Pozsgai Zsolt filmsikere Peruban

A legjobb játékfilm díját kapta a perui CUCIFEST Nemzetközi Filmfesztiválon a Megszállottak. Pozsgai Zsoltot, a film rendezőjét kérdezte a Présház.

2019. október 14.

- Mester, a hitújító Kálvin és a későbbi katolikus szent, Loyolai Ignác találkozását feldolgozó film főszerepét alakító Szabó Máté a legjobb színész díját is elnyerte a Cuzcóban negyedik alkalommal megrendezett filmmustrán. Mi a jelentősége annak, hogy az egykori Inka birodalomban értették meg jól a reformáció korának mai sugalmazásait?

- Nagy jelentősége van számomra, hiszen kiderül, hogy a témán túl van valami filmszerű, valami egyetemes a filmben, amit vallási hovatartozás nélkül lehet értékelni.Nem gondolom, hogy az inkák fogékonyak a a keresztény hitújítás problematikájára, sokkal inkább a színészi játékra, a mindenkire érvénye tanulságokra . És ami nagyon fontos: a globalizáció veszélyeire. Ha valakik, akkor a közép- és dél Amerikában élők valóban tudhatják, mi az a szellemi és gazdasági kizsákmányolás. És nem ma tanulták meg. A "művelt" hódítók nem kímélték például az inka civilizációt. És most, hogy a globalizáció idején, a gazdasági érdekszövetségek hálójában megint a rövidebbet húzták- fogékonyabbá teszi őket a filmben felvetett kérdésekre. Ők is megújulás előtt állnak, megújulást kívánnak. Például azt, hogy a nemzeti kincseikkel, értékeikkel maguk gazdálkodjanak. Félő, ebben a világban ez lehetetlen. Ugyanolyan kizsákmányolást éreznek, mint a gyarmatosítás idején, csak ma ezt máshogy hívják. Talán ettől érzékeny egy perui zsűri a filmünk által felvetett problémákra.
 

- Az Ön filmje a narratív film kategóriájában versenyzett. A döntős mezőnyben a magyar mellett francia, német, szlovén, marokkói, lengyel munka szerepelt. Latin-Amerikának miért érdekes az európai világ?
 

- Amiért számomra is rendkívül érdekes Latin-Amerika. Szeretem az olyan helyeket, ahová a civilizáció túlhajtásai még nem törtek be. De ehhez nem kell olyan messze menni. Legutóbb Koszovóban zsűriztem egy nemzetközi filmfesztiválon, Pristinában. Nagyon jól éreztem magam, mert ők még azt hiszik, a saját szellemükből, történelmükből áradó kulturális és társadalmi értékeket megőrizhetik anélkül, hogy ne olvadnának bele a nagy egészbe. Hogy maradjanak egyediek, koszovóiak. Hiszen az elmúlt pár évben látható folyamat megy végre Európa másik felén: lassan eltűnik a különbség egy olasz és egy francia között. A nemzeti identitás veszik el. Ha Pristinában jár az ember, ahol ez még létezik, tudja, mit veszít ezzel el a kontinens. Nem tudom, miért érdekes Peruban az Európai világ, gyanítom, inkább a magyar az, ami ennél érdekesebb. 


- Az Ön játékfilmje a Reformáció Emlékbizottság és a közmédia támogatásával készült 2018-ban. A film szerepeit Szabó Máté mellett Lux Ádám, Nagy Nati, Fésűs Nelly, Árpa Attila, Janik László, Quintus Konrád és Orosz Csenge alakítja, operatőre Kovács Claudia volt. Miért jelentett kiemelkedő élményt az évszázadokkal ezelőttre visszanyúló, mégis felvillanyozóan mai üzenetű film a színművészeknek?

- Egyrészt mert nagyon ritka, hogy történelmi filmben játszanak. Úgy tűnik, ez most megoldódik, hiszen a kormány törvényben különített el pénzt a magyar történelmi filmek létrehozására. Másrészt pontosan érezték, mennyire aktuális ma a Kálvin idején az európai társadalmakban meglevő helyzet. Minden művész szeret úgy megfürödni a múltban, hogy a kádból kilépve a jelenben találja magát. Ifjú koromban, amikor még volt színház, és film, és mindezt rendkívüli tehetségek művelték, ez magától értetődő volt. Talán újra visszatér ez az időszak. Ha nem, akkor én őrzöm magamban. Nem veheti el tőlem senki.

- A film már számos nemzetközi fesztiválon bizonyult a legjobbnak, köztük Monacóban, Zürichben, Kolkatában és Argentínában. A magyar közönség miért tud erről csak alig?

 

- Ezek szakmai fesztiválok, elsősorban a filmkészítők örülnek a díjaknak. Nem a díj számít elsősorban, hanem a szellemi hozadéka. Indiában, Goában volt versenyben A FÖLD SZERETŐJE című filmem 2011-ben. Magam is ott voltam, meghívtak. Részt vehettem egy első filmes bengáliai filmrendező bemutatóján, egy csodálatos filmet láttam, ma is nagy szeretettel emlékszem rá. A bemutatót követő fogadáson a film producere mindenki előtt ünnepélyesen átadott a rendezőnek egy csekket két és fél millió dollárról, amelyből leforgathatja a következő filmjét. Azt hittem, valami mesébe csöppentem. Ott elég volt egy nyilvánvaló siker, és egy fesztiváldíj. Most tartunk a  filmmel a tizenhetedik

"legjobb film" díjnál. Az utóbbi nyolc évben, mióta a  Nemzeti Filmalap létezik, az első körben dobták ki új forgatókönyveimet, még a forgatókönyv fejlesztési fázisig sem jutottunk el. "Hétszer szüljön meg az anyád..." - ismerős sorok. Pedig ezt a siker-sorozatot tudnám folytatni más filmmel is. Kicsit még várok, hátha az új vezetés igényt tart rájuk. Ha nem, máshol keresek gyártót, más országban ezekre a filmekre. Nyolc évet elvettek alkotó éveimből azzal, hogy a filmalapnál nem kaptam lehetőséget. Ez igen sok. De nem adom fel.

A dzsenderlobbi ereje

Hetzmann Róbert szerint miért ne dönthetne úgy valaki, történetesen aki a (szakrális tartalommal átitatott!) népi kultúrát közvetíti, hogy olyan célra nem nyújt szolgáltatást, ami ellenkezik az elveivel. A Magyar Patrióták Közössége elnökének tett föl kérdéseket a Présház.

2019. augusztus 3.

 

- Elnök úr, az Alaptörvény kimondja a gondolat és a lelkiismeret szabadságát. Egy biológiai nemű állampolgár esetében a végtelen tolerancia harcosai miért ne kötelezhetnék tűrésre a másként gondolkodás kisebbségbe szorult képviselőit?

 

- Mindenekelőtt szögezzük le: a hagyományos értékrendet követők egyáltalán nem szorultak kisebbségbe. A magyar társadalom viszonylag egységesnek mondható a társadalmi keretrendszer legalapvetőbb pilléreit illetően. Ez nyilvánvalóan annak is köszönhető, hogy a kommunista diktatúra, bármennyire is embertelen volt, a társadalmi együttélés alapjait – így a családot, a biológiai tények tiszteletét – nem kezdte ki. Ez a globalizmus ideológiájának került elsőként a kereszttüzébe, ami már nem áll meg a vallás és a nemzet lebontásánál. Ha a neoliberális véleményterror arra kötelez, hogy a magam részéről fogadjam el egy személy képzelt önmeghatározását, sőt az áltudományos kitaláció fogalmi körébe tartozó társadalmi nemeket tekintsem a biológiai nemekkel egyenrangúnak, az egyet jelent: a gondolat és a lelkiismeret szabadságának a halálát. 
 

- Az SZDSZ-es társadalompolitikai boszorkánykonyhában előkészített törvény alapján az Egyenlő Bánásmód Hatóság – a szószólóval ellentétben – nagyon erős jogosítványokat élvező intézmény, különösen azáltal, hogy a jogalkotó rendkívül széles körben határozta meg a diszkrimináció fogalmi körét, bevezetve a közvetett hátrányos megkülönböztetés tilalmát is. Kimondhatjuk-e, hogy a magyarok hazájában ebből a szempontból is tökéletes – az európai átlagszintet magasan felülmúló – a jogállamiság, a demokrácia?

 

- Ha a genderpropaganda kötelező elfogadtatásához politikai-gazdasági szankció is társulhat, mint az Egyenlő Bánásmód Hatóság elhíresült hollókői népviselettel kapcsolatos döntésekor felmerült, a helyzet kezd különösen veszélyessé válni. Ebből a szempontból tehát nem a jogállamiság tökéletességéről kell beszélnünk, hanem éppen annak csorbulásáról, holott ez a törvény minden bizonnyal jelesre vizsgázna azoknak az EU-s bürokratáknak a tesztjén, akik a számukra nem kedves intézkedések miatt folyton a magyar jogállamiságot kritizálják. 

- Példátlan módon megfordul a bizonyítási teher: nem a panaszosnak kell bizonyítania, hogy vele szemben jogsértést követtek el, hanem az eljárás alá vontnak kell „kimosakodnia magát”, vagyis igazolnia kell, hogy az egyenlő bánásmód követelményét megtartotta. Jól látjuk-e, hogy itt megsérül egy alapvető jogelv? A bizonyos „jogelvekre" hivatkozva van „elévülés" – holott egy meggyilkolt ember, például Fenyő János nem támadt fel a 20 év elteltével sem. Miközben a jogelv révén a gyilkos felbujtója, ha ismertté válik, szabadon élhet tovább. Mi lehet az a perverz ok, amely miatt a jogelvekhez rögeszmésen ragaszkodó szélsőség ebben az egyenlő bánásmódra vonatkozó esetben felrúgta a megfelelő jogelvet?

 

- A különböző jogintézmények mögött általában széles társadalmi-szakmai konszenzus áll. Például a büntetőeljárásból ismert elévülésnek is meg vannak az indokai: ha ilyen hosszú idő alatt sem képesek a bűnüldöző szervek felderíteni a bűncselekmény elkövetőjét, akkor annak viselniük kell a kockázatát. Más kérdés, ezek az intézmények nem mindig érvényesülnek, hanem néha meghajolnak egy másik elv elsőbbsége előtt: az emberiesség elleni bűntetteknél például nincs elévülés. Mindkét esetnél jól látszik, hogy a jogot a politikától nem lehet teljes mértékben különválasztani, mert a jogintézmények fogalmának meghatározása sokszor politikai döntés. A fordított bizonyítási teher indokaként szokták emlegetni, hogy ne a sérelmet szenvedett félnek kelljen megjárnia a bizonyítás procedúráját. Van ebben igazság, de a jelenlegi jogi szabályozás veszélyeket rejt magában, mert a hatóság adott pillanatban a genderlobbi közhatalmi szervezetévé válhat. 

 

- Ha a följelentett állampolgár nem tud bizonyítni, hatmillió forintig meg is bírságolhatják. Ez már sokak számára vagyonelkobzás. Az Önök civil szervezete milyen védelmet tud nyújtani a vagyonelkobzásra ítélt törvénytisztelő állampolgároknak?

 

- Fontos jelezni, hogy bár az egyenlő bánásmód kötelezettsége kapcsán nem elsősorban az egyszeri állampolgárok mindennapi életére kell gondolni, hanem a kiskereskedelemre vagy a munka világára, az üzleti forgalomban nem csak a cégek vesznek részt: a hétköznapi példa kedvéért, ha nem adjuk bérbe a lakásunkat egy transznemű párnak, az EBH-hoz fordulhat, és valószínűleg neki fognak igazat adni. Ebben jelenleg csak a nyilvánosság ereje segíthet. Ezzel valószínűleg az EBH is tisztában van, ezért a keményebb, nagy felháborodást keltő döntéseket egyelőre kerüli. Kérdés, hogy a genderlobbi mikor érez majd kellő erőt maga mögött?

- Valljuk, hogy a történeti alkotmányunkban gyökerező önazonosságunk védelmezése az állam alapvető kötelessége - olvasható Alaptörvényünk Preambulumában. A hollókői üzletember tevékenysége a szakrális tartalommal átitatott nemzeti önazonosság védelmét szolgálja. Vele szemben áll az állam, amely – hátrányos megkülönböztetéssel – ráküld egy hatóságot. Ilyen diszkrimináció ellen az Önök által is szélesített nyilvánosság hogyan tudja megvédeni a valódi alkotmányosságot az alkotmánysértésre készülő állammal szemben?

 

- Nem ismerem a hollókői üzletember álláspontját. A történet szempontjából nem is ez a lényeges: adott egy ügy, amelyben született egy elfogadhatatlan hatósági döntés. A megoldás a jogalkotás terén keresendő, módosítani kell az egyenlő bánásmódról szóló törvényt, és ki kell gyomlálni belőle a genderelmélet passzusait. Azt gondolom, alapelvárás, hogy a törvényeink legyenek magyarul, ne genderül. 

 

- Alaptörvényünk kimondja: XXIV. cikk; (2) Mindenkinek joga van törvényben meghatározottak szerint a hatóságok által feladatuk teljesítése során neki jogellenesen okozott kár megtérítésére. Eszerint a hollókői üzletember miképpen kérhet és remélhet kártérítést az államtól, ha az állami egyenlő bánásmód hatóság neki – a hátrányos megkülönböztetéssel – üzleti kárt okoz?

 

- A hatóság döntése jogszabályokon alapul, így jogi értelemben nem okozott kárt. Emiatt az állam kárfelelőssége sem merülhet fel.

 

- Alaptörvényünk rögzíti: VI. cikk * (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy ... kapcsolattartását és jó hírnevét tiszteletben tartsák. A hollókői üzletember kapcsolatait vélhetően már eddig is valamennyire rombolták, hírnevére pedig valamekkora árnyékot vetettek. Ebben a konkrét esetben mekkora a tényleges esély arra, hogy a jogállamiság követelményét a falusi üzletember érvényesítse?

 

- A jó hírnév tiszteletben tartása ebben az ügyben nem merül fel, mivel a hollókői üzletember anonim módon szerepelt a tudósításokban.  

 

- A mai világban a szakrális tartalommal átitatott nemzeti sajátságokhoz ragaszkodó állampolgárok kisebbséget alkotnak. Ezt a kisebbséget miért érheti hátrányos megkülönböztetés, miért nem védi meg a diszkrimináció ellen az állam?

 

- A szakrális tartalommal átitatott nemzeti sajátosságokhoz valóban egyre kevesebben kötődnek, a globalista tömegkultúra sajnálatos térhódítása következtében, azonban még mindig nem lehet kijelenteni, hogy ennek az értékrendnek a támogatói kisebbségben lennének. A magyar alaptörvény szellemében ennek a kulturális alapnak a megőrzése államcél, így a magyar hatóságoknak az lenne a feladatuk, hogy biztosítsák érvényesülését.  

A méhek birodalma - hazánk

Az elmúlt egy-két évben csökkenni kezdett a méhészek száma, mert egyre nehezebb méheket tartani. Jelenleg körülbelül húszezren tartanak méhet Magyarországon - közölte az Országos Magyar Méhészeti Egyesület elnöke, Bross Péter. Neki tett föl kérdéseket a Présház.

2019. július 27.

- Elnök úr, magyar méhészek számbeli csökkenésének oka többek között az is, hogy a méhek tartásához nagy szaktudás szükséges. Az Ön szövetsége mit tesz azért, hogy ez a szaktudás eljusson az érdeklődő magyar fiatalokhoz? 

- Az Országos Magyar Méhészeti Egyesület (OMME) koordinálja azokat a téli előadás sorozatokat, amelyeket térítésmentesen látogathatnak az érdeklődők az ország 126 helyszínén. Ugyanis, 126 tagszervezetünk van az országban, amelyek átlagosan 4 alkalommal tartanak elméleti ismeretterjesztést ősszel kezdődően, egész télen át. A szakma ismert szakemberei előadásai átölelik a méhészet minden szegmensét, így például a tartás- és termelés-technológiát, a méhegészségügyet (betegségek és paraziták elleni védekezés), a méhlegelő ismertetését, a méz világpiaci helyzetének elemzését, a méhtartás jogi környezetét vagy akár a méz marketingjét. Honlapunkon folyamatosan frissítve elérhetőek ezen előadások helyszínei, időpontjai. Egyesületünk tagjai havonta kapnak egy újságot, egy 40 oldalas kiadványt, amiben szintén a legfrissebb ágazatunkkal kapcsolatos hírekről tájékozódhatnak. Évente egyszer kiadunk és térítésmentesen eljuttatunk a méhészekhez egy un. méhegészségügyi kiadványt, amely a világ szaklapjaiban megjelent, kimondottan a méhek betegségével, kártevőivel és az azok elleni védekezéssel foglalkozik. USA, Németország, Franciaország és Olaszország méhészeti szaklapjaiból fordíttatunk cikkeket az év során és év végén, ezeket rendezzük egy kötetbe. Megyei szaktanácsadói hálózatot tartunk fent, azaz a méhészetről érdeklődő fiatalok lakhelyükhöz közel, un. szaktanácsadói fogadóórákon érdeklődhetnek szakembereinktől a szakma fortélyairól. Bemutató méhészethálózatot működtetünk, ami annyit jelent, hogy Egyesületünk által ellenőrzött, jónak minősített méhészeteket ajánlunk megtekintésre más méhészeknek. Megmutatjuk, hogy minden jogszabályt betartva, tisztességesen, szakmai szempontból eredményesen, hogyan, milyen eszközháttérrel lehet méhészkedni.

A kérdésre visszatérve, a legnagyobb szaktudást mindenféleképpen a kezdő számára egy megfelelő mentor megtalálása eredményezheti. A helyes szakmai gyakorlat életszerű elsajátítását egyetlen előadás, szakkönyv sem pótolhatja. A hazai méhészek számbeli csökkenésének legfőbb oka pedig a közgazdasági környezet méhészek számára kedvezőtlen alakulása. Egyre nagyobbak a kiadásaink, a méz felvásárlási ára évek óta nem változik, így egyre kevesebbet ér a munkánk, miközben a méhészek eredeti szakmájában dolgozók bére nagyot emelkedett az elmúlt években. 

- A mézelési idény két hónapra csökkent, tehát két hónap terméséből lesz csak pénz. Mit tehetnek a magyar gyűmölcstermesztők, hogy a mézelési idény az adott gyümölcsfakertekben több hónapra nyúljon? 

- Pontosítanék: 3 hónap a mézelési idényünk, április közepétől (a repcevirágzás kezdete) július közepéig (a napraforgó-virágzás vége) tart. A gyümölcsfatermesztők fái csak egy pici része a nagy magyar méhlegelőnek. A fák virágzása nagyban segíti tavasszal a méhcsaládok fejlődését, szakszóval: a méhcsaládok akácéretté válását. Ez azt jelenti, hogy számunkra a legfontosabb méhlegelő az akác. Tavasszal, az első barkák, korai virágok megjelenésétől számítva, mindössze 6 hét áll rendelkezésére a méheknek, hogy elérjék akácvirágzásig azt a fejlettségi szintet, hogy minél több akácnektárt tudjanak begyűjteni. Ez nem sok idő arra, hogy a téli kb. 20 ezer méhegyed akár 50-60 ezer egyedet számláló családdá fejlődjön. No, ehhez a hihetetlen gyors fejlőséhez ad nektárt (szénhidrátot) és virágport (zsírt és fehérjét) a gyümölcsfák virágja. A gyümölcstermesztőknek viszont van egy óriási felelősségük is a méhek irányába, amiről nem szabad megfeledkeznünk. Ez pedig a növényvédelmi munkák elvégzése. Sajnos, sok-sok károsítója van a gyümölcsösnek, melyek ellen védekezni kell, egyébként nem lesz termés a fákon. De ha ezt oly módon végzik, hogy közben elpusztítják a beporzást végző rovarokat is, akkor hiába lesz kártevőmentes a gyümölcsös, mégsem lesz rajta termés. Virágzásában lévő fákat nem szabad semmivel sem permetezni, sőt, ha a fasorok között tenyésző gyomok virágoznak, még akkor sem. Erre a legtöbb gazda figyelemmel van, tudják, hogy óvni kell a méheket, mert nélkülük nincs termés. 

- A méhészek már a következő évre készülnek fel: ellenőrzik, hogy megvan-e a méhanya, lesz-e elég helye a fiasításra, elegendő-e a népesség, és védekeznek a külső paraziták ellen. A szaktárca mit tesz azért, hogy e teendőket könnyebben elláthassánk méhészeink? 

- Az agrártárca a lehetőségekhez képest maximálisan segíti a méhészek munkáját. Tudni kell, hogy a méhészek közvetett támogatást kapnak az uniótól, de csak akkor, ha a közösségi támogatás mértékével megegyező nagyságú támogatást nyit a nemzeti kormány. Ezt mi 2004, azaz az uniós csatlakozásunk óta megkapjuk. Így, évente, másfél milliárd forintot tud az ágazat felhasználni olyan dolgokra, amelyek közvetve segítik a hazai méhészek munkáját. Mondok néhány példát: e forrásból tudtuk finanszírozni a dombornyomott termelői mézesüveget, amit már biztosan sokan ismernek. Csak a hazai termelők használhatják, a méz közvetlen értékesítésének egyik fő marketing eszköze, azon kívül, hogy egy praktikus csomagolóanyag is. De a hazai áruházláncok polcain lévő mézek évenkénti minőségellenőrzését is e támogatási forrásból valósítjuk meg.

A de minimis (alacsony összegű) támogatásból is jut a méhészeknek, és örvendetes, hogy egyre több. Ez kimondottan nemzeti szintű, hazai finanszírozású támogatás. Először, néhány éve kezdődött, hogy a méhészkedésben használt 3,5 tonnás ill. ettől nagyobb tehergépjárművek üzemeltetési költségeinek egy részét tudta a méhész visszaigényelni. Idén július közepétől pedig egy teljesen új jogcím alapján, a méhészek méhcsaládonként 500 forintot igényelhetnek. Nyilván, ettől az összegtől még nem lesz nyereséges egy gazdaságtalanul működő méhészet, de enyhít a bajokon, illetve fontos, hogy az agrártárca ezzel jelezte, hogy komolyan veszi az ágazat problémáit és keresi a megoldásokat arra, hogy megmaradjon a méhészkedési kedv hazánkban.  

- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. "Mint az méhek szekfű szép virágrul, Mézet szedénk egymás ajakárul" - írta a XVI. századi európai költőóriás. Szövetsége mit tesz azért, hogy a magyar kultúra méhészethez kapcsolódó kincseit a honi méhészek fölfedezzék? 

- Egy idézettel válaszolok:” Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat.” E sorokat egyik legnagyobb ódaköltőnk, Berzsenyi Dániel írta, aki a Somogy megyei Niklán gazdálkodott, többek között méheket is tartott. Épp a napokban volt a hivatalos átadása Niklán az interaktív méhészeti múzeumnak. AZ országban egyedülálló kiállítás méltó emléket állít nem csak Berzsenyinek, hanem minden, a magyar kultúrában szerepet játszó, méhekről író, méheket megjelenítő vagy akár méhészkedő személynek. Tisztában vagyunk vele, hogy szakmánk művelése elengedhetetlen kultúránk, esetünkben ágazatunkhoz kapcsolódó részének ismerete. Ünnepségeinken, kongresszusainkon rendszeresen szoktunk idézni e művekből, alkotásokból. Kiemelném december 7-ét, Ambrus napját. A méhészek védőszentje Szent Ambrus, neve napján az ország számos pontján emlékezünk meg róla, mely emlékezés során felidézzük az egyházi és világi kultúra méheket, mézet felemlegető, dicsőítő részleteit.

Kép: youtube.com

Balassis dallamok

„Az ünnepségen a közönség meghallgathatta Balassa Sándor zeneszerző két új, kifejezetten erre az alkalomra szerzett Balassi-kórusművének ősbemutatóját az esztergomi Balassa Kórus közreműködésével” – írta a sajtó 2009 februárjában. Az idén a 11. ősbemutató hangzott el a legrangosabb magyar irodalmi díj, a Balassi Bálint-emlékkard átadásán a budai Gellért szállóban. Az idén Bánkövi Gyula, Bartók-Pásztory-, Erkel-díjas zeneszerző erre az alkalomra írt művét, mely Balassi Bálint Tizenharmadik versére készült (Kit egy szép leány nevével szerzett – az nótája az „Régi siralmas”), a Szent Gellért Kamarakórus adta elő, vezényelt Vékey Mariann Balassi-érmes zeneművész. A zeneszerzőnek tett föl kérdéseket a Présház.

2019. február 28.

 

- Művész úr, miért fontos, hogy egy irodalmi díj a zene világának, a kórusművek magyar kultúrájának adjon ihletést?

 

- Az irodalom, s ezen belül a költészet különösen szoros kapcsolatban áll a zenével – csak találgatni lehetne azon mesterművek számát, melyek megfelelő libretto, vagy vers, de akár prózai írás nélkül nem születtek volna meg. S különösen izgalmas az, hogy miként képes áthidalni alkalomadtán akár több évszázadot is irodalom és zene összefonódása. S ahogy nézzük a zenei világ (akár nemzetközi vonatkozásban is) történéseit, ezek a hidak egyre nagyobb idősíkokat kötnek össze. De itt is, Balassi esetében is szinte fél évezred! Ez is igazolja Balassi művészetének örökérvényűségét – hiszen azok a mesterművek, melyek fennmaradtak ilyen hosszú ideig, szinte biztos, hogy soha vésznek el a feledés homályába.

 

- Ön már – eddig egyetlenként – a második alkalommal szerzett muzsikát a legrangosabb magyar irodalmi díj átadásához: a Kardceremóniára. Életművére mekkora fényt tükröz a borotvaélesre fent költészeti szablya?

- Egy ilyen megtisztelő felkérés csak nehezíti a zeneszerző dolgát – mert noha a komponista mindig igyekszik a  lehető legjobbat nyújtani, egy ilyen jelentős díj „árnyékában”, ahol éppoly kifinomult füllel hallgatják az új zeneműveket, mint amilyen éllel bír az átadott  szablya, s utána éppoly éles szavakkal elemzik a zenei bemutató nyomán fakadt érzéseket, csak plusz teherként nehezedik a zeneszerző vállára. Nem lehet tévedni sem a prozódia terén (melynek XVI. századból eredeztethető ritmusa talán már idegenül csenghet egy kortárs zeneszerző számára), de ugyanúgy el kell találni a mű nehézségi fokát, melynek nyomán az előadók és a hallgatók is biztonságban érezhetik magukat.

 

- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Hogyan segíti hozzá fiataljainkat a magyar kultúra fölfedezéséhez a kard szimbolikájában ötvöződő irodalmi és zenei érték?

 

- Visszatekintés néhány évszázaddal korábban élt nagy elődeinkre, mindenképp rá kell ébressze a jelen fiatalságát, hogy múlt nélkül nincs mire építeni. S aki nem ismeri saját múltját, jövőjét sem találja meg soha, mert eltéved a jelenben. Ezek olyan gyökerek, jelek, melyek a jelen göröngyös útján szárazság idején a megmaradás, tévelygéskor pedig helyes út megtalálásának zálogai. S ahogy mondják, minden kard kétélű – ez is, a Balassi-kard is –, de itt mind a két élnek pozitív üzenete van! Hiszen egyszerre mutatja a jelen kor szellemóriásainak életművét, és egyúttal visszavezet oda, ahonnan egy olyan út indult, melynek még messze nincs vége. Talán soha nem is lesz. De ezen az úton érdemes járni!

Kép: Bánkövi Dorottya

Viharzó klímahisztéria

Hatalmas médiahisztériával viharzik a világméretű propaganda a klímaváltozással kapcsolatban, amely szerint katasztrofális mértékű melegedés van folyamatban, s ezt mi magunk okozunk azáltal, hogy túl sok széndioxidot bocsátunk ki. Ugyanakkor a politika által is támogatott „hivatalos” klímarögeszme tudományos megalapozottságával kapcsolatban egyre több kétség merül fel. Héjjas István professzornak, az Energiaplitika 2000 Társulat szakértőjének tett fel kérdéseket a Présház Hírportál.

2019. február 24.

 

- Professzor úr, 2017. februárban több mint 300 nemzetközileg elismert tudós petíciót intézett Donald Trump elnökhöz, s ebben javasolták a nemzetközi klímaegyezmény felmondását. Többek közt azért, mert tudományosan igazolható, hogy nem a széndioxid okozza a klímaváltozást. Mi bújhat meg a továbbra is fortyogó klímahisztéria mögött?

 

- A petíciót aláíró tudósok szerint a széndioxid nem szennyezi a környezetet, nem káros az egészségre. A széndioxid a növények legfontosabb tápláléka, csökkentése esetén csökkennének a mezőgazdasági terméshozamok. A petíciót követően az USA valóban fel is mondta a nemzetközi klímaegyezményt, sőt 2018-ban leváltották a NASA vezetőjét, mert a mérési adatok manipulálásával szándékosan megtévesztette a közvéleményt. A petíció aláírói között ott volt egy világhírű magyar tudós, a NASA volt légkörfizikus munkatársa, Miskolczi Ferenc – őt nemrég az Energiapolitika 2000 Társulat rendezvényén üdvözölhettük Budapesten -, akinek a kutatásai szerint a bolygó hőmérsékleti viszonyait a bolygó felszínének több mint 70%-át borító víz párolgása, az így keletkező hatékony infravörös elnyelő vízgőz, valamint a felszín 2/3 része feletti felhőtakaró határozza meg, és ezt a széndioxid nem befolyásolja. Miskolczi úr hat évtized mérési adatait dolgozta fel, ennek alapján dolgozta ki az elméletét, amelyben – többek között – kimutatta, hogy nincs oksági összefüggés a felszíni hőmérséklet, az üvegházhatás, és a széndioxid között. Amikor azonban bemutatta a kutatási eredményeket, és az azokat alátámasztó mérési eredményeket a NASA megbízottjának, közölték, hogy ezeket az adatokat és eredményeket nem szabad nyilvánosságra hozni. Ekkor Miskolczi – a lelkiismeretére hallgatva – felmondta jól fizető állását, nem volt hajlandó asszisztálni egy tudománytalan hazugsághoz. (Vajon hány tudós követné a példáját?) Érdemes megemlíteni, hogy az Éghajlat-változási Kormányközi Testület (IPCC = Intergovernmental Panel on Climate Change) a Miskolczi által vizsgált időszak egy részére több mint száz modell számítást végzett, ezek eredménye azonban jelentősen – olykor nagyságrendileg is – eltért a valóságosan mért adatoktól. Azonban ahelyett, hogy a számítási módszert módosították volna, inkább a mérési adatokat manipulálták.

 

- Miért fals a "hivatalos" klímarögeszme?

 

- Miskolczi szerint az, hogy az elmélet ellenkezik a fizika törvényeivel. Megalapozatlan arra hivatkozni, hogy a tudósok többsége – ilyen vagy amolyan okból – támogatja a hivatalos klímaelméletet. A természet törvényeit nem lehet többségi szavazással eldönteni, a fizika törvényeit kétharmados többséggel sem lehet módosítani. A hivatalos klímaelmélet szerint minél több a széndioxid a levegőben, annál nagyobb az „üvegházhatás”. Ez utóbbi fogalom némi magyarázatra szorul. A fizika törvényei szerint amennyi energiát a bolygó (a légkörével együtt) a napsugárzásból elnyel, ugyanannyit ki is sugároz a világűr felé a láthatatlan infravörös tartományban. Ez a bolygó úgynevezett hőmérsékleti sugárzása. A hőmérsékleti sugárzásból kiszámíthatjuk a sugárzó tárgy – jelen esetben a bolygó – ún. emissziós hőmérsékletét, amely véletlenszerűen ingadozik nagyjából kb. –18 Celsius-fokos átlagérték körül. Ingadozik a felszín átlagos hőmérséklete is körülbelül +15 C fokos átlagérték körül. E két – véletlenszerűen ingadozó – hőmérséklet eltérése pedig, az úgynevezett „üvegházhatás”, ugyancsak véletlenszerűen ingadozik nagyjából 33 C fok átlagérték körül, tekintet nélkül arra, hogy mennyi széndioxid van a levegőben. Miskolczi mérési adatai szerint például az 1948-2008 közötti hat évtized alatt, miközben a levegő széndioxid tartalma több mint másfélszeresére nőtt, aközben az üvegházhatás nem csak hogy nem növekedett, de kis mértékben még csökkent is. Nos, ez az egyik olyan adat, amit nem volt szabad nyilvánosan közzétenni (habár még ez is csupán a „jéghegy csúcsa”). Miskolczi szerint felejtsük el azt a fogalmat, hogy üvegházhatás, mert semmi köze az éghajlathoz. Ami az éghajlat szempontjából fontos, az a bolygó energetikai egyensúlya, amelyet alapvetően meghatároz a bolygó felszínének több mint 70%-át borító szabad vízfelület, amelynek halmazállapot változása, párolgása, valamint a vízgőz felhőképző hatása stabilan tarja a felszín átlagos hősugárzását, és ezzel a felszín átlagos emissziós hőmérsékletét, tekintet nélkül arra, hogy mennyi széndioxid van a levegőben.

 

- Mit tehetnek a felvilágosult civil szervezetek – köztük a Balassi Kard Művészeti Alapítvány – avégből, hogy a társadalom ne legyen a félrevezető propagandahisztéria áldozata?

 

- Tudomásul kell venni, hogy amióta Föld létezik, az éghajlat folyamatosan változik, és amióta az emberiség létezik, folyamatos küzdelmet folytat, hogy képes legyen alkalmazkodni az éghajlat szakadatlan változásaihoz. Mi vagyunk az első olyan nemzedék, amely alkalmazkodás helyett meg akarja akadályozni az éghajlat további változását. Vajon sikerülhet? Aligha hihető. Az viszont tény, hogy a klímaváltozás elleni értelmetlen és kilátástalan szélmalomharc során felelőtlenül pazaroljuk a bolygó erőforrásait, és ezzel több kárt okozunk a környezetben és a természetben, mintha nem tennénk semmit. Az így elpazarolt az erőforrásainkat ésszerűbb lenne inkább arra fordítani, hogy alkalmazkodjunk a folyamatos változásokhoz, hiszen – még ha az éghajlat melegszik is – nem biztos, hogy ez káros, lehetnek a melegedésnek előnyei is. A történelmi tapasztalat szerint az emberiség akkor élt jólétben, amikor melegebb volt, mint most. A néhány évszázados átmeneti lehűlések idején pedig, például a középkori kis jégkorszakban, éhínség és járványok tizedelték Európa lakosságát. Ha pedig tényleg melegszik az éghajlat, az Magyarország számára akár hasznos is lehet. Az emberiség legnagyobb kockázata nem az éghajlatváltozás, sokkal inkább az, hogy a termelés, a fogyasztás, és a GDP szakadatlan növelésének bűvöletében élő növekvő létszámú emberiség gyorsuló ütemben pazarolja el a bolygó erőforrásait, miközben mérgezzük a talajt, a levegőt, az élővizeket, és az élelmiszereket. Ennek azonban semmi köze a változó éghajlathoz, sem pedig a széndioxidhoz, amely nélkül nem létezhetne élet a bolygón!

Szolzsenyicin titka

Lélek és szögesdrót - Szolzsenyicin magyar ecsettel. Ezzel a címmel írt könyvet az orosz író születésének 100 évfordulójára Domonkos László esszéista. Neki tett föl kérdéseket a Présház.

2018. december 26.

 

- Mester, a könyvet kézbe vevő olvasó - Önt ismerve - esszére számít. Ám amikor a végére ér, az az érzése támad, hogy eggyel nemesebb műfajt: regényt olvasott. Miért?

 

- Hát ha ez érződik, erről alighanem egyedül Szolzsenyicin tehet. Olyan szuggesztív, olyan nagyhatású az életműve, hogy minden bizonnyal a rám gyakorolt – igen régi keletű – hatásnak köszönhető, hogy regénynek vagy legalábbis így-amúgy „regényesített” monográfiának (vagy valami hasonlónak) olvasható a könyv. Tény, hogy igen nagy örömmel, kedvvel és élvezettel írtam...

 

- Tudjuk, hogy a nyolc évig a 20 millió embert elpusztító Gulágon sínylődő orosz író sokat beszélgetett a kilenc évig a Gulágon raboskodó Rózsás Jánossal, s ezt fő művében, A Gulág szigetcsoportban meg is írja. Az azonban agyonhallgatott tény, hogy 1952 februárjában a láger kórházában rákműtétet végző Várkonyi Ferenc magyar orvos mentette meg a hatalmas tehetség életét. Azaz Várkonyi Ferenc nélkül nem lett volna Iván Gyenyiszovics egy napja, nem lett volna A Gulág szigetcsoport vagy az Együtt című gigantikus mű. Ez a tényt miért hallgatja el a magyar irodalomtörténet is?

 

- Valóban egyáltalán nem ismert ez a tény (sem). Rózsás János említi meg Sára Sándor filmjében, a Nehézsorsúakban Várkonyi Ferenc nevét, de mivel az orvosról semmi sem olvasható az általa összeállított monumentális Gulag lexikonban sem, okkal feltételezhető, hogy még ő is csak a puszta tényt ismerte, részleteket nem vagy alig. Az információhiány is gyakran okoz elhallgatást, noha gyakran ennél "álnokabb" okok is vannak...

- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Sztálin halálának valós mögöttesét, minthogy ez a halál jelentős hatással volt a magyar történelemre, miért kell fölfedeztetnünk a mai magyar fiatalokkal?

 

- Sztálin halálának valós mögötteseit illetően már okkal gondolhatunk különböző „gyanús” tényezőkre. A mai napig bűnnek kiáltatik ki, ha a globalizmus összefüggéseit akarja bárki feszegetni. Sztálin élete utolsó időszakában Hitlert megközelítő méretekben és intenzitással lépett föl, a komoly politikai befolyással rendelkezőkben félelmet keltett, részben pedig még túl közeli volt a Hitler-rettenet, az a sokk, amit okozott. Szolzsenyicin a  rá jellemző éleselméjűséggel és mély elemzőkészséggel világít rá erre, és van bátorsága ahhoz is, hogy kimondja: a történelem pozitív irányú alakításában (Sztálin halálában) a védekezésre kényszerültnek is lehet szerepe... Valóban nem ártana, ha ilyen és hasonló súlyú történelmi igazságokkal is szembesülnének a mai magyar fiatalok...

 Szolzsenyicin 100

„Az új körülmények között hamarosan keserűen kellett tapasztalnia, hogy csöbörből vödörbe került: a kommunista diktatúra után a liberális szellemi diktatúra fogságába. Egyre terebélyesedő életművéből ugyanis egyértelműen kiviláglott, hogy a Szovjetunió demokratizálását nem nyugati mintára képzelte el, hanem a műveiben is megfogalmazott orosz kultúrára, az orosz nyelvközösség megtartóerejére és a pravoszláv vallás erkölcseire épülő népi-nemzeti alapon. A liberális elit mindezt se a tengeren innen, se a tengeren túl nem tudta elviselni” - írja Alexandr Szolzsenyicinről cikkében Ircsik Vilmos műfordító. Neki tett föl kérdéseket a Présház.

2018. december 11.

 

- Mester, Szolzsenyicin „Mihail Gorbacsovot és Borisz Jelcint egyaránt azzal vádolta, hogy mindketten a Nyugat kezére játszották az országot (...) Jelcin legfőbb bűnéül azt rótta fel, hogy a privatizációval az orosz társadalmat a szakadék szélére sodorta, és az ő támogatásával ment végbe az ország gátlástalan gazdasági kirablása” - írja Ön. Nálunk idehaza miért hiányzik az az irodalmi nagyság, aki a Horn-Kuncze garnitúra kiárusító energetikai „privatizációját”, vagy a gyurcsányi repülőtér-elkótyavetyélést a mindenben illetékes irodalom világába emelhette volna?

 

- Egyszer egy német ismerősöm megkérdezett, hogy mi teszi annyira egyedivé az orosz irodalmat az összes többi irodalmakhoz képest? A küldetéstudat, válaszoltam neki röviden, vagyis a hit, ahogy azt Tyutycsev egy zseniális négysorosában megfogalmazta: Oroszországot, ész nem érted/, méter, sing sose méri fel/, külön úton jár ott az élet –/ Oroszországban hinni kell. Szóval véleményem szerint a kortárs magyar irodalomból már jó ideje ez a küldetéstudat hiányzik, amellyel Szolzsenyicin, kozák őseinek elszántságával fordult szembe a mindenkori hatalommal. Nálunk, a mi oldalunkon még hatalmi helyzetben is a megfontoltság, a helyezkedés, a megfelelni akarás a jellemző, ami persze bizonyos esetekben szintén nagyon dicséretes és hasznos, de ilyen talajon eleve nem teremhetnek meg a Szolzsenyicinhez mérhető nagyságok. Anélkül persze, hogy hozzá mérjem magam, kizárólag csak az elmondottak igazolására a  saját mikrovilágomból két példát is tudok mondani, amelyeket műfordítóként, illetve íróként kellett megtapasztalnom. 2012-ben jelent meg Günter Grass nagy feltűnést keltett prózaverse, az Amit ki kell mondani. Én azonnal lefordítottam, és elküldtem a Magyar Napló akkori főszerkesztőjének, Oláh Jánosnak, aki szerintem emberként, lapcsinálóként  és íróként is a legkiválóbbak közé tartozik. Ő örömmel mondott igent, de másnap felhívott, és sajnálkozva közölte, hogy meggondolta magát. A vers aztán a Nagyvilágban jött le, és persze semmi botrány nem lett belőle, mert nem volt benne semmi antiszemitizmus, amit próbáltak belemagyarázni. Hogy mi történt egy nap alatt Oláh Jánossal, azt nem tudom, csak sejtem, hogy nem magától döntött úgy, ahogy végül döntött. Bele tudtam magam élni a helyzetébe, és nem is bolygattam tovább a dolgot.  A másik eset egészen új. A következő könyvhéten fog megjelenni legújabb novelláim gyűjteménye, Sétálóidő címen, szintén a Magyar Napló Kiadónál. A kéziratot a közben elhunyt Oláh János utóda, a mai magyar irodalom legkiválóbb ismerője, Jánosi Zoltán olvasta el, akihez szintén régi ismeretség fűz, és akit úgyszintén igen nagyra tartok. Az ő javaslatára egy írás fog kimaradni a kötetből, mégpedig a Szerecsenmosdatás című szatirikus novella, amely indirekt módon a migrációról szól, és amelyről itt a Présházban is beszéltem egy interjú keretében. Zoli azt mondta, ne adjunk vele senkinek támadási felületet. Én pedig igazat adtam neki.

 

- "Putyint viszont KGB-s múltja ellenére néhány év elteltével egyre inkább becsülni kezdte erőskezű politikájáért, a nép és a nemzet érdekeinek szem előtt tartásáért. A korábbi visszautasítások után végül tőle fogadta el egy évvel halála előtt, 2007-ben a polgári személynek adományozható legmagasabb kitüntetést, az Orosz Állami Díjat" - rögzíti Ön. Az itthoni szélsőség bornírt Putyin-ellenessége csak a miatt fortyog, hogy az orosz politikus orosz érdekeket képvisel, vagy valami plusz gerjeszti az indulatokat?

 

- Nyilván ez is belejátszik az elvakult Putyin-ellenességbe. Én azonban a legfőbb okát abban látom, hogy az orosz elnök esküdt ellensége mindenféle liberális agyrémnek. Nem tűri meg a kábítószert, az esztelen feminizmust. Nem tűri meg a gyomként burjánzó szexuális elfajulás semmilyen formáját, és Oroszországban a már-már paródiába illő, liberális toleranciával szemben a gyilkosokkal vagy éppen a gazdasági bűnözőkkel sem bánik kesztyűs kézzel az igazságszolgáltatás. Nem véletlen, hogy Putyin belső ellenzéke többek között olyan szakadt alakokból áll, mint a Pussy Riot nevű punkegyüttes, amelynek már neve is mindent elárul ennek a  velejéig romlott szubkultúrának a természetéről. Ha valaki nem tudná, a pussy riot puncilázadást jelent. Az orosz társadalom normális többsége szereti Putyint. Nemrég Hévízen, amely az orosz középosztály kedvelt úti célja lett, megismerkedtem egy nagyon értelmes szentpétervári mérnökkel. Műszaki ember létére is kiválóan ismerte az orosz irodalmat, így aztán hosszan el tudtunk beszélgetni. És közben persze Puyin is szóba került. Porjádok, ez volt az a szó, amivel alkalmi ismerősöm tömören jellemezte az elnökét. Vagyis rend. És aki Oroszországban rendet tud tartani, annak nyert ügye van. 

 

- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. „A Gulag-szigetcsoportban kíméletlenül beszámol Kun Béla 1921-es vérengzéseiről a Krím félszigeten, ahol több tízezer hadifoglyot, krími tatárt, köztük nőket és gyerekeket mészároltak le az ő parancsára és hatékony közreműködésével" - vázolja a tényeket Ön. A mai magyar társadalom ezekről a rémtettekről miért nem tud semmit?

 

- Az persze túlzás, hogy nem tud semmit. Inkább azt mondanám, hogy nem tud eleget. Maradva a személyes példáknál, én kisiskolásként 1959-ben a tanácsköztársaság kikiáltásának negyvenedik évfordulóján egy másik osztálytársammal együtt virágcsokorral üdvözöltem a falu egyetlen volt vöröskatonáját. Máig is tudom a nyúlfarknyi szöveget, amit belénk sulykoltak és amit a szép márciusi napon boldogan elfújtunk: Purger bácsi, mint volt vöröskatonát, szeretettel köszöntjük a tanácsköztársaság megalakulásának negyvenedik évfordulóján. Kettőnket persze a tanítóink bíztak meg, tanítóinkat a felsőbb tanügyi szervek, azokat pedig az illetékes pártapparátus, és így tovább. Később, felnőtt fejjel egy TIT-előadást is elvállaltam a tanácsköztársaság irodalmáról, mert fizettek érte. Ma már persze egyiket se tenném meg. Se egykori vöröskatonát nem köszöntenék, se TIT-előadást nem tartanék.  A két példázat tanulsága pedig az, hogy egyrészt sok múlik az oktatáson, az iskolán. de az még nem minden. A tisztánlátáshoz fel kell nőni, és nemcsak biológiai, hanem szellemi értelemben is. Ez utóbbi azonban nem mindenkinek adatik meg.  

Kép: Stúdió Bakos

 Adósságcsapdában vergődve

A régióban továbbra is magas szinten van a GDP-arányos államadósság – mondta Regős Gábor, a Századvég közgazdásza a közcsatornán. Neki tett föl kérdéseket a Présház.

2018. november 28.

- Regős úr,  a Moody's Investors Service a felminősítési várakozások ellenére változatlan stabil kilátással megerősítette Magyarország "Baa3" szintű, befektetési ajánlású államadós-besorolását. A hitelminősítő intézetek hazánk felminősítésével két-három évet csúsznak az utóbbi nyolc esztendőben. Ebben mekkora lehet a hatása annak a propagandának, amelyet Magyarország ellen 2010 óta – a bankoknak a közteherviselésbe történő arányosabb bevonása óta – folytat a pénzügyi oligarchia?

 

- Alapvetően nehéz megmondani, hogy mi mekkora szerepet játszik a döntésben, de talán érdemes megnézni, hogy mik azok a tényezők, amelyek befolyásolják a Moody’s vagy más hitelminősítők döntését. A hitelminősítők döntéseik során figyelembe vesznek jól számszerűsíthető mutatókat (például GDP, államadósság a GDP arányában), illetve kevésbé jól számszerűsíthető szempontokat (például intézményrendszer helyzete). Ez utóbbi kapcsán már több szerepe van a szubjektivitásnak, így itt kerülhetnek elő a kérdésben említett motivációk is. A hitelminősítés tehát nem egy objektív mérőszám, mint például a GDP vagy az államadósság, itt van kisebb-nagyobb szerepe a szubjektív mérlegelésnek egyrészt a már említett szempontoknál, másrészt ott, hogy a hitelminősítőknek lehetőségük van eltérni a szempontrendszer által kiadott értékeléstől.

 

- Nálunk a térség többi államához képest is magas az államadósság mértéke, az utóbbi mintegy 50 évben. Ez jelenleg GDP-arányosan meghaladja a 70 százalékot. 1990-előtt csak a Szabad Európa Rádióból lehetett megtudni, mennyi a magyar államadósság. Ma ez az adat nem titkos, mégsem tudja senki, mert öt szakértő öt eltérő adatot mond, igaz, valamilyen szempontból mindegyik adat igaz. Ki lehet-e alakítani konszenzust az államadósság mértékének meghatározásáról?

- E mutatóban alapvetően konszenzus van, itt a GDP-arányos államadósságot szokás nézni, ez a leggyakrabban használt mutatószám, ez volt a tavalyi év végén 73,3 százalék. Ez 2011 végén még 80,5 százalék volt, azóta tehát történt már csökkenés a mutatóban. A hitelminősítés kapcsán érdemes kiemelni, hogy az államadósság finanszírozásában csökkent a devizaarány, míg nőtt a háztartási megtakarítások szerepe, ami csökkenti a kockázatosságot.

Az adatot voltak, akik úgy akarták félremagyarázni, hogy azt mondták, hogy az államadósság valójában nem csökken, mert a nominális adatot nézték és nem a GDP-hez viszonyítottat. Ez azért téves, mert az államadósság nem önmagában értelmezhető, hanem egy gazdaság teljesítményéhez képest, amelyet leginkább a GDP tud lemérni. Ezt a pénz értékének és a gazdaság teljesítményének változása miatt is érdemes figyelembe venni.

Egy másik szempont lehet, ami az adatok változását okozhatja, a módszertan változása. Ilyen volt, amikor az Eurostat előírta Magyarország számára, hogy az EXIM bank adósságát is figyelembe kell venni az államadósság számításánál – itt természetesen felmerül a kérdés, hogy mennyire volt cél a módszertan következetesebbé tétele és mennyire a számok módosítása.

 - Az államadósságnál fogósabb mutató az országadósság, amely az állami mellett a hazai vállalatok és a magyar családok eladósodottságát is magában foglalja. A Századvég kutatói szerint hol áll most ez az index?

 

- A BIS adatbázisában található adat a nem-pénzügyi szektor (vállalatok, állam, háztartások) GDP-arányos hitelállományáról. Ez 2017 végén 164,5 százalék volt, ami jelentős csökkenés a 2010 végi 209,0 százalékhoz képest. A csökkenéshez hozzájárul a vállalkozások, illetve a háztartások óvatosabb hitelfelvételi kedve, hiszen a válság során ez a két szektor jelentősen megszenvedte a korábbi túlzott eladósodást, így óvatosabbá vált.

 Az etióp palack...

Etiópia regionális nagyhatalomként kulcsszerepet játszik az Európa és Közel-Kelet felé irányuló migráció megfékezésében. Marsai Viktornak, a  Migrációkutató Intézet kutatójának, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem oktatójának tett föl kérdéseket a Présház.

2018. november 20.

 

- Marsai úr, Etiópiában egymillió nemzetközi és 3 millió belső menekült él, és ez a szám a környező államok fegyveres konfliktusai, illetve az Etiópián belüli fegyveres erőszak miatt folyamatosan növekszik. Mi, európaiak mit tehetünka belső béke kialakításáért? 

- Etiópiában 2018 tavaszán komoly politikai átalakulás kezdődött. Az 1991 óta hatalmon levő, autoriter jegyeket mutató pártszövetség, az EPRDF hatalma megingott. Ez zömében abból táplálkozott, hogy az ország több mint 80 etnikai csoportja közül a lakosság alig 6 %-át kitevő tigrinyák tartották a kezükben a hatalmat és a pártszövetséget. A gazdasági sikerek ellenére az elégedetlenség folyamatosan nőtt az országban, a lakosság nagyobb demokratizációt szeretett volna. A 2015 óta folyó zavargások hatására az EPRDF belső átalakulás mellett döntött, és a reformernek számító – és a legnagyobb népcsoporthoz, az oromókhoz tartozó – Abij Ahmedet választotta meg miniszterelnöknek. Abij komoly demokratizációs folyamatot és gazdasági nyitást indított el: békejobbot nyújtott az ellenzéki – gyakran terroristának bélyegzett – csoportoknak, biztatta a diaszpórában élők hazatérését, szabad választásokat ígért 2020-ra, belekezdett a nagy állami vállalatok privatizációjába, illetve békét kötött Eritreával. A régi gárda képviselői azonban nem nézik jó szemmel a folyamatot: már több merényletkísérletre is sor került a miniszterelnök ellen, illetve rendszeresen röppennek fel hírek arról, hogy a tigrinya elit hatalomátvételre készül. Egy esetleges belső összecsapásnak beláthatatlan következményei lehetnek nemcsak a térség, de Európa számára is: ne feledjük, itt egy több minit 100 millió lakosú országról van szó, amely csaknem ötször akkora, mint Szíriáé volt az arab tavasz előtt. Így alapvető fontosságú, hogy a külső szereplők támogassák a demokratikus folyamatokat és a gazdasági nyitást mind a jelenlegi vezetőség elismerésével, mind a befektetési tevékenységek, fejlesztési támogatások növelésével.

 

- Etiópia az 1990-es évek óta gazdasági fejlődéseken ment át, és ez nem járt a demokrácia megerősödésével. Politikai reform és demokratikus átalakulás csak 2018-ban Abij Ahmed új miniszterelnök kinevezésével indult el az országban. A miniszterelnök áprilisi hivatalba lépése óta az állami konglomerátumok élén vezetőcserék történetek, javultak az ország külkapcsolatai, és politikai menekültek is visszatértek Etiópiába. Mit tanulhatnak a MAGREB országok és a közel-keleti államok Abij Ahmedtől?

 

- A legfontosabb elem, hogy egy autoriter rezsim hajlandó volt a belső reformokra anélkül, hogy ehhez forradalomra lett volna szükség – bár nem feledkezhetünk meg a 2015 óta tartó demonstrációkról. Az 1980-as évek polgárháborúja és éhínségei után az etióp társadalom két évtizedig elfogadta az EPRDF és Meles Zenawi miniszterelnök keménykezű vezetését annak érdekében, hogy az országban béke és stabilitás legyen. Ebbe még a 2005-ös választásokat követő erőszakhullám is belefért, amelyben több száz ember vesztette életét. Ráadásul mindez komoly gazdasági fejlődéssel párosult, amelyben elvitathatatlan az EPRDF érdeme. Az 1990 utáni generáció számára azonban ez már kevésnek bizonyult. Több szabadságjogot, nagyobb beleszólást szeretnének a sorsuk alakításába. Mindez intő jel a kontinens más, évtizedek óta hatalmon levő vezetője számára, gondoljunk itt Paul Kagaméra Ruandában, vagy Paul Biyára Kamerunban. Etiópia egyfajta modell lehet a többi ország számára, hogy hogyan lehet levezényelni egy békés átmenetet és nyitást anélkül, hogy az teljes mértékben aláásná a régi elit pozícióit. Hisz ne feledjük, senki sem fog önként távozni a hatalomból, nagyon sok politikai, gazdasági – esetenként etnikai és külföldi – érdek húzódik meg egy-egy vezető hatalmon tartása mögött, és ha nem maradnak egérutak, akkor elkerülhetetlen a fegyveres küzdelem és az erőszak.

 

- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Etiópiában 80 népcsoport él, az elmúlt évtizedekben az országot – egyfajta elitként - a lakosság 6 százalékát kitevő tigrinya népcsoport irányította. Az új miniszterelnök oromó felmenőkkel bír, ez a népcsoport a lakosság 30 százalékát teszi ki. A régről örökölt multikultúra elviselését hogyan segítheti az amerikai típusú demokrácia?

- Azt fontos hangsúlyoznunk, hogy egyelőre nem érdemes jelzőket tennünk az Etiópiában formálódó demokrácia elé. Nincs szó a ma már pejoratív tartamot kapott nyugati demokráciaexportról sem. Várjuk meg, az átalakulás milyen irányba forrja ki magát. Etiópia számára a legfőbb kérdés az, hogy az 1991-ben bevezetett úgynevezett etnikai föderalizmus, amely a nagyobb népcsoportok

alapján szervezte meg a szövetségi államokat, mennyire bizonyul fenntarthatónak. Úgy tűnik ugyanis, hogy ez hosszabb távon inkább az ellentétek erősödéséhez, mint csökkenéséhez vezetett, a közös etióp identitással szemben ugyanis felerősítette az etnikai identitást. A hárommillió belső menekült több mint fele az elmúlt években fokozódó etnikai összecsapások miatt hagyta el otthonát, amely a vitatott hovatartozású területekért zajlik például Orómia és Szomália Regionális Államok között. Ráadásul sajnos az a tendencia is megfigyelhető, hogy a vegyes lakosságú területeken a többséghez tartozó csoportok elkezdték elüldözni a többieket, hogy etnikailag homogén területek alakuljanak ki. Ez egy hihetetlenül veszélyes folyamat, amivel egyelőre Abij se nagyon tud mit kezdeni: az új miniszterelnök hiába hangsúlyozza, hogy minden etióp képviselője, sok oromó úgy értelmezi az áprilisi fordulatot, hogy ,,na, az amharák és a tigrinyák után most mi jövünk." Ráadásul sokak szerint a régi gárda tagjai mesterségesen szítják a feszültségeket, hogy ezzel is diszkreditálják Abij politikáját. Akárhogy is van, ha a szellem kiszabadul a palackból, és az etnikai ellentéteket nem sikerül orvosolni, akár további milliós menekülthullámok is kialakulhatnak, és az emberek egy idő után már az országon kívül keresnek majd megélhetést és boldogulást. Mert ne feledjük: bár sokan emlegetik Etiópia ,,balkanizációját", ez nem balkanizáció: itt nincsenek olyan erős történeti-kulturális entitások, mint a volt Jugoszlávia esetében Horvátország vagy Szlovénia. Ha Etiópia szétesik, nem Orómiára vagy Gambéla államokra fog dezintegrálódni, hanem egy olyan bukott állammá válik majd, mind Szomália volt az 1990-es években.

Verik a mentősöket, a tanárokat, a kalauzokat...

A közfeladatot ellátó személyek elleni erőszakot vizsgálta az Országos Kriminológiai Intézetben Dr. Nagy László Tibor, a Bűnözéskutatási és Elemzési Tudományos Osztály vezetője, tudományos főmunkatárs. Neki tett föl kérdéseket a Présház.

2018. október 25.

 

- Osztályvezető úr, a laikus számára érthetetlen, hogy mentősöket támadnak meg, és bántalmaznak olyan egyedek, akiknek éppen a megsegítésére érkeznek a helyszínre a bajon enyhíteni akaró emberek. Megfejtették-e már, hogy milyen pszichés torzulások okozzák ezt a jelenséget?

 

- Sajnálatos módon valóban nem ritka, hogy mentősöket (mentőorvosokat, mentőápolókat, mentőtiszteket, mentő-gépkocsivezetőket) bántalmaznak, miközben ők hivatásukat gyakorolják és segítséget igyekeznek nyújtani a rászoruló személyeknek. Kutatási adataink szerint a közfeladatot ellátó személyek elleni erőszak sértettjeinek 12%-a közülük kerül ki. Az ilyen érthetetlennek tűnő esetek hátterében leggyakrabban az alkohol, valamint néhány esetben a kábítószerek, egyes gyógyszerek (főként Rivotril és Frontin), valamint ezek együttes hatása mutatható ki. Az elkövetők tudatmódosult állapotukban sokszor a segítő szándékot is ellenük irányuló támadásnak tekintik, abban személyi integritásuk megsértését látják. Nem hajlandóak alávetni magukat az egészségügyi ellátásnak, hevesen tiltakoznak például a mentő-gépkocsiba történő behelyezésük, a kórházba szállítás ellen. A terheltek a büntetőeljárás során gyakran nem is emlékeznek cselekményükre. Meg kell még jegyezni, hogy néhány esetben nem a beteg, sérült személy az elkövető, hanem hozzátartozója, aki (szintén nem ritkán ittas állapotban) valamilyen okból elégedetlen az egészségügyi ellátás módjával.

 

- Tanárokat támadnak meg szülők azért, mert a tanár az iskolában megkísérli az elemi fegyelmet helyreállítani. Sőt esetenként maga a gyerek valósítja meg a közfeladatot ellátó személy elleni erőszakot. Ezt a bűncselekményt hogyan előzheti meg a tanerő?

 

- A normák tisztelete, becsülete kétségtelenül hanyatlott az utóbbi évtizedekben, olyan tabukként tisztelt tilalmak dőltek le, mint például a tanárok bántalmazása. A gyermekek védelme, a szabadabb, nyitottabb iskolai légkör és nevelési szisztémák nemkívánatos mellékhatásaként a szabadosság, a fegyelmezetlenség, a tisztelet hiánya, sőt bizonyos esetekben fizikai agresszív cselekmények is teret nyertek. Úgy vélem, szükség van a jó értelemben vett tekintélytiszteletre, azt nem lehet önmagában antidemokratikus jelenségnek tekinteni, hiszen elutasítása nihilizmushoz, anarchiához vezethet.

 Kutatásunk során a sértettek 18% pedagógusok, nevelők közül került ki. Az ilyen jellegű cselekmények egyik részét az olyan tanulók követik el hirtelen indulat által, akik nem képesek elfogadni a helytelen magatartásukra történő figyelmeztetést, a rendreutasítást. A cselekmények másik részét jellemzően azok a szülők valósítják meg, akiket gyermekük tájékoztat (sok esetben hamisan, a valóságtól eltérően) az iskolában a pedagógus által őt ért megaláztatásról, bántalmazásról. Ilyenkor a szülők „a gyermek megvédése” címén felajzva berohannak az iskolába és nekirontanak az általuk bűnösnek vélt tanárnak.

A megelőzés szempontjából fontos lenne a gyakran mentális zavarokkal, különböző gyermekkori traumákkal küzdő tanulók megfelelő pszichés kezelése, lelki egészségük kialakítása. Jelentősége van az iskolai szabályok egyértelmű és határozott kialakításának, tudatosításának és azok tényleges, következetes érvényre juttatásának. Ugyanakkor a sértettek, jelen esetben a pedagógusok részéről is felmerülnek teendők, ők sem egyformák, különböző személyiséggel rendelkeznek. Tudjuk, hogy vannak nehezen kezelhető gyerekek, de az sem véletlen, ha mindig ugyanannak a tarárnak, nevelőnek akad konfliktusa a tanulókkal vagy a szülőkkel. A problémás esetek, szituációk kezelése különös odafigyelést, higgadtságot és megfelelő módszereket igényel, amelyek kialakításának előtérbe helyezése javasolt a pedagógushivatásra való felkészítés és a továbbképzés során is.

 

- Villamosvezetőt, buszsofőrt, vonatkalauzt támadnak meg egyedek. Kialakítható-e pszichológiai fortély a prevencióhoz?

 

- E cselekmények elkövetőinek jelentős része olyan, alacsonyabb társadalmi státuszú személy, akik önérzetükben sértve érzik magukat, ha ellenőrzik, helytelen magatartásukra figyelmeztetik, rendreutasítják vagy szankcionálni kívánják őket (például menetjegy vásárlásának elmulasztása vagy valamilyen rendzavaró, jogsértő magatartás miatt). A tettesek sokszor úgy érzik, ez az ő jelenetük, velük nem lehet akárhogy eljárni, ők az igazságosztók.

Mindazonáltal időnként a különböző mértékű sértetti közrehatás is felfedezhető, arról sem szabad megfeledkezni. Önmagában a közfeladatot ellátó személynek történő minősítés senkit sem jogosít fel durvaságra, kulturálatlan viselkedésre jogszerű eljárás során sem. Sőt, az ilyen személyeknek különösen figyelniük kellene a megfelelő magatartás tanúsítására, a kihívó, arrogáns, provokatívnak érezhető viselkedés elkerülésére. Mivel potenciálisan többször kerülhetnek konfliktushelyzetekbe, ezért már alkalmazásukkor erre figyelemmel kellene lenni, valamint fontos lenne konfliktuskezelő képzésük, az ilyen jellegű szituációk megfelelő kezelésére történő felkészítésük.

A közfeladatot ellátó személyek nem hivatalos személyek ugyan, azonban a közösség számára igen fontos feladatot látnak el, ezért ugyanolyan büntetőjogi védelemben részesülnek az ellenük véghezvitt erőszakos bűncselekmények esetén, mint a hivatalos személyek. Összességében megállapítható, hogy a közfeladatot ellátó személyek elleni erőszakos támadások szerencsére ritkán okoznak súlyosabb testi sérüléseket (a sértettek 4%-ánál), vagy nagyobb dologi károkat, ennél azonban nagyobb veszélyt és hátrányos következményt jelentenek a lelki megrázkódtatások és a társadalmi tudatra gyakorolt negatív hatások.

 Erdőfű Kiskunhalason

A ERDŐFŰ Kamarai Zenekar fontos művelődési, művészeti érték Kiskunhalason. Dr. Maruzsenszki Józsefnek - "civilben" neves állatorvosnak - tett föl kérdéseket a Présház.

2018. október 22.

- Maruzsenszki úr, a kamarai zene élményadó művészeti kincs. Hogyan kristályosodott ki a felismerés, hogy Kiskunhalason a fiatal nemzedékek életét is gazdagítani, színesíteni kell vele?

- Az Erdőfű Kamarai Zenekar számtalan tagból áll. Öten alkotják az állandó felállást és alkalmanként 12-15 fiatal zenész játszik együtt. Fiam Maruzsenszki Andor prímás révén van kiskunhalasi kötődése a zenekarnak, de inkább nevezném budapestinek, hisz ott van a legtöbb fellépésük valamint az ország több helyszínén. A fiatal zenészek már a népzene hangulatába születtek, több adatközlő népzenésztől is tanultak. Képzett zenészek. Andor és Éri Márton (zenekari tagok) a Kossuth Rádió Hajnali Népzenei Műsor szerkesztői  Pénzes Gézával.

 

- A zene a mindannapi élet hangulatát és fényezi egy városi közösségben. Ebből adódóan miként érzékelhető az együttes szellemi kisugárzása a Kiskunhalason?

 

-   Ezek a városi fiatalok sajátjuknak érzik a népzenét és így nagyon sok fiatalt, de idősebb korosztályt is megszólítanak a zenéjükkel.

 

- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Ön a pályázatírással és a szervezőmunkával hogyan kívánja a most legfiatalabb kiskunhalasi nemzedékkel is fölfedeztetni a kamarazene kincseit?

-   Halmos Béla (mint a fiatal zenészek néhai oktatója) nevével fémjelzett  pályázat már tavaly is lehetőséget adott a kamarazenei szintű, több részvevős népzenei koncert bemutatására.

És eldördült a lövés...

Száz éve, 1918. október 31-én gyilkolták meg Tisza István korábbi miniszterelnököt. Salamon Konrád történész professzornak tett föl kérdéseket a Présház.

2018. október 31.

 

- Professzor úr, mekkora politikai jelentősége volt az akkori, a mostaninál is zavarosabb körülmények között hazánkban Tisza István fizikai megsemmisülésének?

 

-Tisza István meggyilkolásának később, az ellenforradalmi korszakban lett nagy jelentősége. Így lehetett Tiszából mártírt, tragikus hőst csinálni. 1918 végén a társadalom nagy többsége úgy vélekedett, hogy megbűnhődött a háborús szenvedések okozója. A gyilkosság a forradalom vezetőit érintette a legkellemetlenebbül, mert politikai ellenfeleik számára lehetőséget adott a felbujtás vádjának megfogalmazására. Tisza meggyilkolása azonban nem volt érdekük, de ezt erkölcsi szempontból is megengedhetetlennek tartották volna. Tisza ugyanis akkor már nem volt jelentős politikai ellenfél. Ezt ő maga is elismerte azzal, hogy 1918. október 22-én feloszlatta pártját, a Munkapártot, amely testületileg belépett a 48-as Alkotmánypártba, így próbálva meg egy hatékony, új kormány mögé állni. Az új kormány megalakítása azonban október 30-ig nem sikerült, bár ott bábáskodott körülötte ifj. Andrássy, Apponyi és Tisza is, de az ekkor létrehozott Hadik-kormány sem lett életképes. Arról is meg szoktak feledkezni, amit József főherceg írt meg az emlékirataiban, hogy október 28-án Tisza azt javasolta neki: Károlyi Mihályt kell miniszterelnökké kinevezni, „mert ma már minden más elkésett.” Tisza István tehát – mai híveivel ellentétben – tisztában volt azoknak a napoknak a politikai lehetőségeivel.

 

- A kortársak közül Ady meglehetősen negatívan vélekedett Tiszáról, a későbbi történész elemző, Szekfű Gyula nagy egyéniségnek, de rossz politikusnak tartotta. Ma a hivatalosságban fényezik az alakját. Fontos lenne-e, hogy valós értékelések kapjanak nyilvánosságot róla, vagy ennek már nincs jelentősége?

 

- A tények ismeretének mindig van jelentősége. Ennek az alapján lehet megérteni a Tiszával szembeni ellenszenv kialakulását is. Tisza sajnos nem ismerte fel korának legfontosabb politikai feladatait, mindenekelőtt a földreform és a választójogi reform szükségességét. Ahogy Szekfű Gyula írta Három nemzedék című könyvében: Tisza csak „tüneti kezelést végzett közpályáján... A bajból... házszabályok készítésével vagy hasonló rendelkezésekkel nem... emelkedhettünk” ki. Szükség lett volna a parlament körén túlemelkedő feladatok megvalósítására, mint a „kivándorlás megakadályozása, és a középbirtokos osztály megmentése.” Bajcsy-Zsilinszky szerint Tisza a nemzeti ügyet védte, de annak alapvetését elhanyagolta, „mert proletár sorban engedte tengődni szeretett, mondhatni imádott fajának millióit.” Ma az sem köztudott, hogy az 1910-ben rendezett választás idején érvényes választójogi törvény szerint csak a lakosság 6,4%-a szavazhatott. Ez rosszabb volt, mint az 1848-ban érvényes törvény, mert akkor a lakosság 7,2%-ának volt szavazati joga. 1915-ben felvetődött, hogy a frontkatonák kapjanak választójogot, 1916-ban pedig azt javasolták, hogy kapjanak földet, Tisza mindkettőt visszautasította. S amikor IV. Károly 1917-ben azt szorgalmazta, hogy Tisza miniszterelnök terjessze ki a választójogot, Tisza inkább lemondott, annál is inkább, mert a nők választójogát képtelenségnek tartotta. Az őt követő kormányok 1917 végére kidolgozták az új választójogi törvény tervezetét, amely mintegy 15%-ra emelte volna a választásra jogosultak arányát, s ezt valamennyi ellenzéki párt is elfogadta. Erre Tisza közbeszólt, hogy ez sok, s az arányt le kellett csökkenteni körülbelül 13%-ra. Ezt viszont az ellenzék utasította vissza, mert már a 15% esetén is sokat engedett. A kormánypártok és az ellenzék rövid szótértésének vége lett, és a háborús vereség előtt ismét kiújult a belső gyűlölködés.

 

- Fedezd föl saját kultúrád – hangzik az európaiBalassi-folyamat jelmondata. Miért lenne jelentősége annak, ha a mai nyilvánosságban teret kapna az az eljárás, amelyben a Horthy-korszak – tehát nem Tisza-ellenes kurzus – jogi folyamatban tisztázta Tisza István meggyilkolásának körülményeit?

 

- Tisza István meggyilkolásának körülményei az említett nyomozás nem tudta feltárni. Annyi viszont tisztázódott, hogy az őszirózsás forradalom meghatározó politikai irányzatainak és vezetőiknek ehhez semmi közük nem volt, sőt érdekükben sem állt. A tettesek pontos felkutatása azonban nem sikerült, az viszont kiderült, hogy az elkövetőket a szélsőséges, a törvénnyel is hadilábon álló fegyveres csoportok között kell keresni. A nyomozás azonban mindenekelőtt a feljebbre mutató politikai szálakat vizsgálta, így a valóságos elkövetők látókörön kívül maradtak. A nyomozás eredménytelenségét látva Bethlen István miniszterelnök le is állította az ügyet, s nincs valószínűsége annak, hogy ez valamikor is tisztázható lehetne. Napjainkban az ügy felemlegetése, amelynek során bárki bármit állíthat, csak arra jó, hogy a politikai gyűlölködésnek újabb lendületet adjon. Az események után száz évvel azonban ez csak a nemzeti önpusztítást segíti, ami "jóra nem visz, nem vihet soha."

Merénylet a Házban

A Délmagyarország című újság 1912. június 7-én, címoldalon közölte, hogy a képviselőház üléstermében merényletet követtek el gróf Tisza István házelnök ellen. Az történt, hogy Kovács Gyula gazdapárti képviselő a második padsor mellől, a forgópisztolyából három lövést adott le az elnöki emelvényen tartózkodó Tiszára, majd főbe lőtte magát. A házelnökre leadott lövések egyike sem talált, Kovács pedig vérző fejjel zuhant a földre. Bánó Attila újságírónak, rangos történelmi ismeretterjesztő művek írójának tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

2018. október 5.

 

- Szerkesztő úr, az 1910-es évek elején a magyar országgyűlést erősen megosztotta az új véderőtörvény körül kialakult nézetkülönbség és vita. Tisza István az ország és a Monarchia biztonságának megőrzése érdekében szükségesnek tartotta az újonclétszám emelését és a katonai kiadások növelését. A dühöngő szélsőség obstrukcióval (folyamatos, hosszan tartó felszólalásokkal) hátráltatta a döntéshozatalt. Ez a parlamenti módszer mennyiben adott mintát az 1990-1994 között dühöngő országgyűlési szélsőségnek?

 

− Ez a minta, némi módosulással, az Antall-kormány időszakában is megfigyelhető volt. Tisza István házelnöksége, illetve miniszterelnöksége idején az obstrukciós tevékenység nagy támogatást kapott az ellenzéki sajtótól, és erőt merített a parlamenten kívüli, kormányellenes megmozdulásokból. Az Antall-kormány ellenzéke is jól átgondolt, antidemokratikus eszközökhöz nyúlt. A szabaddemokraták által szervezett taxissztrájkkal lényegében az 1910-es évek módszereit alkalmazta.

Ehhez társult Göncz Árpád köztársasági elnöknek a közszolgálati médiumok elnökeinek kinevezésével kapcsolatos elutasító magatartása, amellyel egyértelműen gátolta a konzervatív felfogás hangsúlyosabb megjelenését az elektronikus médiában. Ezt megelőzően még az is megtörténhetett (1990), hogy Hankiss Elemér tévéelnök a közszolgálati televízióban nem adott helyet Antall József miniszterelnök beszédének. Nem feledkezhetünk meg a sajtó nagy része által teremtett ellenséges légkörről sem, amelyben helyet kapott a konzervatív kormány diktatórikus magatartása, a Horthy-korszakkal való párhuzamba állítása, sőt olykor lefasisztázása is. Ma már pontosan láthatók e módszerek tudatos alkalmazásának technikái, amelyekkel egykor jóval több választópolgárt lehetett megzavarni, megtéveszteni, mint manapság.  

   

- Fél tizenkettőkor Tisza István ismét felült az elnöki emelvényre és megnyitotta az ülést. Ebben a pillanatban a bal oldali hírlapírói karzaton át beugrott a terembe Kovács Gyula gazdapárti képviselő, s a második padsor melletti helyről ezzel a felkiáltással: »Van még egy ellenzéki« forgópisztolyából reálőtt az elnökre.” Tisza rezzenéstelenül, a félelem legkisebb jele nélkül fogadta az első lövést. A Tiszára irányzott újabb két lövés után néhány kormánypárti képviselő Kovácsra rontott. Tisza odakiáltott a Kovácsot ütlegelő honatyáknak, hogy ne bántsák a merénylőt, majd bejelentette, hogy az ülés folytatódik. Ma, amikor a parlamentben egy kezelésre szoruló képviselő kezeltetést kér a kormányra, szükséges-e a Tisza Istvánéhoz hasonló drótkötélidegzet?

 

− Szükséges. Egyes ellenzéki politikusok előszeretettel nyúlnak a durva, becsületsértő politikai támadások fegyveréhez, ami nyilván összefügg a választási sikertelenségből fakadó kétségbeeséssel. Ezt a magatartást nehéz tolerálnia a másik félnek, különösen akkor, ha ez a stílus idegen tőle, ha a neveltetése, kultúrája miatt nem rendelkezik a politikai küzdelem ilyen alantas eszközeivel. Egy vérbeli politikus teherbírása persze nem hasonlítható az egyszerű polgáréhoz. Sokféle megpróbáltatást kell elviselnie. Tudjuk azonban, milyen nehéz elviselni, ha az ellenfél méltatlan, személyeskedő, alacsony színvonalú vitákba próbálja belerángatni az embert, és bizony a politikusokra is érvényes a mondás: „A stílus maga az ember”.

Ami 1912. június 7-én történt az Országgyűlés üléstermében, az már egészen más történet. Az indulatait megfékezni képtelen Kovács Gyula a politikai alvilág eszköztárához nyúlt. Fegyveres akciója közönséges bűncselekmény volt, aminek semmi köze a parlamenti vitákhoz. Jellemző az akkori ellenzék egy részének mentalitására, hogy lelkesen ünnepelte a merényletkísérletet.


- Kovács Gyula a sikertelen merénylettel rövid időre a figyelem középpontjába került. Az érdeklődés ezután már csak 1913 novemberében, az ellene folyó per idején fordult felé. Az esküdtszék két nap elteltével meghozta döntését. Kovács Gyulát felmentették, amit az ellenzék nagy lelkesedéssel, a társadalom józanabbik része viszont felháborodással fogadott. A szélesebb következményeket ismerjük. Ennek a tapasztalatnak az alapján mit kell tenni azért, hogy egy köztörvényes bűnöző ne válhasson hőssé a médiában, és az igazságszolgáltatás ne hozhasson olyan ítéleteket, amelyek romba döntik a közbizalmat?

 

− Ez a kérdés sajnos ma is időszerű. A magyar sajtó egy része előszeretettel népszerűsít olyan szalonképtelen figurákat, akik a miniszterelnököt nyilvánosan fenyegetik, akik hirdetőoszlopokon trágár jelzőkkel illetik, vagy a kamerák előtt rugdossák a róla mintázott szoborfejet. Gróf Tisza István merénylőjét az akkori törvényszék felmentette. Az igazságszolgáltatás gyakran ma sem áll a helyzet magaslatán. Nem feltételezve egy hasonló bűncselekményt, a közelmúlt felháborító bírósági döntéseinek fényében eljátszhatunk a gondolattal, hogy egy merénylő vajon megkapná-e méltó büntetését? Ebben sajnos nem lehetünk biztosak.

Nagy gondnak tartom azt is, hogy a hazaárulás kritériumait a jog igen laza keretek között értelmezi. Politikusok esetében például elképzelhetetlen, hogy ilyen vád alapján bárkit is elítéljenek. Józan ember persze nem azt várja, hogy a büntetőjog eszközeivel javítsuk a demokráciát, de a negatív tendenciákkal szemben határozottabban kellene fellépni. Elfogadhatatlan, hogy felelőtlen, kelekótya, megvásárolható percemberek felülírják a választópolgárok többségének akaratát, s ráerőltessék nézeteiket a magyar társadalomra.

A mese összeköti a nemzedékeket

Sorsom meg volt írva a csillagokban, Testvérnek jöttem közétek - ezzel a címmel, és Elfelejtett álmok sorozatcímmel jelentek meg a közelmúltban Rostás Farkas György író, költő önéletrajzi könyvei. A harmadik kötet, az Örökségem hordozói most van nyomdában. Az irodalmárnak tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

2018. szeptember 21.

 

- Mester, Ön annak idején, a hetvenes években a Pest Megyei Hírlap munkatársaként kezdte a hivatalos tollforgatást. Mennyire alakította gondolkodásmódját a napilapos stressz, a cikkleadási határidők nyomása?

 

- Azok a gyönyörűséges évek megszínesítették az életemet. Szerintem minden könnyebb volt, szebb és jobb, mint napjainkban. Egy napilapnál más a fordulatszám, más az életritmus és gördülékenyebben kell írni, mint egy havilapnál, vagy negyedéves periodikánál. A szerkesztőségben, ahol dolgoztam nagyon kedves, segítőkész kollégák voltak, fiúk és lányok, segítettük egymást ahol tudtuk, és elrohant azóta fölöttünk fél évszázad. Az biztos, hogy egész életemre meghatározó élmény marad a Pest Megyei Hírlap. Ott kezdtem a pályafutásomat, mondhatni ott ismerkedtem az írás fortélyaival, a publicisztikával, a glosszával, a novellával, a versekkel és így tovább.
Jó lenne, ha még egyszer kezdhetném az életemet. Ugyanott és ugyanúgy cselekednék, ahogyan azokban a legendás ’70-es években.

 

- Ebben az évben jelent meg egy mesekötete, a már korábban indított: Apám meséi sorozat harmadik része: Meséinkben élünk tovább címmel. Az írott, nyomtatott szó papíron, könyvben mennyire tud hatni a mai digitális korban a gyerekekre?

 

- A cigányok életében mindig meghatározó helyet foglalt el a mese. Ezért is kapta a keresztségben a könyv azt a címet, hogy: Meséinkben élünk tovább.
Több száz éves vándorlásunk ideje alatt csak meséltünk, meséltünk, meséltünk. Így mentek át nagy elődök a fiatalságból az öregségbe. Mert mi voltunk az utolsó nagy vándorok Európában, de szerintem szerte a nagyvilágban is.
A mai digitális korban a gyerekekre az írott, nyomtatott szó, papíron, könyvben ugyanúgy hat, mintha élő szóban mesél az ember. Mert a gyereknek egészen pici korában nyílik meg az elméje és fogadja be a meséket. Ebben a korban érdemes a nyelveket is megtanítani az óvodáskorú gyermekekkel.
Tehát, nekem jó véleményem van erről – mert sokat járok óvodákba, iskolákba gyerekek közé.
Szeretik, ha mesélek, és sokszor könyvből mesélek. Mindig vissza szoktam kérdezni, hogy mit hallottatok. A sok nyitott szívű és elméjű gyermek vissza tudja mondani. Okosak a mai fiatalok, de ez mindig így volt. Benedek apó idejében is.  
A mai kor gyermeke, már a számítógépen nő fel. Ugyanúgy tudnak táblagépen dolgozni, mint a fiatal szülők. Vagy az okostelefont is tudják játékra, videók nézésére használni. Könnyen el tudnak igazodni a digitális világban.

 

- Néhány hete került ki a nyomdából az Önnel készült interjúk alapján összeállított válogatáskötet: Szívdobbanásnyi közös sors címmel. Ezek az interjúk hogyan tükrözik azokat a fordulatokat, amelyekkel utóbbi 18 évben megbirkózott a társadalom?

- Az utóbbi 18 évben készült interjúk többé-kevésbé bekerültek ebbe a kötetbe. A társadalom nagy fordulatszámon pörög. Felgyorsultak az események. Szerintem jól kezeli a helyzetet a kialakult világban. Csak azt mondhatom el, amit tudok, amit nem, azt nem. Csak abból adhatok, amim van. Így volt ez a múltban is, és így lesz a jövőben is, ha megkeresnek a kollégák, televíziósok, rádiósok, újságírók, , ahogy veled is szoktuk a rádióban, szívesen beszélgetek. Amit kérdezel, arra mindig őszintén igyekszem válaszolni. Ez így volt és így is marad. Hiszen akik megkérdeznek, azokat érdekli az életem, a sorsom, a cigányok élete is egyúttal, és én mesélek. Most is azt teszem.

Kép: wikipedia.org

Ligeti dallampalota

A főváros egyik ékessége lesz a Magyar Zene Háza, amelynek építése heteken belül megkezdődik a Liget Budapest fejlesztés keretében - hangsúlyozta a köztelevízióban Baán László, a terv miniszteri biztosa. Neki tett föl kérdéseket a Présház.

2018. szeptember 1.
 

- Miniszteri biztos úr, a Fudzsimoto Szu japán építész által tervezett Magyar Zene Háza múzeumi intézményként és koncerthelyszínként is működik majd. A dallamok hogyan segítik 2020 után a régi, holt múzeumi tárgyak megelevenedését?

 

- A Magyar Zene Háza a zene egyetemes nyelvét mutatja be, de elsősorban nem a megszokott múzeumi, műtárgyakhoz köthető keretek között, hanem élményszerűen és interaktívan.   Sokrétű, izgalmas, a világ zenéjének történetét átfogó állandó kiállítást tervezünk, kiemelve benne a legfontosabb magyar kapcsolódásokat és mindezt körülbelül ezer négyzetméteren. Ez a kiállítás elsősorban a nagyközönségnek szól majd, őket szeretnénk szórakoztatva bevezetni a zene világába. A mi élő zenei anyanyelvünk, a magyar dallamvilág, hihetetlen gazdag népzenei kincsünk hangsúlyosan lesz jelen, s ebből kiindulva kerülhetünk közelebb a zene világához. A hármas szintfelosztású házban a legmodernebb technika alkalmazásával mutatjuk be, hogy a zene valójában életünk minden pillanatában, a bölcsőtől a sírig jelen van. Máshogyan fogalmazva, az intézményben a zenei ismeretterjesztést valósítjuk meg népszerű és könnyen befogadható eszközökkel. Az állandó kiállítás átélhető hangélményekkel, ritmusokkal, az egyetlen hangtól a többszólamúság értelméig, a szív dobbanásának alapritmusától az összetettebb ritmusvilágig számtalan felfedeznivalót kínál majd. Az interaktív attrakcióknak köszönhetően a látogató megértheti a jelenben élő múltat s kézzelfoghatóvá válik a magyar és az európai zenei identitás. Mindezt már az okostelefonnal születő, digitális nemzedék számára legérthetőbb magyarázatokkal, eszközökkel. A földalatti „varázstér”  egy  elvarázsolt kastély élményét idézi majd meg, többek között egy hangdómmal, ami olyan lesz, mint a planetárium, csak csillagok helyett hangok kápráztatnak el benne. Az időszakos kiállításunkat a magyar könnyűzene 1957-től 1992-ig tartó történetének bemutatásával nyitjuk majd. A Ház legfelső szintje lesz, ahol kisebb „osztálytermekben” pedagógusoknak, csoportoknak tartunk felkészítőket, speciális foglakozásokat, szakmai rendezvényeket.

- A japán építész tervei szerint egy légies ház épül majd fel, üvegfalakkal körülvéve és egy különleges tetővel ellátva, így a természet és az épület párbeszédet folytat egymással. Ebbe a párbeszédbe hogyan kapcsolódhat be harmadikként az ember?

 

- Bármilyen nagyszerű is lesz a japán építész által megálmodott Zene Háza, emberek, látogatók nélkül működésének nem lesz értelme. Ők a befogadók, ők adnak értelmet az intézmény működésének, általuk válik „élővé” a hely. Nélkülük olyan lesz, mint egy jó könyv olvasó nélkül. A Magyar Zene Háza egyébként minden bizonnyal Budapest nemzetközileg is figyelemre méltó, új, ikonikus épülete lesz. Sou Fujimoto, sztárépítész egy modern, különleges  házat álmodott meg a zenének, amely tartalmát illetően egyedülálló lesz a világon a hasonló funkciójú intézmények között. Az épület tervezésekor a természetből és a zenéből egyaránt gyűjtött inspirációt és ez a két ihlető erő a ház részleteiben is jól észrevehető: az épület jellegzetes lebegő tetejét a hang rezgésének vizuális képe, a hullám ihlette, de Fujimoto nagy hangsúlyt fektetett a természet és az épített környezet kapcsolatára is.  A végeredmény pedig egy könnyed, légies, nyitott és átjárható, a legapróbb részletekig átgondolt, harmonikus épület lesz.

- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. A Magyar Zene Házát hogyan ragadja magával e folyamat örvénye azáltal, hogy az intézmény állandó kiállítása átfogó magyar és egyetemes zenetörténeti képet ad a látogatónak, az első időszaki tárlat pedig a magyar könnyűzene elmúlt évtizedeit tekinti majd át?

- Mint említettem, az állandó kiállítás középpontjában az élő zenei anyanyelvünk, a magyar dallamvilág, hihetetlen gazdag népzenei kincsünk hangsúlyosan lesz jelen – nem is lehet ez másként Bartók és Kodály országában. A Batta András vezetésével megalkotott kiállítási koncepció szerint a magyar népzenén keresztül mutatja meg a zene ősi értelmét is, amelyben nagy segítségünkre van Sebő Ferenc népzenekutató és az ő hatalmas felhalmozott tudása is. A hihetetlenül izgalmas és büszkeségre okot adó magyar zenetörténet és a magyar zeneművészet jeles személyiségeinek méltó bemutatása nagy adóssága a magyar kulturális intézményrendszernek, a Zene Háza megnyitásával vállaltan törlesztünk ezen.

Kivándorlás, stop!

Az MSZP szerint nemzeti válságtervre van szükség a Magyarországról tapasztalható kivándorlás miatt. Molnár Zsolt, az ellenzéki párt országgyűlési képviselője, a parlament nemzeti összetartozás bizottságának alelnöke úgy fogalmazott: a kivándorlás elérte azt a nagyságrendet, amely alapján egyértelműen nemzeti válsághelyzet van, és ezért nemzeti válságtervre van szükség. A politikusnak tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

2018. augusztus 31.

- Alelnök úr, a napokban napvilágot látott kutatás szerint 1-1,5 millió azoknak a száma, akik döntően fiatalként másik országban kívánnak élni és dolgozni, alapvetően diplomás, frissen végzett fiatalokról van szó, akik családalapítás előtt állnak. Ez a demográfiai, társadalombiztosítási és nyugdíjproblémákon túl azért is gond, mert egész szektorok, ágazatok maradnak munkaerő nélkül. Mennyiben hibáztatható ezért az a kultúrpolitika, amely az utóbbi 28 évben hol ellenzékből, hol kormányzatból a hazafias nevelés, egyáltalán: a hazafias gondolkodás ellen hisztériázott, kirekesztette a nyilvánosságból, illetve címkézve a hazafiakat?

- Mesterségesnek és hamisnak gondolom azt a felosztást, amely szerint az 1990 óta működő kormányokat be lehetne sorolni hazafi és nem-hazafi szerepbe. Ennek az országnak soha nem volt olyan kormánya, amelyik tudatosan, célzottan, szánt szándékkal ártani akart az országban élőknek. A felosztás nem itt, hanem sokkal inkább a cinizmus vonalainál keresendő. A probléma az, ha egy kormány úgy próbál politikát építeni a hazafiság fogalmára – és kitagadni több millió magyar állampolgárt ebből a gondolatból –, hogy közben egyre kevesebb tudást ad a magyar iskola, egyre többen halnak meg gyógyítható betegségekben, egyre kevesebbet ér a magyar bér más országok azonos munkájához képest. Ha úgy emelkedik a magyar rezsi, hogy közben a gáz világpiaci ára csökken, akkor az a kormányzás nyerészkedik a magyar háztartásokon. Ez nem hazafiság. Elég elolvasni bármelyik kutatást, van elég: a magyar fiatalok többsége nem azért akar külföldre menni, mert nem szereti a hazáját, hanem azért, mert nem látja biztosítottnak a megélhetését és a jövőjét. Azt tapasztalják, hogy nem azon múlik a saját sikerük, hogy mennyit dolgoznak, mennyit tanulnak, mennyit tesznek, hanem azon, hogy a környezetükben van-e valami fideszes haver. Ha pedig nincs, akkor az elérhető jövedelem már egy magyar középvárosban is olyan mértékű, ami nem biztosít tisztességes megélhetést, miközben ugyanaz a munka két országgal arrébb már elég lakásvásárláshoz, családalapításhoz. A hazafias kormányzás nem jelszavakról szól, hanem jövőépítésről. A magyar kormány jelszavakat harsog, miközben elveszi a magyarok jövőjét, akik azt egyre inkább külföldön keresik, ott, ahol ugyanazzal a napi 8-10 óra munkával háromszor annyi pénzt kereshetnek, és így elindíthatják életüket. a hazafiság ott kezdődik, hogy magyar földön teremtünk normális, perspektivikus jövőt mindenkinek. A mai magyar kormány ebben kifejezetten rosszul teljesít, immáron egy évtizede. Ez a magyarázat a kivándorlási válságra.

- Megoldási lehetőség az otthonteremtési rendszer átgondolása, a bérek rendezése, az oktatás területén az első diploma megszerzésének támogatása, a kisvállalkozások segítése, a munkavállalói jogok tisztázása. A kkv-szektor föllendítéséhez mi lenne az első állami lépés?

- Radikális bürokrácia-csökkentés, az elérhető hazai és uniós pályázati forrásokra rátelepedő oligarchia felszámolása, esélyegyenlőség a vállalkozások piacán. Miközben a mikro-, kis- és középvállalkozások foglalkoztatják a magyar dolgozók több mint 70%-át, aközben a kisebbeknek sokkal nehezebb feltételeknek kell megfelelniük. Ezek rövidebb távon is elérhető célok, hosszabb távon a feladat sokkal átfogóbb megközelítést igényel: tudást, készségeket és szabadságot kell adni a magyaroknak, ami ma már úgy megy, hogy hagyni kell ezeket megszerezni. Az internet korában a tudás elérhető, a mindenkori kormányzás feladata, hogy ösztönözze és könnyítse ezek elérhetőségét, és ami még fontosabb, ne avatkozzon be a haverok kedvéért. Akinek mond valamit Rubik Ernő vagy Simonyi Károly neve, az könnyen beláthatja, hogy a magyar tehetséggel nincs probléma. Amivel gond van, az a keretek, a fel-felsejlő reménytelenség itt-ott. Szóval nem elég pénzt önteni valahova, a feladat egész más: felszabadítani a magyar elme tehetségét.

- Fedezd föl saját kultúrád – hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Az állam hogyan segítheti a civil szervezeteket – köztük a Balassi Kard Művészeti Alapítványt – abban, hogy az egykor nyugaton tanuló, ám tudásukat hazahozó peregrinusok, illetve a haza szellemi fölemeléséért küzdő Apáczaik, Bolyaik, Széchenyik emlékét vonzó példaként fiataljaink elé állítsák?

- Ma már olyan világot élünk, ahol tudást nem csak egy helyen lehet elérni. Bárki, bármikor megismerheti közös múltunkat, hagyományainkat, felfedezheti, mit jelent magyarnak lenni, mi a magyar kultúra. Meggyőződésem, hogy sokkal több ember, sokkal több fiatal olvas, tájékozódik ilyen témákban, mint hinnénk, magában, neten, saját források után keresve. Szerintem a magyar államnak nem az a dolga, hogy eldöntse, hogyan tegyék ezt a fiatalok vagy épp bárki, hanem az, hogy hagyja és ösztönözze. Ha egy civil közösség azt érzi, hogy bármikor utánanyúlhatnak vagy elveszítheti a közösség bizalmát csak azért, mert egy politikai kampány most a „civil” szóban találja meg az aktuális ellenséget, azzal teljesítményt, tettvágyat, végső soron haladást veszít a magyar nemzet. Úgy senki nem lesz öntevékeny a közösségben, hogy közben folyamatosan valamilyen felsőbbnek látszó hatalom jóváhagyására vár. A magyar államnak az a dolga, hogy részrehajlástól mentesen biztosítson lehetőséget mindenkinek, aki tenni akar, jó iskolát, jó szolgáltatásokat biztosítson. Amikor pedig támogatást nyújt civil tevékenységhez, közösségek szerveződéséhez, azt tegye úgy, hogy a döntéseket hozzák meg az érintettek, civilek, szakmai szereplők, ne aktuálisan jól álló politikai kinevezettek. Tehát az állami civilszféra-finanszírozás legyen átlátható, minden szempont, döntés, eljárás legyen nyilvános, a szempontok és a szerződések legyenek ingyenesen, teljességgel elérhetők a neten. Meggyőződésem, hogy ha így hagyná a magyar állam az embereket a maguk igényei szerint élni, cselekedni, sokkal több és életképesebb csoport jönne létre. A magyarokat érdekli a hazájuk, jó lenne, ha ebből nem faragna senki politikai terméket.

Kép: MTI Fotó: Illyés Tibor

Támadás a török líra ellen

Törökországban devizájuk védelmében különböző piacvédelmi intézkedéseket vettek be - mondta a köztelevízióban Isépy Tamás, a Századvég Gazdaságkutató Zrt. közgazdásza. Neki tett föl kérdéseket a Présház.

2018. augusztus 16.

 

- Isépy úr, a török líra az idén év elejétől jelentősen gyengült a dollárral szemben. A megerősítés kedvéért Ankara megtiltotta a devizában történő eladósodást, nem lehet tőkeáttételes üzletet kötni. Az így okozott pénzügyi merevség mennyire lehet kontraproduktív?

 

- Tekintettel arra, hogy a vállalatoknak, lakosságnak nyújtott hitelek jelentős része devizában van, ezért a további devizában történő eladósodás leállítása kedvező lépésnek tekinthető. A tőkeáttételes üzletek tiltása pedig a török líra elleni (azaz gyengülésére irányuló) erőteljesebb spekulációt teszi lehetetlenné.  

 

- A török gazdaság gyenge alapokon áll, a török lírára nagy nyomás nehezedik. Az esetleges romba dőlés az Európai Unióra is törmelékeket zúdítana. Mekkora a preventív mozgástere Brüsszelnek?

 

- Ha nem vesz részt az EU a törökökkel szemben egy kereskedelmi háborúban, az pozitívnak értékelhető. Az egyes eurózónás országok bankjai meglehetősen nagy kitettséggel rendelkeznek Törökországban. Leginkább spanyol, francia és olasz bankoknak magas a kitettségük. A devizában nyújtott hitelek közül a jelentősen gyengülő líraárfolyam esetén sok lehet a nem fizető. Ha devizaválság vagy krízis alakulna ki, akkor az Európai Központi Banknak lenne módja az egyes eurózónás országok törökországi banki kitettségeiből származó veszteségeinek enyhítésére.

 

- A török lakosságnál mintegy 100 milliárd dollár van devizában és aranyban, a török elnök arra kérte a lakosságot, hogy ezt váltsák át lírára. Ez a fajta elnöki verbális intervenció mennyire vehető komolyan?

 

- Jegybanki feladat lenne a devizapiaci intervenció, de a szükséges devizamennyiségnek mintegy fele áll csak rendelkezésre. Nyilván nem valószínű, hogy a lakosság a devizájának jelentős részét török lírára váltaná. Ha ugyanis a lakosság arra számít, hogy tovább esik a líra árfolyama, akkor nem érdemes átváltania a devizáját dollárra. Fontosabb lenne azt átgondolnia a gazdaságpolitikai döntéshozóknak, hogy milyen módon juthatnának további devizához. A katari 15 milliárd dolláros banki befektetésekre és beruházásokra fordított összeg mellett a turizmus fellendítése révén, a deficites folyó fizetési mérleg javításával juthat többlet devizához.   

Kép: hirado.hu

Beethoven bűvöletében: Kismarton Trió

A KISMARTON TRIÓ NYÁRESTI HANGVERSENYE - Beethoven bűvöletében címmel augusztus 3-án este 6 órakor kezdődik a Magyar Nemzeti Múzeum Dísztermében. Szefcsik Zsolt hegedűművésznek tett föl kérdéseket a Présház.
2018. július 31.

- Művész úr, a koncerten felcsendülő, a szerenád hagyományait követő első mű Beethoven egyik korai alkotása, amely meghozta számára a nemzetközi elismerést. A mai világban miért fontos ezeket a vitathatatlan remekműveket - vitathatatlan talentumú szerzőktől - szembesíteni a kor közönségével?

- Ezek a művek nem véletlenül maradtak fenn az utókor értékítéletének rostáján, a figyelmes hallgató — laikus és hozzáértő egyaránt — ösztönösen megérzi bennük a tucatdarabokon túlmutató, örökérvényű mondanivalót.

Ahogy minden kultúrember maga is látni szeretné, és gyermekeivel is megismertetné például az európai építészet legjelesebb emlékeit, vagy elzarándokol a világ nagy múzeumaiba, hogy eredetiben csodálhassa meg a képzőművészet emblematikus alkotásait, úgy nekünk muzsikusoknak a zeneművészet ilyen kvalitású műveit kell megismertetnünk a mai kor hallgatóival annál is inkább, mivel a zene időbeli művészet, a mű ott és akkor születik meg újból és újból, a koncertélmény pedig nem helyettesíthető maradéktalanul egy hangfelvétel otthoni meghallgatásával.

 

- 2015 decemberében a kismartoni ferences templomban tartatott az adott évi Balassi-mise, teli széksorokkal, egy magyar és egy horvát püspökkel. Noha a Kismarton Trió művészei nem kismartoniak, "mindössze" évek óta együtt lépnek fel a kismartoni nyári fesztiválok alkalmával, ketten közülük a kaliforniai egyetemen - ahol egy Balassi-karddal kitüntetett professzor - John Ridland is tanít - művésztanárok, Polónyi István pedig a zuglói Szent István Konzervatórium vonós tanszékvezetője, egyben az Erdődy Kamarazenekar tagja, ez a mostani koncert miért figyelmeztet bennünket arra, hogy a körülbelül 15 ezer lelkes burgenlandi várost az eddiginél szorosabban kell bekapcsolnunk a magyar zenei, művelődési, művészeti életbe?

- Bár koncertünk meghirdetésekor a kérdésben megfogalmazott figyelmeztetésnél  egyszerűbb zenei szándékok álltak érdeklődésünk homlokterében, valóban érdemes volna többet foglalkozni e korabeli kiemelkedő fontosságú nyugat-magyarországi zenei központunk feledésbe merült értékeivel.

Kismartonnal kapcsolatban az általam vezetett Erdődy Kamarazenekar az elmúlt években több jelentős művet kutatott fel és tett újra elérhetővé a közönség számára: Joseph Haydn részletesen ismert és feltárt életművén kívül ugyanis több jelentős szerzőnk működött itt, akiknek munkássága máig homályban maradt. Itt talán elegendő a pozsonyi születésű Hummel nevét említenem, aki Haydn utódjaként működött Kismartonban, az itteni korszakából egy zenekaros nagymisét sikerült lemezre vennünk (mely 2001-ben Párizsban lemezdíjat kapott), illetve egy zongoraversenyéből modern kottát készítettünk és többször (például az MTA Dísztermében) előadtuk. Más kérdés, hogy a saját értékeinket széles körben népszerűsítő átgondolt stratégia és megfelelő marketingeszközök híján erről csak a hozzáértők és lelkes rajongók viszonylag szűk köre tud, ellentétben az osztrák gyakorlattal, ahol például a kismartoni Esterházy kastélyt sikerült egy minden oldalról megtámogatott, nemzetközileg is sikeres márkává fejleszteniük.

- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Beethoven részére 1817-ben a londoni Broadwood zongoragyár egy zongorát küldött, amelyet a zeneszerző élete végéig használt. Halála után egy bécsi műkereskedő jóvoltából került Liszt Ferenc tulajdonába. Ő adományozta 1874-ben a Nemzeti Múzeumnak az ereklyének tekintett hangszert más, általa nagyra becsült tárgyaival együtt. Ezt a fölemelő történetet miért kell "fölfedezniük" a mai magyar fiataloknak, és Önök, muzsikusok hogyan segíthetik elő, hogy több más hasonló nemes történés is a friss generációk tudáskincstárába kerüljön?

 

- Jó, hogy a Broadwood zongorát említi, pénteki koncertünk előtt ugyanis — a Nemzeti Múzeum munkatársainak kedvessége folytán — egy rövid tárlatvezetés keretében a koncertre érkezőknek lehetősége lesz megtekintenie a múzeum gyűjteményének különleges hangszereit, többek között ezt is.

A magam részéről évtizedek óta azon igyekszem, hogy minél többeket — fiatalokat és idősebbeket egyaránt — megismertessek olyan rejtett koncerthelyszínekkel, melyeknek különleges atmoszférája meggyőződésem szerint hozzájárul a teljesebb zenei élményhez. Annál inkább működik ez, minél többet megismer a hallgató a hely történeti hátteréből és az elhangzó művekhez fűződő kultúrtörténeti szálakból. E gondolat mentén rendeztem az Erdődy Kamarazenekarral koncertet több tucat magyarországi kastélyban és barokk templomokban. E hónapban pedig éppen Erdélyben jártunk, ahol három kastélyban és két templomban népszerűsítettünk magyar műveket a XVII. századtól a kortárs szerzőkig.      

Kép: Nikodém Nóra felvétele

Trianon a baloldal bűne

Halottak élén - Magyar irodalom és művészet az I. világháborúban. Ezzel a címmel rendeztetik meg a 46. Tokaji Írótábor augusztus 16. és 18. között. A tanácskoráson előadást tart Salamon Konrád történész professzor. Neki tett föl kérdéseket a Présház.

2018. július 29.

 

- Professzor úr, "S úgy-e most a a sirok fölött/ Szeretjük egymás tarka célját?" - kérdezi Ady A halottak élén című versében. A Hegyalján, az egykori földvár alaprajza szerint megtervezett Tokaji Ferenc Gimnázium aulájában hogyan segíthetők felszínre az egy évszázaddal ezelőttieknél derűsebb tarka célok?

 

- Sajnos nagyon nehezen, mert az emberek alig tanulnak valamit a történelmi tapasztalatokból. Az első világháború több mint négyéves szörnyű öldöklése, a 10 millió halott és a felmérhetetlen szenvedés nem a megbékélés vágyát keltette fel, hanem a bosszúállásét. A győztes országok vezetői azzal tudták  népeik elégedetlenségét lecsillapítani, hogy megígérték: a háború okozóivá kinevezett vesztesek mindenért meg fognak fizetni. Megegyezéses békéről tehát szó sem lehetett, csak bosszúállóról. Az első világháború tehát nem a megbékélést alapozta meg, hanem a még szörnyűségesebb második világháborút. Az európai ember e két végzetes önpusztítása után, az ázsiaiak és afrikaiak migrációjának egyre veszedelmesebb arányai miatt napjainkban talán észhez tér, és történelmének utolsó időszakára megbékél szomszédaival, európai lakótársaival. Ebben példát adhat a Nyugat-Európában már régebben megindult folyamat, amely egy ideig a siker reményével kezdte megvalósítani a különböző civilizációjú emberek együttélését. Ez azonban úgy tűnik, hogy csak bizonyos arányok esetén lehet sikeres, mert a muzulmán felfogás képtelen elismerni a tőle különbözőket magukkal egyenrangúaknak és egyenjogúaknak.

 

- Ön a forradalomról és a köztársaságról akkor nyilvánosságra került írói megnyilatkozásokról tart előadást. Ha a mai korra is vonatkoztatható "áthallások" kínálják magukat, hogyan áll ellen a kísértésnek?

 

- A múlttal kapcsolatos áthallásoktól nem kell félni, mert szerencsés esetben erősíthetik a jelent. A mai Magyarország köztársaság, amelyet a parlamentnek felelős kormány irányít. Az 1918-as őszirózsás forradalom után ugyanezt akarták megteremteni. November 16-án kikiáltották a köztársaságot, 1919. április 13-ára pedig kiírták a nemzetgyűlési választást, de ezt a március 21-ei kommunista  puccs miatt már nem lehetett megtartani. Ezen a választáson nemcsak a baloldali, de a jobboldali pártok is indultak volna, s a Bethlen István vezette Nemzeti Egyesülés Pártja minden valószínűség szerint a nemzetgyűlés egyik legerősebb képviselő csoportját adta volna. A vesztes háború végén a parlamentáris demokrácia felelt meg a magyar társadalom elvárásainak a legjobban. Ez azonban nem valósulhatott meg, s a vörös-, majd a fehérterrort követően az ellenforradalmi konzervativizmus rendszere került hatalomra.

1918-ban a legjelentősebb magyar írók üdvözölték a forradalmat, a köztársaság kikiáltását, egyetértettek a választójog kiterjesztésével és a parlamentnek felelős kormányzás megvalósításával. S velük együtt egyetértett ebben a magyar társadalom döntő többsége.  Ahogy a kommunista rendszer 1989-es bukása után is, a magyar értelmiség egyetértett a parlamentáris demokrácia megvalósításával. Az viszont egy furcsa, szerencsétlen sajátosság, hogy a mai magyar köztársaság nem tud mit kezdeni az első köztársaság történelmi örökségével. Mindez valószínűleg azért alakult így, mert a közvéleményformálók az őszirózsás forradalomról és a köztársaságról egy hamis képet alakítottak ki.

 

- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Noha Trianon 1920-hoz kapcsolódik, a trianoni állapotok már 1918-ban kialakultak. Ez a szörnyű nemzeti dráma gyönyörű művészeti alkotásokhoz adott ihletést. Ebbe a szellemi kincstárba miért kell betekinteniük a mai magyar fiataloknak?

 

- A Trianonnal kapcsolatos igazi drámát csak a történtek pontos feltárása után lehet megírni. A trianoni határokat a békeszerződések előkészítése során 1919 elején húzták meg, de 1919 júniusában még lehetett rajtuk módosítani. Ekkora akarták meghívni Párizsba Ausztriát és Magyarországot, hogy az elkészült béketervezetekhez megtehessék utólagos észrevételeiket. Ausztria küldöttsége meg is jelent, s többek közt elérte, hogy a Magyarországról fenyegető bolsevista veszélyre hivatkozva megkapja az addig vitás nyugat-magyarországi területeket. Az akkor kommunista uralom alatt lévő Magyarországot viszont nem hívták meg Párizsba. Ez azért volt végzetes, mert a Károlyi-kormányzatnak az addigi területi csonkításokkal kapcsolatos, adatokkal alátámasztott tiltakozásait a szakértők gyakran olvasatlanul irattárba helyezték, így azok nem jutottak miniszteri szintre sem. Így érthető az a nagy meglepetés 1920. január 16-án, amikor Apponyi Albert, a magyar küldöttség vezetője bemutatta a Teleki-féle vörös térképet, amely már 1919 februárjában kész volt. Ezért mondta a brit és az olasz miniszterelnök, akik csak most ismerték meg a tényeket, hogy a magyar békeszerződést újra kell tárgyalni, s abban is egyetértettek, hogy nem lehet a magyar népesség egyharmadát idegen uralom alá kényszeríteni. De ekkor már késő volt a változtatásra, mert a béketerveket 1919 nyarán nyilvánosságra hozták. Ha tehát a meg nem döntött magyar köztársaság küldöttsége 1919 júniusában megjelenhetett volna Párizsban, s ismerteti ugyanazokat a tényeket, mint Apponyi, Magyarország a jelenleginél biztosan jobb határokat kap. Ez volt az igazi dráma, s azt kellene mindenkinek megértenie, hogy a szélsőséges politikai irányzatok eleve katasztrófát jelentenek.

Az iparstratégia fókuszában a kkv-k

Novoszáth Péter szerint az MNB vitaanyaga jól szolgálja a versenyképességi fordulat eléréséhez szükséges széles körű konszenzus megteremtését. A jegybank szakértői jól azonosították azokat a területeket, ahol további jelentős változások szükségesek, ugyanakkor több olyan intézkedés hiányzik a felsoroltak közül, amelyekben már valamilyen konszenzus fogalmazódott meg. Novoszáth Péter közgazdásznak tett föl kérdéseket a Présház.

2018. július 23.

 

- Novoszáth úr, a magyar ipart jobban kellene diverzifikálni, s a járműgyártáson belül sem ártana a gépjárművek mellett a vasúti járműgyártásra, illetve akár a repülőgépgyártásra is koncentrálni az erőfeszítéseinket. Mindez elsősorban a magángazdaság dolga lenne, hogyan adhat lökést piacgazdasági körülmények között az állam?

 

- A modern társadalmakban az állam gazdaságszervező és irányító feladatai széles körű beavatkozást tesznek lehetővé és szükségessé. Az államnak kiemelkedő a szerepe kell, hogy legyen a hosszútávon ható tényező a technológia, a technika forradalminak bátran nevezhető megújulásában. Ehhez ugyanis jelentős tőkeerő szükséges egy állami és/vagy nemzetközi viszonylatban is kiemelkedő tőkeerővel rendelkező nagyvállalat részéről. Az optimális megoldás az lehet, ha az állam egy jelentős tőkeerővel rendelkező nagyvállalattal együttműködve hoz létre és vesz részt kutatási, fejlesztési és oktatási projektekben a helyi társadalom bevonásával. Erre a közös összefogásra minta értékű példa a Felsőoktatási és Ipari Együttműködési Központ Győrben.

 

- Az iparstratégiai intézkedések között első helyen szereplő egyedi kormányzati döntésű támogatásokat sokkal inkább a hazai kis- és középvállalkozásokra kellene fókuszálni a jövőben, mintsem a nagyvállalatokra, hogy a hazai tulajdonú kis- és közepes vállalkozások versenyképessége is vetekedni tudjon a hasonló tevékenységet végző külföldi versenytársaikkal. Mindezt 2010 óta sulykolja a felelős gazdasági értelmiség, a kormány azonban keveset lépett. Azért-e, mert nem tudott, vagy azért-e, mert nem is akart?

 

- Az Európai Unióban és Magyarországon is számos kihívás elé állítja az állandóan változó piaci környezet a kis- és középvállalkozásokat. Ezek közül a megoldandó feladatok közül a forráshiány illetve a külső forráshoz jutás nehézségeit már évek óta mind az Európai Unió, mind Magyarország próbálja különbféle módszerekkel enyhíteni mégsem járt eddig komoly eredményekkel. Ezzel szemben a Magyar Nemzeti Bank Növekedési Hitelprogramja bár rövidebb ideje működik, de látványosabb eredményt ért el, mint az Európai Unió kis- és középvállatokat célzó programjai. A kockázati tőke programok terén azonban még nem lehet átütő sikerekről beszámolni. Ezek elmaradásának a hátterében valószínűleg a kockázatvállalástól tartó és a közvetlen tőkepiaci finanszírozást a banki finanszírozással szemben kevésbé preferáló attitűd széles körű elterjedtsége állhat.

 

- Régi kívánsága a kormányt támogató szakmai közösségeknek, hogy a gyermekvállalást a nyugdíjrendszer által is ösztönözze a kormány. Ezt konkrétan hogyan lehetne megtenni?

 

-Egyáltalán nem új dologról van szó, hiszen már a jelenlegi nyugdíjrendszerünk is ösztönzi a gyerekvállalást, itt a nők 40 és a nők 40 plusz programokra gondolok. A nők 40 program egyik legfontosabb eredménye, hogy visszaadja a nőket a családjuknak, így jóval több időt tölthetnek az unokáikkal, tehermentesítve ezzel a dolgozó szülőket. Jelenleg bevezetés alatt van az, hogy a nyugdíjrendszeren keresztül is ösztönöznék a gyerekek születését, vagyis azok a párok (nem kizárólag csak a nők), akik gyermeket vállalnak és nevelnek, többletpontokhoz jutnának, amelyet szolgálati idő beszámításhoz, avagy plusz nyugdíj kifizetéshez lehetne felhasználni. Az egész rendszer természetesen csak akkor lehet igazán ösztönző, ha az érintettek folyamatosan nyomon tudnák követni ezeknek a plusz pontoknak és az érte járó kedvezményeknek az alakulását. Ezen túlmenően érdemes lenne azt is figyelembe venni az extra nyugdíjemeléseknél (nem kizárólag csak a nők esetében), hogy ki hány gyermeket nevelt föl élete során és ezzel súlyozni a nyugdíjemeléseket.     

Kép: Novoszáth Ágnes felvétele

Versenyben a líra

Bő fél évszázad versterméséből közölt költeményeket a Püski Kiadó A harapó fogó öblében – Válogatott versek 1967-2018 címmel. A művek Döbrentei Kornél alkotásai. Püski István könyvkiadónak tett föl kérdéseket a Présház.

2018. július 8.

- Igazgató úr, a neves költőtől érkezett, s most közkinccsé tett versek mekkora zsongást kelthetnek a mai könyvpiacon?

 

- A mai könyvpiac nagyon kiszámíthatatlan, mert kilencven százalékát a nagy könyvterjesztő hálózatok fedik le. Ezek elsősorban azokkal a könyvekkel foglalkoznak, amelyekből nagy példányszámú eladást remélnek. Ezért nagyon sok múlik az olyanokon, mint a Présház Társaság, akiket elsősorban a minőség érdekel. Verseskötetet kiadni ma inkább hivatás, mint üzlet, még az olyan nagy költőknél is, mint Döbrentei Kornél.

- A mai magyar líra is – miként évszázadok óta – hallatlanul gazdag és sokszínű? A kiadó választása miképpen jutott épp Döbrentei Kornélra?


- A mai magyar líra is hallatlanul sokszínű, viszont nagyon kevesen vannak, akik felvállalják József Attila, Sinka István vagy Csoóri Sándor útját, ami, mint a felsorolásból látszik, nem stílust, hanem a világhoz és a magyarsághoz való hozzáállást jelenti. Döbrentei Kornél ilyen, és épp ezért már

készülünk is őszre kiadni legújabb verseinek gyűjteményét.
 

- Fedezd föl saját kultúrád – hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. A mai huszonéveseknek milyen fölfedezési élményt nyújthat Döbrentei Kornél válogatott veseinek kötete?

 

- Ez a jelmondat tökéletes összhangban van a Püski Kiadó jelmondatával: Csak kultúránkat, magyarságtudatunkat megőrizve lehetünk igazán európaiak. Segíthet a mai huszonéveseknek, hogy felidézheti bennük azokat a gyermekkori élményeket, érzéseket, amiket az úgynevezett multi-kulti elnyomott. Vagyis azt az örömérzést, hogy ebben a csodálatos országban él. Újra rácsodálkozhat tájaira, nyelvére, költőire, festőire, építészeire, vagyis mindenre, amit magyarnak hívunk. Felismerheti azt, attól, hogy magyarként gondolkodom, még szerethetem például Gaudit.

Kép: dunatv.hu

Felpörgő tudásipar

A jelenlegi mintegy 21 ezerről az új rektori ciklus végéig 25 ezerre kívánja emelni hallgatóinak létszámát a Pécsi Tudományegyetem (PTE) - jelentette be tájékoztatón Miseta Attila rektor. Neki tett föl kérdéseket a Présház.

2018. július 6.

 

- Rektor úr, a PTE a következő években gyorsuló fejlődés részese lesz, ehhez az egyetemnek növelnie kell saját bevételeit. A felsőoktatás piacosítása és a szellemi színvonal emelése milyen új fortélyokat követel?

 

- Azt nem szabad elfelejteni, hogy a felsőoktatás piacosítása nem most kezdődött el Magyarországon, hanem évtizedekkel ezelőtt. Ha csak a saját példánkat nézzük, a pécsi egyetemen 1984-ben indult el az angol nyelvű orvosképzés, tucatnyi országból, 36 fővel. Tulajdonképpen, mai szemmel nézve az volt az „alapkőletétele” annak, hogy ma már több mint négyezer külföldi hallgatója van a PTE-nek. Nem biztos, hogy fortélyokban kell gondolkodni, hiszen egyszerű a recept – legalábbis elmondva egyszerű, megvalósítani már nehezebb. Fejleszteni kell az infrastruktúránkat, és bővíteni az idegen nyelvű oktatóink körét, mindezt úgy, hogy ne menjen az oktatás színvonalának rovására. Ha ezt el tudjuk érni – és a Modern Városok Programmal ehhez a forrás is rendelkezésre áll -, akkor jó esélyünk van rá, hogy a fiatalok körében továbbra is népszerű maradjon a pécsi egyetem, márpedig ez az alapja annak, hogy az Ön által is említett „gyorsuló fejlődés” bekövetkezzen.

 

- Önök az intézmény jelenleg is világszínvonalú teljesítményt nyújtó kutatócsoportjai mellé a jövőben szeretnének "még néhányat felzárkóztatni". Hogyan?

 

- Azt szeretnénk elérni, hogy a kutatásokba már a 30-as éveikben kapcsolódjanak be a tehetséges kutatók csoportvezetőként, mert ma még az a jellemző, hogy az oktatói-kutatói pályafutás második felében marad csak idő és energia a magas szintű kutatásokra. Erre konkrét programot dolgoznánk ki, amely a pozitív motivációra épülne. Ezen azt értjük, hogy jelentős ösztönző forrást lehetne elnyerni a fiatal kutatóknak, de természetesen ezért „cserébe” eredményeket is várnánk, méghozzá belátható időn, 2-4 éven belül. Amikor lejár egy ilyen ciklus, meg kell vizsgálni, hogy az adott kutató, illetve az ő kutatócsoportja mire jutott, milyen eredményt, jó esetben új szabadalmat, innovációra alkalmas „felfedezést” tud bemutatni. Ezek függvényében lehetne újragondolni, optimális esetben meghosszabbítani a támogatást.

 

- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Az egyetemnek e folyamathoz való felzárkóztatását hogyan segíti elő, hogy a "lehető legtöbb" szakot duális képzéssé alakítják át?

- Egyértelmű tendencia, hogy a mai fiatalok számára már nem elegendő az elméleti képzés, ők azonnal látni szeretnék, mindez hogyan működik a gyakorlatban – legyen szó műszaki, orvostudományi vagy akár természettudományi képzésekről. Ehhez az igényhez alkalmazkodnia kell a felsőoktatási intézményeknek is. A Pécsi Tudományegyetem ezt már részben megtette, hiszen például a Műszaki és Informatikai Karunknak több mint ötven olyan partnere van, ahová a duális képzés keretében gyakorlatra mehetnek a hallgatók. Mi azonban nem szeretnénk itt megállni, hanem  - mintaként használva a műszaki területet – a többi tudományágra is kiterjesztenénk a duális képzést. Nyilván az orvosképzéssel könnyű helyzetben vagyunk, hiszen a Klinikai Központ a térség egészségügyi központja, így itt nem lehet gond a gyakorlat megszerzésével, de a többi területen van még hová fejlődni e tekintetben. Ezzel párhuzamosan szeretnénk minél több munkalehetőséget is kínálni a hallgatóink számára, ugyanis az jól látható a munkaerőpiaci visszajelzések alapján, hogy jóval kedvezőbb helyzetben van az a frissdiplomás, aki már komoly tapasztalatokkal és gyakorlattal rendelkezik.

Kép: MTI Fotó: Sóki Tamás

Lássuk a jegesmedvét

A széndioxid és az éghajlat közötti kapcsolat nem pusztán elméleti tudományos kérdés. A széndioxid elleni értelmetlen szélmalom harc, és az ehhez kapcsolódó széndioxid kvóta kereskedelem negatív hatással van számos ország energiaellátására, és gazdasági stabilitására, miközben mások számára hatalmas profitot és jelentős politikai befolyást eredményez - rögzíti tanulmányában Héjjas István professzor. Neki tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

2018. június 28.


- Professzor úr, hogyan lehetséges, hogy az extrém környezetvédők siratják a jegesmedvét, mondván: kihalóban van, miközben Kanadában engedélyezett és jól fizető vadászati piac a jegesmedvék kilövése, ráadásul az extrém környezetvédők nem féltik azt a fókát, amellyel a jegesmedve táplálkozik?

 

- Valójában az extrém környezetvédők a fókákat is féltik, azonban a fő hangsúly inkább a jegesmedvére, az északi sarkvidéki csúcsragadozóra irányul. Erről lehet látványos felvételeket készíteni, alátámasztva a jól átgondolt médiapropagandát, amely szerint a túl sok széndioxid miatt melegszik a bolygó, és ezért a szerencsétlen jószágok talpa alatt olvad a jég.

Ha azonban alaposabban utánanézünk a tényeknek, meglepő adatokat találunk. A jegesmedveállomány az utóbbi évtizedekben nem csökkent, hanem nőtt, a számuk jelenleg 25 ezer körül becsülhető. A rendelkezésükre álló sarkvidéki hó- és jégmezők területe pedig meghaladja a 12 millió négyzetkilométert, ami Magyarország területének több mint 130-szorosa. Jogos a kérdés, miért nem elegendő ekkora terület pár ezer jegesmedvének.

Az is tény, hogy Kanadában – bizonyos korlátok között – valóban engedélyezett a jegesmedve-vadászat. A jegesmedve-állományt időnként ritkítani kell, ha nem akarjuk, hogy felfalják a ritkuló fókákat. Fő táplálékuk ugyanis a fóka, de esznek halakat és vízi madarakat is, főleg a későtavaszi és kora nyári olvadás idején, ahol gyakran úszó jégtáblák között úszkálva ejtik el a zsákmányukat.

Propaganda-kiadványokban és TV-műsorokban gyakran találkozunk olyan képekkel, amint egy úszó jégtábla szélén kétségbeesetten bámul a vízbe egy szerencsétlen jegesmedve, és aggódva figyeli, ahogyan olvad a talpa alatt a jég. Az ilyen jegesmedve azonban nem aggódik, csupán éhes, figyeli, mikor jelenik meg a vízben a zsákmányállat, amikor majd villámgyors mozdulattal veti magát a vízbe, hogy megszerezze az „ebédjét”.

A sarkvidéki jegesmedve-vadászat ugyanakkor meglehetősen költséges sport, mondhatjuk „úri passzió”. Egy magyar vadászati vállalkozás hirdetménye szerint a tavaszi és őszi elő- illetve utószezonban egy 10-12 napos jegesmedve vadászat 32 500 kanadai dollárba kerül. Ez az ár magába foglalja az utazás, a szállás, és a magas színvonalú ellátás költségét, továbbá a kutyaszánok és/vagy csónakok, valamint a fegyverek használatát, a lőszerellátást, és egy fél tonnás jegesmedve kilövését. A nyári vadászati főszezonban azonban további 20 000 kanadai dollár felár fizetendő.

A jegesmedvék könnyfakasztó története csupán egyik a sok hazugság közül, amelyek célja manipulált mérési adatokkal, logikusnak tűnő magyarázatokkal, és érzelmes állattörténetekkel meggyőzni az embereket arról, hogy a széndioxid miatt változik az éghajlat, és ezért mindenki vagy szélhámos, vagy bűnöző, aki ezt kétségbe meri vonni. Mindez nem túlzás, hiszen ma már akadnak politikusok, akik szerint a klímaváltozás kétségbe vonása súlyos bűn.

 

- A sarki jégtakaró kiterjedése évszakonként változik, növekedést és csökkenést mutat, télen sok hó esik, ettől vastagodik, tavasszal pedig az olvadó perem vidékeken jégtáblák szakadnak le, növekszik a szabad vízfelület, amely azután télen ismét befagy. Ha azonban minden évben ugyanazon a napon vizsgáljuk a jégmező kiterjedését, évtizedek óta alig tapasztalható változás. Mi rejlik a mögött, hogy a „main-stream” sajtó mégis hisztériát kelt - drámai videofilmekkel - a jéghegyek omlása miatt?

 

- Az északi és a déli sarkvidéken, a jégmezők szélein, vagyis a sarkoktól távolabbi helyeken az olvadás és a fagyás „ellen fázisban” zajlik. Amikor északon tavasz és nyár van, és olvad, olyankor délen ősz és tél van, ezért ott pedig fagy. A víz amikor megfagy, hatalmas mennyiségű hőenergiát bocsát ki a szabadba, amikor pedig a jég elolvad, hatalmas mennyiségű hőenergiát nyel el. Ez a két halmazállapot-változás oly módon járul hozzá a bolygó hőmérsékleti egyensúlyához, hogy amennyi hőenergia az egyik sarknál felszabadul, ugyanannyi a másik sarknál lekötődik. Mivel a sarki jégtakarók kiterjedése évszakonként változik, ezért ha eltérő évszakokban készült műholdas felvételeket mutatunk be, magabiztosan állíthatjuk, hogy a jégmező csökken, de akár azt is, hogy növekszik, attól függően, ahogyan az érdekeink diktálják.

A sarkvidéki jégmezők olvadása mellett szokás még hivatkozni az olvadozó, rövidülő, fogyatkozó gleccserekre is. Az európai kontinensen a legtöbb gleccser valóban fogy, ezzel szemben más földrészeken számos gleccser kifejezetten növekszik. Ez is beletartozik abba az önszabályozó folyamatba, amelynek során a bolygón az olvadásnál lekötött hőenergia és a fagyásnál felszabaduló hőenergia hosszabb idő átlagában egyensúlyban van. A természet igyekszik betartani az energia megmaradás törvényét.

- A klímapropaganda szerint a széndioxid környezetszennyező és egészségkárosító, amitől pusztulnak a növények és tönkremegy az egészségünk. Mindezt pedig általában füstölgő kéményekkel szokás szemléltetni, amelyekből dől a magasba a sötét, büdös, fullasztó füst - miközben a széndioxid színtelen és szagtalan gáz. Ennél is bornírtabb propaganda, amikor az erőművek hűtőtornyaiból kiszálló vízpárát veszélyes gáznak láttatják a laikus tévénézőkkel. Hogyan lehet védekezni a társadalom agresszív megtévesztése ellen?

 

- Ami a széndioxid környezetszennyező és egészségkárosító hatását illeti, alighanem ez az ezredforduló egyik legnagyobb tudományos megtévesztése. A levegőben nagyon kevés a széndioxid, mindössze körülbelül 0,04 %. Ezt a levegőt szívjuk be a tüdőnkbe, ahol a levegőben lévő oxigén egy része bejut a vérkeringésünkbe. Ezt a szervezetünk felhasználja a testben zajló oxidációs folyamatokhoz, majd az így keletkező széndioxid a tüdőnkből kifújt levegővel a szabadba távozik. Emiatt a kilégzett levegő széndioxidtartalma 4% körül van, vagyis mintegy 100-szorosa a beszívott levegő széndioxidtartalmának. Ezzel a kifújt „mérgező” gázkeverékkel azonban még szájon át történő lélegeztetéssel életre lehet kelteni egy baleseti sérültet. Ha a széndioxid mérgező lenne, ezzel a módszerrel meg lehetne ölni a sérültet.

Kétségtelen ugyanakkor, hogy tömény széndioxidban meg is lehet fulladni, akárcsak a vízben, ez azonban nem igazolja sem a víz, sem a széndioxid mérgező voltát. Széndioxidos fulladásos baleset néha előfordul, főleg borpincékben, amikor a must forr, és a levegőnél nehezebb széndioxid leül a padló fölé. A mezőgazdasággal foglalkozó vidéki ember régóta tudja, hogy a borpincébe égő gyertyával érdemes lemenni, és ha a gyertya elalszik, nem szabad tovább menni lefelé.

A vidéki ember ezen kívül azt is tudja, hogy a széndioxid a növények legfontosabb tápláléka, minél több a széndioxid a levegőben, annál bőségesebb termésre számíthat. Ezt a tényt ma már eredményesen hasznosítják például Hollandiában, ahol gyakran széndioxiddal dúsított levegőben fejlődik a fólia sátras paradicsom.

A vidéki ember sokkal többet tud a természetről és a széndioxidról, mint a nagyvárosi. Ez is egyik oka annak, hogy a klímavédő zöld mozgalmak nagyon csekély támogatást élveznek vidéken, szemben a nagyvárosokkal, ahol a tudományosnak álcázott TV-műsorok jóvoltából szinte bármit el lehet hitetni a nézőkkel.

Érdemes eltöprengeni azon is, mi lehet a tényleges kapcsolat a széndioxid, az üvegházhatás, és a felszíni hőmérséklet között. Ezzel foglalkozott két évtizeden keresztül a NASA munkatársaként egy Amerikában élő kiváló magyar tudós, Miskolczi Ferenc, aki a munkájához hatalmas mennyiségű felszíni, műholdas, ballonos, rádiószondás mérési adatot dolgozott fel, és ezek értelmezésére kidolgozta azt a jelenlegi egyetlen hiteles klímaelméletet, amely összhangban van a tényleges mérési adatokkal. (A szerk. megjegyzése: Miskolczi Ferenc már adott interjút a Présháznak, az anyag a Tengerentúlon rovatban olvasható).  Amikor azonban Miskolczi professzor bemutatta a kutatási eredményeket a NASA munkatársának, közölték vele, hogy ezt tilos nyilvánosságra hozni. Ekkor Miskolczi professzor, a lelkiismeretére hallgatva, felmondta az állását, azóta magán-kutatóként foglalkozik a témával, amihez nagyon sok adatot és információt kap számos nemzetközi intézettől.

Miskolczi elmélete abból indul ki, hogy a Föld felszínének több mint 70 %-át víz borítja, és erről a hatalmas vízfelületről óriási mennyiségű vízgőz jut a levegőbe, amely nagyon hatékonyan nyeli el a felszín hőmérsékleti sugárzását. Mivel pedig az óceánokból átlag két percenként párolog el annyi víz, mint amennyi a Balatonban van, bátran állíthatjuk, hogy a Földön a vízgőz az egyetlen igazi „üvegházgáz”, hozzá képest a széndioxid legfeljebb a „futottak még” kategóriába sorolható.

A vízgőz szerepe azonban kettős. Ha sok a levegőben a vízgőz, akkor köd, pára, és felhő formájában kicsapódik. Emiatt átlagosan a felszín 2/3 része felett állandóan felhőtakaró van, és a felhők visszaverik a napsugárzást, leárnyékolják a talajszintet. Ezért a vízgőz a napsütötte területeken üvegház gázként melegíti a bolygót, felhőzetként pedig árnyékot adva hűti. E kettős szabályozórendszer biztosítja – a víz/jég halmazállapot-változások mellett – a bolygó hőmérsékleti egyensúlyát, és az éghajlat stabilitását.

Miskolczi szerint a „hivatalos” klímaelmélet téves, mivel ellenkezik a fizika törvényeivel, ezért az állításait csak szándékosan manipulált mérési adatokkal tudják hihetővé tenni. Ebben pedig a NASA is hibás, amelynek a vezetőjét éppen a közelmúltban váltották le a közvélemény szándékos megtévesztése miatt.

Érdemes még megemlíteni néhány konkrét adatot a széndioxid, az üvegházhatás, és a felszíni hőmérséklet kapcsolatáról.

A Földön az üvegházhatás különféle független mérések és számítások szerint 33 és 34 fok között van, miközben a levegő széndioxid tartalma mindössze hozzávetőleg. 0,04 %. A Mars bolygón ugyanakkor az üvegházhatás mindössze 3 és 4 fok között van, annak ellenére, hogy a Mars atmoszférája gyakorlatilag tömény széndioxidból áll. Tény ugyan, hogy a Mars légköre sokkal ritkább, mint a Földé, azonban ha ezt is számításba vesszük, a Marson a levegőben így is legalább 30-szor több a széndioxid, mint a Földön. Nincs értelmes magyarázat arra, hogy ha az üvegházhatást a széndioxid okozza, akkor 30-szor több széndioxid miért csak tized akkor üvegházhatás előidézésére képes.

A széndioxid szerepével kapcsolatban további kétségeket támaszthat, hogy miközben a Miskolczi által vizsgált hat évtized alatt a levegő széndioxid tartalma jelentősen (körülbelül 40-50 % mértékben) megnőtt, ebben az időszakban az üvegház hatás nem nőtt, hanem kis mértékben még csökkent is.

Az persze mindenesetre tény, hogy az elmúlt pár millió év alatt lezajlott jégkorszakok és melegedési korszakok során a bolygó melegedése ugyan együtt járt a levegő széndioxidtartalmának növekedésével, azonban a melegedés általában megelőzte, és nem követte a széndioxid-koncentráció emelkedését. Jogos ezért a kérdés, hogy a kettő közül melyik az ok és melyik a következmény.

Ami pedig azt a kérdést illeti, hogy hogyan lehet védekezni a társadalom agresszív megtévesztése ellen, a válasz az, hogy nagy szükség lenne valóban korrekt, tisztességes természettudományos ismeretterjesztésre, akárcsak Öveges professzor idején.

Tinódi-lant

 

Az európai szellemiségű zenei díjat, a Tinódi-lantot 1999-ben Molnár Pál újságíró kezdeményezésére alapították azzal a céllal, hogy elismerjék azokat az előadóművészeket, akik magas szintű teljesítményükkel a legtöbbet tették a régi magyar énekelt vers népszerűsítéséért.     

 

Művelődésünk napja fölemelő ünnep

Isten, áldd meg a magyart - ezzel a címmel is összeállított koncertprogramot  Kuncz 

László Tinódi-lantos előadóművész. Meglátása szerint Kölcsey tudta, hogy nagy művet alkotott, amikor Szatmárcsekén 193 évvel ezelőtt letette a pennát.  A magyar művelődés napja alkalmából  Kuncz

Lászlónak, a régi magyar költészet híres elevenen tartójának tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

2016. január 22.

 

- Művész Úr, Kölcsey Ferenc egyike azon magyar alkotóknak, akik egy korábbi évszázadban éltek, mégis időszerűnek, néha fájdalmasan mainak érezzük írásaikat. Ön előadóként megtalálta-e a nyitját ennek a titoknak?

 

- Sajnos nem titok: azért időszerű a Himnusz, mert hiába ostoroznak bennünket nagy költőink már évszázadok óta, nem szedjük össze igazán magunkat. Történelmünk valóban bővelkedik tragikus eseményekben, de nem elég örökké panaszkodni: saját kezünkbe kell vennünk a sorsunk irányítását.  

- Maga a Himnusz egyike azon műveknek, amelyek "hivatalosak", államilag bejegyzettek, mégis mindenki a személyes vallomását érzi bennük. Kölcsey, amikor alkotta, valószínűleg nem gondolta, hogy műve a XXI. században is megkönnyezteti a magyarokat. Sejthetünk-e valamilyen titokzatos, felső beavatkozást?

- Én úgy gondolom, hogy Kölcsey meglehetősen jól tudta, hogy nem mindennapi művet alkotott. Műsorommal éppen azt szeretném megvilágítani, hogy milyen mélyen kapcsolódik ez a vers az évszázadokkal előtte élt magyar költők és krónikaírók munkáihoz, az európai keresztény hagyományhoz, a Bibliához, sőt az évezredes emberi művelődéshez.

 

- Kultúránk nem „csak" megható, megrendítő alkotásokban bővelkedik, hanem a derűs, kacagtató, nemes művekben is. Ön a Rímhányó Romhányi verseiből s összefűzött egy műsorra valót, ezekből február 5-én a MOM-ban ad ízelítőt. Hogyan éri el, hogy a közönség ne menjen el a nyelv játékos szépségei mellett monoton, mint egy tétova teve, tova?

 

- "A humorban nem ismerek tréfát" – mondta valaki: Karinthy. Nagyon komolyan kell venni a groteszk verseket, akkor mutatkozik meg finom - vagy falrengető - humoruk. Egyébként nemcsak Romhányi  a szerző, ott van Arany, Petőfi, Kosztolányi, József Attila, Balassi, Weöres és még néhányan.

Elhunyt Kobzos Kiss Tamás

Országunk egyik nagy embere ment el. Mondhatnánk: nagy muzsikusa, művésze, népzenetanára, művészetszervezője...

Embeként is kiválóság volt Kobzos.

És az is marad, mert eleven emlékeket hagy barátaiban, tanítványaiban, és az ő esetében ezt a szót is használhatjuk: harcostársaiban.

A művelődésnek, művészetnek olyan értékét fényesítette, amely a fősodorral ellenirányban haladt. Ám nem maradt egyedül: az értékőrzők jeles csapata körülvette, s nagyra értékelte alkotásait, előadásait, tanári munkálkodását, ahol lehetett, segítette szervezői fáradozását.

Távolról sem "csak" hanglemezein marad fenn - noha ezen munkái is számosak. Tinódi teljes életművét "felénekelte" - hogy csak egyet említsünk, s megemlítjük, tudván, hogy erre büszke volt.

Kobzos azonban zeneművészete és zenetanári működése mellett kikristályosított egy tágabb értelemben vehető értéket: a nemes magatartást.

Noha nem akart példakép lenni, annál jóval szerényebb volt, ezzel a nemes fénnyel marad meg sokak emlékezetében.

Nyugodj békében, Kobzos... 

 

Balassi: 

 

   A díjazottak

 

 

1999. Szabó István lantművész 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

2000. L. Kecskés András lantművész 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

2001. Kuncz László énekművész 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

2002. Ferencz Éva     énekművész  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

2003.  Csörsz Rumen István  lantművész

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

2004. Zádori Mária énekművész 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

2011. Róka Szabolcs énekmondó            

Jegybanki tisztelet-kifejezés

A hagyományosan elfogadott Tinódi-születési évet, 1515-öt elfogadva a Magyar Nemzeti Bank 500 éves jubileumi Tinódi-érmét bocsátott ki.

Kuratórium

 

Virágh László elnök, Molnár Pál, Szentmártoni Szabó Géza, Zelnik József és a kitüntetett művészek

 

 

 

 

 

2005. Kobzos Kiss Tamás      énekművész   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

2006. Kátai Zoltán  énekmondó

 

 

 

 

 

 

 

 

 

2007. Deák Endre    lantművész 

 

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

2008. Virágh László énekművész,

         a kuratórium elnöke

 

 

 

 

 

 

 

2009. Buda Ádám énekmondó

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

valamint posztumusz

Babrik József énekművész 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kép: NAVA

2010. Szvorák Katalin

         énekművész

Kép: NAVA

This site was designed with the
.com
website builder. Create your website today.
Start Now