyás király személyéhez is. Úgy gondolom, azáltal érthetjük meg őt, mint embert és egyben uralkodót, ha számba vesszük, hogy milyen motívumok voltak jelen szerelmeiben, házasságaiban, a család nevét tovább éltető utód megszületésre irányuló törekvéseiben. Ezek olyan általános emberi dolgok, amelyek alkalmasak arra, hogy személyén keresztül a történelem megélhető és megérthető legyen a mai és a következő nemzedékek számára is.
- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Önök mit tesznek azért, gyimesi, csángóföldi felfedezéseik eljussanak Belső-Magyarországra, a Várvidékre, sőt a Lajtán túli magyar közösségekhez is?
- Előadóinknak köszönjük, hogy közlés céljából rendelkezésünkre bocsátották és reméljük, hogy a jövőben is rendelkezésünkre bocsátják előadásaik írásos változatát. E nemes gesztusuknak köszönhető, hogy azok megjelenhettek „A Szent György Lovagrend Erdélyben", a „Szent György Lovagrend a Felvidéken" című kötetekben, valamint a délvidéki Bácsország folyóiratban. Nyomda számára előkészített állapotban vannak a 2013. évi visegrádi, és a 2014. évi Szombathely-Alsóőri Nyári Egyetem előadásai. Reméljük, hogy székely lovagjaink támogatásával a szárhegyihez hasonlóan, megjelenhet majd a gyimesbükki előadások írásos változatait magában foglaló kötet is.
Természetesen bízunk abban is, hogy miként eddig, úgy most is minden közreműködő és résztvevő lélekben és magyar identitásában megerősödve, mindennapi életébe beépíthető értékekkel gazdagodva tér haza, és készül a 2017. évi Nyári Egyetemre.
Erdélyben is legyen a zene mindenkié
Az állam Petőfi Sándor Programja a határon túli magyar szórványokat erősíti meg nemzeti hovatartozásukban. Ötven magyar fiatalember tevékenykedik a Kárpát-medencében: szervezőerőt visznek a Szent Korona örök tartományaiba. A válaszúti, Kallós Zoltán nevével fémjelzett Szórványkollégiumban tevékenykedik Hegedűs István. Neki tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.
2016. február 10.
- Ön a gyermekeket népzenére és néptáncra tanítja. Októberben kezdte el a furulyaoktatást, és rövid idő után diákjaival már színpadon szerepeltek: Kolozsvárt és a helybeli iskolai karácsonyi ünnepségen léptek fel. Tapasztalta-e hogy kisugárzása is van a magyar kultúrának?
- Erdélyben vállalni a magyarságot csodás dolog. Pontosan a kérdésre reflektálva, a magyar népi archaikus kultúrának van kisugárzása, egyre többen és többen találkoznak, ismerkednek meg vele, egyre több fiatal számára sikk az, ha népzenét hallgat, vagy egy pár tánclépést tud, vagy el tud énekelni egy népdalt.
Sokak szerint egy kihalt állapotot rekonstruálunk, amely nem lesz soha igazi, pedig ha megnézzük, még sok értékes dolgot birtokolunk, csak felszínre kell hozni. A kisebbségek Erdélyben a kommunizmus időszaka alatt egy önálló, egységes tömbként működtek, a felsőbb hatalmak nagyon sokat zaklatták, kínozták a magyarságukat felvállaló embereket, akik, ahol tudták, megtévesztették a rendszert. Itt a kivetkőzés a 1989-es évek elején kezdődik, mikor egy rendszer megdől. Tehát kb. 25 évet kell visszamennünk, hogy még élő népi kultúrával találkozzunk, amit az élő nagy- és dédszülők még őriznek, tőlük még tudunk tanulni. Egyik diákom említette, hogy tatája pásztorkodásból él, és meg szokta fújnia a furulyáját. Ez is egy kisugárzás. Miként tud megmaradni a XXI. század fiatalsága kezében saját maga kultúrája, és ezt hogyan hasznosítja? Népzenét tanító tanárként mondom, hogy újból meg kell ismernünk kultúránkat és itt Erdélyben is közelebb kell hozni az emberekhez a sajátjukat. Ehhez szolgáltatnak jó alkalmat a különböző rendezvények, szereplések, az azt megelőző előkészületek.
- Érzékelhető-e, hogy a magyar művelődés és művészet magabiztosabba, bátrabbá teszi a szórvány tagjait: maga-vállalásukban is, tervezésben is?
- Nagyon sok magyar család van, ahol megvan, él a magyar tudat, - bár ezt elmondhatjuk a vegyes családokra is - fontos egy közösséghez való tartozás. Régebben a falu adta ezt a lehetőséget, mert tudtak az emberek egymásról, együtt élték meg a fontosabb életfordulóikat. A tudat, mint fogalom, most már a falun (itt Erdélyben sem) nem él olyan erősen. A fiatalokról elmondható,- akik többen olyan településről jöttek, ahol a magyarság kis számban van jelen, foszlányai vannak - hogy itt, a kollégiumban ismerkednek meg hagyományaikkal. Ebben vagy ilyen jellegű intézményekben találják meg a magyar párjukat, és a jövőre nézve családot alapítanak, így a magyar nyelv, a magyar kultúra tovább hagyományozódik.
A mai fiataloknak kell egy segítő kéz, aki ott van mellettük, aki együtt tervez velük, aki segít kiépíteni majd egy gazdaságot, aki elindítja őket az életbe.
Ezért nagyszerű a válaszúti Kallós Alapítvány, mert nem csak a magyar oktatást szolgálja, hanem egyben ösztönzi és mentorálja az ide érkezőket, életvezetési útmutatást ad nekik. Ebben az én munkám is egy kis szelet, mert azzal, hogy népzenei kincsükkel megismertetem őket, erősítem identitás tudatukat is.
- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Lát-e lehetőséget arra, hogy egy idő után a népi kultúra mellett, arra alapozva a nemesi művelődés értékeire is ráirányítsa a figyelem fénykörét?
- Az itteni magyar nemzetiségi tanárok, tanítók azon dolgoznak, hogy a szórványban élő gyerekek között erős kötődés, együvé tartozás alakuljon ki. Ehhez fontos, hogy a gyerekek tisztában legyenek saját értékeikkel, lehetőségeikkel. Ehhez a feladathoz nagyszerű munkatársak, csapatmunka valamint támogatás szükséges -szellemi, lelki és pénzügyi. A Kallós Zoltán Alapítványban tevékenykedő Petőfi Sándor progmam ösztöndíjasaként elmondhatom, hogy ez az intézmény is sok segítséget kapott és kap Magyarországtól minden tekintetben. Nagyon fontosnak tartom az anyaország és az elszakadt részek kapcsolatát.
A mai globalizált, média központú, cenzúra nélküli világból mindent megtudhatunk, csak ügyesen kell keresni. Nekünk ebben kell támogatni, segíteni a fiatalokat, hogy ne a negatív hangokat hallják meg, hanem pozitívan, hittel, a közösség tagjaként építsék a jövőjüket. Jelen helyzetben nem beszélhetünk többgenerációs diplomás szülőkről, hiszen a családok számára a megélhetést a gazdálkodás adta, a falvakban az infrastruktúra kiépítésére nem került sor. Valamint a Mezőség földrajzilag több kisebb nagyobb völgyben helyezkedik el, amely nehezíti az átjárást, a megközelítést, a városokba való eljutást. Itt Erdélyben, és nemcsak Mezőségen, újból a gazdálkodásé a szerep. A Kallós Alapítvány Mezőgazdasági szakiskolát indított el 2012- ben középiskolás fiatalok részére. Az Alapítványnak célja, hogy a felnövekvő nemzedéket megtanítsa arra, hogy merjen nagyot álmodni. Az iskolából képesítéssel kikerülve merjen vállalkozást indítani. Ez nemcsak az ő érdeke, hanem a közösségé is, az egész vidékfejlődés záloga. Ebben megerősödve, az itt kapott művelődési –és művészeti értékekkel gazdagodva váljon az európai műveltség iránt is érzékennyé. A helyes út keresésében az iskola tanárai, oktatói minden segítséget megadnak.
Gyergyószentmiklóson nemzeti érdeket védenek
Gyergyószentmiklóson százan tüntettek az erdélyi magyarsággal szemben megnyilvánuló "kollektív megbélyegzés" ellen - írta a Székelyhon portál. A tiltakozó megmozdulást a Gyergyószéki Székely Tanács szervezte. Véleményt mondott – egyéni felszólalóként - Fórika Sebestyén, a Gyergyószentmiklósi
Művelődési Központ igazgatója is. Neki tett föl kérdéseket a Préház Hírportál.
2016. február 8.
- Igazgató Úr, Önök azt követelték, hogy a bukaresti hatóságok törvényes eljárással folytassák le Gyergyószentmiklós és Csíkszereda városvezetői ellen, illetve a terrorizmussal vádolt kézdivásárhelyi magyarok ellen indult eljárásokat. Ez a követelés a magyarok fővárosában, Budapesten élőknek azt sugallja: Erdélyben - legalábbis stílusában - reneszánszát éli a Ceausescu-rezsim? Mi állhat emögött?
- Szerintem sem szűnt meg a múlt rendszer, csupán átalakult, formát váltott. Azt, hogy mi állhat az egyes letartóztatások mögött, csak a vádlottak tudják, lelkiismeretük függvényében. Mindenesetre ilyen sok ideig egész közösségeket megfosztani vezetőiktől senkinek semmi jóval nem zolgál. Megbolygatja a közhangulatot, hátráltatja a haladást, fejlődést.
Kép: wikipedia
Azt, hogy mi állhat az egyes letartóztatások mögött, csak a vádlottak tudják, lelkiismeretük függvényében. Mindenesetre ilyen sok ideig egész közösségeket megfosztani vezetőiktől senkinek semmi jóval nem szolgál. Megbolygatja a közhangulatot, hátráltatja a haladást, fejlődést. Mintha a közösségeket büntetnék valamiért (mert valójában ők sínylik meg ezt az időszakot).
- A magyar közösség ellen kollektív megbélyegzés mutatkozik, ez a kézdivásárhelyi terrorvád óta jellemzi az erdélyi román közbeszédet. A kollektív megbélyegzés elfogadhatatlan az Európai Unióban. Az erdélyi magyarok találnak-e szövetségeseket ahhoz, hogy Erdélyt beemeljék az Európai Unióba?
- Én csak azt látom, amit bármilyen más civil ember is: hogy Magyarország igenis törődik a határon túli magyar közösségekkel, így Erdéllyel is. Számtalan támogatás, lehetőség élvezői vagyunk. Gondolok itt akár csak a magyar igazolványra, vagy a magyar állampolgárságra. Szerintem annál nagyobb segítség, mint Magyarország részéről, sehonnan nem fog érkezni. Mivel Románia tagja az Európai Uniónak, ezért nekünk, erdélyieknek feladatunk, hogy identitásunk megerősítésével gazdagítsuk.
- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Az Ön művelődési házában mit tapasztal: gyergyószentmiklósi fiataljaink keresik-e a magyar kultúra kincsesbányájában rejlő ékszereket, amelyek megerősíthetik őket a megbélyegzés és más szellemi támadások ellen?
- Igen. Ahogy az előző kérdésben is megjegyeztem, az identitás megerősítése a legfontosabb a biztos jövő érdekében. A mi helyi közösségünkben hál' Istennek van olyan réteg, akik már látnak lehetőséget az itthonmaradásban, s akik külföldön vannak, hazaköltöznek. Persze még mindig távol él a fiatalság egy jó része. Mindenféle támadás ellen önmagunk megerősítése a legszebb megoldás. Amikor a megrepedezett falú házakat újratapasztják és az elvadult gyümölcsfákat újrametszik a nagyszülők régi portáin a fiatalok, attól arrafele jöhet minden megbélyegzés, szellemi támadás. Jónak kell lenni, jónak kell látszani.
Erdély magyar tudósai a világot szolgálták
Megnyílt a Bethlen Miklós (1642-1716) jeles erdélyi gróf, államférfi és emlékiratíró halálának 300. évfordulója alkalmából szervezett emlékév Budapesten. Tóth Zsombor, az Irodalomtudomány Intézet kutatója, az emlékév kezdeményezője hangsúlyozta, hogy a rendezvénysorozat részét képezi 67 erdélyi családi levéltár átfogó kutatása is. Neki tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.
2016. február 6.
- Rangos erdélyi család leszármazottjaként Bethlen Miklós többek között Hollandiában, Itáliában és Párizsban végezte tanulmányait, tanítói közt volt Apáczai Csere János is. Fontos-e tudnia a mai nemzedékeknek, hogy noha Pázmány Péterig nekünk magyaroknak nem volt egyetemünk, a hazai értelmiség elméje évezreden át Nyugat-Európai univerzitásokon pallérozódott?
- Kétségtelenül. A kora újkori magyar elit értelmiség legjelentősebb tagjai általában az „academikusok” kiváltságos köréből származtak, akik a külhoni egyetemeken „búdostak”, azaz peregrináltak, vagyis több nyugta-európai intézményt látogattak végig, hogy korszerű tudást, nyelvismeretet és kultúrát sajátítsanak el. A papság vezető rétege, a kollégiumokban professzoroskodó elit írástudók és a politikai élet kiemelkedő, nemesi származású főszereplői mind erre a sajátos tőkére hagyatkoztak életpályájuk során. Így Bethlen Miklós is kiváltságos státusánál fogva és átlagon felüli anyagi lehetőségeinek köszönhetően a megszokottnál jóval hosszabb ideig peregrinált.Apaként viszont gondja volt arra, hogy Mihály (Bethlen Mihály 1673–1706) fia, nálánál is hosszabb időt töltsön külföldön annak érdekében, hogy hazatérve politikai-közéleti felelősségeket is vállalhasson és ezáltal önön társadalmi emelkedését biztosítsa be.
Arra is akadt példa, hogy peregrinusaink külföldi mérce szerint is a legjobbaknak bizonyultak, doktori címeket szereztek és a mai fogalmaink szerinti „nemzetközi elismerést” is kivívták maguknak, szabad legyen itt Szenczi Molnár Albertre vagy Apáczai Csere Jánosra utalni.
- Politikusként, Erdély kancellárjaként nevéhez fűződik a Diploma Leopoldinum (1690) megfogalmazása és elfogadtatása, az alkotmánylevél az adott körülmények között a legnagyobb szabadságot nyitotta az Erdélyi Fejedelemség számára a Habsburg-birodalmon belül. Bethlen pályája szemlélteti-e, hogy mi magyarok Géza fejedelem óta több államot is alapítottunk a térségben, s hogy közösségi gondolkodásmódunk keresi, igényli az alkotmányos kereteket?Folytatás:
-- Bethlen Miklós vesztét tulajdonképpen az okozta, hogy rossz kézbe került a Noé Galambja (1704) c. röpirata, amelyet a császári haderő parancsnoka és Bethlen ellensége, Rabutin a felségárulás dokumentumaként próbált felhasználni ellene.
A röpirat valójában egy Bethlen Miklós által elképzelt fejedelemség koncepciója,amely Isten által a két birodalom közé állított toronyként létezett volna abban az európai térségben, ahol a Habsburgok és a Török birodalom érdekei folyton ütköztek. Azonban ez nem egy utópia volt, hanem a kortárs politikai és jogi gondolkodás (pl. Puffendorf hatása) érvényes mintái alapján kidolgozott államkoncepció.
- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Önök a Bethlen Miklós: A koronatanú elnevezésű emlékév következő rendezvényére Kolozsváron kerítenek sort, áprilisban,
majd májusban Miskolcon tartanak nemzetközi konferenciát. E két vidéki magyar város mint helyszín azt hivatott-e érzékeltetni, hogy a magyar szellemi élet fölfedezi eddig lappangó értékeit, s elhagyja a sok évtizedes vízfejűséget?
Kolozsváron is és Miskolcon is olyan kompetens és segítő emberekre illetve intézményekre találtunk, akik partnereink és társszervezőink az egész Bethlen Miklós emlékév lebonyolításában. Mind a Miskolci Egyetem, mind pedig a kolozsvári Lucian Blaga Egyetemi Könyvtár részt vállalt a szervezés munkálataiban. Másrészt, erdélyi emberként, én magam is azt vallom, hogy Erdély kancellárjáról, e jeles évfordulón, a szűkebb hazában is meg kell emlékezni. Így e két megfontolás kiegészülve azzal a szándékunkkal, hogy lehetőleg minél több magyar intézményt és közösséget szólítsunk meg határon innen és túl, együttesen vezetett a két helyszín kiválasztásához.
Össznemzeti műhely a székely akadémia
Megalakult a Székelyföldi Térségi Tudományi Társaság Csíkszeredában, a szervezet célja a Székelyföld fejlesztésének támogatása. Az SZRTT elsődleges terve: szakmai fórumot nyitni a térségi tudományok művelőinek, illetve hogy kutatásaikkal hozzájáruljanak a Székelyföld fejlesztéséhez – nyilatkozta Geréb László, a társaság megválasztott elnöke. Neki tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.
2016. február 5.
- Elnök Úr, Önök a tervek szerint tanácskozásokat is szerveznek, a kutatások eredményeit ezeken fórumokon ismertetik majd az érdeklődőkkel. Alkalmanként bevonják-e a közös alkotásba a Várvidék, a Délvidék vagy a Lajtán túli térség magyar tudós közösségeinek egyik-másik kiváló elméjét?
- A társaság elsődleges céljai közt a székelyföldi kutatások támogatása, és a kutatások eredményeinek ezen régió fejlesztése érdekében történő felhasználása szerepel. Azonban a társaság a regionális tudományok ernyője alatt természetesen a teljes Kárpát-medencei tudományos élet részévé szeretne válni, így amennyiben olyan jellegű közös kutatások, fejlesztések válnak elérhetővé, amelyekben a Kárpát-medencei magyarság különböző vidékeinek kutatói be tudnak kapcsolódni, akkor az SZRTT tagjai is szívesen együtt dolgoznak minden Kárpát-medencei kutatókollegával.
Kép: pctrs.network.hu/
- A Székelyföld statisztikai meghatározásán is fognak dolgozni, ami gazdasági szempontból is lényeges. Nem mindegy, hogy Maros megyéből földrajzilag mekkora részt kapcsolunk ehhez a térséghez. Minthogy Bukarest részéről együttműködés - ha az ábrándokon túllépünk - nem várható, Önök milyen hálózattal kapcsolják be az alkotókat az együttgondolkodásba?
A Társaság Alapszabályzata egyértelműen kimondja a tevékenységünk politikamentességét, így Székelyföld közigazgatási megfogalmazása körüli politikai vitákban nem akarunk beleszólni. Társaságunk a tudomány eszközeivel próbálja Székelyföld előrehaladását segíteni.
Az eddig különböző szakterületeken, különböző intézményekben, különböző településeken dolgozó kutatókat szeretnénk e társaság létrehozásával a Székelyföld érdekében történő közös kutatásokba, munkákba bevonni. A társaság esetében a kapcsolódási pontot a régió érdekében történő közös gondolkodás jelenti, így - reményeink szerint – a Székelyföld megismerése és fejlesztése érdekében szervezett közös kutatások lesznek azok eszközök, amelyeken keresztül ezt a társaságot együttgondolkodásra, közös munkára lehet majd hívni.
- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Minthogy Apáczaitól a két Bolyaiig Erdély seregnyi magyar tudóst adott a világnak, Önök miképpen viszik felfedezőútra fiataljainkat a magyar tudomány rengetegében?
- Ennyire nem szaladtunk előre a szervezet működését illetően, hiszen egyelőre még a megalakulás, szervezetépítés fázisában vagyunk. Azonban egyértelműen fontos számunkra is a fiatal kutatók támogatása, hisz ők jelenthetik ennek a társaságnak a kontinuitást, a jövőt. A fiatal kutatók ösztönzésére elsősorban a társaság által szervezett kutatásokba való bevonás tud egy jó eszköz lenni, de ugyanakkor ezen kutatók anyagi támogatása is szóba kerülhet, azonban ez nagymértékben a jövőbeni pénzügyi lehetőségeinktől fog függni.
Kőhalomra szellemi vár is építhető a jövőben
Az állami Petőfi Sándor Program ötven magyar fiatalembert küldött ki a Trianonban cinikus nyugati politikusok által elszakított és idegen államoknak ajándékozott magyar területekre, hogy ott közösségépítéssel megerősítsék magyarságukban a családokat. Különösen nagy veszélyben vannak a szórványban élő magyarok. Ilyen térségben látja el feladatát Hunyadi Péter. Neki tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.
2016. január 26.
- Kőhalomban és a környező településeken végzett szórványgondozói munkával sikerült az értékes magyar népi kultúra mentén helyi kisközösségeket építeni, megújítani, megerősíteni. Talált-e olyan fortélyt, amelyet más térségekben is alkalmazni lehetne a magyarmentéshez?
- Úgy gondolom, hogy gyermek és ifjúsági korosztály körében, valamilyen módon a magyar kultúrából táplálkozó közösségszervezés – például szakkolégium, irodalmi kör, néptáncegyüttes, táncház stb. - adhatja meg a megfelelő időben a magyar kulturális és nemzeti identitás megformálódásának hátterét. Az, hogy mely vidéken, milyen területen lehet a legsikeresebb a közösségszervezés, az nagyon változó. Nagy általánosságban azonban elmondhatjuk, hogy a mai Románia területén a történelmi magyar egyházak szerepe elsődleges a nemzeti identitás megőrzésében. Sajnos szomorú kivétel ez alól Moldva. Fortélyt talán nem tudok, viszont az elhivatott szórványgondozó nagy segítség lehet, akinek viszont elengethetetlen a sokrétű szaktudása és rátermettsége. A szórványgondozásnak feladata kell, hogy legyen az is, hogy az elzártabb, szigetszerű magyar településeket a Kárpát-medence magyar „vérkeringésébe” valamilyen módon bekapcsolja. A Petőfi Programnak is mindenképpen követnie kell ezt az irányt véleményem szerint.
- Kidolgozható-e olyan stratégia, amely a szórványosodást megállítja, majd tömbösödésbe fordítja?
- Igen. Több lépcsőben, kitartó és egymásra épülő munkával. Első lépésben a magyar intézmények megerősétéséről - beleértve az egyházakat is – kell gondoskodni, melyben az Anyaországnak nagy áldozatokat kell vállalnia. Mivel, tapasztalataim szerint a szórványban felnövő generációk identitása úgymond „billeg”, ezért fontos, hogy megfelelő alternatívát és jól bejárható utat jelentsen számukra a magyarság vállalása. Általában megállapítható, hogy az erdélyi szórványban a magyarság megmaradása ott tud sikereket felmutatni, ahol az iskola és az egyház kölcsönösen segíti egymást. Talán a járható utak egyike lehetne a szórványban, ha magyar oktatási központok jöhetnének létre kollégiumi bentlakással, és ezáltal a magyar oktatáshoz szükséges létszám is könnyebben föltelhetne, valamint a közösségszervezés is sikeresebben működhetne.
A második lépcsőben erős kapcsolati hálózat kiépítése lenne szükséges az erdélyi és egyéb romániai magyar vidékek között. Ez foglalkoztatásban, gazdasági együttműködésben és kulturális téren is nagy fontosságú lehetne. Lényeges, hogy ne maradjanak ki a kisebb területek, elzártabb régiók se. Az anyaországi és a belföldi turizmus fejlesztésében is nagy lehetőségek rejlenek. Akár divatba jöhetne a „szórványturizmus is”. Minden probléma megoldása a megismeréssel kezdődik. Ismerjük meg a szórványt mi, magyarországi vagy székelyföldi magyarok! Hiszek abban, hogy a megfelelő önazonosság tudat visszaépítésével, melyhez akár a történelmi emlékeinkhelyeink,épített örökségünk rendbetétele is hozzátartozik, a magyarság demográfiai mutatói is pozitívra fordíthatók. És ami további fontos tényező a határon túli magyarság önazonosságának megtalálásában, az épp a anyaországi magyarok megkülönböztetett figyelme. Egyszerű dolgokon nagyon sok múlhat. Az Anyaországban áhított dolog lenne, hogy otthon érezzék magukat a határon túli magyarok. Ennek első megnyilvánulása az, hogy nem nevezzük őket románoknak, szlovákoknak stb., még a legbárgyubb, tudatlan jóindulattal sem.
- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. A Petőfi-terv eljuthat-e olyan stádiumba, amelyben a helyi népi kultúra megerősödött alapjáról indulva tágabb magyar művelődési, művészeti értékek megismerésére, sőt ezek gyarapítására is sor kerülhet?
- Egyetlen útja megmaradásunknak ha gyökereinktől nem vágjuk el magunkat. Ha fölfedezzük és megéljük azt, amit a magyarság adott a Kárpát-medence és ezzel Európa művelődéséhez. A népi kúltúra és a magasműveltség mindig is kölcsönhatásban volt egymással. Úgy is fogalmazhatnék, hogy a közösségi műveltség és az egyéni művészet kölcsönösen hatott egymásra. Az egyik nem pótolhatja a másikat.
Az embereknek szükségük van a közösségi élményekre, és ha ezt a magyar népi kultúrában találják meg, talán nyitottabbak lesznek majd a magyar művelődés más területei felé is.
A nemzetpolitikának nincsenek földrajzi határai
Felértékelődhet a Romániai Magyar Demokrata Szövetség szerepe - mondta a Nemzetpolitikai Kutatóintézet igazgatója, Kántor Zoltán a köztelevízióban Victor Ponta román kormányfő lemondása után. Minden egyes román párt tett már magyarellenes kijelentéseket, negatívan állnak az autonómia kérdéséhez. Nem számít arra, hogy bármilyen "konstellációban" egyből autonómia lesz, de valamilyen előrelépésben lehet reménykedni. Neki tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.
2015. november 11.
Igazgató Úr, a mai folyamatok között melyek azok a szakmai – tudományos – témák, kérdések, amelyekre a hazai nemzetpolitikai agytrösztnek összpontosítani kell?
- Egyaránt kell összpontosítani a magyarországi nemzetpolitika működésére és intézkedéseire - státustörvény, kettős állampolgárság, külhoniak szavazati joga, támogatáspolitika -, valamint a külhoni magyar közösségek - és egyben szomszédos országok - társadalmi-politikai folyamataira. A külhoni magyar közösségépítés a külhoni magyarság megmaradásának és gyarapodásának kulcsa. Így a helyi közösségépítés és annak magyarországi támogatásának összehangolása a vizsgálataink tárgya, illetve az erre épülő javaslatok kidolgozása a Nemzetpolitikai Kutatóintézet fő feladata. Figyelemmel kísérjük a más intézetekben zajló kutatásokat, saját kutatásaink vannak, napirenden vagyunk a kisebbségi kérdésről, nemzetpolitikáról szóló tanulmányokkal, elemzésekkel. Elengedhetetlen, hogy jól ismerjük a külhoni demográfiai, oktatási, nyelvhasználati, politikai, gazdasági folyamatokat. Emiatt fontos, hogy más kutatóintézetekkel partneri viszonyt ápoljunk, hogy szívesen dolgozzanak velünk együtt olyan területeken, amelyeken mások több szakértelemmel rendelkeznek. Ez állandó kapcsolattartást igényel, és egyfajta alázatot: fontos tisztában lenni saját tudásunkkal, de legalább annyira fontos, hogy tudjuk melyik kutatóintézetben melyik kutatótól tudunk tanulni. Törekszünk arra, hogy a legújabb elméleti megközelítéseket beépítsük javaslatainkba. Mivel szoros munkakapcsolatban vagyunk a Nemzetpolitikai Államtitkársággal, állandó jelleggel egyeztetünk a politikai és
közigazgatási szférával, egyfajta közvetítő szerepet töltünk be a két fél között.A saját intézetben termelt és a más intézetektől összegyűjtött tudást párosítjuk a nemzetpolitikai döntéshozatal során szerzett ismereteinkkel és ezek figyelembevételével végezzük tevékenységünket annak érdekében, hogy a nemzetpolitika mindinkább szakpolitikává váljon. Úgy gondoljuk, hogy nem elég megérteni a társadalmi folyamatokat, hanem javaslatokat is kell tennünk arra, hogy hogyan lehet strukturáltan megszervezni, támogatni a külhoni magyar társadalmakat.
- A nemzetpolitikai szakmai konferenciák elsősorban mely értelmiségi köröket kell, hogy megcélozzák: akár előadóként, akár közönségként?
- A Nemzetpolitikai Kutatóintézetnek az elmúlt négy év alatt mintegy 50 szakmai konferenciája volt, ezeken mintegy 250 előadó mondott ismertetést, ebből a fele külföldi, és ezen belül mintegy 30 nyugati előadó tartott előadást. Kutatók, politikusok, nagykövetek, nemzetközi szervezetek vezetői, és civil szféra képviselői. A kutatóintézet munkatársai rendszeresen tartanak előadást magyarországi, szomszédos országokban szervezett és a nemzetközi porondon. Hogy csak a nemzetközi porondot említsem, előadtunk New Yorkban, Uppsalában, Dubrovnikban, Grazban, Bukarestben, Pozsonyban, Belgrádban, Flensburgban, Wroclavban, Brüsszelben, Rómában, Tartuban.
Minden konferenciának – akár mi szervezzük, akárelőadóként veszünk részt mások által szervezett konferenciákon – kettős célja van: egyrészt tanulunk, megismerjük a kortárs megközelítéseket, problémákat, másrészt pedig megismertessük a magyar nemzetpolitikát és a külhoni magyarság helyzetét.Hangsúlyoznám, hogy ezt szigorú szakmai, tudományos szabályok szerint tesszük. Hiszek abban, hogy a magyar nemzetpolitika – mint egyébként minden más ország nemzetpolitikája – legitim, és az tekinthető természetesnek, hogy az anyaország támogatja a külhonban élő nemzettársait. Az előbbiek miatt, és az előbb leírt megközelítésben minden térségbeli és nyugati kutatót, döntéshozót, értelmiségit megcélozzuk, és szakmai alapon vitába bocsátkozunk a nemzetpolitika elvi kérdéseiről és a megvalósítás módszereiről.
- A magyar nemzetpolitikai gondolkodás milyen európai társműhelyekkel működhet együtt, vagy akár bocsátkozhat vitába?
- Kis túlzással állíthatom, hogy a Nemzetpolitikai Kutatóintézetet a legtöbb jelentős európai – a kisebbségi kérdéssel, állampolgársággal, autonómiával, kisebbségi oktatással és nyelvhasználattal foglalkozó – kutatóintézet munkatársai ismerik. Akár személyesen, akár úgy, hogy informálódtak rendezvényeinkről, olvasták angol nyelvű kiadványainkat, elemzéseinket. A legtöbb ilyen intézmény munkatársaival kapcsolatban vagyunk, előadnak rendezvényeinken, és minket is meghívnak az ő rendezvényeikre. Van még tennivaló, de úgy gondolom, hogy egy négy éve létező, öt munkatárssal rendelkező intézet részéről ez nagy eredmény. Az ilyen kapcsolatok nem csak a tudás áramlását segítik, hanem nemzetközi beágyazottságunkat is szavatolják. Ez többek közt azért is fontos, mert egyes kérdésekben a Nemzetpolitikai Kutatóintézetet keresik meg a külföldi kutatók, hogy tájékozódjanak a magyar álláspontról. Ennek kapcsán ki kell emelnem, hogy minden esetben sikerült árnyalni előzetes álláspontjukat. Ehhez részünkről a jó angoltudás mellett a szakmai hitelesség elengedhetetlen. Ezt azzal vívtuk ki, hogy kiadványaink, szakmai előadásaink a tudományos életben elfogadott standardokat veszik figyelembe.
Erdélyi magyar lehetőségek - Ponta után
Kormányt vált Bukarest. Az ideiglenes kormányfő igyekezett megnyugtatni az üzleti szférát. Egyes magyar elemzők azt remélik: A jelenlegi helyzetben felértékelődhet a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) akár a kormányzati szerep, akár a parlamenti támogatás nyújtásának tekintetében. Illyés Gergelynek, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet elemzőjének tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.
2015. november 6.
- Ponta távozása után az RMDSZ hogyan adhat lökést ahhoz a folyamathoz, amely a bukaresti politikai stílust európaibbá teheti?
- A román politikai kultúra valóban sokban különbözik a magyarországitól, de sok hasonlóságot mutat például az olasz vagy a spanyol politikai stílussal. Az RMDSZ 1996 óta többnyire a román kormány tagjaként politizált vagy külső támogatást biztosított a regnáló kabinetnek, így a bukaresti politikai stílus változásához évek óta hozzájárul, ebben a folyamatban lehet egy új fejezet a Ponta lemondása utáni időszak.
Kép: maszol.ro
- Ha azt a történelmi tényt, hogy Budapest támogatta Bukarest uniós csatlakozását, nos ha ezt a friss emlékezet fényébe emeljük, akkor a leendő bukaresti kormány európaibb látásmóddal közelíthet-e a Székelyföld autonómiájának valóra váltásához?
- Nem számítok változásra a román politika viszonyulásában, ami az autonómiát illeti. Továbbra is a román nemzeti érdekkel szöges ellentétben álló , az ország szuverenitását és egységét veszélyeztető dolognak tartják az autonómiát.
- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Az RMDSZ a várhatóan növekvő politikai súlyával hogyan érheti el, hogy Erdély-szerte - de akár Bukarestben is - a magyar közösségek nagyobb bátorsággal közelítsenek a magyar művelődési, művészeti értékekhez?
- Az RMDSZ súlya sajnos egyre inkább csökken a román politikában, még akkor is, ha egy kormányalakítási konjunktúrában ideig-óráig felértékelődhet. Azt gondolom, hogy Erdélyben a magyar közösségek igen nagy bátorsággal közelítenek a magyar művészeti értékekhez.
Úgy viselkedjünk, mint papírzacskó a szélben? Ne!
Kép: szekelyhon.ro
Az egykori erdélyi püspök, Márton Áron emlékére tartottak konferenciát a Parlament Felsőházi üléstermében. A tanácskozáson, melyen az „emberkatedrális” alakját idézték fel egyházi vezetők, történészek, politikusok, jelen volt Lövétei Lázár László költő, műfordító, a Székelyföld szerkesztője. Neki tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.
- A XXI. században, amikor a Márton Áron-i próbatételekhez képest egészen más kihívások előtt áll Erdély, azon belül a Székelyföld, hogyan hat egy okos, s ezzel együtt is hatalmas áldozatokat vállaló főpap alakjának a társadalom elé állítása?
– Márton Áron magatartásában éppen az a legcsodálatosabb, hogy nem korhoz kötött. Ha jól emlékszem, a tanácskozáson Bábel Balázs Kalocsa-kecskeméti érsek beszélt az erdélyi püspök kapcsán a három „b”-ről: abátorságról, becsületről és a boldogsáról. Nos, ezek nélkül a XXI. században is nehéz teljes értékű életet élni. Mások ugyan a kihívások, mint a XX. század közepén, amikor Márton Áronnak helyt kellett állnia, de a lényegi problémák ugyanazok: mit kezdünk saját magunkkal, ha szem elől tévesztjük azokat az irányelveket (például a kereszténységet), amelyek nélkül – kisebbségi sorban élő magyarként is – üres papírzacskóként sodródunk a világszélben.
- Az irodalom, a vers miképpen tud a mostaninál nagyobb erőforrássá válni a marosvásárhelyi, székelyudvarhelyi, gyulafehérvári, brassói, kolozsvári, nagyváradi ifjabb magyar nemzedékek számára?
– A Székelyföld folyóirat által kiírt Márton Áron-pályázattal arra voltunk kíváncsiak, hogy lehet-e manapság egy szent emberrről érvényes irodalmi művet írni. Hiszen ha teljesen őszinték vagyunk, nagyon kevés szent emberről sikerült remekművet írni, nemcsak a magyar, hanem a világirodalomban is. Dosztojevszkij Aljosa Karamazovja az egyik ilyen szereplő, aztán néha
Tolsztojnál is feltűnik egy-egy ilyen karakter (a Két öreg-ben például), de amúgy? Hogy a fiatalok el fogják-e olvasni a díjnyertes pálymunkákat, azt én nem tudom, de ha mégis elolvassák, akkor tényleg nem fogják megbánni.
- Fedezd föl saját kultúrád – hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. A poéta egykor „jó hamar lovakért” járta Erdély földjét, „nem nagy fáradtság nélkül.” Ön Csíkszentdomokoson élve hogyan látja: e folyamat sodrása miként adhat kulturális megerősítést a székelyföldi autonómia megalkotásához?
– Talán nem mondok semmi újat azzal, ha kijelentem: minden emberi tevékenység végső célja kulturális értékek létrehozása, majd megtartása. Addig is, amíg intézményes keretek közé kerül az autonómia, azzal tehetünk a legtöbbet, ha ki-ki végzi a maga dolgát, lehetőleg legjobb tudása szerint, legyen szó akár acsíkszentdomokosi Márton Áron Múzeum létrehozásáról, akár a Székelyföld folyóirat szerkesztéséről…
Arad: a vértanúk által kultikussá tett magyar város
Török, Lázár, Kiss, Lahner, Aulich... és a többiek kultikus magyar várossá tették Aradot. Október 6-án, vértanúink kivégzésének napján sokan fekete nyakkendőt kötnek hazánkban. Aradon már napokkal ezelőtt megkezdődött a megemlékezés: négy évtized szünet után újranyitották az ereklyemúzeumot. Pataky Lehel Zsolt aradi újságírónak, az aradihirek.ro főszerkesz-tőjének tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.
2015. október 6.
- Főszerkesztő úr, hogyan érzékeli, az aradi magyarságnak ma mennyire közösségalkotó erő az aradi tizenhármak emléke?
- Korántsem annyira, mint lehetne. Az 1989-es rendszerváltás előtt a "lopva tartott" megemlékezések, a titkokban szerveződő október 6-i koszorúzások a vesztőhelyen, egyfajta lázadást is jelentettek a román kommunista rendszer ellen, nagyobb volt az emberekben a szabadságvágy, az elnyomás alatt erősödött a magyarságtudatuk, ennélfogva a hősöket, a szabadság eszméjéért életüket áldozó mártírokat is jobban tisztelték. Még azt is kockáztatták, hogy engedély nélkül elmenjenek a munkahelyükről egy-egy ilyen rendezvényre... A vélt vesztőhely kultikus helyszínné vált, az emberek szinte itták azoknak az idősebbeknek a szavait, akik még látták eredeti helyén, a Szabadság téren a Szabadság-szobrot, vagy alkalmuk volt megpillantani darabjaira szétszedve a várudvaron. Olykor azt is el kellett tűrni, hogy épp október 6-án a vesztőhelyen álló obeliszk körül szervezzenek gokart-versenyt a felső pártvezetés utasítására, csak hogy ne lehessen megközelíteni az emlékművet. De minden gáncsoskodás edzettebbé tette a magyarságot, erőt lehetett meríteni az újabb akadályok leküzdéséhez. A rendszer megdőlése meghozta az enyhülést, de ezzel együtt a lanyhaságot is. Mintha "magától értetődő" lenne a szabadság, vagy az, hogynagyobb volt az emberekben a szabadságvágy, az elnyomás alatt erősödött a magyarságtudatuk, ennélfogva a hősöket, a szabadság ebbeknek a szavait, akik még látták eredeti helyén, a Szabadság téren a Szabadság-szobrot, vagy alkalmuk volt megpillantani darabjaira szétszedve a várudvaron. Olykor azt is el kellett tűrni, hogy épp október 6-án a vesztőhelyen álló obeliszk körül szervezzenek gokart-versenyt a felső pártvezetés utasítására, csak hogy ne lehessen megközelíteni az emlékművet. De minden gáncsoskodás edzettebbé tette a magyarságot, erőt lehetett meríteni az újabb akadályok leküzdéséhez. A rendszer megdőlése meghozta az enyhülést, de ezzel együtt a lanyhaságot is. Mintha "magától értetődő" lenne a szabadság, vagy az, hogy ismét áll - ha nem is eredeti helyén - a Szabadság-szobor, hogy nyugodtan emlékezhetünk március 15-én, október 6-án vagy 23-án... Pedig korántsem így van ez, egy-egy magyar rendezvényhez, emlékmű felállításához, magyar intézmény költségvetésének a biztosításához most is engedélyekre, politikai alkukra, egyezségekre van szükség, és a magyar képviselők, érdekérvényesítők, közösségszervezők, mozgalmárok "aduja" a közösség lehet. Viszont, ha elfogy a tömeg a hátuk mögül, súlytalanná válik az is, amit képviselnek. Ennek - a
közösség lemorzsolódásának - persze demográfiai okai is vannakMíg a rendszerváltás idején körülbelül 70 ezer magyar élt Arad megyében, ma csak 36 ezren vannak, ebből mintegy 16 ezer él Aradon, a város lakosságának 10-11 százaléka. Nagy az elöregedés, újból felerősödött az elvándorlás, a fiatalok körében pedig gyakori a vegyes házasság, ami a beolvadáshoz vezet. Emellett általános jelenség a közügyektől való elfordulás, ekként a nemzeti kérdés sem oly fontos egyeseknek. Vagy lehet, hogy magasabb lett a "nemzeti ingerküszöb". A Szabadság-szobor 1999-es kihozatala a várból, ahol több mint 70 évig kárhozott, vagy a '48-as Ereklyemúzeum megnyitása a minap, 40 év után, azokban is felébresztette a nemzeti öntudatot, akikben szunnyadt, vagy csak pislákolt. Ezeken az eseményeken ismét lehetett tömegesen látni a magyarokat.
- Ön mennyire tapasztalja, hogy Arad összmagyar érték, nemcsak államhatárokon, hanem kontinenshatárokon is átnyúlik Nagy-Sándor, Poeltenberg, Damjanich, Leiningen, Knezich, Dessewffy, Schweidel, Vécsei emléke, az általuk fénybe állított jelkép ereje?
- Mondhatnám azt, hogy sajnos az október 6-i megemlékezéseken a résztvevők többsége nem aradi, hanem máshonnan, főleg Magyarországról érkezik. A Kecskeméti Református Gimnázium diákjai például másfél évtizede kerékpártúrát szerveznek október 6-án Aradra, de volt olyan, hogy a budapesti Puskás Tivadar Távközlési Technikum tíz autóbusszal hozta a tanulóit a megemlékezésre. Önszerveződő alapon is jönnek csoportok, civilek, hagyományőrzők. Kárpátaljáról, a Felvidékről és a Vajdaságból is szoktak lenni megemlékezők. Végül is azért nem mondom, hogy sajnos, mert ez talán egyszer ráébreszti a most még távol maradó aradi magyarokat, hogy lám, milyen fontos a Kárpát-medencei magyarság számára Arad, akkor értékeljük mi is jobban a nemzeti emlékeinket, örökségünket.
- Fedezd föl saját kultúrád - így hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Arad magyarságát mennyire villanyozza fel a magyar művészet, függetlenül attól, hogy ennek értékei Erdélyben, a Dunántúlon, a Felvidéken, vagy éppen Párizsban, esetleg - emigrált költőink alkotásaként - a tengerentúlon jönnek létre?
- Aradot iparvárossá változtatták, a román impériumváltás után erőteljes betelepítés zajlott, a munkásosztályt főleg a déli és keleti országrészekből költöztették be a tősgyökeres aradiak kárára, emellett a környező falvak lakosságának is "felvevői" voltak a gyárak, üzemek. Emiatt nem lehet azt mondani, hogy pezsgett a művészeti élet, aminek az utóhatásai most kezdenek elmúlni. Az utóbbi évtizedben sok pozitív jele van a nyitásnak és a befogadásnak, és szerencsére még élnek az egykori aradi polgári családok tagjai, vagy azok leszármazottai, akik értik és értékelik a kultúrát. A magyar közönség pedig hálás, hiszen oly sokáig csak a magyar televízióból és a magyar rádióból jutott el hozzá a magyar kultúra, több mint 60 évig saját színháza sem volt az aradi magyarságnak. A nyolc éve alapított Aradi Kamaraszínház jelentős szerepet játszik a kulturális nevelésben, az ízlésformálásban, hiszen saját produkcióiban a kortárs magyar, román és nemzetközi drámairodalommal ismerteti meg a közönséget, míg vendégelőadásaiban az élvonalbeli magyarországi színművészeket, a műsoron lévő pesti színházak darabjait láthatják az aradiak. A több mint 130 éve alapított, majd 1990-ben újra életre hívott Kölcsey Egyesület pedig a négy éve indított Kölcsey Galéria-sorozattal mindig egy-egy néhai aradi magyar képzőművész munkásságára hívja fel a figyelmet, illetve egy-egy kortárs alkotónak biztosít kiállítási lehetőséget.
Egység a sokszínűségben - Pozsony, Bukarest ezt most tanulja
Az Európai Unió Alapjogi Chartája nagy lehetőséget nyújt a magyar nyelv - mint anyanyelv - védelmére is a szomszédos államokban, ahol őshonos kisebbségként élnek nemzettársaink. Ezzel a lehetőséggel azonban eddig nem éltek a magyar kisebbségek vezetői sem a Felföldön, sem Erdélyben, az Őrvidéken még kevésbé. Miért? Kalmár Ferenc, a Külgazdasági és Külügyminisztérium szomszédságpolitika fejlesztéséért felelős miniszteri biztosa válaszolt a Présház Hírportálkérdéseire.
- Elnök úr, az Európai Unió Alapjogi Chartája erősen védi az anyanyelv használatához főződő alapvető jogot. A magyar politikusok azonban Pozsonytól Kolozsvárig nem élnek a lehetőségekkel. Miért?
- Közösségi, illetve uniós jogi kontextusban a nyelvi diszkrimináció megítélése szempontjából az alapítószerződésben foglalt általános diszkriminációtilalom, a jogfejlődés során az Alapjogi Chartában megjelent speciális, nyelvi alapú diszkriminációtilalom, valamint a nyelvhasználatot szabályozó másodlagos jogforrások bírnak relevanciával.2000-ben elfogadott Európai Unió Alapvető Jogok Chartája 22. cikkben már külön kimondja a nyelvi sokszínűség tiszteletben tartását és a diszkrimináció tilalmát kiterjeszti a nyelvi diszkrimináció tilalmára is. A 21., diszkriminációmentességről szóló cikk már a nyelvet is azon jellemzők közé sorolja, amelyek alapján nem szenvedhet egy személy (jogi) hátrányt, a 22. cikk pedig felhívja az uniós polgárok figyelmét a kulturális, vallási és nyelvi sokszínűség tiszteletben tartására.
Kép: szegedma.hu
Ami a fentiek európai fogadtatását illeti nagyon vegyes képet látunk. Nyugat-Európában sokkal nyitottabbak a társadalmak a sokszínűség iránt, Kelet-Közép és Kelet-Európában ez nem így van. Ennek oka, hogy 1945 után a szovjet világhatalmi rendszerben az európai közjogon nyugvó kisebbségvédelmi jogelvek érvényesítése, rendszeridegen voltuk miatt, kizárt volt. Idővel, egyes országokban a kommunista ideológia a nacionalizmussal összefonódott és a "nemzetállam" fogalma is kirekesztő jellegű volt. Sajnos, ez még ma is így van a kelet-közép és keleti politikai elit egy részének a felfogásában. A változást csak a párbeszéd és a nyugat-európai gyakorlatok, autonómiák, speciális státuszú régiók tapasztalatainak a terjesztése hozhatja meg. Jelenleg, ha vannak is európai idevonatkozó törvények, ezek nem tartalmaznak szankciókat, így nem kikényszerítő erejűek.
- Budapestről úgy tűnik: a magyar külpolitika makacsul megfeledkezik az őrvidéki - várvidéki, burgenlandi - magyarságról. Nyolcezer nemzettársunk óriási érték. Szent Istvánt Felsőpulyán augusztus 22-én ünnepelték. Az ilyen alkalmakra miért nem utazik el magyar politikus, hazai művész?
- Szó sincs, hogy megfeledkeztünk volna az ausztriai magyarokról. Három iskolát tartunk fent Ausztriában és a két ernyőszervezetet, a Központi Szövetséget valamint az Ausztriai Magyarok Kerekasztalát anyagilag támogatjuk. Ezen túl kisebb szervezeteket is támogatunk. A felsőpulyai rendezvényre máskülönben se mi, se a Nemzetpolitikai Államtitkárság nem kapott meghívót.
- Az európai Balassi-folyamat miként segítheti az államhatáron túli őshonos magyar kisebbségek nemzeti azonosságának megszilárdítását?
- Már az ötvenes években az „egység a sokszínűségben” jelszó közismertté vált Nyugat-Európában. Természetesen ez kapcsolatban volt azzal a politikai folyamattal, mely végül is a mai Európai Unió megvalósításához vezetett. A kultúra területén ez azt jelentette, hogy a nyugati nemzetek jobban megismerték egymás értékeit, ezáltal elfogadva egymást.
A Balassi-folyamat is erről szól, de nagyobb hangsúlyt fektet a mi kelet-közép európai térségünkre, hiszen mi kimaradtunk a háború utáni nyugat-európai folyamatból. A régiónkon belüli kultúrák is az európai kultúra részei, azt gazdagítják. Furcsa, hogy többet tudunk távoli, de annál jobb marketinggel rendelkező kultúrákról, mint a szomszéd népéről, vagy akár a sajátunkról. A Balassi- folyamat ennek a furcsa helyzetnek a feloldását szolgálja de, nem csak ezt, hiszen általa a saját kulturális értékeinket is jobban megismerjük, és el tudjuk helyezni az összeurópai értékek közzé. Ez pedig identitást erősítő folyamat.
Székely értékeket is felszínre sodor az európai Balassi-folyamat
Székelyföldön a III. Vásárhelyi Forgatag augusztus 26. és 30. között zajlik. Gáspár Botond, konyhaművészeti felelős elmondta, hogy a Forgatag díszvendége Baja város lesz. A szervezőnek tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.
- A Vásárhelyi Forgatag konyhaművészeti programja mennyire próbálja új magyar ételek kidolgozását bátorítani?
- A Vásárhelyi Forgatag gasztronómiai programsorozatának összeállításakor mindeddig az ismeretterjesztés volt az elsődleges szempont, vagyis azt tartottuk legelőször szem előtt, hogy a vásárhelyiekkel a testvérvárosaink hagyományos ízeit, illetve a térségünkben fellelhető különlegességeket bemutassuk. Így “szerepelt” már nálunk a zalai prósza és dödölle, valamint a zalai vadpörkölt, Svájcban tanult székely sajtkészítő és a bajai halászlé is, valamint cukkinicsatni, strucchúsleves, mángoldos krumpli. Emellett különböző vetélkedőkkel és termékismertetőkkel kívánjuk színesebbé tenni a forgatagot. Az idén, 2015-ben léptünk egyet előre, és a rendezvénytámogatói - vállalkozások, intézmények - számára első alkalommal, de hagyományteremtő szándékkal hirdettük meg a Bűvös bogrács elnevezésű csapatos főzőversenyt, amelynek – a megjelenés, díszítés, tálalás és jókedv mellett – egyetlen feltétele, hogy a csapatoknak bográcsos ételt kell főzniük. Ez megmozgatta a résztvevők kreativitását, hiszen neveztek pörkölttel, gulyással, halászlével és lecsóval is. Célunk egy olyan kulináris verseny létrehozása, amely magasra emeli és teszi a mércét a következő évekre nézve, ezáltal is bizonyítva, hogy Marosvásárhelyen sokaknak a vérében van a szép és a finom iránti rajongás, tudásukat pedig büszkén tárják a nagyközönség – és miért ne, a nagyvilág – elé. Emellett az ökör és ökörsütés “rejtelmeibe” is beavatjuk az érdeklődőket, és olyan, kóstolóval egybekötött előadásunk is lesz amelynek középpontjában a vadhús áll. Továbbá színesíti a programunkat a virslievő-verseny, a főzéssel és kóstoltatóval egybekötött könyvbemutató, gasztrokvíz, gulyásismertető és Baja testvérváros – a Forgatag idei díszvendége – küldöttsége 200-300 adag halászlét készít.
A nagy érdeklődésre való tekintettel a versenyek közül több valószínűleg bővülni fog a jövőben és kilép a Forgatag keretei közül, ami nem azt jelenti, hogy a Forgatag programjából kikerül, hanem hogy nagyobb méretet ölt és külön rendezvényként is jelen lesz az év során.
Ami új ételek kigondolását, kidolgozását jelenti, erre volt próbálkozás a Forgatagon kívül, és 2016-os forgatagos terveink között ismét szerepel, átgondolt formában. Kiemelném, hogy a Vásárhelyi Forgatagon az összes gasztronómiai program előadás-szerű, helyszíni, interaktív, kihangosított moderálással zajlik.
- Az Önök rendezvénye hogyan próbál Marosvásárhelyre vonzani Lajtán túli, illetve Királyhágón túli, sőt tengerentúli magyar közösségeket?
- A Vásárhelyi Forgatag célja felidézni és megélni a sokadalom vásári hangulatát Marosvásárhelyen. Az időpont kiválasztása sem véletlenszerű, hiszen a vásárjog megszerzésével kapcsolható össze. Továbbá a rendezvény célja elsősorban a marosvásárhelyi magyar
közösség és a városból elszármazott tízezrek – közösségépítő erejű – találkozójának megteremtése.A több napig tartó rendezvény közvetlenül is üzenni kíván a városból elszármazottaknak, és évente legalább egyszer hazavárja őket közös ünneplésre, azáltal, hogy igényes kulturális programokat és minőségi szórakozást nyújt.A Forgatag emellett az erdélyi magyarság kulturális seregszemléje is kíván lenni, hiszen kiváló alkalom a város magyar értékeinek bemutatására, valamint annak megismertetésére a többségi lakossággal. A máshonnan érkező, Marosvásárhelyhez “csak” a magyarságunk által köthető közösségek számára magunkat kínáljuk, vagyis igyekszünk a programba olyan elemeket is becsempészni, amely ránk jellemző, így próbáljuk megismertetni a marosvásárhelyi magyarság hétköznapjait,
gondjait és örömeit, gondolkodásmódját másokkal. A Lajtán túli, illetve a Királyhágón túli magyar közösségek számára az jelentheti a vonzerőt, hogy szórakozást és kikapcsolódást egyaránt nyújtó rendezvényünk apropóján ellátogathat abba a városba, ahol a szomorú Fekete március történt és ahol Sütő Andráselveszítette egyik szeme világát, ahol székel a roppant vitatott és a magyarságra egyáltalán nem kedvező helyzetű MOGYE (Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem), Székelyföld fővárosában, a Bolyaik és Bernády városába, amely a virágairól (Virágok vagy Rózsák Városának is nevezik), ahol erdélyi fejedelmeket koronáztak, és amelyet egykoron Erdély-szerte Flekkenburgnak is hívtak.
- Forgataguk miképpen erősíti az európai Balassi-folyamat sodrását?
- Az európai Balassi-folyamattal “együtt” mi is valljuk, hogy hagyományaink értéket jelentenek, élményeket adnak, erőt közvetítenek és megerősítenek. Éppen ezért a kezdetektől megszervezzük a Marosvásárhelyiek Világtalálkozóját, és tematikus városnéző túrákat szervezünk, amely roppant nagy népszerűségnek örvend helyiek, innen elszármazottak és “idegenek” számára egyaránt, hiszen olyan rejtett értékekre világítanak rá a túravezetők, amelyek kevésbé ismertek, feledésbe merültek vagy szándékos elhallgatás “áldozatai”. A Forgatag szervezőcsapatának kitűzött célja, hogy saját magunkkal is megismertessük értékeinket, de feltárjuk azokat a többségi – román – közösség előtt is, ráirányítva figyelmüket, hiszen sok esetben az ismeretek hiánya, a tájékozatlanság az oka a vitáknak. Lehetőséget akarunk nyújtani román és magyarajkú érdeklődőnek egyaránt arra, hogy megismerje és talán megértse, hogy számunkra mit jelent a Ritz-fürdő, hol van az Ady lakónegyed, hol voltak a Cuki-tavak, merre van a Somi, melyik a Postapalota, az Apollo-épület.
A Tusványoson is téma volt a migrációs válság
A korrupció is téma lesz, az autonómia-kerekasztal vitájában dél-tiroli, katalán és baszk meghívottak is részt vesznek. A magyar szellemi élet hagyományos erdélyi rendezvényét, az immár XXVI. Bálványosi Nyári Szabad-egyetemet - a Tusványost - július 21-én kezdődött a székelyföldi Tusnádfürdőn. A Présház Hírportál Fancsali Barnát, a Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) elnökét, a Tusványos erdélyi főszervezőjét kérdezte.
- Elnök úr, a Tusványos bő negyedszázados múltja érzékelteti, hogy nemzedékek örökítik át egymásnak ezt a magyar és egyben európai hagyo-mányt. Az Ön generációja elsősorban mit óhajt hozzátenni ehhez az európai értékhez?
- Nyilván a hagyományőrzés mellett, az új generáció feladata a fiatalokat érintő kérdések megtárgyalása és a problémákra való megoldás keresése. Legfontosabb értékeknek a nyitottságot, rugalmasságot, civil kurázsit, közéleti és közjó iránti érdeklődés felkeltését tartjuk.
- Az idén a korrupció is a megvitatandó kérdések között szerepel. Megvan-e a bátorság ahhoz, hogy a rendszerváltozás
első két évtizedében Budapesten és Bukarestben felszínre jött nagypolitikusi korrupciókat is, amelyek rombolták a rendszerváltozta-tást, megpróbálják fénybe helyezni?
- Éppen ezért akarjuk hangsúlyosabban megjeleníteni ezt a témát. Egyrészt beszélni kell arról, hogy az erdélyi magyar sajtó hogyan viszonyul az erdélyi magyar politikusokat érintő korrupciós ügyekhez. Másrészt arról, hogy az országban ez a korrupciós háló mennyire érinti a magasabb szinteket. Bízom abban, hogy legalább Tusványoson nyíltan tudunk beszélni erről.
- A Tusványos művelődési, művészeti esemény is. Lát-e rá esélyt, hogy a jövőben az európai Balassi-folyamat művészei is bemutatkozási lehetőséget kapjanak a mintegy 15 ezer lelkes tusványosi közönség előtt?
- Nyitottak vagyunk az újdonságokra. A jövő évi szervezést az idei tábor utolsó napján kezdjük el. Tehát még bármi lehetséges.
- Elnök úr, a Tusványos bő negyedszázados múltja érzékelteti, hogy nemzedékek örökítik át egymásnak ezt a magyar és egyben európai hagyo-mányt. Az Ön generációja elsősorban mit óhajt hozzátenni ehhez az európai értékhez?