Állnak végváraink
Magyarország mindig keserves árát adta annak, ha elalélt a figyelme. A határon túli magyar sajtónak éppen ebben van óriási felelőssége: erősíteni az összetartozás-tudatot. Látjuk, milyen nemtelen támadásokat intéznek a határon túli liberális szócsövek akár Kolozsvárról, akár Pozsonyból a magyar kormány ellen.
Ebben az évben a felvidéki Kövesdi Károly, a Magyar7 közéleti hetilap vezető szerkesztője kapta a magyar alapítású nemzetközi újságíródíjat, az Európa-érmet. Őt kérdezte a Gondola.
- Szerkesztő úr, miért fontos, hogy a száz éve szétszakított nemzettestek újságírói a Lajtától a Berecki-havasokig, a Dunajectől a Tengermellékig figyeljenek oda egymás munkájára, számon tartsák egymást?
- Amikor a Magyar Királyságot száz éve a gyalázatos trianoni döntéssel feldarabolták, egy fondorlatos, rég előkészített forgatókönyv érvényesült. A terület- és népességvesztésnél talán még nagyobb – máig ható – ziláltságot okozott a magyar nemzet számára az oszd meg és uralkodj gyakorlata. Ez folytatódik kisebb megszakításokkal napjainkig, s ez a szétfejlődés azért is tragikus, mert bár volt rá példa a történelem során korábban is, a huszadik századi maradék-Magyarországot a belső ellenség is folyamatosan támadja és gyengíti. Az anyaország részéről ezért is fontos, hogy odafigyeljen arra, ami a határai mentén történik, és viszont, nekünk, határon túlra szakad nemzetrészeknek is árgus szemmel kell figyelnünk, mi történik „odahaza”. Számunkra létfontosságú az anyaország ereje és gondoskodó figyelme, de Magyarország sem mondhat (s szerencsére nem is akar) le rólunk, mert mi vagyunk az alma héja. Rövidre fogva: egymást kell erősítenünk. Ez érvényes a nemzetrészek egymáshoz való viszonyára is, s természetesen a sajtó munkásaira is. Életbevágóan fontos tudni egymásról, hogy ne játszhassanak ki minket egymás ellen. Meg kell mondjam, a nemzeti vonalnak van mit erősödnie ezen a téren, mert a liberális, posztmarxista erők jól szervezettek, hálózataik a nyugati pénzemberek és intézmények támogatását élvezik. Úgy is mondhatnám: erős a nyomás rajtunk, hogy hozzájuk hasonlóan mi is az önfeladás szakadéka felé haladjunk. De legyen ez az ő gondjuk. Nekünk ez ellen össze kell fognunk, és ezért is kell tudni egymásról, hogy egymást erősíthessük.
- Miért kell elkerülni, hogy az íróasztalnál létrehozott államok manipulációval szellemileg is leválasszák a kisebbségbe szorult magyarokat a nemzeti közösségről?
- Erre a kérdésre végtelenül egyszerű a válasz: hogy a magyarság fennmaradjon – s lehetőség szerint virágozzék, gyarapodjék – a Kárpát-medencében. A hogyan kérdés volna talán aktuálisabb. Nekünk, magyaroknak történelmi küldetésünk van, máskülönben rég beolvadtunk volna a környező szláv és német tengerbe. Felelősen gondolkodó őseink folyton figyelmeztettek rá, ebben nem szabad lazulni napjainkban sem. Sőt. Most igazán veszélyes a helyzet, amikor az ötödik trianoni nemzeték tudatáért folyik a harc. A nyugati szubkultúrák (nevezhetjük szellemi mocsoknak) „érzékenyítő”, agymosó és butító, romboló hatása megteszi a magáét, és ezért nem mindegy, hogy ki és mire neveli a mai ifjúságot. Mert nem elég a tudás, ha nem párosul hazafisággal, akár kontraproduktív is lehet. Ennek látjuk a példáit (színészlázadás, posztkommunista professzorok által nevelt tüntető egyetemisták). A határon túli sajtó hírt kell adjon mindenről, ami az anyaországban történik, de nem csak a hírek szintjén. S ha ez működik, a nemzettestről fizikailag leválasztott magyarságot nehezebben tudják manipulálni. Ne feledjük, az asszimiláció azért is fájdalmas, mert – hangozzék bármily csúnyán – alacsonyabb fokú kultúrába olvad bele, aki feladja a magyarságát. A Balassi Kard Művészeti Alapítvány ezen a téren pótolhatatlan és dicséretes küldetést végez, hiszen azon túl, hogy erősíti a nemzettudatot, nagy költő elődünk bátorságából és üzenetéből erőt merítve figyelmez a magyar kultúra szerte a világba történő kisugárzására, ami végső soron a sokat emlegetett elszigeteltségünket oldja. Nem mindegy, hogy milyen képet alkotnak rólunk abban a világban, amelyben a 80-90 százalékban liberális uszítást kellene ellensúlyozni.
- Az államhatáron túli - de a nemzethatáron belüli - magyar sajtó hogyan erősítheti Magyarországot a Nyugat-Európából rázúduló hungarofób indulatok ellen?
- Magyarország, tágabb értelemben a Kárpát-medencei magyarság útjában van a globális, „nyitott társadalmat” erőltető törekvéseknek. Nézetem szerint a nyitott társadalom terve egy orbitális hazugság, hiszen a nyitott társadalom arra szolgál, hogy előbb szétzilálják a térséget (Európát), majd a sok nyitott és elbutult, félrevezetett kis nemzetet egy akolba tereljék, s onnantól zárvány lesz belőle. A világbirodalomról álmodó, megszállott háttérhatalom most már nem tud forradalmakkal operálni, ezért találta ki a nyitott, az individualista egyedekké züllesztendő tervet. Ennek mestertervnek az útjában áll Magyarország, különösen azóta, hogy nemzeti kormánya van. Az indulatok tulajdonképpen nem is a magyarság, mint nemzet ellen működnek (bár a pozsonyi csata óta útban vagyunk, s ezt azóta sem győzik megbosszulni), hanem a háttérhatalom türelmetlen toporzékolásáról árulkodnak, hogy nem mennek olyan simán a dolgok, ahogyan azt szeretnék. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy csak velünk van bajuk, pedig ugyanígy „lengyelofóbok” is ezek a páholyok. Mindenkit gyűlölnek, aki az útjukban áll.
Mi, határon kívül rekedt magyarok – a sajtónkkal is – éppen a magyarság gerincét tudjuk erősíteni, mert az anyaországi magyarok hajlamosak elfelejteni, hogy a magyarságért meg kell küzdeni. Nekünk ebben keservesen szerzett tapasztalataink vannak. Egy hasonlat jut eszembe Pilinszky Jánostól: „Elalélok, és a szálkák felriasztanak. / Ilyenkor metsző élességgel látom a világot.” Hangozzék bármily profánul, mi vagyunk a szálkák az anyaországi magyarság számára. A határon túli nemzeti érzelmű és értékrendű magyarság, már amennyi megmaradt belőle. Magyarország mindig keserves árát adta annak, ha elalélt a figyelme.
A határon túli magyar sajtónak éppen ebben van óriási felelőssége: erősíteni az összetartozás-tudatot. Látjuk, milyen nemtelen támadásokat intéznek a határon túli liberális szócsövek akár Kolozsvárról, akár Pozsonyból a magyar kormány ellen, mintha egy idegen testről szólnának. Ezek a magyar nyelven író, beszélő emberek idegen érdekeket szolgálnak – magyarul. Helyettük is szégyelli magát az ember. Nekünk, nemzeti, konzervatív értékrendű újságíróknak, szerkesztőknek, tanároknak, értelmiségieknek történelmi feladatunk ez ellen küzdeni. Erőt mi úgy tudunk adni, ha állandóan felmutatjuk: állnak a végvárak, s ez erősíti az egész nemzetet.
Molnár Pál
Ott, ahol az ősi vár fokán...
Bedő Zoltán sepsiszentgyörgyi újságírónak, közírónak, a Székelyföldi Magyar Újságírók Egyesülete elnökének ítélte oda a Balassi Kard Művészeti Alapítvány idén Budapesten a legrangosabb magyar újságíródíjat, az Európa-érmet. A magyarság ügyével és sorskérdéseivel foglalkozó, európai szellemiségben alkotó újságírókat elismerő kitüntetést a Magyarok jogvédelme a Kárpát-medencében című háromnapos budapesti konferencia megnyitóján nyújtották át a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. Az Európa-érem átadásának ceremóniájára a 21. alkalommal került sor. Bedő Zoltánnak tett föl kérdéseket a Présház
2019. december 16.
- Szerkesztő úr, mennyire fontos az, hogy az államhatárral elválasztott nemzetrészek sajtója odafigyeljen egymásra, és belső-magyarországi civil szervezet – a Balassi Kard Művészeti Alapítvány – a nagy múltú nemzetközi újságíródíjjal ismerje el a Székelyföldön küzdő kollégát?
- Az egymásra való odafigyelésnek hatalmas felhajtóereje van, hiszen az összetartozásunkat bizonyítja és érzékelteti. Ugyanakkor a hangunk is messzebbre cseng, ha rá az anyaország újságíró társadalma is rezdül, de örülni is jobb együtt, mint magányosan. Ez a díj visszajelzés, hogy jó úton járunk, és véreink értékelik mindazt, amit cselekedtünk és még cselekedni fogunk a magyarság megmaradása és gyarapodása érdekében. Erre pedig nagy szükség van a Kárpát-haza eme gyönyörű, azonban huzatos szegletében, ami Székelyföldként él a köztudatban. Mi ugyanis naponta meg kell küzdjünk az önazonosságunkért és a szülőföldünkért. És ezt a mai kor végvári vitézeiként nem csak önmagunkért, hanem a nemzet egészéért tesszük. Éppen ezért boldoggá tett az Európa-érem nekem való odaítélésének a híre, és a döntést székely népem helytállásának az elismeréseként értékelem.
- Belső-Magyarországon sem új, de az utóbbi években fölerősödő kihívás, hogy külföldről megfizetett ügynökök írnak jól megfogalmazott cikkeket, készítenek mesteri videókat, amelyekkel a magyar társadalom tagjait próbálják saját érdekeik ellen fordítani. Erdélyben ez a fajta szellemi környezet egy évszázada adott. Így nézve az erdélyi magyar újságírók a Királyhágón túl, a Berecki-havasokon innen mit javasolhatnak a Battonyától Nemesmedvesig, Esztergomtól Barcsig elterülő térségben dolgozó, anyanyelvben és lélekben is magyar újságíróknak?
- Az igazság elkendőzésének, félrevezetésnek, valamint valótlanságok terjesztésének Romániában valóban mélyen gyökerező hagyományai vannak. Bizánci örökség, ami Erdély megkaparintása után a mi tudatunkat is mérgezi, és sajnos akadnak közöttünk olyanok, akik anyagi vagy érvényesülési meggondolásból tollukat a hazugság tintájába mártják. Hiszen ma már nem csak az erdélyi magyar lét megszűntetésére törekvő bukaresti hatalom, hanem a fogyasztói társadalom létrehozásán munkálkodó globalista erők is búsáson megfizetik a szolgálataikat.
Nekünk, nemzeti érzelmű erdélyi magyar újságíróknak tehát a nyugatról és Bukarestből jövő, csábítással, nyomással, valamint a saját árulóinkkal egyaránt meg kell küzdenünk. Ez viszont eredményesen csak a nemzeti múltunk ismeretében és Istenbe vetett hittel tehetjük. E két feltétel közül ugyanis, ha bármelyik nem teljesül, már gyengébbé és sebezhetőbbé válunk, mert csak elődeink példájából és keresztény értékrendünkből meríthetjük a vártán való helytálláshoz szükséges erőt. És ez a sokrétű tapasztalatokból fakadó megállapítás a csonka hon velünk azonos módon érző és gondolkodó újságíróira is érvényes. Ugyanakkor a gúnyhatárokon innen és túl, egyaránt tanulhatunk az idegen ajkú kollégáktól, hiszen a román nyelvű média például mindig a nemzettudat megerősítésén munkálkodott és munkálkodik jelenleg is. Az már egy másik kérdés, hogy ezt nemtelen eszközökkel és a mi rovásunkra teszi.
- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. A magyar kultúra kincsesbányája hogyan segítheti a magyar fiatalokat – a Lajtától az Ojtozi-szorosig, a Dunajectől a Tengermellékig – abban, hogy sajátjuknak érezzék a Kárpát-medencét?
- A tudatos és egyre nagyobb méreteket öltő népbutítás, beolvasztási szándék, valamint erőszakos nacionalizmus hullámverésében a gazdag és többrétű magyar kultúra számunkra biztos kapaszkodót jelent. És kiapadhatatlan energiaforrást, amennyiben élünk a belőle való folyamatos kortyolás lehetőségével. Népi, képző és zeneművészetünk, szépirodalmunk, tudományos eredményeink, valamint a sportban nyújtott teljesítményünk ugyanis nem csak a saját, hanem az emberiség szellemi kincsestárát is nagymértékben gazdagítja. Olyan egyedi értékek örökösei vagyunk, amelyek tartást adnak, irányt szabnak és erőssé tesznek. Felvérteznek önbizalommal és újabb csúcsok meghódítására ösztönöznek. Feltéve, ha tudunk a hagyatékról, megismerjük, magunkévá tesszük és hasznosítjuk megmaradásunk, valamint jövőnk megalapozása érdekében. Éppen ezért rá kell döbbenteni tévelygő honfitársainkat ennek lehetőségére.
Kép: Elekes Andor felvétele
Európa-érem 2019
A Magyarok jogvédelme a Kárpát-medencében című háromnapos budapesti konferencia megnyitóján a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen átadták a magyarság ügyével és sorskérdéseivel foglalkozó, európai szellemiségben alkotó újságírókat elismerő Európa-érmet, amelyet az idén Bedő Zoltán erdélyi újságíró, közíró, a Székelyföldi Magyar Újságírók Egyesületének elnöke kapott meg.
Az Európa-érem ceremóniájára a XXI. alkalommal került sor, ezúttal Csóti György, a konferenciát szervező Kisebbségi Jogvédő Intézet (KJI) igazgatója adta át a Ligeti Erika szobrászművész által két évtizeddel ezelőtt alkotott érmet. Az oklevelet a laudációt mondó Molnár Pál, a Balassi Kard Művészeti Alapítvány elnöke nyújtotta át a székely újságírónak az egyetem dísztermében, sajtófotósok gyűrűjében.
Képünkön: Csóti György, a Kisebbségi Jogvédő Intézet (KJI) igazgatója átnyújtja az Európa-érmet Bedő Zoltánnak.
Képünkön Bedő Zoltán Európa-érmes székely újságíró és Molnár Pál, a Balassi Kard Művészeti Alapítvány elnöke.
Elekes Andor felvétele
Alsó képünkön: a díjátadási ceremónia helyszíne, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem díszerme.
Elekes Andor felvétele
Bedő Zoltán laudációja
„Nőjünk fel végre őseinkhez, kik fáradságot és félelmet nem ismerve, magukat nem kímélve küzdöttek a honért. Hol az eke szarvát, hol a kardot szorongatva” – írta Bedő Zoltán 11 évvel ezelőtt a Háromszék című sepsiszentgyörgyi napilapban.
Államtitkár úr, elnök urak, kedves hölgyeim és uraim.
A Kárpátok keleti részén, Erdély és Moldva határvidékén, az Ojtozi szorosnál áll az a falu, Bereck, ahol a ma már kiváló székely újságíró megszületett.
„A leírt szó zamatát igaz, hogy csak hallás után, de már életem hajnalán ízlelgettem, hiszen pedagógus szüleim népem és Benedek Elek meséin kívül, a János Vitézt és Toldit is többször felolvasták nekem” – emlékezik vissza gyerekkorára a székely értelmiségi, felidézve, hogy 12 éves korában cikke jelent meg az iskola faliújságában. A gimnázium II. évében pedig az Ifjúmunkás című, bukaresti országos hetilap is közölt tőle egy rövid írást. Kezdeti sikereinek a hírhedt román securitate durva beavatkozása vetett véget. E politikai titkosrendőrségnek szemet szúrt a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium irodalmi és önképzőkörében kifejtett tevékenysége. Még csak 1976-ot írtak, de a nyilvánosság embere ekkortól hallgatásra, elhallgatásra, valószínűleg lehallgatásra is volt ítélve.
A szellemi terror elől volt hová ideiglenesen visszahúzódnia: 4 esztendőn át Kaposváron élt és dolgozott, itt nagy visszhangot keltett a Székely szemmel Magyarországon, valamint Így harcoltunk Romániában címmel a Somogyország hetilapban megjelent cikke, illetve cikksorozata, ekkor már az 1990-es esztendő köszöntött Közép-Európára és Kelet-Európára. Rendszeresen azonban svédországi tartózkodásának évei alatt kezdett publikálni, 2005-től, az ottani Új Kéve folyóiratban, és a szülőföldjén kiadott Háromszék napilapban. Magyar és román körökben egyaránt nagy port kevert a Sepsiszentgyörgyön megjelent Felemelt fejjel és egyenes derékkal címmel közölt írása, 2008-ban, ebből a cikkből idéztem e laudáció két bevezető mondatát. Ebben az írásban már akkor nagy szakértelemmel a székely autonómia szükséges volta mellett érvelt.
Az Európai Idő Nemzeti Hírmagazin és az Erdélyi Napló is folyamatosan közölte a cikkeit. Írásnak és írásból élő újságíróvá azonban csak 2010 áprilisától vált, amikor elfogadván a Háromszéken megjelenő Székely Hírmondó napilap főszerkesztőjének ajánlatát, e fontos médium munkatársa lett.
Közíróként az igazság kimondásán kívül a székelység megmaradásához elengedhetetlen magyar nemzettudat, a hit és keresztény értékrend erősítését tartja a legfontosabb feladatának.
Mindezt a valós történelmünk megismertetésén, a művelődési, a közéleti és az egyházi eseményekről szóló beszámolók szerzőjeként gyakorolja, emellett jegyzetként közölt állásfoglalásokkal ébreszt gondolatokat nemzettársaiban.
A kiváló újságíró hivatása elengedhetetlen részének tartja a konfliktusvállalást. Még 2012-ben írta a következőket: „Aljas támadás érte nemzeti közösségünket, mi pedig vértelen harcot folytatunk szellemi kincseink, otthonunk, szülőföldünk megőrzése érdekében. A sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium épületének visszaállamosítására tett kísérlet, csak egyik, de nagyon fontos mozzanata, az ellenünk folytatott hadjáratnak, és ha nem tanúsítunk kellő elszántságot a védelmében, a hatalom újabb lépéseket fog tenni ellenünk. Vannak olyan történelmi helyzetek, mikor kiállás helyett lapulni, és a szó kimondása helyett hallgatni bűn, mert ezzel gyávaságból, nemtörődömségből, vagy kényelemből, bizonytalanná tesszük az erdélyi magyar jövőt” – írta egy nyílt levelében.
Wass Albertről, a két legrangosabb magyar irodalmi elismeréssel, a Baumgarten-díjjal és Balassi Bálint-emlékkarddal egyaránt kitüntetett kiváló íróról, költőről a következőképp fogalmaz Bedő Zoltán: „Miután nagyapja meghalt, átvette egyházi tisztségét, az erdélyi református egyház püspökségének főgondnoka lett. Abban az időben, amikor az országszerte elharapózott román nacionalizmus nyomására kiadták a jelszót, hogy Románia a románoké, életveszélyes volt az erdélyi magyar nemzetrész jogait védeni. Ő mégis ezt tette. Földbirtokosként, íróként és közéleti személyiségként egyaránt” – olvasható a 2010-ben írt cikk a Háromszék napilapban.
A területeinket elorozzák, sírjainkat meggyalázzák, a jussunk, halottaink és méltóságunk védelmében kiálló nemzettársainkat meghurcolják, bántalmazzák és megbírságolják. Ősi földünkön jövevényeknek, betolakodóknak, hazátlanoknak neveznek, illetve tekintenek, és ekképp is kezelnek minket. Nem tűrhetjük, hogy ez tovább folytatódjon! Véget kell vetni a hatalmi önkényeskedésnek! Erre együtt képesek vagyunk, de csak együtt vagyunk képesek erre! – az úzvölgyi román atrocitás ügyében a Magyar Megmaradásért Mozgalom vezetőjeként fogalmazott így Bedő Zoltán az idén júliusban.
A székelység megvédése, bátorítása, sokasítása végett alapították meg 2018 februárjában a Székelyföldi Magyar Újságírók Egyesületét is, ennek megválasztott elnöke Bedő Zoltán. A szervezet hitvallása szerint: „a sajtónak, meghatározó társadalmi szerepe van, erős eszköze a közvélemény alakításának. Ezért napjaink megbolydult, értékromboló világában nem mindegy, hogy az írott és elektronikus sajtó milyen szellemi és erkölcsi üzenetet képvisel, illetve közvetít. Szétszaggatottságunk miatt a magyar nyelvterületen ez hatványozottan igaz, különösen a számbeli kisebbségbe szorított nemzetrészek esetében. És földrajzi elhelyezkedése, környezete, múltja, gondolkodásmódja, életvitele, hagyományai, szokásai, valamint gondjai következtében a székely-magyarság ezen belül is sajátos közösséget alkot.”
A kiváló székely sajtóember magas színvonalú, bátor és energiával teli újságírói tevékenységével kiérdemelte, hogy 2019-ben a korábban az angol Johnathan Sunley, a lengyel Grzegorz Górny és Konrad Sutarski, a német Reinhard Olt, a horváth Ivan Kujundzic, a zürichi magyar Oplatka András, a bécsi magyar Deák Ernő, és legutóbb a horgosi magyar Bata János, valamint más kiváló újságírók után ő, Bedő Zoltán is huszonegyedik kitüntetettként megkapja az Európa-érmet.
Budapest, 2019 november 28.
Molnár Pál
elnök
Balassi Kard Művészeti Alapítvány
Európa-érem 2018
Konrad Sutarski Európa-érmes lengyel publicista és Bata János, a díjat most átvevő magyar újságíró a Pázmány Péter Katolikus Egyetem dísztermében 2018. november 22-én.
Dormán László felvétele
Konrad Sutarski, Európa-érmes lengyel publicista, Molnár Pál, a Balassi Kard Művészeti Alapítvány elnöke, és Bata János, az idei Európa-érmes újságíró a Pázmány Egyetem dísztermében.
Dormán László felvétele
Bata János, a kisebségvédő
„A kétkedés, a cinizmus és a rosszakarat az Aracs megjelenésétől kezdve jelen van a délvidéki, mára liberális eszméket valló, de lelkükben jugoszláv kommunistáknak megmaradt, magukat és egymást csúcsértelmiséginek beállító, közízlést, közgondolkodást és politikát formáló vezetőrétegben, amely néha arcát adva, néha a titokzatos ismeretlenség homályából parancsokat osztogatva próbálja meg el- és megfojtani a Délvidék szabad szellemi műhelyének hangját” – írta öt évvel ezelőtt az Aracs ötvenedik számának vezércikkében a főszerkesztő: Bata János író, költő, műfordító, közpróza-író, a délvidéki magyarság közéleti folyóiratának vezetője.
Bata János egész tevékenysége, de talán nem túlzás, ha azt mondom: az egész élete: kisebbségvédelem. És az lesz a jövőben is, hiszen jó korban lévő, 55 éves újságíróról szól a laudáció. Szülőföldjét soha nem hagyta el, erejéhez, tudásához és jó humorához híven igyekezett mindig a közösségét szolgálni, a közösségnek valamit visszaadni abból, amit tőle, tőlük kapott: a tudás mellet életkedvet és derűt is.
33 éve, szülőfalujában, Horgoson oktatja a helyi kisdiákokat, és az átadott tananyag mellett nevelni is nevelte őket – manapság egykori tanítványai a jelenlegi diákjainak szülei, neki pedig munkatársai az iskolában.
A nyolcvanas évek első felétől, amióta közéleti szereplést vállal, mindig a délvidéki magyarság, tehát jelen helyzetben a kisebbség érdekében szólalt – és szólal – meg, ezeknek írásos dokumentumai délvidéki valamint magyarországi folyóiratokban nagy terjedelemben olvashatók, és tanulmányozhatók lesznek a jövőben is.
2001-ben egyik alapítója volt az Aracsnak, a délvidéki magyarság közéleti folyóiratának, s ennek a kiváló magyar szellemi műhelynek 2011 óta főszerkesztője. Ugyanabban az évben létrehozta az Aracs Alapítványt, amely a folyóiratot kiadja, rendezvényeket szervez és könyveket is megjelentet. Az Aracsban a Balassi-kardos költőtől a Széchenyi-díjas művészettörténészen, az ausztrál állami díjas magyar újságírón át az ötven éve hazánkban élő lengyel publicistáig seregnyi kiváló értelmiségi jelentet meg fontos és jól megformált gondolatokat: azaz igazi nemzeti szellemi műhely a folyóirat.
Bata János szervezésében járt először a Délvidéken a Barcsay mester és tanítványai című vándorkiállítás, ő vonzotta a Délvidékre a Hitel folyóirat szerkesztőit, Wittner Mária forradalmárt, Juhász György tevékeny nemzetszervezőt – aki nemrégiben elhunyt –, valamint Benedikty Tamást és Domonkos Lászlót, akiknek föllépését az államhatárokon átívelve, de a nemzethatárokon belül maradva Szegeden is megszervezte. A szabadkai Életjel Csáth Géza Művészetbarát Kör irodalmi estjeit nem csak Szegedre, de Székesfehérvárra is eljuttatta.
Publikált nagyszámú folyóiratban és lapban az egri Agriától a Hitelen, a Kapun, a Kortárson, a Magyar Naplón, a Políszon át az Új Symposionig.
Eddigi – hangsúlyozottan: eddigi – nagyobb munkái között említendő a Te-leírt világ című antológiában vállalt társszerzői szerep, a fiatal magyar költők antológiája még Jugoszláviában jelent meg.
Kővé vált altatódal – válogatás Stevan Raičković költeményeiből – e fordításkötet társszerzője, még mindig a nyolcvanas években.
És vannak még szavak – ezzel a címmel vers- és prózagyűjteményt adott ki részben magyar állami támogatással.
Dicstelen ezred-vég címmel zenés szomorújátékot alkotott, ezt a Napút adta ki 18 évvel ezelőtt.
Beim Schein der Kometen / Üstökösök fényénél – Válogatás a XX. század osztrák költészetéből. Ezt a kétnyelvű verses- és fordításkötet többek közt azért tudta megalkotni, mert egyik szakmája német nyelvtanár
Határok szabdalta közérzet címmel az Aracs folyóirat írásaiból tett közkinccsé antológiát 2004-ben.
A székesfehérvári Prohászka kiadó is közkinccsé tette egy kétnyelvű gyűjteményét, Erika Mitterer vallásos költeményeiből állt össze a válogatás Das Sichere – A bizonyosság címmel, ez nyolc évvel ezelőtti teljesítménye.
Saját válogatott verseit Megkopott táj címmel az idén Horgoson jelentette meg.
Életének legfontosabb kincsei természetesen a gyerekek, az ez idő szerint 55 éves újságíró, irodalmár a feleségével, Bata Faragó Katalinnal három gyermeket nevelt föl: Zsuzsát, Ágnest és Jánost.
Diplomáját az Újvidéki Bölcsészettudományi Kar Német Nyelv és Irodalom Tanszékén szerezte.
Tagja a Magyar Írószövetségnek. Fordítói tevékenysége nem korlátozódik a német nyelvre: angol, szerb és horvát nyelvről és nyelvre is fordít – szükség szerint.
Ami szorosan újságírói múltját, jelenét és jövőjét illeti: 1989-ben egy ideig az Új Symposion világirodalmi rovatának a szerkesztője volt, 2001-ben – mint említődött – az Aracs egyik alapító szerkesztője. 2009 óta a székesfehérvári Vár irodalmi, közéleti folyóirat munkatársa.
Én magam a világhálón léptem vele kapcsolatba 3 évvel ezelőtt, személyesen ma találkoztunk először. Nem lehet véletlen, hogy kinek a közvetítésével, ezért kimondom a nevet: Prokopp Mária művészettörténész professzor emerita hozta létre az ismeretséget, és e kapcsolat révén kiderült: sok közös ismerősünk van, csupa olyan ember, akikkel egy oldalon serénykedünk az – ahogy mondani szokás – eszmebarikádokon.
Bata János eddig jó néhány civil elismerést kapott, ezek közül kettőt emelek ki: 2014-ben a Magyar Páneurópa Unió Eötvös József Sajtódíját vehette át, 2018-ban a Bethlen Gábor Alapítvány Teleki Pál Érdemérmét kapta meg, mégpedig a magyarságért tett szolgálatáért.
Most szélesedik a szellemi kör, hiszen az európai szellemiségű újságírói tevékenységéért veheti át, huszonegyedikként a polgári értékrendű
magyar újságírók díját, az Európa-érmet.
Budapest, 2018. 11. 22.
Molnár Pál
a Balassi Kard Művészeti Alapítvány elnöke
Kép: Dormán László felvétele
Fintelligence - a jövő
Megnyílt a pénzügyi ismeretek terjesztését elősegítő Fintelligence Pénzügyi Oktatási Centrum a Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karán. Kovács Levente, a Magyar Bankszövetség főtitkára elmondta: a bankszektornak meg kell tudnia tartani a pénzintézetek iránti bizalmat, amelyhez "pénzügyi tudásra, kultúrára és intelligenciára" van szükség. Neki tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.
2018. november 17.
- Főtitkár úr, Miskolc és Debrecen után Pécs a harmadik fintelligence központjuk. Mennyire érzékelhető, hogy már eddig is fejlesztették a pénzügyi tudást, kultúrát az új generáció tagjai között?
- Évről évre végeznek a pénzügyi tudással/kultúrával kapcsolatos felméréseket, melyek globálisan és Magyarországon is folyamatos, igaz a reményeinkhez képest lassú, fejlődést mutatnak. A felzárkózásban Magyarország az egyik legaktívabb, hiszen a Pénziránytű Alapítvány (alapítók: MNB, Magyar Bankszövetség , Diákhitel Központ) mind az általános-, mind középiskolás diákok számára megfelelő tankönyvet készített és osztott szét. Az egyetemisták számára a Pénzügyi kultúra tantárgyhoz a Miskolci Egyetemen jegyzet készült, mely a Fintelligence Központok ajánlott irodalma. Az EMMI pedig pénzügyi és gazdálkodási témahetet hirdetett meg minden közoktatási intézmény számára, a Kormány pedig elfogadta a Pénzügyi tudatosság fejlesztési stratégiáját. Szóval az Európai Unióban nálunk folyik a legszervezettebben és a legáthatóbban a pénzügyi kultúra átadása a fiatalok számára.
- Önök a jövőben a Budapesti Gazdasági Egyetemen, Szegeden és Kolozsváron terveznek hasonló centrumot nyitni. Ehhez milyen együttműködést szélesítenek a magyar állammal, a kamarával, vagy más gazdasági szervezetekkel?
- A Fintelligence Központ a Miskolci Egyetemen jött létre, a Magyar Bankszövetség szakmai támogatásával. A Fintelligence Központok kialakítását a magyar bankszektor (eddig: OTP, MFB, ERSTE Bank, Takarékbank) és a magyarországi pénzintézetek (pl. Tőzsde, Mastercard, GIRO, OBA, BISZ, stb.) finanszírozták. Ez a hálózat a kormányzati stratégia megvalósítási tervét támogatja, azonban nem kérünk hozzá költségvetési forrásokat. A szakmai és erkölcsi elismerést pedig az mutatja, hogy a nyitó alkalmakon a helyi és országos politikai vezetők, polgármesterek, államtitkárok és miniszterek rendszeres résztvevők.
- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. A Fintelligence Pénzügyi Kultúra Központ tud-e valamit meríteni az egykori híres pénzkibocsátások gyakorlatából Szent Istvántól Károly Róberten át Mátyásig, vagy emlékezetbe idézi-e Lámfalussy Sándornak, az euró atyjának lépéseit?
- Ma a fő kérdés a pénzügyi kultúra és tudásbeli ismeretek átadása, mely területen néhány év alatt többet tettünk, mint az elmúlt évszázadban. Ez tartalmilag eltér a korábbi meghatározó vezetők munkájától, így nem szeretnék összehasonlítással élni. A nagy előrelépéseket mindig az utókor ismeri el! A 2008-11-as (? A záró éven még egy darabig lehet vitatkozni!) gazdasági válság hatására a hitelintézet szektor megváltozott. Bízom benne, hogy hosszabb idő távlatból ezt a majd a társadalom is felismeri és díjazni fogja a mai bankvezetők és a bankszövetség teljesítményét.
Kép: MTI/Lendvai Péter
Rajtoló üzletemberek
Megrendezik a napokban a fiatal vállalkozók hetét Budapesten és kilenc vidéki nagyvárosban – mondta a Fiatal Vállalkozók Országos Szövetségének (Fivosz) elnöke a közcsatornán. Kovács Patriknak tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.
2018. november 12.
- Elnök úr, a rendezvényt a 11. alkalommal hozzák tető alá, és az előző évek tapasztalatai alapján tízezer érdeklődőre számítanak. Elsősorban mi fokozza a vonzerőt?
- A mottónk az idén: Vállalkozz az életre! A több mint egy évtizede megrendezésre kerülő Fiatal Vállalkozók Hetén idén olyan hazai vállalkozó nagyágyúk szólalnak fel, mint az ország egyik leggazdagabb embere, Bige László, a Nitrogénművek tulajdonosa, aki először vesz részt a rendezvényen. Itt mutatja majd be új vállalkozásait Palásti József, a Fornetti alapítója, aki ingyenes kóstolót is hoz a közönségnek. A kiállítók standjain a résztvevők értékes információkat kaphatnak vállalkozásindítás- és fejlesztés, valamint karrierépítéssel kapcsolatos kérdéseikre, miközben Magyarország legújabb egészséges gyorsételét az első hazai digitális büféből fogják felszolgálni. Célunk ezúttal is, hogy biztos segítséget adjunk a fiatal vállalkozóknak ebben a bizonytalan, változó világban. A Fiatal Vállalkozók Hete ingyenes, de regisztrációhoz kötött. A nagy érdeklődésre való tekintettel és a helyszín befogadó kapacitására gondolva érdemes mielőbb bebiztosítani a helyeket.
- A fiatal vállalkozók hetén az ország legismertebb vállalkozói – köztük Andy Vajna, Bige László, Palásti József – adnak elő arról, hogyan kell sikeresen vállalkozni. Miképpen kap hangsúlyt a nekilendülő – start-up – vállalkozás?
- A gazdaság jövője a fiatalok kezében van, ezért őket kell most támogatni, hogy minél többen vállalkozzanak, vagy átvehessenek cégeket, hiszen ezen fog múlni, hogy el tudjuk-e kerülni a generációváltásból adódó lehetséges összeomlást. A generációváltás kérdése komoly dilemma, mert egyszerűen nincs elég fiatal vállalkozó és kialakult módszertan sem a cégek hatékony átvételére. Sürgős szüksége van a gazdaságnak olyan programokra, amelyek a generációváltás folyamatát támogatják akár családon belül vagy azon kívül is, mi is ilyeneken dolgozunk. A témában nagyra tartja a segítségünket mások mellett az OECD is. Szerencsére sok olyan vállalkozót tudhatunk a tagjaink között az idősebb nemzedékből, akik örömmel segítik a fiatalokat. Kulcsszereplő ebben a VOSZ is, ahol társelnökként segítem a korosztályok közti kapcsolatépítést.
- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Miképpen kap fényt Széchenyi, aki az akkori új nemzedéknek figyelmébe ajánlotta, hogy a becsület, az adott szó szentsége, a cselekedetek egyenessége a hiteles üzletemberek fontos erénye?
- Ezek olyan örökérvényű értékek, amelyek nélkül egy vállalkozó nem lehet sikeres. Rendezvényeinkkel fejlődési és kapcsolatépítési lehetőséget nyitunk a résztvevőknek. Üzlet, fejlődés, közösség – ez a három legfontosabb pont. A Fiatal Vállalkozók Hete alatt mindig megnő a Fivosz tagsága, de ami még nagyobb öröm számunkra, hogy a rendezvény kedvet ad fiataloknak vállalkozni: sok konkrét cég születik ez alatt az idő alatt. Emellett tudást és közösségi élményt is ad, hiszen rengeteg barátság és üzlet születik ezen a rendezvényen.
Magyar alapú multik esélye
A folyamatok digitalizálása nem cél, hanem versenyelőny - állította Budapesten, szakmai közönség előtt tartott előadásának címében Monszpart Zsolt, a Magyar Innovációs Szövetség alelnöke. Neki tett föl kérdéseket a Présház.
2018. november 8.
-A digitalizálás hogyan segíti elő, hogy azok a nagyszerű fejlesztések, amelyek ma hazánkban zajlanak, húsz-harminc év múlva is elsősorban magyar embereket hozzanak versenyképesebb helyzetbe Magyarországon?
- A digitalizálás nem igen vagy nem kérdése, hanem sokkal inkább milyen ütemben és mértékben. A hazai vállalatok versenyképessége már MA attól függ, hogy időben felkapaszkodtak-e a digitalizálás expresszére.
Ugyanúgy, ahogy a telex és telefax gyakorlatilag eltűnt a használt termékek arzenáljából, a nem digitalizált, vagy nem kellő mértékben digitalizált termelés is halálra van ítélve, egy-két kivételes esettől eltekintve. Ez nem 20-30 év kérdése, hanem 5-10 év legfeljebb.
A kutatás-fejlesztés és technológiai innováció éllovasai hazánkban az elsősorban exportra termelő nemzetközi nagyvállalatok. A hazai kis-, és középvállalatok óvatosabbak a fejlesztési forrásaik gyors ütemű növelésével. Ha EU-s, vagy kormányzati pályázati forrás a rendelkezésükre áll, hajlamosak dinamikus fejlesztési lépésekre, azonban ezen addicionális források elapadása esetén általában azonnal nagyságrenddel esnek vissza a vállalati fejlesztési és innovációs ráfordítások, képzésre, kompetencianövelésre fordított keretek.
- Hogyan hoz létre versenyelőnyt a digitalizálás a már kiváló teljesítményeket nyújtó hazai autóiparban az egyértelműen magyar autó létrehozásáért a következő harminc év alatt?
- A világ autógyárai paradigmaváltás előtt állnak. Változik minden, beleértve a fogyasztói szokásokat is. Gondoljunk az elviselhetetlen nagyvárosi csúcsforgalmak kellemetlenségeire! Elképzelhető, hogy 5-10 éven belül jellemzően egy-egy időszakra „szolgáltatást veszünk” majd igénybe és nem is lesz saját tulajdonú autónk. Ebben a – shared service – esetben darabszámát tekintve lényegesen kevesebb kocsit kellene gyártani évente. Erre másképpen kell reagáljanak az autógyártók. Nem látjuk még pontosan az „önvezető” autók áttörésének időpontját. Ez is más impulzusokat ad a gyártóknak. Szintén fontos az elektromos autók további akkumulátor fejlesztése és ennek költségei, amely meghatározza elterjedésük ütemét.
Egy új magyar tömegautó létrehozása nem biztos, hogy jó ötlet. Nyílván, ha egy niche („rés”) termékről beszélünk, az lehet jó üzlet. A termelési eszközök, robotok specializációja és kapacitás lehetőségei miatt az elmúlt években jellemzően koncentrálódtak az autógyártó helyek fizikailag. Egyre kevesebb helyen, de egyre termelékenyebb robotokkal dolgoznak a gyártók. Nem gazdaságos ebbe a versenybe új „szereplőként” beszállni. Rendkívül költséges egy új márka piaci bevezetése! Sokkal több haszonnal kecsegtet a „Suzuki” példája, amely esetén évek hosszú során egy jelentős alvállalkozói/beszállítói réteg „nőtt fel a feladathoz” és lett versenyképes, illetve nélkülözhetetlen.
- A digitalizálás kínálta versenyelőny miként segíti, hogy magyar alapzatú multinacionális vállalat alakuljon ki a következő húsz évben?
- Egyértelműen ez egy nagyon jó irány, ezen indult el a MOL, az OTP, a Richter s a többi. Jó lenne minél több hazai alapítású sikeres „multit” látni!
Véleményem szerint sokat tanulhatnánk a francia kormánytól a hazai ipar támogatási eszköztárát illetően. Annak ellenére, hogy formailag a franciákra ugyanazok az EU-s versenyszabályok és közbeszerzési irányelvek vonatkoznak, mint bármely más tagállamra, a franciák mégis nagyon ügyesen, sokszor kiskapukkal, tetten alig érhető „apróbetűs” előírásokkal előnyös helyzetbe hozzák a hazai szereplőket a külföldiek rovására. Ebben példaértékű a francia „ipar védelme”.
Nem szégyen másoktól tanulni és bizonyos gyakorlatot, módszertant megfelelően adaptálva itthon is alkalmazni.
Ugyanakkor azt is tisztán kell látni, hogy a digitalizálás egyik fontos „kelléke” – a tőkén és a jó példákon kívül – az informatikai alapokkal rendelkező dolgozó. Teljesen más jellegű tudással és képességgel bíró alkalmazottakra van szüksége a digitalizálás útján elindult vállalatoknak! Ebben is sok teendője van a hazai oktatási rendszernek, illetve a vállalati vezetőknek.
Kép: archív
Hűséges szökés és...
A hetvenéves Pósa Zoltánt köszöntik. November 14-én este hat órakor kezdődik a Magyar Írószövetség dísztermében Pósa Zoltán József Attila-díjas író, költő, irodalomtörténész, Balassi-emlékérmes újságíró 70. születésnapjának megünneplése, egyben a HŰSÉGES SZÖKÉS ÉS HŰTLEN VISSZATÉRÉS című két kötetes megaregény bemutatója. Az irodalmárnak tett föl kérdéseket a Présház.
2018. november 2.
- Mester, elérve a hetedik ikszet, megaregénnyel örvendezteti meg olvasóit. Miért van az, hogy az Önt ismerőket ez nem lepi meg?
- Valóban nem lepheti meg híveimet, olvasóimat sem új könyvem, hiszen életművemben fiatalkorom óta újra és újra felbukkannak az összegzésigényű óriásprózai alkotások. Epikai munkáim flottájának egyik zászlóshajója volt az ébrenlét és az álom, a valóság és a mese, a realizmus és a szürrealizmus mezsgyéjén borotvaélen egyensúlyozó nagyregény folyam, amelyben tragikusan korán elhunyt barátom, írótársam, egyik leghűségesebb kritikusom, Csontos János szavait idézve: a vízióvá szublimált legújabb kori magyar történelmet mondom végig a saját, szubjektív olvasatomban. A hat könyvből álló, mintegy másfélezer oldalnyi Aranykori tekercsek, a megaregények megaregénye élet és halál alapkérdéseivel küszködve, költőien asszociatív stílusban tárja föl a múlt század negyvenes, ötvenes éveire, valamint az 56-a forradalomra és szabadságharcra is rátekintve, de első sorban a kádári hazug konszolidáció, a hamis aranykor történetét egy irodalomérzékeny fiatalember látószögéből 1968-tól kezdve 1973-ig. E könyvem első változata már 1974-ban elkészült, ám a rendszerváltozás előtt minden kiadótól visszakaptam. Ugyanakkor erényt faragva a szükségből 2003-ig dolgoztam rajta. Erről a könyvemről írta Kabdebó Lóránt professzor, hogy a Kádár kornak „leghitelesebb, mert kozmetikázatlan irodalmi lenyomata”. E regényem főhőse még nyíltan próbál szembeszállni az alkotói kiteljesedésért és a szabadságért folytatott harcban a hatalommal. A folyam folytatása egy iker-regényfolyam, a Menekülés négy sávon és a Mediterrán tintabúra, amely modern, filozofikus és költői legendapárként meséli el, hogyan teremtettek a vidéken, Debrecenben, Szegeden, Budapesten élő fiatalok egy regényesen vonzó, ám önsorsrontó, a valódi életüktől elrugaszkodó álomvilágot, paradox fogalmazással élve afféle örökmozgó, robusztusan száguldó magyar Varázshegyet. E folyam eddigi utolsó állomása a Lila tricikliturgia, a vezeklés és az újjászületés, a megváltás regényvíziója, az Ember tragédiája az én költői olvasatomban. E könyveimben a keresztény hit, a hitvesi szerelem és a család, a hazaszeretet, az alkotás együtt mentik meg a hőst a kárhozattól. A fináléban a feleség, Barna Márta bejelenti a költőnek, Barna Zoltánnak, hogy áldott állapotban van, a jövevény, Máté születésére vár. S már a zárókő, A falzettós profidalnok című szintén 1500 oldalnyi szintézisregényem a jelenről és a jövőről szóló valósághű vízió is megjelenésre vár. Időközben napvilágot látott a másik zászlóshajó, két realista, „dupla” regényem is az újabb korról. A 2015-ben megjelent Seminoma avagy kórház a város közepén című két tételes megamű egy 1986-ban elszenvedett súlyos, daganatos betegség és a gyógyulás hiteles képét elénk vetítve mondja el Magyarország, a Kádár kor és a rendszerváltozás történetét mintegy 2010-ig. S végül a Hűséges szökés és hűtlen visszatérés című két könyvből álló megaregényem egy zseniális jazz muzsikusnő kamerájával vall a hetvenes, nyolcvanas, kilencvenes évekről és napjainkról, kimondva, hogy a valódi rendszerváltozás 2010-ben kezdődött, ám súlyos veszélyek lesnek rá az afrikanizálódott Nyugat-Európából és az itthoni baloldali liberális és szélsőjobboldalinak álcázott nemzetellenes labancok, bérencek hazaárulásai következtében. S hogy prózai életművem képlete még bonyolultabb legyen, mintegy tucatnyi filmszerűen realista kisregényben és félszáznál is több novellában is újra vetítem az újkor történetét mindmáig. Még nem beszéltünk a versköteteimről, az irodalomtörténeti munkáimról, s a több mint négyezer esszéről, kritikáról-cikkről. E konglomerátumban szépen teremt rendet monográfusom, a Pósa Zoltán, akinek nyitott könyv az élete című tanulmánykötet szerzője, Gáspár Ferenc író, a Coldwell Kiadó vezetője, a legutolsó nagyregény, a Hűséges szökés és hűtlen visszatérés kiadója.
- Az Önt köszöntő esten méltatói között író, plébános, költő, irodalomtörténész és színművész sorakozik. Az újságírókat miért hagyja ki Ön, vagy éppen ők miért nem méltatják zsurnalisztikai érdemeit?
- Jogos a kérdés, hiszen harminc rangos kitüntetésem (például a József Attila-dí, 2000-ben, A Magyar Éremrend Tisztikeresztje 2013-ban, a Pro Cultura Újbuda, 2013-ban, az Obersovszky Gyula-emlékdíj, 2007-ben s a többi) közül négy kiemelkedően rangos díjat többek között újságírói tevékenységemért vehettem át. A Balassi-emlékérmet a Balassi Bálint-kultusz és a régi magyar irodalom népszerűsítéséért nyertem el 2009-ben, a Szellemi Honvédelem díjat akkori munkahelyem, a Magyar Nemzet alapítóinak leszármazottjaitól és a laptól kaptam újságíróként és prózaíróként 2007-ben. A Rát Mátyás életműdíjat íróként, költőként, újságíróként adta át nekem a Protestáns Újságíró Szövetség 2015-ben, s bár a Péterfy Vilmos Életműdíjban a Magyar Írószövetség részesített 2010-ben első sorban szépirodalmi munkásságomért, az indoklásban az is szerepelt, hogy magas szintű irodalmi publicista, riporter, újságíró-kritikus, irodalomtörténész is vagyok. A születésnapi ünnepemen semmiképpen sem marad ki a publicisztikám méltatása. Életművem keresztény filozófiájáról Pajor András atya, a Keresztény Kulturális Akadémia elnöke, szakrális költészetemről dr. Kelemen Erzsébet költő-, írótársam, a debreceni Szent József gimnázium tanára prelegál. A kérdés szempontjából kiemelkedően fontos, hogy Petőcz András költő, írótársam, a Pen Club elnökségi tagja, a prózámat, az avantgárd korszakomat és az újságírói tevékenységemet is méltatja. Szentmártoni János kötő, a Magyar Írószövetség elnöke a mai magyar irodalom össz-palettáján elfoglalt helyemről, s az életutamról beszél, érintve újságírói munkásságomat is. Végül összegez monográfusom, s a két kiadásban megjelent Pósa Zoltán breviáriuma című könyvnek is alkotó szerkesztője, Gáspár Ferenc író, kiadóvezető. Műveimet megszólaltatja a Tallián Mariann - Lázár Balázs színészházaspár. Ez a gazdag műsor így is feszegeti egy másfél órányi műsor kereteit, ebbe már nem férne bele egy újságíró ex-kolléga külön méltatása is. Ennél érdemibb magyarázat, hogy a hatvanadik születésnapomon, tíz éve, amikor még aktív irodalmár főmunkatársa voltam (2000-2012-ig) a Magyar Nemzetnek csodálatosan megünnepeltek rovattársaim, vezetőnk, felejthetetlen Pósa 60 ünnepet szerveztek, elkészítették, kisütötték torta formában a hatvanadikra megjelent Törött tükörbe néztél című akkori gyűjteményes verskötetem hű mását. Mi több, kollégám Csontos János a Hír TV számára elkészítette Az ezeréves Pósa Zoltán – Isten, vagy sátán, harmadik út nincs című dokumentumfilmet, amelyet 2015-ig gyakran újra vetítettek. Aktív korszakom majd kilencven százalékát szerkesztőségekben töltöttem, valóban, voltam a Film-Színház-Muzsikának, a Pesti Hírlapnak, az Új Magyarországnak, a Napi Magyarországnak, a Magyar Demokratának, s tizenkét éven át a Magyar Nemzetnek vezető irodalmi, illetve filmes munkatársa, frontembere, rovatvezetője, főmunkatársa, vezető riportere, az Alföld, a Móra Ferenc Könyvkiadó irodalmi szerkesztője, (sőt, rövid ideig a Szépirodalmi Könyvkiadó félállású sajtófelelőse is), a Literátor című lap és könyvkiadó főszerkesztője, az Apószentek című katolikus irodalmi folyóirat főszerkesztője, a Magyar Újságírók Közössége folyóirata, a Tisztesség főszerkesztő-helyettese, valamint a Hír TV, az Echo TV illetve az utóbbi években az M5 alkalmi szakértője, gyakrabban író szereplője voltam, illetve vagyok. Mindez felejthetetlen, volt, szép volt, hivatástudattal végzett öröm-munka volt. Ám 2013 óta nem folytatok par excellence napi és hetilapnál újságírói tevékenységet, mert bár Gáspár Feri szerint én vagyok az írói sokoldalúság „világbajnoka”, az embernek meg kell értenie, hogy hatvanon felül az összegző műveké a főszerep. Magyarán kihasználva a nyugdíjkorhatár elérését, feleségem biztatására is a regények, az elbeszélések, a versek kora köszöntött rám, szinte kizárólag. Folyóiratokban, a Magyar Naplóban, a Lyukasórában, az Életünkben, a frissen megszűnt havi Magyar Fórumban, az Irodalmi Jelenben, a Búvópatakban, a Dunatükörben, határon túli magyar folyóiratokban olykor a versek mellett megjelennek tanulmányaim is, például a Tokaji Írótáborban felolvasott dolgozataim. A munka világához mégis köt még több szál, az Nemzeti Kulturális Alap (NKA) könyves kollégiumának egyik kurtára vagyok 2016 óta. S bizony, sok munkával jár az is, hogy tagja vagyok a Magyar Írószövetség választmányának, az Írószakszervezet elnökségének, továbbá a Keresztény Kulturális Akadémiának rendes tagja vagyok és ez még nem is minden. Kerülgetem a forró kását, de mégis bevallom, úgy érzem, a mostani, eseményközpontú, túldigitalizált napi és hetilapos sajtópalettán már egyre kevésbé van egyébként is helye az én elemző, a sorokat aprólékosan dajkáló irodalmi publicisztikámnak. Halkan, tétován kimondható tervem, hogy digitalizáltan közreadjam irodalmi és filmes cikkemet időrendben, mintegy rendhagyó irodalom és filmtörténetet, de ez nagyon a jövő zenéje és hát - hetven évesen joggal mondatom - Ember tervez, Isten végez…
- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Ön már érettségi tétel, tehát fölfedeztetett. De mit üzen a nem egyházi középiskolába járó fiataloknak: nekik miért érdemes fölfedezni az Ön költészetét?
- Ugyanazért, amiért az egyházi iskolásoknak. Azt szoktam mondani: prózámban úgy festem le a világot, amilyen. A kötészetemben a vezérszólam: leírom azt, amilyennek látni akarom a világot. Négy szólamban éneklem meg az univerzumot. Az első, a feltétel nélküli Istenhit. Az Atya azért teremtette meg a világot, hogy az ember otthon legyen benne és kiteljesítse a teremtés nagyszerű tervét. A Fiú, Jézus arra késztet, hogy földi létünk méltóságát tárjam olvasóim elé. A Szent lélek arra biztat, hogy vezéreljem embertársaimat a mennybéli üdvösség útjára. A második fő szólam, a hitvesi szerelem és a saját gyermek szeretete. Isten azért teremtett leányt és fiút, hogy a szerelem legmagasabb rendű kötése által egy testté, egy léleké váljanak, s frigyük beteljesedésének gyümölcse legyen a Jézusképmás gyermek. Szerelmes verseimben feleségemnek, Barna Mártának vallom be 43 együtt töltött év alatt egyre erősebb szerelmünket, s azt, hogy fiam, Pósa Máté, akkor is a féltett gyermekem marad, amikor immár felnőtté cseperedett. A harmadik fő szólam, a nagycsalád, a magyar nemzet iránti feltétlen hűség. Szent István keresztény megtérése, Szent László öröksége, az apostoli eredetű Árpád házi királyok ma is kötelező vérvonala és a Szent Korona jegyében ma is egységes Nagy-Magyarország spirituális ereje teszi, hogy 2010 óta ma is mi vagyunk a keresztény Európa védelmezői az idegen hódítókkal és a belső ellennel szemben. A negyedik fő szólam, a szorongás, és annak feloldása, az önfeledt játékosság. Azt szeretném ajánlani hát minden fiatalnak a verseimmel, hogy ne a talmi, trendi tárgyak és tárgyszerűségek, az álszabadság, hanem az öröktől való értékek, Isten, család, haza legyenek zsinórmértékük az életükben.
Ha még belefér, ízelítőként felmondom az Egy az Isten című versemet, a Hűséges szökés és hűtlen visszatérés című megaregény záróakkordját:
EGY AZ ISTEN
A szó minden előtt
Hús-vérré testesült
Atya, Fiú, Szellem
Minden erős jellem
Szívébe költözött
Húsvéti Báránynak
Színébe öltözött
Vállalva üldözést
Világi szenvedést
Ám Isten megjelölt
Minden kivettetést
Lelki vesszőztetést
Viselő földi lényt
Kit a sátán gyötört
Aki megváltónkért
Keresztre feszített
Halálba kergetett
Pokolba leszálló
Onnan föltámadó
Győztes Krisztusunkért
A Sötétség Földjén
Sugárzott Tiszta Fényt
Illesse homlokát
Szűz Napfényglória
Kezében pálmaág
Kövesse lépteit
Halk eufória
Följegyzi tetteit
Mennyei krónika
Jutalma öröklét
Az égi jelenlét
Kép: wikipedia.org
Nyelvi küzdelem
Balázs Géza szerint megdöbbentő, hogy napjainkban az általános iskolások nagy százaléka alig tud olvasni, írni, számolni, nyilvánosan szerepelni. A jelenség elérte a felsőoktatást is. Az ELTE tanszékvezető egyetemi tanárának tett föl kérdéseket a Présház.
2018. október 29.
- Professzor úr, az egyetemen a hallgatóknak ma már anyanyelvi kritériumvizsgát kell szervezni és helyesírást tanítani. Pár évtizede még elképzelhetetlen lett volna ez a súlyos gond. Megbújhat-e valamiféle tervezettség a folyamat mögött: azaz valószínű-e, hogy a Horn-Kuncze garnitúra, majd a Medgyessy-i, gyurcsányi, bajnai kormányzás szándékosan akarta lezülleszteni, versenyképtelenné tenni a magyar fiatalságot?
- A rendszerváltás óta csaknem folyamatos (hitem szerint alapvetően tisztességes, de nagyon rövidlátó, sőt egyes esetekben „mozgalmi”) nyugati, liberális pedagógiai felfogás gyengítette el a korábban színvonalasabb magyar közoktatást. Ehhez járult a környezetünk alapvető megváltozása, főleg az informatikai fordulat. A kettő együtt okozza, hogy nagy, valószínűleg egyre növekvő réteg marad ki az oktatásból: hiába tölt el 8-10 évet a közoktatásban, a végén a nevét is csak segítséggel tudja leírni, olvasni és számolni nem tud. Nemcsak a bölcsészkaron kell anyanyelvi kritériumvizsgát szervezni, hanem a természettudományi karokon is újratanítják a középiskolai anyagot. A tragikus helyzetre konkrét adatokkal szolgálhatok, általános iskolai tanárok mesélik nekem az ország különböző részeiből. Azt mondják, hogy tehetetlenek az iskolába főleg szórakozni és étkezni járó diákokkal szemben. Ennek a helyzetnek a megváltoztatása nagyon nehéz, magam se nagyon látok kiutat. Azt azonban bűnnek tartom, hogy ezt a jelenséget szőnyeg alá söpörjük. A ma iskolája ugyanis a holnap társadalma…
- A nyelvstratégia kiemelt fontosságú terület. Ezért javasolta Ön az önálló intézet létrehozását, az alapításánál bábáskodott is. Négy év telt el, és semmilyen eredményt nem lehet látni. A nyelvtudomány azzal van elfoglalva, hogy a nyelvhasználó ne diszkrimináljon, és a bölcsészeti-filológiai képzésben teljesen visszaszorult a nyelvművelés. Lehet-e rejtett, mögöttes szándék az anyanyelvvesztés előkészítése?
- Jóindulatú ember vagyok, nem gondolok rejtett, mögöttes szándékokra. A tudományt ugyanaz az eredetét tekintve tisztességes liberális gondolkodásmód jellemzi, mint az előbb említett pedagógiát. Persze, hogy ne diszkrimináljunk, ne bántsuk senkit; de ettől még miért ne lenne fejleszthető az egyén és a közösség nyelvhasználata. Ezért tettem javaslatot a Magyar Nyelvstratégiai Intézet (Manysi) megalapítására. A kormány – javarészt az én szövegszerű programommal – 2014-ben létrehozta az intézetet. A megvalósulás félresiklása éppen egy magát konzervatív értékrendűnek valló nyugdíjas nyelvész, az első kinevezett igazgató munkájának tudható be. Hogy benne esetleg az anyanyelvvesztés előkészítése munkált, azt egy pszichológusnak kellene megállapítania. Mindenesetre egy százéves gondolatot, egy magyar nyelvi-kulturális intézet ügyét szúrta el, és lehet, hogy mindörökre. Tudjuk, a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve… Nos, ez emlegetett nyugdíjas nyelvész tett egy jó nagy lépést a pokol felé vezető úton.
- Fedezd föl saját kultúrád – hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Mennyiben vehetik át az állam szerepét a civil szervezetek – köztük a Balassi Kard Művészeti Alapítvány –, amelyek a magyar fiataloknak lehetőséget adnak arra, hogy igazi költeményeket jó kiejtéssel, illő hangsúlyozással nyilvánosság előtt mondjanak el, abban a mai világban, amelyben a legalapvetőbb készség, sőt elvárás a jó kommunikáció, az együttműködés, a kreativitás?
- Mind a szocializmusban, mind a rendszerváltás utáni társadalomban az anyanyelvi mozgalmaknak, szervezeteknek fontos szerepe volt. Egyes időszakokban egyedül ezek tartották fenn a nyelvi művelődést. Gondoljunk csak a minden iskolatípust átfogó nyelvi, kiejtési, versmondó, retorikai, helyesírási versenyekre; vagy nyelvművelő rendezvényekre, műsorokra, rovatokra. És szerencsére ezeket a mindenkori döntéshozók támogatták is. Éppen ennek a szerteágazó anyanyelvi mozgalomnak az összefogására, képviseletére, szervezettebbé tételére és persze a magyar nyelv és kultúra fejlesztésére javasoltam a Magyar Nyelvstratégiai Intézet létrehozását. Ennek tévútra kerülésével maradnak a társadalmi szerveződések. Magam a Magyar Nyelvstratégai Kutatócsoportban, a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társaságának új életre keltésével, az Anyanyelvápolók Szövetségével való munkámmal igyekszem segíteni ezt a munkát.
Mozgásban a tanerő
Az iskola egy közösségi megoldás, amely segíti a szülőket abban, hogy gyermekeiket életképes felnőtté neveljék – hangzott el a Széchenyi Társaság Elmesúrlódások című rendezvényén. Dr. Gloviczki Zoltánnak, az Oktatási Hivatal elnökének tett föl kérdéseket a Présház.
2018. október 20.
- Elnök úr, egy Nobel-díjas magyar tudós szerint az iskola arra való, hogy a gyerek megtanuljon tanulni, felébredjen tudásvágya, megismerje a jól végzett munka örömét, megízlelje az alkotás izgalmát, és megtalálja a munkát, amelyet szeretni fog. Ez a hatalmas kihívás mekkora inspirációt ad az Oktatási Hivatalnak?
- Szent-Györgyi Albert szavai az egész magyar iskoláztatás számára inspirációt jelenthetnek, hiszen az évtizedekkel ezelőtt megfogalmazott bölcsesség minden korábbinál időszerűbben határozza meg az iskola hivatását a mai korban. Ugyanakkor szükséges hozzátenni, hogy az Oktatási Hivatal az oktatás-nevelés konkrét folyamataiban, azok szabályozásában nem illetékes.
- Tíz éven belül a magyar tanerő nyolcvan százaléka nyugdíjba megy. A várható zökkenőt hogyan enyhítheti az, hogy a végzett pedagógusokat, akik elhagyták a pályát az üzleti szféra csábítására, visszavonzzuk a katedrára?
- A szám túlzó, de valós kihívásra utal, ráadásul az OECD szinte valamennyi országában hasonló a helyzet, nem magyar sajátosságról beszélünk. A több évtizede érlelődő helyzet komplex megoldást igényel. A Klebelsberg-ösztöndíj hatására a pedagógusképzések népszerűsége jelentősen nőtt, és a Kormány a pályakezdők pályán maradásának ösztönzésére további ösztöndíj bevezetését tervezi, amely által lehetővé válhat – ésszerű módon – az átképzések, továbbképzések szélesebb palettájának megnyitása.
- Fedezd föl saját kultúrád? – hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Egy fiatalember 18 éves koráig odahaza papoktól tanult, de már 18 évesen vakmerő katonai tettet hajtott végre, később, amikor leszerelt, országgyűlési képviselőként egy hatvan éve húzódó akadémialapítási ügyet lendített előre, 39 évesen nagy visszhangot keltő könyvet írt, később az első magyar kormánynak is tagja lett. Létezhet-e olyan iskola, amely ennyire sikeres szellemi életteljesítményt alapozhat meg?
- Igen.
Növekedés, állj!
Különleges – fordulópontnak tekinthető – konferencia zajlott 2018. szeptember 18-19-én Brüsszelben: tudósok, politikusok és döntéshozók gyűltek össze egy olyan találkozón, amelyet öt pártcsalád európai parlamenti képviselői szerveztek szakszervezetekkel és civil szervezetekkel együttműködve. Véget kell vetni a gazdasági növekedéstől való függőségünknek, túl kell lépni a kényszerű gazdasági növekedés dogmáján. Vincent Liegey esszéistának tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.
2018. október 12.
- Liegey úr, az elmúlt hét évtizedben a GDP növelése lett a gazdaságpolitika legfőbb célja az európai országokban. Gazdaságaink valóban növekedtek, de mindennek a környezetünkre gyakorolt hatása is jelentősen nőtt. Ma túllépjük a Föld teljesítőképességének határait. De miért ne lehetne olyan gazdasági növekedés, amely szétválasztja a növekedést a nyersanyagok felhasználásától, és ezáltal nem szennyezi tovább a környezetet, azaz a minőségre összpontosít?
- Ezt hívjuk a szétválaszthatóság mítoszának. Az elmúlt években, a megújulónak mondott energiatermelés és a gazdaság úgymond dematerializációjának fejlődése (a fizikai termeléstől való szétválása) miatt több közgazdász és politikus is azt állította, hogy lehetséges a GDP nagyarányú növekedése, miközben csökken a környezetre gyakorolt hatás. Azonban mára minden tanulmány azt mutatja, hogy ez a stratégia sikertelen.
A megújuló energiatermelés képtelen teljes mértékben helyettesíteni a fosszilis energiaforrásokat: ez utóbbiakból származik az energia 80%-a és a megújuló energiák EROI-ja túl gyenge ahhoz, hogy valódi konkurencia legyen (az EROI azt méri, hogy egy egységnyi energia termeléséhez mennyi befektetett energiára van szükség). Ráadásul a megújuló energia előállítása nagyon sok ritka fémet igényel, és ezek kitermelése szintén sok energiába kerül. Ami pedig a gazdaság dematerializációját illeti, manapság az internet működése szinte ugyanannyi energiát fogyaszt, mint a civil légi közlekedés, pedig ez utóbbi is egyre elterjedtebb.
A helyzet az, hogy nincs növekedés környezetre való hatás nélkül. Ha a környezeti problémákat (a klímaváltozás, a biodiverzitás csökkenése s a többi) komolyan akarjuk venni, akkor a fő kérdés az, hogy hogyan tudunk megszabadulni a növekedéstől való függőségünktől.
- Manapság - és korábban is - a szélsőbaloldali kormányzatok megpróbálják fenntartani a gazdasági növekedést hitelből, miközben eladósodnak, lazítanak a környezetvédelmi szabályokon, növelik a dolgozók munkaidejét és megvágják a szociális támogatásokat. Hogyan csökkentheti ezt a kockázatot az, ha a szélsőbaloldali kormányok által vezetett országokban kiteljesedik a demokrácia?
- Sajnos nincs különbség manapság jobb és baloldal között, ami a gazdasági növekedésben való hitet jelenti. Franciaországban, Németországban, Magyarországon éppúgy, mint Oroszországban, Kínában vagy az Amerikai Egyesült Államokban, minden a növekedés köré és a növekedésért szerveződik, és nem számít a környezetre vagy az emberekre gyakorolt hatás. Példák erre a német nagyipar magyarországi befektetései, vagy a munkavállalók jogainak csökkentése Franciaországban és Magyarországon is.
Az államadósságra hivatkozás egy szemfényvesztés, ami lehetővé teszi a pénzügyi oligarchák számára, hogy olyan szakpolitikai lépéseket erőltessenek, amelyek nekik jók. Ráadásul az államadósság soha nem lesz törlesztve. Végül, a világgazdasági rendszer közel van egy újabb válsághoz, ami elképzelhető, hogy komolyabb lesz, mint a 2008-as. Ennek a következményei borzalmasak lehetnek, Magyarországon és szerte a világban. Épp ezért meg kell változtatnunk a világról alkotott szemléletünket, és új társadalmi modelleket találnunk, amelyek más értékekre épülnek: kifele nyitott helyi gazdaságra, szolidaritásra, a javak egymással megosztására, a fenntarthatóságra, a közvetlen demokráciára vagy a könnyen elérhető technológiai megoldások alkalmazására.
- A nemnövekedés mozgalomnak sokféle neve van: décroissance (nemnövekedés),
Postwachstum (poszt-növekedés), steady-state (egyensúlyi gazdaság), doughnut economics, prosperity without growth (jóllét növekedés nélkül). Egy nemrég létrejött globális kezdeményezés, a Wellbeing Economic Alliance (Jólléti Gazdaság Szövetség) összeköti ezeket a kezdeményezéseket, egy európai kutatói hálózat – más kutatási tevékenységek mellett – az „ökológiai makroökonómiai modellről” szóló kutatásokat kapcsolja össze. Hogyan kapcsolódhatnak be ebbe a munkálkodásba magyarországi civil szervezetek - köztük a Balassi Kard Művészeti Alapítvány -, amelyek elsősorban nem közgazdasági tételekkel hatnak, hanem a nem-növekedés kultúráját igyekeznek rokonszenvessé tenni a társadalomban?
- Úgy vélem, hogy számos olyan magyar állampolgárt és civil szervezetet találunk, akik és amelyek már részt vesznek a közös gondolkodásban és vitában. Minden kultúra a saját egyedi látásmódját adhatja ehhez, a XXI. század nagy kihívásairól szóló vitához. Bár az ellenkezőjét szokták gondolni, több tanulmány is kimutatta, hogy a volt szocialista blokk országai sokat taníthatnak a nyugati társadalmaknak a helyi gazdaságról, a nem hivatalos formában létező szolidaritási hálózatokról, a szokásokról és a tudatosságról, a boldog és mértékletes életmódról. Ezért akartuk az ötödik nemzetközi nemnövekedés konderenciát Budapesten szervezni, más Közép-Európai szervezetekkel (magyarok, horvátok, szlovének s a többi) közösen, amely rendkívül sikeres volt. Ráadásul Budapest érdekes és sokszínű város, ha az állampolgári kezdeményezéseket és kreativitást vesszük, és számos érdekes társadalmi kísérlet helyszíne, például Wekerlén vagy a Cargonomiában, amit mi csinálunk. Ezeknek az a célja, hogy megtaláljuk a kívánatos, élhető és fenntartható jövőbeli forgatókönyveket.
Ha pedig valaki konkrétan a hétköznapokban szeretne tenni, javaslom, adja el vagy használja ritkábban az autóját és üljön biciklire – a bicikli ráadásul kevesebbe kerül és jobbat tesz az egészségnek. Hasonlóan, egyen kevesebb húst, de az helyi és minőségi legyen. Egy további lehetőség a ház vagy lakás leszigetelése, napkollektor felszerelése (a kollektor magát a vizet melegíti, nem egyenlő a napelemmel), és főként, tanuljunk meg kevésbé fűteni télen: az orvosok egyetértenek abban, hogy a túlzott fűtés nem jó az egészségnek. Az ideális hőmérséklet 19-20°C nappal és 17°C éjszaka. Ez segít a szervezetnek hozzászokni a hideghez és kevésbé leszünk betegek.
Kép: youtube.com
Véleménykorlát...
Hollik István, a Fidesz-KDNP frakciószövetség szóvivője szerint felháborító, hogy egy híres közösségi portál bevándorlásellenes tartalmakat töröltet, ezzel nyíltan politikai szerepet vállal. A kereszténydemokrata politikusnak tett föl kérdéseket a Présház.
2018. október 10.
- Képviselő úr, a szélsőséges portál nyíltan politikai szerepet vállal, és mindezt úgy teszi, hogy egy olyan cég kezébe adta a törlést, a moderálását és a cenzúrát, amely egyébként egy tőzsdespekuláns által támogatott cég. Miért ütközik ez a demokrácia elveivel?
- A portálon közzétett tartalmak moderálásával az amerikai nagyvállalkozók egy bizonyos céget bíztak meg, amely annak a médiacsoportnak a kezében van, mely tulajdonolja a magyar kormányellenes csatornát is. Az ebben a cégben ülő – egyébként magyar anyanyelvű – moderátorok döntenek arról, melyik tartalom maradhat fenn a portálon, és melyik nem. Vannak olyan esetek, melyekről ezek a moderátorok szubjektív szempontok alapján döntenek. Ilyen volt például Lázár János bécsi videója, melyben a romló közbiztonságról számolt be. Az egyik moderátor fennhagyta a portálon, de egy másik leszedte. Tehát egy senki által meg nem választott ember szubjektív döntésén múlik, hogy milyen politikai tartalom juthat el a szélesebb nyilvánossághoz a portálon keresztül. Ráadásul itt jogorvoslat nincs! Magyar bírósághoz az ilyen ügyekben nem lehet fordulni, hiszen a portálnak nincsen képviselete Magyarországon. Ez minden, csak nem demokrácia.
- Az európai parlamenti választások közeledtével az ilyen típusú cenzúra és bevándorláspárti kampány még intenzívebb lesz a következő hónapokban. Mekkora az esélye annak, hogy a hungarofób szélsőség Magyarországon is úgynevezett "színes forradalmat", új "Majdant" provokáljon a társadalomban?
- A bevándorláspárti erők mindent megtesznek majd ezért. Nekünk, akik meg akarjuk védeni Magyarországot, az dolgunk, hogy fogjunk össze és mutassunk erőt. Ha 1000 éven át, számtalan viszontagság közepette az őseink megőrizték ezt a földet, nyelvet és kultúrát, mi sem hagyhatjuk, hogy külső erők kényszerítsenek a határok megnyitására és arra, hogy engedjünk be mindenkit. Amíg a Fidesz-KDNP kormányoz, ez nem fog megtörténni.
- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Hogyan lehet fölfedeztetni a magyar fiatalokkal, hogy a magyar kultúra eleve – a vérszerződéstől 1848-ig és tovább – demokratikus jellegű, mi már akkor demokratikusan választottunk királyt a Duna jegén, amikor Amerika – a mai nagy "mintademokrácia" hazája – még föl sem volt fedezve?
- A nemzeti büszkeségnek nem csupán a múltból, hanem a jelenből is táplálkoznia kell. Ha egy fiatal azt látja, hogy a szüleinek van munkája, a család évről évre jobban él, Magyarországon biztonság van, és vannak magyar sikerek a gazdaságban, sportban és kultúrában is, akkor nem csak a 48-as és 56-os hősök miatt, hanem a jelen sikerei miatt is kihúzhatja magát. A Fidesz-KDNP kormány azon dolgozik, hogy itthon mindenki sikeres lehessen. Akkor az ország is az lesz, és erre minden magyar ember – határon innen és túl – büszke lehet. Ez a büszkeség, a jövőbe vetett hit és magabiztosság pedig újabb nagy dolgokra ösztönözhet bennünket. Így juthatunk el a célunkig: hogy Magyarország egy büszke, erős, polgári ország legyen.
Kép: wikipedia.org
Mátyás király Rómában
Egy középkori Mátyás-freskó modern másolatát avatták fel a Római Magyar Akadémián (RMA) pénteken a Mátyás-emlékév keretében. Puskás István, az RMA igazgatója és Herve-Lóránth Ervin, az RMA kulturális attaséja ötlete alapján Mátyás-király középkori római ábrázolásának modern interpretációjáról van szó a mai utcaművészet eszközeivel. Puskás Istvánnak tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.
2018. október 1.
- Igazgató úr, a húsz méter magas, öt méter széles színes molinó, amely Mátyás-királyt ábrázolja lovon ülve, az olasz főváros magyar kulturális intézetének egyik óriás udvari falfelületét díszíti. Körülötte latin nyelvű szövegrészek láthatók, ahogyan korabeli kódexekben szerepelnek. A Mátyás király feletti és alatti idézet a magyar királyhoz intézett latin imádságból származik, amely a kereszténység védelmezőjének nevezi őt. Önök miből sejtették, hogy a kereszténység védelmezőjének ma ilyen módon kell hangsúlyt adni?
- Ez nem is annyira sejtés volt, sokkal inkább határozott szándék, mellyel több célunk is volt: emlékezetbe idézni egy hajdanvolt magyar voanatkozású műalkotást, továbbá megidézni egy olyan történelmi szituációt, amikor különösen intenzívek voltak az olasz-magyar kulturális és poltikai kapcsolatok, és persze felhívni a figyelmet ma is aktuális, hajdan épp Mátyás által megtestesített, értékekre, eszmékre.
- A molinón látható Mátyás-ábrázolás nem más, mint egy évszázadokkal ezelőtti utcai krétafirka másolata. E műalkotás Róma belvárosában, a Campo de'Fiori piactér közeli egyik lakóház falán volt látható. A Mátyás király-freskóról korabeli magyar és itáliai feljegyzések is beszámoltak. Ezek szerint a festmény a 17. század közepén még látható volt. Ma, a XXI. században miért kell fölidéznünk, hogy egy magyar király a földi pályájáról való távozása után csaknem három évszázaddal Rómában még mindig megbecsülésnek örvendett?
- Hogy pontosabban foglamazzak, ez nem egy krétafirka volt, hanem egy, az Akadémi épületéhez közel áló ház homlokzatán elhelyezett freskó, melyhez nagyon hasonló látható ma is a fraknói várban, s amelynek modelljét feltehetőleg Mantegna készíthette (ajánlom figyelembe Pócs Dániel és Pattantyús Manga publikációit a témában). A mi projektünk a freskóról a XVII. században készült, a Vatikáni Könyvtárban található, vízfesmény és a fraknói várban található mű nyomán készült. (A kérdés többi részére a választ megadtam az előző pont alatt.)
- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Miért lenne fontos ezt a molinót, de főleg annak tartalmát akár több molinón is idehaza a magyar fiatalok körében megismertetni, például ott, ahol Mátyás király templomot építtetett a kereszténység védelmezésére, megerősítésére?
- Azt gondolom, hogy a vizuális művészeti ábárzolások alkalmasak lehetnek arra, hogy hidat építsenek a múlt és jelen között, hogy megmutassák, a történelem valóban jó tanítómester, s nem csak száraz iskolai tananyag, ahogyan hajdan a templomok freskói is első sorban azt a célt szolgálták, hogy történeteket meséljenek, tanulságokat jelenítsenek meg, így tanítsanak.
Szárszó, őszirózsás, Bibó...
A mai hazai politikai élet rengeteget árt a polgári középnek. A parlamenti ellenzék ugyanis annyira silány, hogy semmilyen szellemi erőfeszítésre nem készteti a kormányzó pártokat. Legutóbb egy tüntetésen például műanyagyhordókra ragasztották politikusok fényképét, és azt ütötték... Hát óvodásoknak is több eszük van - hangzott el a Hitel folyóirat szeptemberi estjén. Ezen a fórumon az 1943-as Szárszói találkozóra emlékeztek a 75. évforduló alkalmából. Salamon Konrád történész professzornak tett föl kérdéseket a Présház.
2018. szeptember 25.
- Professzor úr, a közélet miért maradt közönyös a Szárszói találkozó jubileumán, éppúgy, mint négy éve a Dózsa nevéhez fűzött parasztháború 500. évfordulóján?
- A hatalomban elkényelmesedett pártok, s mindenekelőtt ezek vezető közvélemény formálói hajlamosak arra, hogy mind a politikai, mind az elméleti kérdéseket leegyszerűsítsék, mert a tömegeket a lehető legegyszerűbb igen-nem kérdésekkel lehet a legkönnyebben irányítani. Ez azonban előbb-utóbb az adott politikai irányzat hatékonyságának csökkenéséhez, szellemiségének a kiüresedéséhez vezet, de amíg ez a módszer hatékony, kerülik a feleslegesnek tartott eszmecseréket, vitákat. Ezért nem emlékeztek meg 2014-ben a Dózsa-féle parasztháború 500. évfordulójáról. Pedig a nemzeti gondolat elmélyítése szempontjából is érdekes és hasznos lett volna áttekinteni, hogy Eötvös Józseftől Nemeskürty Istvánig milyen gondolatok merültek fel a parasztháborúval kapcsolatban, s a mai történelemtudománynak mi az álláspontja, vagy álláspontjai? Mert ha a múltunkról emberhez méltóan vitatkozunk, ezzel saját nemzettudatunkat mélyítjük el. Elképzelhetőnek tartottam volna azt is, hogy a Dózsa szoborcsoport ünnepélyes megkoszorúzása mellett felállítsák Werbőczinek, mint az egyik legnagyobb magyar jogtörténésznek a szobrát is.
Mivel a népi-falukutató mozgalom a két világháború közti rendszer ellenzékeként, tehát bírálójaként tevékenykedett, a hatalmon lévők pedig ezt a korszakot egyre inkább példaképüknek tekintik, kényelmesebbnek tartják nem megemlékezni a szárszói találkozó 75. évfordulójáról, de nem emlékeztek meg 2011-ben Bibó István születésének 100. évfordulójáról sem. Nagyon szomorú dolog, hogy a XX. századi magyar történelem legjelentősebb szellemi mozgalmát, amely egyértelműen nemzeti volt, s emellett demokratikus és szociálisan érzékeny, a mai hatalmon lévő nemzeti oldal képtelen a magáénak vallani. Ez már olyan szellemi kiüresedés, amelynek gyászos következményei lesznek.
- Az 1918-as Őszi rózsás forradalom századik évfordulója körül nagy a csend, várható-e, hogy ezt a jubileumot is a hazai szélsőbaloldal sajátítja majd ki, miként ezt pár éve A tardi helyzet írójával, Szabó Zoltánnal tették?
- Nagyon szerencsétlen dolog, hogy azon a Magyarországon, amelynek államformája az Alaptörvényünk szerint köztársaság, kormányformája pedig parlamentáris demokrácia, a hatalmon lévő kormányzat képtelen történelmi örökségének tekinteni azt az őszirózsás forradalmat, amely köztársaságot és parlamentáris demokráciát teremtett. Ennek oka mindenekelőtt a tények ismeretének hiányában keresendő, ugyanakkor súlyos hibát követnek el azok, akik hiányos ismereteiket nem hajlandóak pótolni. A nemzeti oldalon kialakult álláspont a két világháború közt megjelent, ismerethiányos, féligazságokat sőt rágalmakat tartalmazó írásokra épül. Ezeken túl kellene lépni, mert a történetírás azóta nagyon sok kérdést tisztázott. Ezt azonban sokan nem akarják figyelembe venni. Hiába tárták fel pl. a történészek, hogy 1919. március 21-én Károlyi Mihály nem mondott le, és nem adta át a hatalmat a kommunistáknak, az elítélő Károlyi-kép érdekében nagyon sokan továbbra is ragaszkodnak a hatalomátadás legendájához. Rendszeresen ismételgetik azt a rágalmat is, hogy Károlyi földosztása során eladósodott birtokait akarta a parasztok nyakába sózni. Ez sem igaz, mert ekkor már más birtoka nem lévén, Károlyi a 36 800 holdas hitbizományát kezdte osztani, azt pedig eleve nem lehetett eladósítani. A többi rágalmat ugyanígy lehet cáfolni.
A köztársaság 1918. november 16-ai kikiáltásakor Károlyi a következőkben határozta meg annak tartalmát: "Az ifjú magyar köztársaság egyben nemzeti, egyben demokratikus és szociális tartalmú." Ha napjainkban röviden meg akarjuk fogalmazni, hogy egy politikai irányzatnak milyennek kell lennie, csak azt mondhatjuk: nemzetinek, demokratikusnak és szociálisan érzékenynek. Ha napjaink harmadik köztársasága nem a király nélküli királyságot, vagy az Osztrák-Magyar Monarchiát tekintené politikai eszményének, nyugodtan vállalhatná az első köztársaság arra érdemes hagyományait. A korszerű nemzeti gondolatot és politikát ugyanis ők kezdték el megvalósítani, majd azt a bukásuk után, szellemi téren a népi-falukutató mozgalom vitte tovább és újította meg.
- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Noha 1943-ban nagy melléfogások is adódtak, Németh László például a háború közeli végét jövendölte, noha erre még két, rengeteg áldozattal járó esztendőt kellett várni, mégis, van-e fölfedezni való gondolat a mai helyzetben való hasznosításhoz?
- A Mussolini bukása utáni hetekben mindenki abban reménykedett, hogy a háború gyorsan véget ér. Ennek adott hangot Németh László is. Sajnos nem így történt. Ugyanakkor Szárszó lényege, hogy készülni kell a legrosszabbra is, és menteni kell a menthetőt. A magyar nép valódi felemelkedése a kispolgárrá válás, azaz a polgárosodás lehetett volna, ugyanakkor a kommunisták proletarizálni akarnak. Ezt sajnos megakadályozni nem lehetett, de a magyar nép jelentős részében élt a harmadik út eszménye, ami segített átvészelni az 1945 utáni kommunista terrort, az 1956-os forradalom kegyetlen elfojtása után pedig néhány elemével (háztáji gazdaság) enyhíteni lehetett a kommunista pusztítást. A kommunizmus 1989-es bukása után ezért is vissza kellett volna térni a népi gondolathoz, amire részben jó nyugati példa volt a szociális piacgazdaság és az önkormányzati demokrácia. Ezek az elemek az Antall-kormány programjában bent voltak, de a későbbi politika más irányba fordult.
Iparosok hazája Magyarország
A Magyar falu program az iparosok célkitűzéseit tükrözi, fontos színtere lehet a magyar mikro- és kisvállalkozások termelékenységének és modernizációjának, ezért a partnerség szellemében a szövetség bekapcsolódik a programba - hangsúlyozta Budapesten a Magyar kézművesség napja ünnepségen Németh László, az Ipartestületek Országos Szövetsége (Iposz) elnöke. Neki tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.
2018. szeptember 13.
- Elnök úr, a magyar iparosság az összes olyan kézműipari szakmában, kistelepülésen is jelen van, amelyek fejlesztését a Magyar falvak program célul tűz ki. A szolgáltató, javító és építő tevékenységek megléte a településeken az egyik legfontosabb eleme a népességmegtartó képességnek. Az egykori tsz-melléküzemágak tapasztalataiból ma mit lehet a falvak iparosítása kedvéért hasznosítani?
- Úgy vélem, hogy az elmúlt 27 évben a gazdaság és a körülöttünk lévő világ teljesen átalakult. Ennek megfelelően a magyar iparosság feladatai is jelentősen átalakultak. Ezért nehéz ma bármit mondani egy elmúlt rend tapasztalatairól. Ma az informatika, a robottechnika és a modernizáció világában mi arra szeretnénk egyértelmű választ adni, hogy a további évtizedekben is szükség lesz a javító, szerelő, építő és más szolgáltató tevékenységekre. Ezeknek a tevékenységeknek az eszközei természetesen változni fognak, a munkavégzés módja is változhat, a lakosság és az iparosság közötti kommunikáció módja is változhat. Ezeket a változásokat az iparosságnak követnie kell, hogy a kistérségekben, falvakban továbbra is eleget tudjon tenni a fogyasztói igényeknek. Komoly gondot fog jelenteni az utánpótlás biztosítása, a helyi iparos tevékenységeknek ugyanis munkahely megőrző és megtartó ereje van és ezért az utánpótlást is a saját környezetéből kellene kialakítania. Mind a mezőgazdaságban, mind a fogyasztók hétköznapi életében azok a tevékenységi formák, amelyek a régi tsz-ek világában léteztek, ma is jelen vannak. El kell őket végezni, de teljesen megváltozott körülmények között és módon.
- Az állam mit tegyen azért, hogy az iparosság jelentős mértékben közreműködjön abban, hogy a különböző innovációs és fejlesztési törekvések, beleértve a digitalizálást is, elterjedjenek a kisebb településeken?
- Az állam már eddig is sokat tett az új feltételrendszer kialakításáért, például a szélessávú internet rohamos elterjesztése az a gazdasági tevékenységnek az alapját is megerősíti, hiszen anélkül nem lehet a kommunikációt fenntartani, a modern készülékeket kezelni s a többi. Amikor mi innovációról beszélünk, az iparosság szempontjából, akkor nem csak hatalmas robotizált gépekre, drága szoftverekre és új belső munkaszervezési módszerekre gondolunk. Hiszen a mikrovállalkozások világában, ahol két-három alkalmazott van csak, ezek a kérdések másképpen vetődnek fel. Ott olyan új szerszámokra és technológiára van szükség, amelyek megkönnyítik az eddigi fizikai tevékenységeket, esetleg pótolni tudják a hiányzó munkaerőt és könnyebbé teszik a fiatalok megnyerését olyan iparos munkák végzésére, amelyek eddig komoly fizikai erőfeszítést igényeltek. Az IPOSZ azért vesz részt nemzetközi pályázatokban, azért működik együtt a V4 országok szervezeteivel, hogy gyűjtse a tapasztalatokat a megoldásokat illetően, hogy miképpen lehet ebben a mikrovilágban a robottechnika, az informatikai forradalom, a digitalizáció eredményeit hasznosítani. Az állam abban tud segítséget nyújtani, hogyha jobban ráirányítja erre a figyelmének egy részét, amely nem exportra akar termelni, nem akar dinamikusan növekedni, hanem egyszerűen a lakosság és a helyi gazdaság javító, szerelő, szolgáltatási szerepét kívánja magasabb színvonalon és hatékonyabban ellátni. Az IPOSZ-nak van egy olyan előnye, hogy a 178 ipartestületén keresztül el tudja érni ezt a mikrovilágot, ehhez azonban ezeknek az ipartestületeknek több szakemberre és általuk is pályázható és meg is nyerhető fejlesztésekre lenne szüksége. Maga az IPOSZ mintegy 30 ezres vállalkozói tagsággal rendelkezik, de az ipartestületek környezetében élő iparosság ennél lényegesen nagyobb számú, így egy megerősített szolgáltatási rendszerrel őket is el lehetne érni. Amikor az IPOSZ szolgáltatásról beszél, akkor mindig konkrét szakmákról van szó, a lakosság igényei is konkrét szakmákban fogalmazódnak meg, és erre konkrét szakmai válaszokat kell adni. Az általános tanácsadási rendszerek ezt a funkciót nem tudják betölteni. Nagyon fontos tényező, hogy az iparosságnak szakmai és gyakorlatorientált, rövidtávú támogatott képzésekre van szüksége, mert munka mellett és kevés jövedelemmel nem könnyű képzésekbe bekapcsolni őket. Az ipartestületi hálózat ilyen helyi képzések megszervezésére is alkalmas.
- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Ennek sodrása hogyan ragadja magával az IPOSZ-t azáltal, hogy a szövetség a rendszerváltást követően kezdeményezte: minden évben emlékezzenek meg egy napon a családi, mikro- és kisvállalkozások százezreiről, a magyar iparos és kézműves társadalomról, hiszen a magyar gazdaság 99 százaléka családi, mikro- és kisvállalkozásokból áll? Ez a szektor állítja elő a magyar GDP 30-40 százalékát, és adja a foglalkoztatás 70 százalékát.
- Az IPOSZ több olyan nemzetközi programot hajtott végre, európai partnerekkel, amelyek a vállalatok társadalmi felelősségvállalását vizsgálták. Ezeknek a tapasztalatai alapján elmondható, hogy a vállalkozások mind környezeti, mind kulturális, mind társadalmi felelősséggel tartoznak saját tevékenységükért. A programok azonban arra is rávilágítottak, hogy főleg a székhelyüket gyakran változtató, a körülöttük lévő világot csak profitorientáltan szemlélő, monopol nagyvállalatok egy része nem tartja be ezeket a szempontokat. Az a mikrovállalkozás és kisvállalkozás, amely az IPOSZ tagságát képzi és amely nemzedékeken keresztül általában egy adott helységben és környezetben folytatja a tevékenységét, ezeket a szempontokat általában évszázadok óta mindig szem előtt tartotta. Ezért mindig a helyi társadalmi, művelődési és sportélet támogató és alkotó résztvevői voltak. Így messzemenően érdekeltek ma is abban, hogy kulturális identitásuk megmaradjon, hogy hagyományaikat tiszteljék és a szükséges változásokat szem előtt tartva folytassák. Így nem véletlen, hogy az IPOSZ évtizedek óta az egyik legelszántabb képviselője azoknak a kihalófélben lévő, művészeti és népi kultúrát megjelenítő kézműves szakmáknak, amelyek továbbélése, támogatási rendszere továbbra is sok kérdést vet fel. Az iparos tevékenységek modernizálása összhangban áll a magyar iparosság fejében a hagyományos iparossági tapasztalatok átmentésével mindaddig, amíg a társadalom tagjainak ezekre a tapasztalatokra szüksége van. El kell azonban mondani, hogy az iparos szakmák utánpótlásának, főleg a fizikai munkákhoz is kötött szakmákban, az utánpótlása sok kérdőjelet vet ma fel, s ezekre nincs megfelelő válasz. Az IPOSZ minden olyan törekvést támogat, mindenekelőtt a fiatalok megszólítását a duális képzésben lévő gyakorlati nevelési eszközök felhasználásával, amely ezt a kérdést a saját környezetében élők helyben tartásával és foglalkoztatásával oldja meg. Így az iparosság állásfoglalása egyértelmű, de azt sem lehet elhallgatni, főleg az európai partnereinkkel lefolytatott folyamatos konzultációk figyelembe vételével, hogy erre a kérdésre jelenleg nincs végleges válasz.
Kép: Juhász Melinda felvétele
Adósságfék - benyomva
A Magyar Közlönyben történő megjelenéssel hivatalosan is kihirdették az adósságfék szabályok módosításáról szóló MNB rendeletet. Az október 1-jétől módosuló szabályozással a jegybank tovább ösztönzi a fix kamatozású jelzáloghitelek igénybevételét, támogatva ezzel a kiszámíthatóbb lakáshitel-törlesztést és az egészséges szerkezetű, fenntartható háztartási hitelezést is. Binder Istvánnak, a jegybank felügyeleti sajtófőnökének tett föl kérdéseket a Présház.
2018. szeptember 8.
- Binder úr, az MNB jelenleg is több eszközzel ösztönzi a hosszabb kamatperiódusú, fix kamatozású lakáshitelek térnyerését, annak érdekében, hogy a háztartások kamatkockázati kitettségét, s a kevésbé kiszámítható változó kamatozású hitelek súlyát mérsékelje. E célt szem előtt tartva döntött már korábban a jövedelemarányos törlesztő részlet mutatóra vonatkozó szabályok kamatperiódus szerinti megkülönböztetéséről, s kezdte meg a vonatkozó szabályozás módosítását. Mennyire szolgálja ez a folyamat a családok pénzügyi önvédelmét?
- A magyar gazdaság fundamentumai kiválóak, azonban ezek a lakáshitelek akár 10-20 évre adósítják el a családokat. Senki sem tudja megmondani előre, hogy ilyen hosszú időszak alatt hogyan alakul majd a világgazdaság, s benne Magyarország helyzete. Az elmúlt évtizedek azt mutatták, hogy pénzügyi válsághelyzetek ciklikusan, időről időre kialakulhatnak. A fix kamatozású hitelek ilyen esetekre „biztosítják be” az ügyfelek jövőjét, jelentősen csökkentve a lakáshitelhez kapcsolódó kamatkockázatukat. Ha ugyanis valaki hosszú távú – 10 évnél hosszabb, de akár a futamidő végéig szóló – fix kamatperiódust választ, a fixálás időszaka alatt nyugodtan alhat még a válságok idején is: az ő havi törlesztő részlete nem fog változni még kamatemelkedések idején sem. Azoknak viszont, akik változó vagy rövid időre fixált kamatokat választanak, az új jegybanki szabályok kellő jövedelmi tartalékot garantálnak arra, hogy a növekvő törlesztő részlet terheit is állni tudják. Az MNB lépései így valóban a családok biztonságát támogatják, jóllehet természetesen a különböző lakáshitelek közti választás joga az ügyfeleké.
- A jelzáloghitelek jellemzően 15-20 éves futamidejére figyelemmel fontos biztosítani, hogy a hosszabb távon esetlegesen felmerülő kamatváltozások ne eredményezzenek fizetési nehézséget, szélsőséges esetben fizetésképtelenséget a háztartások oldalán. A változó vagy a rövidebb időre rögzített kamatozású lakáshiteleknél azonban előfordulhat, hogy kedvezőtlen kamatváltozás esetén jelentősen megemelkednek a háztartások törlesztő terhei. Ez utóbbit mennyire szemléltetik a most nekilendülő kilakoltatások?
- Ma Európa-szerte és Magyarországon is történelmi mélyponton vannak a kamatok, jelenleg tehát nincs szó kamatemelkedésről vagy erre visszavezethető végrehajtási eljárásokról. Az MNB intézkedései ugyanakkor – egy fellendülő gazdasági periódusban, növekvő reálbérek és jövedelmek, jelentősen bővülő lakáshitel-felvételi kedv időszakában – már a jövőnek szólnak. Míg az árfolyamkockázat kialakulásának időszakában az érintettek (szabályozók, bankok, ügyfelek) nem ismerték fel ezt a problémát, ma valamennyi szereplő (az egyre inkább tudatosan fix kamatozású kölcsönt választó fogyasztók, az óvatosabban hitelező bankok és az aktív jegybank) is idejekorán felismerte a kamatkockázat kialakulásának lehetőségét.
- A magasabb jövedelemmel rendelkezők – a nagyobb törlesztési képességük miatt – továbbra is magasabb havi törlesztés mellett vehetnek fel hitelt. Az utóbbi években látható és várhatóan folytatódó dinamikus béremelkedésre is tekintettel a magasabb arányú törlesztő részletek vállalását a rendelet 2019. július 1-től 500 ezer forint havi jövedelem estén teszi lehetővé a jelenlegi 400 ezer helyett. A jegybank ezzel az állampolgárt védi, ugyanakkor a bankok mozgásterét szűkíti. Mennyire egyeztetnek ilyen lépést a Magyar Bankszövetséggel?
- Valóban a jövő évben emelkedő jövedelmi korlát a növekedő reálbérekre, jövedelmekre reflektál, ezzel egy valós társadalmi helyzethez igazítja a szabályozást. Az MNB természetesen minden jelentős, a hitelpiac egészére ható szabályozási intézkedése előtt egyeztet a piaci szereplőkkel, mint ahogy a pénzügyi civil szervezetekkel és a kormányzati szabályozói szereplőkkel is folyamatos konzultációkat folytatunk.
Kép: hirado.hu
Bécs magyar város
Bécs magyar városMagyarország Bécsben címmel jelentetett meg könyvet Dr. Habil Ujváry Gábor történész, főiskolai tanár, intézetvezető. A kötet a magyar vonatkozású bécsi intézményekről, múzeumokról, épületekről és emlékhelyekről élményteli képi és történelmi áttekintést ad. A szerzőnek tett föl kérdéseket a Présház.
2018. szeptember 3.
- Tanár úr, az Árgyélus Kiadó által piacra dobott kötet útikönyvként is használható, az egyes fejezetekben említett színhelyek – amelyek elnevezését németül is megadták a könnyebb tájékozódás kedvéért – jól elkülönülnek egymástól, miként az ismertetők is a fontosabb szereplők életrajzától. A Herrengasse 5. mekkora jelentőséget kap a műben?
- A reprezentatív kiállítású kultúrtörténeti albumot Vertel Bea tervezte és szerkesztette, kiváló fényképeit Püspöki Apor készítette – ezen túl különböző gyűjteményekből származó műtárgyfotót is használtunk –, művészettörténeti szakértője Páll Csilla volt, szövegét pedig én írtam. A rengeteg, csodálatos képpel díszített kötet hét fejezetre oszlik (Templomok; Intézmények; Múzeumok; Magyar főúri paloták; Épületek; Magyar emlékhelyek; Bécs és a magyar művészet) és egy Függelék csatlakozik hozzá. (Utóbbiban szerepel jegyzékszerűen: Magyar emléktáblák; Magyar vonatkozású utcák és helyszínek; Magyar kölcsönszavak a bécsi német nyelvben; Képek lelőhelye; Irodalomjegyzék; Névmutató.) Lehető teljességgel, persze a rendelkezésre álló terjedelem miatt csak a legfontosabb információkat közölve igyekeztünk bemutatni a Bécs belvárosában (I. kerületében), illetve az azon kívüli helyszíneken található, fontos magyar vonatkozású tárgyi és szellemi emlékeket. Három színkóddal jelölt útvonaltervet is javasoltunk a bécsi kulturális örökségünk iránt érdeklődő turistáknak.
A magyar főúri paloták fejezetben a következő családok – nagyrészt 18. században épült – palotáit ismertetjük: Batthyány–Strattmann; Batthyány–Schönborn; Erdődy–Fürstenberg; Esterházy–Kaunitz; Esterházy (külön a grófi és a hercegi ág); Festetich; Grassalkovich; Nádasdy; Nákó; Pallavicini; Pálffy (itt két épületről van szó) és Wilczek. Utóbbi a Herrengasse 5-ös szám alatt található, a Hofburg Michaelerplatz-i bejáratához egészen közel. A több família birtokában lévő, mai formájában barokk épületet – amely az azt 1825-től máig tulajdonló Wilczek-családról kapta a nevét – 1788-tól bérelte a Magyar Nemzeti Múzeumot, egyben a mai Országos Széchényi Könyvtárat 1802-ben alapító Széchényi Ferenc. Bár ő is rendkívül jelentős szerepet játszott a magyar művelődéstörténetben, ráadásul a bécsi arisztokrata társaság kedvelt személyisége volt, az épület jelentőségét leginkább mégis az adja, hogy – miként erre a homlokzatán olvasható kétnyelvű emléktábla fölhívja a figyelmet –: „Itt született 1791. szeptember hó 21-én Széchenyi István gróf, a legnagyobb magyar”, akinek kereszteléséről a közeli Szent Mihály-templom anyakönyvében megőrzött bejegyzést is láthatjuk a kötetben. Születése évfordulóján hazai magyar szervezetek, a bécsi Magyar Nagykövetség és Collegium Hungaricum is minden évben megemlékezik róla. A család 1815-ig bérelte a palotát, innen költöztek a Landstrasséra. Tudjuk azt is, hogy Széchenyi az ifjúkora jó részén kívül is sokat tartózkodott a császárvárosban; 1848 őszétől 1860-as haláláig a döblingi szanatóriumban, ahonnan már ki sem mozdult, amíg önkezével véget nem vetett életének. Természetesen erről a helyszínről – az ottani emléktáblákról és mellszoborról is – beszámol a kötet a Magyar emlékhelyek fejezetben. Érdekességként jegyzem meg, hogy mások mellett a Wilczek-palota lakója volt 1812–1813-ban a neves osztrák drámaíró, a Bánk bán történetét Katona Józseftől meglehetősen eltérően bemutató Franz Grillparzer is. Az épületnek ma is sok magyar vendége van, mivel jelenleg az Osztrák Irodalmi Társaság székhelye, amely számos honfitársunkat hívja meg német nyelvű felolvasásokra.
- Hogyan magasodik fel a műben Mátyás király és Rákóczi, Lehár és Kálmán Imre alakja?
- Mátyás király is számos szempontból kötődik Bécshez, amelyet 1485-ben foglalt el. 1490 áprilisában bekövetkezett haláláig nagyrészt a Hofburgban – amelyet ő is tovább építtetett –, a Schweizerhofban (Svájci udvar) élt. Ekkor „Nyögte Mátyás bús hadát / Bécsnek büszke vára”. Mátyás az 1365-ben alapított bécsi egyetemet is támogatta, azt az intézményt, amely a magyar diákok peregrinációjában (külföldi egyetemjárásában) a késő középkortól napjainkig a legfontosabb szerepet játszotta. De portréja megtalálható a világ egyik legszebb barokk könyvtárterme, az Osztrák Nemzeti Könyvtár Josefsplatz-i épületének Daniel Gran festette mennyezetfreskóján is. Az allegorikus ábrázolások sorában az arcképével díszített kőtábla utal rá, hogy az itteni gyűjtemény egyik alapja a Corvina-könyvtár volt. Ennek ugyanis számos darabja került Mátyás halála után, jórészt ajándékként Bécsbe. A róla és feleségéről, Beatrixről készített márvány domborművek a Kunstistorisches Museum gyűjteményében csodálhatók meg. Az 1526 és 1918 közötti magyar történelemre vonatkozó levéltári források – ha mennyiségében nem is, de értékében bizonyosan – csaknem felét őrző Haus-, Hof- und Staatsarchivban, a Habsburgok egykori házi levéltárában is sok olyan oklevél található, amely Mátyás kézjegyét őrzi. A Hofjagd- und Rüstkammerben (Udvari Vadász- és Fegyvergyűjtemény) – rengeteg más magyar emlék mellett – Mátyás egykori kardját is megtekinthetjük. A Wien Museumban (Bécsi Várostörténeti Múzeum) Mátyás korabeli pajzsok is ki vannak állítva. De megemlékezünk a kötet Bécs és a magyar művészet című fejezetében Fadrusz Jánosról is, aki a bécsi képzőművészeti akadémián tanult és a méltán ismert és népszerű, Kolozsvár főterén álló Mátyás király szoborcsoportot alkotta. Egy emléktáblára is figyelmeztetünk, amelyet a Regensburger Hof (1. Lugeck 4., Bäckerstrasse 1., Sonnenfelsgasse 2.) Backerstrasse felőli homlokzatán állítottak, fölidézve, hogy Bécs városa itt adta 1470 februárjában a legköltségesebb bált, Mátyás és nagy ellenlábasa, III. Frigyes német–római császár találkozója tiszteletére.
A Rákóczi-családra és a „vezérlő fejedelem”, Rákóczi Ferenc – akinek Mátyáshoz hasonlóan igencsak ambivalens volt a viszonya Béccsel – itteni életére ugyancsak kitér a kötet, elsősorban a szintén barokk Erdődy–Fürstenberg-palota kapcsán. Ennek elődje 1625-től a Rákócziak, 1677-től az Erdődyek, majd Ferdinand Gobert von Aspremont-Lynden gróf, 1714-től 1773-ig újra az Erdődyek tulajdonában volt. Ahogy magyarosan hívták, Aspremont Ferdinánd Rákóczi Ferenc nővérét, Julianna Borbálát vette feleségül, s miután a kurucok későbbi vezére 1692-ben kiszabadult gyámja, Kollonich Lipót érsek felügyelet alól, gyakran vendégeskedett nővérénél és sógoránál. Mint az 1977-ben leleplezett emléktábla szövege írja: „Ennek az épületnek a helyén állt a XVII. század végén az Aspremont-palota. Itt szállt meg gyakori bécsi tartózkodásai idején az 1690-es években II. Rákóczi Ferenc, az 1703–1711 évi magyar szabadságharc vezére.” 1806-ban néhány hónapig Beethoven is itt múlatta az időt (ekkor már a Fürstenberg tartománygrófoké volt az épület). Egyébként I. Lipót császár 1704-ben a törökök és a kurucok portyázásainak védvonalaként kezdte el a Bécset és annak elővárosait védő könnyű erődfalak, a Linienwall kiépítését, ami nagyjából a mai Gürtel (a császárváros nagykörútja) helyén húzódott. Rákóczinak ehhez is volt némi köze…
Lehár Ferenc és Kálmán Imre a bécsi operett második aranykorának kiemelkedő képviselője; nemcsak a magyarok, de az osztrákok is magukénak vallják őket. Számos helyen találkozunk a kötetben a nevükkel: az operettről szóló részen kívül is, hiszen Lehárnak – aki élete nagy részét itt töltötte, művei ősbemutatói általában szintén itt voltak – több szobra, de emléktáblája is megtekinthető Bécsben, hajdani villája pedig Leharmuseumként (a Wien Museum tagintézményeként) látogatható. Májustól október elejéig – szombatonként 11-től – a Burg belső udvarában manapság is rendszeresen felcsendülnek Lehár, de Kálmán dallamai is a hagyományosan kék egyenruhát viselő Hoch- und Deutschmeisterek zenekarának előadásában. Kálmán Imrére (a bécsieknek: Emmerich Kálmánra; az ékezetek gyakran elmaradnak) ugyancsak több mellszobor és tábla emlékezik, darabjait ma is sikerrel játsszák bécsi színpadokon. Mintegy három évtizeden át, 1938-ig élt (különböző helyeken) Bécsben. Az Anschlusst követő második napon a zsidó származású Kálmán „önként” ajándékozta gépkocsiját a nemzetiszocialistáknak – korábbi sofőrje bérét és az üzemanyagköltséget is ő fizette egy darabig. Mivel Horthy kormányzó is közbenjárt az érdekében, végül ingóságaival együtt Zürichen és Párizson át költözhetett az USA-ba, de 1949-ben és 1953-ban rövid időre még visszatért Bécsbe.
- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. „Az Zsuzsánna egy szép német leán, Bécsben lakik Tífingráb utcáján” – írta a költő, akinek emlékére 2013. január 25-én este 7 órai kezdettel Balassi-misét tartottak a Stephansdomban kilencszáz bécsi magyar jelenlétében. Az ilyen nemes epizódok hogyan kapnak helyet a Magyarország Bécsben című kötetben?
- Mint az előzőekből is kiderül, Bécs a külföldi városok közül a leggazdagabb magyar emlékanyaggal rendelkezik. Ebbe nemcsak az uralkodók, az arisztokraták és a zeneszerzők, de a művészek sokasága is beletartozik, hiszen számos magyar festő, szobrász és építész tanult a bécsi képzőművészeti akadémián, a magyar nyelvű könyvkiadás kezdetei is részben ide köthetők. Itt tanult Balassi nevelője, Bornemisza Péter is, aki Bécsben adta ki az első magyar nyelvű drámát, Szophoklész Elektráját (Tragoedia magyar nyelven az Sophocles Élektrájábol, 1558). Jó néhány századot ugorva: számtalan bécsi történetet írt meg Jókai Mór – akitől a kötet címét is kölcsönöztük: a Magyarország Bécsben az Élet komédiásai egyik fejezete – és Mikszáth is. A 20. századra térve (minderről szintén szó van az albumban): a Hatvany Lajos báró bérelte lainzi Hermész-villában (amely egyébként korábban Erzsébet királyné kedves tartózkodási helye volt) számos magyar író (pl. Babits Mihály, Füst Milán, József Attila – ő egy éven át a bécsi tudományegyetemet látogatta –, Juhász Gyula, Krúdy Gyula, Móricz Zsigmond, Szabó Lőrinc) időzött hosszabban-rövidebben.
Ebben az összefüggésben pedig természetes, hogy Balassi is szóba kerül. Az utca neve még ma is Tiefer Graben, korábban sok „szép leány” megfordult erre, mivel a hajósok által kedvelt fogadók is itt voltak. Zsuzsánna mellett „szép atyjafiát”, „víg Anna-Máriát” is megénekelte Balassi. Hozzá hasonlóan bizonyára sok magyar férfi járt még erre, hogy Balassival elmondhassa: „Mézet szedénk egymás ajakáról / [...] Többet szólnom dolgunkról nem szükség, /Elég, hogy megvolt minden édesség”.
Nekünk, magyaroknak tehát mindenféle szempontból van mire emlékeznünk Bécsben, de különösen fontos ez a kulturális emlékek tekintetében. A koraközépkortól – hiszen Bécs nevének első, Wenia formában megőrzött írásos említése a honfoglalás előtt segédcsapatoknak ideérkező magyarokkal vívott, 881-es ütközethez köthető – egészen napjainkig, amikor ismét magyarok tízezrei élnek Bécsben és közvetlen környékén.
Kép: veritasintezet.hu
Esztergomban szeptember 23-án, vasárnap 16:00 - azaz délután négy - órától Bécs magyar emlékei cimmel tart könyvbemutató előadást Dr. habil. Újváry Gábor, történész, a könyv írója.
Helyszín: Szt. Adalbert Központ, Szent István tér 10.
A program az Ars Sacra Fesztiválnak is része.
Európai kockázat
Tovább nőtt a Fidesz-KDNP támogatottsága az elmúlt négy hónapban, az ellenzéki pártok mindegyike nagyon komoly válságban van - mondta a köztelevízióban Deák Dániel politológus, a Figyelő főmunkatársa. Neki tett föl kérdéseket a Présház.
2018. augusztus 14.
- Szerkesztő úr, kevesebb, mint 10 hónap múlva lesz az európai parlamenti választás, amelynek "jelen pillanatban nagyon komoly tétje van, hiszen amit április 8-án Magyarországon meg tudtak üzenni a választók, azt most európai szinten is ki tudják mondani". A jelek szerint megélhetési politikusok is tülekednek a brüsszeli mandátumok körül, hiszen évekig busás jövedelmet hozhatna nekik. Ezt a demokrácia velejárójaként kell – beletörődve – elfogadnunk, vagy lehet védekezni a súlyos ártalom ellen?
- Az EP-választásnak sosem volt még olyan fontos szerepe, mint jelenleg. A mostani választás már csak azért is különleges, mert a korábbi voksolásokkal ellentétben ennek európai tétje lesz, nem kizárólag az egyes államok belpolitikai viszonyai és ügyei fogják meghatározni annak kimenetelét, hanem olyan európai szintű témák, mint például a bevándorlás, illetve a nemzeti és a közösségi hatáskörök ügye.
Ez korábban egyáltalán nem volt jellemző, az EP-választások mindig a nemzeti választások egyik újabb fordulójának számítottak, melynek keretében az aktuális kormányok belpolitikai teljesítményét ítélték meg a választók. Természetesen ennek továbbra is nagy szerepe van, ugyanakkor jövő tavasszal az európai választópolgárok sokkal inkább Európa jövőjéről döntenek majd, arról, hogy szeretnék-e megőrizni az európai kultúrát vagy feláldozzák-e azt a bevándorlás és a multikulturalizmus oltárán.
Ez a téma kétségkívül minden európai országban meghatározó, többek között az osztrák, olasz, cseh és német választásokon is a bevándorlás kérdésköre határozta meg azt, hogy ki melyik pártra adta le a szavazatát. Ezekben az országokban beigazolódott a magyar kormány igaza, rendre meggyengültek a korábban hazánkat élesen kritizáló bevándorláspárti politikai formációk.
Mindenkinek joga van indulni a választáson, a választók bölcsességén múlik, hogy kit juttatnak mandátumhoz. A megfelelő döntés érdekében csupán annyit tudunk tenni, hogy mindenkiben tudatosítjuk a választás tétjét.
- Ön szerint jelenleg kizárólag a Fidesz-KDNP tud válaszokat adni azokra a kihívásokra, amelyek Európát érik. Ez nem föltétlenül zavaró a szélsőségnek, hiszen Medgyessy Péter 2004. augusztusában a Népszabadságban jelentette be: "Az SZDSZ tele van korrupciós ügyekkel." Az SZDSZ-t sem érdekelte, hogy milyen kihívások állnak az ország – és pláne Európa – előtt, ők csak a luxusvillák megszerzésére törekedtek. Miért ne lehetne ugyanez a céljuk a mai szélsőséges pártok "politikusainak"?
- Természetesen nem minden politikai erő vagy politikus célja a közösség szolgálata, hanem sokkal inkább a saját anyagi haszonlesésük mozgatja őket. A választókat ugyanakkor nem lehet becsapni, minden esetben bölcsen döntenek. Az MSZP-SZDSZ kormányokat is elsöpörte a választói akarat, melyet követően háromszor kapott kétharmados felhatalmazást a Fidesz-KDNP. A jelenlegi kormánypártok egyértelmű válaszokat adnak a Magyarországot és Európát érő kihívásokra, ráadásul ezek a válaszok párhuzamban állnak a társadalmi elvárással is. Az EP-választáson is az ezekre a kérdésekre válaszokat adó formációk kaphatják a legtöbb mandátumot az Európai Parlamentben.
- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Ön szerint a legnagyobb bajban a Jobbik van, mert a párt élére másod-, harmadvonalbeli politikusok kerültek. Fölfejleszthetik-e magukat elsővonalbelinek azzal, hogy Széchenyi-, Kossuth-, Deák Ferenc-írásokat olvasnak?
-A Jobbik mind anyagi, mind morális, mind szellemi tekintetben mélyponton van. A párt holdudvara kihátrált a jelenlegi vezetés mögül, a korábban hangoztatott értelmiségi táborról sem tudni semmit. Ahhoz, hogy egy párt professzionálisan tudjon működni, mindez elengedhetetlen, így kérdéses, hogy a Jobbik miként tud tovább működni a jövőben.
Kép: hirado.hu
Honvédelem a kibertérben
Sikeres volt az Európai Uniós Kiberbiztonsági Ügynökség júniusi szimulációs gyakorlata, amelyben a szakembereknek egy Európára kiterjedő légiközlekedést érintő támadást kellett kezelniük - mondta Keleti Arthur, az Informatikai Biztonság Napja (ITBN) főszervezője a köztelevízióban. Neki tett föl kérdéseket a Présház.
2018. augusztus 13.
- Keleti úr, a gyakorlatban 22 ország 300 szervezete vett rész, és az eddigi összesítések szerint a védelmi rendszer jól működött. Mi, magyarok elsősorban mit tanultunk a közös akcióból?
- A legfontosabb a kommunikáció. Ezen értem mind a kifelé (tehát a publikum felé folytatott) és a befelé irányuló (vagyis a szakemberek egymás közötti és a szakemberek és döntéshozóik közötti) párbeszédet. Szintén lényeges tapasztalata a tudásmegosztás fontossága, hiszen a kibertérben a támadók hatalmas előnyben vannak, amit csak a róluk és módszereikről megszerzett tudás hatékony megosztásával lehetséges ellensúlyozni.
- A repülőterek informatikára épülő rendszerének meghekkelése valós veszély, ha pedig bekövetkezik, a problémákat úgy kell kezelni, hogy a lehető legkevesebbet érezzenek abból az utasok. A meghekkelés hogyan fokozza azt a kockázatot, amely miatt utasszállító gépek magán drónokkal ütközhetnek?
- A drónok elleni védekezés a reptereken és az egyéb kritikus ipari létesítményekben is egy fontos kérdés lett. Ugyanakkor rendkívül összetett témáról van szó, mert egy drón felfedezéséhez, követéséhez, ártalmatlanná tételéhez rádiótechnikai, fizikai biztonsági és informatikai biztonsági elemek együttes és összehangolt működésére van szükség. Erre léteznek már megoldások, de elterjedésük még korai szakaszban jár, amit nehezít az is, hogy minden országban változhatnak a drónok használatára illetve frekvenciájuk zavarására vonatkozó szabályok. A hackereknek azonban nem kell kilépniük a fizikai térbe (például drónokat használva) ahhoz, hogy komoly fennakadásokat okozzanak vagy veszélyhelyzetet idézzenek elő.
- Fedezd föl saját kultúrád – hangzik az európai Balassi-folyamatjelmondata. A magyar fiatalok mit meríthetnek az eddig felhalmozott hazai kibervédelmi tudáskincsből?
- A kibertér egy a fizikaitól eltérő és most már a NATO által is elismert műveleti tér. Ez azt jelenti, hogy az itt megvalósított támadásokra megfelelő válaszokat kell tudnunk adni. A mai fiatalok függetlenül országtól vagy nemzettől nagy előnyben vannak, mivel már gyermekkoruktól fogva számítógép használók. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy én már kilenc évesen számítógép előtt ülhettem, ami nyolcvanas években nem volt átlagosnak mondható. Ma viszont a legjobb biztonsági szakértők, akik megvédhetik például a magyar kiberteret is, akár már korábban is profi hackerekké fejleszthetik magukat. A nemzetnek az egyik fontos feladata lehet, hogy ezeket a fiatalokat, megtalálja, motiválja, segítse és támogassa, hogy hazájuk kiberterét vagy valamely hazai szervezet informatikai rendszerét védő szakemberekké érjenek.
Kép: arthurkeleti.com
Magyar sokasodás
„Egyesületünk hamarosan javaslatot fog előterjeszteni az illetékes kormányszervek részére” – jelenti be a nyilvánosságnak a Présháznak adott ezen interjúban a Magyar Patrióták Egyesületének elnöke. A trianoni békediktátum aláírásának 98. évfordulója alkalmából a Magyar Írószövetség dísztermében megrendezett emlékesten a Teleki Pál Érdemérmet és a kitüntetésről kiállított oklevelet Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke, a Bethlen Gábor Alapítvány kuratóriumának elnöke Rieger Tibor M. S. mester-díjas szobrászművésszel közösen nyújtotta át az Magyar Patrióták Egyesülete elnökének, Hetzmann Róbertnek. Neki tett föl kérdéseket a Présház.
2018. július 19.
- Elnök úr, Lezsák Sándor, a Bethlen Gábor Alapítvány kuratóriumának első embere elmondta: Ilyen fiatalokból álló közösségekre van szükség szerte a Kárpát-medencében, és akkor a nemzet fenn fog maradni. Mi kell ahhoz, hogy a magyarság ne "csak" fennmaradjon, hanem sokasodjon, erősödjön, gazdagodjon?
- Ahhoz, hogy a magyar megmaradásból sokasodás tudjon kibontakozni, elsődlegesen demográfiai fordulatra van szükség. Óriási erőkkel dolgozunk ma Magyarországon azon, kormányzati és társadalmi körökben egyaránt, hogy az 1980-as években beállt és azóta súlyosbodó népesedési összképen javítani lehessen. Alapvető tévedésben van az, aki anyagi természetű problémákat lát. Az alacsony vagy kitolódó gyermekvállaláshoz vezető körülmények nyolcvan-kilencven százaléka mögött a korszellem áll rossz mozgatórugóként. Ezért valljuk, hogy először a fejekben kell rendet tenni, ami nagyon nehéz lesz, mert a társadalmak a mai világban egyre kevésbé zártak, így egyre inkább védtelenek a káros nemzetközi hatásoktól, mint amilyen a globalizmus is. A nyilvánvaló eredmények dacára nem szívderítő a helyzet, de ne feledjük, hogy nagyon mélyről jövünk. Egészséges identitású embereket kell nevelni a jövő nemzedékekből, és akkor nem kell féltenünk a magyarságot, mert képes lesz megújulni.
- A Bem téri Radetzky-laktanya sokat jelent az egykori MDF-eseknek, ezért -Lezsák Sándor nagy eredménynek tartja, hogy a műemlék épület a Magyar Patrióták Közössége határozott kiállásának köszönhetően megmenekült. „Továbbra is az Önök felelőssége, hogy figyelemmel kísérjék az ügyet” – hangsúlyozta Lezsák Sándor. A civil kurázsi mellett mi kellett még ahhoz, hogy ezt a huszárcsínyt győzelemre vigyék?
- A rendszerváltó MDF ikonikus székházának is egykor otthont adó Radetzky-laktanya épülete jelenleg per alatt áll. Amíg a jogvita bírói úton le nem zárul, az első kategóriás műemlék kérdése továbbra is nyitott, mivel a külföldi befektető le kívánja rombolni a budai Duna-part látképét is meghatározó épületet. Lezsák Sándor elnök úrral egyetértek, a Magyar Patrióták Közössége valóban felelős a Bem téri műemlék további sorsának alakításáért. 2016-ban elsődlegesen a jól megszervezett és felépített akcióknak köszönhetően sikerült elérnünk, hogy a bontást még idejében leállítsák a hatósági szervek. Felelősségünk tudatában folyamatosan foglalkozunk a veszélybe került épülettel és igyekszünk a közélet napirendjén tartani az ügyet. Jelenleg kellő befolyással rendelkező állami vezetőket keresünk fel, mivel meggyőződésünk szerint az 56-os forradalomban is emblematikus szerepet játszó díszes kaszárnyának állami tulajdonban lenne a helye.
- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi.folyamat jelmondata. Ez a régi szlogen 2015 óta új értelmet kapott: kontinensünket el akarják árasztani – részben már el is árasztották – az európaikban ellenséget, vagy éppen kiszipolyozható balekot látó tömegek. Önök mit tehetnek azért, hogy a Lajtától a Berecki-havasokig, a Dunajectől a Tengermellékig minél több magyar fiatal fedezze föl ősei kultúráját, s merítsen erőt belőle?
- Folyamatosan lépéseket kell tennünk annak irányába, hogy a magyar iskolákban patrióta nevelést kapjanak a tanulók. Sajnos tudomásul kell vennünk, hogy a magyar kultúrát ma a legtöbb családban nem teszik a gyermekek bölcsőjébe, így az oktatási intézményekre hárul a feladat, hogy felépítsék az emberben a magyart. Az egészséges identitásnak pedig a területi önazonosság-tudat is része, így a felnövekvő nemzedékeknek is tudniuk kell, hogy a magyarság szülőföldje Felsőőrtől az Ojtozi-szorosig, sőt a Szeret partjáig ér. A Kárpát-hazát minden magyar fiatalnak be kell járnia, hiszen szeretni csak azt lehet, amit ismerünk. Fontos azonban, hogy a jövőben ne csak a diákok utazzanak az elszakított területekre, hanem legalább az identitásképző tantárgyakat oktató tanárok részére is létre kell hozni egy Határtalanul-programot. Erre nézve egyesületünk hamarosan javaslatot fog előterjeszteni az illetékes kormányszervek részére.
Kép: mediaklikk.hu
Keresztény misztika
Az Antológia Kiadó adta ki Magyar metafizika című bölcseleti rendszerét, mely első és egyetlen eleddig a magyar nyelv hangzórendszerére alapozott filozófiai könyvek sorában. Dr. Turai Gábor Kamil tanárnak, költőnek, műfordítónak tett föl kérdéseket a Présház.
2018. július 5.
- Tanár úr, Ön Pap Gábor művészettörténésszel közösen jegyezte a debreceni Sztélé Kiadónál megjelent Tóth Menyhért monográfiát A képíró bölcs címmel. Művük hogyan segíti a magyar fiatalokat a korunkban fölvetődő egyéni és családi sorskérdések gyakorlati megválaszolásában?
- Tóth Menyhért - az egyetemes művészet Szent Ferenc-i szegénység-apostola - a falubeliek megfogalmazása szerint "abból élt, amit mások eldobtak". Fölvette a porból a rozsdás szöget is, mert "abban emberi munka van". Még az állatokhoz is felebarátian viszonyult: - kertjéből frissiben kihúzott zöldségekből tartotta fenn magát. A Napba nézett és a Napot fogadta magába, attól ragyogott, s képei is 'fehérizzásban' delejeznek. Igazi kristályember volt, akin a Jóisten maradéktalan áttündöklik. Amikor egy ifjú titán zsengéire rákérdezett, hogy mi a célja, s az rávágta, hogy " önmagamat megvalósítani, mester", akkor visszakérdezett: "az szép, szép - no és utána?" A magyarság és a világ jövőjét féltve építette, kivetetten sem az 'utánam a vízözön' jelen Európa-gyalázatában. S késve ugyan, mint a mesében, de végül mindent megnyert: élethivatást, hű feleséget.
- Ön lefordította és kommentálta Nietzsche összes versét. E magyarul szóló német költemények miben teszik élénkebbé korunk szellemi vibrálását?
- Nietzschét magam - Heidegger s Meister Eckhart szellemében - mint a keresztény misztika kivételes képviselőjét kommentáltam. Aki szerint Isten nem magától halt meg, hanem "mi öltük meg". Úgy is irta alá utolsó leveleit, mint a Feltámadott alteregója: "Krisztus". Az 'örök visszatérés' emberfeletti misztikus élményében Nietzschének sikerült Keletet és Nyugatot extatikusan összehangolnia. Zsenialitása ma is problémaérzékenységre gyullaszt: "alattam ember s állatok / szólok - senki sem válaszol // túl egyedül túl magason // mire várok a havason? // közel hozzám a felhöpást / várom a villámvillanást//". A pillanat és az örökkévalóság egységét önfeláldozóan hirdette. Nietzsche előre látta az európai kereszténység jelenkori válságát. Krisztus "hegyeket mozgató" hite nélkül a kényelmes plüssfotelek nihilizmusába süllyed a nyugati véglény.
- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Ön, akinek életútja Gyulától Szegeden, Budapesten át Kecskemétig vezetett - érintette Erdélyt és a Felvidéket is -, hogyan tapasztalta, hogy a magyar művelődés, művészet fölfedezése cselekvőerőt ad a különböző térségek magyar fiataljainak?
- Főiskolán, egyetemen magyarságtant is tanítottam másfél évtizeden át. Megdöbbentett, hogy még határainkon belül is milyen kétes szent hagyományaink ismerete. Ki meri követni Szent Koronánkat Krisztus urunkig? Ki méri fel csodálatos rovásírásunk emberiség-megelőző múltját? Ki járja az összekötő hidakat magyar és avar és hun és pártus és szkíta és ki-en-gari népei közt, nem beszélve az etruszk-kelta kapcsolatokról? Ki tud a tatárlaki-tordosi erdélyi régészeti leletek hozzánk fűződő hétezer éves titkairól? Ki látja örök egységben a Kárpátok koszorúzta, Boldogasszony-uralta Medencét? Ki követte a magyar ősnyelv csillagfény-ösvényeit át? Szent evangéliumainkat, a jóság-varázsló meséket s Paradicsom-űzte népdalainkat? Petőfit, Csontváryt, Rákóczit, Böjte Csabát? Bizony, nagy még az adósságunk Trianon gyalázatának jóvátételében!
Kép: youtube.com
Az adósságcsapda nyitja
Negyven éve nem volt ilyen alacsony az ország devizakitettsége - mondta Boros Imre közgazdász a televízióban. Míg 2010-ben az államadósság devizaaránya 50 százalék volt, ma 20 százalék alatti, és ez 1978 óta nem volt ilyen alacsony. Boros Imre közgazdásznak tett föl kérdéseket a Présház.
2018. június 29.
- Boros úr, 28 évvel ezelőtt az Antall-kormány húsz- és fél milliárd dollár államadóssággal vette át az országot. Ez az adósság azóta megsokszorozódott, miközben a nemzeti vagyon négyötöde eltűnt - vagy idegen kézbe került. Miből gondolja, hogy ilyen körülmények között az ország devizakitettségét, amely egyébként nagyobb volt, mint ötven százalék, nyolc év alatt kevesebb mint a felére lehetett zsugorítani?
- Az Antall kormány valójában 22 milliárd dollár adósságot örökölt. Emlékezzünk arra, hogy Németh Miklós (nem kis médiaszörnyülködés közepette) őszintén elismertre 88-ban a parlamentben, hogy az a 20,5 lényegében 22. Nálunk nemzetellenesebb „piaci átalakulás” a régióban nem volt. A folyamatot már 1973-ban sínre tették az eladósítással. Jellemző volt, hogy 1990-ben Antall lelkére kötötték nyugati barátaink, hogy a pénzügyi vezetőket nem szabad elmozdítani, mert „kitűnő szakemberek”… Mindazok, akik az MNB-ben egy 1986-ban lezajlott belső vitában kiálltak a további hitelfelvételek és ezzel az eladósodás mellett, mind magas banki vezetők lettek, szemben azokkal, akik ellenezték és a rendszerváltás után partvonalra kerültek. Az 1973 óta tartó trenden a fordulat egészen 2010-ben, illetve az MNB esetében 2013-ban következett be. Ettől datálhatjuk a furcsamódon „unortodox”-nak elkeresztelt adósság-leépítő politikát, mintha az lenne a kívánatos, tradicionális, tehát ortodox is egyben, ha nyakig adósodunk. A kormány és 2013 után az MNB is elzárta a csapokat, amiken a hazai jövedelem mintegy12-15%-a külföldre megy különböző kamat és profit csatornákon, és a hazánkban működő multinacionális szektorokkal sikeres új egyezséget kötött. A jelek szerint a felével is beérik. Minden egyes % itthon tartott jövedelem körülbelül 400 milliárd forint többletforrást jelet, amit az állam, a háztartások és a hazai vállalkozások használhatnak fel. Ebben a műveletben döntő volt a hazai forintfinanszírozásra történő radikális átállás. Sem a kamat nem függ többé külső tényezőktől, az árfolyam kockázat pedig megszűnt. A folyamat természetesen nem simán zajlott, meg kellett küzdeni az állandó médiaellengőzzel és az érdekelt érintettek időnként indított hiszterikus pénzpiaci rohamaival is, amit időről időre még ma is megpróbálnak.
- Hazánk nemcsak államadóssággal küzd, hanem vállalati és családi eladósodottsággal is: az így összeálló országadósság háromszorosa az államadósságnak. Mi a mögöttes célja annak, hogy ilyen gazdaságra a szélsőség rá akarja zúdítani a migránsáradatot, amely élősködő tömeget jelent: ellátásuk csak további hitelfölvételből lenne lehetséges?
- Az összes adósság (állam, cégek, háztartások együtt) bár rémisztőnek tűnik, ma nemzetközi összehasonlításban egyáltalán nem számít magasnak (cca. a GDP 150%-a). Ennek már kevesebb mint a fele az állam adóssága. Ennek is több mint 75%-a forintban van és több mint 20%-át már hazai háztartások jegyzik (utóbbi arány Gyurcsányéknál 1% alatt volt). A többi az cégadósság ,főként a multiké, de ne aggódjunk, ki tudják fizetni, mert nálunk még mindig nagyon jól keresnek. A háztartások főként lakással kapcsolatos adósságokkal rendelkeznek, de az árfolyamkockázattól a kormány megszabadította őket. Azért, hogy nem lehetett őket a teljestől megszabadítani (hogy nem belépéskori árfolyamon történt a forintosítás), az a Kúria sara, amikor a hiteladósokra tette a bizonyítás terhét arról, hogy nem kaptak pontos tájékoztatást a banktól az árfolyam kockázatról, de közben a bíróságoknak azt ajánlja, hogy még abban az esetben is legyen deviza a hitel neve, ha ez a szó nem is szerepel a szerződés szövegében. A jogi utóvédharcok ebben az ügyben még mindig folynak. A migráns-betelepítés felmérhetetlen fizikai kockázatokkal és tetemes többletköltségekkel járna, amit a költségvetés nem tudna csak hitelfelvételekkel állni. Gondoljuk-e, hogy azok, akik jól éltek a mi eladósításunkból, ezt bánnák? Ezzel egyben választ is kapunk, hogy a migránsügyet kik mozgatják.
- Magyar termék: világszínvonal - hangzik a Made in Hungary Stratégia jelmondata. Milyen pénzügyi intézkedésekkel lehet elősegíteni, hogy idehaza ne az legyen ráírva még a piros-fehér-zöld futball-labdákra is, hogy Made in China, hanem az, hogy Made in Hungary?
- Mára kiderült ,hogy a nemzetközi kereskedelem, főként, ha nem egyenlő felek között folyik, nem fair, a nagyok leszorítják a kicsiket a jól jövedelmező ágazatokról, alacsony bérekkel dolgozatnak szerte a világban, és a profitot adóparadicsomokban teszik zsebre. Sokszor célravezetőbb, ha amit tudunk itthon is megtermelni, azt tegyük, és ne külföldit vásároljuk. Nem csak nálunk, de az etalon USA-ban is ez a helyzet. Mi ebben az egyben is átestünk a ló túlsó oldalára. Hagyományosan kitűnő mezőgazdaságunkat és élelmiszeriparunkat is elidegenítettük. Jórészt mezőgazdasági alapanyagokat szállítunk ki, és kész élelmiszert hozunk be, bár a helyzet valamit enyhült, de nem szűnt meg. A termelő jórészt el van zárva a fogyasztói piactól, ahol a hasznot realizálni lehet. Egy csupor méz ára a termelőnél (ha valaki tudja, hol lakik) ezer forint, ugyanaz a budapesti piacon kétezer forintba kerül. A méz legnagyobb hányada azonban a hordókban kimegy a nyugati piacra, a termelő érte még ezret sem kap, de a végső eladó kínai műmézzel keveri és ötezerért adja. Van keresnivalója a Made in Hungary márkának és a több jövedelemnek.
Kép: wikipedia.org
Európa-érem - nemzetközi újságíródíj
Az érem Ligeti Erika alkotása
Az Európa-érem nemzetközi újságíródíj, Molnár Pál újságíró kezdeményezésére alapítva 2000-ben Budapesten. Átadatik minden évben, európai szellemiségű médiakonferencián, Budapesten - 2014-ben Bécsben -, a díj egy bronz érem, amelyet Ligeti Erika† alkotott. A díjat az1995-ben működésbe lépett, bejegyzés nélküli újsíágíró-szerveződés, a Magyar Média Műhely utóda, a Balassi Kard Művészeti Alapítványhoz kapcsolódó Szabadelvű Médiaműhely (SZEMM) adja át. Az oklevélen – amely a szentendrei Vincze László alkotása – az elismerésről döntő, és a korábban kitüntetett újságírók a neve szerepel.
Konrad Sutarski kapta az idei Európa-érmet
Konrad Sutarski Magyarországon élő lengyel újságíró kapta az idei Európa-érmet. A neves publicista a Magyarországi lengyelség napján Budapesten vette át a kitüntetést. Az utóbbi évtizedekben harminc könyve jelent meg, amelyekben Közép-Európát elemezte.
Laudáció
Több mint fél évszázadot ölel át Konrad Sutarski újságírói tevékenysége: 1965-től sok száz cikket írt, rengeteg riportfilmet alkotott, interjút készített államelnökkel, Nobel-díjas költővel, világhírű zeneszerzővel. Tevékenysége kontinenshatárokon is átível: Ausztráliában és Kanadában is jelent meg cikke, Európa védelmezéséről.
Harminc szépirodalmi, illetve történelmi könyvet írt Lengyelországban és Magyarországon 1960 óta
A 90-es években a Duna TV-ben Közép-Európai riportfilmeket készített, többek közt Katynról, a Varsói felkelésről, és egyórás közvetítést vezetett a csíksomlyói búcsúról.
1995-ben társelindítója volt a hazai Országos Lengyel Kisebbségi Önkormányzat lapjának, a későbbi Polonia Węgierska havilapnak, amelynek egy időre a főszerkesztői posztját is elvállalta.
A magyar újságokba nagy érdeklődést kiváltó cikkeket írt: sorakoznak a lapnevek: Magyar Nemzet, Új Magyarország, Heti Magyarország, Hitel, Magyar Napló, Napút, PoLiSz, Új Idők, Trianoni Szemle, illetve a Magyar Élet: ez utóbbi Ausztráliában jelenik meg.
Az utóbbi években írt publicisztikái jelzik, hogy nem „csak” Magyarországért és Lengyelországért aggódik, hanem Európát: az európai kultúrát, az európai népek közösségét is félti.
Konrád Sutarski mint egyéniség nemcsak elismert, hanem szeretett is Magyarországon. A rendezvényeken, ahol megjelenik, mindenütt nagy örömmel üdvözlik, emeli a hangulatot. Igazi barátnak tekintik, akinek egyénisége erősíti, megújítja, a jövőbe vezeti a lengyel-magyar barátságot. Külön öröm, hogy most, a huszadik alkalommal ő veszi át a magyar alapítású nemzetközi újságíródíjat, az Európa-érmet.
2017. VI. 17.
Molnár Pál
díjalapító
a Balassi Kard Művészeti Alapítvány elnöke
A 2017-es átadás a Magyarországi lengyelség napján. Molnár Pál, a díj alapítója és Konrad Sutarski. Kép: Ijjas Anna
A 2016-os átadás a Croatica Központban. Elmer István Európa-érmes újságíró, Ivo Kujundzic Európa-érmes horvát újságíró és Molnár Pál díjalapító, a Balassi Kard Művészeti Alapítvány elnöke. Kép: Szikora József
Bécs-Budapest-Beregszász. A Bécsi Napló főszerkesztője, Deák Ernő Európa-érmes újságíró Budapesten nyújtja át a kitüntetést a beregszászi kollégának, Kovács Elemérnek.
Dormán László felvétele
A díjazottak
2016. Elmer István újságíró, aki átnyújtja: Ivo Kujundzic
Kép: Szikora József
2015. Simon János közíró, politológus
2014. Reinhard Olt bécsi újságíró
2013. Ivo Kujundzic zágrábi újságíró
2012. Oplatka András zürüchi újságíró
2011. Grzegorz Górny varsói újságíró
(Forrás: bydgoszcz24.pl)
2010. Kovács Elemér beregszászi újságíró
(Forrás: NAVA)
2009. Neszméri Gyurkovits Róza pozsonyi újságíró
(A Duna Televízió felvétele)
2008. Deák Ernő, a Bécsi Napló főszerkesztője
(A Duna Televízió felvétele)
2007. Vercz András operatőr
(A Duna Televízió felvétele)
6. Léphaft Pál karikaturista
2005. Fricz Tamás politológus, közíró
(Forrás: MTVA)
2004. M. Szabó Imre újságíró
2003. Kondor Katalin újságíró
(Forrás: NAVA)
2002. A Hitel szerkesztősége,
átvette Csoóri Sándor főszerkesztő
2001. Balázs Géza nyelvész, közíró
(Forrás: NAVA)
2000. Szaniszló Ferenc újságíró
(Forrás: csenger.hu)
és Johnathan Sunley újságíró (Nagy-Britanniába való hazatérése alkalmából, érdemeit soron kívül elismerve)
(Forrás: youtube)
Európai gondolkodásmód a sajtóban
Mint az egyiptomiak… Mint a görögök… Mint a rómaiak… A mai Európa művelődési gyökerei a múlt homályába nyúlnak. A földrész értékeihez tartoznak – valószínűleg – azok a kincsek is, amelyek a Római Birodalom ellen harcoló északi törzsek sajátjai voltak, ám Attila vezér történelmi mozgása, és éppen az általa a római impérium ellen megvédett kis népek kulturális aranypénzei is ma szellemi trezorjainkban fénylenek.
A kereszténység a milánói ediktum óta, azaz bő 1700 éve óriási hatást gyakorolt a kontinens művelődésére, művészetére – sőt tudományos fejlődésére is. Maga az európai hadművészet is keresztény forrásokból táplálta lelki erejét. Az „európaiak” kifejezés éppen egy ütközet nyomán kristályosodott ki: a híres 732-es Poitiers-i csata későbbi taglalója nevezte „európaiaknak” azt a több nemzetiségű haderőt, amely az arab hódítók ellen védelmezte a földrészt.
Európa sok szempontból ma is védelmezést jelent, hiszen az Atlanti-óceántól az Urálig, a Kaukázusig tömérdek olyan érték halmozódott fel – tárgyi valóságban és szellemben is -, amelyet jelképesen fogunkban tartva át kell vinnünk a túlsó partra: a jövőbe, az utánunk következő nemzedékek elé helyezve.
Az európai sajtó egyik küldetése lehet az értékmegóvás is. A másik az eddig kiküzdött értékek újrafényezése, és vadonatúj értékek megalkotásának nyilvánosságbeli bátorítása. Érzékeltetve, hogy az európai embernek a jogai és a kötelességei között egyensúly áll fenn.
Az európai gondolkodásmód sajtóbeli fölfénylésének elengedhetetlen része az optimizmus, a humor, a bátorság, a napról napra történő megújulás. És egyfajta nemes értelemben vett öröm is, a saját sikereknek, a társak sikerének címezve egyaránt, és keresése olyan alkalmaknak, amikor Ibériától
a Baltikumig, Athéntól Edinburghig kimondhatjuk: mi, európaiak...
Molnár Pál
újságíró
a díj alapítója
European Mentality in the Press
Like the Egyptians... like the Greeks... like the Romans... The roots of contemporary European culture stretch back into the mists of the past. Also clearly belonging to the continent’s values are those treasures that belonged to the northern tribes battling the Roman Empire. After all, it was precisely Chieftain Attila’s historical actions that defended the small peoples’ cultural gold from Roman imperialism, the valuables that still gleam in our spiritual treasuries.
Ever since the Edict of Milan – in other words, for just over 1700 years – Christianity has exercised enormous influence on the continent’s intellectual development and art; indeed, on its scientific development, as well. Even the European art of war draws its spiritual sustenance from Christian sources. The term “Europeans” crystallised in the immediate aftermath of a battle: it was the subsequent chroniclers of the famed Battle of Poitiers in 732 who first named the multinational armed force that defended the continent against the invading Arab army “Europeans”.
In many respects, Europe bears a defensive meaning even today, since from the Atlantic Ocean to the Urals and the Caucasus, a vast accumulation of value has been amassed – in both material and spiritual terms – that we must, figuratively speaking, grip between our teeth and transport across to the far shore: the future, to be set before the generation following our own.
Among the missions of the European press is the preservation of values. Others include re-polishing of values achieved through struggle to date, and public encouragement to create brand-new values – all while making it clear that a balance must be maintained between the rights and responsibilities of the European individual.
Essential components for the resurgence of a European mentality in the press include optimism, humour, courage, and daily renewal. And taking pleasure, in a certain higher sense, equally in one’s own success and the success of one’s colleagues. And the search for opportunities when, from Iberia to the Baltic, from Athens to Edinburgh, we can proclaim: we Europeans...
Translated by Peter Czipott
A Szabadelvű Médiaműhely (SZEMM) kötetei
Már 2002-ben, a polgári közép választási kudarca után fölmerült az ötlet: föl kell fedezni a polgári újságírás keskeny ösvényét. Seregnyi újságíró érezte azt: egyik szekértáborba sem tartozik igazából. A bal- és jobboldali zsurnalizmus között, netán fölött, reményeik szerint létezik egy európai szellemiségű, hazafias, művelt polgári újságírás is. Ennek esszenciáját közös kötetbe kell foglalni - gondolták. A 2005.év elején a Kairosz Kiadó igazgatója, Bedő György örömmel fogadta a kezdeményezést. Így összetoborzódott a polgári csapat, Melbournetől Debrecenig, Bécstől Pécsig, Budapesttől Nagyváradig tizennégy magyar sajtószemélyiség: Ámon Antal, Borbély Zsolt Attila, Csontos János, Deák Ernő, Faggyas Sándor, Havasi János, Keresztesné Vásárhelyi Ilona, M.Szabó Imre, Molnár Pál, Németh Miklós Attila, Nyiri János, Pajor András, Pekár István, Speidl Zoltán. Higgadt, adatokban gazdag, humorban sem hiányos elemzéseik bemutatják az európai újságírás - irányzat nemes jellemzőitt.
Konferencia: „A szabad sajtó árát meg kell fizetni”
2012. december 2. 10:13
A közszolgálati médiát a tartalom minősíti, ezért annak értékorientáltnak kell lennie – mondta Auer János a Szabadelvű Médiaműhely (SZEMM) konferenciáján. Oplatka András arról beszélt: a szabad sajtó fenntartása költségesebb, ennek árát meg kell fizetni.
A közszolgálati médiát a tartalom minősíti, ezért annak értékorientáltnak kell lennie – mondta Auer János, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanácsának tagja szombaton Budapesten, a Szabadelvű Médiaműhely (SZEMM) konferenciáján. A közszolgálatiság európai tartalma című tanácskozáson Auer János azt mondta: a közszolgálati és a kereskedelmi médiának egymás mellett kell működnie, azonban az utóbbi igen erős hatása ellenére a közszolgálatinak nem kell versenyeznie vele. A médiatanács tagja szerint az államnak tervezhető finanszírozással, ésszerű szervezeti keret meghatározásával kell biztosítania a minőségi közszolgálati tartalmak elkészülését.„Nem lenne érdemes a minőséget feláldozni a nézettség oltárán” – hangsúlyozta Auer János, aki közölte: nem osztja azt a nézetet, hogy a kereskedelmi csatornák a demokrácia letéteményesei lennének azáltal, hogy széles rétegek számára készítenek műsort.
Szólt arról is, hogy az európai szabályozás a versenyjog szemszögéből, az állami támogatás meghatározása szempontjából közelít a közszolgálati média szabályozásához, míg az Európa Tanács inkább tartalma, funkciója felől vizsgálja azt. Utóbbi arra helyezi a hangsúlyt, hogy a közszolgálati tartalom minél szélesebb réteghez jusson el, és adjon lehetőséget a társadalmi párbeszédre.
Oplatka András egyetemi tanár, a Neue Zürcher Zeitung egykori újságírója – akit az eseményen a SZEMM Európa-éremmel tüntetett ki 70. születésnapja alkalmából több évtizedes munkásságát méltatva – Svájcban szerzett tapasztalatairól számolt be azzal kapcsolatban, hogyan szolgálhatják a komolyabb és a könnyedebb lapok az olvasókat.
A nyomtatott sajtó tartalmi szolgáltatása számára az internet nem konkurencia – mondta, hozzátéve: a lapok azonban azt megsínylik, hogy az internet lényegesen csökkentette a reklámpiaci bevételeiket. Ennek következtében a lapok takarékosságra kényszerültek, ez pedig a leginkább a minőségi, drágán előállított újságokat sújtja.
Beszámolt arról is, hogy a háromnyelvű Svájcban mindhárom nyelv beszélői több közszolgálati tévé kínálatából is választhatnak. A csatornák a politikai sokszínűség jegyében készítik műsoraikat, és a civil szervezetek palettáját is megjelenítik. Oplatka András hangsúlyozta: a szabad sajtó fenntartása költségesebb, ennek árát azonban szerinte meg kell fizetni.
Simon János politológus, a Közép-európai Politikatudományi Szemle főszerkesztője az Európai Unión belül jelentkező problémákat bemutatva, valamint a közép-európaiság fontosságát hangsúlyozva azt mondta: már régóta felvetődött egy közép-európai televízió gondolata. Egy felvidéki, Kassa megyei felmérés eredményeire hivatkozva hozzáfűzte: az ott élőknek lenne igényük egy kétnyelvű tévéadásra, amely a tudáshoz, a technológiához, a pedagógiához kapcsolódó műsorokat kínálna.
(Forrás: media.mandiner.hu)
A Bereginfo újságírója vehette át az idén
az Európa-érmet
A Szabedelvű Médiaműhely (SZEMM) konferenciáján, a budapesti Pest hotelben Boross Péter volt kormányfő és Földi László hírszerző ezredes tartott előadást a titkosszolgálatok politikai szerepéről.
Beregszász - Bécs - Budapest. Jelképes nemzetegyesítés történt a Szabadelvű Médiaműhely szombati, november 20-ai konferenciáján. A beregszászi újságírónak, Kovács Elemérnek a Bécsi Napló főszerkesztője, Deák Ernő Európa-érmes újságíró nyújtotta át a SZEMM elismerését, az évente egy sajtómunkásnak odaítélt Európa-érmet. Az átadási ceremónia helyszíneként a hagyománynak megfelelően a fővárosi Pest hotel átriuma szolgált.
A tizenkettedik alkalommal átadott Európa-érmet negyedszer vehette át határon túli sajtóember - mutatott rá a rendezvényt levezető Sipos Zoltán, a SZEMM elnökségi tagja. A most kitüntetett újságíró tudatosan használja azokat a magyar szavakat, kifejezéseket, amelyeket a budapesti kollégák már elfelejtettek - emelte ki a Bereginfo munkatársának egyik erényét Németh Miklós Attila, a SZEMM elnöke. Az anyaország szerepe az is, hogy a különböző országok magyarjai Budapesten találkozzanak - hangsúlyozta a Bécsből jött Deák Ernő, amikor átnyújtotta az Európa-érmet a beregszászi kollégának. A magyar újságírás sokszínű, ám annyiban egységes, hogy államhatárok nem szabdalják szét - mutatott rá az éremmel járó oklevelet átadó Molnár Pál, a SZEMM etikai bizottságának elnöke. Délvidéki karikaturista, ausztriai főszerkesztő és felvidéki riporter után most kárpátaljai publicista vehette át a polgári újságíródíjat. A kitüntetett Kovács Elemér kifejezte: az Európa-éremnek azért is örül, mert ráirányítja a figyelmet az általa szeretett Kárpátaljára.
A Szabadelvű Médiaműhely Titkosszolgálatok a rendszerváltozásban elnevezésű rendezvényén Boross Péter - aki 1990 után államtitkárként, majd tárca nélküli miniszterként felügyelte a területet - úgy vélekedett: akkoriban az ellenzék vezető ereje, az SZDSZ a titkosszolgálatok "szétroncsolását, felszámolását" sürgette, amit szerinte részben a korábbi hatósági zaklatásuk szülte megtorlási szándék motiválhatott.
Korabeli céljairól azt mondta: meg akarta akadályozni a feloszlatási törekvéseket, ehhez pedig - az ellenzék lecsendesítése érdekében is - személycserék voltak szükségesek. Ugyanakkor a legfontosabb döntést, a III/III-as főcsoportfőnökség megszüntetését már a Németh-kormány meghozta - fogalmazott.
Az ügynöklisták nyilvánosságáról szólva kifejtette: a személyiségi jogok védelme miatt csak az állambiztonsággal együttműködő közszereplők nevét lehetne ismertetni, a közszereplők köre azonban továbbra is tisztázatlan. Ellenérvként hozta továbbá, hogy az ügynökök élettörténete, motivációi, tevékenysége között elképesztő különbségek voltak, amelyek érzékeltetésére a listák alkalmatlanok.
A történtek fényében az, hogy az ügynöklisták nyilvánossága érdekében az utóbbi években bizottságok alakultak, és juttatták el jelentéseiket a kormánynak minden eredmény nélkül, csak "önpropagandaként" értékelhető - mondta a volt miniszterelnök, hozzátéve: véleménye szerint ezen a téren nem várható változás.
Boross Péter kijelentette: a titkosszolgálatok nem működhetnek sikeresen olyan bizonytalanság közepette, mint amilyet az előző kormányzati ciklusban a parlamenti szakbizottság tagjaként megtapasztalt. Mint mondta, a kiszivárogtatások és a felelőtlen politikai adok-kapok eredményeként "megrendültek azok a cövekek", amelyekre a szolgálatok tevékenysége épül, így ma "azt sem tudni, működnek-e egyáltalán".
Földi László egykori hírszerző ezredes a rendszerváltás időszakáról szólva azt mondta: Magyarországon "a munka folytathatósága érdekében aránylag sérülésmentesen" zajlott az átmenet a titkosszolgálatoknál, míg Csehországban - arra hivatkozva, hogy a kommunista állambiztonság tisztjei méltatlanok, hogy a demokratikus berendezkedés felett őrködjenek - lényegében felszámolták őket.
Az akkor a hírszerzésnél dolgozó Földi László arról is beszélt: a szolgálatok két-három évvel a rendszerváltás előtt már tudták, hogy politikai változás készül, de spekulációnak nevezte, hogy részt vettek volna az előkészítésében.
Előadásban Földi László az ügynöklisták nyilvánossága ellen érvelt.
Mint mondta, a továbbiakban senki sem vállalná az együttműködést, ha attól kellene tartania, hogy neve évek múltán megjelenik a sajtóban.
Kitért arra: a titkosszolgálatok világában nincsenek lezárt ügyek.
Azok a külföldi állampolgárok, akiket Magyarország beszervezett, hazaárulók, így sokkal többet kockáztatnak, mint hogy sérül a jó hírnevük - összegzett, hozzáfűzve, hogy "kapcsolati rendszerünket meg kell védeni".
(Forrás: MTI; Présház.Eu, Felvidék Ma)
Média-koferencia
MTI - 2011. 11. 19. 16:16:23
Auer János, a Médiatanács tagja szerint a média nem színtiszta üzleti vállalkozás, hanem a vélemények ütköztetésének színtere, ezért nem lehet figyelmen kívül hagyni a közvélemény formálásában betöltött szerepét.
A Szabadelvű Médiaműhely (SZEMM) XXV. konferenciáján, szombaton tartott előadásában Auer János kifejtette, a közmédiának színvonalas, értékes tartalmat kell közvetítenie. A közmédia reputációja az elmúlt években mélypontra jutott, és ezt a trendet meg kell fordítani - mutatott rá.
A Médiatanács tagja a konferencia címével (Az európai gondolkodásmód megújítása) kapcsolatban azt mondta, a gondolkodásmód azt jelenti, a problémákat bizonyos törvényszerűségek mentén oldják meg, vagyis értékazonosságon alapul. Jelenleg Európában nincs ilyen értékazonosság, pedig az EU a kohója lehetne egy közös értékrend kialakulásának - vélekedett.
Mint kifejtette, ugyan az Európai Unió ma már nemcsak gazdasági együttműködést jelent, de a gazdasági érdek még mindig meghatározó az EU-ban. Bár a tagállamok értékek mentén kisebb-nagyobb ügyekben összefognak, mégsem teljesen egyenrangúak egymással - tette hozzá.
Auer János szerint nem tűnik biztatónak a jövő, azt súlyos bizonytalanságok övezik, mert az eddig ismert eszközökkel nem orvosolható a válság. Az értékrendben is válság tapasztalható, elképzelhető, hogy ez a világszerte megfigyelhető problémák alapja - fogalmazott.
Úgy vélte, ha az európai gondolkodásmódot nem is tudjuk megújítani, a magyart mindenképpen meg kell. Ezért sokat tehet a közmédia - hangoztatta, kifejtve, az új szabályozásban a közmédia céljait, elveit, finanszírozását és szervezeti felépítését úgy határozták meg, hogy a közmédia rendszere valóban betöltse funkcióját.
A SZEMM konferenciáján átadták Grzegorz Górny lengyel publicistának a XIII. Európa-érmet. Az eseményen Deák Ernő Európa-érmes újságíró, a Bécsi Napló főszerkesztője adta át a díjat, az elismeréssel járó oklevelet pedig Molnár Pál, a SZEMM etikai bizottságának elnöke.
Laudációjában Németh Miklós Attila, a SZEMM elnöke kiemelte, Grzegorz Górny, a lengyel Fronda folyóirat alapítója gyakran foglalkozik lapjában Magyarországgal, és több, az országról szóló könyv lengyelországi kiadásában működött közre. Grzegorz Górny "rendszeresen cáfolja a lengyel balliberális médiában Magyarországról megjelenő hamis képet" - fogalmazott.
Grzegorz Górny a díj átvételekor hangsúlyozta, a Magyarország iránti szimpátia a lengyel közgondolkodás része.
(Forrás: mixonline.hu)
Értékorientált médiára van szükség
2012. december 1., szombat 18:28 , forrás: MTI
A közszolgálati médiát a tartalom minősíti, ezért értékorientáltnak kell lennie – mondta Auer János, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanácsának tagja szombaton Budapesten, a Szabadelvű Médiaműhely (SZEMM) konferenciáján.
A közszolgálatiság európai tartalma című tanácskozáson Auer János azt mondta: a közszolgálati és a kereskedelmi médiának egymás mellett kell működnie, azonban az utóbbi igen erős hatása ellenére a közszolgálatinak nem kell versenyeznie vele. A Médiatanács tagja szerint az államnak tervezhető finanszírozással, ésszerű szervezeti keret meghatározásával kell biztosítania a minőségi közszolgálati tartalmak elkészülését.
„Nem lenne érdemes a minőséget feláldozni a nézettség oltárán” – hangsúlyozta Auer, s közölte: nem osztja azt a nézetet, hogy a kereskedelmi csatornák a demokrácia letéteményesei lennének azáltal, hogy széles rétegek számára készítenek műsort. Szólt arról is, hogy az európai szabályozás a versenyjog szemszögéből, az állami támogatás meghatározása szempontjából közelít a közszolgálati média szabályozásához, míg az Európa Tanács inkább tartalma, funkciója felől vizsgálja. Utóbbi arra helyezi a hangsúlyt, hogy a közszolgálati tartalom minél szélesebb réteghez jusson el, és adjon lehetőséget a társadalmi párbeszédre.
A nyomtatott sajtónak nem konkurencia az internet
Oplatka András egyetemi tanár, a Neue Zürcher Zeitung egykori újságírója – akit az eseményen a SZEMM Európa-éremmel tüntetett ki 70. születésnapja alkalmából, több évtizedes munkásságát méltatva – Svájcban szerzett tapasztalatairól számolt be azzal kapcsolatban, hogyan szolgálhatják a komolyabb és a könnyedebb lapok az olvasókat. A nyomtatott sajtó tartalmi szolgáltatása számára az internet nem konkurencia – mondta, hozzátéve: a lapok azonban megsínylik, hogy az internet lényegesen csökkentette a reklámpiaci bevételeiket. Ennek következtében a lapok takarékosságra kényszerültek, ez pedig a leginkább a minőségi, drágán előállított újságokat sújtja.
Beszámolt arról is, hogy a háromnyelvű Svájcban mindhárom nyelv beszélői több közszolgálati tévé kínálatából is választhatnak. A csatornák a politikai sokszínűség jegyében készítik műsoraikat, és a civil szervezetek palettáját is megjelenítik. Oplatka hangsúlyozta: a szabad sajtó fenntartása költségesebb, ennek árát azonban szerinte meg kell fizetni.
Simon János politológus, a Közép-európai Politikatudományi Szemle főszerkesztője az Európai Unión belül jelentkező problémákat bemutatva, valamint a közép-európaiság fontosságát hangsúlyozva azt mondta: már régóta felvetődött egy közép-európai televízió gondolata. Egy felvidéki, Kassa megyei felmérés eredményeire hivatkozva hozzáfűzte: az ott élőknek lenne igényük kétnyelvű tévéadásra, amely a tudáshoz, a technológiához, a pedagógiához kapcsolódó műsorokat kínálna.
(Forrás: mno.hu)
Európa-érem újságírói díj Neszméri Gyurkovits Rózának
2009. november 22., szombat, 08:25
Tizenegyedik alkalommal nyújtották át a polgári újságíródíjat, az Európa-érmet, Budapesten. Az idei kitüntetett Neszméri Gyurkovits Róza. A híres bronzmedált november 21-én egy konferencia keretében adták át. A díjazott munkáját Németh Miklós Attila méltatta.
A budapesti konferencia Az emberi jogok érvényesülése az Európai Unióban címmel került megrendezésre, amelyet Sipos Zoltán nyitott meg és vezetett, a Szabadelvű Médiaműhely nevében.
A konferencián előadott Duray Miklós, felvidéki politikus, közíró, Bauer Edit, az Európai Parlament képviselője és Ámon Antal újságíró. Fricz Tamás politológus, Európa-érmes közíró előadását felolvasták, mivel ő - betegsége miatt - nem lehetett jelen a díjátadón.
A díjat, Ligeti Erika alkotását, Szaniszló Ferenc televíziós újságíró, az első Európa-érmes nyújtotta át az idei kitüntetettnek.
A korábbi években kitüntettek közt van Csoóri Sándor, a Hitel főszerkesztője, Deák Ernő, a Bécsi Napló főszerkesztője és Kondor Katalin, a Magyar Rádió korábbi elnöke is.
Az Európa-érem honlapja: www.preshaz.eu/Europa.htm
Neszméri Gyurkovits Róza méltatása:
Dunaszerdahelyen született 1952. december 23-án.
Dunaszerdahelyen járt magyar alapiskolába, Révkomáromban a magyar gépipari szakközépiskolában érettségizett, felsőoktatási tanulmányait a pozsonyi Comenius Egyetemen fejezte be, magyar-szlovák szakon.
Újságírói pályafutását 1979-ben a Nő című hetilapban és annak havonta megjelenő magazinjában, a Barátnőben kezdte.
A hetilapban elsősorban a szlovákiai magyar oktatásüggyel foglalkozott hangsúlyozva írásaiban az anyanyelvi oktatás fontosságát, faluriportjaiban pedig a szlovákiai magyarság gazdasági, szociális és társadalmi gondjaira fókuszált, kidomborítva a kisközösségek (nemzet)megtartó erejét. Része volt annak az öttagú szerkesztőségi csoportnak, amely a hetvenes évek végén szociográfiai értékű sorozatban (Emberek, otthonok, haza címmel) mutatta be járásonként a dél-szlovákiai magyarság életkörülményeinek a változását, különös tekintettel a magyar alapiskolák körzetesítése után kialakult helyzetre, amikor is a magyarok által lakott települések ötven százalékában már nem volt magyar iskola.
A Barátnő magazinban könyvismertetéseket, recenziókat publikált, valamint interjúkat szlovákiai magyar írókkal, költőkkel, amelyekben nem kerülte meg az irodalom közgondolkodást formáló, identitást erősítő szerepét sem.
Pályájában az 1983-as év jelentett törést. A magyar iskolákban tervezett alternatív oktatás bevezetése ellen írt cikkei miatt a kommunista hatalom "burzsoá nacionalizmus" vádjával letiltotta a publikálás lehetőségéről.
Újságírói pályáját csak 1988-ban folytathatta, de kizárólag gazdasági jellegű írásokat publikálhatott.
Az 1989-es rendszerváltást követően a Nő hetilap főszerkesztő-helyettese lett, a lap méltóképpen képviselte a változások fontosságát és a szlovákiai magyarság újraépítkezésének fontosságát egészen 1990 végéig, amikor is a szlovák lapkiadó lemondott a magyar hetilap kiadásáról.
Ezt követően az új napilapban, a Szabad Újságban folytatta pályáját, a lap főszerkesztő-helyetteseként írásaival és szerkesztői munkájával is erőteljesen támogatta az egységes szlovákiai magyar politizálás kialakításának gondolatát. A napilap 1993-ban hetilappá alakult, belpolitikai rovatvezetőként támogatva a szlovákiai magyarság részleges önrendelkezésére és az egyetemes magyar nemzetstratégia kialakítására irányuló törekvéseket. A Szabad Újság 1997-ben megkapta a MÚK Petőfi Sajtószabadság-díját, név szerint Balassa Zoltán, Gyurkovits Róza, Mihályi Molnár László és Neszméri Sándor publicisztikai tevékenységéért.
2000-ben került a Szlovák Rádió Magyar Adásához, ahol parlamenti tudósítóként segítette az akkorra már egyesült Magyar Koalíció Pártja törekvéseinek ismertetését, illetve politikai műsorok szerkesztésével — a szombatonként jelentkező Hétről hétre című háromórás műsorban — annak értelmezését a magyar politikusokkal folytatott beszélgetésekben. A rádiót 2009 tavaszán kényszerült elhagyni, az új szlovák hatalom kisebbségellenes politikájának bírálata miatt mondott fel neki az immár Pátria Rádió névre hallgató magyar adás főszerkesztője.
Jelenleg a Szabad Újság belpolitikai rovatának megbízott vezetője külső munkatársként.
A felvidéki magyar közéletben - a sok bizonytalanság közepette - Neszméri Gyurkovits Róza teljes pályafutása alatt a megbízhatóság, a helytállás példája.
(Forrás: Felvidék Ma)