Belső-Magyarország

 

„Olyast, ki minden nemzeti sajátságibul önként vetkezett ki, olyast, járd be laktekénk mind a négy vidékit bár, csak Hunnia földje tudott teremni.” Ezt a fájdalmas megállapítást Széchenyi István a Hunnia című művében írta le.

Zeneváros alapozója: Záborszky József

Zenekarával Ausztriában, az NSZK-ban és az NDK-ban, Svájcban,
Franciaországban, Olaszországban és Finnországban is nagy sikerrel
vendégszerepelt - írja Záborszky József zeneművészről a világhálós lexikon. A
kivételesen nagy hatású zenepedagógus emlékét ebben az évben, novemberben Gyöngyösön gazdag zenei rendezvénnyel elevenítik föl. A mögöttes információkkal a művész fia: Záborszky István rendelkezik, ezekre számítva Kugler Sándor professzornak tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

2018. június 12.

- Professzor úr, Záborszky József Tokajban született, élete javát Zuglóban
élte, mégis, a mátraalji barokk városban is fölöttébb jó érzéssel ápolják
emlékét. Miért?

 

- Záborszky József Gyöngyös Pro Civitate kitüntetettje, a Magyar Örökség díjas, karnagy,zeneszerzö, népnevelö, pedagógus 96 évet élt. 1962-ben került a Gyöngyösi Zeneiskola élére. Kezdeti lépésként megszerezte a mai zeneiskola épület egy részét,, ahol megindulhatott az oktatás fiatal, kezdő, de lelkes zenetanárokkal. Növendékeket toborozva, hangszereket vásárolva következett a „varázslat”. Bármilyen csekély volt a tanítvány tudása a hegedűjén, csellóján, máris beülhetett egy zenekarba, ahol az igazgató úr átiratában, vezényletével egyszerű népdalokat, majd klasszikusokat játszhatott, megismerve az együtt zenélés örömét és fegyelmét. Kórusokat indított, és vezényelt városszerte. Ifjűsági és felnőtt koncerteket szervezett, ahová országos hírű művészeket hívott meg. Operaelőadásokat tanított be a zenekarnak, majd Jankovics Jenő rendezésében színre vitte Kacsóh Pongrác János vitézét, Mascagni Parasztbecsület operáját, Schubert Három a kislány zenés darabját, Kodály Háry Jánosát. Első saját operáját is Gyöngyösön mutatta be , indiai témájú Aszoka címmel. Baghy Emília így emlékezik az első időkre: főiskolásként kerültem Gyöngyösre 1964-ben. Ötven év távlatából is tisztán emlékszem azokra a pillanatokra, amikor remegő térddel álltam a közönség előtt, ő bíztató, huncut együttérzéssel  vezényelte a zenekari kíséretet, majd a koncert után könnyedén megjegyezte:” Mucikám, a jövő héten a zeneakadémián fogjuk ezt előadni. Készüljön!” És mi készültünk, fejlődtünk a keze alatt. Záborszky József híres volt arról, hogy a koncert közönséget a kapuban üdvözölte.


- Záborszky tanár úr igazi iskolateremtő volt nemcsak Zuglóban, hanem a
teljes Magyaországon, a mester fia pedig Finnországban ért el hasonló
eredményeket. Tudható-e, hogy személyisége mitől volt nagy vonzerejű?

 

- Közvetlenség, redithetetlen akaraterö, következetesség, fantasztikus munkabírás, emberszeretet. Záborszky József 1954-ben az I. István Gimnázium énektanáraként indította

útjára a mára világhírűvé fejlődött Szent István Király Szimfonikus Zenekart.

A kezdetben tizenhat tagú együttes két év múlva nyolcvan fővel

mutatkozott be a Zeneakadémián, és vált a hazai hangversenyélet

meghatározó, kiemelkedő műhelyévé. A fiatalokkal való együttes zenélés

tapasztalatai alapján megérlelődött benne az egymásra épülő zenekari

„iskola” gondolata, melyben a növendékek a hangszertanulás első éveitől

kezdve életkoruk és zenei tudásuk alapján vesznek részt a zenekari

munkában. Szigorúan következetes, fáradságot nem ismerő művészi, pedagógiai és

szervezőmunkája nyomán megalakult a zenekari játék „alapiskolája”, az

úgynevezett Tücsökzenekar, majd a Zeneiskolai Szimfonikus Zenekar, illetve a

Fuvola együttes és a Fúvószenekar.


- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat
jelmondata. Záborszky József sok értéket alkotott. Mi adja a legnagyobb élményt?

-Tudomásunk szerint nincs olyan ifjúsági együttes, mely ilyen hosszú ideig

működött volna folyamatosan. Az eltelt negyvenhat év alatt a zenekar 1071

koncertet adott, tagjainak száma ezer fő fölött van. A zenekari zenész-

utánpótlás egyik fő bázisa, hiszen minden mai vezető zenekarban –

külföldön is! – szép számmal vannak hajdani István-zenekarosok.

A tagok egymáshoz való ragaszkodásának, összetartozásának szép jele, hogy

az együttes negyvenedik évfordulóján, a régi, ma már családos tagokból

megalakult a Jubileumi Zenekar, mely azóta is rendszeresen próbál és

koncertezik. Mi hát a titka ennek az együttesnek, amely emberileg is így

összefogja tagjait, s a hivatásosokkal felérő művészi produkciókra teszi

képessé? Ennek nyitját elsősorban az alapító karnagy, Záborszky József

A Szent István Király Szimfonikus Zenekar megőrizte azt a fiatalos lendületet,

a zene iránti szenvedélyes elkötelezettséget, amely a kezdetektől

jellemezte.

Fizetett ügynökhálózat rombol hazánkban

Egy hálózat nagyobb fokozatba kapcsolta a migránsok betelepítését célzó programokat - mondta Budapesten  a kormánypártok nevében nyilatkozó Nacsa Lőrinc, a KDNP frakciószóvivője. Neki tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

2018. június 11.

 

- Képviselő úr, egy spekuláns hátterű ügynökszervezet globális migránsbefogadó kampányt indított, szerintük fel kellene gyorsítani a családegyesítést is. A felbérelt ügynökök miért nem a saját, elhagyott hazájukban akarják újraegyesíteni a családokat?

- Nyugat-Európa egyes vezetői és a velük jóban lévő álcivil hálózatok, aktivisták azt gondolják, hogy országaik munkaerőhiányát vagy demográfiai problémáit a tömeges bevándorlással, betelepítéssel lehet megoldani. Szerintünk ez nem megoldás, az ország széteséséhez az eredeti kultúra és értékek felszámolásához vezethet, de tiszteletben tartjuk, hogy vannak, akik ezt szeretnék. Az viszont elfogadhatatlan, hogy ők ezt más országokra is rákényszerítsék. Mi a helyben segítés logikájában hiszünk, ezért indult el a Hungary Helps program, ahol a bajba jutott országokban építünk iskolát, kórházat, falvakat, hogy az ottani borzasztó állapotok és a háború megszűnése után legyen hova visszatérniük a lakosoknak. Ezeket a segítségeket mindig az ottani vezetők kérik, és az ottani igényekre szabva tudjuk őket felkarolni, amiben szükségük van. 
 

- Az ügynökhálózat célja, hogy Európát elárasszák migránsokkal, és mindenhol megvannak az embereik, akik segítik ezt a tervet: az európai uniós intézményekben, az Európai Bizottságban, az Európai Parlamentben, továbbá az ENSZ-ben, egyes tagállamokban, valamint álcivil hálózatokban is. Ezek az ügynökök miben reménykednek? Ha elárasztják Európát kétes hátterű szerzetekkel, ők maguk, az ügynökök sem lesznek biztonságban: gorillák nélkül nem mehetnek ki az utcára, sőt a robbantásoktól, a kamionos gázolástól a gorillák sem védhetik meg őket.

 

- Sajnos a milliárdos, spekuláns hátterű embereknek az első a pénz és a minél magasabb profit, teljesen mindegy, milyen áron. Nem véletlenül hallgatják el oly sokszor az erőszakról, a migránsok által elkövetett bűncselekményekről szóló híreket. Ők a profitban, valamint a jelenlegi rendszerek, a nemzetállamok, a nemzeti büszkeség, a keresztény hit és a férfi-női különbség lebontásában reménykednek
 

- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Hazánk középső része másfél évszázadig iszlám megszállás alatt sínylődött. A XVI.-XVII. századi irodalmunkból mit tanulhatunk a ma újra szükségessé vált nemzeti ellenállásról?

- Az iszlám hódító vallás, céljának tekinti, hogy "megtérítse" a körülötte lévőket, így az egymás mellett élés, a keresztény kultúra és hit általuk történő elfogadása válik nehézkessé, szinte lehetetlenné. Sok európai példát látunk, ahol párhuzamos társadalmak jöttek létre amiatt, hogy a bevándorlóknál teljes hiányzott az alkalmazkodás és a beilleszkedés szándéka. Ragaszkodnunk kell gyökereinkhez, hagyományainkhoz, meg kell védenünk értékeinket, hisz a zsidó-keresztény tanítás és kultúra tette naggyá Európát, és véleményünk szerint ez szükséges a jövőhöz is.

A hibridfegyver

Az Északi Áramlat-2 orosz-német gázvezeték új hibridfegyvernek minősíthető - vélekedett Mateusz Morawiecki lengyel kormányfő Varsóban, a NATO Parlamenti Közgyűlésének tavaszi ülésszakán. Morawiecki úgy látta: az Oroszország és Németország között a Balti-tenger alatt épülő gázvezeték fenyegetést jelent Európa energiabiztonságára és szolidaritására nézve. Erről kérdezte Járosi Mártont, az Energiapolitika 2000 Társulat elnökét a Présház Hírportál.

2018. június 7.

 

- Elnök úr, úgy sejlik, hogy az energetika is egyre inkább a politika eszközévé válik. Az Önök társulata mér korábban vészjelzéseket adott. Milyen hatással?

 

- Ez az EU gázellátásában különösen szembetűnően megmutatkozik. Fontos tudni, hogy az EU energiahordozó szükségletének 53 százalékát importból szerzi be; olaj, földgáz, és szénszükségletének is egyharmadát Oroszországból. A közelmúltban maga Merkel is elismerte: hogy az Oroszországot a Balti-tenger alatt Németországgal összekötő második gázvezeték megépítését jelentő beruházás „politikai (és nem csupán kereskedelmi) természetű.” Mindeközben a német dominanciájú uniós energiapolitika képmutató módon a politikától mentes kereskedelmi jellegű energiapiacról gyárt a tagállamokra nézve kötelező szabályokat. Ezekkel a szabályokkal szorongatja, terelgeti őket a nagy nemzetközi cégek érdekeinek megfelelően.

Érdemes felidézni, hogy egy évtizede még az „egyoldalú (orosz)függőség” felszámolása volt az európai energetikai mantra, másról sem szólt a propaganda, mint az oroszok/ukránok megbízhatatlanságáról,  az Ukrajnán keresztüli tranzit bizonytalanságára hivatkozva. Úgy tűnt, hogy ez a veszély a nem orosz gázmezőkre alapozó, Ukrajnát délről megkerülő gázvezetékek (Nabuccó, Déli Áramlat) létesítésével védhető ki. Aztán ezeket a „nem EU-konfom”–nak minősített megoldásokat az EU sorra megfúrta. A németek azonban megkötötték a külön megállapodásukat az oroszokkal, megépítették az Északi Áramlat-1 vezetéket, ezzel megalapozva az európai gázellátás jövőjét: az orosz gázfüggőség német gázfüggőségre való konvertálását, orosz gázzal. Mesteri politikai játszma, a baja csak az, hogy mentes az energetikailag legkiszolgáltatottabb uniós tagállamok iránti szolidaritástól. Az Északi Áramlat-2 a német dominancia további elmélyítését, monopolhelyzetének megerősítését szolgálja. Teljesen érthető a lengyelek felháborodása, amit még történelmi előzmények is erősítenek. Az érintett Visegrádi országok számára világossá vált az EU energiapolitika valódi természete, ami kiinduló pontja lehet a V4-ek közös fellépésének a valóban közös európai energiapolitika érdekében.

 

- A  természeti adottságai, a villanytermeléshez szükséges víz- és fosszilis energiák tekintetében nagyon eltérőek. Mi lehet mégis a közös uniós energiapolitika alapja?

 

- Logikusnak tűnne, hogy a szolidaritás jegyében ennek kiegyenlítésében vállaljon szerepet az EU, a villanytermeléshez szükséges alap energiahordozók közös beszerzéséért vállaljon felelősséget. Az ellátásbiztonság alapját, az alap energiahordozók „közös piacát” kellett volna/kellene megteremteni, ez szolgálná, az ellátásbiztonságot, a tagállamok felzárkóztatását, ami elvileg az uniós cél lenne. Az ellátásbiztonságot/felelősséget az uniós szabályozás azonban nem garantálja, annak megteremtése/viselése tagállami hatáskör.

 Ezzel szemben az uniós energetikai szabályozások csak a már megtermelt/beszerzett energia kereskedelmével, a szállító/elosztó infrastruktúra kérdéseivel foglalkoznak, ami az ellátásbiztonság terhe mellett a kisebb tagállamokra nézve más veszélyt is rejt magában. A kereskedelem révén a gazdagabb tagállamok látszólag az egész EU energiafüggőségét csökkentik, és - a megújulók állami támogatása révén - „olcsóbb” áramhoz juttatják a kevésbé tehetősebb tagállamokat. Ezáltal azok energetikai képességei azonban leépülnek, és a függőség centralizált formája alakul ki a gazdag piacok/államok javára. A gazdagok idővel átveszik az exporttall meghódított piacokat, azaz egyfajta, az EU szintjén centralizált privatizációt hajtanak végre a saját javukra, pusztán a piaci működésen keresztül.  A kisebb tagállamok energiapolitikai érdekei az EU bürokrácia dzsungelében nehezen érvényesíthetők, viszont a nagyok által korlátozhatók. Az uniós szabályozásnak nem célja az egyes régiók közötti különbségek kiegyenlítése ezért a nagyok erőfölénye érvényesül. A nagy hal megeszi a kis halat. Az uniós jogi eszközök nem elégségesek a kisebb tagállamok érdekeinek védelmére.

 

- Az Északi Áramlat-2 gázvezeték építésének euró atlanti vonatkozásai is vannak, Amerika megfenyegette az európai cégeket az új gázvezeték építése miatt. Ijedjünk-e meg?

 

- Valóban. Amerikai szankciókat kockáztatnak azok az európai cégek, amelyek részt vesznek a Washington szerint Ukrajna és az EU stratégiai érdekeit sértő Északi Áramlat 2 gázvezeték-fejlesztésben - figyelmeztetett egy konferencián  az az Egyesült Államok brüsszeli ideiglenes ügyvivője. Az Egyesült Államok az Ukrajna szuverenitásába való orosz beavatkozás komoly jelének veszi a Balt-tenger alatt megépítendő, a németek által szorgalmazott Északi Áramlat második vezeték tervét, mert ezzel akár teljesen ki lehetne iktatni az Ukrajnán keresztüli az EU-ba  irányuló orosz gázszállításokat.  Ez a geopolitikai vonatkozás, de van gazdasági stratégiai vonatkozása is a tiltakozásnak. Az Észak-Amerikából induló cseppfolyósföldgáz-export, ami Európába is eljut, jelentősen befolyásolja az energiahordozó importra szoruló kontinens életét. Az Egyesült Államoknak az is az érdeke, hogy a Lengyelországi cseppfolyós (LNG) gázterminállal amerikai palagázt tudjon Európába juttatni, így tehát nem érdeke az Északi Áramlat 2 megépülése.

 

- Hogyan lehet ebben a gazdasági-geopolitikai erőtérben nemzeti érdekű energiapolitikát folytatni?

 

- Nehezen, de lehet, amint ezt a magyar kormány politikája is bizonyítja. Okosan, keleti és nyugati irányban is pragmatikus energiapolitikát kell folytatni természetes szövetségeseinkkel együttműködve, ahogyan ezt 2010 óta a nemzeti kormány teszi. Nem véletlen a kelet-közép-európai országok egyre erősödő egymásra találása, amit az energetikában is el kell mélyíteni. Egyformán csalódtak az uniós csatlakozásban. A nyugat gyarmatként kezeli őket, a nemzetállamok nélküli egységesített Európa Oroszország elleni gyepűjének. A közös gondolkodás egyre inkább megjelenik az energetikájukban is, amelyet a neoliberális „piacgazdasági igába” fogással tettek tönkre. Az energiaellátás biztonsága helyébe a nyugati tőke biztonsága került, az energia közszolgáltatások veszélybe kerültek.

A „visegrádi országoknak” közös érdeke a közszolgáltatások helyreállítása, az alapenergia hordozók közös beszerzése, amelyek megvalósítása a közép-európai regionalitás keretében lehet igazán hatékony. Az uniós fórumokon — más területekhez hasonlóan — közösen kell fellépni az uniós energiapiaci szabályozás módosítása érdekében. A piacszabályozást úgy kell demokratizálni, hogy ezek a szabályok csak a tagállamok egyhangú szavazatával léphessenek hatályba, illetve lehetővé kell tenni, hogy a tagországok kimaradjanak a számukra hátrányos belső piaci szabályozásból.  Az erőltetett dekarbonizációs uniós normákkal szemben el kell érni a tagállamok természeti adottságainak figyelembevételét a villanytermelésben. Biztosítani kell, hogy az államilag szabályozott, hatósági energiaárak alkalmazását az EU joganyagok is elismerjék. A közös energetikai célokat a kelet-közép-európai regionalitás keretében lehet érvényesíteni. Ennek egyik kezdeti eredménye volt 2011-ben az atomenergia békés felhasználása melletti elköteleződés.

 A Dubrovniki nemzetközi kül- és biztonságpolitikai tanácskozáson további fontos lehetőség fogalmazódott meg: a kelet-közép-európai nemzeti energiapiacok közötti együttműködés. Ausztriának, Bulgáriának, Csehországnak, Észtországnak, Horvátországnak, Lettországnak, Litvániának, Magyarországnak, Lengyelországnak, Romániának, Szlovákiának és Szlovéniának óriási lehetőségei vannak saját és közös energetikai céljaik elérésében.

 Magyar vonatkozásban a nemzeti energia stratégiával összhangban kézenfekvő a hazai lignit energiahordozónak a felhasználása, a Mátrai erőmű fejlesztése. Az erőmű fejlesztése már 2008-ban napirenden volt. A tervezett fejlesztés a virtuális „környezetvédelmi mumus”, a széndioxid kvóták miatt vált „gazdaságtalanná”. Most, hogy a Mátrai Erőmű visszakerül állami tulajdonba, a fejlesztésére mielőbb döntést kell hozni, ha nem akarjuk elveszteni ezt a stratégiai jelentőségű erőművet. Ebben a témában természetes szövetségesünk a testvéri Lengyelország, amelynek villamosenergia-ellátása jelentős részben szénerőművekből történik.

Hazánk vetőmag-nagyhatalom

Magyarország évi 100 milliárd forintot meghaladó exportjával a 6. legnagyobb vetőmag exportőr a világon - ez derül ki a szakmai szövetség közleményéből, amely beszámol arról, hogy a terméktanács elnökévé a küldöttgyűlés egyhangú szavazatával ismét Takács Gézát választották meg. Neki tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

2018. május 30.

 

- Elnök úr,  Ön 1997 óta tölti be ezt a tisztséget, mostani megbízatása 2023-ig szól. Még 1974-ben, a martonvásári kutatóintézet vetőmagüzemében kezdte pályafutását. 1986-ban részt vett a bábolnai IKR vetőmag programjának létrehozásában és az ágazat irányítója volt 2010-ig. Azóta a Hungaroseed Kft. ügyvezetőjeként dolgozik. Terméktanácsi működése milyen szakmai hozamot jelentett vállalatvezetői működéséhez?

- A Hungaroseed elsősorban a keleti piacokra történő vetőmag előállítását végzi, amelynek exportőre a Woodstock Kft. Az én feladatom konkrétan a vetőmag fizikai előállításának megszervezése. De fontos a vetőmagos tapasztalatok ismertetése, átadása is. Ennek kapcsán sok országba eljutottam, ahol a magyar vetőmag propagálására nyílt kiváló lehetőség. Mint a szövetség elnöke valójában más magyar vetőmagos vállalkozások termékeit sikerült ismertetnem potenciális vevőkkel. Nem volt nehéz dolgom, hiszen a rendszerváltás előtti időkben nagyon komoly mennyiségű szaporítóanyag került az akkori Szovjetunió területére és szerzett hírnevet magának. Az azóta eltelt időben  - miután a rendszerváltás után évekre Magyarországból abbamaradt a vetőmag szállítása - más országok vetőmagos cégei foglalták el helyünket. Igaz az a mondás - és ez sajnos ma is jellemző -, egy régi piacra nehezebb visszajutni, mint újat szerezni. Szerencsére azonban több cég is komoly erőfeszítést tett a piacokra történő visszajutás érdekében. Ezen kívül potenciális piacok azok az országok, ahol az élelmiszer ellátás még mindig komoly probléma. Természetesen itt nemcsak maga a vetőmag fontos, hanem a termesztéssel, a technológiával kapcsolatos szakmai  tudás átadása is.
 

- A 130 ezer hektáron zajló magyar vetőmagtermelés értéke eléri az évi 190 milliárd forintot, és az ágazat szereplői kiszolgálják a több mint 4 millió hektáros magyarországi gazdálkodás igényeit. Ennek a szakmai teljesítménynek a növeléséhez milyen külső tényezők szükségesek?

 

- Ma már nincs olyan piac, ahol a nemzetközi (elsősorban multinacionális) cégek ne lennének jelen. Viszont vannak olyan speciális területek, ahol a magyar nemesítvények versenyképesek, sőt   sok esetben a legjobbaknak minősülnek. De igaz az a mondás, hogy a jó bornak is kell cégér! A szövetség megpróbál lobbizni annak érdekében, hogy ezek a törekvések komolyabb támogatást kapjanak. Egyrészt itthon a nemesítés (a multinacionális cégek komoly anyagi forrásokat fordítanak a fejlesztésre, míg itthon a nemesítőházak zömében állami cégek, az ismert költségkeretükkel), másrészt a piacra jutás igényelne nagyobb támogatást. Bízunk benne, hogy az új agrárminiszter többet tesz ennek érdekében, mint elődei.

- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. A magyar termesztési kultúrát hogyan gazdagítja, hogy a Vetőmag Szövetség Szakmaközi Szervezetnek és Terméktanácsnak 884 tagja van, akik évente több mint 100 különböző fajból, csaknem 1500 fajta vetőmagot állítanak elő?


- Mi azt mondjuk, hogy a vetőmag, az azzal történő foglalatosság a szakma csúcsa. Egyrészt jól kell látni a jövőt (hiszen egy nemesítői munka eredménye a kezdettől legalább 10 évre mutatkozik meg), másrészt alaposan "el kell mélyedni a tudományban". És ez nemcsak kizárólag a szakmai tudást jelenti, hanem széleskörű egyéb tudást, fogékonyságot az újra, a változtatásra. 

Kép: Szellő Gábor felvétele

A Szent Korona rejtélyei

Az Országház Könyvkiadó gondozásában megjelent A magyar Szent Korona és a koronázási jelvények című kötet. A szerző Dr. Tóth Endre régész-professzor, a téma egyik legkitűnőbb és legelismertebb szakértője. Neki tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

2018. május 24.

- Professzor úr, a mű több évtizedes kutatómunka eredménye. Miből érezte, hogy ennek a különleges spirituális hátterű tárgynak a megismerésére egy életpályát érdemes és kell szánni?

- Az, hogy a Szent Koronával és a koronázási jelvényekkel évtizedeken keresztül foglalkoztam, a kezdetet  tekintetve a véletlennek köszönhető. Római korral foglalkozó régésznek készültem, régészet és történelem szakot végeztem. A képzésnek megfelelően a többi korszakkal is megismerkedtünk. Másodéves koromban a középkori tárgyú szemináriumot László Gyula vezette. A kijelölt témák közül számomra a Szent Korona és a koronázási jelvények voltak legszimpatikusabbak. Így kezdődött érdeklődésem a Szent Korona iránt. László Gyula a dolgozatomat jónak találta, mert később az államvizsgán és a doktori vizsgán is a koronázási jelvényekről kérdezett tőlem. Az 1990-es évek elején a Magyar Nemzeti Múzeumban én lettem a koronázási jelvényeket őrző terem felügyelője. Ekkor került sor a koronázási jelvények fényképezésére.  A több hetes munka alkalmával, amikor Szelényi Károly készítette a felvételeket, alaposan meg tudtam figyelni a Szent Koronát és a koronázási jelvényeket. Ezután intenzíven foglalkoztam a Szent Koronával, amelynek első szakmai eredménye az apostolokat ábrázoló lemezek feliratainak vizsgálata volt. Ez jelentette a későbbi publikációk nyitányát, bár a koronázási palást ikonográfiájával már korábban is foglalkoztam. A későbbiekben a Szent Korona és a jelvények tárgytörténetének vizsgálata volt a célom, és annak megállapítása, hogy a koronát IV. Béla uralkodásától kezdve miért nevezik szentnek. Az nyilvánvaló volt számomra, hogy a jelvények tárgytörténete mellett szükséges és fontos művelődéstörténeti, kulturális hátterük megismerése.  E vizsgálat eredményezte azt a következtetést, hogy a királyavatási szertartásnál nem a jelvények eredetének és átadásának volt elsődleges jelentősége, hanem a szentelt olajjal történő felkenésnek, amit csak a pápa engedélyezhetett. A szertartást az önálló egyházszervezettel rendelkező ország érseke végezte két püspök segédletével. Hogy ezt végre lehessen hajtani, ahhoz létre kellett hozni a magyar egyházszervezetet. Ez jelentette egyúttal az önálló magyar királyság megalakulását: a korabeli Európában azt az államot tekintették függetlennek, amelynek önálló egyházszervezete volt. Jelentőségét jól mutatja, hogy a császár, a francia és az angol király mellett akkor Európában csak Istvánon végezték el a felkenés szertartását. A királyavatás szertartása az utódok számára IV. Károly koronázásáig természetes volt.

Kérdés volt számomra, hogy a koronázási jelvények közül mi kapcsolódik a szentté avatott első királyhoz. Az eredetileg miseruhának készült koronázási palástról a felirata árulja el, hogy I. István és felesége, Gizella készíttette. A jogaron nincs felirat, viszont a különleges formája miatt jól keltezhető I. István korára. Kérdés volt, hogy a Szent Koronának melyik része kapcsolható Szent Istvánhoz. Bizonyítani lehetett, hogy a keresztpántok apostolképei olyan liturgikus tárgy (díszes könyvtábla, hordozható oltár sa többi) részei voltak, amely Itáliában készült, és I. István feltehetőleg a pápától kapta.  Következtetni lehetett arra, hogy a koronázási jelvényeket a XII. században aszerint választották ki a kincstárból, hogy mennyiben kapcsolódtak az akkor már szentté avatott István király személyéhez. A kiválasztás időpontját eldönteni nem tudjuk. Leginkább Kálmán királyhoz köthető, aki különösen tisztelte Szent Istvánt. Ő is a székesfehérvári bazilikában temetkezett, egyik ikerfiát István névre kereszteltette, és Hartvik püspökkel megíratta Szent István életrajzát. A koronát Szent István személyéhez köthető apostol-képek tették szentté és a „szent” jelző IV. Béla uralkodásától kezdve a korona állandó jelzőjévé vált.  

- A 432 oldalas kötetben újonnan készült, hihetetlenül részletgazdag fotók mutatják be nemzetünk legértékesebb műkincs-együttesét: a nagyközönség most először tekinthet meg száznál is több új és nagyfelbontású képet a Szent Koronáról, valamint a koronázási jelvényekről. Várható-e, hogy ezek a képek magát az olvasót is saját, személyes fölfedezésekhez segítik: olyanokhoz, amelyekkel esetleg Önt is meglephetik?  

- A Szent Koronáról és a koronázási jelvényekről néhány évvel ezelőtt új,  nagyszerű fényképfelvételek készültek. A nagyított képekből látszik, hogy a rekeszzománc-képeket  készítő ötvösök milyen kitűnő munkát végeztek, hiszen a képek sokszoros nagyítást is elbírnak. A felvételek rengeteg mindent elárulnak a korona készítéséről: a finom rekeszzománc-technikát, a képek közötti stíluskülönbségeket, a korona összeszerelési módját, javításokat és sérüléseket. A monográfia elkészítése során arra törekedtem, hogy minden szempontot megvizsgáljak és válaszolni tudjak rá. Ehhez a munkához kétségkívül sokat segített az, hogy a jelvényeket saját szemmel is vizsgálhattam. Két másik tényező azonban ugyanennyire fontos a jelvények tanulmányozásánál. Figyelembe kell venni a korona és a jelvények időrendjével egyidős ötvöstárgyakat, rokon emlékeket. Továbbá a Szent Korona jelentőségét a tárgy korának a műveltségi hátteréből lehet eredményesen értelmezni. Mindazok a jellegzetességek, amelyek a koronán megfigyelhetők: a részekből való összeállítás, a szabálytalanságok, a szétvágás, a kereszt ferdesége, mindaz,  ami a mai ember számára szokatlannak és érthetetlennek tűnhet, a régmúlt vallásos embere számára nem volt az.  Ezek  ismerete és vizsgálata nélkül a jelvények vizsgálatában sem lehetne eredményre jutni.  

Természetesen vannak olyan kérdések, amelyeket nem lehetett eldönteni, vagy szükséges a további vizsgálat. Nem lehet tudni azt, hogy a koronáról 1551-ben levett kereszt hol volt felszerelve a koronára. Talán a ma látható kereszt helyén állt. Nem foglalkoztam a görög korona (Dukasz korona) ikonográfiájával. Erre ebben a munkában nem volt szükség, a görög korona a bizánci császár és Géza képével felszerelve, menyasszonyi koronaként,  I. Géza feleségével készen került Magyarországra.

 

- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. A mai magyar fiataloknak miért kell megismerniük a Szent Korona keletkezésének rejtélyeit?

- A magyar középkorból, különösen az Árpád-ház királyaitól alig maradt ránk személyükhöz kapcsolódó tárgy. Szinte csak olyan tárgyak maradtak meg, amelyek valamilyen módon külföldre kerültek. Az Árpád-ház és a középkori magyar állam egyedüli emlékei  a féltve és gondosan őrzött Szent Korona és a koronázási jelvények. Történeti hátterük a középkori magyar történelmet és kultúrát teszik megismerhetővé. Segítenek felismerni a keresztény magyar államalapítás jelentőségét. Rávilágítanak annak történeti körülményeire, feltételeire és következményeire. A jelvényekkel való foglalkozás a középkori magyar vallásosság és művelődés számos részletét hozza közelebb hozzánk. Mindezen túl az 1256-tól szentnek nevezett korona és a hozzá tartozó jelvények a magyar államiság maradandó jelképei, amelyek mintegy kifejezik, hogy „Megfogyva bár, de törve nem, Él nemzet e hazán.”

2018. Pünkösdjén                                                     

A globális SZDSZ diktál

Bogár László szerint a magyar társadalom tudatos eladósítása már 1968 és 1973 között elkezdődött. Az adósságszolgálatként a globális pénzhatalmi rendszer kiszivattyúzta kamat, valamint a hazánk területén ideiglenesen állomásozó multinacionális vállalatok által kiszivattyúzott profit teljes értéke az elmúlt fél évszázad során legalább hatszázmilliárd dollárra tehető, amivel nagyjából felére csökkent az ország anyagi értelemben vett nemzeti vagyona. Erről kérdezte őt a Présház Hírportál.
2018. május 8.

- Professzor úr, a pénzügyi veszteségnél is súlyosabb, a szó szoros értelmében felbecsülhetetlen az a kár, amely a népességünkben és egészségvagyonunkban keletkezett, és amit a lelki, erkölcsi, szellemi lepusztulás jelent. Ezek a korosztályok a szó szoros értelmében a saját bőrükön érezhették, hogy miként is működik a globális kollaboránsok pusztító ereje. A luxusvillában élő, hatalmas bankbetéttel rendelkező globális kollaboránsok azonban a sajtót is kezükben tartják. Hogyan leplezhetők le, s válnak azonosíthatóvá név szerint a közvélemény előtt mégis?


- Ez az egész kérdéskör a rendszerváltozási folyamat egyik legkényesebb eleme. De nyugodtan mondhatnánk azt is, hogy valójában az elmúlt fél ezer év egész globális „világrendszer-váltásának” legkényesebb pontja is egyben. A saját létezését is tagadó globális szuperstruktúra kényszerítette a Nyugat szakrális kultúráját arra, hogy néhány évszázad alatt deszakrális civilizációvá alakuljon át. Ráadásul ez a deszakrális civilizáció agresszív módon globálissá tágult, és tágul ma is tovább, ezzel kikényszerítve az egész világ ilyen értelemben vett „nyugatosodását”. Így tehát a világ minden pontján ugyanaz volt és lesz is az alapkérdés, és ez nem más, mint az, hogy miként viszonyuljunk ehhez a mindezt vezérlő „nem létező” világerőhöz. Az egyik póluson azok vannak, akik úgy vélik, hogy csak az állandó védekezés és intenzív szembeszállás lehet az egyetlen lehetőség. Ezzel is legfeljebb lassítani tudjuk a „birodalom” folyamatos térnyerését, a lokalitásokat kifosztó pusztító stratégiáját. A másik póluson azonban egy olyan vélemény-nyaláb alakult ki, amelynek lényege az, hogy csak e globális birodalommal való készséges együttműködés, sőt teljes behódolás lehet ez egyetlen helyes út. Tévedés ne essék, ennek is lehet valamilyen belső logikája, és ez talán az, hogy a birodalom a természeti törvények erejével fejti ki hatását, így vele szemben minden ellenállás teljesen hiábavaló, úgyis csak ő győzhet. (Ahogy József Attila írta 88 évvel ez előtt „fegyvert ragadni gyengeség, megöl az ellenség, és megver…..jogállamban pénz a fegyver.”) És lássuk be, az elmúlt évszázadok, de talán évezredeket is mondhatnánk, sajnos inkább igazolják ezeket a nézeteket, mint nem. Ám az is igaz, hogy mindez a lokalitások népessége döntő többségének a gyorsított lepusztulását, végső soron a lokalitás teljes pusztulását idézi elő. Ráadásul, és a kérdés nyilván erre irányul, mindez lehet egyszerűen cinikus magyarázó ideológia is, ami csak arra szolgál, hogy elfedje a lényeget, hogy felmentést adjon a gátlástalan és permanens hazaárulásra. Kisiskolás koromból emlékszem arra, hogy a „hetes” egyik legkülönlegesebb privilégiuma az volt, hogy húzott a táblán egy függőleges vonalat, és az így létrejövő két oszlop egyike fölé az írta, hogy JÓK, a másik fölé meg azt, hogy ROSSZAK. Én a lelkem mélyén már akkoriban hat-nyolcéves koromban is éreztem, hogy ez így valahogy nagyon nincs rendben. Nem azért, mintha nem hittem volna abban, hogy a világban igenis van jó és rossz, amit egyébként ma még inkább hiszek, hanem azért, mert homályosan már akkor is úgy véltem, hogy a jó és a rossz a világban nem egy nagyon egyszerű függőleges vonallal válik ketté, hanem sokkal bonyolultabb módon. (Ha már gyermekkori élményeknél tartunk, akkor inkább valahogy úgy, mint amikor sűrű viszkózus fehér festékbe vörös festéket öntünk, és lassan kevergetni kezdjük, különleges alakzatokat létrehozva így.) Én is nagyon sokszor éreztem keserűséget, dühöt, indulatot az elmúlt évtizedek során, és szívesen összeírtam volna egy-két „listát” azokról, akikről pontosan tudom, hogy cinikus, gátlástalan gazemberséggel segítették kifosztani saját népüket, legfőképpen azért, hogy ezzel saját hedonista vágyaikat még jobban kielégíthessék. Mégis úgy érzem, hogy talán mégsem az ilyen „listák” készítése és nyilvánosságra hozása volna a legfontosabb feladatunk. Ennél fontosabbnak érzem azt, hogy egyrészt minél pontosabb képünk legyen arról, hogy miként is korrumpált (és korrumpál ma is) a „birodalom”, és hogy megértsük ennek a sok ezer év óta tartó ördögi „lélek-ölési” folyamatnak a lényegét. És, ha megértettük, akkor talán mindnyájan rádöbbenünk arra, amit a Hamvas Béla a Patmosz-ban olyan megrendítő pontossággal írt le, hogy ma is csak beleborzongani tudunk. Ezt írja: „…Kierkegaardnak „Az idő bírálata” című tanulmánya kezembe került. Nincs társadalom, nincs állam, nincs költészet, nincs gondolkozás, nincs vallás, ami van: romlott és hazug zűrzavar. Pontosan így van, gondoltam. De ennek valamikor el kellett kezdődnie. Elkezdtem keresni a sötét pontot. A proton pszeudoszt, vagyis az első hazugságot… Visszafelé haladtam a múlt század közepétől a francia forradalomig, a felvilágosodásig, a racionalizmusig, a középkoron át a görögökig, a héberekig, az egyiptomiakig, a primitívekig. A válságot mindenütt megtaláltam, de minden válság mélyebbre mutatott. A sötét pont még előbb van, még előbb. A jellegzetes európai hibát követtem el, a sötét pontot magamon kívül kerestem, holott bennem volt…” Akárhogy is kerülgetjük tehát, szembesülnünk kell azzal, hogy elárulni sajnos csak azt a hazát lehet, amely lelkileg már meggyengült. Ezt kell megértenünk, és lassú, türelmes munkával visszafordítanunk.

 

- "Ha nem akarjuk, hogy a most megjelenő új SZDSZ megint végzetes csapdába csalja a gyanútlan magyar fiatalok százezreit, akkor cselekednünk kell" - írja Ön. Konkrétan milyen cselekvésre céloz?

 

- Ahogy az előző válaszomban már jeleztem, ez a cselekvés nem látszik túl egyszerű feladatnak, mert a lélek-ölés már igen mélyre hatolt, és mindnyájunkban ott van a hitnek valami olyan megrendülése, meggyengülése, amit nagyon pontosan meg kell ismernünk ahhoz, hogy valóban cselekedni tudjunk. Egyetemi oktatómunkám során gyakran találkozom és beszélgetek olyan fiatalokkal, akik ezt a dilemmát azzal a nagyon egyszerű csapdahelyzettel ábrázolják, amit a mindnyájunkban benne lévő „élet-üzemeltető” lény, és a magát a „mindenséggel mérni” készülő Isten-képmása szakrális lény közötti feszültség ír le. Vagyis azt mondják el, hogy a lelkük mélyén látják és értik, hogy mi zajlik a világban, és azt is sejtik, hogy mi volna a feladatuk, de közben „valahogy meg is kellene élni” családot alapítani, gyerekeket nevelni. És a pénz „odaát van” tanár úr, mondják kényszerű, szomorú iróniával. És ennek az „odaát”-nak az ura, akárcsak Ady számára a Disznófejű nagyúr, mindnyájunk felett uralkodó brutális fegyelmező hatalomként van jelen. A probléma azonban lélektanilag ennél is bonyolultabb és gonoszabb, mert a diákjaim azt is megvallják, hogy senki sem szeret tartósan megalkuvó erkölcsi roncsként tekinteni önmagára, aki a közvetlen megélhetésért cserébe cinikusan feladja az elveit. Ezért a „kognitív disszonancia redukció” Leon Festinger által leírt mechanizmusa előbb vagy utóbb működésbe lép, és meggyőzzük magunkat, hogy valójában mégis csak helyénvaló dolgokat cselekszünk akkor, amikor nyilvánvalóan megalkuvás, gyengeség, gyávaság és hitványság mindaz, amit teszünk. A rendszerváltók nemzedéke, ahová magamat is sorolni vagyok kénytelen, hisz nyolc évig parlamenti képviselő és nyolc évig politikai államtitkár voltam, előbb meg kellene, hogy vallja a közös bűnt. Mármint, hogy többnyire se tudásunk, se bátorságunk nem volt azt tenni, amit kellett volna. Ahogy a Szentírás mondja, „az ki megvallja és elhagyja a bűnt, az könyörületességet nyer ennek általa”, de ehhez meg kell(ene) vallani és el kell(ene) hagyni ezt a bűnt, és erre nem nagyon történt kísérlet. A rendszerváltás minden aktív részvevője úgy tekint magára, mint aki mindenféle értelemben a lehető legjobbakat vitte volna végbe, ráadásul úgy, hogy a kezdetektől mostanáig ugyanazon elvek mentén ugyanazt a gyakorlatot követte, ami nyilvánvaló képtelenség. Amikor azt mondom, hogy cselekednünk kell, akkor ezen legelőször is azt értem, hogy a rendszerváltók nemzedékének drámai pontossággal el kellene beszélni ezeket a nagyon kényes „történeteket”, ám ehhez megértő szeretettel, hittel és bizalommal teli lelki, erkölcsi, szellemi tér kellene, ami nemcsak, hogy nincs, hanem éppen ennek az ellenkezőjétől szenved a nemzet. És egy ilyen helyzetben a fiatal generációk nagyon kiszolgáltatott és sebezhető állapotban vannak. A harminc évvel ezelőtt „legyártott” és sokáig a globális birodalom lokális „csúcsfegyvereként” működtetett SZDSZ-t mint irritáló, élő bűnjelet „visszavonta” ugyan a globális SZDSZ, de láthatólag újra és újra kísért a belőle képződött („képzett”) áttétek egyre fenyegetőbb jelenléte. Ezek az áramvonalasított „new-SZDSZ” klónok a Facebook és Twitter nemzedékek számára egyre inkább a világ egyetlen lehetséges értelmezési logikájaként jelennek meg. Térnyerésük valójában sokkal veszélyesebb, mint amilyennek az „itt is most”-ban látjuk. Egy-két évtizeden belül ugyanolyan csapdába csalhatják a mai fiatalokat is, mint az 1990-es választókat. Olyan átfogó stratégiára van (volna!) tehát szükség, ami ebben az internetes „univerzumban” (angolul „cyber-space”)  sokkal tudatosabban és aktívabban venné fel a harcot a narratíváknak ebben a globális háborújában, ami, ahogy ez ma kinéz,  újabb „százéves háborúnak” ígérkezik.

 

- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Ezt a fölfedezést azonban nehezíti, hogy - mint a sajtóban megjelent - egy neves állami kulturális intézmény az úgynevezett "balliberális kifizető-műhellyé" vált, azaz a magyar adófizetők pénze szélsőséges "alkotókhoz" áramlik. Mit tehet ellenlépésként a civil Magyarország?

 

- Ez a súlyos helyzet is azt jelzi, hogy milyen veszélyes csapdában vagyunk. A globális hatalmi szuperstruktúra különös gonddal ügyel arra, hogy a kulturális rendszer egésze mindig az ő közvetlen ellenőrzése alatt maradjon. Politikai rendszerek, kormányok miniszterek jönnek-mennek, de ezek a struktúrák mindig maradnak. Például a Magyar Tudományos Akadémia, vagy a Magyar Akkreditációs Bizottság, (amely dönt arról, hogy a magyar egyetemeken mit és hogyan szabad tanítani,) tehát azok a nagy-rendszerek, amelyek valójában rejtett „tudás-meghatározó” hatalomként működnek, az elmúlt évszázad során mindig kizárólag a globális hatalmi rendszer, és „balliberális” lokális kiszolgálóik kézi-vezérlésével működtek, és ebben egyelőre nem látszik semmiféle változás. (És mivel ezt a rendszert senki nem ellenőrzi, mert a végrehajtó hatalomtól „független” működésüket a globális SZDSZ garantálja, így hatalomgyakorlásuk egyértelműen diktatórikus.) A változás elmaradása érthető, de nem menthető. Érthető, mert, ahogy a CEU-ügy is mutatta, azonnal globális konfliktus lesz abból is, ha egy legitim, ráadásul kétharmados többséggel megválasztott kormány egyáltalán csak óvatosan gyakorolni szeretné az őt egyébként természetesen megillető (végrehajtó hatalom szerepéből adódó)  jogokat. Másrészt a legfelső államigazgatás egész rendszere az uralmi „szakszerűségnek” azokra az „alapelveire” kénytelen épülni, amit szintén globális diktátumként kell elfogadnunk. Ezzel óvatosan arra szerettem volna célozni, hogy, ha „színvonalas” munkaerőt akar egy miniszter, akkor ez a „színvonal” egyúttal a globális SZDSZ által diktált paraméterekre épülő színvonal lesz, szóval csiki-csuki. Van kiváló és elismert szaktekintélynek örvendő emberem, de egyúttal az is garantált, hogy a globális pecséttel elismert szaktekintély a globális mintázatok által diktált irányt követi majd, és ezzel a kör bezárul. Hogy milyen brutális a megtorlás, ha egy valóságos szaktekintély a magyar nemzet nevű lokalitás nemzetstratégiai érdekeinek szolgálatába kívánja állítani tehetségét és tekintélyét, azt megrendítő módon élhetjük most át az Emberi Erőforrások Minisztériumának leendő vezetője körül azonnal örvényleni kezdő diskurzus-tér kapcsán. Kásler Miklós nemzetközi hírű szaktekintély, tiszteletre méltó ember, most mégis már kinevezése előtt a legembertelenebb és legalantasabb támadások kereszttüzébe került. Vagyis a globális kiválasztó hatalom már azt is megtorolja, ha egyáltalán felmerül annak lehetősége, hogy az emberi minőségeket újrateremtő rendszer nem teljesen a globális SZDSZ ellenőrzése alatt fog működni. Kásler Miklós példája, és helytállása jelzi, hogy milyen felfoghatatlan dimenziójú nemzeti szellemi energia mozgósítására lesz szükség, ha nemcsak „felfedezni” akarjuk saját kultúránkat, de szívós és kitartó munkával lépésről lépésre vissza akarjuk szerezni ezt a saját kultúránkat, mint az önmagunkkal való történelmi azonosság legfontosabb, legmélyebb alapját. Ha az elmúlt nyolc év főként az anyagi alapjaink sikeres visszaszerzéséről szólt, akkor a következő nyolc évnek a szellemi alapjaink visszaszerzéséről kellene majd szólnia.

Mit ér az örökség, ha magyar?

Az emberélet útjának felén túl annyi bölcsességgel rendelkezik már a magamfajta öreg gyümölcsész is, hogy nem keresi az alapvető etikai kérdésekre adandó állandó válaszokat. Bár könnyen lehet, hogy az efféle bölcselkedés valójában – gyávaság. Félelem attól, hogy a bizonyosság tönkreteheti az ember maradék illúzióit.

 

Van azonban úgy, hogy moralizálás nélkül kell szembesülni a valósággal.

Az elmúlt időkben egyre többször merült fel bennem a kérdés: mit ér egy nép öröksége?

A szomszédos népekre tekintve, vagy Európát és a nagyvilágot vizsgálva, azt tapasztaljuk, hogy végül is mindez valójában nem kérdés.

Minden nép, de akár közösség elsősorban saját öröksége által azonosítja be magát és büszke rá, hogy tradíciót sajátjának tekintheti és védheti. Ha kell, minden áron – összes intézménye és szabad választói révén. .

De vajon mit ér egy örökség – ha magyar?

Erre már, fogalmazzunk diplomatikusan, bonyolult a válasz. Különösen, ha számba vesszük az elmúlt évtizedekben hagyományaink ellen elkövetett bűnöket is.

Nem ma, régen volt, amikor rácsodálkoztam Göcsej néprajzának egyedi világára és menteni kezdtem a még menthetőt.

Megpróbáltam megőrizni, többek között, saját térségünk gyümölcsészeti hagyományait. Felkutattam a régi fajtákat, beoltottam és létrehoztam előbb Göcsej régi gyümölcsfajtáinak génbankját. Az idő múlásával bővült az Őrség, később Hetés anyagával – végül hosszú évtizedek alatt az egész Kárpát-medence régi fajtái gyűltek egybe.

Hatalmas összefogással sok-sok jóakaratú ember segítségével sikerült létrehozni a Tündérkert-mozgalmat és a legnagyobb pusztítások közepette a régi magyar gyümölcsfajták valaha volt legnagyobb gyűjteményét. (A Gyűjtemény: több mint 3000 fajtát gyűjtöttem be és ültettem el a Pórszombat melletti Medes-hegyen – mára a fajták jelentős része termőre fordult.)

Viszont a felhőtlen „tündérmese” az idei télig tartott.

Előzménye az, hogy 2017 augusztusában környékünkön egy osztrák érdekeltségű vadásztársaság váltotta fel az eddigi hazai vadgazdálkodót. Mindaddig a vadgazdálkodó és a Gyűjtemény, vagyis köztünk semmilyen vadgazdálkodásból eredő probléma nem merült fel.

Időben tájékoztattam az augusztus óta birtokban lévő társaságot a Gyűjtemény genetikai és kulturális értékeiről, sőt, be is jártuk a gyűjteményes kerteket. Az osztrák érdekeltség, azonban, rögtön az első évében abszolúte semmit nem tett a vadkár megelőzése érdekében.  A vadgazdálkodás kimerült a vadászatban – így a 2017/18-as tél folyamán a Gyűjteményt 4 kertjét igen súlyos, vadkár érte! (Összesen 11 kertben őrizzük a fákat). A megelőzés érdekében természetesen minden területet bekerítettünk – sőt egyedileg is védtük a gyűjtemény egy részét; amennyire erőnkből telt. 

Az emberélet útjának felén túl annyi bölcsességgel rendelkezik már a magamfajta öreg gyümölcsész is, hogy nem keresi az alapvető etikai kérdésekre adandó állandó válaszokat. Bár könnyen lehet, hogy az efféle bölcselkedés valójában – gyávaság. Félelem attól, hogy a bizonyosság tönkreteheti az ember maradék illúzióit.

 

Van azonban úgy, hogy moralizálás nélkül kell szembesülni a valósággal.

Az elmúlt időkben egyre többször merült fel bennem a kérdés: mit ér egy nép öröksége?

A szomszédos népekre tekintve, vagy Európát és a nagyvilágot vizsgálva, azt tapasztaljuk, hogy végül is mindez valójában nem kérdés.

Minden nép, de akár közösség elsősorban saját öröksége által azonosítja be magát és büszke rá, hogy tradíciót sajátjának tekintheti és védheti. Ha kell, minden áron – összes intézménye és szabad választói révén. .

De vajon mit ér egy örökség – ha magyar?

Erre már, fogalmazzunk diplomatikusan, bonyolult a válasz. Különösen, ha számba vesszük az elmúlt évtizedekben hagyományaink ellen elkövetett bűnöket is.

Nem ma, régen volt, amikor rácsodálkoztam Göcsej néprajzának egyedi világára és menteni kezdtem a még menthetőt.

Megpróbáltam megőrizni, többek között, saját térségünk gyümölcsészeti hagyományait. Felkutattam a régi fajtákat, beoltottam és létrehoztam előbb Göcsej régi gyümölcsfajtáinak génbankját. Az idő múlásával bővült az Őrség, később Hetés anyagával – végül hosszú évtizedek alatt az egész Kárpát-medence régi fajtái gyűltek egybe.

Hatalmas összefogással sok-sok jóakaratú ember segítségével sikerült létrehozni a Tündérkert-mozgalmat és a legnagyobb pusztítások közepette a régi magyar gyümölcsfajták valaha volt legnagyobb gyűjteményét. (A Gyűjtemény: több mint 3000 fajtát gyűjtöttem be és ültettem el a Pórszombat melletti Medes-hegyen – mára a fajták jelentős része termőre fordult.)

Viszont a felhőtlen „tündérmese” az idei télig tartott.

Előzménye az, hogy 2017 augusztusában környékünkön egy osztrák érdekeltségű vadásztársaság váltotta fel az eddigi hazai vadgazdálkodót. Mindaddig a vadgazdálkodó és a Gyűjtemény, vagyis köztünk semmilyen vadgazdálkodásból eredő probléma nem merült fel.

Időben tájékoztattam az augusztus óta birtokban lévő társaságot a Gyűjtemény genetikai és kulturális értékeiről, sőt, be is jártuk a gyűjteményes kerteket. Az osztrák érdekeltség, azonban, rögtön az első évében abszolúte semmit nem tett a vadkár megelőzése érdekében.  A vadgazdálkodás kimerült a vadászatban – így a 2017/18-as tél folyamán a Gyűjteményt 4 kertjét igen súlyos, vadkár érte! (Összesen 11 kertben őrizzük a fákat). A megelőzés érdekében természetesen minden területet bekerítettünk – sőt egyedileg is védtük a gyűjtemény egy részét; amennyire erőnkből telt. 

A vadkár által elpusztított gyümölcsfák között volt néhány olyan fajta is, amelynek szó szerint utolsó egyedeit őriztük, ezek a fajták végleg elvesztek a magyar örökség számára!

Így a Porhanyós rétesalma – például. Ez a növényországi ajándék összesen 2-3 hónapig érett nyaranta, és az időben visszanyúló gasztronómiai hagyomány szerint még az a személy is tudta fogyasztani, akinek foga sem volt. Vagy a Pünkösd királya, amelyet tavaszvégen vettek elő az eltárolt búzából, és amelyik az  egyik legtartósabb magyar almafaja lehetett. Éréstől érésig tartották, tovább eltartható volt még a Húsvéti rozmaringnál is.  

Ezeknek a gyümölcsöknek már hírmondójuk sem maradt – a fajták végleg elvesztek a magyar pomológia számára.  

            A társaság a vadkár okozta pusztításra, midőn felvetettem nekik, hogy tudniillik a pusztítás anyaga szó szerint felbecsülhetetlen értékű anyag volt, úgy reagált, hogy ami fölbecsülhetetlen, azt nem is lehet felbecsülni. Tehát  – annak értéke sincs. Értsd alatta:  értéktelen.

Közben elmúlt a tél és közeleg a nyár.

Közeleg a gyümölcsérés ideje.

De most is a kellő és szükséges gazdálkodási morál helyett egyszerű garázdálkodási morálról beszélhetünk. És így nem kell prófétai jóstehetséggel sem rendelkezni, hogy belássuk: a Gyűjtemény hamarosan a megállíthatatlan pusztulás útjára fog lépni. De nemcsak ez a pótolhatatlan génbanki Gyűjtemény – hanem a helyi emberek és gazdák munkáját is ellehetetleníti a várhatóan igen jelentősnek ígérkező vadkár.

Nyugodtan föltehetjük hát a kérdést: mit ér az örökség – ha magyar?

Ha örökségünk valóban értéktelen és az ősökről ránk maradt tradíciót bárki, bátran és szabadon pusztíthatja, sőt kénye-kedve szerint garázdálkodhat vele – akkor megszámláltatott Szent István népének ideje a Kárpát-medencében.

De ellentétben, ha mindennek mégis van értéke, akkor nincs helye közöttünk azoknak, akik hagyományainkat nem tartják tiszteletben. Mert ha jön a nyár és megérkeznek a „vadak” – mindannyian kiszolgáltatottak leszünk.

Pórszombat, 2018. Szent György havában

                                            Kovács Gyula

Magyar Örökség-díjas (2015) erdész,

Kárpát-medence régi gyümölcsfajtáinak őrzője
MTI Fotó: Varga György

Reflexió:

Felháborító! Egyébként már csupán az is, hogy miként - s mi áron - került idegen kézbe ott a puska. Az nem egészen világos számomra, hogy ha megelőzés céljából bekerítették a kerteket, miként jutott be oda a vad. (Ámbár az is igaz: egy kifejlett szarvas át tud szökkenni egy másfél méter magas kerítésen, a vaddisznó pedig - hacsak nincs mélyen alábetonozva - egyszerűen áttúr alatta.) Szerintem egyébként a nemzet kulturális örökségébe tartozó, újraélesztett, "reliktum" gyümölcsfa-fajtákra ugyanúgy eszmei értéket kellene megállapítani, (lehetőleg minél magasabbat), mint a természetvédelmi oltalom alatt álló vadakra, madarakra, növényekre ill. növénytársulásokra (pl. túzok, réti sas, földi kutya, rákosi vipera, mocsári kosbor stb., stb.), s keményen bevasalni a károsítón a kártétel teljes összegét - ha nagy mellényű külföldi valaki, ha "csupán" hazai akárki. (A pénzéből bármelyiknek kitelne: a vadászat - akárcsak hajdan - ma sem a kis jövedelmű köznép passziója.) Ebben azonban a törvényhozásnak kell lépnie. Amíg nem késő. 

Isten éltesse tetszhalott gyümölcsfáink feltámasztóit!

                                                             Buda Ferenc

                                                             Balassi-kardos költő

Nemzeti Könyvtár

Emlékiratok, énregények, memoárok zárják a Nemzeti Könyvtár sorozatát, amelynek utolsó köteteit csütörtökön mutatták be az Országházban. Gróf Széchenyi István Naplóját Pozsgai Zsolt szerkesztette. A drámaírónak tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

2018. március 2.

- Mester, az eredeti kötet az a mű, amely sok embernek megvan, de csak kevesen olvasták a nehéz szöveg, az ismeretlen adalékok, nevek és jegyzetek miatt. Ön ezért az eredeti szövegből kivette a már nehezen kontextusba helyezhető részeket és kevésbé érdekes történeteket, így "egy hosszú monodrámát" írva. Miért serkentőek ma is a legnagyobb magyar 150 évvel ezelőtt írt gondolatai?

 

- A "régi magyarok" nem azért írtak naplót, hogy megjelentessék majd. Így tehát nem az olvasónak készült. Önmaguk akarták visszakeresni, mint egy naptárban az emlékeiket, a bizonyosságokat. Széchenyi István naplója is ilyen, mindenről olvasni benne, hol és mikor, melyik este kivel vacsorázott, mit, és utána rosszul lett az ételtől, vagy sem. Viszont néha az alkotók elfeledkeznek a praktikumokról, és ha nem tudják másnak elmondani hirtelen támadt, legtöbbször lázas gondolataikat, vagy csak ki akarják magukból írni a sérelmeket – az is megtörténik. Ez a napló eredetileg több ezer oldal, amelynek egy része érdektelen a mai olvasó számára. Ha ezektől megtisztítjuk az anyagot, akkor egy rendkívül impulzív belső drámát kapunk. Valóban drámaírónak való munka volt ez, hiszen egy lélek-ívre kellett felfeszíteni a szövegeket, hogy aki ma olvassa, egy izgalmas, érdekfeszítő művet kapjon. És sikerült az évszámokat is úgy letisztázni, hogy könnyű legyen eligazodni. Ha valakit csak az érdekel, hogy 1848. március 15-én mit írt Széchenyi, milyen gondolatokat fogalmazott meg, könnyen megteheti. De érdemes végigolvasni, mert olyan képet kapunk a "legnagyobb magyarról", ami tökéletesen közel hozza hozzánk. Sokkal könnyebb megérteni cselekedeteit, viszonyát a kortársakhoz, természetesen elsősorban Kossuthoz. És a forradalom utáni időkben leírtak is döbbenetes erővel tanúskodnak a kiábrándultságról, az állítólagos elmebajról. Amikor egy jeles színészünk eljátszotta jó tizenöt évvel ezelőtt Széchenyit mozifilmen, biztosan nem tiltakozott volna az öngyilkosság megjelenítése ellen – ha elolvassa rendesen a naplót. Széchenyi végzete teljesen egyértelmű volt, és az oda vezető út is, ha a lényegre koncentrálunk.

 

- Megjelent a száz kötet, legalább ötvennek Ön írta az előszavát, vagy szerkesztette, megjelent száz szép könyv a magyar szellemtörténetből. Miért hallgatja agyon ezt a fontos tényt a hatalmas pénzzel megfizetett közszolgálati csatorna?


- Lassan kezd nagyon elegem lenni abból, hogy mindaz az értékrendszer, ami most például a Nemzeti Könyvtárban megtestesült, érdektelen a média számára. Pázmány Pétertől Rejtő Jenőn át Habsburg Ottóig rendkívül sokszínű szerzők művei jelentek meg, száz kötetben. Mindenféle szezon-politikai válogatás nélkül. Kerényi Imre nagyon vigyázott rá, hogy a válogatás során ne sérüljön semmiféle érdek, kizárólag az érték és mérték legyen az irányadó. Számomra ez boldogságos munka volt, nem csak a szerkesztés, hanem elsősorban az előtanulmányok, előszavak írása. Költők, utazók, jeles írók, antológiák, filozófusok Hamvas Bélától Szent-Györgyi Albertig, a héber költők antológiájától Szabó Dezsőig mind-mind egy újabb kihívás volt. Írni róluk valamiféle szubjektív beszámolót, irodalmat - de úgy, hogy a tényanyag se sérüljön, ez igen, ez férfimunka volt. Nem csak én örültem ezeknek az írásoknak, mások is, ezért jelenhetett meg a legtöbb tanulmányom külön kötetben is "Üzen velem valaki" címmel. Igyekeztem úgy írni ezeket, hogy az olvasó azt érezze, mikor bekopog a mű ajtaján, maga az író nyitja azt ki, és invitálja beljebb. Azt mondják hozzáértők, ez sikerült. Száz nagyon szép kiállítású kötet. És azt sem érdemli meg, hogy legalább a végén megkapja a méltó figyelmet? Sokszor maguk a szerzők is távol maradtak a könyvbemutatókról, mintha önmaguktól is el akarnának zárkózni. Úgy gondolom, ez szánalmas. Csupán mert a kormányzat támogatta ezt a nagyszerű sorozatot /ki a fene támogatta volna más?/ megijednek, távol maradnak. Ha valamelyik jogörököst felhívtuk, először a "nem lesz ebből baj?" idiotizmusával kellett megküzdeni. Elképesztő sérült lelki értelemben ez a nemzet. Persze erről az tehet elsősorban, hogy a könyvekről, a ciklikus megjelenésekről alig hallottunk hírt, igazán semmit. Pedig ezek a kötetek ingyen kerültek el a könyvtárakba, városokba és kis falvakba. Ahol már megszűnt a könyvtár, ott a polgármester szobájában voltak megtalálhatók. Egy nyírségi falu polgármesterénél járva láttam hiányosan a Nemzeti Könyvtár köteteit. Kiderült, azért hiányosan, mert a falu lakói ide járnak elkérni egyet-egyet, majd hozzák vissza. Könyvtárba járnak a polgármesterhez. Megkapta minden köznevelési, oktatási intézmény, kollégiumok, árvaházak, stb. Mi ez, ha nem köznevelés? Ha nem értékmentés? A legszebb visszajelzést egy antológiára kaptam, amelyet a sorozatban magam is szerkesztettem, klasszikussá vált, vagy elfeledett erdélyi írók novelláit gyűjtöttük össze, melyek a Hargita szellemében íródtak. És azt is hozzá kell tennem, hogy nem volt túlfizetve sem a sorozat, sem a szerkesztői gárda, sőt. De értelmes ügyet nagyon szívesen szolgál íróember, még áldozatok árán is. És mivel egyre kevesebb az érték, egyre jobban örül a lélek, ha mégis felszínre kerülhet. Szeptemberben még egy kötet megjelenik, belső címlapokkal, előszavakkal - a művek nélkül. Ez lesz a Nemzeti Könyvtár "kánona". Ugyanis akadt jó pár magyar író, aki az első megkeresésre nemet mondott akár arra, hogy a Nemzeti Könyvtár számára művet ajánljon /ugyanis minden címet egy-egy jeles, ismert embert kértünk ajánlónak/, akár arra, hogy a műve,  vagy az általa képviselt szerző munkája megjelenhessen. És milyen vad indulattal kérték ki néha maguknak, hogy szerepeljenek a Nemzeti Könyvtárban! Egy, a fiatal generációhoz tartozó, a közelmúltban "túldíjazott" költőnk egyszerűen azt mondta, nem ér rá megnevezni kedvenc szerzőjét, a művet, nem ér rá ajánlani a sorozathoz. Nem akarok a Nemzeti Könyvtárba bekerülni - ahogy leírom, képtelenség. Igazi abszurd drámai mondat. Ha nem lenne fájdalmas számomra ez az egész, azt mondanám: röhej. De vissza a kérdéshez: igen, vannak irodalminak gondolt műsorok, vetélkedők, ifjúsági csatorna, most már  kulturális csatorna - egyik sem tartotta fontosnak, hogy legalább a sorozat lezárásakor, a századik kötet megjelenése alkalmából méltó hírt adjon. Mindegy is. Nekem elég, ha abban a  szabolcsi faluban egy nemzettársam a Nemzeti Könyvtár egyik kötetét olvassa, amit a polgármestertől kért el.


 

- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Ehhez a civil mozgalomhoz hogyan zárkózik fel az állam a Nemzeti Könyvtár száz kötetével?


 

- Fedezd fel, és őrizd meg. A Nemzeti Könyvtár kötetei nem "hiánykönyvek", megjelentek máshol is régebben, vagy a közelmúltban. De egy kévébe kötése mindannak, amit nemzeti értéknek gondolunk - ez mindig fontos tennivaló. És ami ennél is fontosabb: nem csupán a könyvesboltok kirakataiban délcelegnek, hanem valóban eljutnak azokhoz, akikhez kell, mindazokhoz, akik ezt nemzeti létezésünk okán alapvetően megérdemlik. Őrizd meg az értéket, és add is át - ez számomra mindennél fontosabb élethívatás. A Nemzeti Könyvtár körüli munkám az elmúlt években erre adott lehetőséget. Köszönet érte.

MTI Fotó: Szigetváry Zsolt

Zseniális olvasók kellenek

Dunai Lolita címmel adta ki második regényét Végh Attila az Orpheusz Kiadónál. Az író-költőnek tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

2017. november 11.

 

- Mester, címválasztása könnyed hangvételt érzékeltet. Erre a látásmódra miért van szükség a második évezred második évtizedében?

 

- Nem törekedtem a könnyed hangvételre. Nabokov regényéről sem a könnyedség jut eszembe. Könyvem hőse Papp Kristóf, az öregedő festő, aki hasztalan próbálja élettel feltölteni műveit. Ez érthetetlen, hiszen technikai tudása tökéletes, szellemi élete mély. A lelke mégsem ér el a kezéig. A regényben nemcsak gyerekkora jelenik meg, hanem családi hátterére is fény derül, több nemzedékre visszamenően. Ha e múltbeli nyomasztó eseményekre gondolok, akkor a regény még akár sötétnek, borongósnak is mondható. No persze a sötétben pislákol némi fény: a szerelem mámora. Kristóf egyre fiatalabb lányokat szeret, és ez egyre mélyebben ássa alá festői világa moccanatlanságát. Végül, Dunai Lolitával megismerkedve megtörténik a csoda.

 

- Noha első regénye jelentős részben önéletrajzi ihletésű volt, itt visszavonja saját sorsának fordulatait. Miből gondolja, hogy ez a szerzői személyiség érésének jele?

 

- Igen, ez a regény kevésbé önéletrajzi jellegű - bár a megelőző, a Hogy szívedet kiürítsd sem volt igazán az. A korábbi regény világával nem szakítok, amit az is jelez, hogy hősöm a regény lapjain összefut az előző regény főhősével, Alapi Vincével, és összebarátkoznak. Mivel az előző könyv egy Faust-parafrázis volt, hangvétele szükségképpen volt egy árnyalatnyival teoretikusabb. A lét nagy kérdéseit a Dunai Lolita hőse már nem igyekszik megválaszolni, csak be akarja teljesíteni azt a (bal)sejtelmet, amit születése rá bízott. Ennyiben bölcsebb. Ha már a szerző személyisége nemigen érik, legalább a hősé érjen.

 

- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. A regény műfaja ma mennyire alkalmas arra, hogy a magyar fiatalokat bevonja ennek sodrásába?

 

- A regény hal meg utoljára. Érdekes, hogy manapság az emberek sem verseket, sem novellákat nem olvasnak, de regényt igen. Pedig egy regény több áldozatot követel. Ez talán azt jelenti, hogy az emberek szeretnék menekülőre fogni: elmerülni a párhuzamos valóságban. Ez az érthetetlen szokás a regényírónak kapóra jön: a szerzői öngyógyítás talán másokra is jótékonyan hat. A regényírók úri kedve, amely rávitte őket az alkotásra, talán ragályos: az olvasók úri kedvével találkozik. Ekkor történik meg a természetes csoda, a műélvezet. Mert az, hogy az író netán zseniális, önmagában nagyon kevés. Zseniális olvasókra van szükség.

Dallamban Az ember tragédiája

Operát alkotott Madách Az ember tragédiája című művére alapozva Dobos Attila zeneszerző. A zenemű bemutatásra vár, ám számos részletet már videóra énekeltek kiváló magyar művészek. Dobos Attilának tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

2017. november 9.

 

- Mester, noha mintegy fél évszázada  Ránki György már nekigyürkőzött ennek az irdatlan feladatnak, az a változat nem bizonyult sikeresnek. Ön milyen reménnyel indult neki az erőt próbáló leckének?

 

- Amikor gyanútlanul belekezdtem ebbe a valóban embert próbáló, heroikus feladatba, még nem tudtam, hogy már mások is jártak előttem az úton – és kudarcot vallottak. Most, amikor már az utolsó kottafejet is papírra vetettem, elmondhatom, hogy álmomban nem sejtettem, hogy tulajdonképpen mire is vállalkoztam. Olyan volt ez valóban, mint a mesebeli kásahegy, melyen először át kellett rágnia magát az utazónak, hogy célba érjen.

Egész életemre meghatározó volt, hogy ott kint Németországban élhettem át a megtérés kegyelmét! Ma már biztosan tudom, hogy Istennek köszönhetem a zeneszerzési tehetségemet és hogy Isten 1970-ben engem eleve azért küldött a disszidálás útjára, mert ezt a feladatot szánta nekem. Ha itthon maradok, nekem eszembe nem jutott volna operát írni „Az ember tragédiájából!

Fogorvos is voltam, ez volt az egzisztenciám. Esténként – miközben a család a tévét nézte – a kandalló előtt üldögéltem és a tüzet néztem. Isten tudja hányszor, újra és újra feltettem magamnak a kérdést: vajon jó úton járok-e én? Vajon helyesen tettem-e, hogy (könnyűzenei) karrierem csúcsán elhagytam szeretett hazámat, apámat, anyámat és mindent, ami fontos volt nekem ezen a világon? Vajon nem követtem-e el én egy végzetes tévedést? Vajon nem büntet-e meg engem Isten azért, hogy így elkótyavetyéltem hatalmas ajándékát, a zeneszerzést? Vajon mit érdemlek én ezért a végső számonkérésnél? És akkor egyszer csak belém hasított szívem fájdalmas belső hangja. Igen! A poklok poklát érdemlem meg én ezért! Jól emlékszem,hogy a hideg végigfutott a hátamon, amikor ebbe így belegondoltam és teljes testemben megrázkódtam. És akkor letérdeltem én ott a szoba közepén és fájdalmas szívvel, őszinte megbánással imádkozni kezdtem a Mindenhatóhoz: „Uram, bocsásd meg az én hatalmas bűnömet és könyörgöm, adj nekem még egy esélyt! Ihletet és életet kérek Tőled és én egy hatalmas művet fogok írni – olyan szépet, amilyent még senki sem írt a világon!”

Aztán kitettem a zongorára „Az ember tragédiáját”. Felütöttem az első sort és lelkemben egy szempillantás alatt megszólalt Madách szövege, az „Angyalok kara”. És ömleni kezdett a dallam, szóról szóra együtt az eredeti szöveggel. Villámgyorsan jegyezni kezdtem ezeket a gyönyörű hangokat, nehogy elszálljon ez az ihletett pillanat. Mert az teljesen világos, hogy ezeket nem én, gyarló ember találtam ki, hanem maga a mindenható Jóisten üzente, én csak leírtam őket. És én nem tudtam olyan gyorsan írni, mint amilyen gyorsan jöttek a dallamok! Énekeltem, zongoráztam, kottáztam – és én patakokban ömlő könnyeim között, ráborulva a zongorára köszöntem meg a Istennek, hogy meghallgatta imámat…

 

- A három felvonásos modern belcanto opera szövegkönyvét is Ön írta, ahol a recitativóknál sikerült az eredeti Madách-i szövegetmegtartania, valamint a közismert szállóigéket átmentenie, az áriák szövegeit viszont teljes egészében Ön írta. Hogyan gyűlt össze eddigi pályáján az ezekhez kellő jelentős tudás?

 

- Hogy honnan szereztem az ehhez szükséges szakmai tudást? A válasz egyszerű: az már megvolt – együtt kaptam én a zeneszerzési tehetséggel a Jóistentól. Tudnivaló ugyanis, hogy a slágereim szövegét is (szövegíró társaim mellett) legalább 50%-ban magam írtam! Ezért is jegyeztük dalainkat szövegíró társaimmal együtt nem úgy, hogy zene: X és szöveg: Y, hanem úgy, hogy X és Y közös szerzeménye.

Először arra gondoltam, hogy megzenésítem az egész művet és semmit sem hagyok ki, ám hamarosan rájöttem, hogy akkor bizony 16 óra hosszú lenne ez a darab, ez pedig aligha lenne járható út. Nem véletlen, hogy a színházak is alaposan „meghúzzák” a darabot.

A drámai kezdet után évek múltak el és én „Az ember tragédiájával” keltem, éltem és feküdtem le este. Még az autómban is ott volt mindig kinyitva a könyv az aktuális résznél, mert mindig dudorásztam, csiszolgattam egy-egy részletet. Az Ember Tragédiája opera nem a Madách-i mű „megzenésítése”, hanem egy önálló zenei mű, egy opera, melynek alapját a Madách Imre drámai költeménye adja. Megkülönböztetésként a cím minden szavát nagybetűvel kezdem. A szövegkönyv 90%-a a szállóigékkel együtt mind eredeti Madách-i szöveg. Az áriák szövegét viszont kénytelen voltam teljesen magam írni.

Könnyűzenei múltam miatt sokan azt várták volna tőlem el, hogy én majd egy rockoperát, egy musicalt vagy egy könnyed operettet írok. Tudni kell azonban rólam, hogy én – miután 6 éves koromban édesanyám elvitt az operába – egy operarajongó vagyok. Kenyérre nem volt pénzünk, de operabérletre, arra igen!

De Németországban is 10 évig jártam operai hangképzésre. Madách Ember tragédiája a mi legnagyobb nemzeti drámánk, melyhez csakis az opera műfaja méltó – ha már zenében gondolkozunk. És láss csodát: az Artisjus szakértői bizottsága is a művet komolyzenének minősítette! Nevetséges, hogy a zeneszerzőket komoly- vagy könnyű-zeneszerzőknek skatulyázzák be. Hát akkor mi vagyok én kérem szépen? Hát: mind a kettő…Van ilyen (Például Ránki György, aki a Körhinta című film varázslatos zenéjét írta, ugyanakkor Az ember tragédiája misztérium-operának is ő a szerzője.)

 

- Fedezd föl saját kultúrád – hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Ennek örvényébe hogyan sodródik bele az Ön műve azáltal, hogy számtalan demó részlet már felkerült a YouTube-ra, melyek közül a leghosszabb egy 50 perces szvit az egyébként 130 perces operából?  ( https://www.youtube.com/watch?v=DNJ_hIm28z8 )

 

- Nehezen töröm át az előítéletek korlátait. Ugyan már – mondták egyetemista koromban – hogyan tudna egy fogorvos jó zenét írni? Vagy: ugyan már, hogyan is lehetne egy slágerszerző jó fogorvos? Megírtam a 420 oldalas partitúrát és elküldtem Magyarország valamennyi operajátszó színházának, ám az eredmény a nullával egyenlő. Olvasatlanul visszaküldték vagy vissza se küldték. Ezért aztán feltettem az internetre egy – az Operaház énekeseivel készült – demó felvételt. Elkészült az angol nyelvű nyersfordítás és én most szétküldöm az egész világba – mert valójában világszerte keresik az új operákat. Nem véletlenül van a mondás, hogy senki sem lehet próféta a saját hazájában… Ilyen a világ: Verdit sem vették fel a milánói zenekonzervatóriumba…

Modern belcanto operának nevezem az operám műfaját – egyértelműen utalva annak dallamos voltára. És mitől modern – kérdezhetné valaki? Hát attól, hogy felismerhetők benne a mai dallamos (könnyű) zene legkülönbözőbb stílusirányzatai. Crossover zenének is nevezik az ilyesmit, de ezt csak kevesen értenék meg. Oda jutottunk, hogy a fiatalok sportcsarnokokba járnak koncertezni és az opera szent helyei egyre inkább kiürülnek.

A zene az az Isten nyelve, melyet mindenki megért, bármely nyelvet is beszéljen, Az együttrezgés, a harmónia az Isten alkotása – még akkor is, ha lehet nem együttrezgő, disszonáns hangzatokat is alkotni, de nem véletlen, hogy a fiatalok ezt elutasítják. Én a zeneszerzés alapjait a slágerműfajban szereztem, mert csak ez az, ami a fiatalokat megérinti. Hogy mennyire igazam volt, azt a slágereim és az aranylemezeim bizonyítják.

Fedezd föl saját kultúrád – hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Hát én is éppen ezen fáradozom. Segítsen minket a Jóisten ebben is.

Egyetemes gyökerek

Gyökerek címmel nyit kiállítást az OTP Bank Galéria Balogh Ádám festőművész-fotográfusnak 2017. november 6-án, hétfőn 18.30-kor. Az alkotónak tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

2017. október 29.

 

- Művész úr, a tárlat nem csak az Ön festői univerzumába nyit bepillantást, hanem az érzékeny fotográfus világába is. Hogyan érzett rá, hogy a XXI. század a képekkel való kommunikálás korszaka?

- Nem gondolkodtam, ösztönösen cselekedtem. „A gyémánt, amely sohasem hagyja el a bányát, nem is csiszolódik”, írta a szúfi költő, Szaadi. 12 év pénzügyi területen végzett irodai munka után úgy éreztem, elérkezett a változtatás ideje. Úgy döntöttem, kiszállok a mókuskerékből.

Hálás vagyok a sorsnak minden megszerzett tapasztalatért és tudásért, de az én utam máshol folytatódott: 33 évesen művész lettem. Tényleg szerencsésnek mondhatom magam, hiszen az elmúlt 15 évben 9 országban állítottam ki és számos nemzetközi díjat kaptam.

Festményeim szabadon értelmezhetőek, hiszen a szemlélődő lelkületétől nagyban függ, mely részletből mi kel életre számára. Műveimet nézve bennünk teljesedik ki a mondandó igazán és általunk kap új értelmezést. Belső utazásaimnak e tiszta megnyilvánulásai mintha már nem csak evilágit, valami mást, egy új dimenziót, egy új univerzumot tükrözne. Az a személy, aki ellátogat honlapomra, maga is utazóvá válik, s ez esetben művészeti alkotásaim, fotóim és festményeim között bolyong, általuk pedig kultúrákat, élettörténeteket, érzéseket és új, teremtett univerzumokat fedez fel. 

 

- Titokzatos kőfalak, évszázadokról mesélő tájak. Ausztrália keveseknek megadatott világa. Sziklák, melyek évezredek óta állnak a helyükön, ősi mondák fűződnek hozzájuk. Mi fontosat üzenhet nekünk ez a látvány itt, Európa kellős közepén?

 

- Fotóim rendkívül személyesek és szakrálisak. Azt hihetnénk, az objektivitás az, ami leginkább jellemzi ezt a területet, különösen ha figyelembe vesszük, hogy ezek a művek utazásaimat dokumentálják. Persze, nagyobbat nem is tévedhetnénk, hiszen olyan jeleneteknek és részleteknek lehetünk tanúi, melyekre talán nem is figyelnénk. 

Egy idő után minden egyes utazásomnak különleges hozadéka lett, kapcsolatot sikerült teremtenem különböző kultúrák között mely nemcsak az én életemet változtatta meg, hanem másokét is megváltoztathatja. Az is érdekes, hogy a képeimnek milyen hatása van, és kiknek jelentenek maguk is új impulzust. A legutóbbi fotókiállításomon az egyik olvasóm jelezte, hogy rendkívül inspirálta a lányát egy georgiai fotóm  A kép egy hegyi monostort ábrázol, a monostor felett egy fecske száll. Annyira tetszett neki, hogy elment a helyszínre, és a világon második nőként megmászta az 5033 m magas csúcsot. Köszönetnyilvánítást kaptam, de ez igazából nem az én érdemem. Véletlenek nincsenek, hiszen neki el kellett jönnie, meg kellett néznie a fotót ahhoz, hogy maga is felfedezze önmagát.

 

- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Az Ön tárlata hogyan fedezteti föl velünk azt, hogy sajátos képi látásmódunk is művelődésünk egyedi, értékes része?

 

- Sajnos olyan világban élünk, melyben lelkünk alszik. Van szemünk, de nem látunk, van fülünk, de már nem hallunk. Minden egyes festményem egy belső utazás, zarándoklat a belső béke, csend és harmónia megtalálásához. A műveimet övező misztikum, a szabad értelmezés lehetősége rendkívüli módon kiszélesíti festményeim terét. Az intenzív színhasználat, a formák szabad asszociációját csupán a címadás befolyásolja.

Utazásaim során számtalan új inspirációt kapok, s egyúttal a különlegest mindig a közönségesben keresem. Ausztrál utazásomhoz kapcsolódó természetfotóimnak szintén van egyfajta szakralitása, az anyatermészet mesés szépségét, érintetlenségét tükrözik. Színek és érzések által szólnak hozzánk felébresztvén a bennünk szunnyadó vándort. Egy távoli, idegen és mégis ismerős kultúra világát örökítik meg, s közvetítik az érzést, mintha jártunk volna itt. A fotók mesélnek az ott élők élet- és természetszeretetéről. A pillanat csodájáról. Földünk ezernyi arcáról.

A művész hivatalos honlapja: adambalogh.com

61 éve ma pattant ki a forradalom

Az 1956-os forradalom 61. évfordulóját üljük. Salamon Konrád történész egyetemi tanárnak tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

2017. október 16.

- Professzor úr, a forradalmat 1956 október 16-án Szegeden Kiss Tamás egyetemista pattantotta ki. Október 23-án a budapesti műegyetemisták is a szegediekhez csatlakoztak. Ezt a szegedi mozzanatot azonban a "hivatalos" történettudomány csak "előzménynek" minősíti. Ki dönti el, hogy mi előzmény, és mi immár forradalom?

 

- Forradalomról általában akkor beszélünk, ha az általános társadalmi elégedetlenség közepette megszerveződik egy alapvető változásokat követelő tüntetés, ami az addigi rendszer bukásához vezet. Ez a folyamat az 1956. október 23-i tömegtüntetéssel kezdődött. Ennek volt meghatározó jelentőségű előzménye a MEFESZ (Magyar Egyetemisták és Főiskolások Egységes Szövetsége) október 16-ai megalakulása Szegeden. Ezt követően Kiss Tamás és társai október 20-ára összehívták a MEFESZ nagygyűlését, s ezen fogadták el forradalmi követeléseiket. Közben az ország egyetemein sorra alakultak a vitakörök, amelyek október 22-én - a maguk követeléseit is megfogalmazva - csatlakoztak a szegediek követeléseihez. Ezeket a szegedi MEFESZ hozzájuk látogató küldöttéitől is megismerhették, s megalakították saját MEFESZ szervezeteiket is. Kiss Tamás Lejtényi Andrással Budapestre utazott, s tárgyaltak a Petőfi Kör vezetőivel, valamint a közgazdasági és a gödöllői egyetem hallgatóival, majd részt vettek a Műegyetem hallgatóinak október 22-i nagygyűlésén. A magyar egyetemi és főiskolai ifjúság tehát megszervezte magát, megfogalmazva a forradalom két legfontosabb követelését, a szabad választásokat és a szovjet csapatok kivonását, s ezzel a világ első antikommunista forradalmának előkészítőjévé, kirobbantójává vált.

 

- Október 23-án Debrecenben előbb folyt vér, és lett halálos áldozat, mint Budapesten. A debreceni hősök bátorsága azonban csak helytörténeti kérdés, "országos" jelentőséget csak a Bródy Sándor utcai és a Kossuth téri eseménysor kaphat. Ez ellen a torzítás ellen mit tehet a tudomány?

 

- Sok esetben a beszédírók tájékozatlansága következtében a forradalomra emlékező politikusok csak a fővárosi eseményeket emlegetik. Ezért az 1956-os forradalommal kapcsolatban fontos lenne, hogy a sajtó azokra a könyvekre hívja fel a figyelmet, amelyek hangsúlyozzák a forradalom antikommunista jellegét, és annak vidéki eseményeit is tárgyalják, így a debrecenit is. Annál is inkább, mert a bukott kommunista rendszer itt lövetett először a tüntetőkre. A debreceni egyetem hallgatói október 23-án délelőtt megfogalmazták követeléseiket, s azokat 11 óra körül a Néplap szerkesztőségéhez vitték, hogy megjelentessék. Ennek érdekében a "Párt" megyei vezetőivel is tárgyaltak, akik ígéretet tettek az egyetemisták követelésének teljesítésére. Ezután a tüntető fiatalok végig járták a város jelentősebb üzemeit, ahonnan számosan csatlakoztak hozzájuk. 17 óta körül mintegy 30 ezer ember tüntetett Debrecen főutcáján. A kommunista vezetőket azonban megrémítették a történtek, s a megyei pártbizottság első titkára, Komócsin Zoltán utasítást adott a tüntetés felszámolására, ami tűzparancsot jelentett. A Belügyminisztérium Megyei Főosztályának vezetői tehát - 18 óra körül - az épületük előtt tüntető fegyvertelen tömegre sortüzet vezényeltek, amelynek három halálos és mintegy huszonöt sebesült áldozata lett. A eset azt is mutatja, a "Párt" megyei első titkára a fegyveres erőknek is parancsot adhatott.

- Ötvenhat októberében a rádió volt a fő médium, és a szimbolikus célpont, azt ostromolta spontán lelkesedésből a tömeg. A politikai vezetőségre nem nehezedett a verbalitáson túli nyomás. Fontos lehet-e megvilágítani ennek lélektani hátterét?

 

- Azt hiszem, az említetteknek inkább gyakorlati okai vannak. A forradalmárok egyik legfontosabb feladata, hogy követeléseiket minél több ember, lehetőleg mindenki megismerje. Ezért mentek korábban a nyomdához, 1956-ban a rádióhoz, napjainkban a tévéhez. A rádiónál azonban ellenállásba ütköztek, sőt a rádiót védők tüzet nyitottak rájuk. A hatalmukhoz ragaszkodó politikusok tehát a rádió "álarcában" "lövettek" a tüntetőkre. A forradalmároknak pedig az így megjelent valóságos ellenállást kellett megtörniük, tehát visszalőttek és a rádió ostromához fogtak. Rövidesen megjelent a másik konkrét ellenfél, a szovjet hadsereg, amelynek a támadását szintén el kellett hárítani. Eközben a régi politikusok lassan eltűntek a vezetésből, az ÁVH-át feloszlatták, így egy hét múltán mindenki úgy érezhette, hogy győzött a forradalom, a bukott vezetőket pedig bíróság elé fogják állítani. A Kádár-féle ellenforradalomnak szintén a szovjet haderő csinált szállást, fel is lobbant a Kádár-elleni gyűlölet, de az eltiport országban kifejezésre nem juthatott.

Balassi-dallamok - mai ihletéssel

Balassi természetünneplő versét, a Széllel tündökleni kezdetű költeményt zenésítette meg Beischer-Matyó Tamás zeneszerző. Művét ősbemutatóként a következő: XXII. Balassi-kard átadási ünnepségen hallhatja a közönség. A művésznek tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

2017. október 11.

 

-Mester, miért felvillanyozó, ha egy mai magyar zeneszerző új művel tiszteleghet a XVI. századi európai költőóriás előtt?

 

- Nagyon szeretem a 16. századi magyar irodalmi nyelvet. Heltai és Károli Gáspár, Bornemisza Péter és – talán mindenekelőtt – Balassi Bálint olyan gazdagon öntötte művészi formába az általa használt nyelvet, amire aztán Arany Jánosig nem volt példa. Tudom, hogy akad némi vita a körül, hogy az általuk kínált irodalmi nyelv mennyire vág egybe az akkori beszélt nyelvvel, de ez engem csak történeti szempontból érdekel, mint zeneszerzőt egyáltalán nem. Zeneszerzőként minden csodálatom e szövegek tartalmi és esztétikai kifejező ereje, zeneisége, ritmusa és egyáltalán: gazdagsága iránt. Bornemisza Electrájából már írtam operát (1998-2012), oratóriumot a Károli fordította Bibliából (Salamon Énekek Éneke), ezért alaposan ismerem ennek a nyelvnek megzenésítési lehetőségeket. Remélem, szeretetem és rajongásom a közönség számára is érzékelhető lesz.

 

- Alkotásának a Vidám vitézi ének címet adta. Hogyan ismerte föl, hogy Balassi költészete derűt és férfiasságot is sugároz, s ezek fontos megerősítést adhatnak a XXI. századi fiataloknak?

 

- Ez tulajdonképpen két kérdés. És amíg az elsőre nagyon könnyen válaszolhatok, a másodikra nem tudom, hogy képes vagy-e egyáltalán. Amikor életemben először olvastam Balassit (Egy katonaének), az még jóval az általános iskolai kötelező előtt volt, és azonnal éreztem a vonzódást a gondolatisága és költészete felé. Aztán később is mindig úgy láttam, hogy Balassi összetett költő, versei szinte sohasem egy témájúak. Még a szerelmes versekben is sokszor rejtőzik némi humor vagy olyasfajta lágy líra, ami pont ellenkezője annak a szenvedélyes hangnak, amit olykor Balassi alkalmaz. Így hát magától adódott, hogy a Széllel tündökleni nem csak a természetről szól, hanem a végvári életérzésről is. A szépség ünneplése mellett ott bujkál a veszteségtudat, hogy rövidesen életét vesztheti egy csatában (így is történt). És mindez – szépség, természet, szerelem, tragédia s a többi – állandóan érzékelhető valamilyen formában vagy arányban.

A kérdés második fele – mindezek hogyan adhatnak fontos megerősítést a 21. századi fiataloknak – már nehezebben megválaszolható. A fentiekből kiderül, számomra miért nyújt megerősítést, és hogy – elsősorban a komplexitáson keresztül – hogyan lehet átélni az élet teljességét akár egyetlen pillanatban is. 
És ha van erre bármi válaszom, akkor talán ez. Életünk nem szabdalódik jó és rossz dolgokra, kellemesekre és kellemetlenekre, örömre és bánatra: minden egyszerre történik (legfeljebb különböző arányban, akárcsak Balassi verseiben!). Talán, ha ezt felismeri egy fiatal szellem, akkor hamarabb jut el az átélt élet teljességéhez. Noha a 21. század – szerencsére és egyelőre még – nem olyan, mint amilyen a 16. volt, de téved, aki azt hiszi, hogy nincsenek legalább olyan súlyú kihívások, melyek cselekvést vagy helyes világlátást követelnek a mai embertől. Egyáltalán: helyet és célt találni életünkben talán sosem volt ennyire nehéz – mindenesetre nehezebb, mint Balassi-korában volt. Erre bizonyíték a sok kallódó lélek. Azt kívánom hát mindenkinek, fiatalnak, idősnek és velem egykorúnak, találják meg és sose veszítsék el azt, ami ezt a teljességet nyújtja nekik.

 

- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Balassi sorainak dallamba öltöztetésekor miként tapasztalta: a költészet régebbi értékeinek fölfedezéséhez új zenei feldolgozások is hozzásegíthetik a mai nemzedékeket?

 

- Azt hiszem, erre részben válaszoltam már az előző kérdésnél. Feltétlenül úgy gondolom, hogy bármilyen interpretáció (és ebbe beletartozik egy vers megzenésítése is) segít a régi értékek felfedezéséhez. Számomra ez természetes, hiszen kiskorom óta együtt élek „régi” dolgokkal; zeneszerzőként rengeteg régi, gyakran több száz, akár 800 éves zeneművel is találkozom. Ehhez az irodalom és a képzőművészet már csak csodás ráadás!

Viszont tudom, vannak, akik nem értik és/vagy nem érdekli őket a régi korok kultúrája, művészete. Pedig az élvezeti értéken túl gyakorlati haszna is van: megismerésükkel hamar rájöhetünk arra, hogy noha úgy érezzük, saját életünk unikális és megismételhetetlen (és természetesen ez így is van), de már előttünk nagyon sok emberrel történtek hasonló vagy éppenséggel azonos dolgok. Az életük és műveik megismerése segítséget nyújthat saját gondjaink megértésében, esetleg megoldásában. Például Beethovennek van egy levele – és most egy pillanatig sem szeretném, ha az olvasók azt hinnék, hogy párhuzamot vonok Beethoven és magam közt –, amiben leírja, még a 9. szimfónia és a Missa Solemnis megkezdése előtt, mennyire nyomasztja ennek a két tervnek a nagysága, és hogy mennyire nehezen lát neki egy ekkora feladatnak; amikor már benne van, az már könnyebb, de elkezdeni szinte lehetetlenség. Mivel ezt már én is átéltem, jó volt olvasni és – bármilyen furcsa – örömmel töltött a nagy előd hasonló tépelődése.

Balassival – és általában a régi korok művészetének megismerésével – kapcsolatban összefoglalva csak ismételni tudom a fentieket: összetett, gazdag és bonyolult életművel való ismerkedés által könnyebben és teljesebben tájékozódhatunk a mai összetett, gazdag és bonyolult világban. A legcsodálatosabb benne az, hogy noha Balassi életében az elvárások, a gondolatok, az egész élet nagyon más volt, mint ma, de mivel nem „napra kész”, hanem általános érvényű a művészete, ezért hozzánk is szól, ugyanolyan erővel, mint ahogy szólt saját korának.

Kép: operafesztival.hu

1956: hős áldozatok ismeretlen helyen

Az 1956-os forradalom 61. évfordulójához közeledünk. Újabb és újabb történelmi tények kerülnek napvilágra. Marossy Endre történésznek tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

2017. október 7.

 

- Tanár úr, 131, 65, 43 - így csökken a salgótarjáni sortűz áldozatainak száma, hivatalosan, az utóbbi évtizedekben... Ebben a rémtörténetben miért fontos Hadady Rudolf és Hargitay Lajos alakja?

 

- Habár  a minősítés irodalmi értékű és nem a történettudományban szokásos, de igaz. A salgótarjáni vérengzés  előkészítése, a sortűz és a közvetlen következmények a megtorlások időszakának hasonló  részleteinek borzalmait  is meghaladják.

Előkészületek: 1956. december 4-én Uszta Gyula vezérőrnagy, Münnich Ferenc helyettese összehívta a Katonai Tanácsot. Ott eldöntötték, hogy a tüntető tömeg ellen a karhatalmat tömegesen és kíméletlenül bevetik, a tömegre – kizárólag szóbeli parancs kiadásával – tüzet nyitnak. A döntéshozók pontosan tudták, hogy a szabadságharc leverése után a tüntető  tömeg fegyvertelen, az államhatalom erőszakos megdöntésére  ha akarná, sem lenne képes, a szükség esetén szovjet csapatokkal megerősített karhatalmi alakulatokkal, a pufajkásokkal  szemben nem támadásra, de még önvédelemre sem alkalmas. Ellenük tehát a fegyveres fellépés, a sortűz katonailag indokolatlan, jogilag bűncselekmény. Bizonyára ezért állapodtak meg abban, hogy a sortűzre mindig a helyszínen és szóban adják ki a parancsot. Salgótarján a brutális, jogellenes fellépés első vidéki helyszíne. 1919-es és 1944-es múltjára hivatkozva ez a bányászváros a munkásmozgalom fellegvárának, a rendszer támaszának számított.  A szabadságharc leverését követő hetekben a megyei munkástanács  irányításával  a politikai harc folyt tovább. A munkásokat és a városi lakosságot egyelőre nem törték meg  a mind nagyobb számban ide vezényelt pufajkások.

Sortűz: A város lakossága, illetve a letartóztatott vezetőik kiszabadításáért vidékről érkezők 1956. december 8-án reggel békés tüntetésre gyülekeztek. Fegyvertelen férfiak, asszonyok, gyerekek haladtak  a Vásártér (a mai December 8. tér) felé. Elhagyták a Megyei Tanács épületét, majd elhaladtak egy akkor üres terület előtt (amit szovjet katonák szálltak meg), és megérkeztek a Megyei Rendőr-főkapitányság elé. Itt legalább kétezer ember csapdába került. Az épületben pufajkások és szovjet katonák, a Megyei Tanács épületében pufajkások, a kettő között két harckocsival megerősített szovjet katonák álltak készen a tömegmészárlásra. 11 óra tájban a főkapitányság épülete előtt Házi Sándor vezérőrnagy, a megyei karhatalmi ezred parancsnoka rövid beszélgetést folytatott a tüntetőkkel, majd visszatért az épületbe. Ezt követően egy pufajkás a levegőbe lőtt. Távolabb, a Megyei Tanács épülete előtt az egyik tüntető egy honvédségi gyakorló (töltet nélküli) gránátot hajított el, ami robbant ugyan, de kárt nem okozott. Elszabadult a pokol: lőttek a karhatalmisták, lőttek a szovjet katonák, a harckocsi tornyán elhelyezett géppuskából is. A pánikban menekülők közül sokan kapták hátukba a golyót.

Következmények: A vérengzés túlélői nagyon sok halottra emlékeznek, az adatokat nemrégiben ismertette ezeken a hasábokon Pekár István. A vérengzés ellenére salgótarjáni Acélgyár nemzetőrsége még mindig kitartott. December 12-én a pufajkások behatoltak az Acélgyárba. A túlerővel szemben a néhány nemzetőr nem tanúsított ellenállást.   Letartóztatták a parancsnokot, Hadady Rudolfot és helyettesét, Hargitay Lajost. Annyira megverték őket, hogy Hadady egyik karját  eltörték. Utóbb a foglyul ejtett nemzetőröket is bántalmazták.

- Ponyi Gyula 56-os forradalmár adatai alapján, vele együtt Ön, megpróbálták azonosítani a két nemzetőr balassagyarmati nyughelyét. Meddig jutottak?

 

- A két parancsnok letartóztatásának egyik szemtanúja, Ponyi Gyula nemzetőr beszámolt több évtizedes erőfeszítéseiről, amelyek Hadady Rudolf és Hargitay András halála körülményeinek és főleg temetkezésük helyszínének felkutatására irányultak. Az utólag név szerint azonosított pufajkások  Balassagyarmat felé indultak velük. Utóbb azt jelentették, hogy tüzet nyitottak rájuk, ők az autóból kiszállva felvették a harcot, eközben a két elfogott megszökött. Vallomásuk alapján az ügyet lezárták. Hadady Rudolf és Hargitay András neve többé semmiféle nyilvántartásban nem szerepelt, 1956 mártírjai között sem.

Valójában a pufajkásokat senki nem tartóztatta fel,    az Ipoly menti Hugyagig jutottak  el, ahol a párttitkár lakásának pincéjébe vetették foglyaikat. Ott bestiálisan megkínozták mindkettejüket, majd 1956. december 13-án a felismerhetetlenségig szétlőve  vetették az Ipolyba. Az eseményt és a helyszínt dokumentumfilmen is megszólaltatott tanúk azonosították.

Hadady Rudolf és Hargitay András holttestét soha  nem azonosították. A balassagyarmati kórházban kórboncnok vizsgált két holttestet, megállapításai ráillenek a két agyonlőtt nemzetőr parancsnokra – de a nyilvántartásban ismeretlenként jelölték meg őket. A temetés körülményeiről nem maradt fenn hitelt érdemlő  adat vagy tanúvallomás. Családjuk, kutatók és filmrendezők minden erőfeszítése hiábavalónak bizonyult. Ezért a kórházzal szomszédos temetőben kiterjedt munkálatokra lett volna szükség – de ezeket 1990 után is akadályozták. Ponyi Gyulával ezen a helyszínen is jártunk. Ő tovább adta egy volt pufajkás tájékoztatását, aki elmondta, hogy az egyik eltemetett kabátját melyik kerítésoszlopra dobták fel. Ilyen oszlopot találtunk, bár öt évtized távlatából ez csak a kutatandó terület szűkítését alapozhatta meg.  2008-ban felvetettem, hogy a régészeti kutatások módján helikopterrel kellene a temető fölé repülni és megkísérelni a számításba vehető terület módszeres lefényképezését illetve szemre vételezését,  hiszen a talaj röntgenképként mutatja a beásásokat. (Magam ilyen felvételeket a mohácsi síkság fölött készítettem, azokról falu utca és háznyomai tisztán láthatóak.) Nincs tudomásom arról, hogy ez megtörtént-e?

Hadady Rudolf és Hargitay András holtukban sem nyugodhattak. Kivégzésük és az Ipolyba vetésük helyszínén kőkeresztet állítottak fel, emléktáblákkal.  Többször is, mert mindig volt valaki, aki megrongálta. Ponyi Gyula mutatta meg Hargitay András megmentett emléktáblájának új helyét, a hugyagi temető  Mária oszlopának hátoldalán. A temető másik részében kettős kopjafát állítottak nekik. 2006-ban megkínzatásuk helyszínén, az 1956-os párttitkár házának pincéjében emlékkiállítást rendeztek be. Salgótarjánban a volt Megyeház falán a megye 1956-os ismert és ismeretlen mártírjainak bronz táblája örökíti meg nevüket. Hargitay Lajosnak egykori  gimnáziuma, a bajai III. Béla Gimnázium is emléktáblát állított.

- Jecsmenik Andor költő és gyári munkás egy verse miatt sok évet ült a hetvenes években. A rendszerváltoztatás után egy civil szervezettől kapott Balassi-emlékérmet, ekkoriban a volt besúgóját tüntette ki Sólyom László államelnök. Végül Schmitt Pál köztársasági elnöktől kapott kitüntetést Jecsmenik Andor poéta. Milyen körülmények között élte utolsó éveit az 56-os forradalmár?

 

- Ponyi Gyula megküldte az 1989-ben készült, de előttem teljesen ismeretlen dokumentumfilmeket Salgótarjánról, Hugyagról. Azokon szólalt meg  Jecsmenik Andor volt nemzetőr. A börtönben olyan szuggesztív verseket írt, amelyek számomra Gérecz Attilát idézik. Jecsmenik 1963-ban szabadult, de 1966-ban írt  „Ne álmodj  nép!” című verséért  feljelentették. Ismét elítélték, és az 1963-ban még hátra maradt éveit is leültették vele. Összesen tizennégy évet ült, 1973. augusztusában szabadult.  Jecsmenik Andorhoz Ponyi Gyula kísért el 2008 augusztusában. Abban az évben, amikor átvehette a Balassi Bálint-emlékérmet.  Salgótarján külterületén, a Forgách-bányatelepen, nyomorúságos körülmények között, kis, földszintes, komfort nélküli házak utcájában élt. Megkeseredett, az egykori eszméiért és az 56-osok elismeréséért élete végéig harcoló embert láttam benne. Megajándékozott  verseskötetével.  2011-ben Nagy Imre emlékérmet kapott. Sajnos, csak halála után három évvel, az 1956. évi forradalom és szabadságharc 60. évfordulója alkalmából adományozták neki a Salgótarján Díszpolgára kitüntető címet. Ismét elkésve azzal, hogy szülővárosa egy lakosának az életében ismerje el érdemeit,  és azokkal összhangban álló életkörülményeket biztosítson a számára, ne csak egy síremléket, még ha hisszük is, hogy csak az hal meg, akit elfelejtenek.

Löbbölt kötény

Első hallásra néprajzi szakkifejezésnek is tűnhet, netán a szabadkőművesek titkos viseletét is sejthetjük mögötte: löbbölt kötény. Pedig a labdarúgás nyelvi eleme.

Új szó: az értelmező szótárakban nem szerepel. Löbböl, löbbölés. Nagyjából azt jelenti, hogy a labdarúgó a cipője orrával beleszúr, belepöcköl a labdába, s az emelt ívben változtat helyet. Ez az ív lehet magas, lehet alacsonyabb.

Ez utóbbit alkalmazza az a futballista, aki az ellenfél lába között továbbítja a labdát, azaz köténycselt ad. A mozgó labdába való pici belepöcköléssel jön létre a löbbölés, és ha ezáltal az ellenfél lába között emelt ívben jut tovább a labda, kialakul a löbbölt kötény.

A löbbölés csak az utóbbi bő évtizedben  bukkant fel a futballnyelvben - megjelent az alálöbböl változat is -, s ez azt mutatja, hogy nyelvünkben ma is keletkezhetnek igék, idegen átvétel nélkül. A löbböl ige, a löbbölés főnév vélhetően a hangulatfestő szavak közé sorolható.   

Kép: pixabay.com

Murányi László

Ön hogyan segíti a magyar emberek

önbecsülésének erősítését?

Nekem szól-e a portál főszerkesztőjének kérdése vagy magam kérdezzem

másoktól, az Olvasótól, hogy miként vélekednek erről? Nem tudom, -

magamra vettem hát a kérdést.

Egy kicsit messzebbről kezdem, de kitartok amellett, hogy az önbecsülés első

s tán legfontosabb pillanata a sok között, hogy mások – hogyan szólítanak meg.

Önbecsülés?

Ritkán használt szó, kritikus vagy nehéz élethelyzetben, inkább számonkéréskor jön elő, valami elfogadhatatlan helyzet visszautasításakor: mit gondol Hölgyem, Uram, nekem nincs önbecsülésem?

Tehát nem volna erkölcsi értékem mások előtt?

De mi is ez?

Mindenképpen valami lelki egészség, amire ritkán gondolunk. S akkor jön elő igazán, amikor – megtámadja valaki. Neki – feltehetően – a szerető-képességével lehet valami gond, merthogy más bántása, megsértése, önbecsülésének lerombolása a célja.

Vannak ilyen emberek. Nem is biztos, hogy tanulatlanok vagy egyszerűen tapintatlanok. Inkább az ellenkezője igaz: esetleg kiművelt, / félművelt /,

ravaszkodó társadalmi lények – velünk együtt élők -, akik a folytonos rombolásban, mások lenézésében, önbecsülés-rombolásában érzik „jól” magukat.

A „jól”-t nem is kell idézőjelbe tenni, mert ezek valóban, igazán ebben lelik

örömüket. Egyenként, külön-külön is s társadalmi rétegükben – együttesen is.

Ártalmasak tehát. Akarnak ártani. Az emberfélére – általánosságban - nehezen ráfogható tulajdonság ez, de emezek - léteznek, hangoskodnak, rombolnak, egzisztenciák megtörésére vágynak.

Alacsony vagy egészséges önbecsülés az Öné, kedves Olvasó? Nem tudhatom, de nem tegezve kérdezem ezt, mert gyönyörű nyelvünkben megvan a magázás, az önözés számos szép fordulata.

És ez fontos. Ebben nem hasonlítunk az angol nyelvre, ahol ugyebár mindenki you / Te /, kivéve a királynét vagy a királyt.

A mások megbecsüléséhez, a magam önbecsüléséhez hozzá tartozik, hogy nem tegezek le mindenkit úton-útfélen.

A kérdésre válaszolva, annak megfelelve igyekszem tehát „segíteni” e roppant szerény és egyszerű módon – mindenki önbecsülését.

Mi hát a mai helyzet e téren?

Az, hogy rettenetesen nem szeretem a mai, divatos, társadalmi letegezést.

Letegeznek telefontársaságok, multicégek rádióadók, gagyi ujságok és egyéb tukmálók – százával.

Egy országot tegeznek le. Tisztes édesanyákat, vezető embereket, nagypapákat, aggastyánokat. A köznyelvben már-már havernak néznek mindenkit.

E felsőfokú tiszteletlenséget, „gépiesítve”, egy Göncz Árpád nevű, 10 évig köztársasági elnök / 1990-2000 / kezdte el. Hogy e bátorságot vaj’h honnan vette nem tudni, de ő előtte nem volt ilyen a közéletben, közbeszédben. Rendszeres, vasárnap déli, éveken át őt népszerűsítő, hosszú interjúit hallva először azt hittem: a riportert tegezi, ám e tegező „társadalmi mondanivalója” egyértelműen mindenkinek szólt. Letegezett egy országot, mint a skandináv áruházlánc minden leírt szövegében.

Ezzel ugyebár azt terjesztette az elnök: Te is olyan vagy, mint én, egyformák vagyunk, nem kell hát lacafacázni a magázó tisztelet különböző formáival.

Tudjuk: ez nem igaz.

És mindjárt van egy bökkenő:

Mi ugyebár – a társadalom – nem engedhettük volna meg magunknak például személyes találkozáskor ezt a mondatot: szevasz, elnök Úr! Jól megy-e a hivatal?

Vagy azt sem kérdezhettük volna meg tőle utcai könnyedséggel: Árpi bátyó, a lenti szomszéd ország vezetői – akikkel szerelemben sosem voltunk az elmúlt száz évben s ma sem vagyunk – tényleg hozzád vágták annak idején a Románia Csillaga Érdemrendet?.../ Tegyem hozzá: igen. /

Tán érezni: a letegezés felszabadít, eltöröl minden udvariasságot, tiszteletet, az ember méltóságát és - önbecsülését is.

A tegeződés a magyar nyelvben bizalmas érintkezési mód és kevesebb emberrel vagyunk ilyen viszonyban, mint magázódóban.

Ez – még – természetes.

S még egy példa.

„Amikor 1957-ben a moszkvai világ-diák-játékokon első, felnőtt versenyemet megnyertem, egy-két pohár pezsgőtől egy kicsit becsíptem és letegeztem Bay Béla Mesteremet, a legendás sportdiplomatát. Nem szólt egyetlen szót sem, de láttam, hogy megdöbbent. Rögtön rájöttem, hogy bakot lőttem. Soha többet meg sem próbáltam letegezni. Maradt a „Béla bácsi tessék szíves lenni…”/ Kamuti Jenő, kardvívó világbajnok, orvos, a Nemzetközi Fair Play Bizottság elnöke./

Akik a tegeződést minden áron / önbecsülést is rombolva / és gyorsan terjesztik, láthatatlanok, de látjuk mégis, hogy mit csinálnak….

De van kérdésem: ők hogyan beszélnek, leveleznek főnökeikkel vagy még magasabb régiók embereivel? / Vagy a házorvosukkal pl. hogy beszélnek?

„Dokikám, mikor jössz már ki hozzám, már igencsak rosszul érzem magam?... vagy: plébikém, beugranék este egy gyónásra, mit szólnál hozzá?... /

Újabb kérdés: tehát csak mi: a nép, a plebsz, a „tömeg” érdemli ki a tegezést?

Ami – ahogy látjuk – terjed, mint a flekktífusz.

Az önbecsülésből / a megbecsülésből / igyekeztem kiindulni tehát.

S kérdezem: a tudás, az elismertség, az életkor nem vitathatatlan, megsüvegelni való tény?

Vagy, ha így haladunk – mindenki „ haver” lesz?

Az már az erkölcsi képtelenség világa lenne.

Nemzetpolitika szorítóban - Aspektus-kötet

A ’Nemzetpolitika – szorítóban. Aspektus – határok nélkül 2002-2017’ című kötetet 2017. szeptember 29-én, 17 órakor mutatja be az ELTE BTK Történeti Intézetének Szekfű Gyula Könyvtárában: Schöpflin György politológus, Takaró Mihály irodalomtörténész, Gulyás Gergely, a Lex Biszku beterjesztője és a kötet szerzője, Gecse Géza történész. Gecse Gézának tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

2017. szeptember 27.

 

- Tanár úr, a nemzetpolitika a szélsőséges brüsszeli bürokratáknál szitokszónak számít. Miért kell mégis épp ezért felszínen tartani ezt az értéket?

 

- A nemzeteket arra felé az országokkal azonosítják, és hiányos az emlékezetük, mivel azt, hogy nálunk Közép-Európában a két fogalom nem fedi egymást, azt Trianont követően pont az ő elődeiknek „köszönhetjük”. A nagy nyugati nemzetek esetében is van egyébként eltérő valóságértelmezés, a franciáknál ugyanúgy, mint a németeknél, ami Budapestről kevésbé látszik, de a kötetben mi ezeket is bemutatjuk. Egyébként a mi viszonyainkkal kapcsolatos nyugati ismerethiányt használja ki napjainkban gyalázatos módon 1991 óta újdonsült szomszédunk: Ukrajna, amikor a magyar oktatás elsorvasztására tesz kísérletet Kárpátalján, amelyet egyébként Sztálin szerzett meg neki. A legújabb ukrán gyakorlatnál azért még a románoké és a szlovákoké is európaiabb, pedig mindkét említett szomszédunk esetében elmaradt a bocsánatkérés, különösen a II. világháború utáni és későbbi magyarüldözésért, és a további erőszakos asszimilációs kísérletekért. Míg Lengyelországban nagyon is tisztában vannak azzal a vadállati kegyetlenséggel, amelyet előbb náci segédlettel, majd a Szovjetunió égisze alatt moszkvai támogatással az ukránok műveltek a ma Ukrajnához tartozó úgynevezett nyugat-ukrán területeken a korábban ott élő lengyelekkel, addig Magyarországon egyelőre nem történt meg az 1944-et követő, különösen a kárpátaljai magyarellenes sztálini népirtásban szerepet vállaló pontos ukrán részvétel feltérképezése. A Trianonban és Párizsban meghúzott rossz határok következtében nekünk nincs lehetőségünk arra, hogy a határon túlra kényszerült magyarok ügyével ne foglalkozzunk. Ezt kell tudatosítanunk mindenki fejében. Sajnos, néha idehaza is.

 

- Mit tanulhatunk a nemzetpolitikában szomszédainktól?

 

- Sajnos, lényegesen kedvezőbb helyzetben vannak, mint mi, mivel etnikai állományuk nagyobbik része a saját országterületükön található, leszámítva a horvátokat és talán a szerbeket is. A szerbek az utóbbi két évtizedben a trianonihoz hasonló katasztrófát tudhatnak a magukénak, de sajátos kettős mérce uralkodik náluk. Ennek ellenére autonómia-ügyben – a másfajta történelmi múltnak köszönhetően – nem neurotikusak, mint a szlovákok, és számunkra szerencsés, hogy tudunk rájuk mint jó példára hivatkozni akkor is, amikor a románokkal tárgyalunk – annak ellenére, hogy a második világháború után magyarok ezreit mészárolták le Tito kommunista partizánjai. Állampolgársági ügyben – viszont a moldovai román etnikumnak köszönhetően – a románokkal lehet közös szót találni. Bár nem szomszédunk, de népességünk jelentős része kötődik Izraelhez és - a közel-keleti ország kitüntetett világpolitikai szerepe miatt – hivatkozhatunk az ő gyakorlatukra is egy-egy kérdés rendezésekor.

 

- Hogyan erősíthetik fel a nemzetpolitika hatását a civil szervezetek, köztük a nemzetközi irodalmi díjat szervező Balassi Kard Művészeti Alapítvány?

 

- Minden ehhez hasonló civil szerveződésnek vagy kezdeményezésnek azért van kitüntetett jelentősége, hiszen ezekből minél többre van szükség, ugyanis csak az ő segítségükkel lehet oldani és megoldani azokat a feszültségeket, amelyek térségünkben felhalmozódtak. A történelem eddig egyelőre legalábbis azt bizonyította, hogy az államok erre önmagukban képtelenek.

Magyar Múzsa - folyóirat indul

Új folyóirat indul: szeptember 28-án mutatkozik be Budapesten a Magyar Újságírók Közösségnek lapja, a Magyar Múzsa. A főszerkesztőnek, Madár Jánosnak tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.
2017. szeptember 25.

 

- Főszerkesztő úr, meglehetősen feszült korszakunkban elsősorban kiknek és mihez kíván ihletést adni a Magyar Múzsa?

 

    – A Magyar Újságírók Közösségének tagjai között sok irodalmár – költő, író, irodalomtörténész, kritikus, esszéista – van. Ugyanakkor számtalan olyan kortársunkkal tartunk szoros kapcsolatot, akik a MÚK szellemiségének megfelelően a magyar irodalmi, művészeti és társadalmi értékeket őrzik, hirdetik. Erre a megkerülhetetlen és elkötelezett alkotóközösségre szeretnénk építeni a folyóirat folytonosságát. Mindebből – talán – érződik az a szándék is, hogy a népben, nemzetben gondolkodó írók, művészek, gondolkodók műveinek szeretnénk kiemelt hangsúlyt adni. Hiszen mégis felháborítónak tartom, hogy bizonyos körök Németh László, Veres Péter, Sinka István, Szabó Pál, József Attila, Illyés Gyula, Váci Mihály, Nagy László, Ratkó József, Csoóri Sándor, s a többi, nagy alkotók életművét megpróbálják mellőzni és lejáratni. Már a folyóirat neve – Magyar Múzsa – is egyértelműen utal a magyar értékek őrzésére és annak hirdetésére. Irodalomtörténeti visszatekintésre és a kortársirodalom ilyen irányú megszólaltatására egyaránt gondolunk a folyóirat további számaiban. 


- A szerkesztőbizottság tagjai között látjuk Bertha Zoltánt, Cs. Varga Istvánt, Ködöböcz Gábort: vidéki nagyvárosok irodalmi kiválóságait. Csiszolt gondolatokkal hogyan kívánnak beférkőzni az elnagyoltsághoz szoktatott ifjak elméjébe?

 

    – Köszönöm ezt a kérdést, hiszen magam is érzem ezt a problémát, hogy a mai fiatalok – az internetnek és ehhez kapcsolódó szupertechnikai vívmányoknak köszönhetőn – eltávolodtak az olvasástól, a könyvtől, a folyóirattól. Az a véleményem, hogy – a posztmodern és más kísérletekkel szemben – a fiatalok és idősek kezébe újra hiteles műveket kell adni, amelyek magyar sorsról, magyar értékről, magyar jövőről szólnak. Éppen ezért tartjuk fontosnak, hogy – a jó versek, novellák és egyéb kisprózák mellett – kiváló irodalomtörténészek, elméleti szakemberek, kritikusok szólaljanak meg. Közöttük a vidéki nagyvárosok irodalmi kiválóságait is igyekszünk folyamatosan megszólaltatni. Éppen ezért hívtuk meg a szerkesztőbizottságba Bertha Zoltánt, Cs. Varga Istvánt és Ködöböcz Gábort is. A velük való kapcsolat egyébként sem most kezdődött... 

- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Ennek örvényében miként próbál új értékek létrehozásában segíteni, s ezen új értékek fölfedezését hogyan kísérli meg elősegíteni a Magyar Múzsa?

 

– Ebben a folyamatban azonnal felfedezhetjük az ellentmondást. Nekem az a véleményem – és a Magyar Múzsa című folyóirat szellemisége is ezt próbálja erősíteni –, hogy helyben, a saját „tiszta forrásunknál” kell felfedezni, őrizni és hirdetni a saját kultúránkat. Hiszen – a néprajzi, irodalmi és egyéb hagyományaink gazdagsága azt sugallja, hogy naponta föl kell fedeznünk azt a hihetetlen gazdagságot, amit csak a saját földrajzi és szellemi közegünkben tudunk hitelesen felismerni, megszólaltatni. Tehát semmiféle külső jelmondatra nincs szükségünk ahhoz, hogy felismerjük a magyar értéket. A történelmünkben rejlő néplélek, magyar sors lehet az egyetlen hiteles iránytű, semmi más. Nem kell nekünk új értéket létrehozni; elegendő, ha az előbb említett történetiségünket – benne a magyar kultúrát – tisztességgel ápoljuk. Ezt szeretnénk szolgálni a Magyar Múzsa című folyóiratban azzal, hogy folyamatosan visszatekintünk és a jövőbe nézünk hiteles alkotások tükrében.   

Tamási Áron, Sánta Ferenc - Hitel-est

Tamási Áron és Sánta Ferenc életműve volt a témája a Hitel folyóirat szeptemberi estjének a budai MOM-központban. Domonkos Lászlónak, a Hitel esszéistájának tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

2017. szeptember 19.

 

- Szerkesztő úr, Tamási Áron munkássága kapcsán az 1947-es párizsi békediktátum szörnyűségei is felszínre buktak: Gróza Péter román politikus még híres magyar színészt is magával hurcolt Észak-Erdélyben, hogy román propagandát folytasson magyarok között. Miért kell ezeket a történelmi tényeket megismertetni a magyar fiatalokkal?

 

- A magyar múlt oktatása, főleg ami az elmúlt száz évét illeti, egyszerűen katasztrofális volt és részben még mindig, ma is az. Hazugul, csúsztatásokkal, de leginkább ocsmány elhallgatásokkal teli "tanítás" volt ez, sokkal inkább csak manipulálás, hülyítés, agymosási kísérletsorozat, folyamatosan.

Az említett és a hasonló, nagyszámú történelmi tény megismertetése egyszerűen létkérdés annak fényében, hogy tudvalevően múlt nélkül nincs jövő sem....

 

- Sánta Ferenc már a múlt század nyolcvanas éveinek végén "belenyilatkozta" az akkor még pártállami televízióba, hogy a rendszerváltoztatást karrierista politikusok fogják kisiklatni. Miért fontos a kilenc éve elhunyt író bölcsességét felszínen ragyogtatni?

 

- Mert ennek a kísértésében élünk idestova három évtizede is: a kontraszelekció és a karrierizmus alig változott valamit a Kádár-rendszer eltűnése óta, és a rendszerváltozás egyik legszörnyűbb velejárója volt. Már a korai MDF-ben jól lehetett látni, hogy a karrieristáknak valóságos reneszánsza kezdődött el... Jól tudjuk, persze, általános érvényű emberi gyarlóságról van szó, de a mértéken és az elterjedtségen már réges-régen változtatni kellett volna... Mert ezt azért lehet. Még akkor is, ha karrierista, kontraszelektált törtetők mindig is voltak és lesznek is...

 

- Tamási és Sánta: két nemzedék, három évtized választja el őket egymástól. Kegyetlen világról írtak, a ma világa azonban még brutálisabb. Miért jelentenek mégis erőforrást?

 

- Nagyjaink mindig, minden időben és bármelyik időből erőforrást jelentenek. Méghozzá hatalmasat. Mert látnak, mert tudnak és mert az örök erkölcsi értékek számukra evidenciák, ráadásul ezeket szuggesztív módon közvetíteni is képesek. Átadják, megosztják velünk, tehát amit tőlük tanulunk, az elsődleges többletforrás, erőt, tartást, tiszta nézet- és eszmerendszert biztosító, kialakító tényező. Olyanok, mint az oxigén vagy mint a mindennapi táplálék. Így, ennyire is kell becsülnünk őket. 

Képek: 3szek.ro; MTI

Svájci üzleti tapasztalat, magyar hozam

Fiatal magyar tudósok, illetve tudósjelöltek nemzetközi sikereit ismertették az EGIS-ben. Szeptember 13-án tartották a Magyar Fiatal Tudósok Társasága (MAFITUD) 16. országos találkozóját a cég  Tudományos és Technológiai Központjában. Itt Varga János mutatkozott be, aki a 25. Ifjúsági Tudományos és Innovációs Tehetségkutató Verseny II. díjazottja volt. Neki tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

2017. szeptember 17.
 

- Varga úr, Ön előadásában elmondta, hogy a versenyen elért sikerének köszönhetően - a torma csípősségének mérésével - kijutott Svájcba. Mi a tényleges jelentősége a magyar konyhaművészetben a torma csípősségének? 

 

- Talán ezt valahogy onnan lehetne megfogni, hogy a magyar ember szereti a csípőset. Rengeteg pikáns ételünk van. Igaz, hogy főleg ezeknek az ételeknek a paprika a fő alapanyaga, de a húsvét és a tavasz a tormaideje. Szerintünk sokan találkoztak már azzal, hogy vettek egy üveg tormát, és bár a felírat azt hirdette rajta, hogy csípős, nem igazán volt az. Amerikában pedig nagy divatja van annak, hogy különböző paprikából készült szószokra meg hasonlókra ráírják, hogy mennyire erős. Ez nem csak marketingszempontból fontos, hanem abból a szempontból is, hogy megfelel-e az a termék vagy nem a vásárlónak. A másik példa az, hogy az Univer Zrt. a 2015/2016-os évben piacra dobta a Haragos Pistát és ezen jelzik is, hogy ha az Erős Pista teszem azt 1 egység, akkor az új termék 3-szor olyan csípős.  Tehát szerintem elmondható, hogy inkább élvezeti szempontból van ennek jelentősége. 

 

- Ön Svájcban a 6. SWISS Talent Forumon egy nemzetközi csapat tagjaként a mikroelektronika fejlesztési lehetőségeket tanulmányozhatta. Miért fontosak a "gigabájtok" a konyhaművészeti kutatások hátterében?

 

- Igen, részt vettem ezen az eseményen.  Sajnos ezek szerint sikerült félreérthetően fogalmaznom. A Csapat és én a fórum felhasználói élményét voltunk hivatottak "kutatni". Az, hogy a "felhasználói élmény" miért fontos a gasztronómiában, azt talán nem is kell igazán részletezni. Azért megpróbálok válaszolni a kérdésre.

Inkább úgy fogalmaznék, hogy a  bitek talán azért fontosak az ilyen jellegű kutatásokban is, mert ugye a mikroelektronika jelen van a konyhai gépeinkben. Mikrohullámú sütők, hűtők s a többi. A mi kutatásainkban nem volt igazán nagy jelentősége, hiszen nem konyhaművészeti kutatásról volt szó.  

 

- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. A fiatal magyar tudósok miképpen tudnak szellemi erőt meríteni kultúránkból?

 

- Szerencsére a magyar kultúra igen diverz, sokszínű. Ezért a szellemi feltöltődésnek igen sok módja van. Vegyük csak az irodalmat, ahol számos alkalommal fordult már elő, hogy tudományos pályáról (például  Örkény István, aki mint tudjuk gyógyszerész volt) az irodalom felé fordultak, és ebből látszik, hogy a kettő nem is áll olyan távol egymástól. Hiszen mind két pálya nagy nyitottságot követel. Ezenkívül – hiszen a tudomány is a kultúra része – nagyon fontos az a mondat, amit egyszer Teller Ede mondott egy amerikai interjú során, hogy a tudós feladata az is, hogy tanácsot adjon. Ehhez pedig a kultúrából való élményszerzés, szellemi erőmerítés is szükséges. 

Százéves a magyar filmgyártás

A magyar Filmgyár százéves fennállása alkalmából rendeztek ünnepséget Budapesten a Róna utcában, ahol a III-as és IV-es stúdió Fábri Zoltán rendező nevét viseli ezután. Puszt Tibor Balassi-érmes filmrendezőnek tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

2017. szeptember 11.

 

- Rendező úr, az 1917-ben alapított Korda-stúdiót követte a Mafilm, majd a Hunnia, és a második világháborút követően itt indult újra a filmgyártás, ami 1964-től ismét a Mafilm égisze alatt folytatódott, és tart egészen napjainkig. Az évszázados tevékenység hogyan erősítette a magyar társadalom önbecsülését, s miként fokozta életkedvét?

- Már megszoktam a történelmi tények összekavarását, de azért elmondom: az első műterem és filmgyár Budapesten, a külső Lipótvárosban, 1911. júniusában a Pannónia és a Sziget utca sarkán volt, amely a Hunnia nevet viselte. A Hunnia Biográf Társaság műterme volt ez, amely 50 méter hosszú és 25 méter széles üvegcsarnokával 1913-ig működött. 1916-17-ben épült a Star filmgyár pasaréten és Corvin Zuglóban. A világháború után a filmgyártás, filmforgalmazás lejt menetre került. Trianon miatt a vetítő helyek száma jelentősen csökkent, ezzel a bevételek is csökkentek. A jövedelmek is kisebbek lettek, így kevés pénz jutott a mozira. A filmesek egy része részt vett a proletárdiktatúrában, és 1920-ban elhagyta az országot. 1925-re csődbe mentek a filmgyárak. A Bethlen-kormány a kulturális tárca felügyelete mellet létrehozta a Filmipari Alapot és a Magyar Filmirodát. A Filmipari Alap 1927-ben árverés útján megvásárolta a csődbe jutott zuglói Corvin filmgyárat és a telken lévő épületeket (üvegműterem, díszletraktár, szobrászműhely, irodák, igazgatósági épület). Az 1928 december 19-én megalakult Hunnia Filmgyár Rt. feladata a játékfilmgyártás. A forgalmazóknak a bemutatott külföldi filmek után méterenként 20 (később 40) fillért kellett befizetniük a Filmipari Alapnak, amely évi kb. egymillió pengős bevételt jelentett a magyar filmgyártás fellendítésére. A Hunniát ily módon a Filmipari Alap fejlesztette és látta el forgótőkével. 1941. május 26-án megvették a pasaréti volt Star-műtermet és az Örményi István hangmérnök vezette felújítás után 1941. szeptember 11-től itt is elindult a filmgyártás.

A második világháború után ez a két telep jelentette Hunnia filmgyárat, ez lett az államosítás után a Magyar Nemzeti Filmvállat.  1964-ig két filmgyár volt. A Magyar Nemzeti Filmvállat és a Híradó és Dokumentumfilm Vállalat, s ezek egyesülésével jött létre a Mafilm. És elindult az aranykor, amely 1985-ig tartott. A rendszerváltásra összeomlott gazdaságilag a Mafilm, szép lassan elveszett minden, Pasarét, a Könyves Kálmán körúti dokumentumfilmgyár és  folyamatosan szűkült a kapacitás. 2010 hozott változást, az új filmipari átalakulás újból elindította a Mafilmet felfelé. A film mára kicsit átalakult, a sok film, a mozgókép dömping kikényszeríti a versenyt. Az elért sikerek mindig segítik egy nemzet önbecsülését, és ha büszkék is vagyunk rájuk, akkor az irigység mérgét is mérsékeljük magunkban, ezzel is segítve az ország legnagyobb baján.

- Az ünnepségen köszöntőt mondott többek közt Balázsovits Lajos, Hegedűs D. Géza, Piros Ildikó, nem mondott beszédet, jelen volt a kiváló Lőte Attila. A rendezvényen miként világlott ki, hogy filmművészeinknek legfontosabb a magyar közönség értékítélete?

- Furcsa a kérdésed, nem is tudok rá válaszolni. Én 1971 ben mentem a filmgyárban dolgozni, és akkor ott 400 ember dolgozott, akik a filmet csinálták, ruhás, bühnés, világosító, berendező, scriptes, asszisztens, felvételvezető. Mi csináltuk azt 70-80 filmet, tv játékot, ami akkoriban a Mafilmben készült. A beszédek mind emberekről, barátokról szóltak. Mindenki nagyon boldog volt, mert nagyon sokan voltunk. Ez 1993 óta megszűnt. Előtte pedig mindennapos volt, hogy találkozzunk és kérdezzük egymást: mit csináltok, milyen lesz? Drukkoltunk minden filmért. Most ott volt mindenki. Én is találkozom egy idős hölggyel, egy ismerősöm mellett. Nem ismertem meg, bemutatta  a 88 éves Oláh Verát, volt a scriptest. Minden Makk-film scriptese volt, én húszévesen a széket vittem utána 71-ben. A régi értelemben még Mafilmben gyártott Gólyák mindig visszatérnek című filmemben ő lett a scriptes. 26-éve nem láttam. Mindketten nagyon boldogok voltunk. Nekünk ott erről szólt a 100 éves a filmgyár című projekt. A Mafilmben 1985-ben felvételi stopot hirdetek, így a legfiatalabb munkatárs is 8 éves emlékkel rendelkezik a régi filmgyárról. A gyár 91-94 között megvált a szakalkalmazottaktól és aztán a felére zsugorodott. A legtöbb helyet a TV2 használja, az ünnepelt  Korda műtermet is. Ez az ünnep azokról szólt, a szakalkalmazottakról, akik nélkül nem jött volna létre a Szerelem, a Szegénylegények, a Mefisztó, a Szindbád, a Feldobott kő,  mert egyedül nem megy, ahogy Ripacsokban ezt megénekelte Kern és Garas.

- Az 1917-ben Korda Sándor, Janovics Jenő és Pásztory Miklós alapította filmgyár történetét kisfilmmel idézték fel az ünnepségen. Az évszázad és maga a rendezvény hogyan üzente, hogy az erkölcsileg legrangosabb magyar filmelismerés, a Szkíta Aranyszavas-díj a jövőben is fontos értékrendformáló erővel hat?


- Az ünnepség keretében levetített filmet nem nevezném kisfilmnek, mert közel másfél órás volt  Benne volt minden, ami a stúdiókban készült, amire jó emlékezni, ami a közönségnek emlékezetes volt, mint a Veréb is madár, ami nézőszámrekord volt, és ma is az. Hintsch György rendezte, aki az első Szkíta Aranyszavas-díjat kapta. Egy díj rangját az jelzi kik kapták, kik adják, ha a díjazottak névsorát nézzük, kiderül: értékes nevek fémjelzik, és garancia az ő személyük, hogy életművek alapján kit fogadnak maguk közé. Tudod, azt hiszem fontos volt ez az esemény mert megmutatta  azt a magas színvonalú munkát amivel 100 éve a filmet csinálták és csináljuk Magyarországon.

Kép: A százéves Filmgyár jubileumi ünnepsége utáni fogadás a Mafilm Róna utcai telepén 2017. szeptember 7-én.

MTI Fotó: Soós Lajos

Kékoportót szüretelnek Villányban

Villányban a meleg időjárás miatt a szokásosnál öt nappal korábban kezdték meg a borvidék sajátosságaként ismert portugieser vörösborfajtáját adó kékoportó szüretelését;  a minőség nagyon jónak ígérkezik, a mennyiség az átlag körül várható -  közölte a 2500 hektáros szőlőtermő-terület hegyközségi tanácsának titkára, Nagy Gergely. Neki tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

2017. szeptember 9.

-Titkár úr, a Villányban 377 hektáron termesztett kékszőlőfajta idei minősége nagyon jónak ígérkezik, a szőlősgazdák bizakodóak. A kedvező meleg időjárás miatt némileg töppedtek a szőlőszemek, azonban ez mennyiségkiesést nem fog okozni. Sőt, a töppedt szemek csúcsminőséget ígérnek. Hogyan segíti ez új piacok meghódítását? ​

 

- Az idei  szüretnek még nagyon az elején vagyunk, a termés túlnyomó része még a tőkéken van, így egyelőre csak bizakodunk, hogy az égiek kegyesek lesznek és szélsőségektől mentes száraz, meleg őszi időnk lesz. Attól tartok, hogy az új piacok nyitásához egy jó (vagy akár kiemelkedő) évjárat nem elég. Évről évre komoly erőfeszítéseket tesz a helyi szőlész-borász közösség, hogy a minőség mércéjét mind feljebb helyezze és az évjárati sajátosságok mellett is tartsa azt. A minőség természetesen alapfeltétele a piacszerzésnek, melyhez igen komoly marketingmunkára is szükség van. Tavaly zárult a korábbi marketing stratégiánk, melynek elemeit túlnyomó részt sikerült megvalósítanunk, az új stratégia, melynek cselekvési programja idén indult, kivitelezése jelentős forrásokat igényel. Bízom benne, hogy a stratégia kivitelezése, újabb lehetőségeket nyit a termelőink részére a minőségi borok piacán.​

 

- A Villány kedvelt testes, karakteres vörösborait adó Bordeaux-i fajták közül általában szeptember közepén kezdik szüretelni a 293 hektáron termesztett  merlot-t, 330 hektárról a cabernet franc-t. Októberben szedik a sauvignont, amelyet  437 hektáron termelnek. Mindezekből új házasításokkal hogyan próbálnak új európai márkákat kifényesíteni a gazdák?

 

​- Számunkra nagyon fontos, hogy egy igen letisztult, átlátható és a fogyasztók számára könnyen értelmezhető termékpiramisunk legyen, melynek csúcsán a Villányi Franc áll. Házasítások terén nem feltétlen csak a Bordeaux-i fajtákban látunk potenciált, jelentős tartalékok vannak még az egyéb, a termőhelyre jellemző hagyományos kékszőlő fajtákban is, melyet a már említett stratégia mentén igyekszünk újra gondolni és a nem túl távoli jövőben a piacra vinni. Itt azonban ki kell emelnem, hogy a helyi termékek jelentős része továbbra is a legfontosabb piacunk számára, azaz a magyar fogyasztóknak készül, mely természetesen nem zárja ki az új piacok felkutatásának a lehetőségét és szükségességét.​

 

- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Villányban a legutóbb 2007-ben járt a Balassi-kard borseregszemle, akkor Szende Gábor kékoportója - és szándékosan nem portigiesere - győzött. A jövőben mikor villanhat fel ismét Villányban a Balassi-kard borseregszemle, és milyen jellegzetes fajtát állíthat fénybe a férfias fajták versenye?​

- Úgy gondolom, a lehetőség minden évben adott, de a mezőny igen erős és évről évre erősebb lesz, melynek a győztesei hosszútávon a fogyasztók. A 

Balassi-kard borseregszemle több mint évtizedes múltja is jól jelzi, hogy a Kárpát-medence kitűnő termőhelyet biztosít a kiemelkedő minőségi borok alapanyagául szolgáló szőlőültetvényeknek. Azon túl, hogy az elmúlt évek tapasztalatai alapján a Bordeaux-i fajták igen jól érzik magukat borvidékünkön, továbbra is az egyik fő szőlőfajtánk a Kékoportó, így könnyen elképzelhetőnek tartom akár azt is, hogy egy olyan tétel állíthatja ismét a férfias fajták versenyén fénybe borvidékünket, melynek alapja a Kékoportó. Mivel nem vagyok jövőbe látó, így nem tudom megjósolni, hogy ennek mikor jön el az ideje, de úgy gondolom, hogy a lehetőségeink jók, így akár már 2018-ban is elképzelhetőnek tartom.​

Lebó Ferenc tárlata: Szeretlek, Győr

Szeretlek, Győr címmel nyitott kiállítást a Rába-parti Városban Lebó Ferenc szobrászművész. A Magyar Ispitában összeállt tárlatról - mely szeptember 17-éig tekinthető meg - az alkotónak tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

2017. szeptember 7.

 

- Művész úr, gyönyörű Győrnek gyöngyvára szerethető, a Duna-Rába-Rábca hármasa fényekkel szeli át az ősi magyar nagyvárost. Mekkora kihívás volt ezt formákkal kifejezni?

 

- Harminc évvel ezelőtt volt az első győri önálló kiállításom, erre is emlékezve jött létre a mostani előre és visszatekintő „kamara életmű kiállítás”.  Kamara életmű kiállítás -  egymásnak látszólag ellentmondó fogalmak, de a kiállítás mindenből megmutat egy kicsit. Olyan munkákat is szerepeltetek, amelyet eddig nem láthatott a közönség.  Életem és munkám  ehhez a  csodálatos, varázslatos városhoz, Győrhöz kötődik  -  itt a Duna, Rába, Rábca és a Marcal összefolyásánál, találkozásánál – a folyók megjelenítése most egy fényplasztikánál fogalmazódik meg legerőteljesebben.

 

- Szent Lászlótól Napóleonig, Jedlik Ányostól Széchenyiig számos nagy történelmi alak emléke zsong az utcák falai közt. Érdemes-e ezt az értéket bronzba önteni?

 

- Ha valamiről nem beszélünk, ha valaminek nem állítunk emléket,  az a feledés homályába vész. A  Múzeumház létrehozásakor derült ki, hogy egyetlen kicsiny polgárház  mennyi történetet, mennyi értéket hordoz magában. Győr városában nagyon sok történelmet, szakralitást  őrző emlék van, kötelességünk ezeket megőrizni és felhívni rájuk a figyelmet. A hazaszeretet ezekből az értékekből, tudásból táplálkozik -  ez köt bennünket ehhez a földhöz, a Hazához.

 

- Az Audi városában sok fiatal is szemléli a hagyományos barokk esküvőket. Az Ön tárlata miért csigázza föl a tizenévesek érdeklődését?

 

- A rácsodálkozás élménye egyaránt megadatik fiatalnak és idősnek. Folyamatosan történeteket mesélünk, melyek összekötnek embert emberrel,  értéket  értékkel,  s melyek szivárványhidat húznak Ég és Föld között. Azt az örömöt,  izgalmat  kívánom átadni  (az értékeken túl ),  mellyel az alkotásaimat is létrehozom.  A  Múzeumház bástyateraszán van egy napóra, melynek ugyanaz a felirata, mint Szabó Lőrinc szépséges versének a kezdősora:

„Csak a derű óráit számolom „

A tokaji hárslevelű esélye érlelődik

Történelmi bornak minősítette a Tokaj Hétszőlő 2016-os dűlőszelektált hárslevelűjét Oroszlán Tamás kereskedelmi igazgató. Neki tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

2017. szeptember 6.

 

- Igazgató úr, ez a Hétszőlő pincészet első száraz hárslevelű bora, amelynek szőlő alapanyaga az 1502 óta létező Hétszőlő dűlőből származik. Mi késztette arra vállalatukat, hogy felzárkózzanak a száraz fehér borok évekkel ezelőtt fölpezsdült divatjához?

 

- Valóban később csatlakoztunk a Tokaji száraz borok hullámához. A Tokaj-Hétszőlő birtok mindig is elismert, és referencia birtok volt aszú szemek szempontjából. Ez így volt már több száz éve, és a rendszerváltás után is elsősorban a tiszta, szép aszúkkal kapcsolatos fejlődést tűzte ki a birtok célul. Talán ebbe az aszúval kapcsolatos tökéletességre való törekvésben történhetett meg, hogy a birtok lassabban szállt fel a száraz borok vonatjára.

 

Azonban 2010 óta, mióta Makai Gergely technikai, most már birtok igazgató kollégám elkezdte újra klasszifikálni az 55 hektárt, száraz és aszú szempontjából, azóta kezdtük el vele komolyan venni a szárazakat. Elsőként korrekt, szép birtok alap furmintot készítettünk, kevés válogatott, fahordós tétellel, ahol még nem szerepelt a dűlő az előtérben. Majd 2014 óta a dűlőinket is kihangsúlyozzuk a címkén, és büszkeséggel látjuk, hogy micsoda szép borok készülnek a birtokunkhoz tartozó négy dűlőből; Hétszőlő, Nagyszőlő, Kis-Garai, Lencsés.

Van még hova fejlődni, de már eddig is fantasztikus visszajelzéseket kaptunk a világ vezető, független borszakértőitől, sommelier-itől. A száraz Hárslevelű egy álom volt már rég Gergő és én részemről, így nagy öröm volt, hogy a 2016-os szüretre már fél éve felálló új vezetőségként, megléphettük közösen ezt a döntést.

 

- A szőlő 1992 és 1995 között telepített tőkékről származik és 2016 szeptember közepén lett szüretelve. Azaz a telepítés akkor történt, amikor hazánkban épp nekilendült a hatalmas borászati fejlődés. Az akkori döntéshozókat hogyan értékeli Ön, az utód?

 

- A 90-es évek végén a világ legszebb 10 szőlészete, majd 2012-ben Magyarország legszebb szőlőbirtokává választották a Tokaj-Hétszőlő Birtokot. Ez is úgy gondolom, jól igazolja, amit én is gondolok, hogy a birtokot újraélesztők fantasztikus munkát végeztek. Megalapozták már akkor a mostanra kialakított teljesen BIO gazdálkodásunk lehetőségét, és sok tapasztalati tőkét hagyományoztak ránk. Csak is köszönettel tartozhatunk emiatt nekik.

 

- A férfias fajták versenye - hangzik a Balassi-kard borseregszemle jelmondata. Ez a borvidékről borvidékre, borfajtáról borfajtára vándorló borvetélkedés már kétszer járt a Hegyalján: 2010-ben a furmintok versenyezte Tokajban, akkor Áts Károly alkotása győzött, 2010-ben pedig Mád adott helyszínt a tizedik borseregszemlének, e jubileumi alkalommal a hatputtonyos aszúk versenyeztek, és Bai Edit remeke diadalmaskodott. Elképzelhető-e, hogy ha a közeli években megint a Hegyaljára látogat a Balassi-kard borseregszemle, akkor a hárslevelűk versenyében a Hétszőlő is részt vesz? Hiszen mint Ön mondja: a hárslevelű valóban többre hivatott, mint hogy a furmint árnyékában kallódjon...

 

- Szívesen vennénk egy felkérést erre a versenyre, de talán az éven még nem neveznénk az árverésen elkelt 2016-os Hétszőlő-dűlő száraz Hárslevelű borunkat, mivel olyan nagyon fiatal még. Valóban úgy gondoljuk, hogy a Furmint a fő fajta az áldásos savak és jó aszúsodás miatt, de fontos foglalkozni komolyabban a jövőben a száraz Hárslevelűvel is.

Kép: wikipedia.org

Magyar repülőgépgyár Pécsen

Lerakták a Magnus Aircraft Zrt. 5,16 milliárd forintos beruházással felépülő repülőgépgyárának alapkövét a Pécs-pogányi repülőtéren. A vállalat a világon először fejlesztett ki kompozit anyagokból készülő kétüléses repülőgépet, amely műrepülésre alkalmas, valamint kifejlesztett egy olyan gépet is, amely nem kerozinnal, hanem benzinnel működik, és szintén kompozit anyagból készült; így alacsonyabb a környezetterhelése és fenntartási költsége, mint más gépeknek. Az első ütemben 2000 négyzetméter alapterületű összeszerelő-üzemet, illetve irodaépületet alakítanak ki. A következő ütemben 6000 négyzetméteres kompozitüzem is épül. Pilótaképző akadémia is nyílhat Pécsett hamarosan. A vállalat vezérigazgatójának, Boros Lászlónak tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

2017. augusztus 30.

- Vezérigazgató úr, hazánk újraiparosítása különösen akkor jövőbe mutató, ha csúcstechnológiához építünk üzemeket, képezünk dolgozókat. A Magnus Aircraft Zrt. mennyire felel meg ennek a szempontnak?

 

- Azt gondolom, hogy maga a repülőgép gyártás már önmagában megfelel a csúcstechnológia fogalomkörének. A most bejelentett beruházás keretein belül egy modern, innovatív, környezetbarát üzemeltetésű gyártó bázist kívánunk létrehozni a komplett termékünk előállítására. Így a teljes érték teremtő folyamat itt valósulna meg. Ehhez a gyártási folyamathoz a ma elérhető legmodernebb technológiai sort kívánjuk megalkotni. A primer termékünk, a Fusion212-es modell, ugyanis különleges technológiával készül. A gép maga sok dologban egyedi, de leginkább abban, hogy egyszerre műrepülhető, side-by-side üléses, kompozitból készült a géptest, és 95-ös ólommentes benzinnel működő Rotax motor hajtja. Ezen tulajdonságok révén a gép alkalmas alap műrepülő figurák végrehajtására, s annak oktatására az üléselrendezés révén. Továbbá a motor csöndessége és a gép jó manőverező képessége révén használható még különböző megfigyelési célokra, mint a vadfigyelés, árterületek felmérése, térképészet, s a többi.

- A magyar repülőgépgyártás hogyan tud magasba emelni az ország több szegletében olyan jelképes vagy tényleges szürke övezeteket, amilyen például a korábbi ipara által elhagyott Pécs és térsége?

 

- Úgy gondolom, hogy azáltal, hogy cégünk odatelepül a Pécs-Pogányi Reptérre, generál olyan releváns forgalmat a reptér és a város részére is, ami fellendítheti ezt a területet. Ezeken a területeken kívül, közvetett módon a Magyar repülőgépipar összefogásával tudnánk színt vinni az elszürkült területekre, hiszen azt mindenképpen el kell

mondani nem egyedüli szereplői vagyunk ennek az iparágnak és ennek szeretnénk hangot is adni.  Maga az az innováció amit mi a komplett munkánk során alkalmazunk az szintén motiváló kell legyen.

- Magyar termék: világszínvonal - hangzik a Made in Hungary-stratégia jelmondata. A hazai repülőgépipar föllendítéséhez mennyiben ad alapzatot, hogy a magyar repülőgépgyártás már felpörgött a múlt század első felében?

 

- Tapasztalatot mindenképpen ad, elég kiterjedt kultúrája volt, és nagy örökséggel rendelkezik ma is. Viszont a repülőgépgyártás a múlt század óta, mint minden más technológia, óriási fejlődésen ment keresztül. Ezáltal, bár a kultúra megléte nagyban megkönnyíti az ország iparának összefogását, nem garantálja azt, hogy fel tudunk zárkózni. Ez nagy munka, rengeteg energiabefektetés, viszont gyönyörű eredménye lehet. Reméljük, hogy nemsokára – remélhetőleg még a következő század előtt - már úgy beszélnek erről az iparágról, mint manapság az autóiparról. Nagyszerű lenne, ha a Magnus Aircraft aktívan részt vehetne ennek elindításában és egyengetésében!

Kép: magnusaircraft.com

„Egriek, vitézek, végeknek tüköri…”

Szent István ünnepén Eger önkormányzata Pro Agria életmű díjjal tüntette ki Cs. Varga István irodalomtörténészt. Tavaly Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést kapott, az idén pedig József Attila-díjat. Neki tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

2017. augusztus 28.

- Tanár úr, Lukács evangéliumában – 17,10 – olvashatjuk: „… haszontalan szolgák vagyunk, hiszen csak kötelességünket teljesítettük.” Ön ezekkel a szavakkal fogta vissza a gratulációkat. Mennyire tapasztalta eddigi életpályáján, hogy a túlzott szerénység nemcsak ártalmas, hanem kifejezetten veszélyes is?

– Egyetemes bibliai igazság: mindennek megvan a rendelt ideje. Az is eszembe jut, amit Jáki Teodóz atya szokott mondogatni: „Ha minden jó tettünkért itt lent megkapnánk az elismerést, akkor mi maradna a mennyországban!?” Hálával annak tartozom, aki szeret örömet szerezni az embernek. Óriási köszönet legfőbb jótevőmnek: Asszonykámnak. Szívbéli köszönet fiamnak, és mindazoknak, akik jó ügyeimben segítettek.

Vannak kitüntetések, amelyek fokozott felelősséget rónak a kitüntetettre: az igazság bátrabb vállalását is. Minden kitüntetésben lelki biztatás rejlik, inspiráció a jó ügy folytatására, képviseletére. A szakmai-irodalmi elismerés különösen jólesett. Negyvennégy év óta vagyok egri lakos, tíz éve fertálymester. Amennyit szülő- és lakóhelyemen kaptam, legalább annyit szeretnék visszaadni – de ha lehet, egy kicsivel többet is. Jogom és kötelességem, hogy magamtól is megkérdezem: hol az a szikra, hova lett a láng, mivé lett az a tűz, akkor is, ha bennem is csak pislog a parázs.

A Deo gratias és a Soli Deo Gloria jegyében az egri Életmű Díjból sokrétű tanulság vonható le. (A „lovagkereszt” átvételekor olyan érzésem volt, hogy a keresztet a feleségem hordozza, én meg a kitüntetést kapom.) Külön kategória, ha a jól végzett munka nem pénzért történik, hanem ügyszeretetből. A kötelesség, érdem és elismerés, dicsekvés és szerénység fogalomkörei bonyolult és összetett viszonyrendszert alkotnak. Meg kell találni, az arany középszert/középút (aurea mediocritas – golden mean) lehetőségét.

Soprontól Debrecenig belaktam ezt a kis országot... Kapuvári pátriámban a „Ne hagyd magad, de ne is játszd meg magadat!” intelem mutatta a mértéktartás fokát. Ott éltem meg az „itthon vagyok”, „ott vagyok honn, ott az én világom” örömét. Egerben itthon vagyok, Kapuváron otthon, számos helyen pedig otthonosan érzem magam. Életem végéig elkísér az apai útravaló: „Ne tanulj te, Fiam, többet Győrben, mint amennyit mi itthon dolgozunk!” Máig fülembe cseng: „Ha valamibe belefogsz, vidd végig, vagy rögtön hagyd abba!” De azt is gyakran hallottam: „Öndicséret büdös.” „Gőgös gúnárnak szaros seprűvel (csutakkal) sem lehet feljebb tolni az orrát.” (A „büszke” és a „bűz” szavunk azonos tőből fakad.)

Nádasi Alfonztól tanultam: Méden agan! Ne quid nimis! Nothing to exces – Don't overdo it! – Ne vidd túlzásba! – Semmit se túlzásba! Csak semmi túlzás!” A mértékletesség ritka erény. Bencés tanáraimtól tanultam: Omnia in mensura, numero et pondere. A Teremtő mindent érték, szám és súly szerint alkotott. Az igazi minőség – szeretet, jóság, igazság, szépség – mennyiségi módon nem mérhető, mert szellemi-lelki önértékek. Összemérhetetlen még egy mosoly is, mert „súlytalan”, a jelentősége pedig mérhetetlen. Ilyen a jókívánság is, ha komolyan gondoljuk, szívesen mondjuk, akkor van remény arra, hogy szívesen fogadják, és talán viszonozzák is.

            Megtapasztaltam, hogy a szerénykedésből elkövetett mulasztás jóvátehetetlen is lehet. Amikor Eger és Csebokszári/Csuvaskar, a nekünk szögről-végről rokon csuvasok között testvérvárosi kapcsolat létesült, az egri Bródy Sándor Könyvtár jóvoltából megjelentettük a Csuvas Szó című antológiát. Aztán Mihail Szeszpelnek, a csuvasok éhhalált halt Petőfijének Az ínség zsoltárai című verskötetét is fényre bábáskodtuk. Majd a Nobel-díjra is javasolt Gennadij Ajgi, a csodálatos csuvas költő két kötete is napvilágot látott...

A Csuvasiába látogató delegációkba sem a költő és műfordító Cseh Károly, és én sem kaptunk meghívást. A barátom sohasem jutott el az általa nagyon szeretett csuvasokhoz. Amikor pedig vele együtt megkaptuk a Csuvas Írószövetség Vaszlej Mitta-díját, már annyira drága volt a repülőjegy, hogy utazásra nem gondolhattunk. Keserű volt a felismerés, költőbarátom végső búcsúztatására készülve megszólalt a lelkiismeret: a kilenc saját verskötet és kilenc műfordításkötet szerzője sem Mezőkövesden, a lakóhelyén, sem Egerben, diákkora szerelmetes városában, sem Miskolcon, számos felterjesztésem ellenére sem kapott egyetlen szakmai elismerést sem.

Stílusosabb, ha az oktalan, tudálékos embert nem tudatlannak mondom, hanem csupán imprudensnek nevezem. De szerénykedésnek, finomkodásnak nincs helye, ha igazságról, emberi méltóságról van szó. A kommunikációban különösen fontos a véleményszabadság, a kommunikációs szabadságok anyajoga. A kommunikáció szóban a com+unio jelzi: benne kapcsolatfelvétel, kapcsolattartás, lelki egységre törekvés, emberfelmutató értékszemlélet lehetősége rejlik. A cum+munus: együttes feladatvállalást jelent. (A munus jelentésköre: kötelesség, feladat, hivatal, állás, szolgálat, szolgáltatás, adó, teher; szívességből, tiszteletből végzett szolgálat, szívesség, végső tisztesség, temetés; ajándék, adomány.) De jó lenne, ha az egri média tisztelt képviselői felkészültebben és lelkiismeretesebben viselnék szívükön az egri kulturális, irodalmi örökség sorsát, ha ezt a feladatukat is hivatásnak, szakmai küldetésnek tekintenék, és hasonlóan végeznék, mint a sportról szóló tudósítást. Amint a termőföldet lehet jogilag birtokolni, de művelni csak ekevassal érdemes, éppúgy egy várost is lehet hatalommal, pénzzel birtokolni, de a művészet eszközeivel is lehet birtokba venni. Bár az emberi elme szereti az ismeretlent ismeretlennel megvilágítani, mégis veszélyes, ha vak vezet világtalant.

 

- Az Ön meglehetősen termékeny tevékenységét hogyan segítette a Bródy Sándor Könyvtár munkatársi csapata és a Magyar Irodalomtörténeti Társaság Heves megyei Tagozata?

 

– Nagyszerűen. Németh László szerint a könyvtárosok a magyar kultúra „aprószentjei”. (Tudjuk: nem is annyira aprók.) A könyvtár iránti szeretetem kapuvári diákkoromban kezdődött, a győri bencéseknél új fokozatot ért el, a debreceni egyetemen vált véglegessé. Sipos Lajos a Magyar Irodalomtörténeti Társaság elnökeként kért fel, hogy vállaljam a MIT Heves Megyei Tagozat elnöki tisztét. Az egri Bródy Könyvtárba kopogtattam be. Tőzsér Istvánné igazgató két nagyszerű könyvtáros kisasszonyt kért fel az ügy támogatására. A dolgos, pontos Farkas Márta lett a titkár, a kiváló művészi érzékkel megáldott Kárpátiné Ézsiás Edit a munkatárs, állandó közreműködő: Bodó Boglárka, hajdani kedves tanítványom.

Egymás nézeteit, értékszemléletét tiszteletben tartó, a magunk lehetőségeivel a közös ügyért, célért önzetlenül foglalkozó szakmai TEAM jött létre. Olyan kis csapat, amelyben tudtuk, hogy egyéni kiválóságunk annyit ér, amennyit a közös célért gondolkodva csapatmunkásként érünk. Tíz év alatt tíz olyan egri könyv jelent meg, amely szorosan és sok szállal kötődik a Bródy Könyvtárhoz. Többek között Apor Elemér-, Kálnoky-, Bródy-, Gárdonyi-emlékkönyv, Keller Péter Az élő Gárdonyi arc című könyve, Jáki Sándor Teodóz A vándorapostol… A Borkultúra kettős tükörben – Rácz Lászlóval közös könyvünk – a szőlészek-borászok, az összefogás dicsérete, de benne van a mértéktartó borivás intelme is!

A könyvtár: tudástár, ma is a tudás megszerzésére kialakított közösségi tér. Nem lehet véletlen, hogy a régészek Nagy Rhamses palotája mellett, egy könyvtár maradványai között ezt a bejárati föliratot találták meg: „A lélek gyógyszertára”. Mára azonban korosztályfüggően változott a helyzet. A virtuális világban a digitális könyvtárban megszerezhető információ, tudás megszerzését egyre többen elektronikus úton képzelik el. Nagy öröm, hogy életem nagy részét könyvek és fiatalok között tölthettem. A tanulás, tanítás öröm volt, az olvasás pedig gyönyörűség. Fontos alapelv: Semper paratus doceri – mindig készen lenni, hogy másoktól tanuljunk. A ranglétrán az egészségügy volt legalul, alatta csak az oktatásügy található, annak alján a könyvtárügy. A csodák kórtermekben, tantermekben, a könyvtár csendjében történnek.

A Magyar Irodalomtörténet Társaság, Gintli Tibor elnök, Bengi László főtitkár, Fráter Zoltán és Fábiánné Szenczi Ibolya alelnökök, Sipos Lajos tiszteletbeli elnök, és még sokan mások is a publicity biztosításával, előadásokkal, szervezéssel hathatósan támogatták irodalmi ügyeinket. Az Egri Fertálymesteri Testület szőlész-borászai tagjai, élükön a fáradhatatlan Oláh István vicekapitánnyal, finom borospalackokkal segítették rendezvényeinket.

Ezeknek a jó ügyeknek a legjobb kutatók önzetlen támogatását sikerült megnyerni. Ábécés sorrendben, a teljesség igénye nélkül említem előadóink és szerzőink nevét: Alföldy Jenő, Buda Attila, Csűrös Miklós, Dörgő Tibor, Druzsin Ferenc, Ferencz Győző, Fráter Zoltán, Gergye László, Gintli Tibor, Keller Péter, Keller Tamás, Kenyeres Zoltán, Kovács Gábor, Kusper Judit, Laczkó András, Pereszlényi Zoltán, Rónay László, Szabó B. István, Szatlóczky-Gajdóczki Zsuzsanna, Szecskó Károly, Varga Zita. Külön köszönet illeti Kaiser Lászlót és Pereszlényi Helgát, a Hungarovox Kiadó vezetőjét és munkatársát, könyveink baráti vállalásáért, gondos kiadásáért.

Egerben a kulturális intézmények külön-külön igyekeznek jól dolgozni, összefogásra azonban ritkán képesek. Pedig most nagy szükség lenne erre, mert Eger a 2023-as Európa kulturális fővárosa címre pályázik, amely Nagyszebennek, Kassának, Pécsnek annyi új esélyt adott. Egy ilyen gyönyörű kisváros értelmiségének szunyókálására nem érvényes a madáchi felmentés: „Bűne a koré”. Elengedhetetlen feltétel, hogy újraéledjen a város polgársága, az értelmiség kreativitása, az „Isten áldja a tisztes ipart” mesterségek pedig megújuljanak. Jó lenne, ha a pályázat közös gondolkodás eredményeként születne meg, ha az egriek párt- és rangállástól függetlenül magukénak éreznék ezt az óriási vállalkozást.

- Egy másik csapat is áll az Ön működése mögött: Tinódi, Balassi… Vitkovics, az egri papköltők, Bródy, Kálnoky, Apor Elemér, Utassy, és főképpen Eger száz év óta legfőbb jótevője: Gárdonyi. Mit tehet azért, hogy a mai celeb világban erre a csapatra is fény vetüljön?

– Hol lesznek a mai világ celebei, amikor ezek a költők és írók Eger és a magyar irodalom egén még ragyogni fognak, miként a csillagok! Ez különösen fontos örökség: méltó feladat és célkitűzés. Ezzel a csodálatos örökséggel kapcsolatban is azt tapasztalom: a túlzott szerénység nemcsak ártalmas, hanem kifejezetten veszélyes is. Gárdonyi a Titkosnaplóban is helytállásra biztat bennünket: „Az író munkájának az emberjavítást kell szolgálnia: nem Miseserét énekelni, hanem Alleluját az emberi élet jövőjén. Vödrönként hordani a tiszta vizet a lecsapolhatatlan mocsárba.”

Igyekeztem összeegyeztetni irodalomtörténészi, szerkesztői terveimet és egri vállalásaimat. Jó rágondolni, már 1980-ban, Halmai (Bányász) István költőbarátommal együtt példás összefogással kiadtuk a Hevesi útrahívás című antológiát, amelyben egri, Heves megyei kötődésű költők és írók mellett művekkel szerepeltek tájhazához kapcsolódó fiatal képzőművészek is. Az akkor alig megtűrt Oravecz Imre, Utassy József is versekkel szerepelt benne. A húsz évvel ezelőtt megjelent Hevesi és borsodi tájhazában című könyvem főszereplői közül csak egy él: Lőkös István, jeles irodalomtudós, a horvát Akadémia tagja.

Eger: locus mirabilis. Az egri vár a magyar virtus zarándokhelye, modernkori turisztikai célpontja. A vár védbástya, a püspöki-érseki székesegyház ezer év óta a szakralitás központja. Eger történelmi, metafizikai küldetését legszebben és legteljesebben irodalmunk örökítette meg. Márai szerint: „Ezt a várost nem hatalom és tömeg emelte, hanem ízlés és lélek”; „a borhoz kegyelem is kell. A nagy borvidék olyan, mintha áldás lenne rajta. Ez a profán kegyelem árad az Eger környéki tájból.” Az egri lokalitásban és temporalitásban összeér föld és ég: a szőlő terméséből, az emberi munka gyümölcséből lesz test és lélek itala.

Eger természeti, építészeti, művészeti értékeit, szellemi-irodalmi örökségét, igazi értékeit jobban kellene ismernünk. A sokunknak nagyon kedves – életet, napot, Krisztust jelképező – sárga szín fogyatkozik, a városkép egyre inkább szürkül, deszakralizálódik. A belvárosi rekonstrukcióban megújult a Dobó tér, a belváros több szép épülete, de nem igazán „lélek és ízlés” szerint. Szaporodik a léleksivár szürkeség: a szürke a szürkén szürkébb a szürkénél. Cs. Szabó László szerint: Eger „a leglatinabb vidéki városunk”: a „magyar álmok városa”. (Amikor a latinitás valóban jellemző volt a városra, akkor Egernek hívták, jelenkorunkban lett divat az „agriázás”.)

Jobban, hitelesebben kellene ismernünk azokat, akik városunkon rajta hagyták kézjegyüket, akik tehetségükkel maradandóan gazdagították. Van itt sportmúzeum és Beatles múzeum is. Meggyőződésem, hogy az Eger hírnevét felragyogtató írók, költők, Tinódi, Balassi, Vitkovics, Bródy, Kálnoky, Apor Elemér, Utassy is megérdemelne egy emlékszobát!

Keller Péternek, Gárdonyi dédunokájának kultuszébresztő tevékenysége nyomán tudjuk: a Gárdonyi család 21 helyen lakott. Miközben Szőlősgyörök, Devecser, Agárd rendre Gárdonyi-konferenciákat rendez, és hirdeti, hogy Gárdonyi-település, nekünk is reménybeli álmunk egy felirat: Üdvözöljük Dobó István, Gárdonyi és az egri csillagok városában.

Ziegler Sándornak, Gárdonyi apjának, „Kossuth fegyvergyárosának” a sírja Kálban kultuszhely, ahol minden március 15-én koszorúznak. Egerben kevesen tudják: nemcsak Gárdonyi apja veszítette el minden vagyonát a szabadságharc leverésekor, hanem 1945 után a Gárdonyi család is. Gárdonyi Sándortól, az író fiától, kényszerítéssel vették el a kis házat, a nagy házat és a nagy Gárdonyi-keretet. (A Gárdonyi Emlékmúzeum a kisházban működik.) Nemes Nagy Terézia, Gárdonyi édesanyja szinte teljesen kimaradt az egri köztudatból, pedig az egri Hatvani temetőben nyugszik.

Önmagát becsüli meg az utókor, ha méltó emléket állít jeles elődeinek. A mindig Kossuth-párti Heves megye székhelyének azonban nincsen Kossuth-szobra, de még Széchenyi-emléktáblája sem. (Az érseki palota sarkán, a Kossuth-emléktáblával átellenben, a Líceum falán kínálkozik egy emléktáblának alkalmas falsík.) Biztatató jel: az állampárti időkben a legnagyobb „egri” hősről elnevezett Hó Simon/Hosi Misi Főiskolából Eszterházy Károly Egyetem lett. A Széchenyi nevét viselő főutca találkozik a Kossuth utcával, az útvonal Deákkal folytatódik, és Mátyás királlyal megy az Alföld és a főváros felé…

Reményre jogosít az a tény, ha Eger magisztrátusa az írók ügyében tévedett, rendre felismerte mulasztását, és mindig igyekezett azt jóvátenni. Amikor Vörösmarty Eger című, a magyar irodalom utolsó klasszikus hősi éneke megjelent, az egriek nem figyeltek fel erre a hattyúdalra: „Díszesen áll Eger a termékeny völgybe kitéve, (…) Várkoszorúzta fejét kisded dombhátra lehajtja: / Bús-mormolva fut a testvérhabú csermely előtte / (…) Fenn pedig a haza bánatját hordozva szívében / Áll harci Dobó.” Vörösmarty 1830-ra datált Egri bor című epigrammája is főhajtás: „S lelke Dobónak forr lángboraidban, Eger.” De az egriek észbe kaptak, és elküldték a tiszteletdíjat. Joó János, jeles tanár és neves bortermelő ajándékozta a költőnek azt a három akós, borral teli hordót, amelyhez kísérőül Tárkányi Béla Válasz Vörösmartynak című versét csatolták: „Hogy néked a hatalmas

Hunnia / Légyétetőt hagy inni, nagy hiba; / De még nagyobb, hogy hős Eger borát / Megénekelted, s még nem kostolád. / Hogy hát lemossuk ezt az ősi vétket, / Engesztelésül bort küldünk tenéked. / Egerben termé a legjobb tető… / Hogy míg bennünket isten földje csak hord, / A hont szeressük, mint az egri óbort.”

Vörösmarty a Jó bor című verssel köszönte meg az egri példán országos méreteket öltő, borküldő szeretet gesztusait. Verse a bordicséret reprezentációja: „Kit illet e pohár, / Mely kézről kézre jár? / A hős Egert, Hevesnek fiait. / Te vagy Heves, kit felköszöntök itt. / Boldog vidék! (…) Kerüljön egyszer már a sor: Magyar hon! És tiszta bor!” Hasonló Gárdonyival is történt, amikor a háza előtti kis területet meg akarta vásárolni, a magisztrátus először megtagadta a kérelmet, de később felülbírálta döntését, és ingyen adta életfogytig tartó használatba az írónak a kérvényezett területet, és ezzel kiérdemelte hálás köszönetét is.

Petőfi 1844 februári látogatásának köszönhetjük az egyetlen hiteles egri, március 15-i emlékhelyet: „Ha jó bort érezek, betérek; / Ne térnék hát Egerbe? / Ha ezt a várost elkerülném / Az isten is megverne.” (Eger mellett) A költőt február 18-a és 21-e között Tárkányi Béla az egri szemináriumban, irodalomszerető, lelkes kispapok társaságában látta vendégül. Petőfi jól érezte magát, „bor s dal mellett” vigadt a társaság: „Itt benn ülök a melegben, / Környékez sok jóbarát, / Töltögetve poharamba / Egri bércek jó borát. / Jóbarátok, jó borocska – / Kell-e más? (…) Egy század minden pohár; / A jelen hátam mögött van, / Lelkem a jövőben jár. / A jövőben vígan élek, / Boldogon! / Mert nem árva már az egykor / Árva hon.” (Egri hangok)

Eger, az egri vár a magyarság zarándokhelye, modernkori turisztikai célpont. A vár védbástya, a székesegyház a szakralitás központja. Eger történelmi, metafizikai küldetését legszebben literatúránk örökítette meg. A magyar kulturális nemzeti emlékezetben Egerhez számos jeles író és költő kötődik. A város dicső múltja elsősorban Dobó és Gárdonyi nevét és emlékét idézi emlékezetünkbe. A vári diadalban a magyar virtus, a honszeretet győzött a kétségbeesés és kishitűség fölött. A kultuszteremtő Gárdonyi az egri diadalt, a magyarság maratoni győzelmét mítoszteremtő érvénnyel örökítette meg. Az Eger dicsőségét és a Dobó-kultuszt is kedvezően meghatározó regény címe telitalálat: Egri csillagok. Eger Tinódi jóvoltából lett Európa-hírűvé, a XX. században pedig Gárdonyi révén vált világhírűvé.

Jogos a kérdés: mitől és miért szép ez a város? – A Líceum csodálatos egri térköltemény, amelyet az ember nemcsak megnéz és meglát, hanem megcsodál. A Líceum homlokzati erkélyén felirat hirdeti: Eszterházy Károly Egyetem – Universitas pro scientiis et artibus. Ennek az értelemszerinti fordítása: Alkalmazott tudományok és művészetek egyeteme. A Líceummal szemben a fenséges bazilika, a tornyos kisváros templomtornyai. Az Eged, a vár, a Minorita templom, a Líceum, a székesegyház és számos épület a természeti és művészeti káprázat és bűbáj monumentumai. Eger természeti szépségét az Ég, az architektúrait pedig az emberi tudás, tehetség és szorgalom, hírnevét a napfény, a szőlő és a bor, a munka, imádság és a művészetek, köztük az irodalom spiritualizálta.

Az egri korifeusok büszkén hirdetik: rendelkezünk a szükséges szakmai és infrastrukturális kapacitásokkal, kapcsolati tőkével. De vajon mit remélhetünk abból, hogy Eger – az európai trendet követve – egyetemi város lett? – Sorjáznak a kérdések: hogyan lenne jó az univerzitás pompás épületeit, ezt a híres iskolavárost szellemileg, lelkileg is berendezni? Milyen kötelezettségeket ró az egyetemmé válás a városra, az itt élő értelmiségre és polgárokra? Volt-e az egri főiskola mögött, és van-e most az egyetem mögött olyan szellemi-értelmiségi és polgári háttér, támogatás, amely szükséges a sikeres működéshez? A látványon túl van-e Egernek olyan táji, műveltségi és életformabeli mondanivalója, amelyből az idelátogatók ízelítőt kaphatnak? Mit lenne jó tenni, hogy számadáskor az egyetem és a város is megfeleljen a követelményeknek?

Közös cél, hogy ne legyünk a felejtés népe. Sajnos, sokan nem ismerik kellően, nem is tisztelik Eger irodalmi és művészeti örökségét. Nem ismerik az írók és költők hatalmát, akiknek a tolla, poézise hasonlóra képes, mint a festők ecsetje és képe: elénk varázsol egy tájat, várost, természeti és építészeti szépséget. Tróját Homérosz tette híressé, Zrínyi Szigetvárt, Arany Drégely várát, Dobó István győzelmét Tinódi és Gárdonyi. Általuk vált Eger a magyar patrióta virtus ikerfogalmává.

Gárdonyi remekműve kifejezi, hitelesíti az egri dicsőséget, mert nemcsak az olvasó eszét és szívét, de patrióta képzeletét is megmozgatja, felszabadítja. Gárdonyi szellemében ismertük fel, és éljük át, hogy az egri hősök lábnyomában járunk, a város fölött az „egri csillagok” lelke lebeg. Ha Eger szemléletformálónak szánt arculati könyvéből, az Örökségünk című fejezetből kimarad az egri irodalmi örökség, akkor kiderülhet: Egerről ideánk sincsen. A magyar patriotizmus tündökletes fellegvárában is el kell döntenünk: a lokálpatrióták, a lakájpatrióták, vagy a lokálparaziták közé akarunk-e tartozni?!

Balassi humanista eredetű, páratlan fényű, „emberségből példát, vitézségről formát” adó eszményt hirdet. Rátalált a magyar szívnek nagyon kedves költői hangra, amely végigvonul költészetünkön. Áldáskívánsága segítse a régóta várt lélektani fordulatot, erősítse a valló és vállaló önbizalmat, bátorságot, hogy „az álmok városa” a tettek városa legyen: „Mint sok fát gyümölccsel sok jó szerencsékkel / áldjon Isten mezőkbe!”

A rimaszombati születésű, legegribb egrivé vált, sok sérelmet, méltatlanságot elszenvedett, de a méltó erkölcsi jóvátételt is megért Apor Elemér könyvcímmé emelte Eger iránti szeretetét: Kisváros a felhők fölött. A láthatón túli, Eger legszebb arcát mutató irodalmi örökség is lelki szemei előtt lebegett. Himnuszt írt Eger városához, áldást kért lakóhelyére: „Dajkáld völgy eme várost / dombok öleljétek / süsd nap, hold te vigyázd / pattogó csillagok koszorúja / szikrázzon árnya fölött. / Legyen boldogság, béke hazája / örökké”.

Sokat utazó tanárként ismertem és szerettem meg Egert, a Mátra és a Bükk vidékét, fürkésztem, érteni tanultam szépségeit. Közben unikális ajándékot kaptam, bizonyságot arról, amire Szabó Zoltán a Szerelmes földrajz végén – Juhász Gyula Arany-sugallatos soraival – utal: „Csillag esik, föld reng, jött éve csudáknak, / De a folyók folynak, de a hegyek állnak.”

– Gyönyörködöm bennük, tanulok tőlük, és hagyom őket folyni, hagyom őket állni.

Kép: termalfurdok.hu

Szőlő, bor - harmónia

Az agrárkormányzat célja, hogy minden ágazatban, így a szőlő és a bor esetében is segítse a termelők és a feldolgozók közötti összhang megteremtését, illetve fenntartását, rendezze a vertikális viszonyrendszert – mondta a Földművelésügyi Minisztérium (FM) eredetvédelemért felelős helyettes államtitkára, Gál Péter. Neki tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

2017. augusztus 27.

 

- Helyettes államtitkár úr, a Hegyközségel Nemzeti Tanácsa (HNT) által kidolgozott intézkedéscsomag figyelembe vette mind a termelők, mind a feldolgozók igényeit, törekedve a konszenzusra, és ezért nagyfokú rugalmasságot tanúsított a szaktárca is. Mindez miképpen javítja a magyar bor minőségét?

 

- A vertikális koordináció a termék minőségére vonatkozó információ elérhetősége végett fontos. A minőségi termelés alapja a folyamatos minőségbiztosítás és a tudatosság. Ezek nem valósulhatnak meg akkor, ha a szőlőtermelő és a felvásárló csak a szüretkor találkoznak. Az idei próbaév elsődleges célja a szerződéses kapcsolatok erősítésével a termelő-felvásárló kapcsolat kiegyensúlyozottabbá és gyakoribbá tétele.

 

- A szőlő-bor ágazatnak jól működő szakmaközi szervezete van, így a piac szervezése nem kizárólag jogszabályi úton rendezhető. Egyes területeken, a piacszervezésben is lehetőség van arra, hogy a szakmai önkormányzat tagjaira nézve kötelező intézkedéseket fogadjon el. Ezzel hogyan segítik elő, hogy a magyar borpiacra beömlő, bizonytalan eredetű és minőségű dél-amerikai és mediterrán ital egyre inkább visszaszoruljon, és a magyar bormesterek alkotásait vegye, igya a magyar borközönség?

 

- A vertikális koordináció révén jobban tud alkalmazkodni a szőlőtermelés a borkészítés igényeihez, ezáltal versenyképesebbé válik a termelés. Így a felvásárló bortermelők is jobban fel tudják venni a versenyt a külföldi konkurenciával.

- Azoknak a szőlőtermelőknek, borászatoknak és felvásárlóknak, akik 10 tonna feletti mennyiségben állítanak elő vagy vásárolnak fel borszőlőt, a szakmaközi intézkedés szerint háromféle módon határozhatják meg az árat: szerződésben, nyilvános árajánlatban vagy képlet alapján. Miért fokozza ez a szőlőtermesztés iránti kedvet?

 

- A vertikális koordináció célja a kiszámíthatóság növelése. Ha kiszámíthatóbbak a viszonyok, akkor jobban kalkulálhatók a szőlőtermesztés jövőbeli bevételei is.

Hazánk az anyanyelvünk

A magyarság megmaradásának záloga a magas színvonalú anyanyelvi oktatás - hangoztatta a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkára, Szilágyi Péter. Neki tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

2017. augusztus 25.

- Helyettes Államtitkár úr, Csíkszentmihályi Mihály Széchenyi-díjas pszichológust idézve„meg kell tanítani a gyermekeknek azt, hogy önmagukért élvezzék a tanulást, ne csak azért, hogy jó jegyeket kapjanak. Azok a gyermekek, akik élvezik a kihívások legyőzését, felnőtt életükben is keresni fogják a kihívásokat jelentő helyzeteket”. Budapest mit tud tenni azért, hogy a Lajtától a Berecki-havasokig, Nagyszombattól Székelykevéig a magyarnak született gyerekek így gondolkozzanak?

 

- A Magyar Kormány nemzetpolitikájának kiemelt célja a külhoni magyar oktatás megőrzése és minden lehetséges eszközzel való támogatása. A Nemzetpolitikai Államtitkárság az elmúlt években rendkívül sokat tett e célok megvalósításáért. 2012 óta hirdetünk tematikus éveket, amelyeken keresztül minden évben más-más korosztályát szólítjuk meg a külhoni magyar gyermekeknek, fiataloknak. 2012 a külhoni magyar óvodák éve volt, 2013 a külhoni magyar kisiskolásoké, 2014 pedig a külhoni magyar felsősöké. 2015-ben kezdtünk az oktatás mellett a külhoni magyarság gazdasági megerősítésére is egyre nagyobb hangsúlyt fektetni, így meghirdettük a külhoni magyar szakképzés évét. 2016-ot a külhoni magyar fiatal vállalkozók támogatásának szenteltük, 2017-ben pedig a családi vállalkozások kerültek a fókuszba. Az oktatásra tematikus programjaink folytatásával, támogatásainkkal továbbra is nagy figyelmet fordítunk. A Nemzetpolitikai Államtitkárság évek óta jelentős anyagi támogatásban részesíti a külhoni magyar oktatási intézményeket a kisiskoláktól az egyetemekig: támogatjuk ezen intézmények működését, korszerűsítését, felújítását, sok esetben pedig mi magunk tartjuk fenn azokat. Egyes külhoni magyar iskolák, egyetemek működése gyakorlatilag ellehetetlenülne az anyaország segítsége nélkül. Külön figyelmet fordítunk arra is, hogy a szomszédos országokban vegyes házasságokban nevelkedő

gyermekek szülei, illetve azok a szülők, akik bizonytalanok abban, hogy többségi nyelvi iskolába vagy magyar iskolába írassák gyermeküket, az utóbbit válasszák. Az úgynevezett oktatási-nevelési támogatással – amelyet kizárólag a magyar iskolát választó szülők kapnak meg minden tanév elején – arra próbáljuk a külhoni magyarok szülőket ösztönözni, hogy ne vegyék el gyermeküktől azt a lehetőséget, hogy anyanyelvükön tanulhassanak. A felsoroltakon kívül persze számos egyéb programunk, kezdeményezésünk is van, amelyek középpontjában a határon túli magyar gyermekek támogatása, a külhonban élő fiatalság magyarságtudatának megőrzése és megerősítése áll. E cél mentén indult el, például,a tavaly meghirdetett Kárpát-medencei óvodafejlesztési programunk is.

- A diaszpórában sokszor önerőből kell megteremteni a tanításhoz szükséges feltételeket, ezért Budapest hálás minden magyar pedagógusnak, a Kárpát-medencében és a diaszpórában egyaránt, aki a jövő nemzedékek nevelése mellett a magyarság ügyét, a nemzeti hagyományok átadását is vállalja. A kormány hogyan segíti őket a világhálón keresztül eljuttatható anyagokkal, illetve számítógépekkel?

- A diaszpóra magyarsága hosszú éveken keresztül méltatlanul elhanyagolt területe volt a magyar nemzetpolitikának. Az utóbbi években ezt az elmaradást igyekszünk pótolni. 2011 óta összehívjuk a Magyar Diaszpóra Tanácsot, 2010 óta működtetjük a Nemzeti Regiszter oldalunkat, amelyen keresztül a diaszpórában élő közösségek napi szinten értesülhetnek a magyarságot érintő eseményekről. A Kőrösi Csoma Sándor Program keretében ösztöndíjasaink évről évre segítik a diaszpórában élő magyar közösségek identitásmegtartó munkáját. A tavalyi év végén megkezdtük a diaszpórában működő oktatási intézmények fejlesztését azzal a céllal, hogy minden magyar gyermeknek lehetősége legyen anyanyelvét a diaszpórában is elsajátítani, a többed generációs leszármazottak esetében pedig visszatanulni. A program keretében összesítjük kérdőíves felmérésünk eredményeit, hogy a valós igényeket megismerjük és azokra hatékony válaszokat adjunk. A program részeként külön felületet hoztunk létre weboldalunkon, a Nemzeti Regiszteren, ahol a világban működő hétvégi magyar iskolákkal kapcsolatos hasznos információkat és számos oktatási segédanyag elérhetőségét töltjük fel, ezzel segítve a magyar oktatást szerte a világon. A diaszpórát érintő oktatásfejlesztési programunk jelenleg is zajlik, így előreláthatólag számos további fejlesztés valósul majd meg az év során.

- Fedezd föl saját kultúrád – hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. 2015-ben és 2016-ban 104 felszerelt tanműhely és tangazdaság létrejöttét támogatták a magyarországi adófizetők. A legújabb óvodafejlesztési program pedig a Kárpát-medencei magyar nyelvű oktatást kívánja színvonalasabbá tenni. Ezekbe az erőfeszítésekbe az állam hogyan kapcsolja be a civil szervezetek – köztük a Balassi Kard Művészeti Alapítvány – tudását, cselekvőkészségét?

 

- Minden lépésünket a külhoni szereplőkkel való konzultáció előzi meg, hiszen a valós igényekre szeretnénk hatékony választ adni. Az eddig elért eredmények közös eredmények a külhoni magyar szervezetekkel, közösségekkel, hiszen egy Magyarországról induló kezdeményezés csak akkor lehet hosszú távon életképes, ha azt a közösség magáénak érzi, saját tevékenységébe illesztve kamatoztatja.

Vajk nem államalapító, hanem államreformáló

Már a 2000. évi hannoveri világkiállításon a magyar pavilonban nem az államalapítást ünnepelték a rendezvény szervezői, hanem a Magyar Királyság megalapítását. Ez ugyan nem kapott hangsúlyt, de a mögöttes agytröszt nagyon helyesen gondolkozott.

A Krisztus utáni ezredik év közelségében a pápa nem küldött volna koronát egy törzsszövetségnek. Róma - II. Szilveszter, a tudós egyházfő - már akkor államot látott a Kárpát-medencében. Nem véletlen, hiszen már Géza fejedelem apja, Taksony vezér is hívott be keresztény térítőket, neki azonban ez még nem sikerült. Géza már sikerrel járt, és államát már meghívták 973 húsvétjára Quedlinburgba: itt Nagy Ottó császár gyűlést tartott, és ezen részt vettek a dánok, lengyelek, csehek, magyarok, bizánci és olasz küldöttségek, sőt még a hispániai arab kalifátus is prezentálta magát a mesés palotában. Hazánkat 12 előkelőség képviselte. Jelképesen ez volt az első „európai uniós” tanácskozás – ide csak államokat hívtak meg, gyülevész népségeket nem.

Tehetnénk az államalapítás jelképes évfordulóját apozsonyi csata győzelmi dátumához is – egyfajta valóságalapja ennek is lenne. 907július 4. és 7. között a Keleti Frank Királyság döntő csapást próbált mérni népünkre: közösségünket megsemmisíteni akarta az akkor még frank gyerekkirály nevében hatalmat gyakorló sötét garnitúra. Seregünk megalázó vereséget mért rájuk.

Ezt a hatalmas katonai teljesítményt is csak állam tudta végrehajtani, törzsszövetség nem.Így államalapításunkat minden bizonnyal a Pusztaszeri Országgyűléshez lehet kapcsolnunk. A hungarofób szélsőség a Pusztaszeri Országgyűlést természetesen „Anonymus kitalálásának” minősíti, ezen azonban – miután tudomásul vettük – minden bizonnyal felül kell emelkednünk. A Névtelen Jegyző Árpád vezér győzelme közcímmel a következőket írja: „A diadal után azon a helyen a vezér és nemesei elrendezték az országnak minden szokástörvényét meg valamennyi jogát is, hogy miképpen szolgáljanak a vezérnek meg főembereinek, vagy miképpen tegyenek igazságot bárminő elkövetett vétekért.

Egyszersmind ott a vezér vele jött nemeseinek különböző helységeket adományozott összes lakosságukkal együtt. Azt a helyet, ahol mindezt elrendezték, a magyarok a maguk nyelvén Szerinek nevezték el azért, mert ott ejtették meg a szerét az ország egész dolgának.”

A Pusztaszeri Országgyűlésnek megismerhető dátuma nincs, sőt évszáma sincsen, így államalapításunkat időponthoz kötni lehetetlen. Azt azonban rögzíteni kell, hogy Vajk már létező államban lett István király, pár évtizeddel halála után pedig Szent Lászlónak köszönhetően Szent István. Államreformáló teljesítménye óriási volt, az utókor teljes – és lelkes – tiszteletét maradéktalanul megérdemli.

Kép: Vajk megkeresztelése. Benczúr Gyula 1875

Balassi-epicédium Vizsolyban

Augusztus 24-én Reformáció és költészet címmel rendez Balassi Bálint emlékkonferenciát a Vizsolyi Református Egyházközség. Az egyik előadó Szabó András, a Károli Gáspár Református Egyetem tanszékvezető tanára. Neki tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

2017. augusztus 23.

 

- Professzor úr, Ön „Balassi-epicédium és a vizsolyi nyomda” címmel tart előadást a vizsolyi konferencián. Ezekre a szellemi kincsekre miért érdemes fényt villantani 2017-ben?

        

- A Balassi-epicédiumot a költő tanítványa, Rimay János írta, ebben a versciklusában siratta el mesterét, Balassi Bálintot és a nem sokkal később elesett öccsét, Balassi Ferencet. A mű jelentőségét nagyban növeli, hogy megtalálható benne az első nyomtatott Balassi-vers, a Végtelen irgalmú kezdetű zsoltárparafrázis. A nyomtatvány 1596-ban jelent meg, sokáig azt hitték, hogy Bártfán, a használt betűk és díszek alapján azonban bebizonyosodott, hogy a vizsolyi nyomdában. A fennmaradt két példánynak nincs címlapja, s hiányzik a bevezető része, pedig más forrásból tudjuk, hogy több üdvözlővers és két előszó is tartozott még a műhöz. Feltehetően ilyen csonkán került ki a sajtó alól, de arról csak feltételezések vannak, hogy miért. A vizsolyi nyomda fő pártfogója Rákóczi Zsigmond (1544–1608) volt, aki felesége révén birtokolta a helységet. Ő bocsátott a nyomda rendelkezésére egy megfelelő épületet, hogy kinyomtathassa az első teljes magyar bibliafordítást. Rákóczi – családjának első főrangú és jómódú tagja – 1588 és 1591 között Eger várának főkapitányi tisztét is viselte, s tisztjei között hadnagyként ott találjuk a költő öccsét, Ferencet is. Minden bizonnyal innen jöhetett a kezdeményezés az epicédium kinyomtatására, ugyanakkor az is lehetséges, hogy Rimay János jó kapcsolatban volt a vizsolyi nyomda lengyel származású vezetőjével, Mantskovit Bálinttal.

 

- Rimay Jánostól tudjuk, hogy Balassit az elismerés, a csodálat érte az egyik oldalról, a másik oldalról a szurkálódás, a támadás. Így volt életében és nem sokkal halála után – még Rimay életében – is. Ám jelenünkben is ezt tapasztaljuk. Ez utóbbi mögött milyen okok bújhatnak meg?

 

- Vitatkoznom kell a kérdéssel, én a jelenben nem tapasztaltam ellenérzéseket Balassival szemben. Vitathatatlanul nemzeti klasszikusaink közé tartozik, a régi magyar irodalmi kutatásban vezérszerepe van az ő életműve feltárásának és értelmezésének, ugyanakkor az iskolai oktatásnak szerves része. Régebben valóban voltak támadások Balassi Bálint, a történelmi személyiség ellen, hiszen az életrajza alapján hozta azt a sémát,

ahogyan az emberek a költőt általában elképzelik: szórta a pénzt, falta a nőket, időnként erőszakos volt, s persze az alkoholt sem vetette meg. Amikor megszorult, akkor pedig egy pénzes, s nála jóval idősebb menyasszony segítségével próbált kilábalni válságos helyzetéből. Végül mikor ez sem sikerült, elhagyta a hazáját, s Lengyelországba ment. Vallásváltása (protestánsból katolikus lett) sem gerjeszthetett szimpátiát kortársainak többségében. A költő Balassi körül ugyanakkor már életében tanítványok gyülekeztek, akik tovább akarták mindazt vinni, amit elkezdett. Meg kell különböztetnünk egymástól az egykori valóságos személyt, és a verseket alkotó költőt. Halála után szerelmes verseinek megjelentetése jelentett problémát, a kor magyarországi erkölcsi felfogásával ugyanis ezek nem illettek össze – a katolikus és protestáns egyháziak is hevesen elítélték az ilyesfajta irodalmat. Csupán az istenes versei jelentek meg a 17. századtól nyomtatásban, a szerelmi témájúak csak kéziratban terjedtek, s végül a 1870-es években egyetlen másolat került elő belőlük, a Balassa-kódex – ennek alapján találta meg helyét az irodalmi kánonban.

 

- Fedezd föl saját kultúrád – hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Miért jó, hogy 2017 augusztusában Vizsolyban irodalombarátok toborzódnak össze, s alkotnak csapatot Balassi körül?

        

- Balassi Bálint az első magyar nyelven alkotó jelentős magyar költő, a népszerűsítése, megszerettetése az olvasókkal állandó feladat, nem korlátozódhat csak az évfordulókra.

Kép: vizsoly.hu

Most üt vissza a Horn-Kuncze féle kótyavetye

A Horn-Kuncze garnitúra kótyavetyélő privatizációja a jövő generációit - sőt már a jelen nemzedékeit is - sújtja. A következő tíz évben Magyarország csak részben pótolja az addigra leállítandó kiöregedett 3000 megawattnyi erőmű-kapacitását, ráadásul ezalatt az áramigény is jelentősen nőhet, állítja egy tanulmány. Az Energiapolitika 2000 Társulat elnökének, Járosi Mártonnak tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

2017. augusztus 22.

 

- Elnök úr, még a szélsőség által támadott Paks II. kapacitása is kevés lehet, mert az atomenergia a következő tíz évben csak részben pótolja a leállítandó erőmű-kapacitásokat, és az áramigény valószínű nőni is fog. A Horn-Kuncze garnitúra kótyavetyélő, kiárusító privatizációja hogyan semmisítette meg azt az agytrösztöt, amely az utóbbi hetven évben igényes tervezéssel ellátta a hazát villanyárammal?

 

- A privatizáció következtében megszűnt a távlati erőműtervezés, aminek az alapját az ugyancsak privatizált Erőterv készítette el minden évben.  A tanulmány, amiről a felvezetésben szó esik a Mavir Zrt. kapacitás elemzése lehet. Az erről szóló cikk belső vállalati és nemzetközi energiacég megrendelésére készített elemzésre hivatkozik, pedig a Mavir honlapja 2016. novembere óta tartalmazza azt a kapacitáselemzést, amelyből mindez kiolvasható. Erről nem szoktak értekezni az erőműépítést ellenző környezetvédők.

Évek óta írom, mondom én is, társulatunk is, hogy súlyosan kapacitáshiányos a magyar erőműrendszer, ami ellátási zavarokhoz is vezethet. Nem kapott sajtónyilvánosságot, hogy Magyarországon 2017. január 7-én és 8-án, mintegy 30 százalékos import mellett, a teljes hálózati tartalék kapacitás üzemben volt, közel maximális teljesítményen. Ez annyit jelent, hogy az ország igen közel állt egy hálózati üzemzavarhoz, vagyis korlátozáshoz; másfél napig „pengeélen táncolt” a hálózat, és nem volt igénybe vehető többlet-termelő kapacitás, vagyis tartalék.

Évek óta vitának álcázott értelmetlen,„ellenzéki” politikai szócséplés folyik a médiában a paksi bővítés szükségességéről, a „helyettesítő” megújulós megoldásokról. Örülök, hogy végre a Világgazdaság 2017.augusztus 17-i számában a kapacitáshiány réme is sajtónyilvánosságot kapott. A Mavir honlapján olvasható, 2031-ig terjedő időszakra vonatkozó elemzésnek a vezetői összefoglalásából érdemes idézni: „Szükséges felhívni a figyelmet arra, hogy jelen tanulmány nem országos erőműépítési-terv, hanem a MAVIR ZRt. elemzése a jövőbeni helyzetről a piaci szereplőktől kapott, illetve egyéb különböző forrásokból beszerzett információk alapján.” Vagyis a privatizáció óta nincs erőmű építési terv, nincs ellátási felelősség, a piaci szereplők szándékainak vagyunk kiszolgáltatva. Beértek a felelőtlen energiaprivatizáció és liberalizáció következményei. Nem garantált a villanyszolgáltatás biztonsága. Ezt kellene tudatosítani a fogyasztók, a lakosság körében. Ennek fényében kellene méltányolni a paksi bővítésre vonatkozó kormányzati erőfeszítéseket, felismerni a mátrai bővítés fontosságát. Igaza van a Világgazdaság cikkében idézett Stróbl Alajos szakértő kollégámnak: „Nem az a kérdés, hogy szükség van-e Paks II.-re, hanem az, hogy azon kívül még mit építünk az igények kielégítésére”.Az energiapiacosítás következtében az Európai Unión belül működő pilóta játéknak vagyunk a szemtanúi, és sajnos elszenvedői, amely a kisebb tagállamok fogyasztói és adófizető állampolgárai számára több szempontból is egyértelműen káros. Ezt a mechanizmust kényszeríti ma az EU tagállamaira a németek által kitenyésztett energiapolitika. A gazdagabb tagállamok látszólag az egész EU energiafüggőségét csökkentik, és látszólag nagyvonalúan „olcsóbb” áramhoz juttatják a kevésbé tehetősebb államokat. A nemzetállamok saját energetikai képességei az olcsó, vagyis a gazdagabb, tehetősebb tagállamok fizetőképesebb fogyasztói által támogatott export árammal leépülnek, piaci oldalról ellehetetlenülnek, idővel megszűnnek működni, és a függőség új centralizált formája alakul ki a gazdagabb piacok/államok javára a kevésbé tehetős piacok/államok kárára.

Mi magyarok hasonló folyamatot tapasztalhattunk például a hazai cukorgyárak nyugat-európai piaci szereplők által levezényelt tönkretétele kapcsán, amikor 12 hazai gyárat tettek tönkre/szereltek le, és mióta meghalt a hazai cukoripar, azóta a cukor ára a háromszorosára növekedett, csak külföldi szállítótól szerezhetjük be a terméket. A mezőgazdaság részére okozott kárról nem is szólva.

A megújuló áramot az EU piacain bárhol szabadon értékesítő cégek és nemzetek idővel lassan „átveszik” az exportjukkal meghódított, az ellehetetlenülésig „leólcsósított” és kiszolgáltatott piacokat. Vagyis egyfajta, az EU szintjén centralizált privatizációt hajtanak végre a saját javukra, más államok, fogyasztók és piacok kárára, pusztán a piaci működésen keresztül – „a fogyasztók védelme érdekében tesszük” jelszó égisze alatt.

- A két új, összesen 2525 megawattnyi paksi atomblokk mellett 3400 megawattnyi gázerőmű épül. Gázt várhatólag Keletről kapunk, így az energiaszuverenitás ingatag lehet. Mi adhat mégis viszonylagos stabilitást?

- Sajnos nem épül, hanem épülhetne. A Mavir idézett elemzésében ez áll: „A befektetők jelzései alapján elvileg közel 3 400 MW új kondenzációs CCGT (gázerőmű) épülhetne az elkövetkezendő tíz év során”. Befektetői jelzésekkel azonban nem lehet villanyt szolgáltatni. Ellátásbiztonságot nyújtani, a hosszú erőmű építési időszükségletet is figyelembe véve, csak garantáltan felelős erőmű építési tervekkel, elhatározásokkal lehet. Amik az állami paksi bővítésen kívül nincsenek.

Ami az energiaszuverenitást illeti, érdemes megemlíteni, hogy az EU 28 tagállamának energiafüggősége 2014-ben 53 százalékos volt; az EU energiaimportjának egyharmada, földgáz-szükségletének 37,5 százaléka Oroszországból származott.  Hazánk gázellátás biztonsága hosszútávon sokkal inkább fenntartható, mint az import villanyé. Most röviden csak ennek néhány elemét érinthetjük. Az oroszoknak fontos érdeke az európai gázüzlet, hazánk ellátását a paksi bővítéssel összefüggésben maga az orosz elnök garantálta. A legnagyobb közép-európai tároló kapacitással rendelkezünk. Kormányunk eredményes diplomáciai munkával igyekszik biztosítani a keleti földgáz délről történő behozatalát, amiben több kelet-közép európai állam is érdekelt. Megjelent Európában az orosz gáz versenytársa, az amerikai palagáz. E tekintetben kedvező, az ellátásbiztonságot is szolgáló, piaci/hatalmi verseny alakulhat ki.

- A következő tíz évben kieső több mint 2000 megawatt kapacitás a Tisza, az Oroszlányi, a Borsodi, a Tiszapalkonyai, az Ajkai, a Dunamenti F blokk és a Sajószögedi Erőmű leállításából következhet. A Mátrai Erőmű lignitblokkjai és az új, 500 megawattos környezetkímélő egysége hogyan oldja meg a felpörgő ipar ellátását?

- Az említett erőművek és a mátrai lignitblokkok - amelyeket a zöldek változatlanul örökéletűeknek tekintenek - elöregedtek, ezen nincs csodálkozni való. Sajnos a privatizáció miatt nem épültek helyettük újak, vagy nem kerültek megújításra. A magyar energiastratégia helyesen veszi számba a lehetőségeinket: atom-szén-megújuló erőművekre kell támaszkodnunk. De, a kialakított piaci viszonyok miatt, sajnos nagyerőművek tekintetében csak magunkra, az állam által elhatározott erőmű-építésekre számíthatunk. Ezért értékelődik fel a mátrai lignitvagyonra alapozó erőműfejlesztés. Most, hogy a Paks kettő Atomerőmű létesítése a megvalósítás stádiumába került, sürgősen fejleszteni kell a Nemzeti Energiastratégia harmadik pillérét, a szénalapú villanytermelést is. Biztató, hogy az utóbbi időben a nemzeti ásványvagyon-potenciál kihasználása ismét előtérbe került. A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium a Nemzeti Energiastratégiában foglaltaknak megfelelően, szakmai-iparági szereplők bevonásával kidolgozta az Ásványvagyon-hasznosítási és készletgazdálkodási Cselekvési Tervet, amely szakmai egyeztetés alatt áll. Egy új tiszta széntechnológián alapuló 500 megawattos blokk létesítése jelenti a perspektívát a Mátrai Erőmű számára, és biztosítja a szénalapú termelés fennmaradását. A tisztaszén-technológia a szén komplex feldolgozását/hasznosítását jelenti, gyakorlatilag nagyobb környezetszennyezés nélkül. Ma már itt is high-tech technológiákat alkalmazhatnak. Ez lesz a témája társulatunk szeptemberi vitaestjének is. Tudomásom szerint a lengyelek felvetették az EU-ban, hogy ha klímavédelmi okból piac-idegen módon támogatják megújuló energiatermelést, akkor a tisztaszén technológiák támogatására is kellene egy pénzalapot létrehozni, amiben a visegrádi négyek is érdekeltek lennének. Mivel kiderült, hogy a német többségi tulajdonosok már nem akarnak a Mátrában fejleszteni, eladják tulajdonrészüket, ez a helyzet cselekvésre inspirálhatja a kormányzatot. Elérkezett az alkalom a Mátrai erőmű és a hazai lignitvagyon visszaszerzésére, s a szükséges fejlesztések állami megvalósítására.

További források:

Mavir VER forgalmi adatok 2017. január 7. szombat, Napi jelentés.  

Rendszerterhelés        5786 MW

Hazai erőművek          4099  MW

Import szaldó               1687  MW (2425- 738)

A Magyar Villamosenergia-rendszer közép- és hosszú távú forrásoldali kapacitásfejlesztése 2016.

Tíz év múlva nem lesz elég erőmű. Világgazdaság - 2017. 08. 17. (1,5. oldal)

Maoisták a rendszerváltásban

„A kelet-európai kommunista tömb szinte egyszerre történt széthullását a gazdasági életképtelenség okozta, de az is jól látható, hogy a személyre szabott diktatúrák erősen eltérő feltételeket alakítottak ki a társadalmaikban arra nézve, hogy miféle alternatív politikai elit hajtsa végre a rendszerváltást. A hazai, kacsintgatós-krumplileveses, emberarcúnak hazudott diktatúrában nagy volt az esélye annak, hogy csak az a két ellenzéki erő rúgjon labdába, amelynek egyike végső soron mégiscsak elfogadta a tiltás-tűrés-támogatás (3 T) rendszerét, a másik pedig sosem vedlette le igazán maoista-ideálkommunista gondolkodás- és cselekvésmódját” – írja cikkében Dobránszky János. Neki tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

2017. augusztus 21.

- Dobránszky úr, a maoista-ideálkommunista gondolkodásmód képviselőinek egyik – számosak szerint legfontosabb – feladata az volt, hogy megakadályozzák a volt Államvédelmi Hatóság még élő vezetőinek elszámoltatását. Ez sikerült, így a rendszerváltoztatás békés jellege megmaradt. Ezt az „ávós csemeték pártjának” is nevezett grémium javára írhatjuk-e?


- Az 1980-as évek végén, amikor a rendszerváltás (ezt a kifejezést, sokakkal ellentétben, én egészen megfelelőnek tartom) megérett és végbement, a párttá SZDSZ néven alakult ellenzéki erők is fontos szerepet játszottak. A Szabad Kezdeményezések Hálózatában és az SZDSZ-ben a meghatározó vezetők jórészt azonosak voltak, de közöttük azért nem mindenki indult maoista-ideálkommunista iránytűvel, és a politikai aktivitásukat tekintve egészen ifjú koruk múltával a Kádár-rendszer gyengítésében fontos szerepet játszó ellenzékké váltak. Azonban a bárminemű felnőtté válás időszaka általában meghatározó az ember későbbi életében, és bár sokan képesek teljesen megváltozni, másoknál a régi én örökké előtör (én pl. már ifjúkoromban is nagyon naiv voltam).
A jól ismert családi kapcsolatok ellenére sem hinném, hogy az ÁVH régi vezetőinek megvédésére külön projektet indítottak volna a Hálózatban vagy az SZDSZ-ben, s főleg nem azt, hogy ez lett volna a legfontosabb. Sokkal inkább valószínűsítem azt, hogy az 1990-es választás elvesztésével az SZDSZ a politikai hatalom pótlására és megszerzésére stratégiát váltott -- egy politikai pártnál ez alapkövetelmény --, és ekkor már kifejezetten az MDF ellenzékeként keresték a saját megoldásukat, az elszámoltatásban is.

 

- „Az 1990-es rendszerváltás, az azóta eltelt egy emberöltő, hazánk új alaptörvénye és az egyetem kancellárjának kezdeményezése sem volt elegendő ahhoz, hogy a BME vezetői levegyék végre az 1980-ban megalakult 405-ös körnek otthont adó kollégium faláról az ötven éve ráakasztott kommunista példakép nevét” – fájlalja Ön. Elképzelhető-e, hogy itt, Közép-Európában is szükség van egyfajta Lenin-mauzóleumra, vagy a „branddé” lényegülést a mélypolitikában még mindig megbúvó munkásőrök és más, éppen maoista-ideálkommunista gondolkodásmód reneszánszában érdekelt figurák lódítják?


- A mauzóleumok biztosan meg is vannak, de nem a főtereken, oda azért talán mégse valók, hanem a rendes öreg bolsevikok meg a Kádár-rendszer idején megélt gyarapodástól elesettek lelkében; "aki dolgozott, az boldogult". Ezt a nosztalgiától az új rendszernek a dühös elutasításáig terjedő viszonyulást én természetesnek tartom, és még meg is értem ezeket az embereket. Nem hinném, hogy a politikai sparhelteknél érdemi hatása lenne a régi munkásőröknek. Az kétségtelen, hogy az egykori SZDSZ meghatározó vezetőinek még ma is jelentős a hatása a politikában, és a több évtizedes munkásságuk és gondolkozásmódjuk nem tűnt el nyomtalanul, de a diktatúrából itt maradt örökségnek nem ők az éltetői. Könnyű rámutatni a kommunista idolok nevét az utcanévtáblákon vagy éppen a

műegyetemi kollégiumok falán még mindig őrző vezetők magatartásnak a mai rendszer ethoszával összeegyeztethetetlen magatartására, és a személyeket ismerve többnyire világosan ki is mutatható a diktatúra idején vitt funkcionáriusi szerep, de ennél súlyosabb a helyzet. Az névtáblák csak a társadalom apró pattanásai (igaz, ott virítanak a homlokán), a nagyobb baj az, hogy az egész test kólikás (ezt érthetőbben is lehet mondani: mindenki lop). 1986-ban egy bécsi  gyár igazgatója a magyar látogatója azon kérdésére, hogy hogy dolgoznak itt a munkások, azt felelte: tőlünk 30 éve, tíz év megszállás után kimentek a szovjetek, de a kommunizmus még mindig szivárog a falakból. Az egyetemi választásokon hatalmi tényező mivoltából pénzügyileg igen jól prosperáló vállalkozássá átalakult hallgató képviselet diákvezérei sikeresek, gátlástalanok és leleményesek: azt találják ki, hogy a kommunista idol neve immár védjegy, márkanév, "brend" (de talán ezt is csak puskázták az Interneten alaposan megcsócsált szegedi  sztoriból). A magatartásuk elszomorító, de természetes következménye annak, hogy az egyetemen a társadalmi felelősségre nevelés elvének emlegetése is már felháborodást vált ki egyes vezetőkből.

 

- Ön szerint vannak „olyan, régi kormánypárti szavazók, akik kitaláltak maguknak legalább egy okot arra, hogy miért forduljanak el a jelenlegi kormánypártoktól: „egy fillért sem adnak a kultúrára”, „tönkreteszik az oktatást”, „miért kell provokálni az EU-t?” Ezek a fanyalgók felfogják-e, hogy ha a szélső balos törpepártokra szavaznak, négy év múlva egy – ahogy a miniszterelnök fogalmazott – „kevert népességű”, napi terrorfenyegetéssel feszültté tett ország lakóiként vonulhatnának újra a szavazófülkébe, ha akkor ez még egyáltalán lehetséges lenne?


- Ez a kérdés jár a fejemben kb. egy éve, amióta számos régi barátomról, kollégámról állapítom meg, hogy ő is fanyalgó; némelyikükkel erről jól el is lehet beszélgetni. Annak, aki idén januárban egy baráti beszélgetés során azt rótta fel a kormánynak, hogy "egy fillért sem adnak a kultúrára", elküldtem a véletlenül kiválasztott, december 15-i közlönyt, amelyben több olyan jogszabály is megjelent, amely százmilliós nagyságrendű kulturális kiadásról szólt. Finoman visszakozott, de nem hinném, hogy a fejéhez kapott volna. A fanyalgáshoz talán egy lassú "érési" folyamat vezet, töprengés, vívódás, de végül megszületik az elhatározás. A kérdésben említett fenyegetések megfontolása a fanyalgóknál erősen valószínűsíthető, de egy érvet nem nehéz találni -- főleg, mert a fanyalgók nagyon jól értesültek mindenről, ők nagyon tudják még azt is, amit az ellenzéki sajtó sem ír meg! -- arra, hogy elforduljanak. Utólag meg fogom őket kérdezni ...

Az orgona európai főnemesei

Rákász Gergely orgonista a hangszer legnagyobb szerzőinek alkotásait mutatja be a közönségnek a Lords of the Organ című koncertsorozatának keretében. Rákász Gergelynek tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

2017. augusztus 17.

- Művész úr, az elkövetkező években nyaranta jelentkező Orgona Lordjai koncertsorozaton Johann Sebastian Bach darabjai mellett Ön minden évben válogat kevésbé ismert mesterművek és orgonaátiratok közül. Miért fontos ma Magyarországon az orgonamuzsikát a zenerajongóknak ajánlani?

- Kodály azt mondta: Lehet élni zene nélkül is. A sivatagon át is vezet út. De mi (...) azt akarjuk, hogy az ember ne úgy járja végig élete útját, mintha sivatagon menne át, hanem virágos réteken. Nem akarok Kodály mögé bújni, de olyan szépen megfogalmazta, hogy nem tudom jobban. Ugyanez igaz az orgonára is. Néhányan majd’ megbolondulunk, hogy halljuk a hangját, és minden bizonnyal olyanok is vannak, akik ezt még nem is tudják magukról. A fontos inkább az, hogy ne csupán a keménymagot célozzuk meg egy-egy koncerttel, hanem a jó ízlés határain belül úgy tálaljuk egy hangversenyt, hogy az széles rétegek számára befogadható legyen.

- A közelgő őszin turnén Maurice Ravel halálának nyolcvanadik évfordulójának tiszteletére többek között megszólal az Ön átiratában a Bolero című mű is. Hogyan hozzák az emberekhez közelebb az orgonahangzást a komolyzene slágerei?

- Hosszú latolgatás folyik minden műsorom kapcsán, a fenti gondolataim fényében. Ha csak hardcore orgonaműveket játszom, akkor nem tudok mindenkit megszólítani, akit szeretnék. És kérem, ne vegye ezt öncélú exhibicionizmusnak, bár biztosan az is van benne, hiszen nem megy színpad közelébe, akiben nincs. De művészként él bennem egy utópia egy olyan világról ahol az emberek értékkel táplálkoznak, és nem szórakoztatásnak nevezett moslékkal. Tudom, hogy a kultúra más embereket nevel, épp ezért szeretném, ha többen találkoznának vele. De ha úgy kezdem, hogy a hallgatónak át kell magát rágni a klasszikus művészet nehezén, akkor el se jön. Hiába nagyon fennkölt a műsor, nagyon kevesekhez szól. Ezért a latolgatás. Milyen húzódarabok szerepeljenek a repertoárban, amelyek sokakat megszólítanak, és mik legyenek azok, amelyek köztük felcsendülnek, és újdonságként hatnak az első - második - koncerteseknek. De mindig igyekszem olyan művet is bemutatni, ami még a keménymagnak is újdonság, érdekesség lehet. Szerintem ettől az átgondolt sokszínűségtől jó egy koncertprogram.

- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamatjelmondata. Tervei szerint a következő években a magyar zeneirodalom orgonakincseit miképpen hozza közönség elé?

- Idén könnyű dolgom van, Kodály halálának 50. évfordulóján több műsoromban is beszélhetek róla, játszhatom a műveit. A karácsonyra megjelenő új lemezemen – és a lemezbemutató turnén is – játszom Antalffy-Zsiross Dezső – Karácsonyi Harangok című darabját. Van Bartók átiratom, tervezek Rózsa Miklós és Weiner átiratokat, és állandó repertoáromon vannak Liszt művei. De európaiként nagyon szerencsés helyzetben vagyunk, mert nem kell az alkotóinkat csupán magyarként kezelni. Mindenképp

érdemes történelmi és kulturális viszonylatban úgy tekinteni rájuk, mint az európai kultúra részei. Például az idei Lords of the Organ műsorban is szerepel Liszt Ferenc. Egy dolog, hogy játszom a művét, és egy másik, hogy felhívom a hallgató figyelmét az elhangzó Cesar Franck műnél, hogy milyen viszonya volt Liszttel. És hogy hány kortársának az életrajzában szerepel még Liszt Ferenc jótevőként, támogatóként, referenciapontként. 
A saját magyarságunk és kultúránk szeretete mellett azonban egyik vesszőparipám, hogy kezeljük a helyén magunkat. Mi magyarok lovas nemzet vagyunk, de hajlamosak vagyunk vagy az egyik, vagy a másik oldalon leesni a lóról. Honfitársaink egyik része fitymálóan kevesli a nemzetünk teljesítményét, a másik fele pedig egyenesen a világ közepének gondolja Magyarországot. Noha magam is nagyon szeretem a hazámat, és a szívemnek természetesen ez a világ közepe, de fontos tudatosítanunk magunkban, hogy ugyanezt gondolja egy lengyel, egy szenegáli, és egy norvég is. Elfogadni, hogy noha kis nemzet vagyunk, mégis komoly értékeket adtunk a világnak, nagyon fontos. És ugyanilyen fontos azt is megérteni, hogy rengeteget tanulhatunk a világtól. Csak így lehetünk egészséges önértékelésű, önmagát a helyén kezelő, sikeres nemzet.

Kép: Rózsa Erika

Élni segítő költészet és dallam

"Adj már csendességet, lelki békességet, mennybéli Úr!” – kérte az európai költőóriás a Mindenhatót. Balassi istenes verseinek öröksége a magyar lírában címmel tart előadást Cs. Varga István augusztus 24-én, Vizsolyban a Balassi-emlékkonferencián a Mantskovit Bálint Könyvesházban. Erről kérdezte a Tanár urat a Présház Hírportál.

2017. augusztus 13.

- Tanár úr, Balassi istenes verseinek egy részét akár Petőfi is ismerhette, hiszen a Transzcendenshez írt költemények protestáns imakönyvekben hozzáférhetőek voltak a Balassa-kódex felbukkanása előtt is. A magyar líra művészei mennyire figyeltek föl e kincsekre a költő utóéletében?

– Való igaz: egészen Adyig, irodalmunk legnagyobb vallásos költője: Balassi Bálint. A protestáns énekeskönyvek számos istenes versét átörökítették, tovább éltették. Nemcsak Igaz, Balassi, Petőfi viszonyulása is különös volt Istenhez, hithez, egyházhoz, papokhoz. De az biztos: Petőfi számára nem volt ismeretlen ez a földet és eget összekötő, magas esztétikai értéket képviselő hagyománykincs. Az utódköltők sokat tanultak a Magyar Alkibiadésztől, aki az „Arte et Marte” jelmondattal ábrázoltatta magát a családi galéria számára. Sorsát világosan látta: „Mert azelőtt Phoebus mellett nevelkedtem, onnét elszakadván Mars szolgája lettem.” A kortársak is tudták, az utókor is jól tudja: ő igazán Cupidónak is „holdul” vala.

Istenes énekei közül a legmaradandóbbakat életének válságos esztendeiben alkotta. Németh László szerint „a dallá vált magyar élet első hérosza: Balassi.” „Az egész fölserkent magyar poézis szól” a Borivóknak való – In laudem verni temporis című költeményéből, amely az újulás, a tavaszidő dicséret, a pünkösdi lángnyelvek: a Szentlélek kiáradásának ünnepe: „Áldott szép Pünkösdnek gyönyörű ideje, / Mindent egészséggel látogató ege, / Hosszú úton járókot könnyebbítő szele! // Te nyitod rózsákot meg illatozásra, / Néma fülemile torkát kiáltásra, / Fákot is te öltöztetsz sokszínű ruhákba.”

Radnóti Naplójában az ökumené szellemében vallja: „rokonom a hitétváltó Balassa, az evangélikus Berzsenyi és Petőfi, a kálvinista Kölcsey, a katolikus Vörösmarty. vagy Babits, avagy a zsidó Szép Ernő, vagy Füst Milán…” De mit jelent a „hitétváltó” jelző? – Balassi családja református, apja az evangélikus Bornemisza Pétert fogadja fel udvari papnak, gyerekei nevelőjének. A mélyben zajló, búvópatak-természetű folyamatok a fontosak a korjellemző vallási, felekezeti döntésekben is. A költő súlyos betegségtől és bűntudattól gyötörve megírta végrendeletét… 1586. augusztus 24-én, Nagyszombatban, feleségével, Dobó Krisztinával együtt katolikus hitre tért. Vallási fordulatának okai sokrétűek lehettek: az ismeretlen lelki tényezők mellett köztük szerepelhet a törökösség vádja, de a Habsburgokhoz való közeledés szándéka is. Ettől kezdve a jezsuitákkal keresett és tartott fenn kapcsolatokat. Vonzó lehetett számára a katonás rend szervezete és jól képzett tagjainak a műveltsége is.

Esztergom ostrománál Balassi hőssé magasodott: hitéért, hazájáért áldozta életét. Halálakor Dobokai Sándor György jezsuita állt mellette. A halál árnyékában Béza verseiből bűnbánati zsoltárt fordított magyarra. Dobokaitól származik az első hiteles leírás a költő haláláról, akinek utolsó szavait emlékezetből idézte: „Tuus miles fui Domine. Tua castra secutus sum.” – „A Te katonád voltam, Uram. A Te seregedben szolgáltam.” (A dokumentumot a Pannonhalmi Apátság Főkönyvtárában őrzik.)

A rangban, anyagiakban és szerelemben levitézlett vitéz lengyelhoni bujdosásban írta legemberibb verseit. „A Valedicit patriae (Búcsúja hazájától) még a mai magyar emlékektől ostobán elidegenített műveltjeink is ismerik. Sok hozzánk közelebb álló verse van a magyar irodalomnak, de ihletében megrázóbb alig.” (Németh László) Ez a megégetésre szánt verse hányatott életének poétai összegezése: „Óh, én édes hazám, te jó Magyarország, / Ki keresztyénségnek viseled paizsát, (…) Vitézlő oskola, immár Isten hozzád! Egriek, vitézek, végeknek tüköri, / Kiknek vitézségét minden föld beszéli, (…) Istennek ajánlva legyetek immár ti!” Versszakzáró soraiban rendre Isten nevével találkozunk: „Éntűlem s Istentűl légyen már békesség! – Légyen Isten hozzád, sok vitézt legelő! – Már Isten hozzátok, jó vitéz rokonim! – Isten s jó szerelem maradjon véletek!”

Balassi a reneszánsz szépség és teljesség igézetében alkotott. Művészetében a vallásos témához is mélyen személyes mondanivaló párosul, és válik a reneszánsz költészet részévé. Isten és hit után vágyakozik. Magatartásában megtalálható a fohászkodás, bűnbánat. Istenhez kegyelemért könyörgő alázat: „A szép harmatot / Miként hullatod / Tavasszal virágra / Sok jódat, Uram! / Úgy hullasd reám, / Te régi szolgádra.”

Az Adj már csendességet című himnusza 1591-ben, lengyelhoni bujdosásakor keletkezett. Témája: a földi boldogságban csalódott ember a lélek csendjét, a lelki békességet igyekszik elnyerni. A megnyugvás, a lelki béke vigaszt jelent: a hit erősítését, a bűnök alóli feloldozást: Kiben bűne bocsánatjáért könyörgett akkor, hogy házasodni szándékozott: „Adj már csendességet és Bocsásd meg Úristen című mélyből kiáltó könyörgés, amelynek nótája: Bánja az Úristen, kiben bűne bocsánatjáért könyörgött akkor, hogy házasodni szándékozott: „Bocsásd meg, Úristen, ifjúságomnak vétkét, / Sok hitetlenségét, undok fertelmességét, / Töröld el rútságát, minden álnokságát, könnyebítsd lelkem terhét.” A Hymnus secundus költője a vitézi versek fogalomrendszere szerint közeledik Krisztushoz. Zsoltárparafrázisaiban skót, lengyel, latin minták alapján egy-egy zsoltárt választ a tudós imitáció tárgyául. Élete vége felé írt istenes énekeiben a halál gondolata került középpontba.

- Milyen remekművek születtek, amelyek egyértelműen Balassi-hatásra utalnak? Mi inspirálhatta Kodályt számos, a lyrica sacra körébe tartozó remekmű megzenésítésére?

– Líránk szakrális vonulatában sok versben találunk Balassi-hatást, inspirációt, sugallatot. A magyar lyrica sacra vonulatának jellemzője: az áhítatos versimádság és a bűnbánó könyörgés.

Balassi versimádságait folytatja Zrínyi, a költő és hadvezér Feszületre című költeménye, amely szinte előlegezi a Hymnus hitbéli, szakrális tengelyét: „Vitézek Istene, te függsz az körösztfán, / Ki győzedelmes vagy, s ezer sereged van. Berzsenyi Fohászkodás című költeménye csodálatos esteli imádság: „Isten! kit a bölcs lángesze fel nem ér, / Csak titkon érző lelke ohajtva sejt: / Léted világít, mint az égő / Nap, de szemünk bele nem tekinthet.” Isten kegyelme biztos menedék: „Bizton tekintem mély sirom éjjelét! / Zordon, de oh nem, nem lehet az gonosz, / Mert a te munkád; ott is elszórt / Csontjaimat kezeid takarják.”

Az ötven évvel ezelőtt Teremtőjéhez megtért Kodály veleszületett hajlamnak nevezi vonzalmát a magyar irodalomhoz, költők-írók tiszta, nemes nyelvezetéhez, nemzeti múltunk szellemi-lelki örökségéhez, anyanyelvéhez, műveltségünk alapjához. A nemzeti múlt és a jelen mély ismerete és felelős átélése az ökumené szellemében inspirálta Kodályt Balassi, Zrínyi, Petőfi és más költők műveinek a megzenésítésére. Eredendő hajlam és kultúraépítő cél egymást kiegészítő egysége vezette költőelődei és jeles kortársai műveinek gondos, invenciózus megzenésítésére. Világosan fogalmaz: a magyarság nem faji képlet, hanem kultúra és vállalás kérdése. Születése még senkit nem tesz magyarrá. Magyarságunkért meg kell dolgoznunk. 

A múltbéli mondanivalóval saját korának üzent: „merjünk magyarok lenni”, a „magyarságból megújulni”.  Zenei és nyelvi kincseink megmentését, megújítását szorgalmazta. Bartókkal együtt bizonyította: „van egy külön magyar európaiság”. Parancsot fogalmazott: „Irtsuk ki már közülünk azt a magyar áfiumot, hogy mindig azok csinálják a dolgokat, akik nem értenek hozzá, az igaziak meg tétlenül nézik.” Kodály Berzsenyi A magyarokhoz I. (Romlásnak indult…) című költeményét négyszólamú kánonra komponálta. A testvérmúzsák jegyében népszerűsítette ezt az időszembesítő, hazafias (tanító) ódát, melyben nagy ellentét feszül az értékvesztett jelen és az értéktelített, virtusos múlt erkölcse között. Tudatosítja: a magyarság megállta helyét. Minden megpróbáltatás ellenére fennmaradt, külső túlerő nem semmisíthette meg (török, tatár, német). Belső viszályok (testvérháború, pártviszályok) sem pusztíthatták el.

Széchenyi nyomán vallja: legnagyobb bűnünk a restség, a testi-lelki elpuhultság, a virtus hanyatlása, a megtartó erők, a gyökerek, a hagyományok elvesztése, az idegen szokások szolgai másolása, majmolása. A nyelv elvesztésének félelme a nemzethalál vízióját vetíti elénk. Konklúziója: Isten jogosan sújtja a magyarságot, de ha a nemzet összefog, akkor a sorsviharban megáll, mint a tölgyfa. Berzsenyi és Kodály, két géniusz találkozása ez a megzenésített, ma is időszerű remekmű: „Forr a világ bús tengere, ó magyar! / Ádáz Erynnis lelke uralkodik, / S a föld lakóit vérbe mártott / Tőre dühös viadalra készti.”

Kodály a veretes költői szavakhoz méltó melódiákat teremtett. Az egyik dalsorozatának a Megkésett melódiák címet adta. Klasszikus költőink, Balassi, Arany, Berzsenyi, Kölcsey, Csokonai és más költők verseire írott műveivel próbálta pótolni azt a dalkultúrát, mely a költők életében még nem létezett. Egyéni és nemzeti korparancsnak tudta, igaz önismerettel alapozzuk meg cselekedeteinket. De ennél is többet szeretett volna elérni: azt, hogy a megzenésített magyar versek révén a nagyvilágban is „jobban tudják meg, amit oly rosszul tudnak a világon mindenütt: hogy mi a magyarság.”

A magyar költészet Tinóditól, Balassitól Vörösmartyn, Petőfin, Arany Jánoson, Adyn, Babitson, József Attilán, Radnótin, Weöres Sándoron, Pilinszkyn és másokon át emberség és magyarság eszményét képviseli. Vörösmarty számára a haza és magyarság az üdvösség szinonimája. Szózatával és Arany verscímével vált a rendületlenül szakrális magyar szóvá, melyet tisztelettel ejtünk ki, s amelyről mindannyian tudjuk, honnan származik. A Szózat az egész nemzet közös kincsévé, ünnepi énekünkké lett. Egressy Béni megzenésítése hathatósan elősegítette ennek a remekműnek a népszerűségét. Balassi, Zrínyi, Kölcsey, Berzsenyi hatását mutatja Vörösmarty szemlélete. Szókincse pedig Széchenyinek is sokat köszönhet, aki a magyar nyelv ügyét taglalva kijelentette: „A magyarnak csak itt van egyedül hazája”. Széchenyi teljesen azonosult a Szózattal, ő is a nemzethalál rémével viaskodott.

Kodály zeneszerzői munkáját, nemzetét felemelni akaró pedagógiai tevékenységét hit és prófétai hivatástudat irányította. Hitte és vallotta: a magyarságnak mondanivalója van a zenekultúrában, nem szabad megalkudni a minőség dolgában. Korszakalkotó, a minőség iránt elkötelezett értékújító munkát végzett. Kitűzött célja volt: eljuttatni mindenkihez a zene üzenetét, s ez által boldogabbakká és jobbakká tenni az embereket, hozzáférhetővé tenni a zene öröm- és erőforrásait, hogy abból merítve az emberek teljesebb életet éljenek.

Kodály mélyen hívő alkotó, tudja: „Minden forrásom belőled fakad.”(Zsolt 87,7) 1943-ban komponálta a Balassi-féle Szép könyörgés dallamát. Tekintsük ki Kodály megzenésítéseinek irodalmi forrásaira!

A Psalmus Hungaricus (1923) kompozíciójához Kecskeméti Vég Mihály versét választotta. Művében a nemzet bánatát szimbolizálja, a nemzet fogalmán keresztül súlyos, egyetemes emberi problémákat is kifejez. A Jézus és a kufárok (1934), kisebb átalakításokkal, bővítésekkel, evangéliumi szövegekre épül. A drámai hatású kompozícióban a lelki-szellemi értékek lealacsonyítóiról, eszmények megszentségtelenítőiről szól. Ebben is, és minden vallásos tárgyú művében, a latin nyelvűekben is, tartalom és a nemzeti gondolat a legmélyebb humánum hangján szólal meg.

Létmélységűen megragadta Zrínyi költészete, az a lehetőség, hogy a költő intelmeit zenei formába lehet önteni, és így még élőbbé, hatásosabbá lehet tenni. 1954-ben, a Zrínyi szózata komponálásakor a Török Áfium ellen való orvosság részleteire épít. Hatalmas drámai erővel térnek vissza, jelennek meg benne azok a tragikus képek és intelmek, melyek a Balassi Bálint elfelejtett énekében, és más művekben megfogalmazódtak. Nemzete fájdalmát Kodály a költő szavaival kiáltja világgá és az okok, a felelősség felvetése után a mindenkori kiút és megoldás lehetőségét is elénk tárja: „Ne bántsd a magyart!” – „Csak jobbítsuk meg magunkat, szabjunk más rendet dolgainknak, / Egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalók!”

Textus és dallam! Jeles utódköltők remek alkotásokban idézik Balassit és virtusos, vitézi szellemét. A vitézi témakör vonzó az utódköltők számára: „Emberségről példát, vitézségről formát / mindeneknek ők adnak”. Kulcsár Ferenc felvidéki költő Balassi megálmodott szavait idézi: „Fene ötte sebem/ teelődbe teszem, / adj gyógyírt, Istenem: / igen nagy hatalmú, / végtelen irgalmú, / ragadj ki az bajbúl”. Farkas Árpád Apáink arcán című alkotásában jellemzi Erdély szeretetének költői finomságát: „fiúk, fiúk, ti viháncoló csitkók a vad szelekben, ha netalán az űrig nem sikerül szállnunk, s e rögös földre mégis visszatérnénk, csak lábujjhegyen, halkan!: apáink hűlő, drága arcán járunk” Utassy József kéri a Teremtőtől Ad notam: Balassi Bálint című versében: „Isten, engem éltessél, éltess nyolcvan évig, hadd legyek vitéz itt: a szellemi végeknél!” Tóth Bálint, az első Balassi-kardos költő, emberfelmutatást végez, fölmagasítja a nagy előd alakját, Balassi Bálint magyar imádsága című versében: „Te adtad, le ne boruljak / semmmi földi hatalomnak, / dölyfös szívem mégis törted, verssel s asszonnyal gyötörded…” A Balassi Bálint-emlékkarddal 1999-ben kitüntetett, az igazság mellett bátran, nyíltan, szemrebbenés nélkül kiállt Nagy Gáspár a költőelőd utolsó szavairól költötte Balassi-emlékversét: „Tusakodván bévül / én igaz Istenem…”

Nagy László a tragikus sorsú, de lírikusként a virágénekekből is építkező költő-vitézben lelki-szellemi fogódzót talált, művészetében pedig identitást kifejező formákat. „Káromkodásból katedrálist” építő, kivételes izzású, költői küldetéstudatot megfogalmazó költeménye Balassi Bálint lázbeszéde bűnvád az állampárti, kádári-aczéli hatalom ellenében: „Ördög már veletek, ti álszent hivatalok (…) Pokolé a tábor, hol vitéznél több a ringyó…” Fájó önkritikája: „vétek, hogy egy hiten veletek éltem”. Balassi „költő-vitéz”, akit „sebein át / gyalázott, piszkolt, gyilkolt az arany Kamarilla”. Hitte: „a vers Pelikán, / valakihez pirosa áttör időn s ködön”, akinek „címere hárfa – hungarus volt, istentelen.”

 

- Balassi istenes verseinek egy részét ma is éneklik – ilyenből legalább huszonkettőt írt –, a Misztrál együttes többet is megzenésített ezekből, s minden évben többet is előadnak az évenként tartott Balassi-misén, amelyből eddig tíz került sorra. A dallam miképpen segítette a költő istenes verseinek hatásgyakorlását?

– A Misztrál együttes nagyszerű megzenésítésében, a Mezőn széllel járók című lemezén, megtaláljuk Balassi Bálint legszebb istenes verseit: A Szentháromságnak harmadik személye; Bocsásd meg Úristen; Adj már csendességet…

            A megzenésített irodalmi művek befogadásának is fontos eleme az olvasóra/hallgatóra gyakorolt hatás, amely rendszerint újraértelmezés is; sokunkban hasonló érzéseket ébreszt, megváltoztatja a versről alkotott véleményünket. A hangszerelés, az előadó játéka, a ritmus, a választott hangszer élménye alátámaszthatja a mű mondanivalóját, de új felismerésekkel gazdagíthatja is. Fontos, hogy a megzenésített vers által felszínre kerülő érzések, asszociációk erősítsék bennünk a versélményt, összhangban legyenek a vers világával.

Balassi élete, költői, szellemi-lelki öröksége emberség és magyarság sorstragédiáját és összhang-kereső eszményét példázza. Németh László Balassi tragikus sorsából és európai léptékű költészetéből vonta le konklúziója: „Magyar költő volt. (…) mert főúr létére is bitang volt hazájában, rágalmazták, és úgy végezte, ahogy annyi jó magyar: kitagadva.”

Kodály a minőségeszmény iránt elkötelezett, korszakalkotó munkásságát, nemzetféltő pedagógiai tevékenységét hit és prófétai hivatástudat irányította. Hitte és hirdette: a magyarságnak saját mondanivalója van a zenekultúrában. Célja és eszménye: eljuttatni mindenkihez a zene üzenetét, mert az értékes zene és éneklés a gyönyörködtető és élni segítő öröm- és erőforrásaival boldogabbá és jobbá, teljesebbé teszi az emberek életét. Balassi szellemét megújítva, az Isten csodája, 1944-ben komponált Petőfi-kórusa férfikarra készült: „Isten csodája, hogy még áll hazánk”. Legjobbjaink szellemében helytállásra buzdít: „Emberségünkből álljon fönn hazánk!”

Szent László zarándokai a Cserhátban

A ferencesek szervezésében a huszonharmadik alkalommal rendezik meg augusztus 14-20. között a több száz fős gyalogos zarándoklatot Esztergomból Szentkútra. A hagyomány szerint a lovagkirály fakasztotta a cserháti kegyhely környékének első forrását, mikor üldözői elől erre menekülve lovával egy sziklaszakadékon ugratott át. Fejes Antal szervezőnek tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

2017. augusztus 12.

- Antal testvér, a ferences gyalogos zarándoklatot „mozgó kolostornak” is szokták nevezni, mert sok idő jut elmélyülésre, mindennap van szentmise, zsolozsmázás, elmélkedés közben teszik meg a napi 20–25 kilométeres távot. Noha az alapító Szent Ferenc egy évszázaddal Szent László után lépett színre, a Rend felragyogtatja a lovagkirály emlékét. Miért?

- Az idén már 23. alkalommal rendezzük meg az Esztergomból Mátraverebély-Szentkútra, a nemzeti kegyhelyre tartó ferences zarándoklatot. A zarándoklat állandóságain túl minden évben valami jelentős téma köré próbáljuk szervezni az útközben elhangzó napi elmélkedéseket/előadásokat, tavaly például - mivel az irgalmasság tematikus éve volt - az irgalmasság testi-lelki cselekedetei jelentették ezt a központi témát. Mivel idén a lovagkirály, Szent László évét ünnepelhetjük, aki 940 éve, 1077-ben lépett trónra, adódott a lehetőség, hogy elsődlegesen rá, valamint magyar szentjeinkre és életük ránk vonatkozó üzenetére figyeljünk az öt napos zarándoklat során. Az is kétségtelen, hogy rendalapítónk, Szent Ferenc egész életét végigkísérte a lovagi eszmény, kezdetben "csak" páncélos lovagként, később az Úrnak szolgálva, Isten szemében próbált meg naggyá, hőssé lenni. De azt is megemlíthetjük a zarándoklatunkhoz kapcsolódva, hogy Szentkút létrejöttének legkorábbi hagyománya éppen Szent Lászlóhoz kötődik, mely szerint üldözői elől menekülve lova patkójának nyomából fakadt egy gyógyító forrás.

-A Szentkút a Cserhátban fekszik, ám a térség a közeli Mátraszentlászló községgel is fényben tartja a nagyszerű európai uralkodó alakját. Ez a bensőséges környezet hogyan segíti elő, hogy a zarándoklat alkalom legyen önmagunk teljesebb megismerésére, a vidámságra, a testmozgásra?

-Ahogyan a szentkúti kegyhely, vagy egy hozzá kötődő hely, forrás, településnév a lovagkirály emlékét őrzi, úgy az egész természet, a maga lélekemelő szépségével a Teremtőre mutat és őrzi a teremtettség tényét. Nem véletlenül írja Pál apostol a rómaiaknak, hogy a teremtett világ műveiből az emberi értelem képes felismerni Isten erejét és nagyságát (vesd össze: Róm 1,20). Amikor a zarándoklat során, ahol csak lehet, erdőn-mezőn vándorlunk, és igyekszünk elszakadni a mindennapoktól, valamint a gyakran függőséget okozó technikai eszközöktől, akkor ez abban segít, hogy tisztábban, józanabbul lássuk magunkat, saját helyünket és dolgunkat a világban, a konkrét élethelyzetünkben. Megtapasztalhatjuk azt, hogy önmagunk megismeréséhez csakis a csenden, a belső figyelem kiművelésén keresztül vezet az út, de ugyanez szükséges a másik ember és Isten megismeréséhez is. 

Zarándokutunk során ennek a csendnek és a vidám együttlétnek is megvan az ideje, mondhatjuk, hogy a kettő kiegészíti, erősíti egymást.

- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Az idén június 26-án, a szent király neve napjának előestéjén a XX. Szent László-vacsorát tartotta egy budapesti értelmiségi kör. Önök a XXIII. Szent László-zarándoklatot indítják. Ebben az évben az állam is felzárkózott a civil Magyarország mögé, a király szentté avatásának 825. évfordulójára irányítva a figyelmet. Hogyan mutatható ki a szent király évszázadokon átnyúló ereje azáltal, hogy a társadalom, két évtized késéssel ugyan, de cselekvésre bírja a politikusokat?

- Szent László király magyarsága, férfias ereje és országot egyben tartani képes határozottsága bámulatra és követésre méltó módon kapcsolódott össze az Isten előtt leborulni kész, az idők végén ítéletet mondó Alkotót első helyre állító "jámbor" keresztény hozzáállással. Mivel ezt ma sem egyszerű megvalósítani, igen örvendetes, ha egy ország vezetői figyelnek arra a Szent László-i bölcsességre, amely ezt a kettőt ötvözni képes. Amely nem az anyagi öncélú növekedésének előmozdításában, hanem a szellemi és lelki gazdagodásban véli felfedezni egy nemzet jövőjét. Hiszen a fontosnál van még fontosabb, azaz a szükséges előtt a nélkülözhetetlent kell szorgalmazni. Szent László pontosan tudta azt is, hogy elsődlegesen nem az emberek tetszését kell keresnie, hanem az örök törvény létrehozójának, a Mindenhatónak kell megfelelnie. Szerintem mindenki, legyen az politikus vagy egyszerű lakatos, jól teszi, ha követi ebben a nagy királyt, méghozzá őszintén, szívből.

Kép: Szent László király a Thuróczy krónikában, 1488

Bátor pásztortársak Szaporcán

Magyar pásztorkutyák terelőversenyének ad otthont augusztus 12-én a dél-baranyai Szaporcán található Ős-Dráva Látogatóközpont. Keve Gábornak, a Duna-Tisza Magyar Pásztorkutyás Hagyományőrző és Sport Egyesület elnökének tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.
2017. augusztus 11.

- Elnök úr, miért fontos, hogy a pásztorkutyák értékét, a tereléshez kellő kultúrát minél több magyar fiatal élményszerűen megismerje?

 

- A középkorban még jóval a kiépített autóutak és a vasút megjelenése előtt Magyarország Európa éléskamrája volt. Az itt termelt mezőgazdasági termékek közül elsősorban a legeltető állattartásból származó jószágok kerültek külhonba. Ennek oka, hogy megfelelő szállítási infrastruktúra hiányában a mi őshonos jószágainkat (szürke marha, rackajuh, s a többi) lábon is el lehetett hajtani például egészen Amszterdamig is. Ilyen távolságokra történő hajtás a bátorságon kívül hihetetlenül nagy tudást és tapasztalatot igényelt a pásztoroktól. Ha csak a hajtás nélküli legeltetési kultúránkat tekintjük az is több ezer éves múltra tekint vissza. Mindezek így együtt olyan kulturális értéket képviselnek, melyekre büszkék lehetünk és egyben feladatunk is, hogy utódainknak örökül hagyjuk.  A pásztorok legfőbb segítőtársa természetesen mindig is a kutya volt, és az is lesz. Nem véletlen, hogy a kilenc őshonos kutyafajtánk közül öt pásztorkutya. Azt, hogy mekkora értéket képviselnek ezek a kutyák mi sem bizonyítja jobban, minthogy ma már mindegyiket a hungarikumok sorában látjuk.

 

 

- A tavalyi szaporcai alkalmon hatvan kutya versenyzett, ezt hatszáz érdeklődő szemlélte. Most hogyan érik el, hogy a versenyeztető gazdák, pásztorok barátian válaszoljanak a közönség kérdéseire, kulturált, európai módon vonják be a gyerekeket is az ismeretterjesztésbe?

- Már a múlt évi rendezvényen is, de idén is folyamatos ismeretterjesztés és kommentár mellett zajlanak az események, így a témában kevésbé jártas vendég is kellő ismeretekkel gazdagodhat. A különböző, kutyákkal együtt megoldandó pásztorfeladatok önmagukban is látványos műsort szolgáltatnak.

Mindez szakértők által tolmácsolva és pontosan elmagyarázva, hogy a látottakat hogyan is lehet értelmezni sokkal emészthetőbbé és maradandóbbá teszi az élményt. Valamennyi versenyző és szervező szívesen válaszol az érdeklődők kérdéseire, tapasztalatunk szerint ezekkel az érdeklődők nem is fukarkodnak, reményeink szerint az idén is hasonló érdeklődés követi majd az eseményeket.

 

- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Az Önök rendezvénye hogyan kapcsolódik be ennek sodrásába azáltal, hogy a programon a hagyományos pásztorviseleteket és -eszközöket is láthatják az érdeklődők, a résztvevőket íjászat, kisállat-simogató, természetismereti foglalkozások, valamint a helyi termelők és kézművesek bemutatója is várja?

 

- Az Ön által felsoroltak mind ezt szolgálják. De ne feledkezzünk meg arról sem, hogy az Ős-Dráva látogató központ ad helyt a rendezvénynek, ahol minden lehetőség eleve adott, hogy az Ormánság és azon belül e szűkebb terület hagyományait, ősi ártéri haszonvételeinek formáit és természeti kincseit is bemutassuk. A helyszín, az időpont, a kiállítások, programok mind-mind saját kultúránk minél szélesebb körű megismerését szolgálják, s ez  a múlt évi visszhangok szerint jól alakult. 

Védekezés  közgazdaságtan elárulása ellen

"A balliberális oldal megmondóemberei időről időre felvetik a feltétel nélküli alapjövedelem bevezetésének szükségességét Magyarországon... Mindez egyúttal arra is utal, hogy a balliberális erők feltételezett hatalomra kerülésük esetén rögtön megismételnék 2002-t: ismételten felelőtlen pénzszórással indítanák a kormányzásukat, és csupán pár hónap alatt végeznének az államkassza teljes kiürítésével" - írja cikkében Novoszáth Péter közgazdász, egyetemi docens. Neki tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

2017. augusztus 6.

 

- Tanár úr, az Ön által említett perverz gondolat miatt, minthogy diplomás közgazdászok sulykolják, Adam Smith forog a sírjában, és szakmailag teljesen lenullázták magukat hangoztatói, volt jegybankelnököstül. Egyértelműnek tekinthetjük-e, hogy e szélsőségesek Magyarország tönkretételét akarják, csak kicsit másképp, mint ahogy Merkel és garnitúrája ügyködik Németország tönkretételén?


- Véleményem szerint egész egyszerűen a magyar választó polgárok tudatos félrevezetéséről, megtévesztéséről van szó. Egyes politikusok számára az ingyen pénz osztogatása még akkor is elfogadható, ha a megfelelő fedezet nem áll rendelkezésre vagy csupán részben áll rendelkezésre, ha ennek következtében a választók egy jelentős részének a szimpátiáját sikerül megszerezni vagy legalábbis elbizonytalanítani. A feltétel nélküli alapjövedelem koncepciója ebben a vonatkozásban, semmiben sem különb a jóléti rendszerváltás programjától, amely 2012-ben választási győzelmet hozott az akkori balliberális

erők számára, végeredményben pedig valóban az ország pénzügyi ellehetetlenüléséhez vezetett. A német helyzethez annyi hasonlóságot látok, hogy ott is egyre nyilvánvalóbb, hogy a bevándorlók integrációja kudarcot vallott, ennek elpalástolására tökéletesen alkalmas lehet egy olyan rendszer, ahol feltétel nélküli alapjövedelem révén lehetne támogatni azokat a bevándorlókat, akik nem tudnak vagy egész egyszerűen nem hajlandók integrálódni.    

- "A Finnországban kísérleti jelleggel bevezetett (néhány ezer embert érintő) állampolgári alapjövedelemről az ottani legnagyobb szakszervezet vezetője közölte, hogy az igazságtalan, működésképtelen, gazdaságtalan, ezért haszontalan. Csak arra bátorítja az embereket, hogy kevesebbet dolgozzanak." Ehhez egy politikailag korrekt kérdést teszek föl: egy finn szakszervezeti vezető, aki munkakörénél fogva joggal lehetne populista, nem él ezzel a lehetőséggel, hazánkban azonban szélsőséges közgazdászok görcsösen populisták, nos: elképzelhető-e, hogy ennek okát nem lehet politikailag korrekt módon néven nevezni?

 

- Nem kétséges az, hogy a feltétel nélküli alapjövedelem koncepciójának tarthatatlansága evidens azon közgazdászok körében is, akik mellé álltak ennek a kezdeményezésnek. Ők nyilvánvalóan tisztában vannak azzal, hogy sem az EU, sem a Nemzetközi Valutalap közgazdászai, sem a nemzetközi pénzpiacok befektetői nem támogatnának egy ilyen programot. Azaz vélhetően egyértelmű, hogy ők egyszerűen a várható politikai haszon reményében álltak a feltétel nélküli alapjövedelem koncepciójának támogatói sorába nem pedig szakmai meggyőződésből.    

 

- A szélsőséges "közgazdászok önmagukat csúfolják meg az ingyenes alapjövedelemmel, hiszen az szöges ellentétben áll az általuk annyit sulykolt Nincs ingyenebéd! című, cinikus szegénységellenes tételmondatukkal" - írja Ön. Hazánkban mennyire adottak a feltételei annak, hogy a közgazdász társadalom megvédje a szélesebb társadalmat a romboló demagógiától?

 

- Félek, hogy egyelőre még nem eléggé. Úgy gondolom, hogy hasonló ez a helyzet az ország pénzügyi sérülékenységének kérdéséhez. Lépésről lépésre kellett megtanulnunk, hogy hogyan tudjuk érdekeinket érvényesíteni nálunk sokkal gazdagabb, erőszakosabb és lényegesen tapasztaltabb gazdasági szereplőkkel szemben és lehetőleg minél kevesebb konfliktus révén. Ugyanez a helyzet a politika terén is, folyamatos küzdelem folyik a közgazdasági szakmában is azért, hogy a választópolgárok minden fontos információhoz hozzájuthassanak az egyes jelöltek valóságos jövőbeni szándékairól. A szakmában meghatározó pozíciókat elfoglalók közül sokan nyilvánvalóan anyagi érdekből sokkal inkább erősíteni igyekeznek a romboló demagógiát, mintsem megvédenének tőle.    

Kép: gttsz.hu

Bajnai kastélymentés - legendás alakkal

Az állam felújítja a bajnai Sándor-Metternich-kastélyt. A turisztikai fejlesztés fő célja Sándor Móric, 'az ördöglovas' kastélyának, valamint korának bemutatása korszerű, interaktív módon. Bajna polgármesterének, Pallagi Tibornak tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

2017. augusztus 4.

- Polgármester úr, a kastélyt az állam fogja üzemeltetni, a beruházás munkahelyeket nyit. Önök hogyan készültek föl arra, hogy sok országjáró érkezik Bajnára?

- Régi vágyunk teljesül azzal, hogy a Sándor-Metternich Kastély felújítása megtörténik. Várakozással tekintünk a felújítást követő időszakra, mivel településünk jelenlegi infrastruktúrájával, természeti és idegenforgalmi adottságaival kiváló közeget és helyszínt biztosít az idelátogatóknak. A közel egymilliárd forintos beruházásaink lehetővé tették, hogy hosszú éveken keresztül tudatosan fejlesszük közintézményeinket. Csak hogy a legfontosobbakat említsem, megújult az iskola, az óvoda, a közösségi ház, a polgármesteri hivatal, orvosi rendelő, gyógyszertár, továbbá az utak, járdák, vízelvezető árkok, zöldfelületek állapota is megfelelő faluarculatot mutatnak.

Kulturális programjainkat évek óta úgy állítjuk össze, hogy az érdeklődők megtalálhassák a számukra megfelelő lehetőségeket.

Országos és megyei jelentőségű rendezvényeket is szervezünk – Magyar Viselet Napja, Megyei Értéktár Nap, Gróf Sándor Móric emléktúra valamint községi rendezvényeinket, melyek több száz látogatót vonzanak a térségből, pl.: Doni-áttörés központi ünnepe, szüreti felvonulás, borút, falunap, adventi vásár.

Bízom abban, hogy a kastélyba látogató turisták számára is vonzerő lesz a helyi rendezésű programsorozat, melyek az Eseménynaptárunkban megtekinthetőek.

 

- A Nemzeti vár- és kastélyprogramban az egyes épületek többféle bevételi forrásra támaszkodnak, komplex funkciót töltenek be, így hosszú távon is szavatolt gazdaságos fenntartásuk - a hivatalos remények szerint. Bajnán elsősorban milyen bevételi forrásokat nyithat, s milyen funkciókat tölthet be a Sándor-Metternich kastély?

- Ahogy eddig is a kastélykert több rendezvényünknek helyszíne volt, a jövőben is együttműködve a Nemzeti Vár- és Kastélyprogram illetékeseivel, tovább szeretnénk bővíteni a meglévő és közös programjainkat.

Reményeim szerint az ide látogatók nem csak a kastélyt fogják felkeresni, hanem igénybe veszik vendéglátó ipari egységeinket, vásárolnak őstermelőinktől és itt töltenek jó néhány vendégéjszakát is.

A kastély üzemeltetése számos munkahelyet teremt, szeretném, ha a megfelelő szakképesítéssel rendelkező bajnai munkaerő töltené be ezeket az állásokat.

Ahogy a sajtótájékoztatón is elhangzott, közös terveink között szerepel, hogy Bajna kistérségi szinten is, a kastély adta lehetőségek által kulturális központ lehessen.

A nemzeti kastély- és várprogram keretében hamarosan felújításra kerülő bajnai Sándor-Metternich-kastély 2017. július 24-én. Másfél milliárd forintból helyreállítják a kastély főépületét és a mellékszárnyak egy részét, valamint a díszudvart, a parkot és a sétányokat.

MTI Fotó: Bruzák Noémi

- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Ennek sodrásába hogyan kapcsolódik be a bajnai Sándor-Metternich kastély, s maga a város: Bajna? 

 

- A kastély kiállító termeiben megidézik a 19. század reformkorát, leghíresebb birtokosának, gróf Sándor Móricnak és feleségének, Leontina Metternich mindennapjait. Tematikus játszótér épül az Ördöglovas tiszteletére, amely játékos formában mutatja be az Ördöglovas bravúrjait. A tervek szerint a kastélyt ellátó konyhát is egykori berendezésekkel szerelik fel, melynek kiemelkedő része a most is megtekinthető süttői vöröskő asztallap és a vasalt ételmelegítő. A téli kertben folyamatos koncertek, hangversenyek várják az ideérkezőket.

A jelen emberének nagyon fontos feladata, hogy ismerje meg a múltját, hiszen az európai Balassi-folyamat is a társadalom belső értékkeresése, a saját kultúra örömteli és bátor vállalása.  Bajna hagyományt éltető és értéket teremtő munkájába szervesen bekapcsolódik a kastély múltidéző szellemiségébe. A múlt megismerése nélkül nincs jelen és nem építhetjük a jövőt.

Hazafias kormányzás - a Nézőpont látószögéből

Az idei tusnádfürdői beszéd egyik kulcsmondata az utolsó volt: „Huszonhét éve itt, Közép-Európában abban hittünk, hogy Európa a jövőnk, most azt érezzük, hogy mi vagyunk Európa jövője.” Orbán Viktor sok fontos gondolatot fogalmazott meg 2017-ben is, a beszéde azonban az Európai Unió reformtervének meghirdetése miatt lesz igazán emlékezetes - írja cikkében Mráz Ágoston Sámuel, a Nézőpont Csoport vezetője. Neki tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.
2017. augusztus 2.

- Igazgató úr, a tusnádfürdői beszédében a magyar kormányfő Ön szerint azt fejtette ki, hogy 2019, az európai választás éve után fordulat fog beállni az európai politika fővárosában, és ezáltal az európai–magyar viszonyrendszerben is. Félő-e, hogy illúzióról van szó? Németországban a sokszorosan megbukott kancellár a legesélyesebb a választási sikerre, és ez jó is, hiszen nála sokkal ártalmasabb lenne a másik esélyes. Franciaországban egy neves bank korábbi alkalmazottja diadalmaskodott. A brit miniszterelnök - aki csak az Unióból távozik, Európában bent marad - az előbbiekhez annyiban hasonlít, hogy ő is gyermektelen, azaz a távolabbi jövő tekintetében érdektelen személy. Ez a trend. Ugyan mitől lehetne változás 2019-ben?

- Érthető az aggodalom, konzervatív ember csak nyugtával dicsérheti a napot. Ugyanakkor bíztató jel, hogy a nemzeti fővárosokban már most is sok mindent másként gondolnak, mint Brüsszelben, csak – félve a kritikától, az ottani szalonokból való kizárástól vagy akár a bosszútól – nem merik elmondani. Fordulatot 2019, az európai parlamenti választás és az azt követő bizottsági elnök-választás miatt hozhat. 2014-ben a britek, az akkor még konzervatív vezetésű Svédország és a magyarok álltak a sarkukra Juncker jelölése ellen, s egy darabig Merkel is vacillált. Egy pislákoló lángnyi esély tehát már akkor is volt a brüsszeli változásra, azóta azonban sokkal szélesebb körben is érezhető, hogy Juncker sikertelen elnök, Bizottsága teljesítménye szerény, megválasztása nem a demokrácia ünnepe, hanem az elitizmus diadala volt. Talán most bátrabbak lennének több fővárosban is, ha új európai vezetőt kellene keresni. S ne feledkezzünk el arról sem, hogy azóta a visegrádi négyek és Közép-Európa közös érdekegyeztetési és -képviseleti rendszert hozott létre. Mindez ad némi reményt az újratervezésre.

 

- Egy brüsszeli alkoholista csúcsvezető 2019-ben leköszön, és - az Ön várakozása szerint - "az új bizottsági elnökről szóló döntésben kulcsfontosságú lesz Közép-Európa." Igen ám, de Ausztria egyik szélsőséges politikusa a napokban is hungarofób módon nyilatkozott, az Adalbert-országok - V4-ek - egyik vezetője pedig hatvan migráns befogadásával akart jó pontot szerezni a brüsszeli szélsőség berkeiben. Ez a Közép-Európa billenékeny támasznak látszik. Ön hol látja mégis a betonalapzatot?

 

- A közép-európai együttműködés, minden ellentétes látszat ellenére, nagyon jó állapotban van. Történelmi távlatokból 

szemlélve sem sikerült ennek a régiónak eddig ilyen szintű kölcsönös bizalmat és alkufolyamatot kialakítania. Ha valami jó, nem jelenti azonban, hogy ne lehetne még jobb. Évtizedes feladat, hogy a nagyjából 2014-ben elkezdett (az uniós csatlakozás után egy teljes évtizedet elvesztegettünk!) kooperáció tovább mélyüljön, a politikai szféra mellett a kultúra és a gazdaság terén is megerősödjön. Ebben a folyamatban számos kérdést kell majd tisztázni, például azt, hogy hol vannak a határai Közép-Európának, Ausztria vagy éppen a Balkán hozzátartozik-e. A labanc kancellár kritikájára pedig csak azt lehet mondani, drukkolunk, hogy Kern úr – német elvtársához, Schulz úrhoz hasonlóan - ezüstérmes legyen az október közepi választáson.

- Ön szerint Tusnádfürdő lényege a hazafiasan kormányzott nemzetállamok európai összefogásának megújítása volt. Mint látjuk: a Soros-módszerek hatékonyan bontják meg a nemzetállamokat. E napokban éppen egy dél-amerikai ország kettévert társadalma harcol önmagával, de itt, Közép-Európában, és Kelet-Európában is sok nyoma van annak, hogy külföldről felbérelt maoista vörös gárdisták rombolnak erkélyre mászva, drogot terjesztve, Olimpiát megtorpedózva, fiatalokat szektákba toborozva, hazugságpropagandát a kibertérben terjesztve a nemzetek tönkrezúzásáért. Miközben az állami média kontraszelekciót hajt végre, máshol pedig a pénzt hungarofóbok óriásplakátjaira költik. Milyen új, innovatív tényező erősítheti meg a nemzetállamokat?

- Bonyolult kérdés, sok aspektussal. A harc szerintem, mint minden történelmi korban, a következő nemzedékről szól. Az egyik oldalon a patrióták, a másik oldalon a liberálisok-globalisták állnak. Ha a nemzetállamok kormányai sikeres életpályát tudnak kínálni polgáraik számára, legyen szó a családtámogatásról, az adósrendszerről, bérekről, a jóléti szolgáltatásokról, közbiztonságról vagy az életminőségről, a most 20-as éveikben járók is boldog hazafiak lesznek. Ne feledjük, nekik nincs már történelmi tapasztalatuk. A kommunistákról is csak legfeljebb történelemórán hallottak. S még valami: a hazafias fordulatot egyetlen törvénnyel nem lehet elérni, sok apró lépés, kitartás és türelem is kell hozzá.

Hit nélküli szélsőség - vörös gárdisták Európában

Ami igazán tragikus a szélsőség "számára, hogy már Izrael Államra sem számíthatnak. Eddig a zsidó állam, a zsidóság fogadatlan prókátoraként, szívesen vagdalkoztak – minden alap nélkül - az antiszemitizmus bunkós botjával, végső fegyverként előhúzva, amikor vitapartnereikkel szemben már kifogytak minden érvből. Mára kicsorbult ez a politikai fegyver is a kezükben. Kiderült, hogy Netanjahu izraeli miniszterelnök reálpolitikus és felelős államférfi, aki nem ad az ilyen-olyan érdekcsoportok politikai hecckampányaira és a törvényes magyar kormányt tekinti partnerének" - írja cikkében Somogyi János nyugalmazott ügyvéd. Neki tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

2017. augusztus 1.

- Ügyvéd úr, hazánkban számosan kaptak a rasszizmus különböző változatairól címkét, s most olyan helyzet alakult ki, hogy magára Netanjahura is rá akartak ragasztani egyet. Akik ezt a címkézést buzgólkodva végzik, miért nem számolnak azzal, hogy nemcsak ők maguk válnak nevetségessé, hanem a rasszizmus elleni harcot is nevetségessé teszik, noha ennek komolyságát meg kellene őrizni?

 

- Ezeknek a - jobb híján – neoliberális erőknek semmi sem számít. Olyan ádáz és megátalkodott gyűlöletet táplálnak a Soros György útjában álló Orbán Viktorral szemben, hogy bármit, bármi áron megtesznek Orbán Viktor politikai ellehetetlenítésére. Nem érdekli őket sem a valóság, sem az ideológia, sem semmi, csak a cél, ami szentesíti az eszközt.

 

- Megmaradt még a szélsőségnek az "Európai Bizottság, amely egyre elkeseredettebb, egyre ádázabb harcot, vagy inkább háborút folytat Magyarország ellen"... Maradtak még "a volt MSZP-SZDSZ kormány kivételezettjei" - írja Ön. Ez utóbbiak elfogadták ugyan a szélsőség őket felhizlaló politikai ajándékait, most azonban a terrormigránsok betelepítése ügyében, ha a szélsőséges EB mellé állnak, a hazaáruló bélyeget is megkaphatják a társadalomtól. Miből gondolja, hogy ez utóbbit nem próbálják meg elkerülni?

 - A Btk. 258.§ értelmében „Az a magyar állampolgár, aki Magyarország függetlenségének, területi épségének, vagy alkotmányos rendjének megsértése céljából külföldi kormánnyal, vagy külföldi szervezettel kapcsolatot vesz fel, vagy tart fenn bűntett miatt öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő”. Ezt mondja a törvény. De… A liberális demokráciákban a politikusok mindent meg tudnak magyarázni, és a büntető igazságszolgáltatás jelenleg nálunk sem a kormányzati hatalom erőtere. Mert például mit is jelent az, hogy „…megsértése céljából…”? Az összes brüsszeli Orbán-fóbiás magyar képviselő azt szajkózza, hogy ők a haza javára tesznek, amikor az Orbán kormányt

rágalmazzák, mószerolják külföldön. Mára már a hazaárulás egyfajta emberi jogi véleménynyilvánítási jog lett, amit jogi értelemben szinte lehetetlen megtorolni. Erkölcsi értelemben azonban a hazaárulókat még manapság is a társadalom megvetése sújtja.

 

- "Miben bízhatnak akkor Gyurcsányék? Azért Gyurcsány, mert ezt a se hús, se hal Botkát nagy valószínűséggel a véghajrában lecserélik Gyurcsányra, aki  mégiscsak egy olyan politikai figura - egyedüliként az egész bagázsban -, aki képes arra, hogy felkeltse az emberek figyelmét" - játszik el a gondolattal Ön. Ügyvéd úr, az Ön által megnevezett extrém politikus elévült adókérőjelek után lett miniszterelnök. E pozíciójában ő maga vallotta be, hogy végig hazudott másfél-két évet a társadalomnak, azaz megsértette az alkotmányt. Majd a forradalom ötvenedik évfordulóján máig azonosítatlan kék ruhások pirosra színezték a pesti utcát. Ezt mindenki tudja róla. És azt is, hogy miniszterelnöksége alatt miközben Szlovákia évente 9 százalékos GDP-gyarapodást ért el, hazánk a hibahatáron belüli 1 százalékos növekedéssel kullogott. Egyedül 2006-ban tízmilliárd dollárral növelte az államadósságot a Gyurcsány-Kuncze garnitúra. Azaz Gyurcsány - milliárdos volta ellenére - közgazdasági dilettáns. Egy közgazdasági dilettánsra Ön szerint odafigyelnek az emberek?

- A megjegyzésem persze csak egy feltételezés, egy „gondolatkísérlet”, de egyébként az emberek odafigyelnek egy arra méltatlan személyre is, ha elég ügyesen „adja elő magát.” Az Orbán-fóbiás „Egyesített Ellenzéki Erők” miniszterelnök-jelöltjének kiválasztásánál különben sem játszik szerepet, hogy a jelölt mennyire viseli a szívén Magyarország, a magyar emberek sorsát. Orbán - egy 1989-ben vele készült tévéinterjúban - arra a kérdésre, hogy a rendszerváltozást az ifjúkommunista országos vezetők közül kik fogják túlélni, két nevet említett: Szilvássy György és Gyurcsány Ferenc. És  - ebben is – igaza lett. Gyurcsány egy szenvedélyes politikus, aki meg tudja ragadni a hallgatósága figyelmét és a hitelesség látszatát tudja kelteni. Megbukott miniszterelnökként, de lényegében saját magát buktatta meg, és egész politikai pályafutása során még mindig mindent megúszott. Soha semmiért nem vonták felelősségre, még politikai értelemben sem, noha a bűnlajstroma igen változatos és nem kicsi. Ezzel együtt Gyurcsány Botkánál egy karizmatikusabb egyéniség, akire még mindig jobban odafigyelnek az úgynevezett balos hívek.

 

-  Cikke jelentős részben foglalkozik a magyar ellenzék ifjú reménységeivel, a nyugati egyetemi tanfolyamokon és a CEU-n kitanult hivatásos polgári engedetlenségi szakértővel és társaival, akiknek a Red Army Frakció dicstelen sorsára hívta fel a figyelmét. De ezeket nem fenyegeti az öngyilkosság veszélye, mert a vörös brigádosoknak még volt valamiféle belső – betyárbecsülethez hasonló – erkölcsük, a halványuló emlékek szerint.

- Ezek valóban nem hasonlíthatóak az egykori terroristákhoz, de nem azért, mert a RAF-osoknak volt erkölcsi alapjuk és ezeknek pedig nincsen, hanem azért, mert a RAF-os bagázs még HITT valamiben, ezek pedig egyszerűen cinikus bajkeverők, akik csak a pénzben és a hatalomban hisznek. 

A tánc és a zene városa - Gyöngyös

New Version Fest & Street food   címmel új rendezvény indul útjára 2017. szeptember  9-én Gyöngyösön a  tánc- és zeneBarátok terén, melyet a Mátra Művelődési Központ hív életre. Számos tánccsoport működik a városban más és más műfajban, és kiváló zenészeket, énekeseket képeznek a zeneiskolánkban. Dr. Birnbaumné Pintér Máriának, a Mátra Művelődési Központ igazgatójának tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

2017. július 31.

- Igazgató asszony, „Érték, hagyomány, élmény” jelmondattal indítanak új rendezvényt a csaknem hét évszázados városi múlttal büszkélkedő Gyöngyösön. Mitől reméli, hogy sikerül összeházasítani újat és régit, amiből születik egy teljesen új verzió? Vagyis egy mátrai népdalt vállalkozó kedvű zenészek gondoljanak újra, dolgozzák fel és saját stílusukra hangszereljék át... Van ehhez lelkesíthető agytröszt a Mátraalján?

 

- Nincs jelen sem jövő a múltunk nélkül. Úgy is mondhatnám a múltunk a jelenben a jövőt szolgálja. Az idősebb generációnak is  mindig meg kell barátkoznia az új értékekkel, még ha eleinte idegenkedne is tőle, de úgy gondolom a felnövő nemzedéknek is kvázi kötelezettsége ismernie  és tisztelnie a múlt értékeit. Az új rendezvény koncepciója az volt, hogy meg tudjuk mutatni mik a városunk értékei.  Miben jó a gyöngyösi ember. Mondhatnám úgy is, hogy Gyöngyös a tánc városa, hiszen több száz gyermek és fiatal tanul táncolni sok táncműfajban. A zeneiskola pedig számos kiváló művészt adott az országnak. Lásd Dobi-Kiss Veronika  és Bakos Kornélia operaénekesek, Gulya Róbert zeneszerző, Debreczeni Ferenc, az Omega dobosa és még sorolhatnám. Miután a zenét a tánccal akartuk összekapcsolni, olyan moldvai csángó népdalt választottunk, amire lehet tánckoreográfiát készíteni. Miután nem csak néptánccsoportok működnek nálunk és a különböző érdeklődést is, figyelembe kellett venni, egy könnyűzenei darabot adtunk lehetőségként mellé. Érdekes azonban, hogy a zenekarok mégis 90%-ban a népdalt dolgozták fel. Ha a lelkesítő agytröszt alatt a vállalkozó partnereket érti, igen, találtunk szerencsére ilyeneket, hiszen a 14 nevezőből végül hét pályamunka készült el. Azóta a díjazott átdolgozásokat megkapták a koreográfusok és a határidő előtt hat tánccsoport jelezte, hogy készülnek koreográfiával. Sőt ami nagyon izgalmas, fúzióra lépnek balettosok és néptáncosok. Nagy izgalommal várjuk a végeredményt.

 

- A legkiválóbb  új művekre  kell koreográfiát készíteni és előadni táncos csoportjainknak legyenek  néptáncosok, balettosok, hip-hop stílusban táncolók, break  táncosok. Miképpen tudják ebbe bekapcsolni a város jól képzett tanárait?

- Az első kérdésben némiképp benne volt erre is a válasz. Négy helyen folyik balett képzés, két helyen néptánc, két tanár képez hip-hop táncosokat, egyik általános  iskolánk művészeti iskola, a 24 településen, ami a járáshoz tartozik, ugyancsak vannak tánccsoportok. Reményeink szerint jövőre már egyre többen ismerik meg, és reméljük, egyre többen csatlakoznak is ehhez a rendezvényhez, vagy nevezhetjük missziónak is. Egy új programnak –akárcsak egy új gazdasági vállalkozásnak – " be kell járódnia", tehát kell idő ahhoz, hogy megismerjék és elfogadják. Szakmai berkekben elismeréssel beszéltek kollégák róla, volt, aki egyenesen úgy fogalmazott, hogy hiátust tölt be ez a kezdeményezés. Ezt igazolja talán az is, hogy elismert szakemberek vállalták a zsűrizést mind a zenei, mind a tánc területén. Remélem nem okozunk nekik csalódást.

- Fedezd föl saját kultúrád – hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Hogyan kapcsolódik be ennek sodrásába Gyöngyös azáltal, hogy a megszülető remekeket, koreográfiákat szeptember 9-én láthatja a nagyközönség a Barátok terén felállított színpadon a helyi zenekarok élő zenei kíséretével?

- Egy közművelődési szakember amikor kézhez veszi az oklevelét, ugyanúgy esküt tesz arra - akárcsak az orvosok a hippokratészi 

esküben -, hogy minőségi kultúrához juttatja legjobb tudása szerint az embereket. Bizonyára sokunk vívódik azon, mennyire szabad "kiszolgálni" az emberek ízlésvilágát, és hol muszáj azon alakítani, és új lehetőségeket mutatni a számukra  ismeretlenebb értékek felfedezésére. A magas kultúra kevesek számára vonzó, illetve egy közművelődési  intézmény gazdálkodása szempontjából  pedig a rétegízlés nem kifizetődő. A szakember tehát keresi az egyensúlyt az érték és a fenntartó elvárása között. A mában szinte nem múlik el hét, hogy valahol ne rendezzenek falunapot, vagy fesztivált, vagy egyéb performance-t, happeninget. Mindezek között akad természetesen olyan, ami kiváló tartalmakkal és célokkal rendelkezik. Azonban sok olyant is találunk, amiről az jut eszünkbe, hogy egyetlen célja lehet - a régi mondással élve -, cirkusz kell a népnek. Költsük a pénzünket, ne figyeljünk a világ fontos dolgaira, vagyis egyfajta hedonizmust, fogyasztói társadalommá alakulást indukál bennünk. Úgy gondolom tehát, hogy ebben a folyamatban az elkötelezett közművelődési szakemberek feladata segíteni az eligazodásban és irányt mutatni. Akár a Balassi-folyamat jelmondatára is reagálva. Vannak egyedi értékei minden nemzetnek, minden kultúrának, amit nem szabad veszendőbe hagyni. Meg kell mutatni minden nemzedéknek, mert egyszer élete folyamán szerintem mindenki eljut ahhoz a kérdéshez, hogy honnan is jöttünk, hová is tartozunk, miben különbözik vagy miben más a mi kultúránk a másétól? Milyen értékeket találok más nemzetek kultúrájában? Mit kell ezekből továbbvinni? Mindezekben a legnagyobb hangsúly az értékeken,  a régi  és a jelenben teremtett értékeken van, valamint azon az elhivatottságon, hogy olyan élményt nyújtsunk, ami feltölti a befogadót szellemileg és mentálisan is a holnapra. Bízom abban, hogy ilyen remekművek születnek majd az idei és az elkövetkezendő nagyra növő New Version Festeken is.

Európa lengyel-magyar közös védelme

Konrad Sutarski Magyarországon élő lengyel író és újságíró kapta az idei Európa-érmet. A neves publicista a Magyarországi lengyelség napján Budapesten vette át a kitüntetést. Az idén a huszadik alkalommal adták át a magyar alapítású nemzetközi elismerést. Konrad Sutarskinak tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

2017. július 28.

 

- Szerkesztő úr, a magyarországi lengyelség napján az idén Szent Lászlót ünnepelték. Miért fontos, hogy ez a két nép az Adalbert-országok - Magyarország, Csehország és Lengyelország -, valamint a Szent László-országok - Magyarország, Lengyelország és Horvátország - közösségében is évezredes kapcsolatot tart elevenen?

 

- Szent László – aki félig lengyel volt – 1996-tól kezdve a magyarországi lengyelség védőszentje és e nemzetiség legnagyobb országos ünnepsége László napja környékén zajlik minden évben. Egyébként az itteni lengyel közösség nemcsak Szent László királyt tiszteli, hanem például a magyarországi Lengyel Katolikusok Egyesülete Szent Adalbert nevét viseli. Ők mindketten a középkori Európa kiemelkedő példaképei voltak.

A tehetős cseh Slavnik család sarjaként született Adalbert (~956-997) – prágai püspökként, szerzetesként és misszionáriusként – az egész európai kontinensre hatást gyakorolt. Többek között a Német-Római Császárság területén és III. Ottó udvarában is tevékenykedett, mégis, emléke lengyel és magyar földön gyökeresedett meg a legjobban – amihez a későbbiekben még Csehország is társult. Kultuszának kialakulását nagymértékben elősegítette vértanú halála: amikor Adalbert lengyel földről a pogány balti poroszok földjére érkezett megtérítésük szándékával, meggyilkolták. A lengyel uralkodó, Bolesław Chrobry annyi aranyért váltotta ki Adalbert testét, amennyit a súlya volt, és a gnieznói katedrálisban helyeztette örök nyugalomra. II. Szilveszter pápa már egy évvel később (998-ban) szentté avatta. A csehek, akik Adalbert életében (996-ban) még nem egyeztek bele, hogy Prágába püspökként térjen vissza, és újból elfoglalja a prágai egyházmegye székét, 1038-ban lerohanták az éppen király nélkül maradt Lengyelországot, pusztítást végeztek mindkét fővárosában - Poznańban és Gniezno-ban – és magukkal vitték a Szent porhüvelyét Prágába, a Szent Vitus székesegyházba. Ettől kezdve lehet beszélni Adalbert csehországi tiszteletének kezdeteiről is.

Árpádházi Szent László (~1043-1095) félig magyar, félig lengyel volt. Lengyel földön született a későbbi I. Béla király és a Piast királyi nemzetségbeli Rycheza hercegnő házasságából. Az egyik legkiválóbb magyar uralkodó, lovagkirály volt, aki nemcsak az államot erősítette meg politikai alapon, hanem a kereszténység alapjait is megszilárdította. 1192-ben avatták szentté. Uralkodása alatt (1092-ben) egyesítette a magyar és horvát királyságot, amit utóda, Könyves Kálmán megismételt. Ettől kezdve Magyarország királyai évszázadokon át a horvát királyi címet is viselték. (E helyzet a mohácsi vészt és a magyar függetlenség elvesztését követően, a XVI. század második felétől is fennmaradt, mert Ausztria császárai magyar királyokként egyúttal e nyugati szláv nemzet uralkodói is lettek. Magyarország az I. világháborút követően – még ha borzalmasan megcsonkítva is – visszanyerte állami függetlenségét, Horvátország azonban még később – 1991-ben, Jugoszlávia szétesését követően – válhatott önálló országgá.

A tények rövid áttekintéséből nem derül ki, hogy a kérdésfeltevésben említett négy ország egymással békés egyetértésben élt. Megerősíteni ezt egyedül az egymással ezer éven át szomszédos Magyarországról és Lengyelországról lehet, amelyek nemcsak hogy nem törekedtek egymás rovására növelni területeiket, hanem gyakran a szükségben és bajban is egymás segítségére siettek, aminek eredményeként kialakult az ősi időkbe visszanyúló, jelenleg is fennálló és tovább mélyülő lengyel-magyar barátság.

Ezzel szemben a cseh állam leginkább a politikailag ellenséges szekértáborhoz tartozott, annál is inkább, mert 929 óta ugyan különböző mértékben, de függő viszonyba került a Német-Római birodalommal, annak tagállama lett. Ez az állapot még a litván-lengyel származású két Jagelló-házi uralkodó, Ulászló és Lajos uralkodása idején – 1471 és 1526 között is – fennmaradt, utána pedig az ország beolvadt az osztrák Habsburg birodalomba. Horvátország ugyanakkor évszázadokon át Magyarország részeként állt fenn, és a függetlenségét csak a XX. század végén nyerte el. Végeredményben Csehország évszázadokon át igen korlátozott külpolitikai önállósággal rendelkezett, Horvátország pedig erre lehetőséget sem kapott.A jelen helyzetben, a mai időkben Szent Adalbert és Szent László tisztelete nem egyformán összekötő tényező. Ugyan a régi idők ellentétei már átkerültek a megbékélt történelmi emlékezetbe (például hogy hol lenne a helyük Szent Adalbert földi maradványainak, Prágában-e vagy Gnieznóban; hogy Szent László egyesítette-e Horvátországot Magyarországgal, vagy pedig hódító volt, aki megfosztotta függetlenségétől. Az említett négy (illetve a magyar, később pedig a csehszlovák államról levált Szlovákiával immár öt) független közép-európai állam közeledése lényegileg más alapokon nyugszik. Mindenekelőtt politikai és gazdasági érdekközösségük alakult ki az Európai Unió keretein belül a nemzetközi gazdasági-pénzügyi elit fojtogató szorításával szemben, amely a gazdasági függőségben tartás illetve a destabilizáció különféle módszereit alkalmazva a világ minél nagyobb részén – így az európai országokban is – döntő befolyásra igyekszik  szert tenni. Ezen túl közös stratégiáról van szó a brüsszeli uniós kormányzat ellen, amely e világhatalmi törekvések képviseletében lép fel. Az említett érdekközösség egyébként most már nemcsak országainkra korlátozódik. A legjobb, időszerű példát erre a lengyel kormány szolgáltatta, amely Donald Trump USA elnök varsói látogatását összehangolta a tizenkét közép-kelet-európai uniós tagállam egyidejű konferenciájával (2017.07.06.) Ennek keretében hangsúlyozták az USA és ezen államok politikai törekvései közötti párhuzamokat, ami többek között megnyilvánult a Brüsszel által szorgalmazott destruktív migránspolitika ellenzésében, amely az európai civilizáció országait (ilyen ország az USA is!) kulturálisan és vallásilag teljesen idegen, más földrészekről származó tömegekkel – köztük az egyre fenyegetőbb veszélyt

Kép: Íljjas Anna

jelentő agresszív iszlám szélsőségesség képviselőivel – árasztaná el.

Csak e világméretű fenyegetettség fényében Szent Adalbert és Szent László alakja bizonyos mértékben háttérbe szorul társadalmaink tudatában, annak ellenére, hogy az idei évet Magyarország Szent László éveként hirdette meg, és ez Lengyelországban is igen jó fogadtatásra talált.

-  Az Ön egyik könyve szerint Magyarország és Lengyelország együtt védte Európát az oszmánhódítás ellen? Ennek a történelmi ténynek milyen jelenbeli üzenete van?

 

- Az említett könyv a budapesti Méry Ratio Kiadó gondozásában jelent meg 2016-ban, kétnyelvű kiskötet formájában, amely egy történelmi témájú tanulmányomat tartalmazza: „Lengyelország és Magyarország a keresztény Európa védőbástyái a múltban és jelenben.” Az általam végzett makrotörténelmi elemzés kimutatja, hogy csak e két ország tett erőfeszítéseket többször is a történelem folyamán, habár nem mindig egyszerre és nem mindig együttes erővel. A középkortól kezdődően ez a mongol-tatár, a török (iszlám) hódításokkal, majd a pravoszláv Oroszországgal szembeni ellenállást jelentette, a XX. században pedig a két totalitárius rendszer – a szovjet kommunizmus és német nácizmus – ellen történő fellépést. Ennek értelmében lehet Lengyelországról és Magyarországról mint a kereszténység védőbástyáiról beszélni. Ezek a tények – összefüggéseivel együtt, valamint országaink a bennük játszott szerepével ugyan már mind történelemmé váltak. Talán nem is volna érdemes visszatérni hozzájuk, hogy ne fényesítsük tollainkat őseink hősi, bár gyakran tragikus kimenetelű cselekedeteivel.

Ami miatt mégis szükséges visszatekintenünk e tettekre, az az, hogy  a XXI. század elején egy új fenyegetés öltött testet. A harmadik totalitárius rendszer, a globalizmus folytat most harcot a világ – ezen belül különösen Európa – ellen, hogy gazdaságilag, kulturálisan és etnikailag szétzilálja azt és hatalmába kerítse, ennek érdekében pedig minden tekintetben idegen tömegekkel árasztja el földrészünket, habár ők nem képesek alkalmazkodni az itteni életviszonyokhoz és munkafeltételekhez. A globalizmus romboló tevékenységében az ugyancsak Európa ellen hadat viselő harcos iszlámban talált szövetséges erőt. Egyúttal a globalizmus kemény magja, vagyis a világ pénzügyi-gazdasági elitje által politikailag és médiabefolyás tekintetében uralt Nyugat-Európa vakon teljesíti a destruktív jellegű útmutatásokat, a kontinens e részén található nemzetek pedig passzívan és tanácstalanul szemlélik az eseményeket. Csak Kelet-Közép-Európa emelte fel szavát nyíltan e kataklizma kiszélesítése ellen, amelynek kiteljesedése Európa keresztény alapjainak a felszámolását és az európai civilizáció végét jelentené. 2010 óta az ellenállás élvonalában Magyarországot találjuk, amelyet 2015 óta Lengyelország is egyértelműen támogat. Felzárkózott hozzájuk a visegrádi országok másik két tagja, és más tagállamok is közelítik álláspontjukat. Látnivaló tehát, hogy ami már elmúlt és történelemmé vált – a keresztény Európa védelme a Gonosz ellen – immár újból szükségszerűséggé vált a jelenvalóságban, és ismét Magyarországot és Lengyelországot állította a küzdelem élére.

 

- A magyar gyökerű nemzetközi újságíródíjat, az Európa-érmet az idén a huszadik alkalommal adták át, és az első húsz kitüntetett között immár két lengyel is szerepel, hiszen 2011-ben Grzegorz Górny vehette át Ligeti Erika éremművész alkotását. Mindez miért nem lehet véletlen?

 

- Nagyon örülök, hogy a nemzetközi Európa-érem díjazottai között ketten is lengyelek vagyunk. Hogy ez miként alakulhatott így, fogalmam sincsen, nem ismerem a döntés hátterében rejlő motívumokat, amelyek nem szerepeltek a laudációban vagy az oklevélben. Egy valamit tudok biztosan állítani: a lengyel nemzet a tevékeny, alkotó nemzetek közé tartozik, számos honfitársam tett szert világhírnévre és nemzetközi elismerésre, mint például a csillagász Kopernikusz, III. Sobieski János király-hadvezér, II. János Pál pápa, Andrzej Wajda filmrendező. Jó érzés ilyen nemzet tagjának lenni. Ehhez azonban sietve hozzáfűzöm nemzeti elköteleződésem másik oldalát: habár lengyel vagyok, immár több mint fél évszázada Magyarországon élek. Lengyelországot és Magyarországot már rég egyesítettem magamban, és jól tudom, hogy a magyar nemzet szintén dolgos és bővelkedik kiváló emberekben. Ennélfogva érzem magam még jobban megtisztelve, hogy ebben az évben a nemzetközi  Európa-érmet Magyarországon ítélték oda nekem (ráadásul nem is a fő – irodalmi, hanem a közírói tevékenységemért) másik – választott – nemzetem honfitársai!

Vizsoly: a kortárs Balassi

„Szentírás szerint is kereszt csak bút jegyez,/ Én kínjaimat is jelenti bizony ez,/ Mert nekem oly nehez, /Hogy szerelmem neked sok bánatot szerez”  – írta egy versében az európai költőóriás. Balassi Emlékkonferencát tartanak augusztus 24-én Vizsolyban, a Mantskovit Könyvesházban. A szervezőnek, Kovács Zsolt Levente református lelkipásztornak tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

2017. július 24.

- Lelkipásztor úr, miért fontos a bibliás vidéken, Vizsolyban felidézni az istenes versek költőjét?

- Vizsolyban mindig aktuális Balassi Bálinttal és költészetével foglalkozni. Balassi vitézi alakja, humanista-reneszánsz világlátása, reformátori lelkisége a magyar nyelv észak-magyarországi bölcsőjéhez ezer szállal kötődik. Sárospatak, Vizsoly, Széphalom, anyanyelvi létezésünk végvárai, a regéci és boldogkői várak Balassi Bálint életének helyszínei, Vizsoly nagynevű nyomdásza Mantskovit Bálint pedig itt adta ki Balassi Bálint hősi halála alkalmából  írott halotti emlékkönyvet (nekrológot), melynek irodalomtörténeti jelentősége, még ma sincs kellőképpen a köztudatban. Reneszánsz életérzését, hitét korszerűen megélő, magyar sorsával viadalt vállaló európai költőóriásunk ezen a vidéken viszonylag ismeretlen, alkotó szelleméhez kötődő események felénk méltatlan módon hiányoznak. Vizsoly mint Balassi Bálint szellemiségére kortársként reflektáló nyomtatástörténeti emlékhely szinte semmilyen megemlékezést nem kap. A Balassi-Isten kapcsolat reformációs élménye az ősi Vizsolyi templom bolthajtásai közt mai válaszokra várva visszhangoznak. Nagy kérdés, hogy irodalmat szerető, kultúránkkal foglalkozó emberek számára Balassi és Vizsoly világa lehet-e ma is az eszmélődés és töltekezés helyszíne. Erre kívánunk az idén, a reformáció emlékévében közösségi összefogással, határon túliakat is csábítva kísérletet tenni.

- Hogyan éri el, hogy a tanácskozás ne múltba révedés legyen, hanem a kortárs irodalmi élethez szóló eleven találkozó?

- Ehhez elsősorban ismernünk és ismertetnünk kell Balassi vonatkozó gondolatait, és merni kell beszélgetni a létbátorság olyan megfogalmazásairól, melyek ma is a minőségibb, teljesebb élet élménye felé visznek. Itt pedig már bátran felnyithatjuk a Szentírást, illetve mindennek Balassi-féle reflexióit. Ha a mai korszellemmel kapcsolatban nem tudunk reális folyamatokat feltárni és benne értékeket és cselekvéseket ütköztetni, akkor könnyen üres múltba révedés lehet egy ilyen találkozó sorsa is. Ehhez azonban bátorságra és kölcsönös tiszteletre van ma is szükség.

- Fedezd föl saját kultúrád – hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Az emlékkonferenciába miként kapcsol be Vizsoly-térségbeli fiatalokat?

- A találkozó sem nem korhatáros, sem nem korosztály szerinti rétegspecifikus alkalom. Nem kifejezetten fiataloknak szól, de bárcsak a fiatalság is élvezné nálunk a verselés "artikulált zeneiségét". Furcsa elgondolkodni azon, hogy a modern digitális eszközök révén a fiatalság körében a zene milyen trendi és mindennapos. Hogy a sok fiatal fülében szinte megállás nélkül dübörög a ritmus és hullámzik a dallam, mégis, ha e zeneiség anyanyelvi ruhába, és megfogalmazott/artikulált gondolatokban jelenik meg, vagyis poézis lesz belőle, akkor már kevésbé elfogadott és népszerű. Mintha a mai generációk félnének a gondolatoktól, a megfogalmazott "kiénekelt" érzésektől. Pedig népi és mű költészet örök, akár az emberi létezés. Erre lenne jó ma is Balassi, hogy a fiatalok megérezzék a versek "jó ízét". Remélem ebben elsősorban nem én, mint lelkipásztor, hanem Balassi-szakértőink fognak nekünk segíteni.

Kogart: Borsos-tárlat a Várbazárban

Szobrokat, grafikákat és festményeket vonultat fel Borsos Miklós szobrászművész gyűjteményes kiállítása Budapesten, a Várkert Bazárban. A győri Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum, a Várgondnokság és a Kovács Gábor Művészeti Alapítvány (Kogart) közös kiállításán a XX. századi magyar szobrászművészet egyik meghatározó alakjának munkásságát tárják a közönség elé. A Kogart kurátorának, MAROSVÖLGYI GÁBOR művészettörténésznek tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

2017. július 23.

 

- Kurátor úr, Borsos Miklós egyfelől egyszerű szimbolikával és formákkal dolgozott, másfelől összetett és bonyolult, a reneszánsz és az európai szobrászat klasszikus hagyományait és mesterségbeli tudását követő alkotásokat hozott létre. A XXI. századi Európában ezek a múlt századi értékek mitől elevenek?

 

- Egy művészeti alkotás elevenen ható erejét nem az határozza meg, hogy milyen hagyományokból merít, hanem az, ahogy ezzel bánik, miközben a művészet autonóm formaproblémáit kutatja és feltárja. Borsos esetében a formai egyszerűség és a gondolati összetettség tökéletes harmóniában van, mivel a művészettörténeti tradíción keresztül jutott el a stilizációig. Olyan szobrászi alapkérdéseket tett fel, amelyeket ma is fel kell tennie minden szobrászművésznek, és az ezekre adott válaszai kiérlelt, technikailag magas szinten kivitelezett művekben valósultak meg.

 

- Borsos Miklós a nagyszebeni kőfaragókat figyelve sajátította el a szobrászat alapjait, Győrben az aranyműves műhelyben segédkezett, megcsodálta a reneszánsz szobrokat Firenzében, és a természetet tanulmányozta Tihanyban. Ez a fajta kemény felkészülő munka a kortárs képzőművészetre nem jellemző. Ennek ellenére a kortárs hazai művészeknek milyen érvényes tartalmakat üzen a Borsos-tárlat?

 

- A kortárs képzőművészetben sem ismeretlen az ilyen tudatos és alapos technikai felkészültség, különösen a szobrászművészek körében maradt meg a mesterség kézműves jellegének tisztelete. Borsos művészete példát mutat arra, hogyan lehet ötvözni ezt a mesteremberi tudást filozofikus, intuitív művészi érzékenységgel. Alkotásai – legyenek azok tusrajzok, rézdomborítások vagy szobrok – az anyaggal való küzdelem emlékművei, és az ábrázolás lehetőségeiről szólnak. Ezeket a küzdelmeket a kortárs művészek sem kerülhetik el.

- Fedezd föl saját kultúrád – hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Hogyan segíti hozzá a mai nemzedékeket ehhez az értékfölfedezéshez a tárlat külön szekciója, amely bemutatja Borsos Miklósnak a zenéhez fűződő viszonyát, amely egész életében meghatározó szerepet töltött be? 

Szobrok Borsos Miklós szobrászművész gyűjteményes kiállításán Budapesten, a Várkert Bazárban 2017. július 13-án. A szobrokat, grafikákat és festményeket felvonultató tárlat szeptember 24-ig tekinthető meg.

MTI Fotó: Balogh Zoltán

- A kiállítás zenei szekciója – ahogy általában a kiállítás egésze – nem elsősorban a nemzeti kultúra körében mozog, hanem egyetemesebb léptékű. A világ és az ember találkozásának élménye elsődlegesebb, mélyebb meghatározója Borsos művészetének. A zene esetében a muzsikálás, a hangszerek formája és a zenei inspirációk köré csoportosíthatók a kiállított művek. A stilizált grafikák a zene időbeliségének térbeli ábrázolhatóságával kísérleteznek. A saját kultúra vonatkozásában egyedül a Bartók-emlék említhető, mely az általa személyében és művészetében is nagyra becsült zeneszerző előtti tisztelgés. Emellett azonban Borsos Miklós elkötelezetten kutatta, tanulmányozta környezete, a hazai táj, elsősorban a Győr és Tihany által kínált formavilágot, kulturális miliőt.  

Az MI globális kockázatai 

Gyökeresen változtatja meg a világot a mesterséges intelligencia (MI). Ezekre a változásokra fel kell készülni, és ebben kiemelkedő szerepe van az oktatásnak - mondta Alföldi István, a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság (NJSZT) ügyvezető igazgatója annak kapcsán, hogy a társaság a napokban ingyenes, az IT-biztonságról szóló tankönyvet jelentetett meg. Neki tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

2017. július 19.

- Igazgató úr, mára eljutottunk odáig, hogy a technológiai fejlődés sebessége exponenciálissá vált. Ugyanakkor jellemzője a földkerekségnek a tömeges nyomor, és ez nem zsugorodik, hanem növekszik. Vélhető-e, hogy a technológia a komoly gondokat nem oldja meg?

- Két dologról beszélünk. A nyomor, a tömeges nyomor önmagában abszolút nem technológia függő. Azonban itt is nagyon óvatosan kell bánnunk az ítéletekkel.  Angus Deaton(Nobel díjas közgazdász): A nagy szökés című, magyarul nemrég megjelent könyvében éppen arról ír, hogy a haladás egyenlőtlenséget hoz létre, amely néha hasznos, mert ösztönöz az utolérésre, néha meg káros, mert a kiugrók megpróbálják elzárni az utat maguk mögött. A technológia nagyszerű lehetőségeket  és egyidejűleg veszélyeket is rejt. A fejlődés óriási  ütemű gyorsulását csak valami világméretű katasztrófa állíthatja meg, az eredmények értelmes felhasználásáért azonban nem a fejlesztők felelnek. A felelősség nagy, hiszen a világ népessége lassan eléri a tíz milliárdot, tehát az élelmezés, energiaellátás, klímavédelem, és lehetne még sorolni a 

technológiai fejlődéssel összefüggésben megoldandó vagy ránk omló problémákat, és akkor még a MI fejlődés következményeiről nem is beszéltünk. Röviden tehát a válasz: a technológia lehetőséget teremt a mégoly komoly gondok megoldására is, de erre nem a technológia fejlődése vagy annak sebessége nyújt garanciát.

- A mesterségesintelligencia-rendszer összefüggéseket ismer fel, önmagát fejleszti és okosabbá válhat, mint mi vagyunk. A rendszer okosabb lesz, mint a tervezője. Mivé fajulhat, ha a jövőben az emberiség háborúba lép tervezettjével?

- Lassan valóban már nem sci-fi téma, hogy a az ember által létrehozott , mélytanuló, önfejlesztő mesterséges intelligencia a létrehozója fejére nőhet. Nem véletlen, hogy Elon Musk is egyre határozottabban emeli fel a szavát az általa is fejlesztett eszközök lehetőségeinek kézben tartására.

 Az egyik megoldás – habár ebben az MI-nek kisebb a szerepe – a kooperatív robotok elterjedése, amelyekkel jól kombinálható a kreatív ember és a precíz végrehajtás. Jó és az emberiség számára is hasznos példákkal szolgálhat a telemedicina, és még inkább annak remélt, minél gyorsabb fejlődése. Ezzel ugyanis a EGÉSZség téma teljesen új hangsúlyt kaphat és akár az első kérdésre adott választ is kiegészíthetjük azzal, hogy a nyomor nem csak pénzügyi, hanem sok más életkörülmény összetevőjeként jelenik meg, de ha ebben az EGÉSZség egyre többek számára elérhető segítséget kap, akkor megint a technológiai fejlődés javára lehet megítélni a gólt. (Az egészség nem minden, de egészség nélkül minden semmi.” Arthur Schopenhauer) Az EGÉSZség lehet az egyik olyan terület, ahol még az sem okoz gondot, ha a közreműködő MI okosabb, mivel ez egy igazi, megtérülő, de hosszú távú befektetés.

- Miközben a fantasztikus technológiai fejlődés zajlik, befogadására rendkívül felkészült emberekre van szükség. Ebben pedig mérhetetlenül nagy szerepe van a gondolkodásra nevelő oktatásnak - jelzi Ön. A trend pont fordított: a világban a lebutítás zajlik, sok helyen az oktatásban is. Érhet-e el ebben fordulatot a technológiai fejlődés?

- A technológiai fejlődés nem lehet felelős az oktatás színvonaláért. Azt is hozzátehetném, hogy bizonyos vonatkozásban sajnos nem is lehet. Miközben fantasztikus lehetőségek állnak már ma is rendelkezésre a gondolkodásra nevelés, a kreativitás kibontakoztatása terén, ezek kiaknázása komoly elhatározást, programot igényel. Magyarországon jelenleg a Digitális Jólét program keretében megfogalmazott Digitális Oktatási Stratégia ígér ilyen megközelítést, megcélozva a digitális kompetenciaszint jelentős növelését, a pedagógusok digitális oktatásra való felkészítését az iskolák megfelelő eszközellátását, a jól működő infrastruktúra biztosítását. Mivel az oktatás eredményessége is csak hosszabb távon mérhető reméljük, hogy néhány éven belül visszaigazolható lesz az eredményesség és a lebutítás helyett valóban gondolkodó, konstruktív, nem egy két szűk szakmára leegyszerűsített képességű fiatalok tömege fogja eredményesen használni, fejleszteni és befolyásolni – legalább a MI fejlesztéseket.

Regejáró Misztrál-fesztivál: Nagymaros

Az európai művészeti élet egyik legjelentősebb nyári rendezvénye, a Regejáró Misztrál fesztivál július 14-én és 15-én kerül sorra Nagymaroson. Heincziger Miklósnak, a Misztrál együttes egyik alapító tagjának, zeneszerezőnek, énekesnek tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

2017. július 12.

 

- Művész úr, az idén a tizenhatodik Regejáró Misztrál fesztivál zsongja be a Duna-kanyart két napon át. Személyesen Önnek miért fontos ez a nagy hagyományú magyar zenei rendezvény

 

- Mert erre a két napra újra együtt lehetünk, sokkal közvetlenebbül, azokkal az emberekkel, kik hasonlóan gondolkodnak, éreznek. Egy találkozási pont, egymást segítő, erősítő alkalom ez, mit már nagyon várunk.

 Természetesen azért is fontos nekünk ez a fesztivál, mert az egyik legszebb helyen kerül megrendezésre, a Dunakanyarban, Nagymaroson!

 

- A Regejáró Misztrál fesztivál nem "csak" zenei élményt ad, hanem olyan szellemi alkalom, amelyen minden résztvevő fölemelő derűt érez. Megfejthető-e, hogy ezt a fölemelő erőt mi adja? 

- Az Emberek, kik ellátogatnak ide. Mindenki örül, mindenki 

odafigyel a másikra. Ezt nem

tudatosan teszik, hanem lélekből s ez az, amit érzünk. Egymásra vagyunk hatással, nem csak ezen a hétvégén, hanem egész életünkben. A hétköznapokban ezt elfelejtjük, vagy csak nem veszünk róla tudomást. Sajnos....

 

- Mit tesz hozzá a Regejáró Misztrál fesztiválhoz a Börzsöny?

 

- Megadja az alapot, a föld-elemet. A Duna adja a víz-elemet.  A levegő-elemet adja zene, s az emberek lelkében lakó tűz a negyedik elemet.

 Ezek együttállása, együttléte adja meg az ötödik elemet, mi a Szeretet. :)

Kép: youtube

Magyar védelmi újraiparosítás

NATO-csatlakozásunk( 1999 ), majd EU-tagságunk kezdete óta fokozatosan (2004) bekapcsolódtunk a tagországok védelmi képességének fejlesztési folyamatába mind a kutatás-fejlesztés, mind pedig a gyártás területén.

Így mára már nem a bekapcsolódásra van lehetőségünk, hanem a két- és sokoldalú együttműködés céltudatos bővítésére. Ugyanakkor „fontos, hogy cégeink a hazai beszerzéseknél is növelni tudják termékeik arányát, azaz katonáink, rendőreink, biztonságunk őrzői részére mind több saját fejlesztésű és gyártású, kiváló minőségű eszközt biztosítsanak feladataik ellátásához” – hangsúlyozza Kocsis László okleveles repülőmérnök, a Magyar Védelmiipari Szövetség Felügyelő Bizottságának elnöke​. Neki tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.
2017. július 16.

- Ezredes úr, ha azt nézzük, hogy ezekben a hónapokban, években Európát fegyver nélküli gyalogos hadsereg szállja meg "békés" invázióval, levonhatjuk-e azt a következtetést, hogy a hadiiparnak csökkent a jelentősége? 

- Napjaink kiemelkedő figyelmet igénylő problémája a tömeges bevándorlás kontinensünkre elsősorban politikai, továbbá társadalmi, gazdasági, etnikai, vallási stb. okokra vezethető vissza, amely csak a politika eszközeivel oldható meg, rendezhető. A két dolog, úgy mint a bevándorlás és a hadi (-inkább: védelmi-!) ipar témája határozottan különválasztandó és kezelendő! A védelmi ipar esetünkben alapvetően hazánk, a NATO és az Európai Unió tagországainak fegyveres erői és testületei folyamatos, a kor kihívásainak megfelelő technikai fejlesztésére, korszerűsítésére hivatott. Így nem mondható, hogy az iparág jelentősége a legkisebb mértékben is csökkenne, épp ellenkezőleg,  hazánk és az EU lakossága biztonságának fenntartása érdekében egyre fontosabbá válik.   

- A nagy nyugat-európai vállalatok, a németek, franciák - akár a britek - előnyt élveznek a hadiiparban is. Kérdés, hogy a közép- és a kelet-európai országokat ebbe hogyan vonják be: csak raktárnak, vevőnek, vagy bevonják őket a kutatás-fejlesztésbe, a gyártásba is. Minthogy sokan a demokráciát a fegyvergyártás szórakoztató iparágának  nevezik, jóindulatra biztosan nem számíthatunk Nyugatról. Miképpen tudunk mégis területet foglalni a védelmi ipar piacán?

- Vitathatatlan, hogy a nagy nyugat-európai cégek sokkal nagyobb gazdasági és kapcsolati tőkével rendelkeznek, mint akár saját országaik kis- és közepes méretű cégei, akár pedig a kelet-közép európai hasonló méretű cégek. De utóbbiak többsége országaik NATO-, majd EU-csatlakozását követően megmutatta, hogy szakterületeiken, de kiemelten a szellemi tőke területén, versenyképes! A NATO-ban és az EU-ban számos olyan pályázat került és kerül kiírásra, amelyekben feltételként szerepel a nemzetközi együttműködés. Miként a gazdaság más területein, úgy ezen iparágban is a közösen elérhető eredmény és az így realizálható haszon figyelembe vételével alakulnak a vállalatközi 

nemzetközi kapcsolatok. Sajnálatomra a "sokan a demokráciát a fegyvergyártás szórakoztató iparának nevezik" kitétel számomra értelmezhetetlen, így erre nincs mondanivalóm. Ami pedig védelmiipari cégeink külpiaci jelenlétét illeti elmondható, hogy ott vannak a nagy nemzetközi szakkiállításokon és termékeikkel eredményesen szerepelnek mind Európában, mind a világ más piacain. Megjegyzendő, ugyanolyan fontos, hogy cégeink a hazai beszerzéseknél is növelni tudják termékeik arányát, azaz katonáink, rendőreink, biztonságunk őrzői részére mind több saját fejlesztésű és gyártású, kiváló minőségű eszközt biztosítsanak feladataik ellátásához.

- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Hazánk hadi újraiparosítását hogyan segíti, ha a mai fiatal magyar mérnöknemzedékek emlékezetébe idézzük, hogy valaha hazánk Toldi tankokat gyártott, repülőgépeket állított elő, és a drónt egy magyar fejlesztő mérnök találta fel, de az ő idejében találmányát értetlenség fogadta?

- Az iparág meglévő, működő védelmi iparunkhoz szervesen kapcsolódó továbbfejlesztése fontos és komplex feladat. Szükségszerűen magába foglalja szakmai múltunk kellő ismeretét is ugyanúgy, mint az ágazatban különböző szinteken foglalkoztatott szakemberek napjaink és a jövő elvárásainak megfelelő alap-, szak- és továbbképzését. Az említett történelmi példák tanulságul kell szolgáljanak számunkra, önbizalmat adva az előttünk álló feladatok megoldásához.  

Kép: signum-laudis.hu

Sikeres iparág az USÁ-ban: dumbing down