A Lajtán túl
Európát védő fiatalok
"Minden héten, minden nap, minden órában - az illegális migránsokkal teli hajók elárasztják az európai vizeket. Invázió zajlik" - figyelmezteti a törvénytisztelő embereket a Defend Europe mozgalom. "Ez a hatalmas bevándorlás megváltoztatja kontinensünket. Elveszítjük biztonságunkat és életmódunkat, és fennáll annak a veszélye, hogy az európaiak kisebbségiek lesznek a saját európai hazájukban" - vetíti fel a jövő aggasztó képét a Defend Europe. A nemzetközi szervezet egyik szóvivőjének, Martin Sellnernek tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.
2017. augusztus 7.
- Szóvivő úr, az Önök mozgalmát jogi fenyegetések is érik. Van-e megfelelő agytröszt a jogi védekezéshez?
- Igen, természetesen. Elvünk: Mindig ragaszkodj a törvényhez. A Defend Europe küldetése azért is sikeres, mert kezdettől fogva a mai eseményekig minden akciónk és cselekedetünk száz százalékig a törvényesség határain belül mozog.
- A migráció mögött az alvilág áll. Embercsempészek Afrikában. Korrupt politikusok Európában. Milyen kockázattal néznek szembe a Defend Europe aktivistái?
- Azok után a hamis vádak után, amelyeket a radikális baloldal peremcsoportjai zúdítanak ránk, reméljük, hogy most elfogadják megfigyelőként az első valóban független NGO-hajót: a C-Star-t. Ez a küldetés szerte a világból vonzott együttműködőket, így minden további törvénysértő akció akár a nagypolitika, akár az antifa részéről, megmutatná az embereknek: mire képes a radikális baloldal, hogy mozgassa migrációs programját.
- Fedezd föl saját kultúrád – hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Magyarország miért jelentékeny tényező a Defend Europe mozgalomban?
- Magyarország több mint egy pont, egy szimbólum az európai nemzetek és a Defend Europe harca számára.
1. Magyarország népe a történelemben nagy önbizalmat tanúsított, magatartása és kulturális jelenléte minta ezekben a mostani időkben is. A nyugati országok összeomlanak az identitás megsemmisülése miatt.
2. A magyar népnek van tapasztalata a kommunizmus révén ahhoz, hogy elkerülje a szocialista-kommunista politikát. Míg Nyugat-Európa az EU-val egyre inkább Második Szovjetunióvá válik, a kelet-európai népek valóban szabadok.
3. Magától értetődően: mi rajongunk az Önök miniszterelnökéért. („We adore your prime minister! „) Orbánnak van mersze kimondani a kényelmetlen igazságokat, és tesz a PC-politikára. Az ő politikája Magyarország népét szolgálja, és nem valamelyik harmadik-világbeli országot.
Polgárháború előtt?
Bár az Európai Unió tagországai jelentős előrelépéseket tettek úgynevezett hibridfenyegetésekkel szembeni fellépésben, további erőfeszítésekre van szükség Európa ellenálló képességének rugalmassá tétele érdekében, elsősorban azért, mert újabb és újabb fenyegetések születnek - állapította meg az Európai Bizottság szerdán közzétett helyzetjelentésében. Földi Lászlónak, korábbi hírszerzési parancsnoknak tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.
2017. július 21.
- Ezredes úr, az EB-jelentés szerint a „hibrid hadviselés során a nyílt katonai agressziónál burkoltabb eszközök széles kelléktárát alkalmazzák: egyebek mellett a gazdasági zsarolást, a megtévesztő propagandát, a hamis hírek terjesztését, a kibernetikai rendszerek elleni támadásokat, a célterületre beszivárgó saját erők álcázását.” Kontinensünk mindegyik itt felsorolt támadásnak ki van téve, különösen a „célterületre beszivárgó saját erők álcázásának”, jelen esetben migránsoknak álcázzák a saját erőket. Lehet-e gyakorlati jelentősége annak, hogy az Európai Bizottság most, két éves késéssel feltalálta a spanyolviaszt?
- A „felismerés” mindig fontos láncszeme a megoldási iránynak. De itt nem erről van szó, hisz a folyamat több évtizede zajlik az Európai Unió vezetésének tudtával és támogatásával. Ugyanakkor amit ma „felismernek”, az az, hogy a folyamat túlnőtt az ellenőrizhetőségen. S érzik, hogy már a „kitalálók” is célpontok lehetnek.
- Federica Mogherini, az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője a jelentést ismertetve hangoztatta, hogy olyan fenyegetésekről van szó, amelyek nagyon komoly biztonsági aggodalmakat váltanak ki az unióban, és egyre növekvő kihívást jelentenek, a fenyegetések jellege folyamatosan változik. Lényegében Ön ugyanezt a köztelevízióban és más csatornákon már két esztendeje mondja.
Elképzelhető-e, hogy Federica Mogherinit valódi nevén Csipkerózsikának hívják, és most felébredt?
- A „csipkerózsikai” álomból történő felébredés nem egyéb, mint újabb harc a pozíciókért, az irányítás megszerzéséért illetve megtartásáért. A nyilatkozat jól jelzi az európai konfliktus eszkalálódását, mely polgárháborúkhoz fog vezetni.
- Finnországban nemrég megkezdte működését a Hibrid Fenyegetések Elleni Európai Központ, amelynek az a feladata, hogy hozzájáruljon a széles körben elterjedt dezinformációs kampányok felfedéséhez és megakadályozásához, továbbá a hamis hírek egyre rendszeresebbé váló terjesztésének megakadályozásához. Térségünkben ezt a tevékenységet elsősorban az NGÓ-k folytatják, leleplezésük már régóta zajlik. Várhatjuk-e, hogy a Hibrid Fenyegetések Elleni Európai Központ felzárkózzon a magyar erőfeszítések mögé?
- A problémát csak drasztikus fellépéssel lehet fékezni és majd megoldani. Újabb intézmények létrehozása fölösleges. Élni kell a meglévő törvények következetes betartatásával. Az NGO-kat, ha törvénytelen akciókat hajtanak végre, be kell tiltani, ki kell utasítani a külföldi támogatóit. Az internet jelenlegi – ellenőrizhetetlen - formájában katasztrofális káoszhoz vezet. Átmenetileg fel kellene függeszteni, hogy új alapokon, szigorú feltételekhez kötve, működhessen újra. Bár feltételezem, hogy egy ilyen „beavatkozás” esélye egyenlő a nullával.
Kép: hirado.hu
Merkel melléfogott
Az európai Balassi-folyamat
Földrészünk társadalmai mind jobban felismerik, hogy évezredes művelődésük, művészetük óriási érték. Élményeket ad, erőt közvetít a mai kihívások megválaszolásához, megerősít bennünket napi fáradozásaink közepette. Nem kell távolban keresgélnünk, itt előttünk fekszenek a kincsek, szinte le sem kell hajolnunk értünk: kéznyújtásnyira vannak.
Az európai kultúra örök értékei teszik európaivá a mai társadalmakat szerte a kontinensen.
ezekben rejlő eleven erőt azért, hogy felmutassa Európa önazonosságát.
Ez az értékfeltárás, mindennapi erőfeszítés, kapcsolatszövés maga az európai Balassi-folyamat.
Balassi Bálint a XVI. század második felében élt Európa kellős közepén. Kortársa volt Shakespeare-nek és Cervantesnek – ez utóbbi spanyol íróhoz hasonlóan ő is harcolt az oszmán hódítás ellen, és ebben a háborúban halt hősi halált. Balassi a nyugat-európai újlatin költészetet tanulmányozta, fordított verset magyarra latinból, lengyelből, sőt: a katonai ellenség nyelvét mesterien ismerve: a török irodalomból is.
Igazi európai ember volt a XVI. században.
Az ő költészetét és az ő magatartását, mély európaiságát idézi fel a Balassi Bálint-emlékkard Budapesten immár huszonnégy éve. A magyar költők mellett immár - tizennyolc országból, négy földrészről - tizenkilenc külföldi műfordító vette át a kardot, amelyet az egykori végvári szablyák mintájára kovácsol egy mai mester, tisztelegve Balassi költészete előtt, egyben kifejezve azt is, hogy ma is azt ez európai gondolkodásmódot eleveníti, amelyet négy és fél évszázaddal ezelőtt a magyar Balassi Bálint jelenített meg a közép-európai térségben.
Az európai Balassi-folyamat, azaz a társadalmak belső értékkeresése, a saját kultúra örömteli és bátor vállalása napról napra gazdagodik a földrészen. És e folyamat előrevivői mind szélesebb körben megtalálják egymást, s nemcsak örülnek egymás sikereinek, hanem kölcsönösen büszkék is azokra.
Fedezd föl saját kultúrád.
Molnár Pál
a Balassi Bálint-emlékkard nemzetközi irodalmi díj alapítója
The European Balassi-process
The societies of our continent are ever more cognizant that their culture and art, developed over millennia, represent tremendous values. They provide a trove of experience and instil strength to respond to contemporary challenges; they sustain us amid our day-to-day travails. We don’t have to go searching afar for them: these treasures lie right before us. We don’t even have to bend down for them: they’re within arm’s reach.
The eternal values of European culture are precisely what make contemporary cultures, continent-wide, European.
From the Iberian Peninsula to the Baltic, from Cyprus to Island, ever more people recognize that Europe must draw inspiration from itself in order to develop its future. An ever greater number of artists, scholars and impresarios seek the gleaming treasures of its culture, and the power concealed in them, to reveal Europe’s self-identity.
This revelation of values, everyday effort, and creation of connections is, itself, the European Balassi-process.
Bálint Balassi lived at the very centre of Europe during the second half of the 16th century. He was a contemporary of Shakespeare and Cervantes; similarly to the Spanish author, he too battled against the Ottoman invasion; and he died a hero’s death in this war. Balassi studied the neo-Latin poetry of Western Europe, translated verse from Latin and Polish into Hungarian, and furthermore, having a masterly command of the enemy’s language, he also translated from the Turkish.
He was a true European man in the 16th century.
For twenty-four years thus far, the Bálint Balassi Memorial Sword Award, presented in Budapest, has evoked his poetry, his bearing, and his deeply European nature. In addition to Hungarian poets, nineteen foreign literary translators have also received the sword – forged by a modern master smith according to the templates of the swords once used in the Hungarian frontier fortresses – honouring Balassi’s poetry, and simultaneously expressing the fact that it also honours today’s European mode of thought that the Hungarian Bálint Balassi first revealed in the lands of central Europe, four and a half centuries ago.
The European Balassi-process – that is, society’s interior search for values and the joyful, courageous acknowledgement of its own culture – becomes richer by the day on this continent. Those carrying this process forward make contact with each other in ever-widening circles, and not only are they glad for each other’s successes, but they also share pride in them.
Discover your own culture.
Pál Molnár
Founder of the Bálint Balassi Memorial Sword international literary award
Translated by Peter Czipott
Mind többen ismerik fel az ibér félszigettől a Baltikumig, Ciprustól Izlandig, hogy Európának önmagából kell ihletet merítenie jövőjének alakításához. Egyre számosabb művész, tudós, impresszárió keresi a kultúra fényes kincseit, az
Il “processo Balassi”, un processo europeo.
Le società del nostro pianeta riconoscono sempre più, che la cultura millenaria e l’arte di ciascuna rappresentano valori enormi. Arte e cultura forniscono l’esperienza e trasmettono la forza capaci di rispondere alle sfide quotidiane, e ci rafforzano nel compimento delle fatiche quotidiane. Tesori che non dobbiamo cercare in terre lontane, perché giacciono di fronte a noi, sono a portata di mano. I valori eterni della cultura europea rendono europee le società di oggi, in tutto il continente.
Dalla penisola Iberica al Baltico, da Cipro all’Islanda, sempre più si riconosce che l’Europa deve cercare in se stessa l’ispirazione per la costruzione del suo futuro. Cresce il numero degli artisti, degli studiosi, degli impresari che indagano i preziosi tesori della cultura e la forza viva in essi nascosta al fine di mostrare l’identità dell’Europa. Scoperta di valori, impegno quotidiano, crescenti relazioni sociali, questo è il “processo Balassi”.
Bálint Balassi visse al centro dell’Europa nella seconda metà del XVI secolo. Suoi contemporanei furono Shakespeare e Cervantes, e similmente allo scrittore spagnolo, anche Balassi lottò contro l’invasione ottomana e in quella guerra morì di morte eroica. Conobbe la poesia latina umanistica europea, tradusse poesie dal latino e dal polacco, anzi, ben conoscendo la lingua del nemico militare,anche dalla letteratura ottomana.
Fu un vero uomo europeo nel XVI secolo. Ormai da quasi due decenni, a Budapest, il premio “Sciabola di Balassi Bálint” evoca la sua poesia, il suo comportamento, la sua natura profondamente europea. Accanto a poeti ungheresi, quindici traduttori letterari stranieri hanno ricevuto la sciabola – foggiata ogni anno da un fabbro sul modello delle sciabole utilizzate nelle fortezze di confine antiturche dell’epoca –, rendendo onore alla poesia di Balassi e, allo stesso tempo, al modello di pensiero europeo, che quattro secoli e mezzo or sono fu incarnato da Bálint Balassi nell’area dell’Europa Centrale.
Il “processo Balassi”, ovvero la ricerca dei valori autoctoni delle società, l’affermazione coraggiosa e gioiosa della propria cultura, rinvigorisce di giorno in giorno in Europa. E i promotori di questo processo si incontrano in ambienti sempre più larghi, non soltanto lieti l’uno dei successi dell’altro, ma di essi reciprocamente orgogliosi.
Pál Molnár
Fondatore del premio letterario internazionale “Sciabola di Balassi Bálint”
Traduzione di Armando Nuzzo
Polarizációs optikai hisztokémia és immunhisztokémia, nőgyógyászati pathológia – ez a szakterülete Makovitzky József professzornak. A tudós evangélikusként Nagykanizsán született – 74 évvel ezelőtt –, évtizedek óta Heidelbergben él. Eleven a kapcsolata a határon inneni és határon túli magyar közösségekkel. Neki tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.
2017. június 27.
- Professzor úr, Ön tevékeny tagja a Magyarország barátai társaságnak, s ha valami éri Magyarországot, akkor rögtön objektíve reagál rá. Hazánkat ma éppen Németország felől éri nyomásgyakorlás. A német kancellár az általa meghívott muszlim vendégek egy részét Magyarországra óhajtja ráerőltetni. Hogyan segíthet Ön Budapestnek Heidelbergből?
- Sajnos a meghívás, amelyet majdnem minden európai ország kritizált, egy elhamarkodott,nem átgondolt lépés volt Merkel asszony részéről. A kormánypártban is rengeteg ellenzője volt illetve van. Ma a Németországi Szövetségi Köztársaság a menekültek beilleszkedésére évente 20 milliárd €- t ad ki. Magyarországnak ki kellene számszerűleg is mutatni, hogy hány embert vett fel, például csak fiatalkorú gyermekből is 3500 van, aki szülők nélkül tartózkodik Magyarországon.
A kancellár Asszony is többször kijelentette, hogy még egy ilyen típusú akció nem lesz.
A probléma megoldása nehéz, hiszen Ausztria is bevezette a felső határ fogalmát, amely a befogadandókra vonatkozik, amelyet Bajorország is követel.
Számomra nehéz azt megérteni, hogy az úgynevezett balkán route lezárását elítélte az EU, de közben az EU adott rá pénzt. Kurz osztrák külügyminiszter most már a Földközi-tengeri route lezárását követeli. Az EU felé egy javaslattal éltem, hogy hozzanak létre egy pénzalapot, amely a befogadó országokat, azok menekültjeit ellátná.
Nem szabad azt sem elfelejteni, hogy egyházi szervezeteink rengeteget tesznek a menekültekért egész Európában, így Magyarországon is. Le kell ülni és tárgyalni, ez a megbízható újratárgyalás Macron belépésével az EU kompromisszumra való hajlama is megnő.
- Bauhaus-rendezvények lesznek 2019-ben mind Pécsett, mind Szegeden és Budapesten. A Bauhausnak cirka 20 magyar tagja volt - sőt Vasarely is tulajdonképpen Bauhaus-tanítvány. Idehaza azonban a szecesszió éli reneszánszát. Mit adhat a Bauhaus a XXI. századi Magyarországnak?
- Ma Magyarországon is számos Bauhaus-típusú (tervezésű) ház épül. 2019-ben jó lenne, ha egy kulturális kormányprogram keretében Magyarországon a Bauhaus összes fellelhető épületeit, festményeit, formatervezéseit, fotográfiáit katalogizálnák. A Bauhaus tagjainak, ahol lehet kétnyelvű emléktáblát kellene leleplezni, hangsúlyozva, hogy a Bauhausban működő 20 magyar valóban nagy jelentőségű munkát végzett, s ennek a mai napig is van hatása. Jó lenne végre egyszer feltárni az 1930-s évektől a Bauhaus hatását a magyar építészetben, festészetben, formatervezésben. Végül is a lakótelepek is a Bauhausból kiinduló szociális elveknek megfelelően terveződtek, illetve alakultak ki.
Pécsett jó lenne a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumában egy kétnyelvű emléktáblát elhelyezni az itt tanult későbbi Bauhaus-tagoknak: Breuernek, Forbáthnak, Molnárnak és Weiningernek.
2019-ben meg kellene hirdetni több Bauhaus túrát (Pécs, Budapest, Szeged).
Jó lenne bemutatni az 1980-s évektől a magyar városokban magyar és külföldi tervezők által épített modern épületeket, de hasonlóan a magyar építészmérnökök által külföldön tervezett és megvalósult épületeket is (Breuernek irodája volt Parisban, Zürichben – itt több magyar származású mérnököt foglalkoztatott).
- Fedezd föl saját kultúrád – hangzik az európai Balassi-folyamatjelmondata. Ezt segíti, hogy jubileumi téma ma a reformáció a három részre szakadt Magyarországon. Ezért javasolt Ön Lutherstadt Wittenbergben három emléktáblát: Stöckel Lénárdnak - ezt Ön fizette ki –, Dévai Bíró Mátyásnak, a magyar Luthernak és Sylvester Jánosnak. Eme nagyságok felidézése milyen szellemi impulzust adhat a mai Európának?
- A reformáció adott impulzust Európának, ezen túl Európa minden államának. Ma már gazdag irodalma van az Európában tanult magyarországi hallgatóknak, a „studentus hungarus“-nak. Az emléktáblákat már 2014 óta szerveztem, minden évben többször voltam emiatt Lutherstadt
Wittenbergben. 2016 februárjában tartott előadásomban a Magyarországon alapított egyetemek mellett, amelyeket külföldön is ismertek, külön kitértem az ország 15. század végén betöltött szerepére, hangsúlyozva 150 éven keresztül a keresztény Európa védelmét. Sylvester János 1541-ben fordította le az Új Testamentumot magyarra, ezzel a mai magyar nyelv és nyelvtan alapjait teremtette meg, Sárvárott még a fordítás évében kiadásra került. Dévai Bíró Mátyást magyar Lutherkent emlegéttek, sok minden mellett felvetette a női lelkészek kérdését, amely a protestáns egyházakban is a 20. század második felében oldódott meg (a katolikus egyházban meg a mai napig meg nem oldott kérdés!) Stöckel Lénárd, akit a Magyarország tanára: Praeceptor Hungariae jelzővel illettek, Melanchthonnak, a reformáció második emberének legkedvesebb tanítványa volt. A felvidéki reformáció egyik legfontosabb személye volt ő, Radaschin Mihály mellett.
Bártfán, a „magyar Wittenbergben“ új típusú iskolát szervezett német (Melanchthon) példára. Gomba módra nőttek ki az evangélikus lyceumok. A magyar főnemesség a reformáció mellé állt. A nádorral Ph. Melanchthon többször váltott levelet egy főiskola létrehozására. A magyarországi diákok külhonban német és holland egyetemeken tanultak, hazahozva az új áramlatot.
A wittenbergi „Leucorean“-ban a 16. században 440 “studentus hungarus” szerepel a nyilvántartásban.
Sajnos még az EU-ban is beszélnek Európa nyugati és keleti különbözőségéről, gazdaságilag valóban így van, szellemileg ilyen különbségről szó sem lehet. A késmárki, a soproni, a pozsonyi evangélikus lyceumba számtalan, a XVII., XVII., XIX., századi Magyarország tudományos és kulturális kiválósága járt.
A fasori evangélikus gimnázium adta például a 4 világhírű atomtudóst, illetve matematikust, nélkülük nem lett volna ilyen gyorsan amerikai atombomba vagy komputer.
Nem szabad elfelejtenünk a XVII. század elejétől megjelenő katolikus iskolákat sem a magyarországi kultúra megtartása szempontjából.
- Az orvostudomány mai izgalmas témája az amyloid, ezen belül az Alzheimer amyloid is. Milyen fölfedezéssel szolgálhat ezen a területen éppen Ön révén a magyar orvostudomány?
- Az amyloid-lerakódás (keményítőszerű fehérje) a különböző szervekben (például vese, máj) azok működését lehetetlenné teszi.
Az amyloidkutatásban a 20. század hatvanas éveiben Romhányi György (1968) és Benditt (1970) felfedezéseivel egy új korszak indult el. Ma 27 különböző, immunbiológiailag és immunhiszto-kémiailag meghatározható amyloid betegséről beszélhetünk.
A 90-es évektől kezdve kimutattam polarizációs optikai hisztokemiai reakciókkal, hogy az amyloid lerakódás különböző komponensekből áll, amelyek magasan rendezett formában alkotják az amyloid fibrillumot, mint strukturális egységet. Ezt a tényt felhasználták az amyloid betegségek terápiájában is.
Ezt kimutattam az Alzheimer betegségben lerakódott amyloidról is. Biokémiai kutatási eredményekkel megegyezően sikerült igazolnom, hogy az általam feldolgozott Alzheimer esetek 50%-ban több típusú amyloid egyidejű lerakódásáról van szó.
Úgy gondolom, hogy ezen eredmény figyelembe vételével újabb terápia is lehetséges.
Nem érzem magam tudósnak, hiszen egyetemi tanárként a gyakorlati patológia és hisztopatológia művelése mellett oktattam és oktatok, doktori disszertációkat és habilitációkat segítek. A kutatás számomra azt jelenti, hogy – amint Romhányi György mondta – “fele játék, fele gyötrelem”. szeretnék továbbra is különböző Egyetemeken oktatni, ezen belül a történelmi Magyarország több tájegységére felhívni a figyelmet művészettörténeti szempontból: Szepesség, Szepes-gömöri Èrchegység a bányavárosokkal, Erdélyben a Székelyföld, Barcaság, a Partium, Délvidéken Bácska-Bánát, a mai Horvátországban Szlavónia.
Szeretnék továbbra is közvetíteni a magyar és német nyelvű területek között.
Kép: mta.hu
Europski process Balassi
Društva našeg kontinenta sve više spoznaju da su njihova tisućljetna kultura i umjetnost golema vrijednost. Pružaju doživljaje, prenose snagu odgovaranju današnjim izazovima, osnažuju nas usred naših dnevnih napora. Ne trebamo tražiti u daljini, blaga leže ovdje pred nama, gotovo se ni ne trebamo sagnuti za njima: nadohvat ruke su.
Diljem kontinenta vječne vrijednosti europske kulture čine današnja društva diljem kontinenta europskim.
Od Pirenejskog poluotoka do Baltika, od Cipra do Islanda sve je više onih koji spoznaju da Europa za oblikovanje svoje budućnosti nadahnuće mora crpsti iz same sebe. Sve više umjetnika, znastvenika i impresarija traži blistava blaga kulture, u njima skrivenu živu snagu da bi predočili vlastiti identitet Europe.
Ovo otkrivanje vrijednosti, svakodnevni napor, tkanje veza sam je proces Balassi.
Bálint Balassi je živio u XVI. stoljeću u samom središtu Europe. Bio je suvremenik Shakespearea i Cervantesa – slično potonjem španjolskom piscu i on se borio protiv osmanlijskog osvajanja i u tom ratu ga je snašla herojska smrt. Balassi je proučavao zapadnoeuropsko novolatinsko pjesništvo, prevodio je pjesme s latinskog na mađarski, sa poljskog, dapače: majstorski poznavajući jezik neprijatelja i iz turske književnosti.
Bio je pravi europski čovjek u XVI. stoljeću.
Njegovo pjesništvo i držanje, duboko europejstvo priziva u Budimpešti već gotovo dva desetljeća Spomen-mač „Bálint Balassi”. Pored mađarskih pjesnika petnaest inozemnih umjetničkih prevoditelja je primio mač – koji po uzoru nekadašnjih sablji iz graničnih utvrda kuje jedan današnji majstor – odajući počast pjesništvu Balassija, ujedno izražavajući i to da i danas poštuju onaj način europskog razmišljanja koji je prije četiri i pol stoljeća Mađar Bálint Balassi predočio u srednjoeuropskom prostoru.
Europski proces Balassi, to jest unutarnje traženje vrijednosti društava, radosno i hrabro preuzimanje vlastite kulture iz dana u dan se obogaćuje na kontinentu. I pronositelji ovog procesa u sve širem krugu nalaze jedni druge i ne samo da se raduju uspjesima jedni drugih nego su i uzajamno ponosni na njih.
Pál Molnár
utemeljitelj međunarodne književne nagrade Spomen-mač „Bálint Balassi”
Preveo Ivo Kujundžić
Diák plakátsikere
Hencz Dániel nyerte az idei Bálint napi Balassi-fesztivál plakátjának elkészítésére kiírt pályázatot. A fesztivál címe ebben az évben: Balassi, a virágokkal nyíló. A plakát egyértelműen a világhálós figyelemfelhívást szolgálja. A kihívást többek közt az jelenti, hogy a több mint négyszáz éve elhunyt költő alakját XXI. századi frissességgel kell a mai irodalombarátok érdeklődésébe ajánlani. A Belgiumban élő 18 éves diáknak föl kérdéseket a Présház Hírportál.
2016. január 30.
- Ez alkalommal az irodalom a plakátművészettel ötvöződött. Miért kell művészeti ágaknak összetalálkozniuk ahhoz, hogy az értékek minél több emberhez eljussanak?
- Ha két ág összetalálkozik egymással, az növelheti mindkét művészet értékét,
értékeit, s így több emberhez juthat/nak el.
- A plakátművészet egyrésze az utcai falfelületekről átkerült a világhálóra. Milyen új lehetőségeket nyit ez a változat akkor, amikor európai irodalmi csúcs fénybe állítása a feladvány?
- Ez a változat így több emberhez juthat el, mintha a falakra lennének kitéve. A XXI. században az emberek több időt töltenek el az interneten, amiből az következik, hogy célszerűbb ilyen eseményeket, mint a Balassi-kard átadása, a világhálón keresztül elküldeni, akár Európai szinten.
- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. A plakátművészet a mai médialehetőségek között elsősorban mivel ébreszthet kedvet a fiatal nemzedékekben ahhoz, hogy kutatni kezdjenek a művelődés, a művészet régebbi és kortárs kincsestárában?
- Talán a témájával, mondjuk ha tetszik nekik, ahogy kinéz a plakát, lehet, ezután többet szeretnének megtudni a személyről, tárgyról, akire, amire a plakát felhívja a figyelmet. Ezáltal elkezdenek kutakodni, keresgélni a téma kapcsán.
Barroso mulasztása
Játszhatja-e az előkelő idegent az, aki évtizedig ült uniós bársonyszékben, hatalmas jövedelmet élvezett, óriási apparátus állt a rendelkezésére, ám fogalma sem volt arról - vélhetően nem is érdekelte -, hogy az általa irányított közösségre milyen vész leselkedik? Lánczi
Tamásnak, a Századvég vezető elemzőjének tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.
2015. augusztus 30.
Flandriában is küzdeni kell
a bürokráciával
Évszázados világkiállítási épületet akar lebontani a flandriai Gent önkormány-zata. Multinacionális cég üzletét építenék a helyére. A városháza választott tagjai nem ismerik fel, hogy maga az 1913-as expó óriási jelen-tőségű volt a nagy múltú - gótikus és barokk templomokkal különlegessé tett, a genti oltárral világhí-rűvé emelt - településen. A világkiállításból fennmaradt utolsó épületre is dózert vezényelnének a városatyák. Hannes De Zutter történész, civil értékvédő küzd az európai érték megőrzéséért. A polgári vezetőnek tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.
- Mennyire nehéz polgárokat mozgósítani egy jó közös ügyért Belgiumban?
- Zenével: néhány híresség által és jó célokért az embereket könnyű megmozgatni. Ha egy környéken lakó közösség szervezéséről van szó, akkor ez nehezebb, sok ember a saját életével van elfoglalva, és a többi dolog nem érdekli. Csak akkor van bármi ilyesmire lehetőség, ha az ember személyesen veszi föl velük a kapcsolatot. De így is csak néhány ember lesz arra hajlandó, hogy önkéntes alapon tegyen valamit.
Nagyon fontos a kommunikáció mikéntje. Ha valamit jónak, izgalmasnak vagy vonzónak tudunk feltüntetni, akkor jelentősen megnő az esélye, hogy az emberek tegyenek valamit. Ez az oka annak, hogy zenével, játékkal és szórakozással tudnak sikeres gyűjtőakciókat végrehajtani.
- Mi állhat amögött, hogy a város vezetősége nem veszi észre, hogy nagy értékről van szó, amely közös európai érték, nekünk, magyaroknak, és másoknak is fontos, és kész lenne a dózeres rombolásra?
- Ezt javítanám: a városvezetés nem csak és kizárólag a helyi értékeket nem látja: a saját maga értékeit sem látja, hiszen egy olyan épületet akar lebontani, amelynek a saját városi identitása szempontjából magas szimbolikus értéke van. A városvezetőség jelenlegi hozzáállásának első és legfontosabb oka egyszerűen a tudatlanság. Három évvel ezelőtt még nem volt ismert a nagyközönség előtt, hogy az épület világkiállítási hagyaték. Ebből következően a városvezetés sem tudott erről.
Tehát az iskolával együtt hamarosan Flandira kulturális örökségének egy fontos épületkincse is eltűnhet, mivel az iskola az egyetlen épségben megmaradt építőipari örökség, amely a genti história egyik legfontosabb időszakának emlékét őrzi stabil falaival.
Követendő
a magyarországi példa
Érthetetlen, hogy Gent városa
miért hagyta jóvá a bontási kérelmet.A magyarországi példa egész Európának tanulságos lehet. Mert világsikert aratott, noha nem volt "world exposition" Budapesten az 1896-os millenniumi kiállítás is.
Az Alpár Ignác tervezte Történelmi Épületcsoport jelentős részben a vajdahunyadi várat idézi.
A Vajdahunyad várat a Millenniumra fából emelték föl a pesti Városligetben, és nagy sikert aratott. Később a város kőből újraépítette a várat, a mű ma is megcsodálható, az országjárók egyik célpontja.
Új arcot kapott a város
Ez a megoldás Gentnek is jó mintát kínál. 1913-ban a világkiállítást a belgiumi Gentben rendezték meg. A flandriai nagyváros addig elsősorban csodálatos gótikus templomairól volt ismert. Az 1913-as világkiállítás alakította ki Gent mai arcát. Az 1913-as Exposition universelle et internationale de Gand.
Turistákat vonzó utcaképek
Az 1913-as világkiállítás kétségtelenül a legnagyobb hajtóerő volt a történelmi belváros megújításában, amelynek köszönhetően ma számos turista látogatja meg Gentet nap mint nap.
A világkiállítás Modern Falujában ez az iskola a templomtól jobbra, a községházával szemben áll : lásd a felső fényképet.
Ez az iskolaépület - kép balra - az egyetlen, utolsó és teljesen ép fennmaradt épület a világkiállításból.
Meg kell mentenünk.
Evert Vandenberghe építész
Hannes De Zutter történész
Vajon lebontja-e a belgiumi Gent hamarosan az 1913-as világkiállításból fennmaradt utolsó épületét egy élelmiszerüzlet miatt? Európai szellemiségű civil értékmentők a kontinens kincsének tekinthető épület megvédéséért ütköznek a város önkormányzatával.
A Belgium flamand területén fekvő Gent város Egyetemi Kórháza közelében áll az 1913-as világkiállításból megmaradt utolsó épület. Az úgynevezett. „Modern falu” egy iskolaépülete, amely a technikai fejlődést modellezte, az első világháborút megelőzően. A tipikus lépcsős homlokzat és a fehér terméskőből készült vízszintes csíkok ellenére az épület alig tűnik föl a környező magas lakóépületek és az üzletközpont között.
Történelmi örökség
Szerencsére ez a kis iskolaépület több mint egy évszázadon keresztül jó állapotban fennmaradt.Azonban most, két évvel az 1913-as világkiállítás centenáriuma után le akarják bontani az épületet.
Egyetemes és Nemzetközi Világkiállítás a legnagyobb világvásár, ami Belgiumban létrejött. Eredménye az lett, hogy a város olyan világkiállítást rendezett, ami egyrészt feltette Gentet a világtérképre, másrészt megalapozta a flamand központ mai arculatát. Az előzetes felújító munkálatok meghatározzák a mai városképet. Így kapta meg a Belfort a mai tornyát, így újították meg a Gravensteen várat és a Veerleplein a Halpincével is így kapta a mai arcát.
A Szent Péter vonatállomást és a Szent Michiel hidat is ebben az időben építették.
Gent: Expóépület mentése
A második oka az, hogy a tulajdonos lobbizik az ügy ellen, akinek az épület lebontása kapóra jön. A tulajdonos stratégiája azon alapul, hogy azt nyilatkozta, hogy nincs pénze a jelenlegi épület karbantartására. Ehhez a pénzkérdéshez, amelyet ugyebár nem lehet ellenőrizni, még hozzájön, hogy a tulajdonos havonta jótékonysági munkát végez, mégpedig élelmiszercsomagokat oszt ki szegény embereknek. A tulajdonos a városvezetésnek a problémát úgy vezette elő, hogy a városnak lényegében választania kellett a jótékonysági munka finanszírozása és a kulturális örökség között, és az utóbbi, az érvelés szerint pénzhiány miatt "amúgy is" tönkremenne.
A város az érvelés előtt szinte kritika nélkül meghajolt, ami nagyon meglepő... És végül ott a lehetőség, hogy az élelmiszerüzletet kibővítsék. A városvezetőség az élelmiszerbolt kibővítését nyilvánvalóan fontosabbnak tartja, mint a kulturális örökségünk megőrzését. Ez azért is érthetetlen, mert egy plusz finanszírozással mind az iskolaépületet meg lehetne tartani, mind az élelmiszerüzletet ki lehetne bővíteni.
- Fedezd föl saját kultúrád - ez a jelmondata az európai Balassi-folyamatnak. Lehetséges flamand és magyar polgárok közötti együttműködés közös célokért a jövőben?
- A magyar büszke nép. Nagyon fontosnak tartják a kulturális örökségüket. A flamandok jóval kevéssé büszkék, és talán ez az oka, hogy inkább lebontanak egy épületet, mint hogy felfedezzék annak kulturális értékét. Ismert, hogy a kulturális gazdagság emeli az emberek életminőségét. A kommunikáció, a dolgok megbeszélése jobb, mint egymással harcolni. A párbeszédre való törekvés közös cél lehetne, és talán muszáj is lenne annak lennie a flamandok és a magyarok esetében is. Jelenleg erre kevés a jó példa.
Kép: Zwarte Doos Fotó: Hannes De Zuttter
Robert Schuman "elfelejtett" szavai
- Manuel Barroso egy évtizeden át vezette bizottsági elnökként az Uniót. A több tízezres létszámú brüsszeli bürokrácia a rendelkezésére állt, ennek ellenére nem ismerte föl, hogy óriási globális kockázat okoz veszélyt az európai közösségnek: a fél milliárd embert e fenyegetéssel szemben védtelenül hagyta. A mai uniós politikusok felelősségérzetét emelné-e, ha a jelenleg is hatalmas jövedelmet élvező Barrosót legalább erkölcsileg felelősségre vonnánk beláthatatlan következményű mulasztása miatt?
- Az Európai Unió bevándorlás-politikája megbukott. Az Unió 2012-ben jelentősen enyhített a bevándorlás szabályozásán, az embercsempészek pedig kapva kaptak az alkalmon, és a világ minden pontjáról elkezdték szállítani a migránsokat. Az Unió ma tétlenül szemléli a modernkori népvándorlás továbbgyűrűzését. Az Európai Bizottság elhibázott javaslataiból és az uniós politikusok valóságtól elrugaszkodott megszólalásaiból jól látszik: az Európai Unió vezetése kapkod, és kapkodásával csak súlyosbítja a helyzetet. Felelősségre vonásról nehéz beszélni a bizottsági elnök esetében, hiszen a Bizottságot és annak elnökét nem az európai állampolgárok választják, így gyakorlatilag nincs demokratikus elszámoltathatóság.
- Jean-Claude Juncker európai bizottsági elnök és Angela Merkel német kancellár gyerekes nyilatkozatokkal sodorta veszélybe egyes uniós tagországok belbiztonságát. Az uniós demokrácia hatalmas költséggel fenntartott szerkezete alkalmas-e arra, hogy legalább Junckerrel érzékeltesse, katasztrofális hibát követett el, le kell mondania, de legalábbis hagyja abba a további károkozást?
- Ma a személyi kérdéseknél fontosabb, hogy az Európai Unió minél gyorsabban újrafogalmazza és hatékonnyá tegye a bevándorlás-politikát, valamint kiálljon a schengeni határok védelme mellett. Az elkövetkező napok, hetek kérdése éppen az lesz, hogy képes-e az Unió jó döntéseket hozni és megbirkózni a bevándorlás jelentette kihívással.
- Az európai Balassi-folyamat - melynek jelmondata: Fedezd föl saját kultúrád! - jelen helyzetben adhat-e hatásos sodrást ahhoz, hogy a kontinens társadalmai elevenebb mozgással védjék, erősítsék, gazdagítsák saját művelődésüket?
- Minden olyan kezdeményezés pártolandó, ami a magyar nemzeti identitást erősíti. A 21. században a nemzeti gondolat reneszánszát éljük. A liberális társadalom-felfogás több évtizedes uralma, valamint a globalizáció térnyerése egyre inkább szükségessé teszik, hogy a fiatal generációk szervezett formában ismerkedjenek meg hazájuk és Európa kultúrájával.
Kiszolgálják a Trojkát?
garnitúra 2006-ban - tehát egyetlen év alatt - tízmilliárd dollárral hizlalta az államadósságot.
Ehhez a katasztrófához sem az IMF, sem a brüsszeli bizottság, sem az EKB nem fűzött semmilyen megjegyzést. Csak figyelmetlenségből, vagy mögöttes megfontolásból maradt néma a Trojka?
- Ha az említett politikusok valóban a Trojka kiszolgálói voltak, miért szólalt volna fel éppen a Trojka? Tény, hogy a fenti politikusok által fémjelzett kormányok gazdasági és politikai hozzáállása meredeken eltér az Orbán-kormányétól, a 2002 és 2010 közötti kormányok alatt pedig súlyos helyzetbe került a magyar gazdaság. A Bajnai Gordon nevéhez kötődő IMF hitelcsomagot csak kemény munka árán tudta visszafizetni a jelenlegi kormányzat. Azonban a magyar politikai színteret bonyolultabbnak tartom annál, mint hogy egyszerűen Trojkát kiszolgáló és ki nem szolgáló csoportokra lehessen osztani. A hazai és nemzetközi politikai rendszernek számos egyéb játékosa van, ráadásul ezek változnak, átalakulnak, csakúgy, mint a játéktér és a játékszabályok. Ebben a rendszerben magyar szempontból csak egy állandó elem van: Magyarország. Éppen ezért a mindenkori kormánynak érdemes hazánk érdekeit tekinteni állandó, biztos pontnak és ehhez illeszteni az ország külpolitikáját. Különben könnyen érheti a vád, hogy nem a magyar nemzet szolgálatában áll.
- A polgári kormány 2010-ben úgy faragta le a bankok nyereségét, hogy a korábban éveken át zavartalanul az országból kivitt luxusprofitnak csupán az egynegyedét vette vissza a közteherviselésre, a háromnegyed rész továbbra is ömlött ki az országból. Már ebből is nemzetközi purparlét vert a pénzügyi oligarchia. S ehhez segítettek az itthoni tüsténkedők. Ez utóbbiakat semlegesítheti-e a nyilvánosság demokratizálása?
- Az interjú szűk kereteire tekintettel nem bocsátkoznék bonyolult közgazdasági számítások taglalásába. Fontos, hogy a nyilvánosság minél több tényt, adatot és véleményt ismerhessen meg. A Duel Amical - vitapolitika.hu honlapot is azért alapítottam, hogy az olvasók egy adott témáról több különböző véleményt vizsgálhassanak meg. Ha az emberek rendelkeznek a megfelelő információkkal, nagyobb eséllyel fognak helyes következtetéseket levonni. A bonyodalom mindig a hazugságokból, dezinformációból, félrevezetésekből, csúsztatásokból keletkezik, amelyeket ha nem javítanak ki, igazságtalan következményeket vonnak maguk után. Az irodalom és a filmművészet sokszor építi műveit erre az alapvető gondolatra, de a mindennapokban is számos példát láthatunk erre iskolai osztályközösségekben, munkahelyeken, közéletben. Ha arra törekszünk, hogy a tényeket és a teljes valóságot tárjuk a nyilvánosság elé, bízhatunk a helyes következtetések levonásában. A nyilvánosság ebben az értelemben vett demokratizálása mindenképpen segíti az igazságos döntést és a tüsténkedők visszaszorítását, legyen szó pénzügyi, politikai, vagy más területeken tevékenykedő manipulátorokról.
A demokratikus úton megválasztott, nemzetállami politikai erők nem lehetnek erősebbek a nemzetközi gazdaság óriásainál. Legalábbis ezt próbálja bebizonyítani a Nemzetközi Valuta Alap (IMF), Európai Bizottság és Európai Központi Bank: együttesen Trojka. A létező európai véleményt elemezte publicisztikájában Gát Ákos Bence, a Duel Amical – vitapolitika.hu alapító elnöke. Neki tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.
- Egy volt görög pénzügyminiszter, Varufakisz szerint: ha Athénnak sikerült volna alternatív - tehát az IMF módszereitől eltérő - megoldással kilábalni a pénzügyi válságból, a Trojka tekintélye csökkent volna, mintegy precedenst teremtve a kontinensen a jövőre nézve. Hogyan fejleszthető az Európai Unió demokráciája arra a szintre, amelyen a pénzügyi oligarchia már nem kényszerítheti a hibás pénzügypolitika elviselésére a demokratákat?
- Demokratákat kellene az Európai Unió élére állítani. Szerintem a mai európai politika egyik súlyos tévedése, hogy mindig az intézményrendszer megváltoztatásában keresi a megoldást. Az intézmények fontosak, de önmagukban még nem jelentenek garanciát. A demokrácia nem csak egy intézmény- és szabályrendszer, hanem egy politikai mentalitás, viselkedésmód. Az Európai Unió alapító atyjai a XX. század közepén sokkal szűkebb intézményrendszer keretei között cselekedtek, Európa mégis büszke rájuk. Mindez azért lehetséges, mert az európai emberek érdekében cselekedtek. Ma sajnos létezik az európai politikában egy nagyon erős vonulat, amely nem bízik az emberekben, és az európai népeket közvetlenül reprezentáló nemzetekben. A „populizmus” az egyik legelterjedtebb szitokszó az európai politikai zsargonban. Bár a kifejezésnek nincs általánosan elfogadott definíciója, sokat elárul, hogy a „populus” (nép) szóból származik. Ha olyan emberek lennének többségben az európai vezetésben, akik hisznek az emberekben és értik is a nép nyelvét, akkor minden bizonnyal az emberek javát már nem szolgáló pénzügyi érdekek melletti lobby is kevesebb befolyással bírna.
- Hazánkban a Trojkát állítólag kiszolgáló Gyurcsány-Kuncze
Az Iszlám Államról senki sem tudja, hogy mit is keres Európában, mi a célja az európai nagyvárosokban végrehajtott gyilkos merényletekkel. Annyi kiderült már a híradásokból, hogy a dzsihadisták toboroznak a „Nyugat” elleni harcra. De miért harcolnak a „Nyugat” ellen? Mi a bajuk vele? - fejtegeti cikkében Somogyi János ügyvéd. Neki tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.
2016. április 22.
- Ügyvéd Úr, az IÁ nevű terrorszervezet célja világosnak látszik. Terrorral megfenyegetni, megijeszteni Európát, és asszimilálni az iszlám - majd pár évtizeddel később az arab nyelv - számára. Ebben segítenek az IÁ-nak tudatlan politikusok és korrumpált "szellemi" emberek. Ön ezt valóban nem ismerte föl?
- Nem hiszem, hogy erről lenne szó. Az Iszlám Állam eredetileg a NATO által létrehozott szunnita, dzsihadista terrorszervezet, amit a siíta Hezbollah (Izrael Állam legfőbb ellensége) megsemmisítése céljából alakult, de mára további feladatokat kapott és Európába is bevetésre került a nemzetközi pénzoligarchia, a globáltőke európai céljainak megvalósítása eszközéül. Sokakkal ellentétben én nem hiszem, hogy Európát az iszlámosodás veszélye fenyegeti. Az iszlám előretörése csupán a nemzetállamok megtörését szolgálja és ennek megtörténte után jön majd a „rendcsinálás”, az iszlám letörése, miután „a mór megtette kötelességét, a mór mehet.”
- Az Egyesült Államok hadügyminisztériumának közlése szerint a NATO 250 tankot, lövészpáncélost, önjáró löveget, 1750 egyéb páncélozott harcjárművet és 4200 katonát, egy páncélos dandárt, telepít a keleti frontra, Közép- és Kelet-Európába. Indoklás: A döntés az orosz agresszió miatt aggódó kelet-európai szövetségesek megnyugtatását szolgálja - írja és idézi Ön. Hogyan aludhattak el európai tábornoki körök? Nem ismerték fel, hogy távolról sem rakétákkal, bombákkal zajlik a XXI. századi háború? A fegyver sokkal inkább a terrormigráció. Mi állhat a szembehunyás, fülbefogás gyakorlata mögött?
Kontinensünk védelme
- A NATO katonai szövetségnek 28 ország a tagja, szinte valamennyi európai állam, de félő, hogy napjainkban már egyre inkább hasonlatossá válik az egykori Varsói Szerződés katonai
szövetségre, amely a legnagyobb veszélyt a saját tagállamaira jelentette (lásd ’56 Budapest, ’68 Prága, ’80 Varsó, noha a lengyeleknél effektív beavatkozás nem történt), ha „renitens” politikai helyzet alakult valamely tagállamban. A szárazföldi katonai hadműveletek ma is ugyanúgy szükségesek egy ország meghódításához, mint régebben. A fegyvertelen migránsözönlést rendőri-katonai eszközökkel meg lehet állítani, ha megvan hozzá a politikai szándék. De katonailag is lehet támogatni a migránsok áradását, pláne, ha az áradatot az adott ország, országok honvédelmi ereje feltartóztatja, megakasztja.
- "Mindeközben a ma már egyértelműen Ötödik hadoszlopként működő 'civil' szervezetek lesik a fejleményeket, mindent megtesznek a kormány, sőt az ország gyengítése érdekében" - írja cikkében. Ön mint ügyvéd nem tart abból, hogy jogi purparléba keveredhet? Minden újságolvasó tudja, hogy személyesen kik azok, akiket Ön "Ötödik hadoszlopnak" nevez. A 2003-as év még nincs nagyon messze. 2016-ban már megbízhat a magyar jogállamiság erejében?
- A magyar jogállamiság napjainkban szilárdabb, mint korábban bármikor. Akik ennek ellenkezőjét állítják éppen azok, akik nap mint nap visszaélnek ezzel a jogállamiság által biztosított büntetlenséggel, amit élvezhetnek azok is, akik a törvényes kormány megdöntésére irányuló, esetenként civil szervezetnek álcázott, illegális politikai tevékenységükhöz külföldi szervezetek, személyek politikai és anyagi támogatását is igénybe veszik céljaik megvalósításához, ami történetesen megegyezik annak a külföldi támogatónak a céljaival is.
Párizsi nézőpontból
Író, irodalomtörténész, egyetemi tanár. Hat évtizede él Párizsban, számos irodalmi díj birtokosa, köztük a hollandiai magyarok Mikes Kelemen Körének kitüntetését is átvehette. Esszéistája a Műhely című folyóiratnak. Karátson Endrének - André Karatsonnak - tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.
2016. május 5.
- Professzor Úr, miért fontos Önnek, hogy sikeres francia professzorként a Győrben megjelenő Műhely folyóiratnak is rendre esszéket írjon?
- Mintha az a felfogás bújna meg a kérdésben, hogy a sikerélményében fürdőző francia egyetemi tanár méltóságán csorba esik, ha egy szerény vidéki magyar folyóiratnak ír a világnyelvek között inkább sikertelenségre ítélt magyar nyelven ? Annál is inkább nyugtalanító ez a felfogás, mert szembeállítja a magyart a külfölddel, az idegennel, és jelen esetben elidegenítő énhasadásra ítélné azt, aki ezt a görcsös, önpusztító szemléletet magától mindig távol tartotta. Persze furcsa az is, hogy az író, az irodalmár, csupán a sikerben találhatja meg az írás létjogosultságát. Igaz, a könyvheti standok során a hiúság vásárának levegőjét szívjuk, ideig-óráig háttérbe szorul az alkotó közlés, a művészi formálás egyéni gyönyöre, de azért maradandó, befogadásra érdemes értéket mégis az utóbbiak hoznak létre. Ezeknek lett a szabad Magyarországon a győri Műhely az egyik messzemenően igényes, mértéktartó és következetesen nyitott fóruma, amely, főszerkesztőjének szavával, « azok folyóirata, akik építik és őrzik belső szabadságukat ». S ennél a lapnál, Villányi László barátságával szót kapott az esszéíró mellett cenzúrátlanul a nyugatról jött szépíró, aki az emigrációs távollét után hazát keresett és otthont kapott.
- Az idén az 1956-os forradalom jubileumi ünnepét üljük. Párizs fontos helyszíne volt a forradalom utóéletének, elsősorban a Père Lachaise temerő révén. Onnan, Párizsból Ön hogyan látja: a forradalom 60. évfordulója mellett emlékeznünk kell-e a tíz évvel ezelőtti eseményre is, amelyben Budapesten - a Szabadság fővárosában - máig azonosítatlan kékruhások "vipera" elnevezésű acélrúddal verték, és fejmagasságban gumitölténnyel lőtték az október 23-án törvényesen demonstráló budapestieket?
- Párizsból nézve nem értem, miért kellene egy félresikerült belpolitikai tüntetésre emlékezni az 1956-os forradalom ürügyén. Nem ugyanaz volt sem a szellem, sem a tét, 56-ban ezrek haltak meg, 2006-ban legfeljebb döbbenetes rendőri túlkapásokról lehet beszélni, melyekért az Országgyűlés, ha jól tudom, 2010-ben bocsánatot kért.
- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Arra gondolva, hogy Jean-Luc Moreau francia műfordító pár éve Budapesten átvehette a Balassi Bálint-emlékkardot, mit fontos még tenni avégett, hogy a magyar
fiatalok a mostaninál alaposabban tudják, hogy Ady, József Attila, Radnóti és a többiek révén mi mindenben kapcsolódik a magyar kultúra Párizshoz?
- Félreértések elkerülése végett Jean-Luc Moreau, a nagytehetségű fordító azért kapott magyar kitüntetést, mert magyar irodalmi műveket a francia olvasók számára tett hozzáférhetővé. S ezért a feltett kérdésre kétféle válasz kívánkozik. Az egyik praktikus. Képzeljünk el egy jótollú és alapos kutatót, aki egybegyűjti mindazt, amit magyarul már Párizs irodalmi recepciójáró publikáltak, továbbá utánanéz azoknak az elvárásoknak, amelyekkel a népidemokráciában fuldokló magyar szerzők közelítettek Párizshoz, s ezekel összevetné az emigráns magyar írók változatos tapasztalatát, szóval ezt a majdan alaposan és színesen megírt munkát soroljuk be a magyar szakos hallgatók bibliográfiájába, s akkor már valamennyit haladtunk a felszínes ismeretek elmélyítésében. A magyar kultúra sokat köszönhet Párizsnak, de itt a másik válasznak is hangot kell adni. Ugyanis az ellenkezője ennek korántsem igaz. Míg a művészetek közül a magyar zenét jó hírnév veszi körül, a magyar írók Párizs kultuszának megfelelőjét a franciáknál hiába keressük. Sokféle okát lehet ennek felsorolni : történelmit, politikai, szemléletbelit, s a többi, de a legfontosabb mégis nyelvünk megközelíthetetlennek tartott elszigeteltsége. Hiába buzgón és értelmesen olvasó náció a francia, a XX. század második feléig alig állt rendelkezésére fordítás, és még kevesebb jó fordítás francia anyanyelvi szinten. Lassan javul a hátrányos helyzet, magam is alapítottam egy fordítói díjat franciák számára, olyanok nyerték el, akik Ady Endre, Kosztolányi Dezső, Füst Milán, Pap Károly, Nádas Péter, Krasznahorkai László, Szabó Magda, Kemény István műveit szólaltatták meg élvezetesen. Legváratlanabb örömöt mégis az a kézirat szerezte, amelyben a XVII. századi nagy francia tragédiaírók nyelvén a Szigeti veszedelem szólalt meg Jean-Louis Vallin klasszika filológus lenyűgöző tolmácsolásában. Hozzáteendő, hogy a Nicole Bagarry-Karátson díj összegét a fordító a francia Zrinyiász elegáns kiállítású megjelentetésére fordította a jónevű Septentrion kiadónál.
Miért érdemes magyar szerzőkből készült jó hangzású fordításokat megbecsülnünk? Hírünk a világban – így szokás indokolni a magyar irodalom terjesztését. Csak hát, ha arányérzékkel közelítünk az állításhoz, be kell látnunk, esélytelen versenyre kelni nagyobb országok, elterjedtebb nyelvek irodalmával. Egyes művek persze kiemelkedhetnek, de úgy mint magyar irodalomról a jól hangzó fordítások elsősorban azt mondják, hogy a magyar nyelv voltaképpen nem megközelíthetetlen, írásos kultúrája nemzetközileg érthető, értékelhető, élvezhető módon fejezi ki magát. Márpedig, aki beszélni tud, arról másoknak is tudomást kell venni, arra már nem lehet bármit ráfogni.
Görgey prágai jelene
A Görgey Artúr Társaság és a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetsége koszorúzást, felolvasást és színházi előadást tartott május 21-én, Görgey Artúr halálának 100. évfordulója alkalmából Prágában. Megkoszorúzták az emléktáblát a Kozná 8. alatt, majd a Magyar Intézetben hallgatták meg az előadásokat. Palágyi Istvánnak, a Görgey Artúr Társaság elnökének tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.
2016. május 13.
- Elnök Úr, Görgey Artúr vegyészként serénykedett, igen eredményesen, néhány éven át Prágában. Miért jelent ez érzelmi fogódzót cseh- és morvaországi magyarjainknak?
- Eredetileg az Osztrák-Magyar Monarchiában, csehül: Rakousko - Uherská Monarchie, csak elvétve éltek magyarok Csehországban. A magyarok valamiféle nyomokat hagytak ugyan kelet Morvaországban, ahol néhány kisebb-nagyobb település neve utal a magyarokra (Uherské Hradiště, Uherský Brod, stb.). Trianon után sok magyar került a Cseh, vagy a Morva-Sziléziai országrészbe, sokan Prágába, a második világháború utáni kényszer áttelepítések réven, vagy a lakosság természetes migrációja következtében. Ezek az emberek munkát keresve, tanulás alatt, vagy katonai szolgálat teljesítése alkalmával ragadtak ide és családot alapítottak. E magyarok többségének közömbös volt származásuk eredete, de főleg a műveltebb rétegeket érdekelték az itteni magyar elődök nyomai, kultúrájának maradványai, amire a középkorból volt és van is példa. Rövidre fogva, az itteni magyarok jobban érzik itthon magukat, ha vannak elődeik, nagyjaik, kulturális reáliáik, akikre, vagy amikre fel tudnak nézni, tudnak rájuk hivatkozni. Mindez eszményi-érzelmi kötödést jelent a fogadott hazájukban.
- A 98 évig élt generális hazai megítélése ma sem egyértelmű. Ő maga professzor szeretett volna lenni, ám hadvezérként lovagolt be .
- Prágában mindkét világraszóló teljesítményét, a tudós és hadvezéri mivoltát helyezzük az elismerés és az emlékezet fényébe. Ismeretes, hogy Görgey itt a Károly egyetemen ismerkedett meg az 1845-48 években a kémiával.
- Hogyan éri el az Ön által vezetet társaság, hogy a magyar tábornok emléke ma és a jövőben is közösségalakító erő legyen?
- Görgey Artúr tudósnak és tábornoknak 2012-ben hosszas küzdelem után sikerült emléktáblát állítanunk. Magyar emléktáblából, vagy szoborból Prágába nincsen sok. Emléktáblája van II. Rákóczi Ferencnek a Kis Oldalon (a közelmúltban lett felújítva és leleplezve Kövér László az Országgyűlés elnöke által), továbbá Liszt Ferencnek, és a Hradzsinban áll Kolozsvári testvérek Szent György sárkányölő szobra. Az emléktáblát minden jelentős magyar történelmi jubileumokkor a prágai (csehországi) magyarság jelenlétében megkoszorúzzuk, imát mondunk és elénekeljük a Himnuszt. A koszorúzást követően az ott elhangzott ünnepi beszédeket, gondolatokat tovább fűzzük, miközben egy pohárka mellett Görgey Artúrt éltetjük. Az emlékezésbe szeretnénk bevonni a fiatalabb generáció képviselőit is, akikből Prágában Szlovákiából származó diák, sőt multinacionális cégek munkatársi minőségben elég sokan vannak.
Kép: molnar.rajce.idnes.cz
"A Főhatóság határozatai elleni fellebbezési lehetőség biztosítása érdekében megteszik a megfelelő intézkedéseket" - szögezte le Robert Schuman 1950. május 9-én a híres Schuman-nyilatkozatban, amely elindította az Európai Unió kialakulásának folyamatát. A "Főhatóság", amely ma az Európai Bizottságnak felel meg, már létrejötte előtt gyanús volt a francia politikusnak, ezért a brüsszeli diktátumok ellen a föllebbezés lehetőségét rögzítette. Ezt a mondatot most sehol nem idézték, miközben az Európa-napot és Robert Schumant ünnepelték. Ugyancsak nem idézik Robert Schuman következő, 1950. május 9-ei mondatát: "A nemzetközi kartellekkel
ellentétben, amelynek a nemzeti piacok felosztására és a versenyt korlátozó gyakorlatokkal és a magasan tartott profitokkal azok kihasználására irányulnak, a tervezett szervezet a piacok egyesítését és a termelés kiszélesítését biztosítja majd." Azaz Robert Schuman már 1950-ben látta, ami előtt a Horn-Kuncze garnitúra 1995-ben behunyta a szemét. A Horn-Kuncze garnitúra nemzetközi kartelleknek adta el privatizációként a magyar enegerivagyon jelentős részét, így megjelentek a magasan tartott profitok - amelyek a magyar családok villanyszámla-befizetései tettek lehetővé a kartelleknek.
Magyar szobrász
a NOB-elnöknél
Thomas Bach, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke fogadta a Lausanne-i központban Mihály Gábor Munkácsy-díjas és a NOB művészeti díját is magáénak tudó szobrászművészt. Az olimpia előtti felpörgött előkészületi munka közepette a NOB-elnök szívélyes beszélgetést folytatott a magyar alkotóval, és a Lausanne-i Olimpiai Múzeum számára átvette a magyar művész bronzalkotását, amely Pierre de Coubertint, az újkori olimpiai mozgalom elindítóját ábrázolja. Mihály Gábornak tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.
2016. május 30.
- Művész úr, miként egy derűs fénykép tanúsítja, Thomas Bach időt szakított arra is, hogy irodájából elzarándokoljon ahhoz az egy kilométerre álló, Olimpia – Kerékpárosok című szoborhoz, amelyet Ön még a kilencvenes évek elején alkotott, s amely azóta a Lausanne-i Olimpiai Múzeum parkjában áll. A NOB-elnök miért érezte fontosnak, hogy az előkészítés lázában egy magyar szobrásszal is találkozzon?
- Thomas Bach, ez a kitűnő német sportember, vívó olimpiai bajnok tisztában van azzal, hogy az olimpiai mozgalom már évezredekkel ezelőtt szoros kapcsolatban volt a képzőművészettel. Nagyra értékelte a Kerékpárosok című szobrot, amely előtt a világ minden, arra járó politikusa vagy sportolója lefényképezteti magát, és most tudatosult benne, hogy ez egy magyar szobrász alkotása. Örömmel vette át az Olimpiai Múzeum részére ajándékba vitt Pierre de Coubertin-szobrot, amelyet magam mint számos sporttal kapcsolatos szobor alkotója, szívesen mintáztam meg, élményt adott a munka. Méltó helyet keresnek a szobornak –
mondta az elnök, és így reményeim szerint mind a két szobor - melyen a szignó: Mihály Gábor HUNGARY - a magyar sport,a magyar művészet hírnevét, tekintélyét öregbíti. Egyébként a Kerékpárosok című szobrom teljes nagyságú fényképe díszíti a NOB tagok fényképeit, életrajzát tartalmazó legutóbbi, Lausanne-ban kiadott évkönyv borítóját, melyről majd az olimpia helyszínéről szavazó NOB-tagoknak - reményeim szerint - csakis Budapest jut majd az eszükbe.
- A fényképeken látszik, hogy a NOB-elnök jó hangulatban fogadta Önt, ez a derű vajon a személynek, vagy valamennyire Magyarországnak is szólt?
- Amikor svájci utamat terveztem, Thomas Bach titkárságának két időpontot jelöltem meg javaslatként a találkozásra. Nagyon örültem, hogy az elnök az egyiket elfogadhatónak találta. Kiemelt megbecsülésnek éreztem, hogy egy kis mappában átadott nekem egy fényképet, mely őt ábrázolta a Kerékpárosok című szobrommal, s melyre angolul jókívánságát írta. Bízvást remélem, hogy találkozásunk az országnak, hazánknak is használt.
- Szóba került-e az a kerékpárosokat ábrázoló szobor, amelyben Ön néhány éve – továbbfejlesztve – újraalkotta Lausanne-i világhírű művét?
- Szóba került, és Thomas Bach jelezte: a Nemzetközi Olimpiai Bizottság nincs az ellen, hogy a Lausanne-i szobor alapján újraalkotott szobrot Budapesten vagy más magyarországi városban köztéren felállítsák, és ezen az új helyen is hirdesse az olimpiai gondolatot. Ezt a szobromat a Londoni Olimpia tiszteletére a Budavári Palota udvarán rendezett kiállításon már bemutattam, ahol szintén nagy sikere volt, és - miként Lausanne-i másánál - itt is a várba látogatók ezrei fényképeztették magukat a szoborral. Azt remélem, hogy a szobor elősegítheti, hogy a budapesti olimpia terve, előkészítése közös nemzeti üggyé váljon.
"Egy-két ilyen év, és a világpolitikai eljelentéktelenedés hosszú agóniája felgyorsulhat. Könnyen bekövetkezhet, nem lesz itt se nemzetek Európája, se föderáció, s a világ könyörtelenül formálódó új rendjében afféle érdekes szabadtéri múzeummá alakulunk. Akkor pedig a brüsszeli épületekre odaírhatják majd az új nevet: Európa Skanzen" - írta Galló Béla politológus. Neki tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.
2015. december 31.
- Brüsszelben sokkal erősebb a hatalmi faktor de facto, mint de jure. A Tanácshoz képest a Bizottság és a Parlament sóhivatal - vélekedik Ön. Csakhogy ezt a sóhivatalt egy Gyöngyös népességű bürokrácia szolgálja ki, tetemes adófizetői pénzeket fölélve. Már De Gaulle is harsányan bírálta a brüsszeli bürokráciát. Van-e esély, hogy kontinensünk megszabaduljon ettől a gólemtől?
- Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a bürokrácia az valami eredendően rossz, pedig ez nem így van. Max Weber óta közhely, hogy a bürokrácia fontos része a modern társadalomszervezésnek, amennyiben áttekinthetően működik és a szolgáltató jelleg a meghatározó funkciója. Ezek a hasznos bürokrácia ismérvei, csakhogy a brüsszeli "gólem" tényleg egyre kevésbé vádolható hasznossággal.
Alapproblémája, hogy olyan szervezet (ti. maga az EU) táplálja, amelynek - ahogy azt a blogban is említem - meglehetősen kérdésesek a világos szervezetszociológiai ismérvei. Az unió három fő intézménye, a Tanács, a Bizottság és a Parlament keresztül-kasul metszi egymást, már ami a döntési kompetenciákat, és a jogköröket illeti. Három elv keveredik bennük: a nemzetek felettiség(Bizottság), a pártjelleg (Parlament) és a nemzeti kompetencia (Tanács) elve. Ugyanakkor minden lényeges döntés politikailag a nemzetállamokat megjelenítő Tanács kezében van. Utóbbiban pedig a nemzeti erősorrendtől függ minden, az unió végső soron tehát az erő-elv de facto logikája alapján működik, bármilyen túlbonyolított de jure környezetet is képez benne a brüsszeli bürokrácia. Magyarán Berlin (sokkal kevésbé Párizs és London) jóval fontosabb döntési helyszínei az uniónak, mint Brüsszel. Mi több, Brüsszel végső soron úgy táncol, ahogy azt Berlin fütyüli neki. Hogy aztán van-e esély a "gólemtől" megszabadulni, ahogy azt már De Gaulle is szándékolta? Nem hiszem, hogy ez napirenden volna. Berlinnek ugyanis eminens
érdeke a brüsszeli
bürokrácia fenntartása, mert a felszínen ez jótékonyan elfedi a mélyebben érvényesülő német túlhatalmat. Épp ezért híve Németország a föderáció felé mozdulásnak, mert a nemzetek Európája pőrébben mutatná ki a német dominanciát. És ezt most nem afféle kuruckodásból mondom, hiszen a magyar érdekek szempontjából jó kis vitákat lehetne folytatni arról, hogy nekünk melyik lenne jobb.De Gaulle mindenesetre már annak idején felismerte mindezt, ezért nyilatkozott pikírten a bürokráciáról.
- A görög problémát az Unió szerény kosztümökben regnáló nagyasszonya, Angela Merkel, becenevén, a „Mutti” gazdaságilag „megoldotta”. Szinte nádpálcás szigorral érvényesíti a német érdekeket. Nemcsak Muttinak, hanem Ossi-Fraunak is becézik. Német részről is fölvetődött, hogy a migránsválságban mutatott cukiskodása miatt testület elé kellene állítani. Megszervezhető-e olyan erő, amely ezt jogállami keretek között teszi meg?
- Nem igazán értem, milyen testület elé kellene és lehetne állítani a Fraut. Politikailag ugyan hibát hibára halmozott a migránsügyben, de azért még ott ül a lovon. Uralja pártját és a koalíciót is, se kint, se bent nemigen látom a politikai kihívóját. Más kérdés, hogy a jelenlegi (a 2015-ös) helyzet változhat még, hiszen 2016 hozhat olyan fejleményeket, amelyek rontják lovon maradásának esélyein. De azt tartom valószínűbbnek, hogy kitart a választásokig, s elébe megy annak a társadalmi nyomásnak, amit 2015-ben szembe tűnően félremért. De ha meg is bukik, bíróság elé aligha állítják majd.
- A migránsokban olcsó munkaerőt látó német tőke szempontjait még csak-csak be tudta vonni a nemes értékek csillámló mázával... Itt valami tévedés van. A német nagytőke a valóságot éles fényben látó emberekből áll: ők világosan látják, hogy a 19-26 éves kor közöttiek jöttek Európába, belőlük nem lesz munkaerő. Van-e agytröszt, amely már azt elemzi: mit lehet majd velük kezdeni?
- Úgy vélem, hogy a kérdésben rejlő állítás téves. A nagytőke (és nemcsak a német) valóban éleselméjű embereket szokott alkalmazni, akik azonban aligha "importálnak" szándékosan terroristákat, vagy olyanokat, akikből azok lehetnek. A helyzet rosszabb ennél. A tőke mindig kizárólag saját profitszempontjait tartja szem előtt, akár az állampolgárok mindennapi biztonságának rovására is. Tehát úgy kalkulálnak, hogy a tömegesen beáramló olcsó munkaerő megéri nekik azt a kockázatot, amit az esetleges (és reményeik szerint szórványos) terrorcselekmények jelentenek. Ezt a kalkulációt a párizsi támadások gyengítették ugyan, de még nem rendítették meg. Ha a közeli jövőben lesznek még támadások, akkor tovább gyengül majd, s akár meg is rendülhet az alulról jövő társadalmi nyomástól. 2016-nak alighanem ez lesz az egyik legnagyobb világpolitikai kérdése és tétje.
Brüsszeli bürokrácia
Bécs magyar város
Pozsony után Budapesten is bemutatták Deák Ernő Európa-érmes újságíró új kötetét: Az Öreghegytől a Schneebergig című önéletrajzi visszatekintést, amelyet a Magyar Napló jegyez kiadóként. A Bécsi Napló főszerkesztőjének, Európa-érmes újságírónak tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.
2016. október 3.
- Főszerkesztő úr, Ön 1956. december 9-én hagyta el Magyarországot, azóta Ausztriában él, a filozófiai tudományok doktora. Noha küzdelmes élete volt, a kötetből kitetszik, hogy ez a sors meglehetősen sikeres. Mekkora erőt adott a kihívások megválaszolásához a magyar szellemi és lelki háttér?
- Tulajdonképpen kamaszkorom óta a magyarság elkötelezettje vagyok. A sok buktató és csábítás elbizonytalanodással is járt, hiszen nem kellett volna mást tennem Nyugaton, mint hátat fordítanom a magyar ügyeknek. 1956 életemet annyira meghatározta, hogy mindig sikerült úrrá lennem a kísértéseken. A Pesti Srácokkal szemben ismételten úgy éreztem: magyarként helyt kell állnom. Sokat jelentett számomra a középiskola Ausztria különböző magyar gimnáziumaiban, azok sajátságos magyar szellemiségével és légkörével. Érettségi után Bécsben bekapcsolódtam a Szabad Magyar Egyetemisták Szövetségébe, majd pedig az „Europa“ Jugend-, Kultur- und Sportverein (ma „Europa“-Club néven ismert) tevékenységébe. Ezáltal, igaz, megszakításokkal folyamatosan magyar közösségi életet éltem.
Bécs egyben azzal is járt, hogy idővel kialakult bennem a különben alig felfogható kettős kötődés, mindamellett igyekeztem egyensúlyban tartani magyarságomat a honosítás révén osztrák mivoltommal.
- Ön 1967-ben egyik alapítója és névadója volt az Integratio című magyar–német nyelvű kulturális folyóiratnak. Az Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetségének alapításától (1980) főtitkára, 1991–2014 között elnöke. 1985-től szerkeszti a Bécsi Napló folyóiratot. Hogyan érzékeli: a nyugat-európai magyar emigráció mekkora ereje a nemzetnek?
- Visszatekintve minden bizonnyal volt bennünk valamiféle hivatástudat, de ez inkább elvont, mint tényleges politikai célok, netán Magyarország „felszabadításának“ gondolatát tartalmazta. Amikor meg kellett tapasztalnunk a Kádár-rendszer konszolidációját, inkább arra törekedtünk, hogy ne veszítsük el hitünket, ne adjuk fel lelki függetlenségünket, olyan értelemben is, hogy nem alkudtunk meg soha a magyarországi diktatúrával (azért nyilatkozom többes számban, mert köreink hasonló elveket vallottak). Kétnyelvű folyóirat alapításával tudatosan tértünk az integráció útjára. Lelkes hívei voltunk az európai integrációnak, ugyanakkor mindenféleképpen ki akartunk törni az elszigeteltségből. Egyrészt más nyelvű barátokra igyekeztünk szert tenni, másrészt meg akartuk osztani magyarságunkat (történetesen német nyelven) másokkal is.Az Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetsége alapításával határozottan „honfoglalásra“ törekedtünk: az 1976. évi osztrák népcsoporttörvény értelmében egyrészt legyen az ausztriai, osztrák honosságú magyaroknak közös képviselőtestülete, másrészt gyökeret eresztve az ausztriai valóságban magyarokként otthonosan berendezni életünket.
A Bécsi Napló kiadásával és szerkesztésével igazolni kívánjuk a magyar sajtó nélkülözhetetlenségét, országhatároktól függetlenül, összekötő kapcsot létesíteni és fenntartani a magyarok nagy családjában. A lapot szabad fórumnak tekintjük, amiben a szélsőségek kikapcsolásával hangot adunk a magyarság sorskérdéseinek.
A nyugat-európai magyarok emigrációként biztosan erős támaszpontokat jelentettek a magyarországi diktatúra éveiben. A rendszerváltozás óta ez a szerep mindegyre módosul. Manapság mindenekelőtt a magyar közösségek folyamatos fenntartása a legfontosabb feladat,
mindenekelőtt gondoskodni kell arról, hogy az itt született magyarok, magyar származású személyek, nevezetesen az ifjúság ne vesszen el a nemzet számára. Rendkívül fontos hangsúlyt fektetni a kettős kötődés kiművelésére, aminek a szándékon kívül még nem született meg stratégiai és taktikai módszere, pedig ezek nélkül aligha jutunk előre. Ma már nélkülözhetetlen a magyar állam anyagi segítsége, csakhogy ez a ráhagyatkozás veszélyével is jár, ugyanis könnyen elkényelmesedünk, és azt hisszük, a dolgok mintegy maguktól mennek tovább. Nagy tévedés ez, éppen ezért folyton ébereknek kell lennünk, cselekvően kell bizonyítanunk életképességünket. Ettől függ a jövőben, mekkora súlyt jelent a nyugati – ma már nem (politikai) emigrációnak mondható – magyarok jelenléte a nyugati társadalmakban.
- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Miért fontos, hogy az 56-os emigráció sorsáról tényfeltárásokat kapjon a magyar fiatalság: a Lajtától a Berecki-havasokig?
- A tényfeltárások a nyugati magyar örökség részét képezik. Az immár százados nyugati magyar hagyományok egyre másra helyi kötődéseket (is) jelentenek. Nagy mulasztást követtünk el az egyes országokban teremtett magyar értékek megmentésének elhanyagolásával. Történetesen Bécsnek sok százéves magyar vonatkozású múltja is van, amit az itt élő magyarok alig ismernek, ámbár elengedhetetlen a jövő szempontjából az idegenség feloldása: érezzük és tudjuk magunkat otthon a világ bármely táján. Ehhez ugyan elengedhetetlen a magyarság érzelmi és tudatbeli elemeinek ápolása, de mindez ne akadályozzon senkit sem abban, hogy magyarként élje is életét. Különösképpen segítenek és erősítenek magyarságunkban a helyi magyar (vonatkozású) értékek. Ezeket itteni életünk szerves részeiként kell kezelnünk és továbbadnunk. Ez a fajta kettős kötődés annyit jelent, hogy sokkal könnyebb az életben két lábon állnunk és járnunk, mint fél lábon sántikálnunk.
A Csernobil-hatás
2016. november 30-án az Európai Unió Történeti Levéltárának Alcide De Gasperi Kutatóközpontja és az Európai Egyetemi Intézet (EUI) Történeti és Civilizáció Tanszéke szimpóziumot rendezett „A csernobili nukleáris baleset hatása az Európai Gazdasági Közösség és a kelet-európai szocialista országok közötti kapcsolatokra” címmel az EUI Salviati Villájában, Firenzében. A „Nyugat felé nézve: az európai szocialista rendszerek szembesülnek a pán-európai kooperációval és az Európai Közösséggel”( „Looking West: the European Socialist regimes facing pan-European cooperation and the European Community”, röviden: „PanEur70s”) című, Európai Uniós finanszírozású kutatási projekt keretében tartott műhelyszemináriumon Elena Dundovich professzor (University of Pisa) a nukleáris biztonsági szabályozások 1986 utáni egységestéséről, Melanie Arndt projektvezető (Institute for East and Southeast European Studies Regensburg) az Európa-szerte hetekre vendégül fogadott ukrán gyermekekről, míg Kate Brown professzor (University of Maryland Baltimore County) a balesetben beszennyeződött területek mai gazdálkodásáról beszélt. A szimpózium második részében előbb Benedetto Zaccaria (Alcide De Gasperi Kutatóközpont) adott elő az EGK és Jugoszlávia korabeli viszonyának változásairól, majd a PanEur70s három kutatója következett. Angela Romano az Európai Unió Történeti Levéltárában újonnan hozzáférhetővé vált források alapján mutatta be, hogy az EGK Bizottság miként igyekezett megvédeni a Közösség lakosságát a szennyezett élelmiszerektől. Dr. Germuska Pál az EGK által elrendelt élelmiszerimport-tilalom kelet-európai hatásairól és főként a magyar reakciókról beszélt. Pavel Szobi pedig egy nem agrárexportőr ország, Csehszlovákia szemszögéből mutatta be a brüsszeli élelmiszerembargó következményeit. Dr. Germuska Pál történésznek tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.
2016. december 7.
- Tanár úr, a csernobili atomkatasztrófa után az Európai Gazdasági Közösség élelmiszerimport-tilalma valóban „csak” a Közös Piac polgárainak egészségügyi védelmét szolgálta, vagy meghúzódott mögötte egy Moszkva ellenes politikai cél is?
- Brüsszel 1986. február elején küldött levelet a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának (KGST) európai tagországainak, felkérve őket, hogy fejtsék ki álláspontjukat, miként lehetne az adott ország és az EGK közötti kapcsolatok újraéleszteni, javítani. A KGST-EGK tárgyalások akkor már majd’ hat éve szüneteltek, mindkét félnek érdekében állt volna megállapodásra jutni. Különösen így volt ez Magyarország esetében, amely 1982. novembertől kétoldalú tárgyalásokat kezdett ugyan Brüsszellel, de több forduló után azok 1984-ben eredménytelenül félbeszakadtak. 1986. április végén készen állt a magyar kormány válaszlevele az EGK Bizottságához, és ebben Budapest kifejezte: érdekelt és törekszik egy olyan egyezmény létrehozására Brüsszellel, amely biztosítja a magyar termékek bejutását az EGK piacaira az addigi korlátozások nélkül. Ekkor történt a csernobili atomreaktor robbanása, amelynek következtében nemcsak Skandináviát és Kelet-Európát érték el néhány napon belül a szennyezett légtömegek, hanem Ausztriát, Olaszországot és számos más európai államot. A 30 éves kutatási korlátozások lejártával az idén kutathatóvá vált dokumentumok szerint Brüsszelben először még az EGK tagállamokból beérkező szennyezési adatok összesítése és egységesítési is nehézségekkel járt. Az élelmiszerbiztonsági rendszer volt a leghatékonyabban működő közösségi intézmény, amely idejekorán jelezte, hogy magas izotóp-tartalmú élelmiszerek érkeznek Kelet-Európából. Miután nemcsak a szovjet, de több KGST állam kormánya sem közölt érdemi mérési adatokat a szennyezés ottani mértékéről, Brüsszel a legbiztonságosabbnak vélt megoldást választotta: május 12-én – a hónap végéig terjedően – megtiltotta a térségből az élelmiszerek és agrártermékek behozatalát. Abban már volt némi politika is, hogy a nem KGST-tag, de szocialista ország Jugoszláviát, amelynek külön szerződése volt az EGK-val, elsőre nem, csak a második körben tették fel a tiltólistára. Ugyanakkor a Német Demokratikus Köztársaság eleve fel sem került, mert Kelet-Németországot a belnémet kereskedelem révén teljesen külön kezelték. A tiltakozások és a belső viták hatására aztán május végén feloldották a teljes embargót, és az élelmiszerszállítmányok tételes ellenőrzésére tértek át az EGK-ban is. Az első pánikban tehát Brüsszel a jól bejáratott blokk-logikát követte a tiltás kiadásakor, a részletekben ugyanakkor már megfigyelhetőek a politikai különbségtételek az egyes szocialista országok között.
- Hazánk - mint mindig - három évtizede is kényes helyzetben volt. Budapest hogyan lavírozhatott az embargós csatározások hol kisebb, hol nagyobb viharaiban?
- A magyar kormány – értesülve a tiltásokról és érzékelve a súlyos bizalomvesztést – május elejétől naponta részletes adatokkal látta
el a nyugat-európai nagykövetségein keresztül a nyugati kereskedelmi partnereket a hazai sugárzási és szennyezési helyzetről. (A dolog paradoxona, hogy a külhoni kormányokkal lényegesen több és részletesebb információt osztottak meg a szennyezettségi mérésekről, mint a hazai közvéleménnyel.) Május 9-én és 16-án (a két brüsszeli tiltó intézkedés nyilvánosságra kerülését követően) az EGK tagországok nagyköveteit behívatták a Külkereskedelmi Minisztériumba, ahol Melega Tibor miniszterhelyettes fejezte ki a magyar kormány tiltakozását a diszkriminatív embargó miatt. Ellenintézkedésként Budapest felfüggesztette a sör importját Ausztriából, illetve üzletkötési és behozatali tilalmat rendelt el az EGK tagállamok és – a nem Közös Piac tag, de szintén tilalmat hirdető – Ausztria agrártermékeire. Ettől keményebb intézkedésekbe nemigen vághatott Budapest, mert egy kereskedelmi háború kirobbantásával sokkal többet veszíthetett volna, hiszen agrárexportjának a negyede a Közös Piac országaiba irányult. 22-én Magyarország képviselője felszólalt az Általános Kereskedelmi és Vámtarifa Egyezmény (GATT) tanácsülésén is, kifejezve tiltakozását a diszkrimináció miatt. 23-án a brüsszeli magyar nagykövettel közölték egy háttérbeszélgetés során, hogy az embargót rövidesen megszüntetik, amire aztán 30-án sor is került. Június elejétől újraindulhattak – a megfelelő bizonylatokkal és folyamatos ellenőrzések mellett – a magyar élelmiszerszállítmányok Nyugat-Németországba, majd fokozatosan a többi EGK tagállamba is.
- Miközben a Lázár-kormánynak elsősorban a Kremlre kellett vetnie vigyázó szemét, sokféle okból az EGK-val is fejlesztenie kellett kapcsolatait. Fű alatt megmutatkoztak-e szuverenitásra törekvésünk apró jelei?
- A csernobili atomerőmű balesete minden szempontból hatalmas kudarcot és súlyos presztízsveszteséget jelentett a Szovjetunió és Mihail Gorbacsov számára. Moszkva leszerepelt mint vezető atomhatalom: már az erőmű kivitelezésénél is történtek gondatlanságok, a balesethez technológiai hibák, az ellenőrzési rendszer problémái és fatális emberi hibák együttesen vezettek, majd a baleset következményeit jó ideig nem tudta megfelelően kezelni. Közvetlen szövetségeseit sem tájékoztatta megfelelően, hogy a reaktorrobbanás következtében egész Európát fenyegető szennyezés került a levegőbe. Amikor pedig a konkrét lengyel, magyar s a többi mérési adatokkal szembesítették május elején, akkor is csak azt sulykolta, hogy a kiszóródás és a szennyezés csökken… Gorbacsov egész reformpolitikája, de különösen a fennen hirdetett „glasznoszty” hiteltelenné vált a baleset kezelésének fényében: a szovjet pártvezető „nyíltsági” kampánya arra már nem terjedt ki, hogy a testvérpártokat a súlyos veszélyekről tájékoztassa. Budapest tehát, miután katonai és gazdasági szövetségeseire érdemben nem számíthatott, saját maga igyekezett menedzselni a hazai kárelhárítást és az embargó negatív hatásainak kivédését. Lehet bírálni sok év távlatából Brüsszelt, hogy az EGK szervei nem voltak elég hatékonyak a radioaktív kiszóródás és a szennyezett élelmiszerek jelentette veszélyek kezelésében, de legalább lényegi egyeztetés volt a Közös Piac tagállamai között. A KGST semmilyen szervét nem mozgósították a baleset és az embargó kapcsán, noha akár az Atomenergia Békés Célú Felhasználásának Állandó Bizottságának, akár a Külkereskedelmi Állandó Bizottságnak lehetett volna éppen tennivalója a tagországok tájékoztatása és intézkedéseik koordinálása érdekében. Bizonyos szempontból határkőnek is tekinthető az atomkatasztrófa: a magyar vezetés – sok már korábbi esettel ellentétben – még formálisan sem egyeztetett Moszkvával, intézkedéseiről még utólag is alig-alig tájékoztatta a szovjet partnert. Brüsszel ugyanakkor – mintha csak „kárpótolni” kívánná Magyarországot – júniusban végre az Európai Parlament elé terjesztette az EGK és Magyarország közötti kereskedelemről szóló jelentést, amelyet 23-án a következő szöveggel fogadott el a strasbourgi testület: felkérte az Európai Bizottságot, hogy „tegyen meg minden tőle telhetőt egy kereskedelmi és gazdasági együttműködési egyezmény létrehozása érdekében, amelyet hozzáigazítanak Magyarország gazdasági és politikai jellegzetességeihez”.
A német média megfosztotta a német állampolgárokat a közérdekű adatok megismerésének alapvető emberi jogától. "A német bérbohócok a nagy tévécirkuszokban egészen az igazság órájának eljöttéig hazudtak rendületlenül. Először a hülyét játszották, azzal kábítva a mindenre vevő német nyárspolgárt, hogy csakis baleset történhetett, hiszen a rendőrség át sem vizsgálta a karácsonyi vásárba valószínűleg műszaki hiba miatt vagy emberi gondatlanságból belerohant és végül a Budapester Strassén landolt kamiont, amelyben egy rendes merényletkor azonnal robbanóanyagot szoktak keresni. Aztán a balesetben az egyik vezető meghalt, a másik pedig, aki éppen a volánnál ült, nyilván félelmében menekült el a felelősségre vonás elől" - fogalmaz tévékritikájában Ircsik Vilmos író. Neki tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.
2017. január 3.
- Mi állhat a mögött, hogy jól fizetett, tehetséges európai újságírók makacsul – vagy ahogy Ön fogalmaz: rendületlenül – hazudnak a bennük bízó közösségnek?
- A németek esetében egész világos választ tudok adni, nem is a magam, hanem Gottfried Benn szavaival, akinek 1950-ben írt Állócsillag című kisregényét a Nagyvilág 2014. júliusi száma közölte a fordításomban: „…hanyatló nép, amelynek a múltja Spárta, jövője a sziúk sorsa, hanyatló nép, amely az elkövetkező száz évet ördögűzéssel fogja tölteni, közben a szárnyaló győztesektől kapott kis pálinkát vedelve kisded játékait űzheti, bámulhatja a vonuló felhőket, felkoszorúzhatja az ablakait, és onnan még egyszer üdvözölheti a sokrétűségében és mélyértelműségében oly impozáns Nyugatot.” Egyébként Benn a 20. századi német irodalom kiemelkedő alakja, és csak azért ismeretlenebb, mint mondjuk Thomas Mann, mert hatalomra kerülése után egy fél évig bízott Hitlerben, ám hamarosan kinyílt a szeme, és elhallgattatták, emigrálni pedig nem akart. A háború után aztán a megszálló szövetségesek tették feketelistára. Ami pedig az idézet értelmezését illeti, a líraian szép szöveg látnoki erővel vetíti előre a mai német társadalom két alapvonását, az önfeladást és a megfelelni akarást. Az ezekre épülő társadalmi kiegyezésbe a tömegek az anyagi jólét és a parlament demokrácia bűvöletében, más választás híján, könnyű szívvel belementek. A hatalmat kiszolgáló sajtó pedig erre a kiegyezésre esküdött fel, és örökösen a demokrácia, a humanizmus elcsépelt frázisaira hivatkozva, kíméletlenül leszámol mindenkivel, aki másként gondolja. Elég itt a kiegyezés alapelveit óvatosan megkérdőjelező AfD-re utalni, amelyet ez a sajtó állandó jelzővel szélsőjobboldalinak, sőt, ha kell nácinak bélyegez. Az önfeladás és megfelelni akarás, természetesen Magyarországon is működött, csak más körülmények között, kezdetben egy kommunista diktatúrában, ahol nem volt se anyagi jólét, se parlamenti demokrácia. Ma pedig a diktatúra örököseinek szolgálatában pusztít, akik megtagadják a külhoni magyarokat, cinikusan elhallgatják nemzeti ünnepeinket és gyásznapjainkat, például október hatodikát, Szent István napját, vagy röhögnek rajtuk, mint Trianonon.
- A szörnyű hazudozás után már az is kétséges, valóban a tettest lőtték-e le Milánóban az olasz rendőrök. Kinek az érdeke, hogy a teljes kontinenst bizonytalanságban tartsák?
- Pontosan azoké, akik az önfeladást és a megfelelni akarást a demokrácia és a humanizmus legfőbb értékeinek tartják. Ezért nem mernek tiszta vizet önteni
a pohárba, ezért manipulálják folyamatosan a nézőt, az olvasót, a hallgatót. Azt nem lehet biztosan állítani, hogy a valódi tetteset lőtték-e le Milanóban, vagy nem. Nekik viszont pont ez a céljuk, hogy a dolgok hátterét továbbra is jótékony homály borítsa, és továbbra is zavartalanul lehessen halászni a zavarosban.
- Fedezd fel saját kultúrád – hangzik az Európai Balassi-folyamat jelmondata. Miért fontos, hogy a magyar fiatalok e tekintetben is tanulmányozzák a pártállam történetét, s
ki-ki maga vonhassa le a következtetést: a kommunista agit.prop. ömlengése és a liberális hazugságáradat egy tőről fakad, amikor ma a televíziókban valaki azt látja: a bérbohócokat a politikai pojácák követik?
- A saját kultúra ismerete valóban mindennél fontosabb, éppen a fent említett önfeladás felszámolására. Én apai ágon német ajkú családból származom, aztán az ELTE magyar-német-orosz szakán végeztem, és életem legnagyobb élménye annak a fokozatos felismerése volt, hogy annyit érünk, amennyiben másoktól különbözünk, nyelvben, szokásokban, hitben. A pártállam örökös felemlegetésével könnyen annak az ördögűzésnek a hibájába eshetünk, amelybe a németek estek a hitleri rém állandó napirenden tartásával. Arról nem is szólva, hogy nem mindegyik kommunista diktatúra volt eleve nemzetellenes. Például a Szovjetunióban létezett egy igen erős orosz birodalmi nacionalizmus. A most szerencsétlenül járt Alekszandrov együttes például a Vörös Hadsereg reprezentánsaként is az orosz népi kultúrát terjesztette szerte a világban. Hozzá képest a hasonló kaliberű Magyar Állami Népi Együttes a pártállami időkben csak megtűrt Hamupipőkének számított. A saját kultúra felfedezéséhez, a józan ítélőképesség megteremtéshez megfelelő kulturális színterek kellenek: iskola, színház, folyóiratok, újságok Jól tudják ezt a liberálisok, ezért csapnak mindig akkora patáliát ezekben az ügyekben, például egy színigazgató kinevezése vagy az oktatásügy átszervezése ürügyén. A magam háza táján maradva: Az irodalom is sokat tehet a jó ügy érdekében. Én magam 2004-ben egy Balassiról írt novellámmal, 2011-ben egy Mikes Kelemenről írt kisregényemmel, az idén pedig egy Zrínyiről írt novellámmal nyertem díjat olyan pályázatokon, amelyeket a Magyar Írószövetség a rendező szervezetekkel karöltve írt ki egy-egy aktuális évforduló kapcsán. És vannak olyan folyóirataink is, amelyek ennek az irodalomnak teret adnak: a Hitel vagy a Magyar Napló, amelynek idén elhunyt főszerkesztője, Oláh János íróként és irodalomszervezőként is sokat tett az új népiség érdekében. Az már más kérdés, hogy ennek az irányzatnak a hatósugara jóval kisebb, mint a ki tudja honnan menedzselt és futtatott mások táboré. E tekintetben a magyar kormánynak is lenne bőven feladata folyóirataink, kiadóink, rendezvényeink hatékonyabb támogatásával.
Jogfosztó német média
Európai közös gyökerek
Európa úgy keres kiutat a válságból, hogy közben nem akar tudomást venni kultúrájának keresztény alapjairól, amelyekben egész értékrendje gyökerezik, ezért Becket Tamás útmutatására ma is nagy szükség van - hangzott el Esztergomban, a Becket Szent Tamás-emléknapon rendezett ünnepségen. Az angol szent fölidézésére tető alá hozott megemlékezésen beszédet mondott Karol Biernacki, Lengyelország tiszteletbeli konzulja is. A Szegeden élő diplomatának tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.
2017. január 19.
- Konzul úr, a XX. század második felében az egyház szabadsága Közép-Európában, így Lengyelországban és hazánkban is súlyos nyomás alá került. Miért fontos, hogy a kommunizmus alatt elszenvedett sebeket európai kitekintésű rendezvényekkel, így Becket Szent Tamásra való emlékezéssel is gyógyítsuk?
- Én nem is tudom, hogyan nézne ki a lengyel Egyház, ha kizárólag „csak” egyházi feladataival foglalkozott volna, hiszen mindig is komoly történelmi kihívások és feladatok előtt állt, amelyek megoldásától függött a lengyel nemzet sorsa, fizikai és mentális léte. Valóban igaz, hogy az 1050 éves lengyel államiság és a „lengyel gerinc” felett őrködő lengyel Egyház számára a kommunizmus időszaka bizonyult a legkomolyabb próbatételnek. Ne felejtsük el, hogy a második világháború alatt a két megszálló hatalom, a németek és az oroszok módszeresen gyilkolták a lengyeleket, főként az értelmiséget, beleértve a papságot is, hiszen pontosan tudták, hogy a lengyel nép honnan meríti erejét. A kommunizmus nagy pusztítást végzett a kelet-európai társadalmakban, de mégsem sikerült meghonosítani a „homo sovietikus” embertípust. A világtörténelem egyik legnagyobb tömeggyilkosa, Sztálin azt mondta – és ebben igaza volt –, hogy a kommunizmus úgy illik a lengyelekhez, mint tehénhez a nyereg. Sajnos nem csak nálunk kell begyógyítani a sebeket, a nyugati társadalmak is betegeskednek, talán jobban is, mint mi. Nagyon sokat tudnánk felajánlani Európának, a lengyel keresztény kultúrát, a vallási és nemzeti ethoszt, amelynek energiagazdagsága feltölthetné és inspirálhatná a kissé ellustult és önelégült nyugati társadalmakat. Európának ezekre van most szüksége. Ezekre is. A sebek begyógyítását nagyban elősegíti az egyház sokrétű tevékenysége, amely nem csupán az emberre és egyház ügyeire korlátozódik, de kitekint a kultúrára, a demokratikus polgári társadalom egységének építésére.
Európánk arculata a szemünk láttára változik, torzul. Otthonainkba igen veszélyes trendek költöznek be, például a túlságosan laicizált, valamint a rossz értelemben vett fogyasztói kultúra, de mindenekelőtt az etikai relativizmus és a keresztény értékektől való eltávolodás. Nem is olyan régen végérvényesen elutasítottuk a kommunista eszmét, de máris egy újabb kihívás előtt állunk: a totális rabul ejtés finom formája előtt, amely, ha lehet még veszélyesebb, mert társadalmaink lassan ugyan, de mégis meghajolnak előtte, befogadják azt és figyelmen kívül hagyják a várható pusztítás mértékét, amely elsősorban a fiatal generációkat fenyegeti. Európa bezárta az ajtót Krisztus előtt és kitárta azt a számomra értelmezhetetlen „folyamat”, „jövő” előtt. A döntéshozók nem ismerik el, ami a többség számára egyértelmű és világos, hogy Európa judeokeresztény gyökerekkel bír, azonban mindhiába a tagadás, mert ez a közös forrás arra kötelez mindannyiunkat, hogy erre alapozva építsük Európa egységét, SZELLEMI egységét, mert csupán a gazdasági és politikai relációk elégtelenek ahhoz, hogy polgárai méltó módon élvezzék kultúráját, jelenét és jövőjét.
- Az esztergomi tanácskozáson tartott előadásában Ön egy 1079-ben történt eseményt elevenített fel, amikor Merész Boleszláv király mise közben ölte meg Sztaniszláv krakkói püspököt, aki Becket Tamáshoz hasonlóan szembefordult a királlyal. Amikor egyértelmű, hogy egy állami vezető is, egy egyházi főpap is ugyanazért a hazáért lelkesedik, miért fontos, hogy mindkettő megőrizze saját személyének és szervezetének is függetlenségét?
- Egyáltalán nem fontos, legalábbis, ami az egyházat illeti. Az államnak kötelessége őriznie saját függetlenségét egyéb, külső befolyásoktól, de „konkurencia” az államon belül nem lehet. Az egyház vezetője lehet elégedetlen az uralkodó személyével, politikájával, de ha nyílt konfliktust szít, azzal az államot gyengíti, s teszi idegen hatalmak martalékává (ahogyan ez ebben a korszakban oly gyakran előfordult). Az előadásomban tárgyalt időszak sajátos vonása az invesztitúraharc, amely tipikusan az egyház-állam konfliktusként írható le. Ennek során az egyházi és a világi hatalmasok csaptak össze a főhatalom birtoklásáért.
Stanisław püspök és Bolesław király konfliktusa kapcsán nem lehet egyértelműen megállapítani, hogy milyen okok álltak az összetűzés hátterében. Elméletekből nincs hiány, de kétséget kizáró bizonyíték egyikre sincs. Az bizonyos, hogy kezdetben gyümölcsöző volt együttműködésük, s mindketten a Lengyel Királyság érdekeit szolgálták. Egy valamit nem szabad kétségbe vonnunk – függetlenül történelmi kortól és helyzettől -, hogy az állam érdekei minden esetben elsőbbséget élveznek, s felülírják az egyén szándékait.
- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Hazánkban Kiss-Rigó László püspök szervezi az angol szent, Becket Tamás alakjának fölidézését évről éve. Hogyan segíthetjük elő, hogy a hasonló megemlékezéseken angolok is, lengyelek is, magyarok is fölismerjék, hogy az európai kultúrának nagyon is közös értékei vannak?
- Egyre gyakrabban adunk hangot az európai kultúra iránti aggodalmunknak, azonban amikor ennek definiálására kerül sor, általában bajban vagyunk. Amíg azon folyik a vita, hogy „politikailag korrekt-e” a keresztény kultúra európaiságra gyakorolt alkotó és építő hatását elismerni, amíg különféle trükkökkel gátolják e tény beépítését az ún. Európai Alkotmány preambulumába, addig vesztésre állunk. Mi már rendelkezünk egy, néhány ezer éves, 10 világos és könnyen értelmezhető pontból álló alkotmánnyal, amely nem igényel kiegészítéseket.
A kultúra felfedezése szervesen összefügg az identitás kérdésével, hiszen hogyan teremtünk hagyományokat, hogyan formálhatunk közösséget, ha nem tudjuk meghatározni, hogy kik is vagyunk.
Az európai identitás túlzottan gyenge ahhoz, hogy megküzdjön olyan kihívásokkal, amelyek az európai közösség együttműködését kívánják, lásd pl. a mostani migrációs válságot.
A lengyel nemzeti identitás az első kőtemplom építésekor kezdett alakot ölteni, ugyanekkor véglegesen elvált az is, hogy mely kultúrkörhöz csatlakozik az egy nemzetté kovácsolódó, 966-ban megkeresztelkedett lengyel törzsi társadalom. A lengyelek tisztában vannak saját kultúrájuk értékével és erejével (sajnos a mi kultúránk még mindig kevéssé ismert a nyugati társadalmakban). Ez a spiritusz jelentette az akadályt, hogy az évszázadok óta dominanciára törő hatalmak leigázzák a lengyel népet. Nekünk, lengyeleknek mindig szerencsénk volt a karizmatikus politikai-egyházi személyiségekkel, akik a nagy megpróbáltatások idején a nemzet támaszát jelentették (Józef Piłsudski, Stefan Wyszyński bíboros vagy Karol Wojtyła). Évszázadokon átívelő viharos történelmünk során kialakult bennünk egy nagyon erős, identitást védő mechanizmus, s ezzel párosulva a hagyomány, az elődök kultusza. Ez egy nagyon nagy érték, és ami a legörvendetesebb, hogy az ifjú nemzedékek egyre jobban ragaszkodnak ezekhez az értékekhez. Nagyszerű fiataljaink vannak! Ezt az irányvonalat erősíteni kell, nemcsak civil, társadalmi tevékenységgel, hanem politikai, intézményesített formában is. Úgy vélem, hogy a saját kultúránk felfedezésével nincs gond, azonban kisebb problémát okoz annak közvetítése és megóvása az Európát hatalmába kerítő nihilizmussal szemben. Ha nem állunk helyt, abban az esetben a mi társadalmunkra is degenerálódás vár. Ha figyelembe vesszük Hegel szellemfilozófiáját, mely szerint egy adott nemzet szellemiségét három elem alkotja: család, kapitalizmus (polgári társadalom, a szükségletek előállítását szabályzó rendszer), állam, akkor látni fogjuk, hogy ahol ennek a három elemnek az egyensúlya hiányzik, ott borul a társadalmi rend. Tehát: nem szabad engedni, hogy a nemzetfeletti korporációk verjék szét ezt a rendet. Ebből a szempontból Lengyelországban nem rossz a helyzet.
Cseberből vederbe
A Német Szociáldemokrata Párt (SPD) elnöksége Martin Schulzot, az Európai Parlament (EP) volt elnökét javasolja kancellárjelöltnek és pártelnöknek - jelentette be Berlinben Sigmar Gabriel német alkancellár, gazdasági miniszter, a párt távozó vezetője. Héjj Andreasnak, a müncheni és a pécsi tudományegyetem pszichológus professzorának, az MTA köztestületi tagjának tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.
2017. február 1.
- Professzor úr, mi történt Németországban, ahol nincs európai mércével mérhető politikus. A jelenlegi kancellár egy zavaros múltú, volt NDK-beli ifjúkommunista. A szociáldemokraták által javasolt leendő kancellár pedig egy nyolc általános iskolai végzettségű szerzet, aki magas posztokon közreműködött az Európai Unió lezüllesztésében és gyengítésében. Miért nem emelkedhet csúcsra valamely tartományi vezető, akár Bajorországból?
- Ami a „zavaros múltú, volt NDK-beli ifjúkommunista” kancellár asszonyt illeti, őróla már részletesen szóltam Merkelről másképp című cikkükben. Schulz urat azonban érdemes közelebbről szemügyre vennünk. Kezdjük mindjárt a nevével. Schulz, magyarul soltész, a wikipédia magyarázata szerint: „ritkán lakott területek (…) betelepítését vezető vállalkozó, a telepített falu bírája, a faluban a földesúri adók behajtója volt a középkorban, aki a tisztséget a telepítési munka ellenértékeként kapta, (…)a telepítettekkel szemben maga is haszonélvező volt”.
https://hu.wikipedia.org/wiki/Solt%C3%A9sz
Eltekintve attól, hogy Németország, a maga négyzetkilométerenkénti 230 lakosával aligha tekinthető „ritkán lakott területnek”, (az áradat országaival összehasonlítva – Szíriában 99, Afganisztánban 46 lakos jut az ország egy négyzetkilométerére), a wikipédia meghatározása pontosan illik a kancellárjelölt úrra. De idézzük őt magát:
„Amit a menekültek [ezzel a polkorrekt agitpropzsargonnal utalnak Európa elárasztóira] hoznak nekünk, értékesebb az aranynál.”
Így csak az beszélhet, aki közömbös a migránsok által megerőszakolt és kirabolt honfitársaival és mindazon legyilkolt és nyomorékká tett áldozatokkal szemben, akik a migránsokkal beáradt véres terrort hozók lelkén száradnak. Így csak az beszélhet, aki maga is haszonélvező.
Nem az a legszomorúbb, hogy a „költők és gondolkodók” nemzetét egy iskolázatlan alak akarja vezetni, még csak nem is az, hogy saját bevallása szerint is karrierjét nagyzási hóbortos alkoholistaként kezdte.
A szomorú az a nyilatkozata, ahogy saját nemzetének küldetéséről beszél:
„Számomra az új Németország csak azért létezik, hogy biztosítsa Izrael állam és a zsidó nép jólétét.” (“For me, the new Germany exists only in order to ensure the existence of the State of Israel and the Jewish people.” )
http://www.haaretz.com/misc/iphone-article/.premium-1.574332
Az igazán szomorú pedig az, hogy ezt megteheti, mert a német nép az átnevelési idomítás csodája.
Hogy miért nem emelkedhet csúcsra egy bajorországi vezető politikus? Willy Brandt fogalmazta ezt meg: „Bajorországban másképp járnak az órák”. (Igaz, a nagy bajor politikus, Franz Joseph Strauss ehhez hozzátette: „Brandtnak igaza van. Tényleg másképp járnak az órák Bajorországban. Helyesen!”
- http://gutezitate.com/zitat/125470Nem is volt esélye, hogy szövetségi szinten választást nyerjen „a bajor”. A német népet saját maga ellen fordítók idejében tettek róla, hogy a bajor virtus ne lehessen
példaértékű. Ennek köszönhető, hogy a bajorok megnevezése saját tájszólásukban, a „boaris” a csupán gúnyra méltó neveletlen bugris alapja lett.
- Nekünk, magyaroknak kissé aggodalmas is, hogy a Bundestag-választás jelentősége túlmutat Németország határain, befolyással lehet egész Európa stabilitására, pontosabban instabilitásra. Egy szélsőséges szociáldemokrata szerint Németország a "stabilitás horgonya" Európában. Ha ez így van, akkor a horgony vagy fent van a fedélzeten, vagy elszakadt a kötél, és a tengerfenékre süllyedt. Európa hogyan védekezhet a német instabilitás eszkalálódása ellen?
- A fák „Merkelisztánban” sem nőnek az égig. Ha a Brexit után a francia választók is nemet mondanak a brüsszeli diktátumra, Németország egymagában nem lesz képes fönntartani az Uniót. Akkor pedig esélyt kapnak azok a tehetséges politikusok is, akik nem háttérhatalmi megbízóik, hanem az őket választó nemzetük érdekeit képviselik. Világosan ki kell mondanunk: Igenis van alternatíva. Eddig minden impérium megbukott. Merkel és Schulz Uniójának is meg vannak számlálva a napjai.
- Martin Schulz bődületes populizmussal hangoztatta, hogy célja gondoskodni a "keményen dolgozó emberek biztonságos és jó életéről", azaz "gondoskodni" akar, mint egy pártállam, az EU-ból kivénhedt alak úgy fogalmazott: Németországnak "új vezetésre van szüksége", sőt annak is hangot adott, hogy "nem tűri a kisebbségek elleni uszítást", ő, aki uniós politikusként egy szót sem szól a felföldi, erdélyi, délvidéki magyar-verések ellen. Minthogy a kancellári posztért vele szemben Merkel indul, prognosztizálható-e az európai katasztrófa?
- Schulz úrnak tökéletesen igaza van. Németországnak valóban új vezetésre van szüksége. Csakhogy semmi új nem lenne abban, ha egy a nemzete vesztét tudatosan szorgalmazó egykori NDK-s ifjúszocialistát egy a nemzete vesztét éppoly lelkesen elősegítő már nem olyan ifjú szocialista váltana le. Abban is igaza van, hogy elítéli a kisebbségek elleni uszítást. Csakhogy épp ő marginalizálja a nemzetük függetlenségéért és a szólás szabadságáért kiálló kisebbségeket, épp ő uszít az általa úgy nevezett homofób-antiszemita-rasszista csoportok ellen.
Valóban az átnevelt Németország szegénységi bizonyítványa, ha egy 80 milliós nemzet csupán ezt a két vezérjelöltet tudja felmutatni. De ez csak egy pillanatkép. Egy évtized múlva már biztos, hogy nem az ilyen helytartók fogják vezetni a keresztény Európa szabad nemzeteit. A német nemzet és a történelem ismeretében minden okunk megvan rá, hogy Prohászka Ottokár püspök úr mottójával mi is valljuk, „Amíg élek, remélek”.
Kép: youtube
Ha ezt megértjük, az lesz az igazi aranytartalékunk. Ugyanakkor az is igaz, ha csak beszélünk, abból semmi sem fog kijönni. Nem elég tehát érdekeket egyeztetni, az érdekeket érvényesíteni is kell. És itt megint csak a Századvég Gazdaságkutatóba „ütközünk”.
- Fedezd föl saját kultúrád – hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. A Századvég miként kíván bekapcsolódni e folyamatba, és együtt haladni ezzel a művelődési, művészeti sodrással a vendégjárás felpörgetése érdekében?
- Ki is volt Balassi Bálint? Cervantes és Shakespeare kortársa, a XVI. századi európai és magyar irodalom fontos alakja. Második nekifutásból viszont azt mondanám, hogy egy furmányos magyar ember, aki éppúgy fordított és ezáltal közvetített nyugat-európai értékeket, mint ahogy fordított az ellenségtől, az Oszmán birodalomtól is. Én is azt mondom, mindenkitől lehet tanulni. A Századvég Gazdaságkutató olyan, mint egy tranzit, olyan, mint egy fogadóállomás, vagyis fogad, közvetít és útjára indít fontos gondolatokat. Miközben tehát felismeréseket és impulzusunkat gyűjtünk, ezt arra fordítjuk, hogy elősegítsük a sajátosan magyar megoldások megszületését. Ezért is mondom azt: „velünk mindenki nyer”.
Versengő vendégvárás
A turizmus szabad fordításban azt jelenti, “gyere ide és érezd otthon magad!” Azért szerveztünk konferenciát a vendégjárásról, hogy megmutassuk Magyarország ebben a dimenzióban is aranytartalékokkal rendelkezik. – mondta Márton Péter, a Századvég Gazdaságkutató Zrt. vezérigazgatója egy budapesti rendezvényközpontban 2017. március 23-án. Márton Péternek tett föl kérdéseket a Présház hírportál.
- Vezérigazgató úr, míg Budapesten 2015-ben a külföldi országjárók 7,8 millió vendégéjszakát töltöttek el, addig ez a szám a hasonló méretekkel rendelkező Bécsben 11,6 millió, míg a kisebb Prágában 14,3 millió volt. Ötlet, szervezés vagy pénzbefektetés kell ahhoz, hogy Prágát megelőzzük, vagy valami negyedik, és az micsoda?
2017. március 31.
- Ami kell: elhiggyük, hogy lehetséges. Ha nem hiszünk benne, akkor hogyan is sikerülhetne? Fontos tehát a hit, ám ha egy csónakban ülünk, evezés nélkül nem fogjuk elérni a partot. Munka nélkül nem fog menni. Fejleszteni kell, fel kell mérnünk erősségeinket, meg kell teremteni egy hatékony támogatói környezetet, és fel kell szabadítani a rendelkezésre álló erőforrásokat. A konferencia előadói sokat beszéltek arról, hogy van még potenciál bőven. Az európai terrormerényletek zűrzavaros időszakában a turizmus szempontjából is felértékelődött a biztonság, felértékelődött Magyarország. Az, hogy Magyarország ma biztos pont egy bizonytalan világban, itt nincsenek merényletek, nyugodtan megihatsz egy pohár bort a Bazilika előtt, olyan versenyelőny, amellyel élnünk kell.
- A Századvég Gazdaságkutató a motorja akar lenni a magyar vendégjárás győztes pályára állításának. A támogató gazdasági környezet kifejlesztéséért, s azért, hogy az ágazat szereplői is megtalálják a saját maguk szerepét a vendégjárási vonzerők „kitalálásában", mit tehet egy kutatóintézet?
- A Századvég Gazdaságkutató abban segít, hogy összehozzuk az érdekelt feleket. Ez azt jelenti, hogy érdekeket egyeztetünk. Én azt gondolom ugyanis, hogy most nem egymást kell legyőzni, hanem közösen kell győzni.
Makovecz-pavilon 25
25 éve – 1992. áprilisában – nyílt meg a Sevilla Expo '92, benne a Makovecz Imre tervezte Magyar Pavilon is. A II. Világháború utáni időszak első olyan világrendezvénye amelyen – az 1990-ben történt rendszerváltást követően először - Magyarország, önállóan és független köztársaságként jelenhetett meg. Az EXPO ’92 Amerika felfedezésének 500 éves évfordulójának állított emléket. Ebből az alkalomból kint járt a helyszínen Gere József expószakértő. Neki tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.
2017. április 30.
- Mérnök úr, idehaza legendássá vált a Makovecz-pavilon, sokan még a 2000-es hannoveri világkiállításra készült, Vadász György által tervezett Millennium-hajót is Makovecz-pavilonnak látták. Hogyan emlékezik vissza: kint Andalúziában valóban nagy sikert aratott Makovecz Imre építménye?
- Az 1600 négyzetméter alapterületű, legmagasabb pontján 31,5 m magasságú, 14 harangot magában fogadó héttornyú magyar kiállításnak alapgondolata az volt, hogy amíg a világ egy része a felfedezés korát élte, és gazdagodott, addig mi magyarok: védtük Európát! Ez a közel 600 éves tevékenységünk sajnos ma is aktuális. E gondolat, és az azóta eltelt időszak magyar sorsfordulóit is megjelenítő mondanivaló mellett kiállításunk bemutatta az ország és a magyar nép kulturális életét is.
A Magyar Pavilon építészének, Makovecz Imrének, és a tartalmat részletesen megfogalmazó Nemeskürty István tanár úrnak köszönhetően a magyar kiállítás hatalmas sikert aratott. A pavilonnak kívülről keleti és nyugati homlokzata jelképezte a kelet-nyugat közötti védőbástya állapotot, a harangzúgás, és a gyökerét is megmutató életfa, valamint a többi szimbólum és audiovizuális elem a látogatóknak tovább mutatta sorsunkat és kultúránkat. A helyszínen járva előjött egy emlékem a pavilonban vetített, sokak által vitatott Dárday István Szkíta Aranyszarvas-díjas filremdező által rendezett filmmel kapcsolatban. Elvegyülve a látogatók között felfedeztem egy síró hölgyet. Megkérdeztem tőle, hogy miért sír. Azt felelte, hogy a férje Finnország nagykövete volt az 1950-es években Budapesten, így jól ismeri a magyar történelmet, és nagyon átélte a film és az épület drámaian megrendítő tartalmát és üzenetét. Sokaknak volt mélyen az érzelemre és az értelemre ható hasonló élménye. Nem véletlen hát, hogy a pavilon azon kevés kiállítási épület közé tartozik, amely ma is áll, és hirdeti a magyar múltat, és a magyar kultúrát.
- Vadász György Millennium-hajóját öt évvel a vásárbontás után egy arab város vette meg, s Hannoverből a Közel-Keletre szállították a szétszerelt elemeket. A Makovecz-pavilon azonban Andalúziában maradt. Milyen élményt jelentett Önnek a mostani szembesülés?
- A pavilon évekig a Sevillai Egyetem kezelésében háztartási energiát kutató és bemutató helyként működöt, de már évek óta üresen áll. Szomorú, és méltatlan, lepusztult állapotban, magányosan. A mellékelt képek erről többet mondanak, mint a szavak. El kellene gondolkodni azon, hogy méltóképpen gondozzuk e, a Magyarországot rerezentáló, méltán világhírű épületet, és annak alkotójának emlékét?
Köztudott, hogy tulajdonjogilag az épület nem a miénk már, de erkölcsi kötelességünk lenne annak sorsával törődni, tartalommal megtölteni, netán visszavenni és hazahozni. Méltó helye lehetne akár egy Budapesti helyszín, vagy például Ópusztaszer, vagy a Szentendrei skanzen. Ha egy arab országnak megérte csupán építészeti értékei miatt a hannoveri magyar pavilont megvenni, mennyivel inkább megérné nekünk, már csak tartalmi értékei miatt is, legalább a sevillait hazahozni?
Makovecz Imre és Vadász György építészetét a dráma, a filozófiai tartalom, és a líraian érzelmes formák jellemzik. Ez jelenik meg a világkiállítási épületeikben is, amelyek amellett, hogy épületek, mint egy díszlet, vagy szobor önállóan is képesek üzenetet közvetíteni, kifejezni. Ebben van a hasonlóságuk. Ez a tulajdonság egy világkiállításon nagyon fontos, mert nem mindenki térhet be a pavilonba, és láthatja az ott elhelyezett tartalmat, hanem jó, ha az épület előtt, vagy már távolról is üzeneteket kap és vihet magával, vagy éppen ennek hatására mégis csak belép a sorban állók közé. Ezek a tervezői tulajdonságok sajnos hiányoztak a Sanghaj 2010, de még inkább a Milánó 2015 világkiállítások magyar pavilonjaiból.
- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Hogyan lehet a mai fiatal magyar nemzedékekkel megismertetni expósikereinket: köztük a 2000-es hannoveri, és az 1992-es sevillai világkiállítás jó visszhangját?
- Évtizedek óta napirenden van az oktatás megreformálása. Végre a gyakorlatban is előre kellene lépni ezen a téren. Ide, az oktatásba kellene beépíteni,- pl.: a történelem oktatás, vagy a magyar műveltséget oktató tantárgyak közé, mintegy szemléltető eszközt az erre méló és alkalmas magyar pavilonokat,- építészetüket ugyan úgy, mint az azokban bemutatott, vizuálisan is megfogalmazott összefoglaló jellegű tartalmat. A leg vonzóbb és a leg maradandóbb pedig az lenne, ha az értékeket hordózó pavilonjaink itthon tudnának eredeti tartalmukkal együtt hasznosulni és mindenki – de különösen a fiatalok - számára látogathatók lenni, mert a tömörített tartalmak, magas színvonalú művészeti és kommunikációs eszközökkel, látványosan és közérthetően vannak azokban megjelenítve. Idegenforgalmi okokból is hasznos lenne, mert az idelátogatók tömören és látványban gazdag módon, és hitelesen kapnának tájékoztatást a Magyar múltról.
Német áramagresszió
Németországban a szélerőművi túltermelés miatt az erős széljárású és napsütéses időszakokban - minthogy a naperőművek összes teljesítőképessége is elérte a 41 000 megawattot - e hatalmas kapacitás a szükségszerűen üzemelő hagyományos erőművekkel együtt több energiát termel, mint amekkora az igény, és a felesleges energia a határkeresztező magasfeszültségű távvezetékeken a szomszédos országokba „menekül”. A következményekről Petz Ernő professzornak tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.
2017. május 24.
- Professzor úr, a villamos áramot nem lehet úgy befolyásolni, mint a vizet vagy gázt a vezetékekben a szelepek nyitása-zárása útján. A túltermelési területen megnő a hálózati frekvencia, s ennek következtében az energia automatikusan az alacsonyabb frekvenciájú területek felé – a lengyel és a cseh hálózatba – áramlik, ha kérik a szomszédok, ha nem. A hektikusan átzúduló villamos energia ezen országok rendszereit is destabilizálhatja. Ki és miért rendelte el Németországban ezt a kockázatos áramtermelést?
- A kialakult állapot kormányzati, ill. parlamenti döntés eredménye. A klímavédelem jegyében, a 2000-ben megszületett megújuló törvény (EEG) óriási támogatást biztosít a megújuló energiaforrások hasznosításának. A beruházások támogatásán kívül kötelező a szél- és naperőművekben termelt áram átvétele, és húsz évre garantált a magas átvételi ár. Ennek következtében indult meg Európában példátlanul a szél és naperőművek építése, összes kapacitásuk ma már eléri a 92 000 megawatt teljesítőképességet. A szél- és naperőművi termelés előre nem tervezhető, az időjárási viszonyoktól függően rapszodikusan változik. Két esetben is veszélyezteti az ellátásbiztonságot: ha nagyon fúj a szél, és ha egyáltalán nem fúj. Ezáltal elég gyakoriak a kérdésben említett kritikus időszakok.
- Zeke Turner szakértő szerint Lengyelország és Csehország úgy ítéli meg, hogy Németország agresszor módjára szabadul meg a felesleges energiától, miközben saját magát a zöldenergia pionírjának tekinti. Az Angela Merkel-féle Energiewende keretében 2022-ig az atomerőműveket is véglegesen leállítják, és azokat is szél- és naperőművekkel tervezik helyettesíteni. A szélsőséges politikai vezetőség számításba veszi-e, hogy a Nap nem az állami tervek szerint süt, a szél pedig nem a pártközpontban elrendelteknek megfelelően fúj, s ennélfogva az ipari nagyhatalomban kialudhat a villany?
- A szakértő véleménye megalapozott és komolyan veendő. De hát a német kormány nem kíván meghátrálni. Pedig mértékadó szakértői elemzések alapján, ha a szél és naperőművi termelés 35-40 százalék fölé növekszik, akkor már jelentősen megnő az egyre gyakoribbá váló áramszünetek és rendszerkiesések valószínűsége, akár egy úgynevezett rendszerösszeomlás (Black-Out) is bekövetkezhet.
Dél-Ausztráliában múlt év végére a megújuló energiatermelés részaránya elérte az 50 százalékot. Az említett okok miatt múlt év végén, illetve ez év januárjában több rendszerkiesés is bekövetkezett. Az egyik „karácsonyi ajándékként” éppen december 24-én! A károk súlyosak voltak, egyes kórházakban a sürgős műtéteket sem tudták elvégezni. Tehát a kapcsolatos kockázatokat nagyon komolyan kellene venni.
- Hazánkban egy szélsőséges párt népszavazást akar kezdeményezni a Paksi Atomerőmű bővítésével kapcsolatban. Blőd kérdésük szerint: „Egyetért-e Ön azzal, hogy az Országgyűlés alkosson törvényt, amely 2035. január 1-től előírja az atomerőművi áramtermelő kapacitások teljes egészének megújuló energiaforrásokkal történő kiváltását?” Fölidézi-e ez a Rákosi-rendszert, amelyben a pártközpont már-már az anyakocának is előírta: kilenc malacot kell ellenie, hogy teljesüljön az állami a terv. Esetünkben a szélsőségesen buta flaszterparaszt párt a Nap és a szél mozgását is állami törvényben akarja-e szabályozni?
- Maradnék a szakmai válasznál. A hagyományos (szén-, olaj-, és gáztüzelésű), valamint az atomerőműveknek az energiaszolgáltatásból való teljes kiszorítását (a dekarbonizációt) a német erőszakos energiapolitika nyomására – a Párizsi Egyezmény (ENSZ, 2015) szellemében - a G7-ek, a G20-ak, és az Európai Unió is célként megfogalmazta. Ezt a szóban forgó párt az úgynevezett klímahívőkhöz csatlakozva egyszerűen beépítette politikájába. A hagyományos erőműveknek a megújulókkal való kiváltása azonban csupán illúzió, sem gazdasági, sem műszaki-technológiai okokból nem megvalósítható. Ugyanígy teljesen irreális a Paksi Atomerőmű és bővítésének a választási kérdésben megfogalmazott kiváltási módja. Hacsak nem tudják elintézni, hogy 2035-től kezdve állandóan fújjon megfelelően a szél és süssön a nap. De hát erre azt fogják válaszolnni, hogy erre nincsen szükség, mert lehet az energiát megfelelően tárolni. No de hogyan, és ez mennyibe kerülne? És kiszámították-e már, hogy akkor az éves csúcsigény 15-20 szorosának megfelelő szél- és naperőművi kapacitást kellene létesíteni. Ki fizesse ezt, talán előlegben a fogyasztó?
EU: erkölcsi összeomlás
érzik, hogy az általuk uralt világ erkölcsi és jogi normarendszerének felbomlása, a világ egészének „rendezetlenné” válása kritikus ponthoz közeledik. És ennek nyomán attól tartanak, hogy az eluralkodó káosz nyomán az ő kezükből is kicsúszik ez a planetáris dimenziójú hatalom. Az elmúlt évek során egyre gyakoribbá váló kiszivárogtatások diszkrét „megtörténni engedése” tehát alapvetően az ő „projektjük” lehet, ezzel próbálják ugyanis a most már az ő hatalomgyakorlásukat is veszélyeztető egészen kirívó normaszegések napvilágra kerülését elősegíteni. Ha tehát Neelie Kroes most lebukott, akkor ezzel az őt eddig hordozó „szuperstruktúra” saját jól felfogott érdekében próbál példát statuálni. Ha amerikai elnököket is meg lehet gyilkolni, vagy az IMF vezérigazgatói ellen lehet súlyos büntetőeljárásokat folytatni – az előző és mostani ellen is –, akkor egy Neelie Kroes sem „érinthetetlen”. A „szuperstruktúra” legfelsőbb hierarchikus szintjei ilyenkor így mutatják meg önmaguk létezését.
- Néhány héttel ezelőtt José Manuel Barroso, az Európai Bizottság korábbi elnöke ellen indult etikai vizsgálat, aki nemrégiben munkába állt a globális pénzügyi válság kirobbanásában sokak által felelőssé tett Goldman Sachs amerikai befektetési banknál. Elképzelhető-e, hogy az a José Manuel Barroso, aki tíz éven át - miközben vagyonokat keresett - kisvárosnyi bürokráciát "dolgoztatott", és nem vette észre, hogy Európára a tömeges terrormigráció veszélye leselkedik, most Goldman Sachs-vezetőként elesik fényűző EU-nyugdíjától?
- Barroso esete azért is figyelemreméltó, mert iskolapéldája a globális cirkuláris elitek belső működési mechanizmusának. E mechanizmus lényege, hogy a globális pénzhatalmi rendszer „delegál” az uralmi szintekre megbízható munkatársakat. Papadémosz volt görög miniszterelnök, vagy Mario Monti volt olasz pénzügyminiszter, de maga Mario Draghi, az Európai Központi Bank elnöke, három volt amerikai pénzügyminiszter és egy FED-elnök is a Goldman Sachs-tól érkezett. De a cirkularitás működik fordítva is, tehát ha valaki a formális uralmi szinteken nagy szolgálatokat tesz a globális pénzhatalmi rendszer zászlóshajójának számító Goldman Sachs-nak, akkor mesés jövedelmekkel a „cég” magas beosztású munkatársává válhat. A szuperstruktúra ugyanis nemcsak büntet, mint most Neelie Kroes esetében, hanem jutalmaz is, mint Barroso esetében. Az etikai vizsgálat ugyan valóban elindult, de itt nagy valószínűséggel azt állapítja majd meg, hogy nem történt normaszegés, és legfeljebb egy szerény figyelmezetésben részesíti a volt Európai Bizottsági elnököt. Nem kell tehát féltenünk nyugdíjának az elvesztésétől, hisz a „szuperstruktúra” urai láthatólag elégedettek európai bizottsági ténykedésével. Ami pedig a migrációs veszély felismerését illeti, ez a kérdés a globális „szuperstruktúra” legfelsőbb elitjének kompetenciája. E migráció fedőnevű globális hatalmi játszmában a fő „célpont” a német és az orosz birodalom, illetve e két entitás hosszútávú, békés, kölcsönös előnyökön nyugvó együttműködése, mivel egy ilyen együttműködés globális „szuperstruktúra” alapvető stratégiai érdekeit veszélyeztetné, hisz alternatív globális hatalmi központot képezhetne. Oroszországot Ukrajnával, Németországot a „bevándoroltatással” igyekeznek szétzilálni. Barroso legfőbb munkaköri kötelessége éppen az volt, hogy ebből semmit ne észleljen, és pláne, hogy ne tegyen semmi olyat, ami ezzel szembemenne. És mivel e kötelességének a jelek szerint teljes mértékben eleget tett, így aztán aligha kell féltenünk attól, hogy megfosztják „járandóságaitól”.
Az Európai Bizottság etikai vizsgálatot indított Neelie Kroes egykori uniós biztos ügyében, aki kiszivárgott iratok szerint a hivatali ideje alatt is vezető tisztséget töltött be egy bahamai offshore cégben. Ismeretlenek iratokat szivárogtattak ki az adóparadicsomként elkönyvelt Bahamai Közösség cégnyilvántartásából, amelyekben Neelie Krooes volt holland uniós biztos neve is szerepel, aki 2000-től 2009-ig igazgató volt a Mint Holdings Ltd nevű cégnél, és ezt nem hozta nyilvánosságra, pedig az Európai Bizottság tagjaként valamennyi érdekeltségéről nyilatkoznia kellett volna. Bogár László közgazdász professzornak tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.
2016. október 8.
- Professzor úr, Neelie Kroes mint EU-biztos rögeszmés csökönyösséggel bírálta a magyar demokráciát, benne a sajtószabadságot. Idehaza rajongótábora volt, mint erkölcsi fároszra hivatkoztak rá politikai vitákban és sajtócikkekben. Neelie Kroes mostani lebukása, teljes erkölcsi megsemmisülése után magyar rajongói önkritikát gyakorolnak-e?
- Ez, mármint, hogy önkritikát gyakorolnának, már csak azért sem valószínű, mert egyáltalán nem is reagálnak erre. Ami ugyanis nem illeszkedik az ő világértelmezési logikájukba, az egész egyszerűen nincs. Joseph Klapper szelektív észlelés elmélete szerint a modern tömegtársadalmakban minden ember igyekszik „energiatakarékos” üzemmódra kapcsolni ebben az értelemben is. Ez azt jelenti, hogy csak olyan médiumokra figyel, ami világértelmezési logikájával teljesen megegyező tartalmakat közöl. Ha valami véletlen hiba folytán mégis észlel valami ellentétes tartalmat, akkor nem vesz róla tudomást. És végül, ha véletlenül tudomást is venne egy ilyen tartalomról, azt igyekszik gyorsan „törölni”, mert feszültséget okozna az egójában, márpedig ez nagy energia-veszteséggel járna, hisz vagy állandó frusztrációt okozna, vagy, és erre még gondolni is szörnyű, eddigi világértelmezési logikájának felülvizsgálatára késztetné. Ez az elmélet Leon Festinger híres „kognitív disszonancia redukció” elméletét fejleszti tovább, amely elmélet korunk egyik legsúlyosabb szellemi hanyatlási folyamatának lényegét írja le. Azt, hogy a világ megértése a legkülönlegesebb luxussá vált. Igen sok energiát igényel - tehát nagyon drága -, és megtérülése csak nagyon hosszútávon valósul meg, ha és amennyiben megtérül egyáltalán, hisz nagy a kockázata annak, hogy inkább megtorlás ér minket miatta - „negatív” megtérülés... Még sem mondhatunk más, mint azt, hogy a méltó emberi élet legfőbb feltétele a világ valóságos megértésének állandó erkölcsi, szellemi igénye. Világunk szellemi lepusztulása, vagy inkább lepusztítása ezt az igényt próbálja felszámolni minden erővel és eszközzel. Neelie Kroes, mint a globális hatalmi szuperstruktúra egyik igen fontos reprezentánsa nyilván soha egy pillanatig sem gondolta komolyan, hogy az általa hangoztatott és a magyar kormányon lépten-nyomon számon kért fennkölt elvek rá is vonatkoznának. A normák betartása a „lúzerek” dolga, hisz a jogi és erkölcsi szabályok csak az ő fegyelmezésüket szolgálják, a globális szuper-elit sztratokráciája felette áll mindenféle szabálynak.
- Neelie Kroes most lebukott, és szabályok értelmében az Európai Bizottság egykori tagjai elveszítik a tisztségük betöltése során megszerzett nyugdíjjogosultságaikat, ha nem tartják be az etikai kódex előírásait. Az Európai Unió testülete várhatólag a francia forradalomban kivívott törvény előtti egyenlőséget alkalmazza-e, vagy előveszi a kettős mércét?
- A kérdés megválaszolása előtt érdemes volna azon is eltöprengenünk, hogy minek is köszönhető mostanában ez a sok és egyre gyakoribb kiszivárogtatás, szóval hogy miként állt elő ez a gyanúsan sok „lék”? Persze a dolog természetéből adódóan legfeljebb sejtéseink lehetnek, de aligha feltételezhetjük, hogy „csak úgy” szabadon lehet járni-kelni a „cyber-térben” a világ-elit tagjait erkölcsileg és egyes esetekben akár büntetőjogilag is megsemmisíteni képes, a szó szoros értelmében „életfontosságú” adatokkal, ez a feltételezésünk nem lenne életszerű. Inkább arról lehet szó, hogy a globális „szuperstruktúra” legfelsőbb hierarchikus szintjei is
Széchényi Kálmán
a nagy előd példájáról
Gróf Széchenyi István születésének 225. évfordulója alkalmából megkoszorúzták a legnagyobb magyar bécsi szülőházát. Széchényi Kálmán a család nevében mondott köszöntőjében kiemelte:
Széchenyi István azt az időt tartotta a legnagyobb kincsnek, amelyet művelődésre, munkára, alkotásra használt, életének óráit nem vesztegette el, s kimondta: Magyarország nem volt, hanem lesz. Széchenyi Kálmánnak tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.
2016. szeptember 23.
- Széchényi úr, a legnagyobb magyar sok időt töltött azzal, hogy megpróbálja Magyarországot európai színvonalra fejleszteni, amelynek legfontosabb előfeltétele a művelődés. Ezt a lelkesedést mennyire örökölhette a családtól, elsősorban édesapjától, a könyvtáralapító Széchényi Ferenctől?
- Széchényi Ferenc és Júlia nagy gondot fordítottak gyermekeik nevelésére. Ennek szellemét fiának, Lajosnak emlékkönyvecskéjébe írta be Ferenc: „A keresztény magyar nemes Istenéhez, hazájához, királyához hív, hajló, buzgó, engedelmes, jámbor, bátor, igaz szív.“ Minden gyermekükből nagyműveltségű, értékeset alkotó ember lett. De kivételes zsenivé csak István fejlődött, jóllehet a testvérek növekedésének táptalaja ugyan az volt. István értékeit nem lehet örökölni.
- A bécsi Herrengasse 5. előtt sok magyar elgondolkodik: hogyan lehetett a magyar haza szerelmese az itt született gyermek. S ő felnőttként leírta: "utazzunk szerte a világban, megkedvelünk mindent amivel találkozunk, de végül mégis mind visszatérünk a régi hazába, a régi kedveshez". Ez bújhat-e meg az mögött, hogy mi, magyarok Széchenyi István emlékét nemcsak tiszteljük, hanem szeretjük is?
- Hazaszerető honfitársak számára ez valóban egy ok lehet arra, hogy szeressék őt. Úgy gondolom azonban, hogy a Széchenyi-tisztelők többségére Széchenyi Istvánt a mai napig is látható eredményes tevékenysége miatt kedvelik. Gondolatainak, szellemiségének megismerése komoly elmélyülést igényel. Könnyebb megnézni a tv-csatornákból szünet nélkül áramló krimit, erőszakot, gyilkosságot és focit, mint kézbe venni az újonnan kiadott Hitelt. De amíg olyan művészeink is vannak, mint Sudár Annamária, Rubold Ödön és Török Máté, akik az
„Üdv, Széchenyi“ című műsorukkal Széchenyit hatvan perc alatt a legmagasabb művészi fokon mindenkihez közel tudják hozni, és a legkeményebb szíveket is képesek megmozdítani, addig nem csak Széchenyinek, hanem Magyarországnak is van jövője.
De vigyázat: Széchenyi tisztelők-szeretők nagy száma azt a veszélyt rejti magában, hogy a Széchenyi név áruvédjeggyé degradálódhat, amire már sajnos több példát is találhatunk.
- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. A magyar fiataloknak miért érdemes fölfedezni Széchenyi Istvánnak az Akadémia alapításáról írt gondolatait, s azokat egybevetni a mai tapasztalatokkal?
- Az öt nyelven beszélő Széchenyi megállapítása, hogy „Nyelvében él a nemzet“, örökérvényű: Ha feladjuk nyelvünket, megszűnünk nemzet lenni. Ha sok magyar a jövőben örvendetes módon többnyelvű lesz, az nem jelenti a nemzet megszűnését mindaddig, amíg kulturális kincsünket, a magyar nyelvet ápoljuk, tisztán megőrizzük és továbbfejlesztjük. Ha Magyarországon tartózkodom, újságot olvasok vagy nyilatkozatokat hallgatok, sokszor az az érzésem, hogy ez már nem mindig az én anyanyelvem. Az Akadémiának itt hagyományos kötelességei vannak. A 60-70 évvel ezelőtt menekülni kényszerült többszázezer magyar unokái már nem beszélnek magyarul. Miért nem lehetne az a jóvátétel egy gesztusa, hogy ezeket a gyerekeket meghívnánk a vakációban Magyarországra magyarul tanulni? El tudjuk képzelni, hogy ennek termése 20-30 év után mit jelenthetne a nemzet számára?
Merkelről másképp
Mentális megbetegedést is sejtenek megfigyelők a migráció ügyében született politikusi döntések mögött. Az utóbbi két évben meghozott állami intézkedések ugyanis nyugat-európai országok, illetve a teljes Európai Unió tönkretételét siettették.
Héjj Andreasnak, a müncheni és a pécsi tudományegyetem pszichológus professzorának, az MTA köztestületi tagjának tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.
2016. szeptember 5.
- Professzor úr, a német kancellár a napokban úgy fogalmazott: "az nem fog menni, hogy egyes országok kijelentik, hogy egyáltalán nem akarunk muszlimokat az országunkban." Budapesten ezt politikai körök úgy értelmezik: Berlin megsérti az uniós tagállamok szuverenitását, elfogadhatatlan, hogy Berlinben döntsék el, hogy makói embereknek kikkel kell együtt élni. Közemberek hozzáteszik: ilyet még Moszkva sem csinált. A politikusi otrombaság mögött a kancellár mentális megbetegedése áll, vagy más okok bújnak meg?
- Ez ideig még nem kértek fel, hogy vizsgáljam meg a Merkel nevet használó hölgyet. Ez a névhasználat azért rendhagyó, mert Aniela a Kazmierczak
családba született, erről lásd a Norddeutscher Rundfunk hivatalos weblapját
http://www.n-tv.de/panorama/Merkels-Opa-kaempfte-gegen-Deutsche-Die-Wurzeln-der-Aniola-Kazmierczak-article10353776.html, amely dícsőiti Aniela Kazmierczak asszonyt, akit a lengyelek azért tartanak a sajátjuknak, mert apai nagyapja, Ludwik Kazmierczak a németek ellen harcolt. Férje neve pedig
Joachim Sauer. Pszichológusként óvakodni fogok általam nem dokumentálható diagnózisok felállításától. Társadalomtudósként nem az „Anyóka” (hiszen ezt jelenti a meddő „Mutti” beceneve) elmekórtani elváltozásairól spekulálnék, csupán a jézusi gyümölcséről ismerszik meg (Lukács, 6:44) alapján vizsgálom. Viselkedése érthetővé válik, ha megnézzük, kinek az érdekét képviseli, kinek a céljait segíti megvalósítani. Nos, ez nem a német nemzet, hanem a – polkorrekt zsargonnal kifejezve – nemzetközi nagytőke, vagyis az a csoport, amely őt jelenlegi pozíciójába hozta, s választóival még most is elhiteti, hogy idegen származása, NDK-s ifjúkommunista (FDJ) vezetői és a titkosszolgálati (Stasi) múltja ellenére ő nemzete érdekét szolgáló konzervatív, keresztény (CDU) politikus. Stasi-múltjáról sokat olvashat, aki III/III-as kódnevén rákeres: IM Erika (IM a nemhivatalos munkatárs rövidítése). Lásd még:
http://www.neopresse.com/politik/stasi-vergangenheit-merkel-alias-im-erika/. Ami a világuralmi elitnek Európa keresztény nemzetei ellen kirobbantott két világháború, és a Kaufman terv [„Németországnak pusztulnia kell!”, lásd:
https://en.wikipedia.org/wiki/Germany_Must_Perish! ] által nem sikerült, azt a „nemes célt” éri el Merkel asszony: Az egységes német nemzetet aligha megfordítható módon számolja fel, nem csupán kulturális, de biológiai szinten. Ha ehhez hozzávesszük, hogy az önvédelem ősi mechanizmusát mind büntetőjogi, mind társadalmi megítélésében drákói szigorral sújtja, akkor megértjük, mennyire kiszámított pontossággal teljesíti megbízói tervét, ami persze nem a keresztény Európa független nemzetállamainak védelme és felvirágoztatása.
- Számosan történelmi rejtélynek tartják, hogy a Németországot tönkretevő politikusi döntések ellen miért nem tiltakozik tömegtüntetésekkel naponta a német társadalom. Elképzelhető-e, hogy valamiféle társadalmi kór áll az apátia mögött?
- A Müncheni Egyetemen – néhány globalista
Kép: Magyar Tudományos Akadémia
professzor elkeseredett ágálása ellenére - 1993-ban megvédett habilitációs értekezésemben kimutattam, hogy az európai és Európán kívüli nagyszámú kísérleti személyem közül egyedül a németeknél, de ott meghatározó elterjedtséggel jelent meg az etnohosztilitás, vagyis a saját etnikumunkkal szembeni ellenséges beállítódás, hogy valaki eleve rosszabbnak tartja a saját fajtáját valamennyi más nemzet fiainál/leányainál. Ez a jellegzetesen német öngyűlölet és az ebből következő idegenimádat a nemzet túlélését aláaknázó reeducation, azaz az átnevelés következménye, amire a nyugati megszállók Németországot kárhoztatták. Immáron a harmadik nemzedék nő úgy föl Németországban, hogy belénevelték: nemzete bűnös, családja náci, keresztény vallása mit sem ér, hiszen nem akadályozta meg a népirtást. Akitől pedig az egészséges szellemi élet alappilléreit, oltalmazó és tápláló gyökereit elvették, családjába, nemzetébe és Istenébe vetett megrendíthetetlen hitét megmérgezték, azzal azt is el lehet hitetni, hogy a milliós beözönlő megszállóhad valójában saját bűnösnek hazudott németségétől menti meg. Így sikerült elhinteni a Willkommen-kultúrát, amire persze a központilag irányított sajtó folyamatosan rásegít. Annak a pár, az orwelli gondolkodás bűnét elkövető németnek, akinek mégis feltűnik, hogy korábban nem erőszakolták a német nők ezreit, nem lepték el a német városokat a céltalanul lődörgő alakok, nem kellett erődöt építeni az Oktoberfest köré, és a német vonatokon sem szoktak baltázni, vagy a bevásárlóközpontokban lövöldözni, nos aki ez ellen mégis tiltakozni szeretne, az az igazi veszély a merkeli hatalom sajtójában, az a terrorista, azzal kell leszámolni. Így válik érthetővé, hogy az emberek inkább hallgatnak a megszállókra fecsérelt milliárdokból következő áremelkedésekről, a nők igyekeznek bájaikat elrejteni, és főleg, mindenki nyilvánosan hangsúlyozza, mennyire elítéli azt a veszélyes és „szélsőséges” pártot, ami nevében is azt hirdeti, hogy Németország és a keresztény Európa önfelszámolása helyett létezik más út, alternatíva.
- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európaiBalassi-folyamat jelmondata. A magyar társadalom megvédését segítené-e, ha a fiatalok valamilyen jelképes vagy valós - szellemi - beavatáson esnének át, ahol a jelölt megtanulja, hol a helye Teremtőjéhez, nemzetéhez, társaihoz, családjához képest, s az örök ősök akaratának közvetítője lesz a jövő felé?
- Saját nemzetünk fennmaradása érdekében igen fontosnak tartom, hogy a magyar ifjúságot tiszta hagyományaink alapján örök értékekre neveljük, s ne a globális világuralom kritikátlan kiszolgálóivá, renyhe rabszolgáivá, vagy a mammon majmolóivá. Szent Koronánk szellemiségéért, a független magyar jövőért sokat tesz, aki legújabb kori történelmünk mind anyagilag, mind szellemileg kifosztott és megalázott túlélőit visszavezeti nemzetünk és kultúránk szakrális gyökereihez, aki hatékonyan indítja el őket saját magyar beavatási útjukon.
Délvidék - MTI Fotó
Thomas Bach a világhírű szobornál
Kép: NOB
Globális gond - ír építész
Az Atelier Kite magyar-ír szakmai műhely fejlesztésében három elismert brit építésziroda tervei mellett választotta a legjobbak közé az angol Királyi Művészeti Akadémia, amelynek épületében a győztes munkákból látható kiállítás Londonban. A két építész és két közgazdász alkotta négyfős csapat fejlesztése a nagyvárosok lakásproblémáira javasol megoldást. A pályamű egy volt ipari területre alkalmazva mutatja be a különféle lehetőségeket a lakásépítés, a városi élelmiszerellátás, a fenntartható fejlődés és a környezetvédelem aktuális problémáinak átfogó kezelésére. Az elképzelés Londonon kívül a világ számos más nagyvárosára is alkalmazható. A műhely ír tagjának, Seosamh O'Muircheartaigh építésznek tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.
2016. június 9.
- Mérnök úr, miért fontos, hogy globális gondok megoldásán magyar és ír műhely dolgozzon együtt?
- Az Atelier Kite csapata nem csak attól sokszínű, hogy különböző helyekről jövünk és hogy együtt vagy tíz országból hozzuk a szakmai tapasztalatainkat, hanem attól is, hogy egészen különböző szakmai háttérrel rendelkezünk. Azok a komplex kihívások pedig, amik minket érdekelnek, igen kevéssé köthetők egy-egy szakma szűk keretei közé.
- Az ön alkotó tevékenységét miben segítették a magyar kollégák?
- A legjobb, ha az előbbi gondolatot bemutatom a saját példámon keresztül: építészként én általában azzal foglalkozom, hogy egy épület önmagán belül jól működjön - persze egy csomó funkcionális és esztétikai szempontnak megfelelően. Ez önmagában azonban nem elég. Egy tér vagy épület ideális esetben az azt körülvevő várossal is szerves módon együttműködik. Ezt a stratégikus, urbanista gondolkodást hozza Kata a csapatba.
Ahhoz, azonban hogy egy újszerű gondolat megvalósulhasson, annak pénzügyi szempontból is nagyon stabil lábakon kell állnia. Ezt a gazdasági szemléletet pedig Rezső képviseli.
A csapat sohasem teljes, és Eszter éppen azon dolgozik, hogy meghatározza, kikkel működjünk együtt, kit vonjunk be a munkánkba és milyen módon kommunikáljunk nagyon komplex projekteket. Ez a csapat egyidejű közös munkája - több síkon és több léptékben.
- Magyarországon milyen gondokat oldhatna meg az Atelier Kite szellemi alkotása?
- Valódi megoldásokhoz komoly együttműködésre van szükség mindenütt - a mi műhelyünknél sokkal nagyobb léptékben. Ehhez elengedhetetlen, hogy legyenek közös pozitív elképzeléseink a jövőről, valami, ami felé érdemes erőfeszítést tenni.
Jelenleg általánosságban inkább félünk a jövőtől: klímaváltozás, túlzsúfolt városok, elnéptelenedő vidék, stb. - miközben nincsenek (pozitív) képeink arról, hogy valójában például milyen is lenne a 21. századi környezetbarát városi vagy vidéki élet.
A mi műhelyünk éppen ilyen új víziók alkotására koncentrál, alternatív forgatókönyvekre és azok prototípusainak a megvalósítására. Ehhez kapcsolódó témákkal természetesen nagyon szívesen foglalkoznánk Magyarországon is.
Jövőt rabol a Nyugat
Bocskai István-díjat kapott Bollobás Béla, a Cambridge Egyetem professzora. Az elismerést a közeli Nagykárolyban vehette át a matematikus. Neki tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.
2016. július 2.
- Professzor úr, bő négy évszázad eltelt a magyar fejedelem eltávozta óta, sok víz lefolyt mind a Dunán, mind a Cam folyón. Miért fölemelő mégis egy magyarnak Bocskai-díjat átvenni?
- Szüleim nagy hazaszeretet neveltek belém, úgyhogy én sosem hagytam volna el Magyarországot, ha félig olyan szabad lett volna, mint ma. Ez nem azt jelenti, hogy valaha is búslakodtam volna, hogy elhagytam a kommunista Magyarországot, hiszen az nekem, és az emberek többségének, egy nagy börtön volt. Mostanában mindenki úgy tudja, hogy a hatvanas évek végétől nagy szabadságban éltek az emberek: érdekes módon, engem háromévi magán zárkára ítéltek 1972- ben, mert az engedélyezett egy év után még egy évet akartam tölteni Cambridge-ben, a világ egyik legjobb egyetemén. (Es feleségemet, a nagyon-nagyon tehetséges és sikeres színésznőt két évre.) Hát ilyen liberális volt a kommunista rendszer az 1970-es években! Mindig is angolbarát voltam, és Cambridge különösen kedvesen fogadott feleségemmel: úgy vettek bennünket, mintha el se lehetne képzelni, hogy máshol legyünk. Később Amerika is azonnal szeretettel fogadott bennünket. Mindezt azért írom, hogy hangsúlyozzam, nem azért szeretem Magyarországot végtelenül, mert Angliában és Amerikában rossz dolgunk van. Ellenkezőleg, semmi jobbat nem kívánunk magunknak. Feleségemmel nagyon-nagyon drukkolunk Magyarországnak, s próbáljuk felvilágosítani barátainkat és ismerőseinket, hogy a Magyarországról hallott híreik nagy része rágalom. Sajnos, nem is annyira külföldiek, mint hazaáruló magyarok rágalmazzák az országot. Mi nagyon jól látjuk, milyen elképesztően nehéz dolguk van a magyaroknak Magyarországon és Erdélyben. Az, hogy ilyen nehéz helyzetben mégis gondolnak arra, hogy a szép Bocskai-díjjal mutassák ki elismerésüket a magyarok támogatásáról, igazán megható. Nagyon megtisztelő, hogy kapok egy Bocskai-díjat, amelyet olyan kiváló magyarok kaptak, mint Makovecz Imre, Nyakas Miklós, Jókai Anna és Papp Lajos.
- Miért lényeges, hogy a belső-magyarországi és a Lajtán túli, a tengeren túli magyarok szinergiát alkossanak, és együtt, közös akciókkal, együttes erőfeszítésekkel gazdagítsák a nemzetet?
- Én nemcsak a csonka Magyarország szeretetében nőttem fel, hanem az összes magyar vidék és ember szeretetében, főleg Erdély és az erdélyiek szeretetében. Fiatal korukban szüleim, mint sok-sok magyar, hittek Magyarország feltámadásában, de nekem (mint később nekik is) világossá vált, hogy erre semmi esély nincs. Rettentően sajnálom az erdélyieket, hogy ilyen nehéz helyzetben vannak, de nagy hiba lenne, ha hitegetnénk magunkat, hogy Erdély valaha újra Magyarország része lesz. Bár Izrael újraalapítása sokkal nagyobb csoda volt, mint Magyarország feltámadása lenne most, 2016-ban, vagy később, Palesztinát az őrült szörnyeteg, Hitler borzalmas népirtása után adta Nagy-Britannia és Amerika a zsidó népnek. A magyaroknak közel sincs akkora morális alapjuk régi országuk visszakapására. Ezen felül, sajnos, a magyarok gyakran megengedhetetlen módon bántak a kisebbségekkel. Ennek ellenére, Magyarország intő példa kell, hogy legyen Európának, melyet a muszlim bevándorlók milliói öntenek el néhány éven belül, ha nem változtatunk politikánkon.
Biztos vagyok abban, hogy csak közös erőfeszítéssel tudjuk elérni, hogy a magyarság ne vesszen el a történelem süllyesztőjében.
Úgy kellene összetartanunk, mint egy szerető család tagjainak. Mindannyiunknak kötelességünk, hogy ezért dolgozzunk: a Magyarországon élő magyaroknak, a határon túl élőknek, és azoknak, akik nyugaton élnek gondtalanul, mint én.
- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat
jelmondata. Miért lényeges, hogy fiataljaink fölfedezzék a magyar matematika jeleseit a Bolyaiaktól Fejér Lipóton át Lánczos Kornélig és tovább?
- Bár valószínűleg sosem történt meg, a Sir Winston Churchillnek tulajdonított mondás nagyon igaz. Amikor a II. Világháború alatt megkérdezték, érdemes-e a kultúráért meghalni, azt válaszolta: “Csakis a kultúráért érdemes meghalni.” Ez a magyarokra különösen igaz: ha nem ismerjük és szeretjük kultúránkat, zenészeinket, művészeinket, tudósainkat, nincs jövőnk. Büszkének kell lennünk a sok nagyszerű magyarra Magyarországon és külföldön, úgyhogy a hazaáruló magyarok vádja, hogy „a magyar egy genetikailag másodrangú nép” leperegjen rólunk. Sok mindenre és sok mindenkire lehetnek büszkék a magyarok: létkérdés, hogy ellenálljunk a nyugati országok kegyetlen támadásának. A gyarmatosító országok – Nagy Britannia, Franciaország, Belgium s a többi - óriási területeket foglaltak el, ahol a lakosságnak sok jót is tettek: utakat és vasutakat építettek, iskolákat és középületeket, néhol még egyetemet is, tanították a lakosságot írni-olvasni és tisztálkodni, és kegyetlenül elraboltak mindent, amit csak lehetett. Elrabolták a gyarmatok természeti kincseit, de a rablás ellenére a gyarmatoknak jobb lett a helyzetük, mint korábban volt. De ami most történik Lengyelországgal, Magyarországgal, Litvániával és a többi kulturált volt kommunista országgal, az égbe kiáltó. A gazdag országok könyörtelenül kihasználják, hogy polgáraik a magyar fizetések négy-ötszörösét keresik, s ezért elcsábíthatják az értékes, tanult, becsületes és szorgalmas embereket. Így a házunkban Cambridge-ben a takarítónőnk egy (nagyon kedves) diplomás lengyel, a postásunk egy diplomás román, a kollégiumomban a pincérek és portások diplomás lengyelek, magyarok és horvátok, és így tovább. Meggyőződésem, hogy ezzel a gazdag országok többet ártanak, mint a régi gyarmatosítók – a föld kincseinél is értékesebbet rabolnak: tehetséges és okos fiatal embereket, a volt kommunista európai országok jövőjét rabolják el. Es rablásukért semmit sem adnak cserébe. Furcsa módon még önmaguknak sem tesznek jót, mert az okos és szorgalmas bevándorlók miatt az ő szegényebb és kevésbé képzett polgárai még pincérek, postások és takarítók sem lehetnek. Magyarország története intő példa: ha hagyjuk, hogy illegális muszlim migránsok milliói árasszák el Nyugat Európát, száz-kétszáz év múlva idegenek leszünk Európában. A gazdag nyugati országok modern gyarmatosításának a magyar nép csak a nemzeti kultúrája ápolásával és a hazaszeretet növelésével állhat ellen. Természetesen az EU mindent megtesz, hogy a hazaszeretet piszkos szónak számítson, és magyar kultúránk helyett a „nemzetközi” kultúrát szeressük. Meggyőződésem, hogy mindent meg kell tennünk azért, hogy a hazaszeretet megint nemes érzelemnek számítson, és kultúránk tisztelete és ápolása újra divatos és fontos legyen minden magyarnak, legfőképpen a fiataloknak. Csodálatos, hogy a Bocskai Társaság olyan sokat tesz azért, hogy mi magyarok összetartsunk, és elérjük, hogy a magyar nép fennmaradjon még néhány száz évig.
Világosodó éghajlat
Nagy érdeklődéssel olvastam Dr. Miskolczi Ferenc magyar-amerikai professzor interjúját a klímahisztériáról a Présház Hírportálon. Nem vagyok klimatológus, hanem vegyészmérnök és radiokémikus. Munkám során energiaügyi problémákkal is foglalkoztam, többek között a radioaktív hulladékok likvidálásával, amelyek az energetikai nukleáris reaktorok működése folyamán keletkeznek. Ennek kapcsán a nukleáris reaktorok környezetkímélő hatásával, összevetve a fosszilis erőművekkel, beleértve az ún. üvegházhatású (melegházhatású) gázok kibocsájtását illetően is. Ezzel kapcsolatban szorgalmas résztvevője voltam éveken át a Magyar Tudományos Akadémia és az UNESCO által rendszeresen megtartott a Tudomány Világfóruma (angol rövidítése WSF) rendezvényeinek. A klímaváltozás a rendezvényeken központi teret foglalt el és élénk érdeklődést is váltott ki.
Megvallom őszintén, az évek és a felsorolt megfigyelési eredmények növekedéssel egyre nagyobb kétségeim támadtak magával a klímaváltozással, és főként az azt kiváltó okokkal. Néhányan kisebbségben voltunk, de mi is vitatni kezdtük az általánosan elfogadott nézetet, hogy a széndioxid-kibocsátás és a légkör felmelegedése között, ami klímaváltozást vonja maga után, egyenes arányú összefüggés létezne. Közben a volt munkahelyemen olyan kutatási programot vezettek be, amely nem kevés állami anyagi támogatással, a szén-dioxidnak a levegőből való kivonását és annak földüregekben való tárolását célozta meg. Hála az Istennek, ebben a tudománytalan tudományosdiban már koromra nézve se kellett részt vennem. De ez már nálam is kiverte a biztosítékot, és egyre jobban kezdtem a dolgokra odafigyelni. Pláne akkor, amikor nyilvánosságra került a csalással egyenlő mérési adatok manipulációja az üvegház (melegház)- hipotézis az alátámasztására.A globális hőmérséklet emelkedése, és időrendileg a széndioxid (CO2) koncentrációjának, mint ismert üvegházi gáznak a növekedése az ún. üvegház-hipotézis megalkotásához vezetett. A Föld történetből ismeretes, hogy a klimatikus változásokat dominánsan a természetes tényezők okozták. A jéghegyekben végzett mélyfúrásokból nyert legújabb ismeretek kimutatták a hőmérséklet és a CO2tartalmának összefüggését, azonban mindig a hőmérséklet volt az oka, nem pedig a következménye a széndioxid koncentrációjának a növekedésében. Az üvegházhatás helytelenül az üvegház-hipotézissel van azonosítva. Az Egyesült Nemzetek Éghajlat-változási Kormányközi Testületének (IPCC) állításait és javaslatait rendre cáfolják a tudományos argumentációk, amelyek
összhangban vannak a legújabb mérésekkel és ismeretekkel. A szénnel, jobban mondva a CO2-vel való harc akkor keletkezett, amikor a szén nagyméretű energetikai felhasználása robbanásszerűen megnövekedett a második világháború után. Ezt a növekedést hozták kapcsolatba az üvegházi gázok, főleg a széndioxiddal, amely a szén elégetéséből keletkezik.
Az Egyesült Nemzetek Szervezete (UNO) mellett létrehozták a rengeteg agentúrák között az ENSZ Környezetvédelmi Programját (UNEP), amelynek központi tematikája a globális felmelegedés is. A probléma megoldására a világ elitjei létrehozták a Római Klubbot, amelynek proklamált ideája kialakítani valamiféle Új Világrendet, amelynek a klimatikus felmelegedés az egyik alkotórésze. Ebben az értelemben kell értékelnünk az IPCC tevékenységét is, amely szüntelenül hangoztatja az antropogén eredetű, azaz emberi tevékenységből származó klímaváltozás veszélyét. Ez a veszély, más fenyegető problémával együtt (környezetszennyezés, vízhiány, éhínség, stb.) képezi annak a közös politikának az alapját, amely körül az illető Klub szándékozik az Új Világrend keretén belül a nemzeteket összefogni és befolyás alá hajtani. Ezért fogadták el, és széleskörűen hirdetik, hogy a felmelegedés domináns tényezője az ember.
Mintegy az IPCC ellensúlyozására, amelynek az ENSZ tagállamainak kormányai a tagjai, non-profit szervezetek támogatásával megalakult az Éghajlat-változási Nem Kormányközi Testület (NIPCC). Ez a testület 2014-ben kiadta Climate Change Reconsidered II – Biological Impacts (A klímaváltozás felülvizsgálata II – Biológiai hatás) c. riportot, amelyben megállapítja, hogy az emberi széndioxid a klímát jelentősen nem befolyásolja, és a CO2 nem szennyező anyag, hanem életet adó gáz. A szárazföldi és vízi vegetáció számára a széndioxid nélkülözhetetlen, nélküle nem jönne létre a fotoszintézis. A CO2 koncentrációjának növekedése maga után vonja a zöld növényzet minőségi és mennyiségi növekedését. A széndioxid elleni küzdelem irracionális és kontra produktív; a fejlődő országokban éhínséghez vezethet. A hosszú lejáratú fejlődés meggyőzően mutatja, hogy a széndioxid koncentrációja az utóbbi 500 millió évben állandóan csökken, jelenleg kb. 0,04%. Egyes tudósok kiszámították, hogy a kritikus koncentráció 0,015%, ami az élet fenntartásához szükséges 100 millió év elteltével következik be. A legújabb megfigyelések azt mutatják, hogy a légköri széndioxid tartalmának növekedését mindig a hőmérséklet növekedése vonta maga után. A globális felmelegedés elsősorban a természeti, ember által nem befolyásolt tényezők eredménye: a Nap és a Föld kölcsönös helyzete (ún. Milanković féle ciklusok, a napaktivitás oszcillációja, a Föld mágneses terének változása, lemez tektonika, a tengeri áramlatok cirkulációja, vulkanikus tevékenység, a becsapódások az űrből, stb. Az antropogén tényezők közé lehet sorolni az aeroszolokat, albedót (sugárvisszaverő képesség), és a szó szoros értemében az életet adó üvegházhatású gázokat, amik nélkül a Föld mindenűt be lenne fagyva. Az üvegházhatású gázok között magasan vezet a vízpára követve a széndioxiddal. Ezért is az a hatalmas ráfordítás az antropogén széndioxid eliminációjára tudományosan bizonyítottan hibás megoldás, mert nem ez az oka a globális felmelegedésnek, avagy a klímaváltozásnak. A többi a politikai és gazdasági spekulációk összessége.
Nagyon örülök, hogy valaki Magyarországon is ki merte mondani az igazat.