A tengeren innen

 

 

Weizsäcker  üzenetei a mának

Az atommag cseppmodelljét alkotta meg és egy a csillagok energiaciklusáról szóló elméletet is kidolgozott a német tudós. Carl Friedrich von Weizsäcker  12 éve hunyt el, 94 éves korában Söckingben. A közelmúltban könyvet adott ki róla Makovitzky József, a heidelbergi és a freiburgi egyetem professzora, és Komlósi László, a győri és a pécsi egyetem tanára. Makoviztky Józsefnek tett föl kérdéseket a Présház.

2019. november 10.

- Professzor úr, most megjelent könyvük címe Carl Friedrich von Weizsäcker, a fizikus, a bölcselő és a humanista. Hogyan szerezhetett valaki ennyi szellemi érdemet a nehéz huszadik században, német földön?

 

- Weizsäcker édesapja Koppenhágában volt diplomata. Fia, Carl Friedrich, 15 éves korában itt ismerte meg Werner Heisenberg professzort, aki ennek a koraérett gyermeknek a gondolkodásmódját életre szólóan meghatározta.  Iskoláit Wilhelmshavenben, Stuttgartban, Hágában, Bázelben, Koppenhágában és Berlinben végezte, majd 1929-től Berlinben és Lipcsében volt egyetemi hallgató,1933-ba Heisenbergnél doktoralt, majd 1936-ban, 24 évesen (!) nála habilitált.  

Az ifjú Weizsäckert sok minden érdekelte: jog, irodalom, filozófia, csillagászat, vallási kérdések és természetesen az atomfizika, amit magas szinten művelt.

Pályája töretlenül haladt előre. Mint írta: édesapja éleslátása és tanácsai megvédték a náci tanoktól. A hitleri érában édesapja továbbra is külügyi szolgálatban maradt, utolsó szolgálati helye Rómában volt (lásd: Hochhuth: Helytartó című darabja).

 - Carl Friedrich von Weizsäcker a nehéz időkben sem hagyta el hazáját, és segítette a tudományos fejlődést. Mi acélozta meg jellemét?

- Weizsäcker úgy gondolta, hogy helyén kell maradnia, hiszen sokakkal együtt nem gondolták, hogy Hitler a megszerzett hatalmat képes lesz megtartani. Sajnos tévedtek—, ahogyan a Nemzetközi Internationalé is! Másrészt, vérbeli kutató volt, aki a tudományt magánélete elé helyezte. 

Weizsäcker részt vett a német atombomba előállításával foglalkozó Urán Egyesület munkájában, majd támogatta az atomenergia reaktorokban történő alkalmazását. Életének egyik legnehezebb, nem egyértelmű korszaka volt ez, hiszen az atombombára vonatkozóan több szabadalmat jelentett be, ugyanúgy, ahogy édesapja a nácik szolgálatában részt vett a müncheni egyezmény (1938) megalkotásában is (így remélték elhárítani a közvetlen háborús veszélyt). 

Carl F.  von Weizsäcker 1942-1944 Strassburgban lesz egyetemi tanár. 

Megjegyzés: a németek más úton tervezték az atombombát megkonstruálni. Az előzőleg Németországban dolgozó, majd az Egyesült Államokban élő magyar tudósok: Szilárd Leó, Neumann János, Teller Ede, Wigner Jenő és Kármán Tódor, informálták az amerikai elnököt a német tervekről. A II. világháború kitörése előtt, a béke utolsó napjaiban Szilárd Leó és Albert Einstein közös levélben fordult a Roosevelt elnökhöz. Tájékoztatták az atomfegyverben rejlő veszélyekről, a németországi tervekről. Ennek hatására indult el a Manhattan-terv, ami igazán az USA hadba lépése után vált központi fontosságúvá. Az első sikeres kísérletet 1942. decemberében végezték, a folytatás ismert. 

Neumann János—a matematika zseni—a számítógép megalkotásával másfél évvel rövidítette meg az atombomba építését. 

Weizsäcker pályájának állomásai a II. világháború után:

1945-ben a német atomtudósokkal együtt Angliába internálják, ahonnan 1946-ban tér haza.

1946-57: docens a göttingeni Max Planck Társaság Intézetben, egyidejűen vendégprofesszor a Göttingeni Egyetemen.

19567-69: egyetemi tanár a Hamburgi Egyetem filozófia tanszékén.

1970-80: a Max Planck Intézet igazgatója, amely az életviszonyok kutatásával foglalkozik a megváltozott világban; Starnbergbe költözik.

1980-2004. Nyugdíjasként a Max Planck Intézet Tudományos Társaságának tagja.

2007 április 28-án Starnbergben hunyt el.

 

- Carl Friedrich von Weizsäcker fizikus is volt, csillagász is, és a művészetekhez is közel állt. Szellemi teljesítménye miért fontos nekünk ma, 12 évvel földi pályája befejezése után is? Carl Friedrich vonWeizsäcker életműve mit üzen nekünk, magyaroknak?

 

- Úgy gondolom, hogy erre a kérdésre Szentágothai Jánosnak, a világhírű neuroanatómusnak a példájával válaszolok: ahogy az ő személye és gondolatai még ma is hatnak a tudományban, ugyanúgy mindmáig hatnak Weizsäcker személye és gondolatai az utókorra. Ők ketten jó barátok voltak.

Az atomtudós Weizsäcker életműve, elképzelései, mindmáig fontos tényezői az interdiszciplináris dialógusnak, amire személye volt a garancia. Egyike volt azon kevés gondolkodónak és fizikusnak, akik a tudomány, a filozófia, a vallás és a politika perspektíváit egységben látva, felhívják a döntéshozók figyelmét személyes felelősségükre. Műveiben  a társadalmi lét minden vonatkozásában utal a következmények mérlegelésének fontosságára, azoknak a következményeknek a tekintetében is, amelyeket nem akarunk, vagy éppen még nem tudunk tudomásul venni.  

1980-tól több művében írt az előttünk álló gyökeres változásokról, bár a globalizáció meghatározást nem ő használta először, de utalt rá minden következményével (háborúk és szegénység).

Kozmológiai felfedezései közül a legfontosabb a csillagok belső régiójában energiát produkáló folyamatok felismerése (erkannte er etwa, welche Prozesse im Inneren der Sterne Energie produzieren..).

Barátja, Hans Albrecht Bethe, aki 1935-ben elhagyta Németországot, vele egyidőben közölte ugyanezt a teóriát (1937 Bethe-Weizsäcker Zyklus), 1967-ben kapta meg a Nobel Díjat.

Négyszer javasolták Nobel Díjra: 1953,1959,1964,1965. 

- Önt milyen személyes élmények fűzik Carl Friedrich von Weizsäcker alakjához

 

- Nevét először a Spiegelben, illetve, a die Zeitben olvastam, heteken keresztül,1957-ben, amikor atomfizikus társaival együtt megakadályozták, hogy a Bundeswehrt atomfegyverekkel lássák el. Az Egyetemi Könyvtárba—még, mint orvostanhallgató—külön engedéllyel járhattam be ezeket az újságokat olvasni. 

Majd, amikor Jénában dolgoztam a habilitációmon, a Leopoldina Akadémiával kapcsolatban sokszor hallottam és olvastam nevét. 1993-ban, mint a Halle-Wittenbergi Egyetem professzora, részt vehettem a Leopoldina Akadémia ülésein, ahol személyesen is megismertem.

Egyik délután meghívott egy kávéra Halléban, amikor is sokat beszélgettem vele, illetve, először ő kérdezett ki engem. Szentágothai János nevének említésekor felcsillogott a szeme. Ismerte és nagyon tisztelte Eötvös Loránd tanait is. Teller Edével életük végéig barátság kötötte össze.

1995 és 1997 között Münchenben, illetve, Brémában két nagy privát patológiai laborban dolgoztam, teljes felelősséggel. Élete alkonyán Münchenből többször meglátogattam őket Starnbergben. Sokat kérdezgettem Heisenberghez fűződő barátságáról, az atomenergiáról, a klímaváltozásról. Többször beszélgettünk egyházi kérdésekről és az ökumenéról is.

Munkálkodott azon, hogy visszakerüljek az Egyetemre: „Josef, Du darfst mit deiner Forschung nicht aufhören, Du bist ein universitärer Mensch , die Studenten brauchen dich“ — mondta többször. (Jóska, nem szabad felhagynod a kutatási témáddal, te egy egyetemi ember vagy, a hallgatóidnak szükségük van rád).

1997 novemberében visszakerültem az Egyetemre, Rostockba és két év után már elkészült vezetésem alatt az első doktori disszertáció. Ezt követte meg további 10. Az eredményekhez gratulált.

Élete utolsó öt évében nem beszélt, de ha felírtak neki mindent papírra, akkor írásban válaszolt, amelyet telefonba olvastak be. 

A Leopoldina Akadémia tiszteletére 100. születésnapján ünnepi symposiumot szervezett “Carl Friedrich von Weizsäcker- a Physikus, a filozófus és békekutató” megemlékezéssel.

Halála után több előadást tartottam róla, egyetemi és egyházi körökben (Hamburg, Zürich, Wien, Budapest, Pécs) illetve, a Collegium Hungaricumban, Berlinben.

2012-ben, illetve, 2017-ben szerveztem emlékezetére egy-egy Symposiumot Pécsett. Az első fia is ott volt.

 2017-ben a második pécsi Weizsäcker symposium  kapcsolódott a Pécsi Tudomány Egyetem 650 éves alapításának ünnepségeihez. A meghívottak előadásai tükrözték a C.F.von Weizsäcker sokoldalúságát.

Kép: http://medbiotech.aok.pte.hu/

…ne bánkódjál, én jó vitéz társom, ürülj minden gondoktul…

Balassi vitéz társai - pályázat

A sok ezredéves múltban gyökerező magyar közműveltség rajongóinak, az európai életérzés iránt vonzódó fiataloknak élménykínáló alkalma az európai életérzés ünnepe, a Bálint napi Balassi-fesztivál. Az európai Balassi-folyamat kiindulópontja - a http://www.balassi.eu - pályázási lehetőséget nyit önkormányzatoknak, művelődési intézményeknek, könyvtáraknak, civil közösségeknek, értékőrzőknek, énekkaroknak, az elithez tartozó vendéglátóhelyeknek a XV. Bálint napi Balassi-fesztiválhoz – az európai életérzés ünnepéhez – kapcsolódó rendezvény megszervezésére. A kiírás 2020-ban a fesztivál Balassinak a vitéz társaihoz szóló versbéli üzeneteit emeli az irodalombarátok érdeklődésének fénykörébe „Vitézek, mi lehet ez széles föld felett…" – kérdezi a poéta, megadva a Bálint nap seregben tündöklő, fénylő frissességű hangulatát.

Az európai költőóriás felidézéséért a 2020. február 13-án és 14-én – csütörtökön és pénteken – sorra kerülő zenés irodalmi esteken, az európai életérzés ünnepén azokat a verseket célszerű megjeleníteni, amelyekben az utókor költészete felidézi a nagy elődöt: "Fényes sok szép szerszám, vitézlő nagy szépség, Katonatalálmány, új forma, ékesség" – ragyogtatja fel és teszi közkinccsé élményét a költő.

A pályázat különösen ajánlott az európai értékeket finomító, megújító szervezeteknek, a sok évezredes hagyományt hatásosan fejlesztő civil egyesületeknek, kórusoknak, valamint az igényes vendégváróknak: éttermeknek, fogadóknak. „Egriek, vitézek, végeknek tüköri, Kiknek vitézségét minden föld beszéli, Régi vitézséghez dolgotokot veti” – idézi föl az egyik legnagyobb magyar katonai teljesítményt a költőóriás.

Kiváltképp örömmel látja a kiíró a határon túli magyar közösségek pályázatát: a Lajtától a Berecki-havasokig, a Dunajectől a Tengermellékig. Ugyancsak bizakodással várja az Európa távolabbi részein lakó, és a tengerentúli magyar közösségek pályaművét Moszkvától Sao Paulóig, Melbourne-től Reykjavikig. Fölfényezhetik az érzést: "God in His mercy has granted these glorious days. Let us each with good heart give His holy name its proper praise, Let us drink, in good fellowship living henceforth and always" – költötte át angolra Balassi versét John Ridland és Czipott Péter.

A fesztiválrendezvényeknek egy közös mozzanatuk van: a 2020-ben, azaz a magyar gyökerű nemzetközi díj életében a huszonnegyedik alkalommal Balassi Bálint-emlékkarddal kitüntetett magyar poéta és külföldi műfordító megnevezése a közönség előtt. Az európai életérzés ünnepének boros rendezvényein az első koccintás ezen irodalmárok egészségére történik. A kitüntetettek nevét a Balassi-kard alapítójától, Molnár Páltól, a Balassi Kard Művészeti Alapítvány elnökétől E-levélben kapja meg valamennyi pályázó előzetesen. A rendezvény többi része szabadon alakítható a pályázók ötletei, elképzelései szerint. Felhasználhatják a poéta verssorait: „Sok jó vitéz legény, kiket felemeltem, S kikkel sok jót tettem, tartottam, neveltem, Maradjon nálatok jó emlékezetem…”

A pályaművet 2019. december 29-éig kell a preshaztarsasag@gmail.com és a balassikard@yahoo.com címre eljuttatni. A legjobbnak talált három rendezvénytervet az európai Balassi-kultusz központja, a http://www.balassi.eu bemutatja a világhálón, az alkotókkal rövid interjút készít a Présház Hírportál - http://www.preshaz.eu -, emellett a szervezők és családtagjaik meghívólevelet kapnak a Bálint napi Balassi-fesztivál központi rendezvényére, a Balassi Bálint-emlékkard XXII. alkalommal történő átadására. „Vitéz próba helye, kiterjedt sík mező, S fákkal, kősziklákkal bővös hegy, völgy, erdő, Kit a sok csata jár, s jószerencse-leső…”

Figyelem! Fontos kitétel: ez a pályázat – minthogy a Balassi-kard európai hagyománya immár huszonnegyedik éve számottevő pénzügyi támogatás nélkül fejlődik – nem jár pénzmozgással. A jutalom egy különleges rendezvényen való részvétel, és az ottani kapcsolatteremtés lehetősége. Tehát az utazás és a Budapesten tartózkodás költségeit maguk a pályázók viselik. Ehhez támogatást nem kapnak. A rendezvényen ez a pályázat nem kerül szóba. A pályázók a közönség soraiban foglalnak helyet. A kardátadás után találkozhatnak kiemelkedő magyar költőkkel, zeneművészekkel, borászokkal, alkotó értelmiségiekkel.

„…csak jó kedvébűl is vitéz próbálni indul…”

Négyéves a Présház Hírportál

Boros Imre

wikipedia.org

Csorba Csaba

youtube.com

Lóránt Károly

archív

Palágyi István

archív

2015. június 16-án jegyezte be a Présház.Eu hírportált a Nemzeti Hírközlési és Médiahatóság. A világhálós újság betöltött szerepéről kérdezte korábbi interjúalanyait a főszerkesztő.

2019. június 16.

 

- Rengeteg hírportál vibrál a világhálón, emellett a televíziók, rádiók, nyomtatott újságok száma is temérdek. Miért lehetnek sikeresek ebben a versenyben azok a médiumok, amelyek igazat írnak, s amelyek olvasói mind jobban felismerik, hogy a mai világban ez óriási érték?

 

- Boros Imre közgazdász, volt miniszter. - A világ megváltozott. Évtizedekig a „main stream” követők el tudták hitetni a néppel, hogy ez minden világok legjobbika. Fukujama szerint egyenesen befejeződött a történelem. Mindez ment is mindaddig, míg a tömegek rá nem döbbentek, hogy a nagy és sokáig rejtve maradt láthatatlan „nemzetközi főhatalom” élvezi leginkább munkájuk gyümölcseit, nekik pedig egyre inkább csak mogyorók jutnak.( A fejlett világban a termelékenység gyorsan

emelkedik, de több mint 90%-a profit lett, a  bérek emelkedése nagyon szerény. Amerikában pedig még az államot is cudarul  eladósították (2008 után a fő európai államokat is), tehát olyan dolgokat finanszíroztatnak az amerikai állammal, amire a nemzetállamnak nincs, vagy jóval kisebb mértékben van szüksége. Minek kell az USA-nak 700 milliárd  dollárt költeni hadseregre, (honvédelemnek, defence-nek nevezik), mikor fennállása óta senki sem támadta meg. Ráadásul manapság a „világelit” a mindennapi élet normáit is megváltoztatni igyekszik. Rombolóbb és rombolóbb „civilizációs termékeket” zúdít a népre (homokos házasság, a bevándorlási alap, emberi jog stb.), miközben igazi értékeket rombol (család, gyermekvállalás, hit, vallásosság, nemzeti érzés stb.) A nép rájött ,hogy  igénye van az igazságra, és keresi. Akik elmondják és valósan értelmezik a világot, azok lettek  ma népszerűek. Az igazság közkinccsé vált.

 

- Csorba Csaba történész. - A nem egyes pártokhoz, gazdasági-politikai érdekcsoportokhoz kötődő hírportálok özönében az emberek közül egyre többen kezdik felismerni, melyek azok, amelyek nem álhíreket, ravaszul torzított információkat, megtévesztő reklámokat közölnek. Az ilyen hírforrás pedig olyan érték, amelyet meg kell becsülni. Reméljük, egyre többen lesznek olyanok, akik nem hagyják elámítani magukat.

 

- Lóránt Károly közgazdász. ­­- Hosszabb távon az olvasók felismerik, hogy melyek azok a hírforrások, amelyekben megbízhatnak, amelyek híreit az idő igazolja, ezért lehetnek sikeresek azok a médiumok, amelyek az igazat írják.

 

- Palágyi István vegyész, Prága. - Időbe telik, de a média megcélzottai végül is rájönnek a hazugságra, ferdítésekre, és ezért az igazságot, és azokat a hírforrásokat áhítják, amelyek az igazmondás elvárásának megfelelnek. 

- Fontos-e tudatosítani, hogy a Présház Hírportál már ma is a fősodorhoz tartozik, annak ellenére, hogy a mainstream régi rönkjei ezt a tényt igyekeznek marginalizálni?

 

- Boros Imre közgazdász, volt miniszter. - Nem fontos ezt külön tudatosítani, ezt amúgy is az olvasó dönti el, hiába vágyakozunk vagy deklarálgatunk. Ha sokan olvasnak bennünket, akkor mi vagyunk a fősodor, ha nem olvas a kutya sem, akkor meg nem. Írjátok az igazat!

 

- Csorba Csaba történész. - Feltétlenül fontos, hogy minél több ember megismerje a Présház Hírportált és rendszeresen olvassa az információit. Ha olyan (fontos!) kérdésekre ad őszinte válaszokat a Présház Hírportál, amelyekkel más Hírportálok nem foglalkoznak, várhatóan egyre többen megkedvelik és elfordulnak más, torzító hírforrásoktól.

- Lóránt Károly közgazdász. - Igen fontos, mert nagyobb a bizalom, ha az olvasó azt látja, hogy az adott hírforrást sokan értékelik.

- Palágyi István vegyész, Prága. - A Présház Hírportál annyira változatos, lényeges és időszerű hírt, interjút és kommentárt közöl, hogy mellőzése hiányt idézhetne sok mainstream elkötelezettjeinél is.   

 

 

- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Az oszmán uralom másfél évszázadán a kolostorok mentették át, és fejlesztették, gazdagították a magyar kultúrát. Ma hogyan tudják ezt a küldetést teljesíteni az elit hírportálok, köztük a Présház?

- Boros Imre közgazdász, volt miniszter. - A középkorban az ige  a kolostorokban volt hallható, ma  a hírportálokon. Akkor is voltak hamis próféták, és ma még több van. Minden hangszeren meg kell tanulni játszani.

 

- Csorba Csaba történész. - A magyar kultúra megőrzésében, ápolásában a kolostoroknak meghatározó szerepük volt a középkorban is, eleinte a bencések, majd különösen a magyar alapítású pálosok, meg a kolduló rendek (ferencesek, domonkosok) tevékenysége volt meghatározó. Gondoljunk például a domonkos rendi Julianus útjára a keleten maradt magyarok felkutatására. A török hódoltságban a ferenceseknek volt jelentős szerepük, pl. az Alföldön (Szegeden). Pázmány Péter és a jezsuiták szerepe a 17-18. században volt jelentős. Hevenesi Gábor, Pray György, Katona István (43 kötetes Magyarország története!) kutatták fel, mentették meg legtöbb alapvető történeti dokumentunkat. Az evangélikus Bél Mátyás készítette el Magyarország első történeti országleírását (megyénként!). A Présház Hírportál a Kárpát-medence magyarságának és a magyarsághoz kötődő nemzetiségeknek múltját próbálja megőrizni. Múltunk értékeinek és nemzeti hagyományainknak megőrzése nélkülözhetetlen a megmaradásunkhoz.

- Lóránt Károly közgazdász. - Úgy, hogy a híradásokat, amikor erre lehetőség van kulturális, történelmi háttérrel is kiegészítik, így a mai folyamatokat össze kapcsolják a történelmi és kulturális örökséggel.

- Palágyi István vegyész, Prága. - A Présház nagyon rangos kezdeményezést folytat már évek óta, amely a dicső múltból táplálkozik, de a jelenkori magyar kultúrát élteti. Ez különösen az európai Balassi folyamatot illeti, amely a tartós magyar eredmények terjesztése mellet a valódi európai értékeket terjeszti. Az elit hírportáloknak a Présház kezdeményezését kellene követni (A szerkesztő megjegyzése: a Présház elit hírportál).  

A szellemi önvédelem fortélyai

Az Európai Unió "újbeszél" nyelvében újabban az alkoholizmust isiásznak hívják. A szavak jelentésének hamis tartalommal való feltöltése mit okoz a fiatalság pszichéjében? - erre a kérdésre is válaszol az alábbi interjú alanya. “Régi tapasztalat, hogy az ellenségek azzal igyekeznek megvádolni egymást, amit ők maguk követtek el vagy kívánnak elkövetni a másik ellen” - írja cikkében Kelemen András pszichiáter. Neki tett föl kérdéseket a Présház.

2019. január 21.

 

- Doktor úr, a kiberbiztonsággal foglalkozó New Knowledge nevű amerikai cég nem győzte eléggé óvni az amerikaiakat attól, hogy bedőljenek azoknak az orosz erőfeszítéseknek, melyek az Egyesült Államok választásába igyekeznek beavatkozni. Azután decemberben hirtelen kiderült, hogy a tisztelt cég olyasmitől óvott, amit maga állított elő. A médiaoligarchia az ilyen leleplezések alkalmával miért tehet úgy, mintha nem történt volna semmi?

 

- Válaszom lehet egymondatos is: „Mert médiaoligarchia.” Vagyis a médiaoligarchiát érő leleplezéseknek azért nincs súlyos következményük, mert a megrendelőknek ez nem érdekük. Az említett esetben történt ugyan olyasmi, amit Karinthy úgy ír le, hogy ha vendégségben leejtesz egy falatot az asztalról, akkor a legjobb, ha lábaddal belesikálod a szőnyegbe. Egy úgynevezett kutatóprogramot indító, és ennek alapján a New Knowledge ez irányú tevékenységét pénzelő milliárdos: Reid Hoffman (a LinkedIn egyik alapítója) nyilvánosan bocsánatot kért, mondván, hogy igazából nem is tudta, miben vesz részt és az eljárás szerinte „rettentően zavaró” számára. Ennyi.

Egyébként napi sűrűséggel látható, hogy Amerikában is mit meg nem enged magának a Trump-ellenes sajtó…

 

- A mi félmúltunkban, a kilencvenes évek első felében rasszizmussal vádolták meg a társadalom egy részét pont azok, akik svejcisapkáztak, fütyülősbarackoztak, tetemcafatoztak. Az akkor még létező bődületes médiadiktatúra mérgező hatásait ma miképpen lehet gyógyítani?

 

- Emlékszem, hogy mennyire megdöbbentünk a kezdet kezdetén, amikor az 1987. évi Lakiteleki találkozónkról az amerikai sajtóban mint antiszemita gyűlésről esett szó.  Mára már megtapasztaltunk, hogy aki nem liberálisan baloldali, az csak fasiszta lehet a fősodratú nyugati sajtóban. A hazai újságírásról pedig azt jajgatják, hogy teljesen a jelenlegi magyar kormány szócsövévé vált. Nem beszélvén eleve a kormánnyal szemben álló szerkesztőségekről, hálózatokról, webhelyekről és troll-okról, melyek tevékenysége az O1G sulykolásában csúcsosodik ki, emlékezhetünk kiugró példaként arra az esetre, amikor 2016. december 23-án a Fejér Megyei Hírlap a miniszterelnöki interjút súlyosan meghamisította. (Azt adták a szájába, hogy „a kórházi hullák száma emelkedik” és hogy „mi kikértük az emberek véleményét, bár nem érdekelt senkit”.)

S hogy ennek a sokévtizedes zavarkeltésnek hogyan lehet csökkenteni a hatását?

Nem könnyű. Javaslataim a következők:

  1. Bár 2016 november 23-án az Európai Parlament megszavazta „A harmadik felek által kifejtett EU-ellenes propaganda elleni fellépést szolgáló uniós stratégiai kommunikáció” címen főként a terrorista Iszlám Állam és vele összemosva (!) az orosz hírszolgálatok elleni harcról szóló határozatát; annak ellenére, hogy ezt úgy ítéltük meg, hogy jobb ha mi is megszavazzuk, mégsem kötelezhetjük el magunkat a minket minden nemtelen eszközzel támadó  neo-liberális média mellett. Mert igaz ugyan, hogy Putyin 2013-ban kinyilatkoztatta, hogy szeretné megtörni az angol-szász monopóliumot a globális infóáramlásban, s teszi is, de látjuk, hogy ez a közösségi médiára is kiterjedőleg kölcsönösen használt fegyverré vált. Mivel pedig Magyarországot is támadják, érdekünk sulykolnunk igazunkat.

  2. A közösségi média előtérbe kerülése és tömeges fogyasztása lehetővé teszi, hogy a tömegtájékoztatás akkor kapja meg a híreket, amikor a lakosság. Ezzel megelőzhető a közvetítő (pénz-)hatalom általi elhallgatás és torzítás. (Tump így tett: közvetlenül fordult a választóihoz és győzött.)

  3. Fel kell fejleszteni a közvetlen internetes eszközök használatát a tömegtájékoztatásban. S ebben nem csupán a napi politikai eseményeknek kell helyt kapniuk, de a nemzeti önazonossággal kapcsolatos ismereteknek is.  A kulturális tömeg-befolyásolásról ezért folyik ma késhegyig menő harc. Például a jó történelmi filmekben – sőt ma már inkább tévésorozatokban – való szűkölködésünk ezért váltott ki annyi indulatot. Csak nézzünk rá a tévék műsorára, milyen világlátást, életviteli mintát nyújtanak… S ebben a közösségi média is sánta, mert ami nincs, az nem hathat senkire.

  4. Szerencsére sok szövetségesünk lehet. Szerte a világban szenvednek hasonló helyzettől az emberek. Elsősorban civil közvetítéssel keresni kell a lehetőségeket a kapcsolatfelvételre, például az alternatív média újságíróival.

 

- Az Európai Unió "újbeszél" nyelvében újabban az alkoholizmust isiásznak hívják. A szavak jelentésének hamis tartalommal való feltöltése mit okoz a fiatalság pszichéjében?

 

- Ha egyirányú hatások érik az embert, főleg a fiatalt, akkor azok előbb-utóbb beépülnek a gondolkodásba. (Néha még ma is rajtakapom magamat, hogy a Rákosi-korszakban belénk vert indulót kezdem dúdolni.) A saját kultúránk megerősítése, uralmi helyzetbe hozása a jövőnek szól. Szerencsére búvópatakként sok mindent túléltünk. A családpolitika és a Csaba testvérhez kötődő összetartozási tevékenység, az új kulturális intézmények, a Nemzeti Alaptanterv kialakítása, az olyan halhatatlan értékek, mint a „Fölszállott a páva” műsora, a civil szinten is egyre jobban élő Kárpát-medencei összekapcsolódás mind az erősödő nemzetre utaló jelek.

S ebben mindenki találhat magának emberhez méltó feladatot. Jó munkát.

Ausztráliai magyar kultúra

A Magyar Páneurópa Unió elismerését, az Eötvös József Sajtódíjat kapta meg a közelmúltban Csapó Endre, 69 éve Ausztráliában élő, alkotó újságíró, főszerkesztő. Neki tett föl kérdéseket a Présház.

2018. december 14.

 

- Főszerkesztő úr, miért fontos az összmagyarság – „pánmagyarság” - szempontjából, hogy egy budapesti központú civil szervezet a tengereken, óceánon túli magyar újságíró-teljesítményekre is figyeljen, azokat értékelje?

 

- Kedvemre való a pánmagyar kifejezés, ami itt, a kérdésben párosul az összmagyar szóval. A 2012-ben hatályba lépett Alaptörvény a „Nemzeti Összetartozás” kifejezést alkalmazza. A budapesti központú civil szervezet, esetünkben a Présház Társaság, a magyarérdekű tevékenység élő példájaként figyeli a tengereken, óceánon túli magyar újságok munkáját, és feladatának tekinti annak megismertetését tájékoztató szolgálata eszközein át. Említésre méltó az is, hogy ezzel a hazai média nagy mulasztását pótolja.

 

- Eötvös József a XIX. században alkotott, akkor, amikor a „konzervatívokat” nyelvileg sokkal helyesebben és méltóbban: fontolva haladóknak hívták, és a „liberalizmusnak” is volt magyar neve: szabadelvűség. Ez az utóbbi „eszme” azonkívül, hogy izmussá torzult, miért vált kártékonnyá, rombolóvá, pusztítóvá egy évszázad alatt?

 

- A szabadelvűség, mint ideológia az ipari forradalom terméke, akadályainak elhárítását célozta. Szándékában sikeres volt, de a nagy nyomulás a társadalom évszázados rendjét feldúlta, a haladás fényének nagy árnyéka lett. Az ideológiába a termelés érdekei épültek be. A termelési tényezők (természet, munka, tőke) rendje felborult: a tőke a társas viszonyból kiemelkedve, mindkettőnek tulajdonosává lett.  

A liberalizmus az egyén, az individuum szabadságának filozófiája és politikai eszméje – így olvasható általában. Szépen is hangzik, jó is, ha valaki egyéni törekvéseiben sikeres. A gyakorlat azonban ezt az elvet a közösség ellenében érvényesíti. Egyénekre bontja a társadalmat, kiemeli a közösségből és magára hagyja. A magára maradt egyén védtelen minden szervezett erővel szemben. Pária lesz, vagy beáll a rendszer szolgálatába.

A kapitalizmus  ellensúlyozása címén megjelentek a politikai porondon a szocialista pártok. A közösségi erő képét mutatják, de helyi forradalmai a kisebb országok tőkés rétegét takarítják el, gyengítve éppen az adott közösséget (országot, nemzetet). Hirdetett elveiknek megfelelően azon dolgoznak, hogy nemzetközivé váljon a világ, ami azt jelenti, hogy a nemzeti közösségek tűnjenek el.

Így a munkásosztály nemzetközi szervezetei még inkább a nemzetközi tőkés társaságok globális érvényesülését szolgálják. A munkások állama, a szovjet állam, a liberalizmus ideológiai vágányán jelent meg, alapos szervezéssel az emberiség számára, mint kísérleti telep.

Vele párhuzamosan folyt le Nyugaton a szabadpiaci rendszer átalakítása, aminek állomásai voltak az 1968-as zavargások Európában, és az a folyamat Amerikában, ami előbb neokonzervativizmus, majd neoliberalizmus néven vált félelmetessé a szociális felelősséget viselő gazdaságot építő európai országok (nemzetek) számára.

Ma már Nyugat-Európában minden politikai párt, a kereszténydemokratától a kommunistáig a liberalista (neoliberális) alapelvek követésével valósítja meg a többpárti egypártdiktatúrát.

 

- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Idehaza, a Lajtától a Berecki-havasokig, a Dunajectől a Tengermellékig elterülő térségben a magyar fiataloknak miért kell fölfedezniük azt az ausztráliai magyar kultúrát, amely 69 év elteltével is európai tudott maradni? 

 

- Amikor Balassi Bálint Lengyelországban lelt menedéket, érezte igazán, hogy elveszített tulajdonai felett a haza elveszítése fáj leginkább. Ott írta egyik versének első soraként : Ó, én édes hazám, te jó Magyarország.

Az elveszett haza, a még királyi Magyarország Ausztráliába települt menekültjeiben ugyanígy értékelődött föl, és vált érzéseinkben édes hazánkká az ország (az, ami együtt volt 1940–45 között a visszaszerzett részekkel). Ebből az érzésvilágból valósult meg a kiemelkedően példás nemzeti emigrációs tevékenység Ausztráliában. Egy derék történelmi helytállás, a távoli idegenben a távoli nemzetért cselekvő társadalom, amelynek történetét ismertetni kellene a nagy magyar nyelvterületen.

Kennedyt is legyőzték - kik?

,,Az egész világon szembe kell néznünk egy masszívan egységes és könyörtelen összeesküvéssel, amely elsősorban rejtett módszerekkel növeli a befolyási övezetét: beszivárgással a megszállás helyett, felforgatással a választások helyett, megfélemlítéssel a szabad döntés lehetősége helyett, inkább éjszakai gerillákkal, mintsem katonákkal nappal" – mondta Kennedy elnök még 1961-ben. Két évvel később megölték. Bogár László közgazdász professzornak tett föl kérdéseket a Présház 2018. november 25-én.

 

- Professzor úr, idehaza a hungarofób szélsőség gúnykacajra fakad, ha összeesküvésekről, háttérhatalomról hall, olvas. Mennyiben valószínű, hogy ők is részei a Kennedy elnök által – több beszédben is – emlegetett „könyörtelen összeesküvésnek”?

- Az emberi világ egyik legtermészetesebb és hétköznapibb, de egyben legmisztikusabb jelenség-együttese az a „valami”, amit hatalomnak szokás nevezni. Ami mögött egy még hétköznapibb, de egyúttal talán még a hatalomnál is titokzatosabb másik jelenség húzódik meg, és ez az akarat. A hatalom ugyanis nem más, mint akarat-átvitel, az akaratom átvitele valakire, ami azért nagyon különös, mert minden emberi lény szabad akarattal bír, így valami igen talányos folyamat játszódik le akkor, amikor mások akarata szabja meg azt, hogy én mit tehetek, mit „akarhatok”. A magyar vicc ezt ironikus szójátékkal úgy fejezi ki, hogy „szabad ember vagyok, szabadon azt teszem, amit szabad”. A hatalom nyíltan is megmutathatja magát, tehát személyek, vagy személyek hálózatából felépülő intézményesült szerveződések nyíltan is törekedhetnek arra, hogy az akaratukat átvigyék másokra, tehát, hatalmat gyakoroljanak felettük. Ilyenkor azonban szinte minden esetben „súrlódással” kell számolni az átvitt akarat alanya és az akarat átviteli „célpont” között, ezt szokás konfliktusnak nevezni. A konfliktus az emberi világban valóban olyan, mint a súrlódás a fizikai jelenségek világában. Mivel energia-vesztéssel jár, így mindig arra törekszünk, hogy csökkentsük intenzitását, de teljesen soha nem lesz kiiktatható. Az emberiség elmúlt évezredei során a mindenkori hatalom egyre kifinomultabb módszerekkel próbálta az akarat-átviteli mechanizmusait minél kevésbé láthatóvá tenni, pontosabban olyan átviteli rendszereket kialakítani, amelyek a döntő többség számára „láthatatlanok”. A hatalomnak tehát a legmélyebbről jövő legelemibb törekvése az, hogy elrejtse azokat az eljárásokat, amelyek az akaratának átvitelét szolgálják. Ezen a törekvésen nemcsak, hogy meglepődnünk nem kell, de teljesen természetes törekvésként kell tudomásul vennünk. Egyszerű „energiatakarékosságról” van szó, hiszen sokkal alacsonyabb intenzitású súrlódási-veszteséggel kell számolnunk, ha azért nincsenek nyílt konfliktusok, mert az akarat-átvitel „célszemélyei” egyáltalán nem is érzékelik azt, hogy mások akaratát teljesítik be, ha úgy érzik, hogy „szabadok”, vagyis, ahogy a magyar vicc mondja, szabadon azt teszik, amit szabad. A hatalom tehát történelme során normatív struktúrák roppant méretű és komplexitású, részben látható, de javarészt „láthatatlan” rendszerét hozta létre. Ezek olyan „fegyelmező” intézmények is lehetnek, mint a család, az iskola és a munkahely, amelyek valójában ennek a rejtett hatalmi hálónak a legelemibb részei, és egy olyan folyamatos megmunkálási folyamatnak vetik alá a társadalom tagjait, amelyek az adott hatalmi rendbe legalkalmasabb módon beilleszthető lét-karakter megformálását segítik elő. És amiről e megmunkálásunk során nem is nagyon szerzünk tudomást, vagy legalább is nem rajtunk véghezvitt hatalom-gyakorlásként fogjuk fel. A nyugatias modernitás lét-berendezkedésének igazán fontos intézménye azonban a média, amely a XVIII. századtól kezdve a legdöntőbb hatalmi intézmény-együttessé vált. Ennek az a fő oka, hogy az egyre gyorsuló ütemű techno-evolúció nyomán egyre komplexebbé váló világ történéseinek, jelenségeinek egyre növekvő, most már abszolút többségét csak valamilyen „közvetítőn” keresztül tudjuk érzékelni. A média azonban, noha önmagát igyekszik semleges technikai segítőként feltűntetni, tematizálja és értelmezi a világ-történéseit, így nem a világot ismerjük meg a médiából, hanem csupán egy „történetet” hallunk-látunk a világról, amelynek persze mindig van némi köze a valósághoz, de hogy mennyi, azt egész pontosan soha nem tudhatjuk meg. A nyugatias modernitás globálissá tágult „szép új világában” tehát minden eddiginél sokkal kiszolgáltatottabbak vagyunk a történelem során egyre sikeresebben elrejtőző valóságos hatalomnak, aki úgy viszi át ránk akaratát, hogy erről többnyire sejtelmünk sincs. A nyugatias modernitás demokráciája tehát eleve illúzió lehet csupán, a nép soha nem volt és soha nem is lesz önálló akarati tényező, és nem is lehet az, lételméleti értelemben sem. Belátom, ez így elég kellemetlenül hangzik, mert azért persze kényelmes lenne az ellenkezőjében hinni, és többnyire valóban erre is törekszünk, de attól a lelkünk mélyén mégis csak sejtjük, hogy nem vagyunk és nem is leszünk, nem lehetünk a magunk urai. Hogy még kényesebb legyen az ügy, tegyük mindjárt hozzá, nincs és nem is volt szükség soha arra, hogy a magunk urai legyünk. Még hozzá azért nem, mert az emberi világot mindig egy szigorú szellemi hierarchia igazgatta, és ez mindig így is lesz. (Aligha véletlen, hogy Platón és Arisztotelész a görög demokráciát egy degeneratív elfajulásként értelmezték, amely csupán álca, a valóságos „láthatatlan” szellemi oligarchia elfedésére.) A tradicionális szakralitás évezredei során azonban ez a valóságos hatalmat gyakorló szigorú hierarchia mentén szerveződő szellemi elit nyíltan megmutatta magát, és minden szellemi szint többé-kevésbé tisztában volt saját kompetenciájával és el is fogadta azt. Az is világos volt mindenki számára, hogy a lét-berendezkedés „cél-függvénye” egy emberen túl mutató transzcendens lényeg, a szellemi méltóság, amit József Attila intelme úgy fogalmaz meg, hogy „a mindenséggel mérd magad”. A nyugatias modernitás lét-berendezkedése azonban egy brutális fordulattal ezt a cél-függvényt a fizikai élvezetek kielégítésére alkalmas anyag-tömeg korlátlan mennyiségi növelésére változtatta át. Ám ennek eredményes működtetése azt feltételezi, hogy a „nép” engedelmes munkaerő és fogyasztóerő állatok csordájává váljon, és ehhez hamis öntudattal kellett felruházni, hogy az így kialakuló totális alávetettségét és kiszolgáltatottságát, kifosztását korlátlan uralomként, sőt fényes győzelemként ünnepelje nap mint nap. A gigantikus globális reklám-marketing komplexum rejtett hatalmi rendszere tehát folyamatosan mindent megtesz annak érdekében, hogy a népet a „világ uraként” mutassa be önmagának, így jön létre az, amit Cristopher Lash az „önimádat társadalmaként” írt le. Ennek a folyamatnak az újabb megrendítő történelmi állomása a Facebook, amely több milliárd ember számára teszi lehetővé azt a mámort, ami akkor jön létre, amikor az ostoba és korlátolt kis-szerűség a világ urának képzelheti magát. És a világ tényleges urainak végtelen cinizmusát jelzi, hogy ezeket a pusztító intézményeket „közösségi médiaként” nevezi meg. A globális fogyasztói paradicsom azonban nemcsak, hogy boldogabbá nem tette/teszi a népet, de egyre vészjóslóbb jelei mutatkoznak meg a globális lelki, erkölcsi, szellemi kiüresedésnek, lezüllésnek, az anarchia és káosz felé sodródásnak. Kennedy azon kevesek közé tartozott, aki szellemi értelemben képes volt megragadni mindezt, és vesztére „közhírré” is próbálta tenni, amikor erre, amerikai elnökként, mint a formális hatalom birtokosa lehetőséget kapott. Egyáltalán nem meglepő, hogy a nyugatias modernitás globális hatalmi mechanizmusainak valóságos, ám a dolgok természetéből adódóan rejtőzködő és ezért „láthatatlan” urai, megelégelték Kennedy „kibeszélő” törekvéseit. Ezek a tőle idézett mondatok persze arról is árulkodnak, hogy neki is legfeljebb sejtései lehettek erről a rejtett „szuperstruktúráról”, naiv és végzetesen felkészületlen volt arra a szerepre, amivel azonosulni próbált. Ennél is megrendítőbb, hogy öccse, Robert Kennedy nemcsak, hogy nem tanult a figyelmeztetésből, de egyenesen kiprovokálta önmaga likvidálását. A dolog természetéből adódóan soha nem fogjuk megtudni, sem azt, hogy milyen mechanizmusok végeztek velük, (a bérgyilkosok személye tökéletesen érdektelen) sem azt, hogy ők maguk miért követték el ezt a, mondhatni „rituális öngyilkosságot” mindketten. Az angol és francia forradalom óta, tehát a XVII. és XVIII. századtól neki lendülő nyugatias modernitás rejtett globális hatalmi szuperstruktúrája a kezében lévő globális média segítségével „előre menekül” vagyis eleve tudatlanságként és/vagy gonoszságként igyekszik megbélyegezni minden olyan törekvést, amely hatalomgyakorlásuk mechanizmusait kívánná feltárni. A fokozódó káosz a narratívák olyan permanens globális szellemi háborúját hozta magával, amelyben most már valóban beazonosíthatatlanul kavarognak a legkülönbözőbb szellemi konstrukciók. Ezeket lehet összeesküvés elméletnek, álhírnek, hoax-nak és fake news-nek, vagy éppen, mint régen „hírlapi kacsának” nevezni vice-versa, de ezektől az elnevezésektől nem hogy „okosabbak” nem leszünk, de csak mi magunk is egyre bizonytalanabbá, szorongóbbá és frusztráltabbá válunk. A tény, az igazság, a valóság szavak tökéletesen kiüresedvén most nagy globális robajjal teljesen összeomlani készülnek, maguk alá temetve a nyugatias modernitás egész hamis szellemi konstrukcióját. Akárhogy is lesz, sötét, zavaros idők jönnek, amelyek során igen komoly és elmélyült lét-munkát kell majd elvégezni a maradék emberiségnek (és emberségnek), ha valaha is méltó világot szeretnénk még átélni kívül és belül egyaránt.

 

- A hazai médiaoligarchia a politikusi korrupció miatt hisztériázik – mostanában. 2004 augusztusában azonban, amikor az akkori miniszterelnök, Medgyessy Péter a Népszabadságban jelentette be, hogy „Az SZDSZ tele van korrupciós ügyekkel”, majd két nap múlva a köztelevízió élő műsorában ezt megerősítette, ugyanez a médiaoligarchia sunyin hallgatott. Mi bújhat meg a háttérben?

 

- Amint azt már említettem, a média a rejtett globális hatalmi struktúra legfontosabb intézményes eleme, amelynek döntő szerepe van a „napirend” meghatározásában, vagyis annak eldöntésében, hogy „miről szóljon a világ”. Vagy másként fogalmazva, hogy milyen kérdés álljon a tematizációs-piramis csúcsán. És persze még ennél is fontosabb a média értelmező hatalma, vagyis hogy milyen értelmezési keretbe ágyazva,  milyen fogalom-készlettel beszéli el a világ történéseit, ami a narratív-hatalom gyakorlását jelenti. Hogy mit is jelent a korrupció állandó tendenciózus napirenden tartása, ahhoz a következőket kellene végig gondolni. Minden élőlényt három nagy energia-nyaláb mozgat, a létfenntartás, a fajfenntartás és a territóriumért való küzdelem, vagy kicsit leegyszerűsítve és hétköznapiasan fogalmazva, a táplálkozás, szex, hatalom. Amihez persze azt kell hozzátennünk, hogy a hatalom, vagyis a territórumért való küzdelem azért döntő fontosságú, mert a létfenntartás és fajfenntartás tartós biztonsága csak az élettér állandóságával érhető el. És mivel a politika világa a hatalomról szól, így a hatalom kérdésköre valójában a „táplálkozás” (amin a test „táplálásának” minden elemét értem, amihez pénz kell) és szexualitás világát is áthatja. (Ha nem is közvetlenül kapcsolódik ide, de azért elgondolkodtató Oscar Wilde aforizmája, miszerint „A világon minden a szexről szól, kivéve a szexet, az ugyanis a hatalomról szól”.) És nyílván az sem véletlen, hogy a politikusok erkölcsi megítélésének világszerte tapasztalható romlása a létfenntartás és fajfenntartás, tehát a táplálkozás és szex világában való visszaélésekhez kapcsolódik, vagyis a politikusok a pénz és a partner (nő) ügyekbe szoktak belebukni. A korrupció a hatalommal való visszaélés tehát, amelyben a politika a pénz és a partner keresés területén szoktak elkövetni, úgy, hogy legtöbbször kibogozhatatlanul össze is fonódik a két szál. A kérdés gyökerei térben és időben igen messzire nyúlnak vissza, bár a tradicionális szakralitás világában a szellemi hierarchia csúcsán álló elitek lényegében korlátlan, vagy legalább is evilági struktúrák által csak kis részben korlátozható szabad „hozzáféréssel” bírtak a létfenntartás és fajfenntartás javaihoz. A nyugatias modernitás szétrombolta ezt a hierarchiát, amit leginkább az a hihetetlen drámai változás jelez, hogy a szakrális legitimitás korában az uralkodó akarat-nyilvánítási aktusa úgy kezdődött, hogy „Mi…Isten kegyelméből…ura…elrendeljük..),  a modernitásban pedig úgy, hogy („We, the people…) vagyis Mi a nép….az Amerikai Egyesült Államok Alkotmányában. A „nép”-re való hivatkozás vált a modernitás legitimációs bázisává, a nélkül azonban, hogy a nép fogalma, illetve hatalomgyakorlásra való képessége bármilyen formában a beszédtér megvitatható tárgyává válhatott volna. A modernitás politikusa persze valójában nem is a népnek engedelmeskedik, hanem annak a „láthatatlan” globális szuperstruktúrának, amely a valóságos hatalom gyakorlója. Engedelmességéért cserébe a globális kényszerítő hatalom által kiszivattyúzott (pontosabban a politikus által kiszivattyúzni engedett) erőforrások egy részét saját céljaira használhatja fel.  Csakhogy az utóbbi nyolc év uralmi struktúrájának stratégiája éppen e globális szivattyú leállítása, vagy legalább is szívási intenzitásának jelentős csökkentése volt. Ezért érthető okokból, (a csalódottság és bosszúvágy sajátos elegyeként) a globális hatalmi struktúra és belső kollaboránsaik médiája úgy próbálja beállítani, hogy a korrupció soha nem látott szintekre emelkedett. Amikor pedig valóban elképesztő méreteket öltött, akkor ugyanez a média-struktúra diszkréten hallgatott. Ugyanez a jelenség mutatkozott meg Medgyessy Péter alig leplezett államcsíny keretében lezajlott megbuktatása során is. Medgyessy a maga módján becsületes, és persze végzetesen naiv volt az őt hatalomra segítő globalo-kollaboráns struktúrával kapcsolatban, és ez vezetett a bukásához. Példája arról is szól, hogy ha bárki bármit és bármilyen hangosan kiált bele a beszédtérbe, de a média ezt nem „közvetíti” tovább, akkor akár egy miniszterelnök is némán és tehetetlenül tátogó bábfigura marad csupán. Medgyessy egyébként pontatlanul fogalmazott, amikor kijelentette, hogy „az SZDSZ tele van korrupciós ügyekkel”, mert az SZDSZ maga a korrupció, vagyis az a struktúra, amely a lokalitás felé közvetíti a globalitásnak ezt a patologikus üzenetét. Ezt számomra Kulin Ferenc szellemes „bonmot”-ja fejezi ki a legfrappánsabban, aki, amikor 1990-ben frissen megválasztott parlamenti képviselőkként szomorkodtunk azon, hogy minden parlamenti párt globalo-kollaboráns, fanyar humorral tette hozzá, hogy igen, ez így van, az SZDSZ-t, kivéve, mert az SZDSZ maga a „laboráns”.

 

- Fedezd föl saját kultúrád – hangzik az európai Balassi folyamat jelmondata. Egy szélsőséges miniszter 1998 előtt ki akarta iktatni a történelem érettségit, ma pedig az önmagát csúcsértelmiségnek füllentő garnitúra „nyelvi nácinak” bélyegzi azokat, akik a magyar helyesírás szabályaira a világhálós kommunikációban is, és máshol a köznapokban is igényt tartanak. Mi lehet a mögöttes cél?

 

- Az anyagnyelv minden emberi közösség számára az önmagával való történelmi azonosság egyik legdöntőbb hordozója. És mivel a globális hatalmi szuperstruktúra és lokális ügynökhálózata engedelmes, „egyenirányított” munkaerő és fogyasztóerő állatokat akar látni az emberi közösségek helyén, így érthető, hogy az identitás a legfőbb legmélyebb lételméleti ellenfél, sőt ellenség. Ez a szuperstruktúra igyekszik mindent megtenni azért, hogy ezt az önazonosság-tudatot minden lehetséges módon pusztítsa, és az általa „multikultúrának” nevezett kulturális híg-moslékkal helyettesítse. Az egyes emberi közösségeknek pedig arra kell törekedniük, hogy ezt megakadályozzák. A tudás, bátorság, becsületes kitartás és állhatatosság erényeinek gyakorlása adhat erre esélyt minden emberi közösség számára.

A nemes és a tudós

Závodszky Péter, a kaliforniai egyetemen oktató Széchenyi-díjas biofizikus, egyetemi tanár, az MTA levelező tagja, az Európai Tudományos és Művészeti Akadémia tagja, az MTA Szegedi Biológiai Központ Enzimológiai Intézet kutató professzora szerint a makropénzügyi és a gazdasági stabilitás elérésének egyik meghatározó tényezője Magyarországon a munkaerőpiaci fordulat volt, ami előbb a foglalkoztatás jelentős bővülését, majd a bérek számottevő emelkedését jelentette. Neki tett föl kérdéseket a Présház.

2018. augusztus 6.
 

- Professzor úr, a számszerű gazdasági fejlődés veszélye az, hogy elfedi a mélyben rejlő strukturális bajokat. Ugyan a foglalkoztatási ráta 2010 és 2017 között 48,7 százalékról 59,3 százalékra emelkedett, de a válság során a tőke hozzáadott értékből való részesedése a munkaerő kárára emelkedett. Miért fontos, hogy szembenézzünk ezzel a fájdalmas ténnyel?

 

- Az elmúlt közel három évtized során a magyar gazdaság fejlődésének forrása elsősorban a külföldi tőke és technológia térnyerése volt. Az ebben rejlő fejlődési lehetőség eleve korlátozott, s ez a korlátozott lehetőség is kimerülni látszik. A kapitalista gazdaságban a jólét forrása a tőke, a technológia és a munka. A jelen nemzetközi erőviszonyok a mérleget a tőke és a technológia javára billentik, ezen eszközökkel Magyarország csak korlátozott mértékben rendelkezik. Mivel az eredeti tőkefelhalmozás folyamata nálunk megszakadt, s folytatása technikai, erkölcsi és politikai akadályok miatt lassú, a munkaerő mozgósításának tartalékai pedig fogytán vannak, nincs más választásunk, mint a belső forrásokból építhető tudás és technológia adta lehetőségek jobb kihasználása. Nem könnyű, de a további fejlődés egyetlen lehetséges útjának ezt tartom


- A javuló gazdasági konjunktúrának és kilátásoknak köszönhetően megkezdődött a bérek dinamikus emelkedése is. A magyar bérszint azonban továbbra is jelentősen az uniós átlag alatt alakul, amit nagyrészt, de nem teljes egészében a termelékenységbeli különbség magyaráz. A magyar termelékenység csak kismértékben haladja meg a válság előtti szintet. Piacgazdaságban egy kormány mit léphet azért, hogy a termelékenység - ez a gazdaság valós minőségét jelző adat - emelkedjen?

 

- A termelékenység, hatékonyság nagyon soktényezős feltételrendszer függvénye. Fontos a társadalom tagjainak képzettsége, tudása, mentalitása és erkölcse. Mindez fejleszthető- javítható a képzés és nevelés útján, de ez lassú folyamat. Ennek megvalósításában vannak jelentős eszközök egy kormányzat kezében. Fontos az infrastruktúra, ezen a téren is sokat tehet egy kormány, itt látom a legnagyobb előrelépést.

Meghatározóan fontos a gazdasági  környezet, amely  függvénye mind a polgárok mentalitásának, mind a kormányzat szemléletének és működésének. Ezen a téren látok fejlődést és akaratot is a a javításra, de látok jelentős fejlődési lehetőséget is. A stabilitás és a fegyelmezett, megbízható közigazgatás megvalósítása nem kerül sok pénzbe, de hozadéka jelentős lehet. 

- Magunknak kell kialakítani a fejlesztésekhez szükséges személyi, tárgyi, pénzügyi és jogszabályi környezetet. Ez volt az új Innovációs és Technológiai Minisztérium létrehozásának fő mozgatórugója. A kormányzati szerkezetben az innováció soha nem látott kiemelt szerepet kap. Mi kell ahhoz, hogy mindez ne csak szép jelszó maradjon, hanem megvalósulását már egy-két éven belül tényadatok jelezzék?

 

- Nyilván - mint mindenhez - határozott, de azért alaposan átgondolt cselekvésre van szükség. Gyors látványos sikereket egy társadalom működésében nem lehet várni. Ezért hangsúlyozom a stabilitás és a kiszámíthatóság szempontjait, mert ez serkentheti koherens cselevésre a társadalom tagjait.  Szinte minden szervezeti formában lehet jól és rosszul működni. Az új Innovációs és Technológiai Minisztérium – lehetőség. Minden átalakítás óhatatlanul egyszerre jár rombolással és építéssel, fontos, hogy az utóbbi legyen túlsúlyban. Az egész társadalmat átszövő innovatív és vállalkozói szellem megerősítése az elsődleges feladat. Ehhez jól kell hasznosítani a meglévő értékeket, szervezeteket és intézményeket, s ott érdemes újakat létrehozni, ahol ennek adottak a személyi feltételei. Állítólag Zsigmond király mondta, hogy nemes embert akár több százat is teremthetek egy nap, de tudóst azt egyet sem.

Kép: gabordenesklub.hu

„Mi a következő igazságokat maguktól értetődőknek tartjuk: minden ember egyenlőnek teremtetett, nekik a Teremtő bizonyos el nem idegeníthető jogokat adott, melyek közé tartoznak egyebek között az élet, a szabadság, a boldogulásra való törekvés; ezen jogok biztosítására kormányok vannak, melyek az őket megillető hatalmat a kormányzottak beleegyezéséből származtatják; a népnek joga van arra, hogy ha egy kormányforma erre a célra veszedelmes, azt megváltoztassa.”

Amerikai függetlenségi nyilatkozat, 1776. július 4.

We hold these truths to be self-evident, that all men are created equal, that they are endowed by their Creator with certain unalienable rights, that among these are Life, Liberty and pursuit of Happiness. - That to secure these rights, Governments are instituted among Men, deriving their just powers from the consent of the governed, - That whenever any Form of Government becomes destructive of these ends, it is the Right of the People to alter or abolish it , and to institute new Government.

The unanimous Declaration of the thirteen united States of America

JULY 4, 1776

Győzelmünk az USÁ-ban

Magyar győzelemmel zárult az amerikai nemzetközi jogi-szoftverfejlesztő nemzetközi verseny, a Global Legal Hackathon. A kiberbiztonsági verseny első fordulóját a világ minden táján egyszerre, 40 helyszínen tartották, több mint 600 csapat részvételével, melyek közül végül csak 14-en juthattak be a New York-i döntőbe. Az egyetlen európaiként döntőbe jutott magyar csapat tagja volt Bihary Gergely, Lakatos Péter, Danóczy Bálint közgazdász, Bihary Dániel jogász, Nagy Kristóf formatervező hallgató, és Elődi Márton mérnök informatikus. Neki tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.
2018. május 5.

- Mérnök úr, a magyar csapat adatvédelmi alkalmazásuk alapötletét az új adatvédelmi európai általános adatvédelmi rendelet (GDPR) adta, a fejlesztés segítségével a felhasználók egy kattintással megismerhetik a róluk tárolt adatokat és azonnal törölhetik vagy módosíthatják azokat. Miért különösen időszerű ez a fejlesztés napjainkban?

- Manapság megszámlálhatatlan online szolgáltatást veszünk igénybe, melyek - sokszor a tudtunk nélkül - nagy mennyiségű adatot tárolnak rólunk. Az emberek tudatossága ilyen téren az elmúlt időszakban megnövekedett és igény mutatkozott egy olyan alkalmazásra amely ebben segíteni tud nekik. Május 25-én életbe lép Európában a GDPR (General Data Protection Regulation - általános adatvédelmi rendelet), amely jól definiálja az adatkezelőkre vonatkozó kötelezettségeket, azonban adatigénylést nem részletezi, így egy átlagos felhasználó számára bonyolult lehet a GDPR által megteremtett jogi kereteket érvényesíteni. Ebben segít a Revealu, amely a jogi folyamatot teljes egészében átvállalja, így egy kattintással elintézhető a teljes adatigénylés.

- Az alkalmazás a magánemberek mellett a vállalatok számára is használható: a cégek egy központosított felületen nyomon követhetik a beérkező kéréseket és automatikusan válaszolhatnak is. A program a verseny folyamán prototípusként készült el. Hogyan alakult ki az a csapat, amely ezt a bonyolult feladatot gyorsan tudta megoldani?

- Ilyen szempontból nagyon szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hiszen a csapat tagjai már 8 éve, még középiskolából ismerik egymást. Mindig is jó barátságban voltunk, amely segített abban, hogy a verseny során felszabadultan tudjunk dolgozni. Tanulmányainkat különböző irányokban folytattunk: informatika, jog, közgazdaságtan, grafika, így mindenkinek jól meghatározott szerep jutott a fejlesztésben.

- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Miért fontos, hogy a magyar fiatalok nagy része fölfedezze azt a sikerhírt, mely szerint hazánk csapata egyedül képviselte Európát Amerikában, és megverte a teljes világmezőnyt?

- Itt először is egy kis pontosításra szorítkoznék, ugyanis rajtunk kívül egy német csapat is bejutott a döntőbe. Szeretnénk arra ösztönözni minél több fiatalt, hogy vegyen részt ehhez hasonló versenyeken, mert rengeteg gyakorlati tudás szerezhető rajtuk, amelyeket a hagyományos egyetemi oktatásban sajnos nem tudnak elsajátítani. A csapatban való munka szintén nagyon fontos, és egy ilyen alkalom remek lehetőség, hogy ilyen téren is fejlődni tudjunk.

Emberellenes fixaidea

Egész Európában politikai átrendeződés indult el. Az összes választás meghatározó kérdése az Európát sújtó migrációs helyzet volt. Alapvetően jobbra tolódás, a radikalizálódás folyamata indult el – mondta a köztelevízióban Farkas Örs politikai elemző. Neki tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

2018. január 4.

 

- Elemző úr,  átalakultak a klasszikus bal- és jobboldali politikai terek,  és a baloldalt felváltották a magukat civilnek mondó közösségi politikai erők, és egyre nagyobb hangsúlyhoz jutott a sajtó. Idehaza már korábban megtörtént, hogy a baloldali, azaz eredendően a munkavállalók oldalán tevékenykedő pártok hátat fordítottak a társadalomnak, és egyértelműen a nagybankárok, nagyvállalkozók érdekkijárói lettek. A magyar pártok miért nem leplezik le a külföldről irányított, önmagukat baloldalinak lódító kriptoliberális garnitúrákat?

- Valójában az utóbbi években Európát sújtó migrációs nyomás és az európai – alapvetően baloldali – regnáló kormányok hibás válaszai a problémára jobbra tolódást eredményezett a politikai erőtérben. Mivel az emberek rendre csalódnak a baloldali pártokban, azokat olyan szereplőknek kellett felváltaniuk, amelyek még nem vesztették el hitelességüket a kérdésben. Ez számos országban – köztük Magyarországon is – a baloldali sajtóorgánumok, háttérintézmények és a magukat civil szervezetnek mondó csoportok szerepének megerősödését eredményezte. Ezek között egyértelmű kapcsolat található, melyek nemzetközi szervezetek is koordinálnak, így hasonló megoldásokat látunk az egyes tagországokban. Hogy ezek mennyire politikai feladatot látnak el, mi sem mutatja jobban, hogy céljuk egyértelműen a jobboldali politikai pártok gyengítése és minden nemzeti illetve hagyományon alapuló gondolkodásmód felszámolása. Leleplezni pedig rendre leleplezik magukat, hiszen minden választás előtt állást foglalnak, sőt gyakran párttá alakulva kívánnak érvényt szerezni gondolataiknak.

- A Demokratikus Koalíció elkezdett kiépíteni egy olyan folyamatot, melyben már 2022-re készül oly módon, hogy a tárgyalásokat majd Gyurcsány Ferenc vezesse. "Végighazudtuk az elmúlt másfél-két évet, tudtuk, hogy amit mondunk az nem igaz" - vallotta be miniszterelnökként a hazugságrémként is emlegetett politikus. Aki kormányfőként vezeti félre tudatosan a társadalmat, az alkotmányt-alaptörvényt (is) sért. Miért nem lép 2006 szeptembere óta a közvádló hatóság?

- A legfontosabb felismerés 2017-ben az volt, hogy a baloldal valódi vezére továbbra is Gyurcsány Ferenc, aki az egyetlen karizmatikus szereplő balliberális pártok vezető politikusai között. Ezt mi sem mutatja jobban, hogy a kérdésben is említett mondat elhangzásának ellenére ma ott tartunk, hogy az általa vezetett párt a baloldali koordinált jelöltállítás során messze felülreprezentálja magát az egyéni jelöltek számát tekintve, illetve sikerült elérnie a külön listát is, mely egyértelműen a Demokratikus Koalíció érdekeit szolgálja. A korábbi politikai tetteiért pedig nem a hatóságok, hanem a választók előtt kellett felelnie, akik 2010-ben a 8 évnyi MSZP-SZDSZ kormányzást követően összesen az Országgyűlés mandátumainak 15%-át bízták rájuk.
 

- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Hogyan érhető el, hogy minél több magyar felismerje: a mi kultúránk eleve demokratikus gyökérzetű: az aranybulla, a Duna jegén történt királyválasztás - amikor Amerika még föl sem volt fedezve -, Rákóczi országgyűlései, majd a civil mozgalomként sikeres nyelvújítás és ezernyi más történelmi tény ezt igazolja. Hogyan utasíthatjuk vissza azokat, akik demokráciából oktatnak ki minket, holott ők még rabszolgatartással ügyködtek, miközben mi már jobbágy-felszabadítottunk?

 

- Nehéz kérdés. Az elején már beszéltünk az európai politikai átrendeződésről. A politikai gondolkodásmód a felvilágosodáskor változott meg gyökeresen. Akkor vált minden megkérdőjelezhetővé, azt követően lett minden relatív, és azóta vélik sokan, hogy nincsenek alapvető közösségi értékek, hanem az egyén került a gondolkodások középpontjába. A liberalizmus ezt karolta fel és ma már azt látjuk, hogy ez a zavaros rendszer kiválóan segíti bizonyos érdekkörök érvényesülését, legyen szó akár az európai kultúra vagy vallás felhígításáról, akár gazdasági folyamatok, szociális ellátórendszerek alakulásáról. Ma sajnos eljutottunk oda, hogy az Európai Unió pártcsaládjaiban alig lehet olyan szereplőt találni, amely Európára keresztény, a hagyományait megőrizni kívánó kontinensként tekint. A Magyar Kormány ezt tűzte ki célul és nem véletlenül kapott hideget-meleget az elmúlt években. Ami talán szerencse, hogy a drasztikus migráció hatására talán ébredeznek az európai polgárok, akiknek lassan kezd elegük lenni a mellébeszélésből és így egyre több országban kerül hatalomra olyan vezetés – gondoljunk csak Ausztriára, Lengyelországra, stb. – ahol fontos a nemzet megőrzése, ahol fontosak hagyományok és a vallás, és ez által már Magyarország nincs egyedül ebben a küzdelemben.

Kép: mtva.hu

Terrorhálózat hazánkban is

Soros György igyekszik átvenni a hatalmat az uniós intézmények fölött, a legerősebb befolyása az Európai Parlamentben van, több mint kétszáz képviselő számít a megbízható szövetségesének - mondta az elektronikus sajtóban Deák Dániel, a Nézőpont Intézet elemzője. Neki tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.
2017. december 22.

- Ön szerint az Európai Parlamentben egyes képviselők Soros György érdekeinek, elvárásainak megfelelően szavaznak, ez történt most is, amikor az Európai Parlament megszavazta a felső korlát nélküli kötelező betelepítési kvótát. Szavaiból kiviláglik, hogy korrumpált, pénzért megvett politikusokról van szó, akik elárulják az őket megválasztó emberek érdekeit. Hogyan lehet ez ellen demokratikusan védekezni?

- Mára mindenki számára láthatóvá vált, hogy mindent átszövő intézményrendszert hozott létre Soros György Brüsszelben. Az amerikai tőzsdespekuláns emberei gyakorlatilag az összes döntéshozatali fórummal kapcsolatban vannak, minden ottani politikai folyamatot képesek befolyásolni. Soros legfontosabb befolyásoló szervezete Brüsszelben az Open Society European Policy Institute, mely a Nyílt Társadalom Alapítványok több mint 100 országra kiterjedő tevékenységét köti össze Brüsszellel. A szervezet feladata, hogy informálja és befolyásolja az EU-t a nyílt társadalom eszméjének megvalósítása irányába, illetve, hogy működtesse George Soros hálózatát Brüsszelben. Ennek a brüsszeli Soros-hálózatnak volt köszönhető az is, hogy megszavazta a felső korlátok nélküli automatikus migránselosztó rendszer létrehozását az Európai Parlament szakbizottsága és plenáris ülése.

A tervezetet megszavazó európai parlamenti képviselők nagy része támogatja az amerikai tőzsdespekuláns célkitűzéseit, nevük szerepel a Soros-féle szervezet „megbízható szövetségeseket” tartalmazó listáján. Köztük van a Demokratikus Koalíció politikusa, Niedermüller Péter is, aki Brüsszelben minden eszközzel igyekszik gyengíteni a magyar bevándorlás-politikai álláspontot. Ennek a szervezetnek a kiadványa egyébként a 751 EP-képviselőből 226-ot sorol fel úgy, mint a Soros-hálózat „megbízható szövetségese”. Ez azt jelenti, hogy a brüsszeli parlamentben Soros emberei többen vannak, mint a legnagyobb, néppárti frakció összlétszáma. Ezeket a politikusokat nyugodtan nevezhetjük lobbistáknak, hiszen a parlamenti tevékenységük során az európai állampolgárok elvárásai helyett sokkal inkább az amerikai milliárdos kívánságait tartják szem előtt.

Ez a lobbitevékenység ugyanakkor törvényi erővel nem büntethető, csupán politikai úton lehet velük szemben fellépni. Ennek egyik legfontosabb eszköze a most futó Nemzeti Konzultáció, melynek segítségével nemzeti egység alakítható ki ebben a kérdésben, így komoly politikai nyomásgyakorlási eszköznek számít. Emellett fontos eszköz még ebben az ügyben a figyelemfelhívás, hiszen ezek a képviselők választások útján kerültek az Európai Parlamentbe, így, ha minél több ember számára világossá válik, hogy ők valójában Soros érdekében járnak el, akkor van esély arra, hogy a 2019-es választáson az európai polgárok lecserélik őket olyan politikusokra, akik a nemzeti érdekeket tartják szem előtt.

 

- Az elmúlt időszakban az uniós intézmények és ezek a képviselők nem az európai polgárok akaratát veszik figyelembe, sokkal inkább különböző pénzügyi-gazdasági körök elvárásait - rögzíti Ön. Hazánkban ez már 1990-ben megtörtént, amikor jelentős parlamenti dobbantót szerzett egy külföldről irányított párt. Erről a grémiumról Medgyessy Péter miniszterelnök 2004. augusztusában a Népszabadságban kijelentette: "tele van korrupciós ügyekkel." Ennek ellenére az adott garnitúra tagjai ma is luxusvillákban fényűzően élnek. Mit cselekedhet ilyenkor a jogállam?

- A Tűzfalcsoport nevű internetes oldal az elmúlt időszakban részletesen feltárta, hogy miként szövi be Soros György hálózata a magyar igazságszolgáltatást. Az Országos Bírósági Hivatal elnökének beszámolóiban olyan bizonyítékokra bukkantak, amelyek alapján már 2012-ben rendkívül komoly befolyással bírtak a bírósági igazgatásra a Soros György által pénzelt civilek. A szintén külföldről finanszírozott Magyar Helsinki Bizottság például érdemi ráhatással rendelkezik a legmagasabb szintű büntető és büntetés-végrehajtási bírói gyakorlat tekintetében. Megállapították azt is, hogy a Kúria büntetőbírósági gyakorlata sem tekinthető szakmai értelemben függetlennek, hiszen a legfőbb bírói fórum is kellőképpen „érzékenyítve” lett Sorosék által. A közérdekű adatigénylésre vonatkozó perekben ítélkező bírák személyes körülményei pedig érdekes adalékul szolgálnak ahhoz, hogy miért veszít olyan gyakran ezekben az ügyekben a kormányoldal.

Mindez jól jelzi, hogy hiába igyekezett a nemzeti kormány elszámoltatni mindenkit, aki részt vett az ország gazdasági és politikai tönkretételében, a bíróságok rendre megakadályozták ezeket a törekvéseket. Amikor pedig az ilyen és ehhez hasonló okok miatt a bírósági rendszert szerették volna átalakítani, akkor a különböző uniós és nemzetközi szervezetek hangosan tiltakoztak annak érdekében, hogy megakadályozzák az igazságszolgáltatás reformját. Így ez a probléma megoldatlan maradt, ugyanakkor semmiképpen sem került le a napirendről.

 

- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Hogyan lehet tudatosítani a magyar polgárokban, hogy mi már akkor demokratikusan választottunk királyt - a Duna jegén -, amikor a mai demokratikus mintaállamnak tekintett nagyhatalom földrajzi helye még föl sem volt fedezve?

- Magyarország államisága több mint ezeréves múltra tekint vissza, a 1989 előtti kommunista rezsim előtt pedig igen komoly demokratikus hagyományokkal rendelkezett. Ennek tudatában a magyar polgárok rendkívül büszkék lehetnek hazájukra és kellő magabiztossággal állhatnak ki hazájukért a nemzetközi támadásokkal szemben. Ennek a testtartásnak volt köszönhető, hogy az elmúlt 7 évben sikerült kivédenie az országnak azokat a nemtelen támadásokat, melyek Brüsszelből, illetve egyéb pénzügyi és politikai körök felől érkeztek.

Ez a nemzeti gondolkodás azonban csak lassan tud beivódni az emberek hétköznapjaiba, ugyanakkor az elmúlt időszakban komoly eredményeket sikerült elérni ezen a területen is. Mivel 2010 óta Magyarország gazdaságilag, morálisan és számos más tekintetben is meg tudott erősödni, így a magyarok hangulata és viszonya a saját nemzeti kultúrájához sokkal pozitívabbá vált. Ebből adódóan a magyarok már nem rezzennek össze a külföldi nyomásgyakorló csoportok zsarolásaitól, hanem tudomásul veszik az ellenkező véleményeket, miközben következetesen kiállnak saját igazuk mellett.

A Tornai-univerzum

Tornai József

Végh Attila felvétele

Kilencvenéves lett Tornai József Balassi-kardos költő. A poétát ez alkalomból a Hitel folyóirat, majd az Írószövetség is köszöntötte. A Hitel egy versválogatást is kiadott A virágos föld titkai címmel. Alföldy Jenő irodalomtörténésznek, verskritikusnak tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

2017. november 2.

 

- Szerkesztő úr, az Írószövetségben Tornai József a paradoxonokat említette, ezeket szerette volna megismerni hosszú pályáján, mondván, hogy egy költőnek ezekről mindent tudnia kell. A Hitel-esten ellenben azzal zárta beszédét, hogy meg akarta, és meg akarja írni azt, amit nem lehet. Ön is megállapította róla, hogy „Költészetében Tornai fölveti a kozmoszban, a természetben s a civilizációban élő ember végső kérdéseit. Az emberi állapotról fölvett látleletei lesújtók...” Ez a költészet miért segíti mégis élni a XXI. század európai emberét?

 

- Tornai költészetében és esszéiben egyaránt ismételten fölbukkan a létparadoxon elve. Ez költői gyakorlatára is kiterjed: „modern vagyok és ősi”, írta már fiatal korában, és ez megfelel annak, hogy az állandó és a változó egységében alkot. Az „állandó” a természeti, animális eredetünk, a génjeink, az ösztöneink; a kutatók által rögzített magyar folklór, az archaikus írásbeliség s a történelmi hagyomány. A „változó” az avantgárd, a technikai és civilizációs vívmányok gyarapodása, egyúttal kivédhetetlen visszaütése az emberi környezetre, szembefordulása a kultúrával. Paradoxont fejez ki az a hérakleitoszi tétel, hogy minden azonos önmagával és önmaga ellentétével. E tételt sokan ismerik, de többnyire ismereteiknek egy sötét zugában tárolják csupán. Tornai egész világképében az uralkodó vezérelvek közé tartozik ez az elv. Egyformán vagyunk ösztönös és tudatos lények. A művészetben az ösztönöket felszabadító, lelkületünk dionüszoszi oldala kiegészül az apollói tudatosság, rendezettség és erkölcsi önfegyelem törvényeivel. Erkölcseink nem ellenségei, hanem jótékony „lélekvezetői”, kalauzai érzelmeinknek. Tornai paradoxonokban bővelkedő műveit olvasva azt látjuk, hogy gondolkodása nem nyugszik semmiféle vallásos hiten, mégis olyan elragadtatott léthimnuszokat, mágikus énekeket találunk köteteiben, amelyekben több rajongást, imádságos könyörgést, hálaadást és alázatos esedezést találunk Istenhez, mint számos, tételesen vallásos, hívő költőnél. Szerteágazó költői témái közt egyik leggazdagabb a szerelmi lírája. A szerelem a legnagyobb boldogság- és létöröm-forrásként tűnik föl. Ugyanakkor azt vallja ‒ a szerelemről szólva is ‒, hogy nincsen igaz költészet szenvedés, lelki gyötrelmek és kínok nélkül. A szabadsághoz való paradox viszonyát is említhetem. Alig van ennél nagyobb érték. Számos költő, gondolkodó példázza, hogy akár az élet árán is ragaszkodunk hozzá. Tornai így vall erről Bartók című versében: „Szükségem van a boldogtalanságra, / homokba rakott acélcsapdára: / a szabadulásért leharapom a lábam”. Olyan oximoront sejtek ebben, mintha azt mondaná: kínok árán sem nélkülözhetem szabadságomat. A kép egyszerre animális és spirituális. Létparadoxonjaihoz tartozik az is, hogy állandóan a kimondhatatlant akarja szavakba, képekbe sűríteni. Megcáfolja Wittgenstein kijelentését, mely szerint amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell. Ellenkezőleg! A költőnek csakis arról érdemes beszélnie, amiről még nincsenek érvényes szavaink, fogalmi meghatározásaink. Merészen összerántott metaforáinak éppen ez a rendeltetése. Új képzeteket és fogalmakat alkot; az úgynevezett „végső kérdésekre” is így tud méltó szavakkal rákérdezni. A filozófia ‒ mely ellenállhatatlan szenvedélye lett, akárcsak József Attilának ‒ azért nem tud a „végső” dolgok végére járni, mert az ismeret szinte a sejtosztódás törvényszerűségével fial új meg új kérdéseket. A költővel sincs ez másként, ám a megformálás műveleteinek segítségével valami véglegeset ad kezünkbe, amelyet nem lehet kétségbe vonni. A filozófiai világkép alakulása a korábbi tételek kétségbe vonásával megy végbe: számos filozófus az elődök gyalázásával kezd hozzá új elméletéhez. A költészetben ez szinte lehetetlenség: Tornai vitázva is imádja Balassit, Adyt, Szabó Lőrincet s legfőbb külföldi mestereit. Az emberi állapotot illetően Tornai véleménye csakugyan lesújtó. Vélt és valódi áldásaiból a civilizáció egyre többet ad, ám a természet, a lélek, az alkotó munka boldogító voltából egyre többet elvesz. A mérleg elszomorító, még inkább, ha a technikai találmányok romboló természetére gondolunk. A csodásnál csodásabb műszaki találmányok legtöbbször a hadiiparnak köszönhetők. Az emberiség léte egyre nagyobb fenyegetéseknek van kitéve. Annak ellenére, hogy mindegyre több a háborús fenyegetés, a terrorizmus, a környezeti katasztrófa, 2050-re bolygónk már végképp nem tudja eltartani a húsz- vagy harmincmilliárdnyira duzzadó népességet. Egyre több a szegény, s néhány multi-milliárdos dönt ezeknek sorsáról. A költő azzal segíti olvasóit, hogy rádöbbenti őket helyzetükre. Nem hagyja, hogy igazolást nyerjenek a pénzemberek fölbérelt demagógok, a társadalom és a művészet nihilistái, s elszabaduljanak a gyilkos ösztönök, a pusztítás humanizmusnak álcázott démonai. Többet nem tehet, mint hogy leleplezi az önnön evolúciós csődjébe rohanó emberiséget, de hogy rajta ne múljon, visszavezeti az értékek világába a kultúra híveit. Nem nyugszik bele, hogy áruvá silányítsák az emberi testet-lelket. Esztétikai élményekkel szolgál azoknak, akik a giccstől menekülnek.

 

- Tornai kimeríthetetlen érzelmi tartalékokkal, egyben a belátó értelem érveivel megtámasztva vállalja kulturális magyarságát. Közben ezer szállal kötődik a világirodalomhoz, s a magyar népdal szerelmeseként a nagyvilág népeinek folklórjához, amelynek avatott műfordítója. Mi kell ahhoz, hogy ennek a költészetnek ma és a jövőben is széles tábora legyen?

 

-  Nemzeti értékeink a világkultúra szerves részei. A magyar lelkület a részint Keletről hozott, részint (Szent István óta) az európai, a görög-római-zsidó-keresztény kultúrához jól illeszkedő képességek együtteséből áll irányadó szellemi embereink műveiben. Tornai is kitűnő példa arra, hogy a hivatott értelmiségi ezt a kettősséget hiteles részleteiben és horizontjának teljes tágasságában mutatja fel. A nemzetről írott nagy versei között éppúgy találunk alapműveket, mint emberiségverseinek impozáns választékában. A nemzet szellemétől az Emberfejű időig vagy az általános emberit, az én és a világ, illetve a férfi és a nő lényegét nagy költői erővel megragadó A virágos föld titkaitól a Király és királynőig roppant széles a skála terjedelmére is nagy életművében.

 

- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Tornai József vitára kel a nemzeti hagyományt semmibe vevő irányzatokkal, de nem megosztó, hanem viszonzatlanul is integratív személyiség. Az ő metaforái mennyire segítik fölfedezni a nemzeti hagyomány is a nyugat-európai kultúrkincs közös alapzatát?

 

- „Fedezd föl saját kultúrádat” jelmondat azért fontos, mert a nemzet maradandó értékeiből nemcsak a gyakran idézett nagy művek nélkülözhetetlenek, hanem a művészi értékű „kismesteri” alkotások is. Fazekas Mihály, Sinka István vagy Berda József éppúgy elidegeníthetetlen része irodalmunknak, mint a nagyok, mint Csokonai, Arany vagy Ady. Tornai valóban nagy látókörű, integráló és nem kontraszelektáló alkat. Elfogulatlan a maga vidéki, paraszti-munkás eredetével, és nem mellőzi értékrendjében a középnemesi-polgári eredetű Weörest éppúgy, mint polgári származású nagy zsidó-magyarunkat, Füst Milánt. Magyarságához ragaszkodó egyetemessége odáig hat, hogy az „Európa már kevés” elvét vallja. A kultúra maradéktalanul humanista felfogására vall ez a mondata. A világ törzsi népeinek verseiből és az archaikus kultúrákból készült műfordítás-gyűjteménye azt sugallja, hogy az Égei-tenger déli partjainál vagy Gibraltárnál nem ér véget az emberi kultúra, hanem kinyúlik Óceániára és a két Amerikára, nemcsak térben, hanem időben is. Modern és ősi ‒ ez a régi eredetű fogalompár megkülönböztető mértékben és egyéni jelleggel jelen van Tornai életművében. Remélem, az utókortól megkapja azt az elismerést, amely megilleti őt.

Démoni klímaalarmizmus

A klímavédelem sátáni arca címmel írt cikket az Energia Akadémia honlapjára  Petz Ernő energetikai professzor. Neki tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

2017. október 14.

 

- Professzor úr, az emberiségellenes szélsőség klímavédelmi globaloblablával a fehér nőket akarja elriasztani a gyermekszüléstől, azt a politikai perverziót is kimondva: erkölcstelenség gyermeket szülni. A tudomány van-e olyan erős, hogy ezt a sátáni támadást legalább a tudományos fórumokon visszaverje?

 

- A klímavédelmi ideológia alapállítása, hogy a globális felmelegedésért az emberi tevékenység felelős. Ha a szén-dioxid kibocsátást nem lehet jelentősen csökkenteni, akkor ökológiai katasztrófa következik be. A kérdésben említett GINK (green inclinations, no kids) mozgalom felveti, hogy az ökológiai katasztrófa felé haladva etikus-e gyermeket vállalni. E szélsőséges kérdésfelvetés azt bizonyítja, hogy a klímaalarmizmus, a félelemkeltés rendkívül eredményes, az emberek akár ilyen mértékben manipulálhatóvá válnak. Mivel ez a klímavédelmi politika szélsőséges megnyilvánulása, a kérdés, hogy vajon a tudomány képes-e a klímavédelmi politikával eredményesen szembeszállni. Tisztán kell látnunk, hogy a klímapolitika is csupán eszköz a világ gazdaságának és a hatalmi struktúrájának átrendezéséhez, amely máris folyamatban van. A tudomány önmagában nem képes e háttérhatalommal eredményesen szembeszállni, mégis végül a tudományos felfogás (mely szerint a klímaváltozás természetes, mindenkor volt, de nem függ össze a szén-dioxid kibocsátással) fog győzedelmeskedni, mert a klímapolitika alaptézise hamis, céljai pedig nem megvalósíthatók. A klímapolitika kudarcai fogják a klímatizmust romba dönteni, miközben a félelemkeltéssel manipulált tömegek is egyre inkább ráébrednek, hogy megvezették őket olyan módon, hogy még a klímavédelem hatalmas költségeit is velük fizetették meg.

 

- A fehér nők megtévesztésére „Gyermekmentes Életmód” címmel hecckampányt is folytatnak, s ehhez a környezetvédelmi halandzsát is felhasználja az emberiségellenes szélsőség. Még egy Klímahiszterizáló Kormányközi Kupaktanácsot is létrehoztak a nagy világszervezet pénzéből. A több tízmilliárd dolláros propaganda-hadjárat ellen képes-e emberiségvédő, felvilágosító hálózatokat szőni civil szervezetekből a tudomány?

 

- Az ENSZ keretében kormányközi testületként működő „Klímatanács” (Intergovernmental Panel on Climate Change - IPCC) irányítja és finanszírozza a klímapolitikai világhálót, az ahhoz tartozó kutatókat, intézményeket és szervezeteket. Eddig mintegy 50 milliárd dollárt fordított a támogatásukra. Rezidensei minden országban megtalálhatók. A hivatalosnak tekintett (konszenzussal elfogadottnak hazudott) klímapolitikát csekély kivételtől eltekintve (ilyen például Donald Trump USA-elnök) elfogadtatták, sőt a politikusok és egyes kormányok zászlóvivői a klímavédelemnek (mint például Angela Merkel és kormánya). A 195 ENSZ-tagállamból 193 tagállam képviselői megszavazták a Párizsi Klímaegyezményt. A G7-ek és a G20-ak Barack Obamával, a volt USA-elnökkel együtt kiálltak az energiaellátás teljes dekarbonizációja mellett, annak ellenére, hogy az megvalósíthatatlan. A médiumok nagy része az említett „hivatalos klímapolitika” szolgálatában áll.  A klímarealista tudománynak, a klímaszkeptikus szakmai és civil szervezeteknek tehát ezzel a hatalmas erővel kell szembeszállniuk. Annak ellenére, hogy ma már számos ilyen szervezet működik (páldául az USÁ-ban már az ELLEN-IPCC is megalakult), neves tudósok, kutatók, szakemberek (Nobel-díjasokat is ideértve) számos petíciót fogalmaztak meg, és már ellen-klímakonferenciákat is rendeznek, néhány értékes népszerűsítő videó is készült, de ezeknek átütő hatásuk nincsen, a civil szervezetek pénzügyi támogatása csak adományokból áll. A média nem biztosít számukra nyilvánosságot, megszólalási lehetőségük alig van, az IPCC pedig kitér a párbeszéd és a szakmai viták elől (mint a diktatúrákban). Érdekes módon a klímarealista (klímaszkeptikusnak bélyegzett) tudósok, szakemberek között túlsúlyban vannak a reáltudományok képviselő. A politikusuk között viszont elvétve is alig találhatók természettudósok és műszaki szakemberek. Az IPCC által támogatott tudósok tüntetően nem vesznek rész a klímarealista oldal rendezvényein, és nem hívják meg a klímarealistákat a saját rendezvényikre. Magyarországon csupán egyetlen honlap ad rendszeres tájékoztatást e témakörben (www.energiaakademia.lapunk.hu). (Talán idesorolható a www.preshaz.eu is! – A szerk.) Mégis lemérhető a változás: Németországban megalakult az első klímarealista párt, az AfD, kap is hideget-meleget. A CDU keretében pedig ebben az évben megalakult a Berlini Kör, amely kiváló szakszerűséggel bírálja az „Energiewende-t”, a kormány szélsőségesnek tekinthető klíma- és energiapolitikáját. Ezekkel, valamint azzal, hogy Donald Trump bejelentette az USA kilépését a Párizsi Klíma Egyezményből, bekövetkezett az első nagy rianás a klímavédelem jegén. A reakció (Merkel és Macron): „Mi mégis tovább haladunk az elkezdett úton.”

 

- Még Gyermekellenes Zöld Hajlam névvel mozgalmat is indított az antihumanista szélsőség. Természetesen tudjuk, hogy mi a mozgató rugó a háttérben, erre azonban áthatolhatatlan homályt borít a PC-függöny. Kialakítható-e olyan – tudományosan megalapozott, s egyben jól érthető – nyelvezet, amely szalonképesen tudja eljuttatni a tömegekhez a közérdekű információkat a klímaalarmisták semlegesítésére?  

 

- A jól érthető nyelvezet, a meggyőző és szalonlépes tájékoztatás eszközei tulajdonképpen adottak. Tisztán kell látni, hogy a klímarealista oldalon a legkiválóbb tudósok, kutatók és szakemberek találhatók, lényegesen nagyobb számban, mint ahogy a másik oldal azt szeretné. S minthogy ők a valós tudományok művelői, ezért azok a szellemi eszközök mind rendelkezésre állnak, amelyek a tudományok népszerűsítésére az utolsó fél évszázadban, s különösen az utóbbi évtizedekben a digitális forradalom révén létrejöttek. De ez messziről sem elegendő. A klímaváltozással kapcsolatos ENSZ-kutatások nagy és bonyolult klímamodellek fejlesztésére, és az ezekre épülő szimulációs eredményekre épülnek (amihez az ENSZ biztosított gigantikus számítógépeket). Ezek eredményeit az IPCC öt évenként összefoglalja, és egy-egy jelentésben közreadja.  Ezek összefoglaló, rövidített változatát minden politikus kézhez kapja. Aztán mindenki „ebből énekel”. (E jelentésekkel kapcsolatban rendre sok-sok szakmai bírálat fogalmazódik meg.) A klímarealista oldalnak nincsenek meg ezek a lehetőségei, és egyelőre politikai támogatásra sem számíthat. Az erőviszonyok rendkívül egyenlőtlenek, különösen, ha az első kérdéssel kapcsolatban említett háttérhatalomra is gondolunk. Ahhoz, hogy a klímarealista oldal eredményesen felvehesse a harcot a klímaalarmisták semlegesítésére, sokféle támogatás és elsősorban sok-sok pénz kellene (sajtóval, rádió- és tévéadásokkal s a többi). Ezzel jelentősen felgyorsítható lenne a győzelemhez vezető folyamat. Amint az első kérdésre válaszolva említettem, a klímavédelem önmagát fogja elpusztítani. Csak nem mindegy, hogy mikor. Minél hosszabb lesz az agónia, annál több pénz folyik el értelmetlenül a klímavédelemre. E hatalmas összegeknek számtalan fontos helye lenne az emberiség valós problémáinak megoldására, ideértve az igazi környezetvédelmet is.

Tallinból Pittsburgh-be és...

Az Európa Unió által évente szervezett, legjelentősebb és legrangosabb tehetségkutató és gondozó programnak, a Fiatal Tudósok Versenyének döntőjét, melyre a világ 38 országából érkeztek fiatalok, az idén szeptember 22. és 26. között Tallinban rendezték meg. Molnár Áron továbbjutott a világdöntőre, az ISEF-re. Neki tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

2017. október 6.

 

- Molnár úr, a döntőn 38 ország több mint 100 fiatalja vett részt. A tallinni 89 terv közül ön, a székesfehérvári Széchenyi István Műszaki Szakgimnázium végzett diákja, jelenleg a BME hallgatója az „Új típusú ferrofluidos dőlésérzékelő szenzor” című alkotással az Intel ISEF – Intel International Science and Engineering Fair - díját nyerte el. Fogadja el a Présház Hírportál őszinte gratulációját, s kérdését: a ferrofluidos dőlésérzékelés miért fontos a mai hazai műszaki életben?

 

- Köszönöm szépen a gratulációt. Nos, nem csak a hazai műszaki életben fontos. A dőlésérzékelés általánosságban alapvető eleme mindennapi életünknek: okostelefonok, járművek, ipari robotok nap mint nap használják. A mentorommal kifejlesztett ferrofluidos dőlésérzékelési eljárásnak ám más alkalmazhatóságai adódnak az irdatlan precíz dőlésérzékelést igénylő műszaki életben, például sebészeti robotokban, talajbemérésben, de akár a Hold ár-apály jelenségének monitorozásában.

 

- Az Ön által megalkotott szenzor pontosságban felül tudja múlni a piaci eszközök jelentős részét. Honnan kapta az energiát ahhoz, hogy lepipálja a nyugati műszaki eredményeket?

 

- Lévén az alapötlet kivitelezése nem olyan nehéz (azaz az eszköz felépítése lényegesen egyszerű), ez nem igényel sok energia-befektetést. Az energia inkább az eszköz "eladására" folyik el (versenyek, konferenciák, publikáció). És hogy miért nem hátrálok vissza egy-egy nem jól sikerült verseny után? Egyszerűen azért, mert nagyon szeretem, amit csinálok.

 

- Ön sikerének köszönhetően részt vehet a 2018 májusában, Pittsburgh-ben megrendezendő tudományos versenyek olimpiáján. Milyen szellemi impulzusokat vár a tudományos világtalálkozótól?
 

- Már most elkezdtem készülni a versenyre a szellemi impulzusok várható gigantikus nagy frekvenciája és amplitúdója miatt. Hatalmas lehetőség új, és rendkívül értékes kapcsolatok, díjak és nem utolsósorban élmények megszerzésére. 

Csapó Endre kitüntetett magyar honvédő

Életműdíjat kapott Csapó Endre ausztráliai magyar újságíró. A NSW Premier's Multicultural Media Awards keretében lévő Lifetime Achievement Award elismerést maga a kormányfő, Gladys Berejiklian adta át augusztus 30-án a Sydney Olympic Parkban lévő Bicentenial Park-i Waterview centrum zsúfolásig megtelt rendezvénytermében. A kitüntetett magyar újságírónak tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

2017. szeptember 16.

 

- Szerkesztő úr, Ön az írott szó erejével tart meg magyar etnikumot sok ezer kilométerre a Mátrától, a Balatontól, az Alföld tengersík vidékétől. Ezt miért érzi Istentől kapott küldetésnek?

 

- Távol áll természetemtől patetikus választ adni a kérdésre. Hitünk szerint Isten a Mindenség teremtője, és ebben az univerzumban emberlakta Földünk is csak parány, amiben nekünk küzdeni és bízni adatott az Ő akarata szerint – ebben rejlik az én feladatom is. Kiskorúként is éreztem, hogy saját személyem is része valamilyen kötődésnek, mialatt a 30-as évek eszmei áramlatait a csakazértis talpraállni akarat hatotta át. Trianon bilincsei szakadoztak, annak élményében egy akaraton volt az ország, jó volt magyarnak lenni. Szemünk előtt alakult a kívánatos jövő: a monarchiák rendje utáni Európában az ősi királysági államforma fenntartása, független ország a nemzetállamiság korszellemét követő etnikai jogosultsági határokkal. Ez volt a lehetőségek maximuma, ami megvalósult egy rövid időre, aminek megtartása, védelmezése kérdésében minden emlékem és ismeretem szerint egy akaraton volt az ország. Ezt az álmot sodorta el az a vihar, ami Európát is letarolta. A feladatként teljesített honvédelmi szolgálat letelte után tudatosult igazán, hogy a honvédelem a magyarok számára történelmi folyamatosság. A kormányzósági időkben iskolázottak tengeren túlra jutott sokasága körében jött létre a nemzeti emigráció, amelynek hősies küzdelmeit ideje lenne ma már feltárni a történelem számára, és megismertetni az ország népével. Tevékenységemmel részese voltam egy nagy kollektív küldetésnek.  

 

- Önt a multikulturális értékek fényezéséért ismerte el Új-Dél-Wales miniszterelnöke. Idehaza a multikulturalizmus szitokszó, holott maga a kereszténység is multikulturális övezetekben elevenít kapcsolatokat. Most, a XXI. században hogyan lehet emberi módon multikulturális városokat békében, sőt szellemi gazdagodásban tartani?

 

- Engem is torkon ragadott a kifejezés. Úgy járunk vele, mint a nemzetközi szóval, aminek eredeti olvasata a nemzetek közötti hasznos kapcsolat, ami mindig is volt. Az internacionalizmus a XIX. század bűne, annak nemzetellenes tartalmával.

Kultúrák áramlása, emberek elvándorlása része a történelemnek. Hány más elem olvadt bele a mai magyar nemzetbe csak írott történelmünk folyamán, nehéz időkben. „A magyar föld magyarrá tette őket” – dicsekedtünk, Jókai regényt írt az új földesúrról, Nobel-díjasaink jórészt aligha Csaba királyfi seregének utódai. Mi magyarok tudjuk igazán, hogy tömeges letelepedéssel a haza földje is elhatárolódik, Budapest is bűnös város lett a történelem egy ficamos pillanatában. Mint mindennek, a nemzetköziségnek is, a multikulturalizmusnak is lehet hasznos és káros változata. Most például a kettő együtt garázdálkodik.

A múlt század közepén olyan Ausztráliába érkeztünk egyéb kelet-európai sorstársakkal együtt közel egymillióan, amely rövid időn belül azonnali munkahelyekre állításunkkal nagy fejlődésnek indult. Pár évtized alatt közép-európai karaktert kapott a városok képe és népe. Az országot be kell népesíteni, ez volt az ország felelős vezetőinek programja. Fogyasztóként is gazdaságot élénkítő volt a programozott bevándorlás. Engem ez az áramlat sodort ide, új szín voltunk, új szokásainkkal, szorgalmunkkal gazdagítottuk ezt az országot. A miniszterelnök asszony ilyen tulajdonságokról, hatásokról szólt a díjátadáson. A bevándorlással érkező gyarapodás ünnepe volt az alkalom minden jelenvolt részére.

Ide még nem érkezett meg a gyanakvás ideje.  

Visszaemlékezve mintegy négy évtizedre, egyszer csak megjelent itt egy politikai irányzat, amely elítélően szólt a „white Australia policy”-ról. Ezzel kezdődött a multikulturalizmust ideologizáló korszak, ezt követően kaptunk előbb ázsiaiakat, afrikaiakat, utóbb a Közel-Kelet sokféle népét.

A hivatalos politika világszerte vakon hirdeti azt a multikulturalizmust, amely előbb-utóbb keveréknépességet eredményez. Ebben ez az egyöntetűség, az ellenvélemény hiánya a félelmetes. A multikulturalizmus mint politikai program az utóbbi néhány évtized monumentális gonoszsága.

Úgy dolgoztam fel a megtisztelő kitüntetést, hogy idevándorlásom korabeli értelmezésével fogadom, mint ahogy valóban is csak itt élő magyar sorstársaim tájékoztatását vallom feladatomnak. Második hazámat is féltem, de az eredetit is nagyon, a közelgő muszlim elárasztástól. Ha valami csoda nem állítja meg ezt az őrületet, a fehér ember története lezárul.

 

- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Ebben a tekintetben miért Európa Új-Dél-Wales is?

 

- Új-Dél-Wales a legeurópaibb része Ausztráliának. Sydney öbölrendszerében kötöttek ki a felfedező hajók, innét indultak a kontinens feltárására a kincskeresők. Parramattában telepedett le a gyarmatigazgatás. Ideérkezésünkkor Sydneyt már kozmopolita városként ismertük meg, mind a többit protestáns puritanizmus jellemezte.

Balassi szellemében, az 1964-ben indult havilapban (Ausztráliai Magyarság) irodalmi rovatot indítottam, pontosan a múltidézet varázsának felkeltésével, a magyar Electrával kezdve, eljutva Kölcseyig. Az országos terjesztésű hetilap (Magyar Élet) 1977-től eredményesen támogatta a nemzeti emigráció fontos intézményévé vált Ausztráliai Magyar Szövetség  angol nyelvű tájékoztató szolgálatát, amivel az ausztrál politikai szerveket és médiát célozta meg, míg heti rendszerességgel tájékoztatta olvasóit a magyarországi és világeseményekről. A történelembe ágyazott, a jelenkori eseményekre is kiható ideológiák természetével, kártételével, következményeivel kiemelten foglalkoztunk. Az elszakított országrészek, Trianon következményeinek emigrációs szemléletű időszerű követése külön politikatörténeti érdekesség lenne, ha valaki a hetilap számaiból összegyűjtené. Erdélyről egy ilyen gyűjtemény megjelent Erdély viharos története címen  az Erdélyi Körök Országos Szövetsége kiadásában Magyarországon 2015-ben.

Ha lenne érdeklődés, a hetilap oldalaiból összeállítható lenne a nemzeti emigráció ausztráliai ágazatának története, munkásága. Ám ilyen dolgokra nyugodt visszaemlékező évek kellenének. Ma a nemzeti megmaradás követelménye Balassi késői hadba vonulását idézi fel, ahogy a kolozsvári katonai gyakorlótér bejáratánál olvastam Gellért Sándor költő idézett mondatát: „Nagy vihar jöttekor, ellenség hírére, valakinek állni kell a tornác küszöbére!”.

Sidney-i magyarjainkat elismerik

Az ausztráliai Magyar Élet főszerkesztőjét, a 96 éves Csapó Endrét Új-Dél-Wales állam Premiers Multicultural Media Awards - "Lifetime Achievement Award" elismeréssel tüntették ki a közelmúltban Sidneyben. A kitüntetésre Kardos Béla, az Új-Dél_Walesi Magyar Szövetség tiszteletbeli elnöke, ausztráliai magyar közélet tevékeny, ismert alakja terjesztette föl a híres újságírót. Kardos Bélának tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

2017. szeptember 14.

 

- Elnök úr, sok ezer kilométerre a Duna-kanyartól, a Bakonytól, a Nagykunságtól miért fontos az a szellemi honvédelem, amelyet Új-Dél-Walesben fél évszázada Csapó Endre folytat?

 

- A szellemi honvédelem azért fontos, mert ezen keresztül tudjuk elérni, hogy magyar identitásunk: nyelvünk, kultúránk és hagyományaink része legyen a multikulturális Ausztráliának. Ezt a 96 éves Csapó Endre élete során végzett közéleti tevékenységével, főként írásaival és az általa 1964-óta szerkesztett Ausztráliai Magyarság havilap és az 1957-ben alapított Magyar Élet hetilap 1977-beni fuziónálásával, vezércikk írói és főszerkesztői odaadó lelkesedéssel végezett eredményes munkájával kiválóan teljesített.

 

- Hogyan érte el Ön, hogy az ausztrál politika magyar érdemekért tüntesse ki a jeles szerkesztőt?

 

- Roppant egyszerű eljárással. A Multikulturális NSW-i Állam kormányfője meghirdette az idei különböző nyelvű médiumok terén kimagasló eredményeket elért egyének számára kiírt kitüntető pályázatot. Vagy egy tucat szakterület nyújtotta lehetőség közül kiválasztottam az életműdíjat és erre mint a NSW-i Magyar Szövetség tiszteletbeli elnöke, és az Ausztrál Érdemrend kitüntetés birtokosa, felterjesztettem a véleményem szerint erre leginkább alkalmas Csapó Endrét.

 

- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Miért fontos, hogy mi, itthoni magyarok a Lajtától a Berecki-havasokig, Zsolnától Székelykevéig tudjunk arról, hogy Új-Dél-Walesben magyar értékteremtés zajlik, és ennek a munkának az egyik kiválóságát, Csapó Endrét Sidney-i ausztrál politikus tüntette ki?

 

- A magyar nemzet kormánya az új alkotmány révén és a meghirdetett nemzeti összetartozás rendszerén keresztül arra buzdít bennünket, hogy tudjunk egymásról és ismerjük meg mind az ország és a Kárpát-medencei, mind a nagyvilág magyarságát, és hogy vegyünk részt az országot érintő tevékenységben. Ezt szolgálja Csapó Endre három emberöltőt betöltő tevékenysége és erről szól az "Egy a nemzet" című tanulmánya is, amely immár megérlelődött.

Titkos off-shore kincsek a közvagyonból

Bogár László szerint az eltelt harminc évben nemzeti vagyon nagyjából a felére csökkent 1987 és 2017 között, ami legalább ötszáz milliárd dolláros vagyonvesztést jelent, és csak az off-shore adóparadicsomokba kitolt összeg 242 milliárd dollár. A közgazdász professzornak tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

2017. szeptember 5.

 

- Professzor úr, ha az adóparadicsomba kitolt összegek magyarországi fejlesztésekbe áramlanának vissza, hazánk pár éven belül a G8-ak kilencedik tagja lenne. Az állam gyakorolhat-e olyan ösztönzést, amelynek révén a "kitolt" összegeknek legalább egy része nemzetgazdaságunkba áramoljon?


- Ha már a kérdés felmerült, érdemes lenne off-shore egész kérdés körét kicsit részletesebben és, ha ez egyáltalán lehetséges, tárgyilagosabban áttekinteni. Kétségtelen tény, hogy ez egy igen veszélyes és pusztító eleme a globális hatalomgazdasági komplexumnak. A különböző becslések úgy számolnak, hogy nagyjából a világ egy évi teljes megtermelt jövedelmének nagyjából egyharmada van elhelyezve ilyen adóparadicsomokban, ahol nem kell igazolni semmit az eredetet illetően, és ahol szimbolikusan alacsony adózással biztonságosan lehet tárolni azt a közel harmincezer milliárd dollárnyi összeget, amit különböző okokból nem akartak a legális csatornákon keresztül folyatni birtokosaik. Ha a viszonylag „ártatlan” okok felől haladunk az egészen brutálisan destruktív okok felé, akkor nagyjából egy tucatnyi fokozatot különböztethetünk meg. Az első ok az lehet, hogy egy adott cég olyan piacokról származó pénzeket akar elhelyezni, amelyeket nem akar nyilvánosságra hozni, például azért, mert így próbálja elkerülni, hogy konkurensei tudomást szerezzenek tranzakcióiról. Egy további ok lehet megtakarítások ilyen formán való kimentése egy bizonytalan piacról. Lehet egyszerű piaci diverzifikálás, vagyis valami olyan tevékenység eredményét jelentő pénz elhelyezése off-shore-ban, ami nagyon eltér fő profiltól, és ez nem publikus. Az is előfordulhat, hogy bizalmas tárgyalások idejére így próbál „láthatatlanná” tenni bizonyos jövedelmeket a pénzek tulajdonosa. Előfordulhat az is, hogy biztonsági szempontok egy veszélyes konfliktus zónában kényszerűen vezethetnek az off-shore-ban való pénzelhelyezéshez. Igen nagy pénztulajdonosok esetében akár a válás, vagy családi csőd is elég ok lehet ahhoz, hogy az off-shore legyen az egyetlen választható lehetőség. Az eddig felsorolt okok esetében talán még valamennyire érthető, bár persze erkölcsileg nem menthető az off-shore igénybevétele, de amelyek ez után következnek, azok már egyértelműen illegális és bűncselekménynek számító tranzakciók. Ilyen például leggyakrabban az adóelkerülés, hatóság elől eltitkolt jövedelmek kimentése, vagy az úgynevezett „alkotmányos költség”, korrupciós kenőpénzek tárolása. Vagy éppen a piaci visszaélésekből szerzett profitok elmentése, az illegálisan szerzett vagyonok kimentése egy országból. Ide tartoznak a szankciók kijátszásából származó illegális pénzek, az illegális drog és fegyvercsempészet, prostitúcióból származó jövedelmek, és végül a terrorizmus, lázadások, polgárháborúk pénzelése illegális csatornákon keresztül. Bár a hivatalos magyar uralmi struktúrák különböző osztagainak óvatos kölcsönös egymás gyanúsítgatásán kívül más használható információnk nem nagyon van, így igen sok bizonytalanság övezi ezt a 242 milliárd dollárt. Amely összeg egyébként egy Tax Justice Network nevű nemzetközi szervezet hatéves kutatási programjának az eredménye. A kutatásban nem kis szerepe volt azoknak az időközben „megtért” brókereknek, akik annak idején maguk is aktívan segítették „ügyfeleiket” a kimentésben, tehát van „jártasságuk” ezekben az ügyekben. Kimutatásuk szerint egyébként Magyarország előkelő helyen szerepel a „Top Twenty Losers”, vagyis Húsz Legfőbb Vesztes kategóriában. Ez a 242 milliárd dollár 1980 és 2010 között hagyta el az országot, és gyaníthatóan inkább „középkategóriás” okokból, leggyakrabban az adócsalás, a korrupció, a piaci visszaélés valamint az illegálisan szerezett vagyon lehetett a motiváció. A dolgot azért kellene komolyabban venni, mert legalább a tanulságok levonásáig el kellene jutni, de ahhoz pontosan meg kellene ismerni az okok mélyszerkezetét. 

Egy biztos, a magyar társadalom, és főként annak uralmi elitjei egészen bizonyosan híján voltak a tudásnak, bátorságnak, becsületnek, ha ez megtörténhetett, márpedig, és ezt nem lehet elégszer hangsúlyozni, ezen erények nélkül egy adott emberi közösség általános hanyatlása elkerülhetetlen. Ha már visszaszerezni többnyire nem is tudjuk ezt a vagyontömeget, de legalább azt meg kellene akadályozni, hogy a jövőben is növekedjen. Az elmúlt hét év társadalom és gazdaságstratégiája szerencsére ad némi reményt, hogy újabb harminc év múlva már nem leszünk a globális szégyenpadon.  Talán valamennyi „vissza is csoroghatott” e pénzekből.

- Az elmúlt harminc év során, Magyarországon három millió gyermek született, ám négy millióan haltak meg. Ez az egymilliós „hiány” jelzi talán a legdrámaibb módon azt, hogy a nemzet elemi szintű önújrateremtési folyamatainak alapvető egyensúlyát nem sikerült helyreállítani. Amíg hungarofób figurák ábrázatát láthatjuk budapesti óriásplakátokon állami pénzből, addig kevésbé várhatjuk a magyar életkedv felvillanyozódását. Hogyan vehető rá a hivatalosság, hogy a magyar adófizetők pénzéből a magyar kultúrát éltesse?

 

- A magyarság „fizikai testének” leépülése, vagyis a népesség és egészség folyamataink drámai leromlása a hetvenes-nyolcvanas és részben még a kilencvenes években is, alapvetően lelki, erkölcsi, szellemi okokra vezethető vissza. Önmagában az anyagi okokra való hivatkozás, noha nyilván nem alaptalan, de azért nem állja meg a helyét, mert az 1957 előtti hatvan év során a magyar társadalomnak a döntő többsége összehasonlíthatatlanul rosszabb anyagi helyzetben volt, mint az 1957-től napjainkig tartó hatvan év során. Ráadásul akkor ért minket a két világháború, Trianon, nagy gazdasági világválság, a kitelepítések, malenkíj robot, kulák-lista, ötvenes évek, maga 1956 a kétszázezres népességvesztéssel, hatvan év alatt mégis két és fél millióval nőtt a magyarság létszáma. Igen, mindez felfoghatatlanul nagy áldozatot jelentett, és elképesztő terheket hordozott népünk nagy része. A fő kérdés tehát csak az lehet, hogy mi és miként roppant meg a nemzet lelkében, és hogyan lehetne mindezt visszafordítani. Egy biztos, ez egy igen hosszú, bonyolult és igen „költséges” folyamat lesz, ami csak akkor lehet sikeres, ha a magyarság döntő többsége pontosan érti és látja a helyzetet, és vállalja a helyzetünk jobbra fordításának rendkívül nagy költségeit. Valóban az egész magyar kultúrának, ezen belül legfőképpen az uralkodó világértelmezési logikánknak kellene megváltoznia. Mindez még egy jóindulatúan semleges nyilvánosság-szerkezet mellett is rendkívüli energiákat igényelne, de mindnyájan látjuk, hogy a globális és a lokális nyilvánosság szerkezetét is az élet ellenes mérgező ideológiák határozzák meg. Ahogyan II. János Pál pápa fogalmazott, a világ, amelyben élünk, a „halál kultúrája”. A legnagyobb tisztelet mellett kicsit korrigálnám a Szent Atya e drámai mondatát, úgy, hogy korunkban a halál deszakrális civilizációja igyekszik végleg szétroncsolni, akár elpusztítani az élet szakrális kultúráját. Az emberiség minden nagy szellemi alkotása kultúraként ível fel, de aztán megmerevedik, önmaga üres vázává válik, előbb saját magán kezd el élősködni, aztán ezt a parazitizmust egyre cinikusabb brutalitással terjeszti ki a környezetére, illetve, ha erre képes, akár az egész világra is. A Nyugat az elmúlt fél évezred során pontosan ezt vitte végbe, ezért gondolom, hogy, amint azt Oswald Spengler híres művének címe sugallja, a Nyugatnak valóban bealkonyulni látszik. Önmaga fizikai létének időben való folytatására való képtelensége az európai keresztény fehér ember létének végét jelentheti. Erről a végzetes lejtőről kellene visszafordulnia a magyarságnak, ráadásul úgy, hogy az ezt célzó nemzetstratégiája illeszkedjen a Nyugat általános trendjeibe, ám ez ma teljes képtelenségnek látszik.

 Vagy bízunk tehát abban, hogy újra a kereszténység védőpajzsa leszünk, vagy akkor le kell fordulnunk a Nyugat, ebben az esetben visszafordíthatatlannak bizonyuló önfelszámoló trendjeiről. Ez lesz az előttünk álló évtizedek legmélyebb és legsúlyosabb kihívása.

- Biztató fejlemény, hogy az utóbbi évek során a halálozás némileg csökkent, a születések száma némileg emelkedett, de az éves fogyás változatlanul egy átlagos magyar város népességét törli le a térképről minden évben. A demográfia belső aránytalanságára már Fekete Gyula figyelmeztetett. Ma, a PC-diktatúrában miképpen lehet ugyanezt megcselekedni?

 

- A politikailag korrekt beszédmód egy olyan globális véleményhatalmi gépezet megnyilvánulása, amely önmagát az udvarias és tárgyilagos megközelítéssel azonosítja, és lássuk be, hogy az udvarias és tárgyilagos beszédtér kialakításának igényét „úgy általában” csak üdvözölni lehet. Pontosabban „lehetne”, ha szemernyi igazság volna abban, amit ez a beszédmód állít, illetve ennek hordozói állítanak. A valóságban ugyanis egy rendkívül veszélyes és durva globális szellemi polgárháború zajlik, amelynek során hamis, mesterségesen kreált, vagyis „csinált” törésvonalak mentén állítják szembe mindazokat, akiknek valóságos érdekeik és értékeik, világról vallott felfogásuk, és erre épülő létberendezkedésük éppen a közös nemzet-stratégiai célokért való együttműködés felé mutatna. A „politikai korrektség” követelménye így többnyire egy élet-ellenes kényszerzubbonnyá válik, ahol vagy nem is létező mesterséges gerjesztett ál-problémák „megoldására” kellene állítólag hatalmas energiákat fordítani, az igazán lényeges kérdéseknek pedig már a megnevezése is a legteljesebb megtorlást, az egész beszéd-térből való kitiltást vonja magával. A PC tehát egy életveszélyes csapda, amit a halál civilizációjának tudatos, vagy öntudatlanul hamis célokért hadakozó képviselői folytatnak mindazok ellen, akik egyáltalán kísérletet mernek tenni arra, hogy néven nevezzék a dolgokat. A sors torz fintora, hogy Fekete Gyula a kora hatvanas évek „szűk levegőjében” (Cseh Tamás) is szabadabban tudta megfogalmazni a magyarságot fenyegető demográfiainak látszó, de valójában sokkal mélyebb veszélyeket, mint mai utódai. Lássuk be, valóban nem gondoltuk volna a hatvanas, hetvenes, nyolcvanas évek során, hogy az új évszázad (évezred) első évtizedeiben az ötvenes évekre emlékeztető szellemi terrort alkalmaz majd az a pusztító világerő, amely önmagát liberálisként, vagyis az emberi szabadság kiteljesedésért legkövetkezetesebben küzdő erőként igyekszik bemutatni. Nincs tehát okunk kételkedni abban, hogy ez a küzdelem minden eddiginél kíméletlenebb és pusztítóbb lesz, de bármilyen nehéznek is ígérkezik, vállalása nélkül nem maradna esély a magyarság számára. A 2010 óta kormányon lévő uralmi csoport a jelek szerint tisztában van a kihívás természetével és történelmi mélységével. Támogatásuk tehát e nemzetstratégia megvalósítása érdekében nem egyszerűen egy politikai irányzat támogatását jelenti, hanem a magyarság megmaradásának programja melletti kiállást.

 

Európai fiatalok védik a földrészt bűnözők ellen

"Minden héten, minden nap, minden órában  - az illegális migránsokkal teli hajók elárasztják az európai vizeket. Invázió zajlik" - figyelmezteti a törvénytisztelő embereket a Defend Europe mozgalom.

 

"Ez a hatalmas bevándorlás megváltoztatja kontinensünket. Elveszítjük biztonságunkat és életmódunkat, és fennáll annak a veszélye, hogy az európaiak kisebbségiek lesznek a saját európai hazájukban" - vetíti fel a jövő aggasztó képét a Defend Europe."Júliusban a líbiai tengerparton indítunk el egy identitárius keresési és mentési (SAR - search-and-rescue) missziót. Célunk az NGO-k tetteinek dokumentálása, az 

embercsempészekkel való együttműködésük feltárása és a beavatkozás, ha törvényt sértenek" - jelzik önkéntes küldetésüket a fiatalok.

 Eljutunk a líbiai parti őrségig, és felajánljuk nekik a segítségünket - felderítő hajóként. Célunk, hogy ott lépjünk, ahol a politikusaink elmulasztják, hogy megtegyenek mindent, ami szükséges ahhoz, hogy megállítsák az Európába irányuló halálos illegális migrációt" - fogalmaz drámaian a kontinensvédő

mozgalom.

"Ha kapunk egy SOS jelet, természetesen menteni fogjuk az embereket - és átadjuk őket a líbiai parti őrségnek, megbizonyosodva  arról, hogy a nemzetközi jog szerint a legközelebbi kikötőbe szállítják őket. Engedély nélkül nem lépünk a felségvizeikre!" - rögzíti jogkövető jellegét a szervezet.

"A Defend Europe a Földközi-tengert biztonságosabbá teszi. Egy újabb hajó képes válaszolni a SOS-hívásokra, és az "illegális bevándorlás" -ra vonatkozó 'No Way' - nincs átjárás - politikánk elriasztja az emberkereskedőket és a nem kormányzati szervezeteket, hogy az embereket a tengerbe csalják" - érzékelteti a szervezet a migráció alvilági jellegét.

"A mediterrán útvonal lezárása az egyetlen módja annak, hogy megvédjük Európát és életet mentsünk. Az egyetlen módja annak, hogy elkezdhessük a Európa védelmét, a Defend Europe-t, az Ön segítségével!" - kér pénztámogatást a szervezet.

NGO-k szerepzavarban

"Az állam folyamatos megerősödésével és a szociálistörvény-alkotással, a szociális jogok megszaporodásával és kiterjedésével a korábban öntevékeny emberek elvesztették motivációjukat a saját sorsuk irányítása felett, mintegy szinte teljes mértékben átengedve a felelősséget az államnak. Ebben a közegben egyre nagyobb szereppel és befolyással bírnak a nagy tőkéjű, kiterjedt politikai-pénzügyi és internetes kapcsolati hálóval rendelkező nem kormányzati szervezetek is, amelyeknek van erejük és forrásuk a szűrt hírek befolyásolására is (saját hírfaluk és e-mail-láncaik révén is)" - írja cikkében Lovászy László ENSZ-szakértő, egyetemi oktató. Neki tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

2017. augusztus 9.

 

- Szakértő úr, mennyire mond ellent a demokrácia ősi szabályainak, hogy szinte iparággá vált a külföldről megfizetett, hatalommegszerzési céllal propagandát és - például az erkélyre mászással - erőszakos akciókat folytató, idegen célért ügyködő NGÓ-k felpörgése?

- Hogy őszinte legyek, nem tudom, hogy erre a kérdésre tudok jól és megalapozottan válaszolni, hiszen a kérdésben rejlő állítást nem tudom tényekkel alátámasztani, de ez nem is az én feladatom. Kétségtelen, hogy mind az EU-ban, mind az USA-ban különböző vizsgálatok indultak-indulnak bizonyos, NGO-ként alapított, vagy think tank-nek aposztrofált szervezetek és filantróp személyiségek tevékenységeiről. Lásd a Politico (http://www.politico.eu/article/ayman-jallad-ayman-jallad-mystic-money-man-behind-brussels-activists-ngo-funding/) és a New York Times (https://www.nytimes.com/2014/09/07/us/politics/foreign-powers-buy-influence-at-think-tanks.html) ilyen írányú cikkeit, beszámolóit. Másfelől a jogsértés (pl. magánlaksértés) akkor sem elfogadható, ha ezt különböző, látványos akciók révén követik el - a törvény és a jog mindenkire vonatkozik.

 

- "Jelenleg (gyakorlatilag) ismeretlen eredetű donorok támogatásával működő szervezetek azok, amelyek ténylegesen is képesek az emberi jogi egyezmények végrehajtása kapcsán artikulálni a demokratikus választásokon meg nem választott, nem kormányzati szervezetek (az NGO-k) által képviselt véleményeket a hivatalos konzultációk során" - írja Ön. Idegen érdekek ilyen jellegű, a társadalom érdekeivel szembeni erőltetése régebben határos lett volna a hazaárulással. Most hogyan tudja magát megvédeni egy-egy európai társadalom

- Ez egy olyan kérdéskör, amire a politikának, a választóknak kell választ adni. Elsősorban az lenne a legszerencsésebb, ha a szakmaiság lenne a legfontosabb elem ezen a téren. Félreértés ne essék: az NGO-k elengedhetetlenül fontos szereplői a társasalomnak, hiszen nem tud és nem is szabad, hogy minden problémával és kihívással az állam maga közvetlenül foglalkozzon - mint ahogy nem lehet minden utcasarokra rendőrt állítani a közbiztonság érdekében sem. Az NGO-k szerepe a második világháború után értékelődött fel, ma már 3.5 milliónál is több civilszervezet van a világon és az ENSZ-nél pedig különleges státusszal is rendelkeznek, különösen azok, akik képesek finanszírozni a személyes jelenlétüket a konzultációk során. Ugyanakkor valóban nagyon fontos szerepük van a jógyakorlatok terjesztésében, különösen az elmaradott térségekben, mint ahogy erre utaltam is az írásomban. Nézhetjük úgy is, hogy az első NGO-k tulajdonképpen a segélyező-ápoló lovagrendek voltak Európában - és tudjuk, hogy pl. a máltai és egyéb lovagrend(ek) mennyire hasznos feladatokat látnak el a társadalomban. Ugyanakkor fontos az is, hogy legyenek olyan szakmai szervezetek is, amelyek -

egyetemekkel, kutatóintézetekkel együtt - pártatlanul és teljes körű összehasonlításon alapuló tényfeltárást végezve képesek egy-egy problémára is fókuszálni, segítve az emberiséget (pl. globális felmelegedés, egészséges vízhez való jutás, stb. - lásd a fenntartható fejlődésbeli célkitűzéseket). Az ENSZ-ben kifejtett munkám során, amikor jelentéstevő vagyok, sosem az a célom, hogy bebizonyítsam, hogy a konkrét ország miben "vétkezett" és ezért meghurcoljuk, hanem az, hogy bátorítsuk arra, hol érdemes előrelépnie és milyen jó gyakorlatok állnak rendelkezésre. A CRPD bizottságban tisztában vagyunk azzal, hogy minden országnak saját magához képest kell jobban teljesítenie.

 

- Ön úgy látja, hogy "nem lehet a joggal visszaélni, főleg nem magán- és politikai haszonszerzés céljából, a már meglévő, szabad versenyen alapuló politikai intézményekkel konkuráló, de a szabad választás és megméretés elvét megkerülő struktúrákat létrehozva." Igen ám, de az idegen pénzügyi oligarchia által felbérelt erkélyre mászók idővel tömegtámogatást szereznek ravasz propagandájukkal, és egy következő választáson már a törvényhozásba is beférkőzhetnek, s ott képviselhetik idegen felbérlőik érdekeit. Milyen jogi elvek alapján valósulhat meg az európai kultúra önvédelme?

-Az én véleményem az, hogy a lobbisták megfelelő körülmények és feltételek esetén képesek úgy befolyásolni a demokratikusan megválasztott döntéshozókat, illetve egy párhuzamos "valóságot" is létrehozni, mint ahogy erről a Politico vagy a New York Times is írt. (De nem kell túlságosan messzire menni: ismert, hogy bizonyos termékek egészségre ártalmas tulajdonságait évtizedeken keresztül a lobbisták "tudományosan" cáfolták.) Pártpolitikai kérdésekben nem nyilatkozom, hiszen az írásom nem is erről szólt, hanem arról, hogy mindenkinek a saját lehetőségein belül kell mozognia, összhangban a törvényekkel, jogszabályokkal. Ha már jogelvek, akkor az nyilvánvaló, hogy politizálni az arra hivatott szervezetek jogosultak (pártok), míg a nemzetközi NGO-knak pedig törekedniük kellene a tény- és bizonyítékalapú, valamint a teljes körű, összehasonlítást biztosító módszertan alkalmazására, megakadályozandó az elfogult, és esetleg: meghatározott magánszemély vagy szervezet ellenszolgáltatás vagy anyagi haszonszerzés érdekében történő fellépését, ambícióit.

                                                   

Héjj Andreas (1)

Könyvismertetés Brigitte Veiz – A Szivárvány család című munkájáról

Bevezetőül két kérdést kell megválaszolnom.
1.) Miért engem kért fel a szerzőnő (https://www.therapie.de/psychotherapie/veiz/), hogy ismertetést írjak 560 oldalas könyvéről, ami 2017-ben a németországi Psychosozial kiadónál (https://www.psychosozial-verlag.de/2561) jelent meg? Mert pszichológusi tanulmányait a müncheni egyetemen végezte, s a kutatásmódszertan előadáson és gyakorlaton az én hallgatóm volt a nyolcvanas évek végén. Azóta is követtem rendhagyó pályafutását, s tudta rólam, hogy nem riadok vissza legújabb terep-tanulmányától csupán azért, mert egy szokatlan, csaknem anarchisztikus szerveződést vizsgált, ami 1972 óta, azaz 45 éve folyamatosan működik világszerte, jóllehet sem szervezet, sem vezetősége, sem szabályzata nincs [épp az az egyetlen szabály, hogy nincs szabály].
2.) Miért érzem fontosnak, hogy ezt a könyvet a Présház olvasóival is megismertessem? Mert egy olyan az egész világot felölelő igényből fakad a Szivárvány család (SZCS), ami az ő kifejezésükkel Babilon, azaz a nemzettelen nagytőke globalizációs világrombolásának elutasításából fakad, és az ember legbelsőbb lelki-szellemi szükségleteinek igyekszik megfelelni.

Brigitte Veiz olyan pszichológus, akit a tömeges rendezvények szociálpszichológiája érdekel. A német közönség Az Oktoberfest – Tömeg, bódulat és rituálé című könyvével ismerhette meg (https://www.psychosozial-verlag.de/484), amelyhez több mint 30 éven át a sörfesztivál valamennyi napján a helyszínen kutakodott. Hasonló alapossággal végezte az USA és Európa számos államára és csaknem két évtizedre kiterjedő vizsgálatait az SZCS-ról is. A vietnami háborútól megcsömörlött, országuk az egész világot gyarmatosítani akaró vezetését elutasító amerikaiak jöttek össze először 1972-ben Coloradóban, hogy a korai globalizmustól elvonultan, a természettel és egymással harmóniában töltsék júliusi nemzeti ünnepük hetét. Nevüket azért választották, hogy hangsúlyozzák, az egyes emberek olyan sokszínűek, mint a szivárvány, amit együttesen alkotnak, s egymással pedig olyan harmóniában kívánnak élni, mint egy ideális család. Ezt hangsúlyozza, hogy az oda érkezőket testvérként (brother, sister) szólítják, szívesen ölelik meg egymást, s például a hatalmas étkező-körben kézen fogva meditálnak a tűz körül 15-20 percig az OM mantrát együttesen énekelve. A hatalom minden fajtáját elutasítják, így döntéseiket konszenzus alapján hozzák. Az észak amerikai indián őslakosok mintájára a beszélgető körökben mindenki azt hallgatja, aki a beszéd-botot tartja. Mindenki szót kap, amíg valamennyi azt igénylő résztvevőt meg nem hallgattak. Központi értékeik az egyszerűség, az őszinteség és a szeretet. A kereskedelmet kizárják, amit egymásnak adnak, ajándék. Az étkezési kör után körüljár a varázskalap (magic hat), amibe mindenki annyit dobhat bele, amennyit jónak lát. Ha semmije sincs, az sem kizáró ok. Tisztviselők nincsenek, de érdekes módon minden napra akadnak olyan önkéntesek, akik előkészítik a terepet, felverik a sátrakat, megássák a több tízezer résztvevő számára szükséges tábori illemhelyeket [ezek nemes amerikai egyszerűséggel a shit pit névre hallgatnak], vagy éppenséggel főznek, gyógyítanak vagy masszíroznak. Bár ennek a „gyülekezetnek” semmilyen vezetősége nincs, érdekes, hogy immár 45 éve minden évben az Egyesült Államok más és más színterén újra és újra összejönnek, sőt, 1983 óta Európában is. Magyarországon a híres napfogyatkozás évében, 1999-ben rendezték a találkozót. Mivel Európában több a szabadság (napokban kifejezve) mint Amerikában, így itt a júliusi telihold előtti és utáni két-két hétig tart a családi találkozó. A szerző arra volt kíváncsi, hogyan maradhatott fent, sőt vált világméretűvé egy olyan „szervezet”, ami nem szervezett, aminek sem weblapja, sem nyomtatott meghívója nincs, ami mögött semmiféle anyagi vagy hatalmi érdek nem áll, s ami sem kényelmet, sem társadalmi elismerést nem biztosít. Mi az a szükséglet, amit az SZCS így fején talál? Kutatási módszerként Veiz a saját évtizedes résztvevői megfigyelésin és feljegyzésein kívül a nagyon különböző korú, származású és társadalmi helyzetű résztvevőkkel készített mélyinterjúk módszerét választotta, amelyek tartalomelemzéséből vezeti le

magyarázati kategóriáit.

Első megközelítésében Veiz azt írja, hogy a résztvevők a valóságelv szigorú megkötései elől az örömelv gyermeki szabadságába menekülnek. Hiszen ebben a „családban” senkinek nem tartoznak elszámolási kötelezettséggel. Ha kedvük van, részt vesznek a reggeli jógán, ha inkább aludnának, megtehetik. Mindenki kedves, szeretettel beszél hozzájuk, sokkal több testi érintést [hangsúlyozottan nem szexuális jellegű érintkezésről van szó!], simogatást, ölelést kapnak, mint a „való világban”. Ha nincs kedvük főzni, bőven akad olyan, aki biztosítja, legyen mit enniük. Magukkal, a saját lelkükkel, vágyaikkal, félelmeikkel foglalkozhatnak, és olyan emberekkel tölthetik idejüket, akik hasonlóan nyitottak az emberhez méltó életre. Mindezt a természetben, a gépi világ és az uralkodóknak való megfelelés stressze nélkül. Sokat énekelnek, de csak természetes hangszerek, főleg dobok, kíséretével. Minden vallás meghallgatást kap, de csak addig, amíg nem akar másoknak előírni, azaz téríteni. A résztvevők magukat a szivárvány harcosainak[2tartják, azaz olyan békeharcosnak, akik megjelenése egy hopi indián jóslat szerint (http://messagetoeagle.com/the-prophecy-of-the-rainbow-warriors-and-future-of-planet-earth/) az aranykor kezdetét fogja jelezni. Mivel a résztvevők között számos kiábrándult amerikai katona van, akik korábban a globális tőke érdekében gyilkoltak Irakban vagy másutt, lelki jóvátételként most szívesen lettek a béke harcosai.

 Könyvének első fejezetében Veiz a Szivárvány mozgalom filozófiai háttereit ismerteti Rousseau természetszeretetétől a vitatott amerikai drogtudós, Timothy Leary a tudat határait feszegető filozófiáján át, a bolygó gyógyítására irányuló Gaia-elméletig. A második fejezet a globális nagytőke elvakultan anyagelvű uralma elutasításának történelmi előzményeit vizsgálja, így a hippi-mozgalmat, és annak új törzsi formációkkal kísérletező változatait. A harmadik fejezet ismerteti a Szivárvány összejövetelek forgatókönyvét, jellegzetességeit, de a problémák ismertetése elől sem futamodik meg. Itt tér ki a szerző az alkalmankénti békítési feladatokért felelős „Shanti sena”[3] munkára, amelynek alapja, természetesen a konszenzusra célzó erőszakmentes kommunikáció. Itt tárgyalja Veiz a hatóságokkal való összeütközéseket is. Az USA alkotmánya minden amerikai számára biztosítja a szabad gyülekezés jogát. Mivel Bush elnök betiltotta a Szivárványok gyülekezetét, azóta állandó támogatást élveznek olyan amerikai patriótáktól is, akik csak alkotmányos joguk csorbítatlanságáért csatlakoznak az SZCS-hez. Veiz leírja, hogy 1995-ben Csehországban a helyi rendőrséget kivezényelték, hogy a tömeget feloszlassa. Több ezren ommoztak a körben. A rendőrök tehetetlenek voltak a békés „rendbontókkal”, s hiába adta ki elöljárójuk az oszlatási parancsot, amikor egyenként, kézen fogva a körbe bevonták őket, maguk is ommozni kezdtek, amire a parancsnok dühödten elhajtott.

A könyv második része tudományos igényű elméleti értekezés az identitás elméleteiről. Itt ír Veiz a közös rituálék fontosságáról is egy közösség összetartásához.

A könyv harmadik része a kutatásmódszertant, a negyedik az eredményeket ismerteti hat központi téma köré szerkesztve: 1.) A SZCS vélelmezett központi értékei? 2.) Hogyan találkoztak az interjúalanyok a Szivárványokkal és milyen személyes bevetéssel vesznek a családban részt? 3.) Milyen érzelmi, pszichés és szellemi igényeket elégít ki a SZCS? 4.) Hogyan alakul az összejövetelek alkalmával a társas közösség, illetve a résztvevők kollektív- és egyedi identitása? 5.) Hogyan építik be Szivárvány-tapasztalataikat hétköznapi életükbe? S végül 6.) Milyen ellentmondásokat látnak az elvárások és a valóság között, miben kritizálják a Szivárványt?

A kiértékelések után következnek maguk az esettanulmányok, természetesen szakszerűen anonimizálva, hogy a közlők személyiségi joga biztosított maradjon.

Összességében Brigitte Veiz könyve rendhagyó olvasmány. Egy kevesek által ismert világba enged betekintést, s mégis általános emberi vágyakat és értékeket szólaltat meg.

Szerencsés lett volna a szerzőt bátorítani, hogy több helyen, sok ismétléssel és igen részletesen kifejtett gondolatait fegyelmezettebben szerkessze. A recenzens véleménye szerint egy körülbelül 120 oldalas könyv több olvasó kíváncsiságára tarthatna igényt, mint a jelen 560 oldalas. Az is megemlítendő, hogy Veiz német nyelvű prózájában teljes egyenjogúsággal szerepelnek hosszú angol idézetek, kifejezések. A szerző ezt a nyelvben kifejezett árnyalati hűség fontosságával magyarázza. Való igaz, nehéz dolog a fordítás, s a lefordított szöveg szépsége gyakran veszélyezteti az eredetihez való hűséget, mégis jobban megfelelne az Amerikából burjánzó globalizmust elutasító alapgondolatnak, ha annak nyelvét sem tekintené egyedülálló értéknek.

Brigitte Veiz megállapítja, hogy az SZCS legközpontibb értéke az All-One, a Mind-Egy, minden összetartozása. Ilyenkor különösen sajnálom, hogy kitűnő hallgatóm, s olvasóinak széles tábora nem magyarul gondolkodik. Hiszen két évtizedes és igen sok pénzt felemésztő kutatásának központi eredménye, az EGY, ősi írásunkkal , nemzetünk címerének központi eleme, de még a pénzvilág minden magyar bankjegyén is szerepel. Az EGY a Szentnek, Istennek, a Teremtőnek és teremtményének, az egész világnak egységes összetartozásának kifejezője. Örvendetes, ha a globalizmus bomlasztásából kiábrándult nyugaton is egyre többen ráéreznek a világ összetartójára!

 

[1] Prof. Dr. Héjj Andreas pszichológus, a müncheni Ludwig-Maximilians és a Pécsi Tudományegyetem egyetemi tanára

[2] Kifejezetten a Szivárvány család iránti tiszteletből nevezték azt a két hajót Rainbow Warrior 1 és 2-nak, amelyek a francia atomkísérleteket igyekeztek megakadályozni a Mururoa szigeteken, és amiket a francia titkosszolgálat Új-Zéland partjainál felrobbantott

[3] Nevüket Ghandi erőszakmentes béke-hadtestjétől vették

Kép: NAVA

A Nigéria-kihívás: európai kockázat

Sajtóvélekedés: "a migrációs nyomás csak erősödni fog, különösen Nigéria térségéből, így keményebb intézkedések jöhetnek…"

Bogár László közgazdász professzor kommentárja:

"Nigéria népessége 1950-ben 30 millió volt, most közel 200 millió. 2100-ban 1,2 milliárdos népességéven India után, (amely akkor már 1,5 milliárd) a második legnépesebb ország lesz, Kína, először a történelem során harmadik lesz, alig egymilliárdos népességgel... Az akkor már 4 milliárd feletti népességű Afrikából legalább 1,4 milliárd ember akar majd 2100-ban abba az Európába "beközlekedni", ahol akkor már mindössze 400 millió fehér ember él majd...már, ha életnek lehet nevezni azt, ami akkor "zajlik" a világban és benne Európában."

Kép: wikipedia.org

Francia akadémia a magyar energiapolitika mögött

„Kormányunk energiapolitikájának francia tudományos megerősítése” - így értékeli Járosi Márton a Francia Tudományos Akadémia illetékes energetikai bizottságának 2017. április 19-én közzé tett elemzését. E szerint „az energetikai átmenet témájához kapcsolódó programok nem számolnak a szükséges mértékben a fizikai, műszaki és gazdasági korlátokkal”. Ezzel kapcsolatban tett föl kérdéseket Járosi Mártonnak, az Energiapolitika 2000 Társulat elnökének a Présház Hírportál.

2017. július

 

- Elnök úr, önmagukat politikusnak füllentő - és valóban: választott pozícióban hatalmas közpénz-fizetést húzó - emberek úgy ágálnak az atomenergia ellen, hogy közben egy szót sem szólnak arról: miből lesz áram, amellyel az ő épületes tévényilatkozataikat közvetítik majd a társadalomnak... Az energetikai szakma miért nem képes elérni, hogy legalább a negyedikes általános iskolai szellemi szint alatti politikusok ne merjenek a nyilvánosság előtt megszólalni az energiaipar ügyében?

 

- Szergényi István szerint az energetika civilizációnk hajtóanyaga. A Nyugat civilizációja a (fosszilis) energiákra épül, ezek a hajtóanyagai, ezek kimerülése a civilizáció hanyatlását, megszűnését okozhatja. Ezáltal válik az energia civilizációnk egyik alapkérdésévé. Az energia helyzete, megítélése, jövőjének kérdései végig kísérik civilizációnkat, s annak jövőjét. Találó Szarka László megfogalmazása, amely szerint sajnos a nyugat civilizáció húzóereje pedig a végtelen növekedési igényű globális fogyasztás lett. Globalizált világunkban már a fenntarthatóság értelmezése önmagában is megtévesztő: valójában a fogyasztás fenntarthatóságáról van szó, ami lehetetlen. A szükségletek alapvetően a globális fogyasztói szemlélet eluralkodása miatt növekednek. Már a növekedés koncepciója is problematikus, lévén a Föld erőforrásai végesek. A globalitásnak a jelszava a növekedés, a fogyasztás. Az úgynevezett. „modern társadalom” erre épül. Ezért globális küzdelem folyik a még meglévő természeti erőforrások birtoklásáért, de ezt különféle technikákkal, például a klímahisztériával álcázzák. Az energetika ezért vált stratégiai és napi politikai kérdéssé. Az energiaellátás létkérdései, a globális energetikai narratíva talaján, lokális szinten, s így hazánkban az úgynevezett „ellenzék” köreiben is a „megélhetési napi politizálás” színvonalára süllyedtek. Így vált a hazai „ellenzék” a „zöld eszme” globális üzleti köreinek kiszolgálójává. A globalizáció viszonyai között annak az országnak van túlélési esélye, amelynek elitje figyelembe veszi térsége komparatív gazdasági előnyeit-hátrányait, s amelyik ellent tud állni a globalizációs erőszaknak. A kérdésében említett „energetikai szakma” lehetősége, hogy véleményével segítse a döntéshozókat. Örülhetünk annak, hogy 2014 óta a magyar politika hallgat a nemzeti elkötelezettségű energetikusokra. Hazánk már korábban felismerte a Francia Akadémia állásfoglalásában most megfogalmazott igazságokat.

 

- A Francia Tudományos Akadémia energetikai bizottságának 2017. április 19-ei elemzése rámutat: a megújulókkal kapcsolatos „viták alapján az állampolgárok akár arra a téves következtetésre is juthatnak, hogy a megújuló energiaforrások tömeges fejlesztésének köszönhetően az atomenergia és fosszilis energiaforrások feleslegessé válnak, azoktól meg lehetne örökre szabadulni.” Az állampolgárok tömeges megtévesztését csak önmutogatási vágy vezérli, vagy valamiféle üzleti érdek is megbúvik a háttérben?

 

- A megújulókkal kapcsolatos vitákat mesterségesen, üzleti érdekből gerjesztik. A hivatalosan támogatott és terjesztett széndioxid alapú klímahisztéria nem tudományos bizonyítékokon alapul, hanem tudatosan kidolgozott megtévesztési kampányról van szó. Amióta létezik emberi civilizáció, a mindenkori hatalom fontos eszköze a félelemkeltés. A birodalmak félelemben tartják a kiszolgáltatott gyengébb államokat. A második világháború után ezt a funkciót az atomháborútól való félelem töltötte be. Most ezt a célt a klímahisztériával valósítják meg. Ez arra is kiválóan alkalmas, hogy irányított átalakítási magatartási tippeket adjon a társadalmi változtatások „politikailag helyes” mederbe való tereléséhez. A „kommunizmus” bukása után a világpolitika újjáalakítása volt a cél az „ökológiai egyensúly” égisze alatt, most a klímapolitika ennek eszköze.

Mindez tudományos köntösbe bújtatva történik. Bár az atomerőmű nem bocsát ki széndioxidot, mégis ellenzik, mert az atomerőmű-ellenesség is a világméretű „megújuló” lobby érdekeit szolgálja, amit elősegít a mesterségesen fenntartott modern tudatlanság. A (hamis) propaganda hatására a nagyközönség a tudománynak túlzott bölcsességet tulajdonít, miközben a legalapvetőbb természettudományos ismeretekkel sem rendelkezik. A hamis hiedelmek terjesztésében közrejátszik a média, de sok értelmiségi természettudományok iránti közömbössége is. Jellemző tünet a természettudományos/műszaki és a humán kultúra fokozatos elkülönülése. Ez pedig azért hátrányos, mert a humán értelmiségnek a természettudósokénál nagyobb befolyása van a közvélekedésre.

Teljes életmódváltozásra és erkölcsi megújulásra lenne szükség. Minden eszközzel az energia-felhasználás csökkentésére kellene törekedni, ami persze teljesen ellentmond a globális gazdaság elvárásainak. Társadalmi tudatváltozásra lenne szükség, vagyis módosítanunk kellene a jóléti ideálon, ami valójában felszabadulást jelentene egy olyan életforma alól, mely a jólét fogalma alatt az anyagi javaktól és szolgáltatásoktól való minél nagyobb függést érti. Meg kellene értetni szerte a világon, hogy lehetséges mindennapjainkban takarékosan élni, anélkül, hogy emiatt feltétlenül boldogtalanok lennénk. Pedig ha nem változtatunk, előbb-utóbb le kell mondanunk arról a jólétről és kényelemről, amelyet – legalább is a gazdag országokban – már megszoktunk, holott egy-két emberöltővel korábban nem is álmodtunk róla. Vajon lesz-e ez a század a „felvilágosodás” második százada? Ezért fontos értelmiségi feladat a hiteles természettudományos ismeretterjesztés. Ha a változásra nem vagyunk képesek, akkor tudomásul kell venni, hogy a világ menthetetlen, de Bogár Lászlóval szólva, az élet nevében üzemeltetni kell. Az üzemeltetéshez szükséges energiát évezredes távlatban, a mai tudásunk szerint, csak az atomenergia tudja biztosítani az emberiség számára.

 

- A nyugati atomipart frusztrálja, hogy hazánk nem nyugatról rendelte meg a paksi fejlesztést, hanem keletről. Vélhető, hogy ha nyugati cég kapta volna a lehetőséget, semmi baj nem lenne az atomenergiával. A nyugati lobbi még európai uniós csúcsokat is megpróbált érdekérvényesítésre felhasználni. A jelek szerint ez nem sikerült, így a hazai atomszakma időt nyert az ismeretterjesztésre. Mi kell ahhoz, hogy a szakma ezt a lehetőséget kihasználja?

 

- A természettudományos ismeretterjesztés fontosságáról már szóltam. Erre a tisztességes laikusok érdekében van szükség. A globalisták hazai ügynökeinek szerepében munkálkodó megélhetési „ellenzéki” politikusokat a semmibe vezető vitákkal nem szabad felértékelni, ők meggyőzhetetlenek. A választásokon kell őket ismételten legyőzni. A hazai atomszakmának pedig minden energiáját a paksi bővítés megvalósítására kell fordítani.

A világelit és a maoista vörös gárdisták

"Kialakult egy világelit, vagy háttér hatalom, amely olyan gazdasági-pénzügyi  erővel, politikai befolyással rendelkezik, ami felül ír mindenféle demokratikus játékszabályt" - állítja dr. Somogyi János nyugalmazott ügyvéd. Neki tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

2017. május 16. 

- Ügyvéd úr, Ön szerint a szélsőséges, úgynevezett világelitnek "már semmi sem számít, már a látszatra sem adnak, ha másként nem megy, akkor pusztuljon minden, akár az egész világ is, ha útjába áll az akaratuknak." Valóban ezt mutatják a jelek, de elképzelhető-e, hogy ők maguk is tudják: számukra is lakhatatlan marad a Föld bolygó, noha az utolsóként fognak kihalni, mégis buzgón fürészelik önmaguk alatt a faágat?

 

- Az emberi természet rosszabbik tulajdonságát jól jellemzi a Béka és a Skorpió meséje. Kérleli a Békát a Skorpió, hogy vigye át a hátán a patak túlsó partjára. A Béka fél, hogy a Skorpió a fullánkját beledöfi, ha a hátára veszi, ezért nem akar vállalkozni a dologra. A Skorpió azonban győzködi, hogy miért tenne ilyet, hiszen akkor mindketten belevesznének a vízbe. Végül ez meggyőzi a Békát és a Skorpiót a hátára veszi, de a patak közepén egy éles fájdalmat érez a hátában, a Skorpió mégis beledöfte a fullánkjával a mérgét. Miért öltél meg, hiszen így mindketten elpusztulunk – mondja kétségbeesve a Béka, mire a Skorpió azt válaszolja: Sajnálom, nem tehetek róla, benne van a véremben!

 

- Egy amerikai humoros tévéműsor egy hazánkban is ismert tőzsdespekulánst "a Demokrata Párt tulajdonosának" nevez. Ez ellen a címke ellen az érintett sem tiltakozik - lehet, hogy büszke is rá -, de a párt tömegbázisát sem zavarja, hogy bohóctömeget kreálnak belőlük. Mondhatjuk-e, hogy ez már a demokrácia csúcsa?

 

- Az elmúlt évtizedekben a Nyugat jóléti államaiban a polgárok nagyon elkényelmesedtek, az átlag emberek restek lettek a politizálásra, de még a közéleti gondolkodásra is. Jóhiszemű, jószándékú, de tájékozatlan, hiszékeny, könnyen félrevezethető tömeg alakult ki az un. civilizált világban. Ezzel napjainkban maximálisan visszaélnek a totális világuralomra törekvő globalista pénzügyi elit tagjai, akik birtokolják a mértékadó, fősodratú teljes médiát a világban és kilóra megveszik a politikai elit erre kapható szépszámú vezetőit, akik így maguk is a világelit kaszt tagjaivá válnak.

A demokratikus játékszabályok egyre kevésbé számítanak a hatalom megszerzésében, gyakorlásában, mert a világelithez tartozó kaszt felülírja a legkülönbözőbb kommunikációs, manipulációs technikákkal a választói akaratot, sőt eredményt is. A nép, az Isten adta nép, pedig úgy jár, mint egy vízzel teli fazékba tett béka, amely alatt meggyújtották a tűzet. A víz fokozatosan melegedett, de a béka nem ugrott ki az eleinte még kellemes meleg vízből, így végül megfőtt.

- A maoista vörösgárdistákról Ön ezt írja: "Az utcán a folyamatos, szünet nélküli, feszültség fenntartása a bármi ürügyén való hőbörgéssel, handabandázással, rendőri biztosítás melletti  vonulásokkal, útlezárásokkal.  Rágalmaznak, gyalázkodnak, hazudoznak, büntetlenül, kockázat nélkül, hiszen semmi bajuk sem esik emiatt  a  demokráciában." Miért remélhetjük mégis, hogy a magyar demokrácia ezt a szélsőséget is kibírja, túléli, és megerősödve kerül ki a külföldről felbéreltek által szított feszültségből?

 

- A magyarok döntő többségének még megvan a józan esze. A jelenlegi politikai vezetés bízik a józan eszű többségben és támaszkodik rá, mert tudja hogy a néppel közösen, együtt megvédhetik az országot, az ország függetlenségét, a magyarok szabadságát. És azért nem vagyunk egyedül ebben a küzdelemben, Kelet-Közép-Európa népei összetartanak.

Sok évezredes ciklusok

A jégkorszakok megértésében az egyik legfontosabb történés helyszíne a Magyar Tudományos Akadémia budapesti könyvtára volt. Amikor az első világháborús internált Milutin Milankovics Budapestre került, besétált a Magyar Tudományos Akadémia székházába, s itt a könyvtárigazgató, Szily Kálmán matematikus részéről meleg fogadtatásban részesült. Milankovics a következő négy évet a könyvtár olvasótermében töltötte, ahol olyan matematikai modellen dolgozott, amely a változó tengelyferdeségű és változó elliptikus pályájú bolygók éghajlatát írta le. Ennek emlékére Szarka László akadémikus kezdeményezésére 2017. április 20-án a Föld napja alkalmából emléktáblát lepleztek le az Akadémián. Erről kérdezte az Szarka Lászlót a Présház Hírportál.

2017. április 27.

 

- Akadémikus úr, 2017-ben mi a jelentősége Milankovics elméletének?

 

- A Milankovics-elmélet (vagy ahogyan Magyarországon hívjuk, a Milankovics-Bacsák elmélet) szerint a Föld pályaelemeinek különféle ingadozásai változásokat okoznak a Föld-Nap távolságban, ami együtt jár a Földre érő napenergia időbeli változásával, az pedig törvényszerűen hatással van a földi éghajlatra. Immár 41 éve, hogy sikerült egyértelműen azonosítani a Milankovics-féle ciklusidőknek megfelelő geológiai rétegsorokat. A bizonyító erejű tanulmány „A Föld pályaelemek ingadozásai: a jégkorszakok szívritmus-szabályozója” címmel jelent meg. (Hays et al.: Variations in the Earth's Orbit: Pacemaker of the Ice Ages, Science, 1976).  [A Föld háromféle pályaelem-ingadozását ismerjük: (1) az ellipszis alakú pálya excentricitásának (körtől való eltérésének) változása, (2) a forgástengely dőlésének változása, (3) a forgástengely imbolygása („precessziója”: forgás közben a tengely egy kúpot ír le). Az excentricitás 100 ezer, a dőlésszög 43 ezer éves ciklusban változik, míg a precesszió 23 ezer éves periódusokban ingadozik.] Nagyon sok más természeti oka is van még az éghajlat változásának, ilyen például a forrás (a Nap) finom, sokkal rövidebb idő alatt végbemenő finom aktivitás-változása, de ilyenek a földfelszín természeti és antropogén okokra visszavezethető változásai is. A Milankovics-elmélet mai jelentősége egyrészt abban áll, hogy rámutat az éghajlatváltozás - mára sokak által elfeledett - természeti okainak egyikére, másrészt abban, hogy a felfedezés körülményei is rendkívüliek voltak. Milankovicsot 1914-ben háborús internáltként fogadta be a Magyar Tudományos Akadémia könyvtára, ahol teljes négy éven át, tehát 1914-1918 között ideális munkakörülményeket nyújtottak számára! A felfedezést megalapozó számítások a könyvtár olvasótermében születtek. Az emléktábla-állítás tehát egy sajátos I. világháborús centenáriumi esemény volt, amely megörökíti az MTA és az akkori hatóságok nagyvonalúságát és a szerb-osztrák-magyar kutatók közötti, ma is példamutató kölcsönös megbecsülést.

- Hogyan világítja meg az elmélet a napjainkban dúló klímaváltozási hisztériát?

 

-A klíma kisebb-nagyobb térségek sajátos jellemzője, annak megváltozását a földtörténet vagy akár az emberi történelem alatt sokszor meg lehetett tapasztalni. A klímaváltozás természeti okairól: a Nap-Föld távolság különféle változásairól, a forrás (a Nap) ilyen-olyan változásairól, és a földfelszín változásairól, de a nem-emissziós jellegű antropogén okokról manapság sajnos nagyon keveset lehet hallani. 

A Milankovics-Bacsák elmélet valójában egy természeti törvény, amely mindaddig tart, amíg a Föld a Nap körül kering.  Ugyanígy kellene a napfizikai jelenségekre is tekintenünk. A légköri széndioxidszint emelkedése tény, ugyanakkor egyre nagyobb kérdés, hogy a jelenlegi éghajlatváltozás magyarázható-e az emiatti üvegházhatás növekedésével? Mialatt a légkör összetételében a széndioxid-tartalom 0,028 százalékról 0,04 százalékra nőtt, azalatt volt melegedés, stagnálás és hűlés is. Ráadásul a széndioxid nem „károsanyag”, hanem a fotoszintézis egyik szükséges feltétele. A műhold-adatokból ismert levélmennyiség-növekedési ütemből (a levélmennyiség 30 év alatt globálisan 14 %-kal nőtt!) úgy tűnik, hogy a növények nem annyira vízre és napfényre, hanem elsősorban széndioxidra éheznek. A Milankovics-elmélet - a maga egyszerűségével - talán segít a dolgokat „a fejéről a talpára” állítani.

- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Annak idején Milankovics az Akadémián kötött barátságot Bacsák György magyar matematikussal. Mi a magyar tudós szerepe az elmélet kidolgozásában?

-Bacsák György 1938 és 1955 között élvezte Milankovics elvi támogatását rendszeres levelezés formájában. Amint Hágen András (az emlékülés egyik előadója) összeszámolta, Bacsák Györggyel összesen 66 levelet váltottak. Bacsák György kutatásai alapvetően arra irányultak, hogy az interglaciálisokat kimutassa. A precesszió és a tengelyferdeség változásai miatt négyféle klímatípust mutatott ki Bacsák, és interferenciájukból megbecsülte az interglaciálisok hosszát. A magyar kutató 1940-ben három cikket jelentetett meg az „Időjárás” folyóiratban, 1944-ben pedig könyvet írt „Az utolsó 600.000 év földtörténete” címmel.

Képek: mta.hu

A széndioxid nem méreg, hanem elixír

Dr. Richard Lindzen, légkörkutató emeritus professzor (Massachusetts Institute of Technology) petíciót küldött Trump USA‐elnöknek azzal a felszólítással, hogy lépjen ki az ENSZ‐klímavédelmi megállapodásból, amint ezt kampánya során ígérte. A petíciót több mint 300 jelentős tudós, ill. szakember írta alá, számtalan szakterületképviselőiként, a világ minden tájáról. A petíció rövid.

Donald Trump Elnök Fehér Ház Washington, DC

Igen Tisztelt Elnök Úr, Az USA állampolgárai és Amerika tisztelői az Ön választási kampányának azon ígérete mögött állunk, amely a nemzetközi klíma megállapodásra vonatkozott. (…) Néhány hét alatt több mint 300 tudós és magasan képzett szakember írta alá az alábbi petíciót, amelyben sürgetjük Önt, hogy az UNFCCC klímavédelmi megállapodást visszavonja. Minden nap újabbak csatlakoznak az aláírásukkal. Mi megkeressük az amerikai és más kormányokat, az álláspontjuk, ill. egy túlhaladottnak tekinthető  nemzetközi megállapodás megváltoztatására, amely a jelentéktelen üvegházhatású gázok közül, elsődlegesen a szén‐dioxid csökkentésére irányul, szigorú előírásokat vonva maga után. 2009 óta az USA és más kormányok a globális klímavédelemmel kapcsolatban olyan intézkedéseket hajtottak végre, amelyek tudományosan nem igazolhatók, de már most is komoly szociális és gazdasági károkat okoznak és fognak okozni – anélkül hogy a környezet számára bármilyen előnnyel járnának. A hagyományos környezetszennyezők effektív, megfizethető  kontrollját támogatjuk, de a szén‐dioxid nem környezetszennyező. Ellenkezőleg, sok világos és egyértelmű bizonyíték van arra, hogy az atmoszféra növekvő szén‐dioxid tartalma a környezet számára előnyös, javítja a mezőgazdasági hozamokat, a növények jobban fejlődnek, minden élet táplálékául szolgálva. Életelixír és nem méreg. A fosszilis energiahordozókhoz való hozzáférés korlátozása igen negatívan hat az emberek jólétére az egész világon. A fejletlen országokban több mint 4 milliárd embert a további szegénységbe kényszerít. (…) Válaszút előtt állunk. (…) Tudományos kollégáim támogatják Önt abbéli fáradozásaiban, hogy teljesítse a kampányában tett ígéreteit. (…) A klímapárbeszédek eddig politikai párbeszédek voltak – és nem szakmai párbeszédek. Arra ment ki a játék, hogy az állampolgárok helyett a bürokraták gyakoroljanak kontrollt az energia, a természeti tartalékok és egyéb javak felett. 

A felesleges előírások visszavonása minden Amerikain segít, és bölcsen még azt is eredményezheti, hogy tisztább lesz a levegő és a víz, amint Ön ígérte.

Tisztelettel,

Dr. Richard Lindzen professor emeritus of Atmospheric Sciens Massachusetts Institute of Technology

Kép: westernpreepress.com

Forrás: Energia Akadémia: 

A világegyetem urai

Miközben a nemzetállami törekvések felerősödtek, s az önálló államszervezetet kialakító országok száma akár osztódással szaporodik, előtérbe kerülnek más jellegű, akár ezzel ellentétesen ható folyamatok is.  A hagyományos államhatárok jelentősége csökkenőben van, mert a városiasodás folyamata nagymértékben felerősödik - utal egy nyugati szerző elemzésére Kelemen András pszichiáter. Neki tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

2017. január 18.

- Doktor úr, a nyugati elemző szerint a határok elválasztanak, de a termelési és fogyasztási, valamint még nyilvánvalóbban a szolgáltatási kapcsolatok összekötnek. Ennek - állítja a nyugati bölcs - "béketeremtő ereje" van, mert a határviszályok helyébe lép a másik ország javainak felvásárlása vagy bérbe vétele. Ez az úgynevezett "béketeremtő erő" fölidézi azt a torzítást, mely szerint idehaza a rendszerváltozás egy pofon nélkül ment végbe. Miközben tömegnyi ember került az utcára, tucatnyi hajdúsági lúdtenyésztő pedig öngyilkos lett, mert üzletileg becsapták őket, s egyéb fájdalmas fejlemények sora következett be. Nyugati elemzők mikor érik fel ésszel, hogy egyes konfliktusok megszüntetésével új, legalább annyira véres konfliktusok keletkeznek?

- Az uniós vitánkban is alapvető a kérdés, hogy mi legyen a határok szerepe. Államhatár nélkül ugyanis nincs szuverenitás. Bonyolítja viszont a képet, mikor a határok nem a helyi erők eredőjeként alakultak ki, hanem nagyhatalmi erőszakra. Nézzük csak meg az afrikai vagy közel-keleti országok képét. Sok helyt vonalzóval húzták meg, tekintet nélkül a helyi viszonyokra. Európában ugyanígy külső erővel megvalósított határai vannak Magyarországnak. Az ilyen országformálást mi az „ukrajnai” és „szlovákiai” (sajátmagával szomszédos és mégis egymástól elvágott) Szelmenc esetében élhetjük át igazán. Az Európai Unió elkezdte megszűntetni a belső határokat; de mostanság azt látjuk, hogy a külsőket nem akarja, s nem is tudja védeni. Miközben sok helyt elnyomják a helyi nemzeti kisebbségeket, idegen kultúrákból érkező tömegek beözönlésének nem vetnek gátat. Így a Huntington által „a civilizációk összecsapásának leírt folyamat nem csak országcsoportok között zajlik, hanem Európa belsejében. S ennek fő és végső mozgatórugója a korlátlan haszonszerzés elvének általánossá válása. Ennek ezer arca van: lehet országok természeti kincseinek felvásárlása, lehet államok pénzügyi tönkretétele, lehet humanitárius hazugság álarca mögött az emberkereskedelem felfuttatása, a fegyverkereskedők álma az elhúzódó helyi háború áttekinthetetlen frontokkal… Válaszom tehát az, hogy a hatalom nyugati (és nem nyugati) birtokosai akkor érik fel ésszel, hogy a rombolás végül ellenük is fog fordulni, ha egyszer képesek lesznek – akár kényszerből is – feladni a nyers haszon-elvet. Ez pedig nagyon bajos, mert az önzés, a folytonos felhalmozásra törekvés már beivódott a közgondolkodásba. Ezért vált politikai fegyverré a korrupció kérdése is.

 

- Szélsőséges nyugati elemzők szerint globális új középosztály alakul ki; vagyis a műszaki színvonal emelkedésével ezen osztály tagjait jobban összeköti a hasonló életmód, mint a saját közösséghez, nemzethez tartozás. Ennek semmi jele sincs például Rajkán, ahol egy idegen etnikum ingatlanokat szerez, miközben görcsösen ragaszkodik saját közösségéhez. A nyugati "bölcsek" csak altatni akarják a társadalmakat, vagy valóban téveszméik rabjai?

 

- A középosztály szerintem nem globalizálódik. A proletariátus, ha a városokban a kor műszaki szintjén él, akkor sem válik társadalom-fenntartó erővé: hiszen ugyanannak a megdolgozásnak van kitéve a médiában, s ugyanúgy napról napra él a panem et circenses, vagyis az ennivaló és szórakoztatás jegyében, mint korábban. Közben pedig egyre jobban kiszolgáltatott a különféle szolgáltatásoknak: életfenntartása egyre teljesebben a szolgáltatásoktól függ, s vagyona az egyre megfoghatatlanabbá váló pénz, melyből névlegesen sokszorta több forog, mint amennyi az árucseréhez kell. A neoliberális eszmékkel fertőzött tömeg nem középosztály. A nyugati „bölcsek” pedig tényleg téveszméik rabjai, s meggyőződésüket csak erősíti a szerzés vágya. Mert milyen torzulásnak lehet a jele az az ifjabb Bush elnök idejében elterjedt kifejezés, miszerint a neoliberális vezető csoport „Masters of Universe” (a Világmindenség Urai)?! S ettől független a kérdésben említett rajkai példa, amely arra utal, hogy Nagyvárad vagy Pozsony agglomerációját terveznünk kéne, mert a történelmünkben épp az a legfájdalmasabb, hogy munkaerőt tervszerűtlenül és nyakló nélkül engedtünk, sőt hoztunk be egykori országterületünkre. Ahogy a harmadik világbeli népvándorlást összehangolt, irányított intézkedésekkel meg tudtuk akadályozni, ugyanúgy szükséges tervezni a népesedési helyzetet nemcsak országos, hanem térségi szinten is.

- A globalizáció gazdaságföldrajza már nem az országok, hanem a nemzetközi vállalatok kapcsolatrendszerére épül - találják fel a spanyolviaszt némely elitfigurák. Csakhogy ehhez - mint itthon tapaszthattuk "az állam a legrosszabb tulajdonos" intelmét ismételgető korrupt politikusok esetében - nem gazdasági verseny, hanem lepénzelhető politikusi garnitúra szükséges. Hazánkban hogyan alakítható ki olyan szervezet, amely a fizetett, felbérelt globalistákat leleplezi, és testület elé juttatja?

- Az összes sikeres ország esete azt bizonyítja, hogy nem általában az állam a legrosszabb tulajdonos, hanem a széteső, rosszul vezetett állam. Igenis szükség van az állam védő, rendfenntartó szerepére éppúgy, mint a közjavak fejlesztése és elosztása is csak reá bízható. A hatalom ellenőrzésében pedig - társadalmi és politikai rendszerünkből kiindulva -  véleményem szerint a civil erő fokozása szükséges. De a tényleges civileké, akik szerveződései nem idegen pórázon mozognak. Országunk kicsiny és külső hatásoknak kitett. Igen fontos, hogy a kormány érezhesse maga mögött a választók többségét, de ez csak akkor sikerülhet, ha együttműködik velük. Ez állandó feladat. Egyébként itt is érdekes áthallás van. Lenin az állam elhalását jósolta, s a neoliberálisoknak is ilyen látomásuk van. De míg az előbbi üres propaganda volt, az utóbbi oka: az állam korlátozó szerepének lebontása. A kommunisták által meghirdetett tökéletes társadalom és vele az örök béke tanát a Szovjetunió veresége után azonnal átvették legyőzői. Fukuyama ennek szellemében hirdette meg a neoliberális kapitalizmus tökéletességétől elalélva a „történelem végét”.  Ez pedig nem más, mint a vallást vesztett emberek földre hozott túlvilága.  A legfontosabb feladat tehát a hazugságok és elhallgatások tengerében megszervezni a megbízható tájékoztatást, és elszigetelni a rombolást. Akkor kiépíthető olyan erő, amely végre tiszta vizet önt a pohárba – és ha kell, megtorolni is képes a közösségnek ártó cselekményeket. S hogy ez mekkora feladat, az abból is látszik, hogy a mi rendszerváltásunk kezdetétől itt van nekünk is a legnagyobb mulasztásunk.

A Jézuska hozza....

valaha reményteljes karácsonyi ünnepe, megszűnt az alkalmi postabélyeg-pecsételés – az érdektelenség miatt. A beteges eltorzulás valószínűleg szélsőbaloldali ideológiából ered. Ők nemcsak a Jézuskát, a Mikulást is próbálták eltüntetni.  Még tehetség is felszínre bukott a propagandához: kitalálták a télapó szót, amely önmagában tetszetős. Sőt mozgalmi nótát is szerzettek: „Hull a pelyhes fehér hó, jöjj el, kedves télapó.” Ennek az ellenpárja is megjelent a katolikus világban: „Hideg tél és hóhullás, jöjj el, kedves Mikulás.” Ez a riposzt is talentumos volt.

A szélsőbal a karácsony ellen is agyarkodott: „fenyőünnepnek” nevezték el hivatalosan. A fa tetejére csúcs helyett a régi szabadkőműves jelképet: a vörös csillagot biggyesztették. S alatta este énekelték a szófogadó családok: „Télapó itt van, hó a subája…” 

 A Jézuska ellen sokféle fondor működik. Itt is pörög a karácsonykor való mikulásozás, illetve a kereskedelmi lázzal való elhomályosítás. A „maradiságnak” bélyegzés még a szélsőbaltól ered.

Bumfordi próbálkozás: Jézus arcát is megpróbálják eltorzítani. Egyes tengerentúli sajtótermékek már „bizonyított tényként” mutatják be a Megváltót szörnyábrázatúként.

A Nyugatról hazánkra ömlő szélsőbaloldali propaganda ellen maguk a családok védhetik meg a gyermekeket. Az apukák, az anyukák tudják fénnyel körbevenni a szeretet ünnepét. Azáltal, hogy világossá teszik csemetéik előtt: az ajándékot a Jézuska hozta.  

A családi szeretetünnepet beragyogja a titokzatos mozzanat: a Jézuska látogatása. A szent vendég ajándékokat hoz a gyerekeknek – és a felnőtteknek is.

A keresztényellenes szélsőség szeretné eltüntetni a karácsony ünnepéből a Jézuskát. A nagy tengerentúli államban már régóta mikulás – Szent Kolozs – bukkan föl a karácsonyfa körül. Nekik sikerült az, ami Heródesnek nem: kiiktatták az Emberfiát.

Idehaza a Nagykarácsony nevű faluban „Mikulásházat” pingáltak: engedve a gyerekes megfeleléskényszernek, követve a csökött tengerentúli példát. Halódik is a falu 

Kockázatos energiatévhitek, dogmák

Az energiaellátás föld- és környezettudományi kérdőjelei címmel tartott előadást az Energiapolitika 2000 Társulat Hétfői estjén Szarka László geofizikus-mérnök, az MTA levelező tagja. Rámutatott, hogy a világ a fenntarthatatlanság felé tart, és e folyamat - véleménye szerint - független az éghajlatváltozás tendenciájától. Szarka Lászlónak tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

2016. december 23.

 

- Professzor úr, a környezeti kockázatok nagy része a földkerekség egészét sújtja, ugyanakkor pillanatnyilag a glóbuszon nincs olyan intelligens és jóindulatú hatalmi gépezet - "világkormány" -, amely egy kikristályosodó ésszerű tervet végrehajtatna az emberiséggel. Illúzió-e, hogy a profithajhászással szemben a planétát megkímélő gondolkodásmód, s ennek megfelelő cselekvés váljon uralkodóvá Santa Barbarától Tokióig?

 

- Az eddigi természetátalakítások és szennyezések vonatkozásában nem egyszerűen környezeti "kockázatokkal", hanem tényleges környezeti következményekkel kell számolni. A lokális és regionális beavatkozások és szennyezések hatásai szétterülnek, de az életterünk nem végtelen. Száz százalék bizonyossággal kijelenthető, hogy a mára 18 terawatt teljesítménnyel jellemezhető emberi természetátalakításnak globális következményei vannak. Legtöbbjük hosszú évek, évtizedek múlva, és nem feltétlenül a beavatkozással arányos módon jelentkezett, jelentkezik, és a jövőben még inkább fog jelentkezni. És nem ott, sőt talán nem is abban az indikátorban, ahol eredetileg várni lehet. A természetátalakítás intenzitását a globális energiafelhasználás jellemzi, az pedig a növekvő össz-fogyasztás következménye. Az össz-fogyasztást a népesség és az egy főre jutó átlagfogyasztás szorzata adja, és e két tényező közül az egy főre jutó fogyasztás (és nem a népesség) növekszik gyorsabban! Az elsődleges probléma tehát - véleményem szerint - maga a fogyasztói társadalom. A nyugati világban megszokott igényeket csökkenteni kellene, ehelyett újabb és újabb tömegeket kívánnak fogyasztói társadalom részévé tenni (lásd migráció). Einstein óta tudjuk, hogy "nem lehet megoldani problémákat ugyanazzal a gondolkodásmóddal, amivel csináltuk őket". Az olyasféle világkormányok tehát, amelyek a növekvő fogyasztásban érdekeltek, szóba se jöhetnek a megoldáshoz. Sem azok, akik a földi energiakonzerveken alapuló növekvő gazdaságot képzelnek el, sem azok, akik az úgynevezett természeti energiák korlátlan megcsapolhatóságát hirdetik. Ha a jelenlegi szükségletet teljes egészében úgynevezett megújuló energiából akarnánk fedezni, nem csupán az úgynevezett környezeti hatás lenne nagyjából ugyanakkora, mint ma a fosszilis energiafajtáké, hanem egy ekkora megcsapolás már a természetbe való megengedhetetlen beavatkozást jelentene. Röviden összefoglalva: arról van szó, hogy az ember a szó szoros értelmében meghódította a természetet, és ennek tapasztaljuk a következményeit. 

Teljes életmódváltozásra és erkölcsi megújulásra lenne szükség. A földi világkormányok erre teljesen alkalmatlanok.

- A jelenlegi fosszilisenergia-felhasználást megközelítő léptékű úgynevezett megújuló energia előállítása - ha egyáltalán lehetséges - ugyanolyan természetpusztító lenne, mint a hagyományos energiafajtáké. Igen ám, de a megújuló-hisztéria mögött - szó szerint - hatalmas üzleti érdek munkál, és ez még lenini hasznos idióták tömegét is képes toborozni a természetpusztítás felpörgetésére. Léteznek-e olyan kommunikációs módszerek, amelyekkel az egyszerű paraszti ész győzelemre segíthető?

 

- Egyáltalán nem tartom jó ötletnek a figyelmet a sok-sok lehetséges természeti indikátor közül egyetlenegyre – a klímaváltozásra – koncentrálni. Még nagyobb hiba a klímaváltozást egyetlen kiváltó oknak: a széndioxid-emissziónak tulajdonítani. A 7,4 milliárd ember egyre nagyobb fogyasztása, az azzal együtt járó területfoglalás és -használat, ennek következtében a biodiverzitás-csökkenés, a nitrogén- és foszforciklusba való beavatkozás, a különféle földi természeti készletek kimerítése, a föld, a levegő és a víz elszennyezése sokkal komolyabb probléma, mint a légkör széndioxid-tartalmának növekedése. A hosszú távú hatás szempontjából egyébként figyelemre méltó tény, hogy a légköri széndioxid-tartalom 30 év alatt 14 %-kal elősegítette a Föld zöldülését! Az ismeretterjesztés, de a logikus rendszerezés feltételei is folyamatosan romlanak, mert a természetismerő "józan paraszti ész" hiánya egyre nyomasztóbb. Hatalmas városlakó tömegek egyre kevésbé ismerik a természetet: csupán „szolgáltatást” várnak tőle. Sajnos a kommunikáció is urbánus szemléletű. Az úgynevezett „környezetvédő” fogyasztói társadalom álságos megközelítése a 100 százalék megújuló energia hamis mítoszát hitette el ezekkel a tömegekkel. „Szeretem a megújulókat, de a számtant is” - mondta David McKay, a „Megújuló energiák mellébeszélés nélkül” című könyv szerzője. Tény, hogy az úgynevezett megújulóknak is megvan a maguk szerepe, amely szerep - a folyóvíz-energia kivételével - inkább a hőellátásban, mint az áramtermelésben keresendő. Minden eszközzel az energia-felhasználás csökkentésére kellene törekedni, ami persze teljesen ellentmond a gazdaság elvárásainak. A döntéshozóknak is nyilván könnyebb egy nemlétező ellenféllel harcolni, mint valós problémák tömegével szembenézni és azokat megpróbálni orvosolni. Mégis érdemes bízni a csodákban, talán abban, hogy az embereknek kezd elegük lenni az érthetetlen szövegekből.

 

- Hazánkban lobbik tusakodnak azon, hogy létérdekünknek megfelelően a nagyobb energiabiztonság kialakításáért dolgozzunk, vagy behódoljunk a kívülről erőltetett energia- és klímapolitika rögeszméinek. A cselekvés közelébe szervezhető-e az a felelősen gondolkodó szakmai közösség, amely a magyar társadalom érdekei szerint vezérelné a folyamatokat?

 

- A hazai energiapolitikát véleményem szerint nem a divatnak (tehát nem a klímapolitikának), hanem az energiabiztonság szempontjainak kellene alárendelni. A hazai szakmai közösségek tagjai szerintem ezt tisztán látják, annak ellenére, hogy a külső (például pályázati) feltételek sokszor a divat követése felé terelgetnek. Az efféle kérdésekben a szakmai vélemény kialakítását ráadásul nem kizárólag szigorúan tudományos szempontok, hanem értékrendi motivációk is vezérlik. A Magyar Tudományos Akadémia tisztességes szakmai fórumot biztosít a különféle megközelítések bemutatására, de a véleményformálók között időnként kiütköznek az elkötelezettségbeli különbségek. Amiben talán közmegegyezés van, az az érdemi energiatakarékosság ügye. Az Energiapolitika 2000 Társulat, ahol az előadást tartottam, mély szakmai elkötelezettséggel és az enyéméhez hasonló értékrendet valló, de idős szakembereket magába gyűjtő egyesület. A jövőt a fiatal szakemberek értékrend-választása dönti el.

Kép: erdely.ma

Olimpia, propaganda, bajnokok fényezése és...

A propaganda mind a Lajtán innen, mind a tengerentúlon kihasználta a az 1956-os Melbourne-i olimpia adta befolyásolási lehetőségeket - derült ki Budapesten, a Veritas Történetkutató Intézet és az Országgyűlés Hivatala által megrendezett konferencián. Rácz Jánosnak, az intézet történészének tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

2016. december 10.

 

- Tanár úr, a sikeres 1956-os olimpián a 9 magyar aranyérem közül négyet Keleti Ágnes  szerzett, ámde az itthoni propagandában erről kevés szó esett, hiszen a bajnok Ausztráliában maradt. A hős Papp Laci lett, aki harmadszor szerezte meg a legfényesebb érmet, s róla a tehetséges propagandista, Peterdi Pál közreműködésével Nehéz kesztyűk címmel sikeres film készült. Vélhető-e, hogy ilyen esetben bármilyen - akár baloldali, akár jobboldali - államvezetőség hasonló propagandataktikát alkalmazott volna?

 

- Keleti Ágnes tornásznő négy arany és két ezüstérmet szerzett Melbourne-ben, azonban nem tért haza. Nem lehetett rá felépíteni semmilyen propagandát. A Melbourne-ről megjelent 1957-es magyar kiadású könyvben, amelynek a címe „Magyarok Melbourne-ben” még szerepelt a neve, s az eredményeit is méltatták, ám akkor még azt remélte a Kádár-rezsim, hogy visszatér Magyarországra, ezzel kapcsolatban néhány cikk is megjelent a lapokban. Nem ez történt, ezért kellett valakit találni, aki rendkívül népszerű és eredményes sportoló. Papp László ökölvívóra mindez igaz volt. Természetesen egy Papp László karakterű sportoló, teljesen mindegy, hogy milyen kormányzat van, megérdemli a rivaldafényt. A kérdés mindig csak az, hogy az adott rendszer önmagáért a sportolóért vagy valamilyen más szándékkal használja fel az adott olimpikon személyét. 1957-ben a „Nehéz kesztyűkben” azt kellett bizonyítani, hogy van olyan eredményes sportoló, akit nem szédített meg a nyugati propaganda Melbourne-ben. Azt persze „elfelejtették”, hogy Papp László valójában az édesanyja és a felesége, kisgyermeke miatt választotta elsősorban Magyarországot. Ez csak szürke háttere a filmben zajló eseményeknek. Ráadásul 1957-ben két filmet is készítettek Papp Lászlóról, a másik, nem játékfilm, hanem dokumentumfilm. A „Harmadik aranyérem” szövegét is Peterdi Pál írta, s ez is hasonló célokból készült el, mint a „Nehéz kesztyűk”. Az igazi tragédia az, hogy Papp László profi karrierjében a Kádár-korszakban nem láttak akkor propagandaértéket, hogy hagyták volna teljesen kibontakozni. Csak az dán Christensen elleni Európa bajnoki címmeccsét láthatták Magyarországon. A profi világbajnoki övet meg sem szerezhette.

A Rákosi-rendszer, illetve a Kádár János vezette korszak is, a sportolók eredményeit saját kormányzatuk legitimációjára, erősítésére használta fel. A sportsikerek ekkor a politikai győzelmei voltak s nem a nemzeté. A nemzet fogalma nem igazán létezett, ha igen akkor azt nacionalizmusként bélyegezték meg, s elítélték. Ezen kívül csak egyfajta levezető szelepként gondoltak rá, ahol azért óhatatlanul megjelent a magyarság, és a haza, de természetesen ennek túlhangsúlyozása nem volt illendő, különösen akkor nem, ha a szovjet csapat volt az ellenfél.

Más rendszerek esetén az aranyérmek sokkal inkább a nemzet sikereiként vannak elkönyvelve, amelyez azért hathatós segítséget nyújtott a politika is. Különbségek azért tapasztalhatóak, s azok a hangsúlyokban, az árnyalatokban megfoghatóak. Nyílván ez nem egyszerűen történeti kérdés, hanem sokkal inkább ideológiai, amelynek az a lényeges szempontja, hogy ki, mivel és hogyan kapcsolja össze az aranyérmeket az olimpián.

Az a bizonyos szovjet-magyar vízilabdameccs 1956. december 6-án Melbourne-ben nem véletlenül lett elhallgatva a Kádár-korszakban, s nem véletlenül emlékezünk ma rá oly sokat.

 

- Noha az olimpia hőse a magyar vízilabda-válogatott lett - részben az idehaza nem sokkal a világverseny előtt vérbe 

fojtott forradalom révén -, az ausztrál propagandafilm meg sem említette bajnokainkat, a valós történések helyett egy elképzelt - dicsőséges - versenysorozatot mutatott be az alkotás. Levonhatjuk-e a következtetést: egyik politikai rendszer állami propagandája sem jobb a Deákné vásznánál?

 

- Nem juthattunk ilyen következtetésre. Ám azt sem képzelhetjük, hogy a propaganda célja az lenne, hogy a valóságot jelenítse meg. Ezért sem képzelhetjük azt, hogy az 1957-ben kiadott Melbourne-i olimpia hivatalos filmjében a magyarok lennének a főszereplők. A főszereplő csak a Melbourne-i olimpiai, a csodálatos ausztrál város, s a sport lehetett. Az olimpiai mozgalom akkor sem tudott mit kezdeni a politikával, magát felette állónak képzelte el. Ám ezt már többször is megcáfolták. A hideg-háború időszakában az olimpiai mozgalom is a politikai propaganda színtere lett.

Inkább azt kell mondanunk, hogy az eszmerendszereknek megvan a sajátos üzenete, amelyet a sporton keresztül is be akar mutatni. Kérdés, hogy ez milyen megterhelést jelent a sportolóknak, edzőknek és azonosulni tudnak-e az adott célokkal, segítik-e vagy akadályozzák a sportteljesítményeket.

 

- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamatjelmondata. Mennyire fontos, hogy fiataljaink átlássanak a szitán, tudatosuljon bennük, hogy a populista politikusok igyekeznek fürdőzni a sport dicsfényében: akik gyermektelen létük ellenére gyerekekkel fényképeztetik magukat, odaállnak a hazaérkező győztesek mellé is, és fényképeztetik, filmeztetik magukat, úgy nyilatkoznak, mintha győzelemhez bármilyen közük volna?

 

- Ez egy politikai kérdés és nem történeti. Nem tudok rá válaszolni történészként. Ellenben a Melbourne-i olimpia arra emlékeztet minket, hogy sohasem szabad elfelejtenünk azoknak az országoknak, Hollandia, Svájc, Spanyolország példáit, akik fontosabbnak tartották az emberi jogokat, mint azt, hogy sportsikerek reményében engedjék versenyezni olimpikonjaikat akkor, midőn Budapestet 1956-ban lerohanták a szovjet csapatok. Ennek a történetét s sportolóink Melbourne küzdelmeit fontos, hogy megismerjék a fiatalok is. Ez segíthet nekik eligazodni.

Rommá lőtt USA-médiahadtest

"A vezető amerikai média egységes hadtestként megannyi hazugsággal és csúsztatással Hillary Clintont támogatta... A közvélemény-kutatások harsogva sugallták, nem lehet vitás a győztes személye" - írja cikkében Veress József közgazdász egyetemi tanár. Neki tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

2016. november 29.

- Professzor úr, valaha úgy tanultuk, hogy három hatalmi ág van: a törvényhozás, a végrehajtás és az ítélkezés. Újabban informálisan hozzáteszik: és az egyetemek. Mikorra várható, hogy a hivatalos tankönyvekben is kimondassék: a média is hatalmi ág?

- Az egyetemeket - egyelőre - csak egy szempontból, és lényegében csak egy országban tekinthetjük kvázi hatalmi ágnak. Az USA sztenderd hatalmi ágait valóban átszövik az elit egyetemeken (Harvard, Yale, Stanford, MIT s a többi) végzettek munkásságának lenyomatai. (Megítélésem szerint ez angol, francia, vagy akár német részről kevésbé kitapintható.) Az említett szempont pedig nem más, mint az azonos Alma Materekben végzettek magatartási szokásai, szövevényes egymás közötti kapcsolatrendszereik, az egyetemeken magukévá tett ideológiák, értékek képviseletének hatalmi következményei. Ezek nyílván sokat nyomnak a latban.

Az, hogy a média mire képes, azt Udo Ulfkotte előtt is tudtuk, de az ő „Megvásárolt újságírók” című kötete a reveláció erejével hatott, ráadásul az elrettentő példák sora azóta sem csökkent. Az egészben az a döbbenetes, hogy a médiumok tudatosan vezették félre az olvasókat, ezt bizonyítja egyébként hirtelen bocsánatkérésük is többek között a Die Welt, a The New York Times, és a BBC esetében. Mára már az is világos, hogy általában a média függetlenségéről papolni meglehetősen gyerekes. Akié a pénz, azé a történelem. Ez közelebb áll az igazsághoz. Más kérdés, hogy a média ekkora kulcsszerepe egyáltalán nem ösztönöz az önálló gondolkodásra, és ez nagyon káros.

- Mint Ön cikkében írja: "A vesztes Clinton kínosan hosszú idő eltelte után állt a kamerák elé, a források szerint addig – enyhe kifejezéssel – dühöngött a színfalak mögött. De gratulált a győztesnek, nem úgy, mint Mesterházy Attila 2014-ben." Hozzátehetjük: az OTP által 25 millió forinttal támogatott párt vezetője, Bajnai Gordon is kijelentette: nem gratulál. Ugyanakkor mesterük, Horn Gyula 1998-ban veresége után - a sportszerűségre utalva - gratulált Orbán Viktornak. Régebben azt kérték a sorstól a polgári közép politikusai: legalább a pártállam dinoszauruszai tűnjenek el a közéletből, hogy fiatal baloldaliakkal küzdhessenek. Lehet, hogy ez utóbbiak rosszabbak, mint a nagy elődök?

- A magam nézőpontjából helyesebbnek tartanám, ha a különböző pártok - mondjuk - harmincöt éven aluli politikusait egymással, és nem más generációkkal hasonlítanánk össze. Nálunk észrevehető, hogy az ellenzéki pártokban a vezetői szintekre felért fiatal politikusok egyike-másika a mai kormánypártoknál jelentkezett annak idején, aztán történt, ami történt. Ebben a korosztályban - bármilyen „színben”politizálva - akinél a harsogás erősebb, mint a munka, ott nagy a baj. 

Szerencsére a fordítottjára is van példa, reménykedjünk. Ha én ellenzéki beállítottságú lennék, tízesével küldeném a baloldali politikus palántákat Gazsó Ferenchez szellemi és etikai eligazításra. Talán az se merüljön a feledés homályába, hogy annak idején Orbán Viktor személyesen intézkedett a már súlyos beteg Horn Gyula kormányfőnek járó egészségügyi ellátásáról.

- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Ön úgy fogalmaz: "Tamás Gáspár Miklós, akit citálni is meglehetősen ízléstelen, oldalán a mosolyogva bólogató volt külügyminiszter és EU-biztos Kovács Lászlóval, 'mocskos szájú, szexista, fajgyűlölő, marha' jelzőkkel illette az Egyesült Államok megválasztott elnökét." Miért fontos, hogy a mai tizenévesek fölfedezzék: az 1990-es években az SZDSZ-garnitúra - amelyről Medgyessy Péter miniszterelnök 2004 augusztusában a Népszabadságban volt kénytelen segítségkérően bejelenteni: "AZ SZDSZ tele van korrupciós ügyekkel" -, nos a mai fiataloknak miért kell fölfedezni eme garnitúra mérhetetlen károkozását, a rendszerváltozás általuk végbevitt alattomos kisiklatását?

- Valóban ez lehetne a legnagyobb előrelépés, a művi erőltetést azonban ki kel zárnunk. Egy negyedszázad hordalékát nem lehet öt perc alatt semmissé tenni, különösen akkor, ha tudjuk: Antall József már első hivatali napján szembesült azzal, hogy nem ő fog irányítani. (Kár, hogy ezt mi csak húsz év múltán tudtuk meg hivatalosan.) A sors most talán az ügy mellé állt. A mai 16-26 közötti korosztály – ne kergessünk illúziókat – a középiskolai, de elsősorban felsőoktatási szinten eddig nem arról hallott, amit – és itt most a kérdésére utalok – fel kellene fedeznie, sokkal inkább arról, hogy a liberális megközelítésnek nincs alternatívája. Az elmúlt hónapok eseményei azonban cunamiként kezdik felforgatni az eddigi állóvizet. A fiatalok, ha átlátnak a virtuális esőfüggönyön, akkor felfedeznek. Ha nem, akkor annyi nekik. És nekünk is.

A herendi porcelán és a Győri Balett

A Győri Balett „Múltunk képekben” című kiállítása nyílik meg szeptember 14-én, szerdán 14 óra 30 perckor a Herendi Porcelán Múzeumban. Dr. Simon Attila, a Herendi Porcelánmanufaktúra Zrt. vezérigazgatója mellett köszönti a közönséget Kiss János, a Győri Balett igazgatója. A balettművésznek tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

2016. szeptember. 14.

- Igazgató úr, a herendi porcelán világelső a szakmában, és nagy nemzetközi hírt vívott ki több mint három évtizede alatt a Győri balett is. Miért fontos, hogy elsőrangú értékeink egymásra találjanak?

 

- Büszkének kell lennünk az értékeinkre. Sokat jár együttesünk a nagyvilágban, Európában, Japánban és a tengerentúlon is. Amikor egy távoli vidéken meglátunk egy-egy herendi porcelánalkotást, a szívünk megdobban… Tiszteletet parancsol ez a nagy múltú, fontos 

Major László, Velekei László, Daichi Uematsu, Kiss János és Alexey Dolbilov Vladimir Malakhovval, kezében a Herendi Porcelánmanufaktúra Zrt. számára készített, monogramjával ellátott ajándéka.

érték. Óriási büszkeség Magyarországnak! Meg kell becsülnünk, boldognak kell lennünk, hogy a földkerekségen mindenhol képvisel bennünket ez a művészet. És egymást erősíteni kell, ahol lehet. Nemrég Berlinben volt egy nagy élményünk, Vladimir Malakhovval, világhírű balettművésszel. Luxusvillájában nagy teret töltenek meg a herendi porcelánok. Tudtuk ezt róla, és meglepetéssel készültünk. Dr. Simon Attila vezérigazgató úr ugyanis készíttetett egy kifejezetten Malakhovnak szánt porcelándíszt, rajta VM monogrammal. Malakhov nagyon meglepődött, és elöntötte a boldogság az ajándék láttán, óriási megtiszteltetésnek vette ő is, a Tokiótól New Yorkig mindenütt ismert és elismert művész, hogy személyes műalkotást kap Herendről.

 

- Mit tanul a Győri Balett Herendtől?

 

- Ízlést, színvilágot… A mi hangszerünk a testünk, de a testet körülvevő látványvilág is elsőrangúan fontos. Épp a Malakhovnak szánt ajándék is viselt egy különleges kék színt, amely megragadta a figyelmünket. Hangulatot teremt a porcelán. Ugyanakkor a festett ecsetminták, a porcelánformák valamiféle nemes mozgást is sugallnak, ebből is tanulhatunk.

 

- Fedezd föl saját kultúrád – hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Kultúránk nemzetközileg ismert értéke Herend: nemrég egy Forma egyes pilóta azzal a kérdéssel szállt le a repülőgépről Budapesten, hogy „ugye az idén is herendi porcelánnal jutalmazzák a győzteseket?” Mit tegyünk azért, hogy a magyar fiatalok is jobban megismerjék a Herend, a Győri Balett által felfényezett értékeket?

- Fontos, hogy ezeket az értékeket felmutassuk, és ne csak felmutassuk, hanem meg is magyarázzuk. Tudatosítanunk kell, hogy ezek nélkül sokkal kevesebbek lennénk. A herendi porcelán is, a Győri Balett is igazi hungarikum. Bárhol a világon találkozunk velük – legutóbb ez velünk Rióban történt meg, ahol Thomas Bachnak, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnökének herendiben szolgálták fel az ételt, és elámult a gyönyörűségtől -, tehát mindenütt a világon ez az élmény örömet, büszkeséget kelt bennünk.  

Szerb Antal Utas-regénye kaliforniai holdfényben

A közelmúltban jelent meg Szerb Antal „Utas és holdvilág” című regényének fordítása a londoni Alma Classics kiadónál. A művet Czipott Péter Balassi-érmes műfordító ültette át angol nyelvre „Journey by Moonlight” cím alatt, azaz ugyanazzal a címmel, amelyet a régibb Len Rix-fordítás alkalmazott.  Czipott Péternek tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

2016. augusztus 9.

 

- Mester, Szerb Antal eme titokzatos - néhol ezotériába hajló - regénye izgalmas, ám a mai világhoz képest meglehetősen békés korszakban játszódik. Önnek mi adott késztetést, hogy egy újabb angol fordítást készítsen a remekműről?

 

- Tényleg olyan békés korban játszódik?  Mi is történt 1937-ben? Nézzük meg...  A spanyol polgári háború, amit a két totalitariánus rendszer, a náci és a bolsevista, hadi laboratóriumnak ki is használt, zajlott; sok tízezrek estek el csatákban és mészárlásokban.  A moszkvai perek és tisztogatások folytak, és több százezer kulákot, másokat kivégeztek, és még többet a Gulagra küldtek.  A Gestapo rengeteg embert letartózott, közöttük Martin Niemöller evangélikus lelkészt.  Japán megszállta Kínát, így elkezdődött Ázsiában a második világháború; decemberben elkezdődtek a Nanking-i mészárlások, amelyben több mint 300 ezer ember elpusztult.  A Dominikai Köztársaság katonái több ezer haiti embert lemészároltak. Lényegesen több ember halt rémhalált 1937-ben, mint az idén... A világlakosság százalékaként rengeteggel többen haltak meg akkor, mint most.  A jelen problémái a 60 milliónál több menekült, illetve migráns, egyben hazátlannak mondható, ami 1937-ben nem volt (még) olyan probléma.  De erről ennyit...

A Szerb Antal iránti késztetésem, hogy őszintén mondjam, nem belülről jött, hanem kívülről: az angol kiadó, az Alma Classics, amely néhány évvel ezelőtt kiadta a Márai vers-fordítás kötetet, amelyet John Ridlanddel készítettem, 2014-ben küldött nekem egy váratlan e-mailt.  Azt írta, hogy úgy véli, hogy a létező Utas-fordítás nem egészen kielégítő: érdekelne-e engem egy új fordítás elkészítésének feladata?  Én nem ismertem személyesen Len Rix fordítását (és mai napig sem olvastam el: nem akartam, hogy legyen egyáltalán valamilyen gyanú a egyfajta befolyásról), ám már régebben elolvastam a VII. Olivér-t az ő fordításában, és az nagyon tetszett nekem.  A kiadóm azt mondta, hogy mégis készítsek egy próbafordítást, egy tucatnyi oldalt, és ő majd összehasonlítja. Meg is csináltam, elküldtem, és pár napra rá a kiadóm izgatottan hívott skype-on, s mondta, hogy szerinte határozottan spontánabbnak, élénkebbnek hat az én fordításom. Mondhatom, meg voltam lepve, mivel arra voltam teljes lelki nyugalommal fölkészülve, hogy azt mondja majd, nincs sok különbség a két fordítás között, köszöni szépen, de nem kell... Ám kellett, s így jött létre a szerződésünk.

Tehát akkor komolyan belekezdtem a fordításba, és közben teljesen – és boldogan –belemerültem a Szerb-regény világának minden részletébe; a próza zseniális líraiságától el voltam (és vagyok) bűvölve.  Nem tudom, hányszor olvastam át felváltva eredetiben és fordításomban, és még mindig minden alkalommal többet veszek észre benne: mind az írás, mind a lélektan, mind a társadalomtudomány, mind regényszerkezet tekintetében. Egyetlen szövet az egész!  Majdnem minden szó valamilyen fontos tartalmi vagy esztétikai fonalhoz tartozik, amely átfut az egészen.

Hogy a kiadómnak igaza volt-e, hogy van-e hely az angol nyelvű piacon három fordításnak (mert az irodalmár és floridai egyetemi tanár, Hargitai Péter, készítette az első fordítást, 

Kép: babelmatrix.org

Traveller and the Moonlight cím alatt)... hát ezt majd idővel megtudjuk.  Ugyanígy, csak idővel fog kiderülni, hogy megérdemlem-e a „Mester” megszólítást!

- Ön Kaliforniában él, a művet Londonban adta ki, vélhetően Budapesten is kapható. Miből gondolja, hogy a regény globális érték, melyet lehetőleg a teljes földgolyón hozzáférhetővé kell tenni?

 

- Ezt a kérdést több szempontból lehet értelmezni.  Irodalmat fordítani általában értékes, mert evvel lehetővé válik, hogy az olvasók beláthassanak mások életébe, kultúrájába.  Hogy Szerbnek e regénye globális érték, az szerintem vitathatatlan: a zseniális írói képességnek egy ragyogó példája, és igen meggyőző és megható feldolgozás a nosztalgia témájának, illetve a konformizálódás problémáinak.  Persze, az ember reméli, hogy a próza szépsége valahogy kitetszik, még ha csak halványan is, a műfordításból!  De ezért hasznos a többszörös fordítás, mivel mindegyik fordító más megvilágításban mutatja a művet a vendégnyelvben.

 

- Fedezd föl saját kultúrád – hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Egy magyarnak, aki magas szinten tud angolul, miért érdemes ezen a világnyelven is elolvasnia - s ezáltal kicsit másképp fölfedeznie - a magyar író regényét?

 

- Hát a regény fordítása legelső sorban angol nyelvű olvasóknak van kiadva, hogy ők is felfedezhessék ezt a remekművet.  A magyar olvasó él avval az óriási előnnyel, hogy Szerb eredetijét teljes megértéssel tudja olvasni.  Ha jól tud angolul, akkor többek között, érdekesnek találhatja felfedezni, hogy a fordító hol, hogyan és mint ferdített az eredetin, akár hibából, akár szándékból – például hogyha egy magyar közmondást helyettesített egy ismert, hasonló értelmű angol közmondással.  Vagy inkább azért lehet érdemes magyarnak fordításban olvasni magyar műveket, hogy láthassa, hogyan állítják be a magyar kultúrát idegen nyelvben.

De ez a kérdés már inkább olyan elméleti területekre mutat, ahol én mint egyszerű gyakorló műfordító kevésbé vagyok jártas, mint például a néhai nagy irodalmár, irodalomtörténész és műfordítás-elmélet kutató, Szegedy-Maszák Mihály.

Planetáris klímahisztéria

Magyar professzor, Amerikában él, és a jól fizető állás helyett a tudományos igazságot választotta. A fizika törvényeit ugyanis szerinte nem lehet szavazással megváltoztatni. Azok megsértését maga a természet szankcionálja - szigorúan és megfellebbezhetetlenül. Miskolczi Ferenc a NASA volt klímakutató tudósa azt a divatos nézetet vitatja, hogy a széndioxid-kibocsátás és a klímaváltozás között összefüggés létezik. Neki tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

2016. Július 27.

- Professzor úr, Ön hatalmas mennyiségű adatot dolgozott fel, és ezek alapján végzett számításokat, de amikor az eredményeit bemutatta munkaadójának, megtiltották azok nyilvános közzétételét. Ekkor mondta fel az állását. Azóta „szabadúszó” tudósként folytatja a kutatásait. Mi állhatott egykori főnökeinek ellenállása mögött? Állásukat féltették? Korábban vallott nézeteik megcáfolásától mint tekintélyromboló tényezőtől tartottak? Vagy valami különös ok hatott rájuk?

 

- Természetesen nem könnyű száz éves, korrektnek vélt sugárzásfizikai  összefüggésekbe vetett bizalmat feladni, különösen nem, ha azok a modern sugárzásátvitel nagynevű megalapítóinak a neveihez fűződnek (Eddington, Schwarzschild, Mile, Hopf, stb). Másrészt, a politikailag motivált és államvallássá kikiáltott széndioxid üvegházhatáson alapuló globális felmelegedés hipotézisének hirdetése jól jövedelmező elfoglaltságává vált egy korrupt - a szakirodalomban egymásra hivatkozó - szűk, államilag támogatott klímatológus rétegnek. A globális klíma kutatóinak általában nehézséget okoz a bonyolult sugárzásátviteli számítások megértése és reprodukálása, így a legegyszerűbb nem beszélni róla. Bár a tudományterületek határát nem könnyű élesen elválasztani, úgy tűnik a jövőben a globális klímaváltozás kérdésének vizsgálata inkább a szükséges fizikai, geofizikai és asztrofizikai háttér-ismeretekkel bővebben  rendelkező kutatók feladatává válik. A planetáris klíma kormányzó egyenletei kívül esnek a konvencionális klíma szokványos sugárzási mérlegegyenletein. A matematikailag hibás régi egyenletek bolygólégkörökre történő alkalmazása megszaladt üvegházhatást, felszíni hőmérsékleti diszkontinuitást és hasonló fizikailag értelmezhetetlen jelenségeket jósol.

Az üvegházhatás klasszikus (önkényes) definíciója elméletileg nem értelmezhető vagy magyarázható a légköri sugárzásabszorpció  klasszikus egyenleteivel. A természettudományok szigorúan kvantitatív volta azt jelenti, hogy a klíma stabilitására vonatkozó új elméleti összefüggések és egyenletek mindaddig érvényben maradnak amíg egy matematikailag korrekt, reprodukálható kvantitatív eredménnyel valaki meg nem cáfolja. A sugárzásfizikában járatlan politikusok, környezetvédők, és az államilag kijelölt és fizetett korrupt klímatudósok véleménye vagy hiedelme természetesen figyelmen kívül hagyandó. A politikában népszerű közös megegyezés módszerével tudományos kérdéseket nem lehet eldönteni. Légkörünk infravörös abszorbeáló képessége egy elméleti állandó érték amely összhangban van a fizika alapvető megmaradási tételeivel. Az óriási mennyiségű rádiószondás mérés feldolgozása során nyert kvantitatív empirikus bizonyítékok szabadon bárki rendelkezésére állnak. Bolygónk klímaszabályozó mechanizmusa a víz fázisátalakulásain nyugszik. Amíg a klíma rendszerben a folyékony víz, a jég és a vízgőz bőségesen rendelkezésre áll, a légköri széndioxid  koncentrációja nem játszik szerepet a planetáris átlaghőmérsékletek kialakulásában.

- Ha beletörődünk a fizika törvényeibe, tudomásul vesszük az objektív mérési eredményeket, megbukik az a nézet, hogy éghajlat-változást okoz a széndioxid-kibocsátás. De ha tarthatatlan ez a nézet, miért kell a földkerekséggel mégis, csökönyösen elhitetni a tévedést?

 

- Eredményeim intézményesített tagadásának vagy ignorálásanak célja a 

klímahisztéria életben tartása, egy szűk korrupt réteg anyagi érdekeinek biztosítása, és általában, a szén, olaj és hasonló energiahordozók felhasználásának globális ellenőrzése és szabályozása. Az állami korlátozások nyilvánvalóan az energiafelhasználás megadóztatására és a kvótapénzek ellenőrizhetetlen elherdálására irányulnak. A széndioxid kibocsátás globális szabályozásával a globális átlagos klímát elméletileg lehetetlen megváltoztatni.

- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Miért lényeges, hogy a magyar fiatalok a magyar kultúra részének tekintsék az Ön tudományos munkásságát is, és minél teljesebben megismerjék annak eredményeit?

 

- Sajnos egyetemeinken a globális klímaváltozás tanulmányozásához szükséges sugárzásfizika megfelelő szintű oktatása hiányzik, ellenben a notóriusan hibás klímamodellek oktatása tág teret kap. Manapság az egész világon primitív klímamodellektől remélik a klímaváltozás kérdéseinek tisztázását. Elfelejtik tanítani a klímarendszer disszipatív sztochasztikus mivoltát, és a Nap és a kozmikus környezet által képviselt külső kényszerek fontosságát. Államilag támogatott költséges klímamodellek húsz éve téves előrejelzéseket adnak a globális felmelegedésre, de úgy látszik, ez nem zavarja sem az embereket, sem a szűkebb klimatológus közösséget, így politikusaink tovább erőltethetik a széndioxid üvegházhatásán alapuló globális felmelegedés tudománytalan hipotézisét. Az alapvető klíma-adatbázisok meghamisításán, államilag jóváhagyott de soha be nem bizonyított elképzeléseken és közös megegyezéseken nyugvó klímatudomány nem tartozik a természet-tudományok széles kategóriájába. Remélhetőleg a kutatók új nemzedéke egy politikától mentes, tudományos alapokon nyugvó klímatudományt fog képviselni ahol helyet kapnak a saját munkáim, és elnémított kollégáim megcáfolatlan kvantitatív eredményei is. A tudományos igazság makacs dolog, a valóságot korrektül leíró geofizikai, asztrofizikai és klimatológiai egyenletek létjogosultsága független a politikusok tudománytalan elképzeléseitől. A média használata egy hipotetikus  klíma katasztrófától való félelem gerjesztésére és a széles néptömegek intézményesített félrevezetésére (az üvegházhatás fizikájának eltorzításával)  természetesen a politikusok felelőssége.

Kép: mta.hu

Hozzászólás az interjúhoz: 

Globális vízvédelem - magyar kézben

Szöllősi-Nagy András személyében - csaknem három évtized után - ismét magyar elnököt választottak az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO) Nemzetközi Hidrológiai Programjának élére (IHP). A Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) professzorát, az UNESCO keretében működő Nemzetközi Hidrológiai Program (NHP)kormányközi tanácsának tagjai egyhangúlag választották meg két évre a program elnökévé. Szöllősi-Nagy Andrásnak tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

2016. június 19.

- Professzor úr, Ön jelenleg a Víz Világtanács kormányzótanácsának tagja, korábban két évtizeden át vezette az UNESCO Nemzetközi Hidrológiai Program titkárságát, majd a Delfti Vízügyi Oktatási Központ rektori tisztét töltötte be. Az így összegyűjtött tudással elsősorban mit kíván elérni a következő két évben?

- Újradinamizálni a programot a tavaly ősszel az ENSZ Közgyűlése által elfogadott Fenntartható Fejlődési Célok (SDG) tükrében talán a legfontosabb feladat, amit a Kormányközi Tanács tagjaival közösen kell megoldanunk. Ez persze nem jelenti a program alapvető újragondolását, mert az főbb vonalaiban azonos az SDG vízzel foglalkozó céljaival, hanem annak inkább finomhangolását a legújabb tudományos eredmények felhasználásával. Jelentős kihívásnak látszik az NHP közép- és kelet-európai térség, a volt úgynevezett szocialista blokk, jó néhány országában újjáépíteni és hatékonnyá tenni a programot közös kutatások indításával.

- Napjainkra a víz kérdése nemzetközi szinten is a legfőbb ügyek közé emelkedett. A következő másfél évtized fenntartható fejlesztési tevékenységét egyengetni akaró ENSZ-keretrendszer, az Agenda 2030 a szegénység felszámolását és a fenntartható jövő felépítését tűzi ki célul, külön figyelmet szentel a fenntartható vízhasználatnak, amelynek végrehajtásában a Nemzetközi Hidrológiai Programra kiemelt szerep hárul. Ilyen gigantikus feladatok teljesítésére az ENSZ eddig képtelennek bizonyult. Mi ad okot mégis az optimizmusra?

- Nos elsősorban az, hogy az ENSZ volt az az intézmény, amely az említett keretrendszert létrehozta. Más ezt nem tudta volna megtenni. De hát ezért van az ENSZ, hogy fórumot adjon a multilaterális diplomáciának. A Fenntartható Fejődési Célok voltaképpen a tizenöt évvel ezelőtt, ugyancsak az ENSZ kezdeményezésére és keretében létrehozott Millenniumi Fejlesztési Célok (MDG) egyfajta folytatásának és kiterjesztésének tekintendők. Míg az MDG-k a fejlődő világ fenntartható fejlődési pályáját - a társadalom, a gazdaság és a környezet tekintetében - célozták meg, addig az SDG az egész Föld fenntarthatóságát tűzik ki célul. Méghozzá az elkövetkező tizenöt éven belül. Az SDG célrendszer tehát egy nemzetközi megállapodás eredménye (hadd szúrjam közbe, hogy Magyarország akkori ENSZ-nagykövetének, Körösi Csabának irányításával folytak a többoldalú felettébb nehéz diplomáciai tárgyalások), amelyben az országok kötelezettséget vállaltak arra, hogy ők mit tesznek a fenntarthatóság érdekében. A végrehajtás tehát alapvetően nemzeti feladat. Az ENSZ természetesen a maga eszközeivel segíti, különösen a fejlődő országokra vonatkozóan a célok elérését különböző fejlesztésekkel, de a felelősség a tagállamoké. A végrehajtás folyamatát az országok időről időre jelentik az ENSZ-nek, tehát biztosított a nyomon követés. Ami a vizet illeti, az elmúlt tizenöt évben elképesztően sok fejlesztés valósult meg a vízellátás területén, és globálisan sikerült elérni a vonatkozó célt, azaz megfelezni azon embertársaink számát, akiknek 2000-ben nem volt hozzáférése ivóvízhez. De még így is maradt 780 millió ember, akik ebből a lehetőségből ki van zárva. Az SDG vízellátási célja pedig pont azt tűzi ki, hogy 2030-ra ez az állapot megszűnjék. Hatalmas feladat – különösen a Szahara alatti Afrikában. A szanitáció és szennyvízkezelés terén azonban ahelyett, hogy javult volna a helyzet az elmúlt tizenöt évben, még rosszabb lett. Tizenöt éve 2,4 milliárd embertársunknak nem volt hozzáférése a minimális szanitációhoz, értsd: latrina, ma ez a szám felment 2,6 milliárdra. Ezeket a problémákat nem lehet orvosolni a tudomány és technológia nélkül. (Furcsa fintora a technológiai fejlődésnek, hogy ma Afrikában több mobiltelefon van, mint illemhely …)

A Nemzetközi Hidrológia Program, amely az UNESCO alatt az ENSZ-rendszer legnagyobb és talán leghatékonyabb kutatási és oktatási programja globálisan koordinált kutatásokkal és technológiai fejlesztésekkel járul hozzá az SDG célok eléréséhez. Ennek stratégiáját van hivatva kidolgozni a Kormányközi Tanács. Az SDG túlmegy a vízellátás-szanitáció körén, és kiterjed más igen fontos területekre is, mint például a klímaváltozás hatása a hidrológiai körfolyamatra, az árvizek és aszályok kezelése, a vizes élőhelyek ökológiai szolgáltatásainak fenntarthatósága, a nemzetközi vízgyűjtőkön esetlegesen fellépő konfliktusok megelőzése és feloldása, a felszínalatti vízkészletek védelme, a vízzel kapcsolatos oktatási programok –hogy csak a legfontosabbakat említsem. Mindemellett a víz az, ami összeköti a 17 fenntarthatósági célt s válik így a fenntarthatóság központi elemévé. Ezek globális kihívások, és még a leggazdagabb ország sem tudja egymaga azokat megoldani, tehát a multilaterális együttműködés az ENSZ égisze alatt szükséges feltétel, ha nem is elégséges, mert a megoldáshoz elsősorban politikai akarat kell, és pénz – méghozzá sok. Viszont ha elmaradnak a szükséges beruházások, akkor a fenntarthatóság messze lengő álom marad és az emberiség rohan saját maga megsemmisítésébe a megspórolt pénzével egyetemben. A tét tehát nem kicsi.

- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. A második Budapesti Víz Világtalálkozó, melyre az idén november 28. és 30. között kerül sor, hogyan segítheti elő, hogy a magyar társadalom is jobban megismerje azt a tudáskincset, amelyet a víz ügyében egybecsatornáztunk?

- Ez az egybecsatornázás azért eltartott egy ideig. Mondjuk közel kétszáz évig, ami alatt magyar kultúrmérnökök nemzedékei  egy élhető ország infrastruktúrájának felépítésén fáradoztak  a folyószabályozástól a korszerű vízellátási rendszerekig – nem mindig támogatva a társadalom megértésével, és gyakran politikai golyhók nemtelen  támadásának kitéve.  De ez ma már történelem. Viszont az tény, hogy a felhalmozott tudásanyag nagy érték és jól kell(ene) vele sáfárkodnunk.  Van mit mutatunk a világnak s van mit megosztanunk. Voltaképpen ez az alapvető motívuma az Áder János köztársasági elnök által immár másodjára összehívott Víz Világtalálkozónak. Talán itt jobb lenne az angol cím tükörfordítását használni – bármennyire is képzavarnak tűnik – mert itt valóban egy Vízcsúcstalákozó lesz királyi családok képviselőivel, köztársasági elnökökkel, miniszterelnökökkel, vízügy miniszterekkel és legalább ennyire fontosan a vizes szakma nemzetközi krémjével, a gyakorlati szakemberektől a vezető tudósokig. A közvetlen cél a vízhez kapcsolódó Fenntartható Fejlődési Célok eléréséhez vezető út megtervezése. Nem kis feladat, de már javában folynak a munkálatok a Külügyminisztérium irányításával, s úgy tűnik, időarányosan haladnak a felkészülés munkálatai. Végül, de nem utolsósorban: kétségkívül sok tudás halmozódott fel nálunk, ám a nagy piacok kívül vannak. És ez új kihívásokat és fontos lehetőségeket teremt.

Kép: unesco.org

Az ecuadori magyar Tayos-rejtély

Eltűnt civilizációk bizonyítékai. Az előadó „oda nem illő” régészeti leletek és összefüggések segítségével kéri fel közös gondolkodásra hallgatóit. Nem kíván semmit elfogadtatni, mert nem az „elhitetés” a célja, csupán a józan kritikai gondolkodás erősítése a túlzott szkepticizmus és a naivitás helyett. Fő működését az ecuadori Tayos barlang rejtélyeinek avatott föltárásával, illetve ennek – a Móricz János Kulturális Egyesület révén történő – elősegítésével fejti ki. Varga Zoltán Tatán élő geológusnak tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

2016. május 10.

 

- Kutató úr, jobb lenne talán, ha a régmúlt nagy titkait nem bolygatnánk - vetik fel számosan a kérdést. Az ember azonban titokfejtésre is teremtetett. Elképzelhető-e, hogy az Ön által föltárt leletek nem ufók nyomai, hanem egy-két jogkorszakkal korábbi emberiség produktumai?

- Az UFO-oldali megközelítést meghagynám a szenzációhajhászoknak. Igaz, hogy sokkal több hívet tudnak toborozni ezzel, több könyv is fogy az ingatag elméleteket hangoztatva. Jómagam a bizonyítható tényeket, leleteket kapcsolom össze, nem a rózsaszín fellegekben utazom. A valóság is legalább olyan meglepő, ha alaposan megvizsgáljuk. Minden jel arra mutat, hogy a prekolumbián kultúrák sokkal fejlettebbek voltak korábban, mint eddig azt hittük.

 

- Ön előadóként ellenőrizhető források bemutatásával sorra veszi mindazon bizonyítékokat, amelyek elegendőek lennének már a paradigmaváltáshoz. Mi jelentené Ön szerint a paradigmaváltást? Jelenleg a paradigmaváltás ugyanis zajlik. Nem lehet megakadályozni. Mi kell még?

 

- Már igenis elegendő bizonyítékunk van egy paradigmaváltáshoz. Azonban az oktatásban egyszerűen nem jelennek meg a

friss információk, hiszen a tekintélyelvűség uralkodik a tényekkel szemben. A másik ok magunkban keresendő: mindennapi életünkben is inkább a kegyes hazugságok útját választjuk, mint az igazmondásét. Ez a rossz reflexünk tükröződik vissza a politikában, az oktatásban és a vallásban egyaránt. A megnyugtató kis hazugságok sorozata a kényelmetlen valósággal szemben. A polkorrekt beszéd elhallgatja a valódi problémákat, csak a tüneteket foltozgatja. A VALÓDI változáshoz többre van ennél szükségünk. A múltunk kutatásában is...

 

Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. E fölfedezésnek része elehet-e az ecuadori Tayos-barlang legendájának fénybe állítása?

 

A Tayos-legenda kérdése rendkívül összetett. A Móricz János által bejelentett leletegyüttes egyelőre a föld gyomrában pihen. Nem az a baj ezzel, hogy nem került még elő. Állandó őrzés alatt áll, csupán arra várnak, hogy egy Móricz Jánoshoz hasonló karakterű egyéniségnek át tudják adni a titkot újra, valamint az ARRA ÉRETT EMBERISÉG-nek ez úgy legyen átadva, hogy ne csupán egy hatalmi csoport (politikai vagy vallási) sajátítsa csak ki. A Fémkönyvtár legendája így tart elénk tükröt! Könnyen beláthatjuk, hogy ennek még nem jött el az ideje.

Kép: youtube.com

Dél-afrikai mérnökünk lát itthoni erőforrást

Fenyves Iván Dél-Afrikában dolgozó magyar energetikai mérnök tart előadást május 9-én 17 órál a pesti Veres Pálné utva 10-ben. Az Energiapolitika 2000 Társulat 159. Energiapolitika Hétfő Estéjén "Villamosenergia-krízis Dél-Afrikában – energiatárolós naperőművek" címmel hangzik el az ismertetés. 

 

- Hogyan segítheti egy másik kontinens déli végéből a mai Magyarországot?

 

- Már 1976 óta nem élek Magyarországon. Az utóbbi 33 évet Dél-Afrikában töltöttem, de rendszeresen hazajárok Budapestre. 2015  végéig még aktívan dolgoztam, mint erőmű szakmérnök, azóta nyugdíjban vagyok, és ha alkalom adódik, még szakértőként, részidőben dolgozom. Nagyon szívesen veszek aktívan részt az ENPOL 2000 egyesület munkájában, hogy elősegítsem a magyar energetika fejlődését  és a nagyközönség  szakszerű, tárgyilagos, elfogulatlan tájékoztatását energetikai és azon belül is az atomenergia hasznosításával összefüggő kérdésekben.  A mai Magyarországot sokarcú, meglehetősen ellentmondásos helynek látom a megváltozott nagyvilágban. Ami számomra mindig a legmeglepőbb, az a szabad utazás, ez európai határok gyakorlati megszűnése. Nekem a legszomorúbb jelenség  a társadalom  szétszakadása, a kevés nagyon gazdag és a sok szegény ember, és még inkább a politikai megosztottság.  Mérhetetlenül szomorúnak tartom  az aluljárókban, a hidak alatt éjszakázó, többnyire részeg “hajléktalanok”  látványát. Tragikus jelenség  a fiatalok és nem olyan fiatalok, a szakképzettek és szakképzetlenek  tömeges külföldre  távozása.

 

- Dél-afrikai tapasztalatok sugallnak-e enyhítő megoldásokat?

 

- Magyarországon nincs vagy kevés a szén, az olaj, a gáz, nincs arany, gyémánt, nincs  tenger, amiben viszont   nemcsak európai, de világviszonylatban is bővelkedünk az a legnagyobb és kimeríthetetlen, de sajnos kihasználatlan érték: az emberi agyi kapacitás. Én Magyarországot Európa szellemi, tudományos, műszaki fellegvárává szeretném változtatni. Olyan országgá, ahonnan a fiatalok, a jó szakemberek, tudósok, kutatók, orvosok, mérnökök  nem mennek el, hanem otthon látják  saját és családjuk jövőjét. Ez természetesen - különösen a mai kedvezőtlen kiindulópontról - csak fokozatosan, nagyon gondosan megtervezett, elsősorban gazdaságpolitikai intézkedésekkel érhető el. 

 

- Ön a műszaki témákon kívül intenzíven érdeklődik a kultúra, a művészet iránt is. Sejt-e kitörési pontot ebben a vonatkozásban?

 

- Nagyon kedvezőt! A magyar zenei, irodalmi, színházi, képzőművészeti élet színvonala, gazdagsága, választéka európai viszonylatban is kimagaslóan jó. Csak egy példa: a Budapesti Fesztiválzenekar, amelynek a nemzetközi hírnévnek örvendő vezető karnagya Fischer Iván, a világ élvonalbeli zenei együttesének számít és a komolyzene egyik kimagasló hazai népszerűsítője. Különösen örvendetesnek tartom, hogy olyan nagy az idegen nyelvről magyarra fordított irodalmi (és tudományos) művek száma, valamint az, hogy a filmek nagy része is magyarra van szinkronizálva. Nagy örömömre szolgál, hogy múzeumainkban annyi világszínvonalú vendégkiállítás tekinthető meg.

 

- Ön elmúlt 80 éves. Nyilvánvalóan része az életének az egészségügy. Dél-Afrikából milyennek látszik a magyar gyakorlat?

 

- A Magyarországon általánosan elterjedt orvosi paraszolvencia rendszer elfogadhatatlan. Ha Dél-Afrikában valaki egy orvosnak vagy ápolónőnek “borítékot” akarna a zsebébe csúsztatni, akkor a mentőket hívnák, hogy az illetőt mint közveszélyes őrültet kényszerzubbonyban az elmegyógyintézetbe szállítsák. Szó volt Magyarország természeti kincseiről. Ezek közül az egyik leggazdagabbak a hőforrások és gyógyvizek. Nagyszerűnek tartom, hogy ezeknek a hasznosítása a nagyszámú, új, korszerű, valóban világszínvonalú fürdővel, helyreállított törökkori műemlék fürdővel, wellness szállodával, gyógyintézettel nemcsak a hazai közönségnek nyújt kiváló egészségügyi és üdülési lehetőséget, de a nemzetközi idegenforgalom révén Magyarország hírnevét is javítja és jelentős anyagi haszonnal is jár.

Kanadai Kalejdoszkóp

A Kalejdoszkóp-Kaleidoscope című magyar-angol kulturális folyóiratot 1998-ban Telch Dancs Rózsa Árpád Akadémia- és Szervátiusz Jenő-díjas író, szerkesztő, tanár alapította. A lap arra vállalkozott, hogy az irodalom, a művészetek, a hiteles történetírás eszközeivel szolgálja az idegenbe szakadt magyarságot, segítse anyanyelvű kultúránk, történelmünk értékeinek a megismerését, anyanyelvünk megtartását a második, harmadik nemzedék körében is, népszerűsítse a magyar géniuszt az angol nyelvű társadalomban. A folyóirat munkatársai abban hisznek, hogy a magyar nemzet egységének megteremtésében, a nemzet fennmaradásában a kultúrának, az irodalomnak missziós szerepe van.

A lap Észak-Amerika egyetlen kétnyelvű, a legmagasabb szellemi igényeket kielégítő szellemi műhelyévé vált. A lapalapítónak, főszerkesztőnek tett föl kérdéseket a Présház Hírportál. 

 

- Miért fontos Észak-Amerikában a Kecskeméten fogant versekből előtörő szellemi, lelki megerősítés?

 

- Ma már úgy vagyunk, hogy nem muszáj Sepsimagyaróson vagy Kecskeméten élnünk ahhoz, hogy az örömeink, gondjaink, fájdalmaink találkozzanak. A kecskeméti Agócs Sándor is, én is kisebbségi létből léptünk a világba – noha nemzedéknyi korkülönbség van közöttünk -, az indíttatásunkban és az indulásunkban sok hasonlóságot érzek. Az ő családját a kilakoltatás, szülei bebörtönzése, az anyagi nyomor és még sok egyéb tette pokollá, amit tetézett egy gyermek-testvér idő előtti elvesztése – ez már kisebbségi lét, ilyen tömény megpróbáltatásokat csak kevesek élnek át, és kevesen élnek túl... És mindezek szóképekben vagy csak hangulatban, de az egész Agócs-költészetben visszahangzanak. Az elégedetlenség, a lázongás, a keserűség mind-mind a jó, a teljesség, a szépség, a tökéletesség utáni vágyból és azok hiányából fakad nála – és közben teszi a dolgát, mert nem tud nem tenni azért a jóért, aminek a nemzetmegtartó katedrálisa már évtizedek óta elkészült, és amit Lakiteleknek nevezünk.

Engem anyanyelvem tartott kisebbségben. Gyermekkoromban ugyan nem közvetlenül a családom, hanem inkább a falustársaim szenvedései sejtették meg velem a mérhetetlen igazságtalanságokat, amibe vettetett a Székelyföld. Felnőttként viszont osztályrészemül a „pokoljárás” jutott. Kanadába érkezésem után, kiszabadulva a lelki-fizikai és nemzetiségi terror fojtogatásából, sokszor kapkodva azonban levegő után, erőt és kapaszkodási pontot nyújtott számomra Agócs Sándor verseinek  

üzenete is. Nem mutatkoztam be neki, ő jelentkezett be nálam verseskötetével. Költeményei hatottak rám úgy, hogy személyes találkozásunkkor már barátként üdvözölhettem. Ennek az eddig meg nem fogalmazott, láthatatlan gondolati-eszmei rokonságnak valószínűleg az a mártonároni szellemi erő az alapja, amely megvédi a keresztény embert az önfeladástól, az erkölcsi-szellemi meghasonlástól, akárhol éljen is a világban. És ez a rokonszenv csak tetőzött azzal, hogy utolsó könyvem egyáltalán nem mesehangulatú kéziratát Agócs Sándor azonnal elfogadta és gyönyörű kivitelezésű kötetként az Antológia Kiadó gondozásában megjelentette.

 

- Ön miket tehet azért, hogy a Balassi-kardnak az eddigi - 22 magyar mellett - 16 külföldi kitüntetettjéhez kanadai műfordító is felsorakozzon, hogy, ott született híres irodalmár, aki angolra vagy franciára fordít Balassi-verseket, átvehesse Budán a XVI. századi költőóriás szablyáját?

 

- Erre a kérdésre nem tudok érdemileg válaszolni, mert nem nagyon ismerek olyan kanadai irodalmárt, akit a magyar humanista irodalommal foglalkoznék. Tudomásom szerint az 1977-ben elhunyt Watson Kirkconnelen kívül senki nem fordított itt Balassi-verseket (ha tévedek, hálásan fogadom a tájékoztatást). Az Egyesült Államokban, az Egyesült Királyságban többen is, de ők nem tartoznak ide. Hogy én személyesen miket tehetek? Ha még mindig gyakorló tanár lennék, talán egy-egy, nemzeti gyökereink iránt nagyon érdeklődő fiatalban fel tudnám ébreszteni a kíváncsiságot – a tapasztalatom viszont az, hogy aki kanadai magyarként magyar versek iránt érdeklődik, az inkább a modern költészet felé fordul, nem a régieket olvassa. A folyóiratunkban viszont alkalmanként meg-megjelentetünk mind magyarul, mind angolul Balassi-verset is. A Kalejdoszkóp c. folyóirat március-áprilisi számában a Balassi-kard átadási ünnepségéről közölt tudósítás, a nyertesekről elmondott laudációk, a kitüntettek vallomásai hatására lapunk munkatársa, a Kamloops-on élő Veszely Ferenc költő, tanár, műfordító hozzálátott néhány Balassi-vers fordításához, remélhetőleg a következő lapszámban már fogjuk is olvasni őket.

 

- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik a Balassi-folyamat jelmondata. A Kalejdoszkóp hogyan éri el, hogy a kanadai gyökérzetből szárba szökkent, de egyértelműen magyar

kulturális, művészeti értékek hírt kapjanak Kanadában és az óhazában is?

 

- A Kalejdoszkóp mint a magyar diaszpóra egyetlen kétnyelvű kulturális folyóirata, immár tizennyolc éve következetesen dolgozik az óhaza és a diaszpóra közötti szellemi, kulturális híd kiépítésén és a magyar nemzeti értékek külföddel való megismertetésén. Minden egyes, kéthavonta megjelenő lapszámmal nemcsak a kortárs magyar irodalmi, általában kulturális életnek a keresztmetszetét kapja kézbe az olvasó, hanem rendszeresen közöljük a klasszikusok alkotásait is, mert csak így tudjuk ébren tartani honfitársainkban a magyarságtudatot, és csak így tudjuk megtartatni anyanyelvünket mind a régen elvándorolt magyarokban, mind a felnövekvő nemzedékekben. Ugyanakkor próbáljuk értékeinket angolul is bemutatni, hogy felébresszük az idegen ajkú világban a magyar hagyományok iránti érdeklődést. Többek között lapunkban jelent meg elsőként angolul - és talán azóta is csak nálunk! – Szilágyi Domokos: Bartók Amerikában, Jókai Anna: Ima Magyarországért, Jékely Zoltán: Kalotaszegi elégia, Lezsák Sándor: Társai elmentek Megváltót nézni c. alkotása.

Távol a hazától, az anyanyelvi kultúra bölcsőjétől nagyon sok értékes és tehetséges honfitársunk – költő, író, képzőművész vagy zenész - alkot, teremt jelentőset és maradandót, akikről azonban csak a folyóiratunkból értesül a hazai világ. Alapvetően fontos számunkra, hogy mindenkiről hírt adjunk, mindenki közlési lehetőséget kapjon a lapban, mert csak így marad élő a kapcsolat az otthoni és itteni világ között. Ugyanakkor nemcsak általános műveltség kérdése, hanem erkölcsi kötelességünk is a velünk együtt élők kultúrájának, a kanadai őslakosság szellemi értékeinek a megismertetése - magyar tolmácsolásban.

Olimpiai muzsika - magyar és brazil dallamokkal

MTI Fotó: Szigetváry Zsolt

Tommy Vig vibrafonművész, dobos, zeneszerző György Réka úszó és Géczi Erika olimpiai ezüstérmes kajakozó társaságában a Rióba utazó olimpikonok inspirálására írt szimfonikus-dzsessz kompozíciójának próbáján a fővárosi Szabolcsi Bence Zeneiskola dísztermében 2016. április 7-én. A zeneművet május 7-én mutatják be a Müpában a Riói aranyálmok című koncerten. Tommy Vig 2013-ban Aranyszimfóniákkal köszöntötte a londoni olimpia győzteseit a Duna Palotában. A nyolc dzsessz-szimfónia előadásakor a zenekar tagjaként Kozák Danuta, Berki Krisztián és Pars Krisztián is színpadra lépett. A muzsikus 2016-ban inspirálni szeretné a Rióba utazó olimpikonokat: dzsesszbe kevert magyar és brazil népzenei elemek felhasználásával komponált, különböző sportágaknak ajánlott miniszimfóniái szólalnak meg. Neki tett föl kérdéseket a Présház Hírportál. 

- Művész Úr,  a kultúra és sport, muzsikusok és sportolók közös megmozdulásaként értelmezhető hangverseny az együttműködés, barátság, elfogadás és megértés jelképévé válhat. Nem gondolja-e, hogy ebben nincs újdonság? A görög olimpikonokat, köztük a diszkoszvetőt, megörökítették a kortárs görög művészek: együtt volt a kultúra és a sport már akkor is.

 

- Így igaz, a sport és a művészet régen együtt van.  Ezt a tradíciót folytatom, noha műveim jellegzetesen a magyar sporthoz/sportról szólnak! Egyrészt szeretném zenével kifejezni hálánkat sportolóinknak, hogy hazánkra jó hírt hoznak, másrész zeneileg kifejezni a sportolás, a sportversenyek kulturális, emberi, pozitív lényegét.

 

- Maga a sport a kultúra része: a futballművészet, a művészi torna, a díjlovaglás kulturális élményt is ad a sportrajongóknak. Önnek mint muzsikusnak hogyan ad zenei ihletet a sport?

 

- Mint művész, kötelességszerűen a lélekből fakadó zenémet nyújtom, és ez a zene nem „könnyű” és nem „pop”.  Csütörtökön reggel tízkor próbálunk a Szabolcsi Bence Zeneiskolában, ahol meghallgathatod, hogy pontosan miről beszélek, kedves Molnár Pál. 

 

- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. A londoni olimpia kardvívó bajnoka, Szilágyi Áron a következő évben személyesen nyújtotta át a nemzetközi irodalmi díjat, a Balassi Bálint-emlékkardot a francia Jean-Luc Moreau műfordítónak. Az Ön koncertje hogyan segíti elő, hogy a magyar fiatalok a sport izgalmai mellett a művészet nyújtotta fölemelő élményekre is nyitottabbak legyenek?

 

- Szilágyi Áronnak nagyon tetszettek hasonló műveim 2013-ban, azt mondta a sportújságoknak adott interjúiban, hogy zenémet hallgatva visszahoztam neki londoni élményét, és hogy zeném lelkesítő hatással volt rá.  Ennél többet nem kívánhatok!  Remélem, hogy a magyar fiatalok egy része (akik zenei befogadóképességét a rock and roll nem tette tönkre), talán fellelkesül: „Jé, ilyen is van, és ez jó!”

 

Aki Amerikát négy kerékre ültette: Galamb József

Magyar Örökség Díjat kapott Galamb József, a XX. század autójának megszavazott Ford T-modell főkonstruktőre munkásságának elismeréséül. Dr. Gáti József címzetes egyetemi docenssel, az átadó ünnepségen a laudációt ismertető technikatörténésszel készített interjút a Présház Hírportál.

2016. április 4.

 

- Tanár úr, a Magyar Örökség Díj ünnepségen Galamb József kiemelkedő tevékenységének bemutatóját azzal kezdte, hogy Ford T-modell, a világ első népautója volt. Mivől gondolja ezt?

 

- A Galamb irányításával tervezett, a Ford Motor Company szerelőcsarnokból 1908 októberében először kigördült Ford T-modellből évtizedek alatt több mint 15 millió „Bádog Böske” készült, ahogy akkor becézték a szalagszerű szereléssel és gyártással készült gépkocsit. A kiváló konstrukciója, menettulajdonsága, megbízható működése, és az elnyűhetetlen szerkezete következtében milliók életének részévé vált. A T-modell népautóként való elterjedéséhez nagyban hozzájárult az alacsony ára, mely a kezdeti 825 dollárról négy év alatt 575 dollárra csökkent, sőt azt követően elérte a 355 dolláros álom árat. A személygépkocsiból készült touring változat, roadster, sedan, coupe, landaulet picup modell, két és négyszemélyes túrakocsi, camping kocsi, teherautó különböző kivitelben, rendőrautó, tűzoltó és mentőautó, hűtőkocsi, motoros szán, hogy csak néhány típust emeljek ki.

Galamb József kiváló képességeit fémjelzi, hogy tervezett sportkocsit is, mely a New York–Seattle versenyt meg is nyerte. Galamb részt vett más Ford gépkocsi-modellek tökéletesítésében, fejlesztésében, pályamunkás kocsikat tervezett, dolgozott prototípusokon, új gyárrészlegek tervezésén és fejlesztésén is. Galamb József és Farkas Jenő terveinek felhasználásával készült a Fordson traktor is. Az első világháború alatt tervezett sebesültszállító autókat, tengeralattjáró-keresőt és könnyű harckocsit, azt követően pedig karosszériát különböző gépkocsikhoz. Előkészítette a Liberty repülőgépmotor gyártását. Az Amerikai Szabadalmi Hivatalhoz 1920 és 1952 között benyújtott 27 szabadalmi leírása rendre a Ford gépkocsik egyes szerkezeti elemének korszerűsítését szolgálta.

 

- Hogyan került Galamb a Ford céghez, s ez után mi jellemezte kapcsolatát a családjával, a hazaiakkal?

 

- Galamb szakmai képesítését a mai Óbudai Egyetem jogelődjében, a Budapesti Magyar Királyi Felső Ipariskolában vette át 1901-ben. Végbizonyítványával a kezében rövid időre a diósgyőri Vasgyárban, majd katonai szolgálatát követően Hódmezővásárhelyen, a Mérleggyárban, majd Aradon a Magyar Automobil Rt.-nél dolgozott. Ösztöndíjjal 1903-ban tanulmányútra Németországba utazott, majd tapasztalatszerzés céljából Amerikába hajózott. A St. Louis-i világkiállítás megtekintése oly nagy hatást tett rá, hogy elhatározta, Amerikában marad. Rövid kitérő után Detroitban keresett állást, és 1905. december 11-én belépett a Ford Motor Company alkalmazottai közé, ahol az N-modell tervezésével kezdett foglalkozni. Amikor Henry Ford elhatározta, hogy „kerekekre teszi Amerikát”, maga mellé vette konstruktőrnek Galambot.

A magyar mérnök nem feledkezett meg családjáról. 1911 őszén látogatott először haza, majd két évre rá kereste fel ismét szeretteit. A világháború után 1921-ben Makóra küldött hat darab Fordson traktort testvéreinek, hogy alkalmazásuk mellett reklámozzák a Ford termékeket. Így született meg a családi vállalkozás, amelyet két fiatalabb testvére, János és Ferenc vezetett. 1922 őszén Makón járt, hogy az üzletet beindítsa.  

Galamb József 1921-ben 100.000 koronás ösztöndíjat alapított a felső ipariskola gépész osztályának szegény sorsú, de jól tanuló növendékei részére. Adományával segítette az első világháborúban beolvasztott makói harangok újraöntését, egyengette Horthy István gépészmérnök gyakornoki útját a Ford Műveknél. Hazalátogatásaikor nemcsak rokonait kereste fel, hanem előadásokat is tartott a Magyar Mérnök és Építész Egyletben és a Műszaki Akadémián. Filmeket hozott magával, amelyeket levetítve a szakemberek megismerkedhettek a sorozatgyártás Ford gyárbeli megvalósításával és a termékek műszaki jellemzőivel. Megszervezte a „Ford karaván” magyarországi programját.

 

- Ön a Magyar Örökség Díj ünnepségen Makó városának Galamb József Díját vette át. Milyen kötődése van Önnek Galamb József munkásságához?

 

- Makó Városa Galamb József Díjat alapított a város szülötte tevékenységét, alkotásait kutató, életművét ápoló és a közvélemény elé táró személyiségek és szervezetek munkájának elismeréséül. Óriási megtiszteltetés számomra, hogy a díjat első alkalommal, a Magyar Örökség Díj ünnepséghez kapcsolódva adta át a város nevében részemre Halmányi Pál, a makói József Attila Múzeum nyugalmazott múzeum-igazgatója. Galamb tevékenységével az Óbudai Egyetem jogelőd intézményei történetét kutatva kerültem kapcsolatba. A Magyar Királyi Állami Felső Ipariskola kiváló tanulmányokat folytató tanulójáról első alkalommal az intézmény lapjában számoltam be, majd számos nyilvános közleményben tártam a nagyközönség elé több éves kutatómunka eredményeként feltárt munkásságát, tevékeny életét.   

2008 októberében Galamb életpályájának és alkotásainak keresztmetszetét Pálinkás József akadémikus, az MTA elnöke védnöksége és megnyitó szavai mellett a „100 éves a T-modell” című nemzetközi konferencia mutatta be a szakértő résztvevőknek, mely konferencia elnökeként járultam hozzá a lebonyolításhoz. Ez alkalommal jelent meg a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával „A XX. század autója, 100 éves a Ford T-modell” címmel a Horváth Sándor és Legeza László szerzőtársaimmal közösen elkészített, Galamb József életét és alkotásait bemutató könyvünk. Neves tanulónk emlékét ápolva előadótermet neveztünk el róla a tanulmányai helyszínén, a Népszínház utcában, melyben bemutatjuk a gazdag életpálya kiemelkedő állomásait. Kollégáim közreműködésével kiállításokkal, kiadványokkal népszerűsítjük Galamb József szellemiségét, alkotó munkásságát, innovációs képességét. A kiemelkedő képességű és alkotó munkásságú tanulójának állítottunk emléket egy megvásárolt és restaurált T-modell elhelyezésével almamatere földszintjén kialakított Galamb József Emlékszobában, valamit 1928-ben gyártott Ford A-modellel az egyetem Bécsi úti aulájában. 2010-ben az egyetem kiadásában „Ipartanodától az egyetemig” című, magyarul és angolul megjelent képekkel gazdagon illusztrált könyvemben emlékeztem meg személyéről.

Az Óbudai Egyetem Galamb József 2011. évi kettős jubileumát február 14-én a „Galamb József és a Ford Motor Company” című kiállítás megnyitásával ünnepelte az egyetem központi épületének aulájában. Munkásságát a február 28-án a Bánki Donát Gépész és Biztonságtechnikai Mérnöki Kar Népszínház utcai épületében kezdődő emlékülés tárta az érdeklődők elé.

Galamb József születésének 130. évfordulója alkalmából Makón rendezett ünnepségen „Galamb József a Budapesti Magyar Királyi Állami Felső Ipariskola növendéke” címmel tartottam előadást Horváth Sándor kollégámmal. „130 éve végzett Galamb József, világhírű gépkonstruktőr” címmel Salgótarjánban ismertette ezen interjú alanya a neves tanítvány életpályáját, és nyitotta meg az emlékkiállítást. 

A II. Balatonfüred Concours d’Elegance versenyen 2015. májusában a szervezők felkérésére − Galamb József emléke előtt tisztelegve – bemutattam az egyetem A-modelljét, melynek sikeres restaurálási tapasztalatai alapján létesítette és indította 2010-ben intézményünk a „Veterán gépjármű restaurátor” szakirányú továbbképzési szakot. A seregszemléről résztvevői elismerő emlékplakettel tértünk vissza.

 

Argentin tangó magyar dallammal

A nagy argentin zeneszerzőre, Alberto Ginastera-ra (1916 – 1983) emlékeznek az őt tisztelő művészek Koncertsorozattal.  Zongora-, gitár- és kamaraműveivel, az elhangzott művek közötti rövid magyarázattal, Bartók Béla és Kodály Zoltán kortárs magyar zeneszerzők műveivel összepárosítva. A budapesti koncertsorozat április 13-án kezdődik. Jeszenszky-Böhm Attila zongoraművésznek, szervezőnek tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

 

- Művész Úr, miért érdekes nekünk, magyaroknak most, 2016-ban az egy évszázada született kiváló spanyol muzsikus, Alberto Ginastera zeneművészete? 

- Én Argentínában születtem és ott is végeztem tanulmányaimat. Amikor idejöttem továbbtanulni, sok olyan emberrel találkoztam, aki erősen érdeklődik az argentin meg a dél-amerikai kultúra iránt, viszont, legalább is komolyzenében, igen kevés latin-amerikai mű hangzik el a magyar koncerttermekben más európai országokhoz képest. Ezért is elhatároztam 2010-ben, hogy terjeszteni fogom ezeknek az európai szintű latin-amerikai zeneszerzőknek a műveit. Ezt eddig kisebb házi koncerteken, meg zárt rendezvényeken sikerült teljesítenem. Ginastera mellesleg nemcsak hogy a legkiemelkedőbb argentin zeneszerző, ahogy Bartók itt Magyarországon, hanem a második legnagyobb latin-amerikai zeneszerzőnek tekintik Heitor Villa-Lobos brazil párjával.

 

- Amellett, hogy kortársak voltak, van-e tényleges, szerves kapcsolat Ginastera, Kodály és Bartók művészete között?

 

- Az argentin zenei oktatás tisztán európai módszereken alapszik, ugyanúgy tanítják a zeneszerzést, akár más európai nagy zenei intézményben. Ginastera sokat tanulmányozta Bartókot is, akár a többi nagy zeneszerző; el is sajátított zeneszerzési technikákat a világhírű magyar zeneszerzőtől. Ugyanakkor a népzenével való foglalkozás: gyűjtés, feldolgozás meg népi elemek, dallamfordulatok, ritmusok felhasználása a különböző művekben foglalkoztatta az argentin művészt. Bartók, Kodály meg Ginastera a földből - saját földből - táplálták a műveiket. 

 

- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Az Önök koncertsorozata hogyan segíti elő, hogy a magyar fiatalok fölismerjék: az európai zeneművészetnek is - a sokféleség ellenére - van közös gyökérzete?

 

- Argentína Európával szoros kulturális kapcsolatban van. A főváros, Buenos Aires, amelyet többségben bevándorlók leszármazottai laknak, Európa modelljeire lett építve: Párizs, Róma, Madrid, Budapest. Ginastera maga katalán-olasz származású argentin zeneszerző volt, akár én, magyar származású argentin zeneszerző. A zene meg univerzális, komolyzenei szempontból szintén Európát idézi, az argentin kreol népzene, amit a spanyol meg olasz származású "gauchok" - argentin cowboyok - művelnek, az meg több kultúrának az ötvözéséből származik: indián, afrikai és európai. A fővárosi tangó maga is egyfajta kreol népzene, ahol az afrikai ritmusok a dominánsok, és, mivel a városban többek közt magyarok is vannak, köztük zenészek is, előfordulnak néha magyar motívumok az argentin tangóban. Amellett ha meghallgatunk bizonyos indián eredeti dalokat, amelyek többségben pentaton skálára épülnek, össze lehet hasonlítani a régi magyar népdalokkal, amelyek szintén öthangúak. 

 

A Dél-keresztje alatt

A belső rendetlenség nem globális kényszer! – állapította meg a világjáró. A Föld legelszigeteltebb államában, az Ausztráliától is másfél ezer kilométerre - Finnország-Dél-Olaszországnyi távolságra - fekvő Új-Zélandon járt Pekár István újságíró. Neki tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

2016. március 21.

 

- Szerkesztő Úr, Új-Zéland - hozzánk hasonlóan - remek mezőgazdasági adottságokkal rendelkezik. Melyek azok az értékek, amelyeket ők hozzátettek a természettől kapott ajándékokhoz?

 

- Ha egy mondatban kellene jellemeznem Új-Zélandot, azt mondanám, hogy irigylésre méltó gyakorlatias, józan ország. A minden szomszédtól való elképesztő távolsága miatt kevésbé jutott el a civilizált világ léhasága, romlottsága, henye életformája. Látszik, hogy ezt az országot valaha farmerek, halászok, bányászok alapították, akiknek fontosabb volt a kikötők, a raktárak, a termelő objektumok létesítése, mint a szórakozás, a fogyasztás. Bár Új-Zéland modern ország, de az emberek szemléletében megmaradt a teremtő munka tisztelete.

A természet csodás gazdagságával egyébként az elődök itt is tékozlóan bántak a 19. század utolsó és a 20 század első harmadában. Például az igen értékes ipari fát adó hatalmas kaurifenyő-erdőket húszezer favágó vágta vagy húsz éven keresztül, s a nagy részüket ugyanúgy kiirtották, mint Kalifornia mamutfenyőit. Az 1850-es évektől nagy számban érkező telepesek azonban gyorsan rájöttek, hogy a két szigetnek kiváló az éghajlata. A nyár hűvös, párás, a tél enyhe, ezáltal az állatok folyamatosan tudnak legelni, nincs, vagy alig van szükség téli takarmányra. Viszonylag termékeny a földje, tehát ideális a mezőgazdaságra.

Új-Zéland háromszor akkora területű ország, mint hazánk, és ma is csak mintegy 4,5 millióan lakják, de ötven évvel ezelőtt kétmillión lakták. Az emberek 80 százaléka egy tucatnyi városban él, tehát a vidék nagyon ritkán lakott. Mégis, a városi lakosság is tisztában van vele, hogy az ország alapja az agrárium és a társadalom talán legtiszteltebb rétegét a farmerek alkotják. Az a fajta lenézése a vidéki lakosságnak, ami nálunk tapasztalható, ott elképzelhetetlen. A farmerek egyértelműen módosabbak, mint a közigazgatásban, a szolgáltatásban, vagy az alkalmazotti szférában dolgozók, de a gazdagságukat nem irigyli tőlük senki. Bár mi arra büszkék vagyunk, hogy az agrárium részesedése a GDP-ből csak néhány százalék, Új-Zéland öntudatosan vállalja, hogy az ő GDP-jük 12 százaléka a tejágazatból származik. A szigetországban ma is minden emberre tíz birka jut, (volt, amikor 40), és a gyapjúiparuk nemzetközi szinten is meghatározó, mégis a tej három-négyszer többe kerül, mint nálunk, és a gyapjútermékek is kifejezetten drágák. Egy liter tej 3-5 dollár, egy szép gyapjúpulóver 300-400 dollár (egy új-zélandi dollár 187 forint). Az fel se merül, hogy az ország legfőbb erőforrásának az lenne a célja, hogy olcsó élelemmel lássa el a lakosságot. Ez a hamis szlogen a Kádár-érában fogalmazódott meg, azóta is meghatározza a hazai mezőgazdasághoz fűződő társadalmi viszonyt. Nyilván ránk sokkal erősebben hatnak a globális hatások, amelyek szintén az erősen támogatott olcsó élelmiszereket favorizálják, de a szemléletet egyértelműen károsnak tartom. Jellemző egyébként, hogy Új-Zélandon a farmerek semmiféle támogatást nem kapnak, tehát a piaci viszonyok szerint kell élniük. Emiatt esett vissza az utolsó két évtizedben a gyapjúipar.

A lakosság érzi a drága, de nagyon jó minőségű élelmiszerek értékét, ami pozitívan kivetítődik a természet-környezeti értékeikre, a termőföldre is. Bár sok telepített erdőt látni, sehol nem tapasztaltam, hogy mezőgazdasági célra hasznosítható földeken facsemeték lennének. Nálunk a települések egykori káposzta- és kenderföldjein (ezek voltak a legtermékenyebbek) nyárfa és akácerdőket telepíthettek a befektető szemléletű vállalkozók, mivel ehhez nagy összegű támogatásokat kaptak. Eközben senkit rávenni nem lehetett, hogy géppel már nem telepíthető domboldalakat erdőként hasznosítsanak. Ilyen példákat egyébként sokat sorolhatnék.

 

- Mi, magyarok mi mindennel gazdagítottuk Új-Zélandot az eltelt évszázadban?

 

- Új-Zélandon ma mintegy kétezer magyar származású állampolgár él, és ugyanennyi lehet a munkavállalók száma.  Az állampolgárok zöme 1956 után érkezett, akkoriban nagyon hiányzott a munkaerő, tárt karokkal várták a bevándorlókat. Míg azonban az 1980-as években Ausztráliában a száz leggazdagabb vállalkozó közül tíz magyar volt, itt az üzleti életben a honfitársaink nem lettek ilyen sikeresek, és a magyar közösségi élet sem alakult olyan színesen, mint a nagy szomszédnál. De ez nem jelenti azt, hogy a magyarok nem szereztek hírnevet és megbecsülést maguknak. A Nemzeti Könyvtárnak az igazgatója hosszú ideig Szentirmay Pál volt, és sok elismert értelmiségi, és kis- és középvállalkozó került ki közülünk. Valamikor magyar éterem is volt Wellingtonban a vasútállomás mellett, ma viszont két lángossütővel is találkoztam, az egyik társaság egyébként semmiféle magyar gyökérrel nem rendelkezik. Most nyílik Új-Zélandon nagykövetségünk, eddig konzulátusok látták el a magyarok képviseletét. A kis létszámú, az országban szétszórtan élő magyarok összefogásáért a legtöbbet az említett Szentirmay Pál, majd a lánya Klára tett, mindketten hosszú ideig konzulként is dolgoztak. Az általuk alapított és a mai napig fenntartott Magyar Szó magyar és angol nyelven jelenik meg. Mintegy tíz éve érkezett Új-Zélandra Kaprinay Éva, ő magyar klubot szervezett, és egy internetes hírlevelet is fenntart.

- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. A mai Új-Zélandnak a képét a világban nem tudjuk elképzelni a maori kultúra nélkül. A helyi lakosság jól tudja, hogy országukat a többi egykori brit gyarmattól az különbözteti meg, hogy tisztességgel együtt tudnak élni az őslakossággal, nyelvüket, kulturális örökségüket elfogadják. Mindebből mit tanulhatunk mi?

 

- Új-Zéland szigetein a szóbeli legendák és mai tudásunk szerint 1350 körül hét csónakkal jelentek meg Tonga környékéről az első maorik, akik a mintegy négyszáz év múlva érkező fehérek idején mintegy hatvanezren lehettek. Harcias természetük miatt folyamatosan háborúztak, megfélemlítés szándékával az ellenségeiket megették, a fejüket füstöléssel tartósították, trófeaként őrizték. A fehér betelepülők nem tudták olyan könnyen meghódítani őket, mint sok természeti népet abban az időben. A britek sem akartak nagy és költséges katonai akciókat, a távoli szigeteken, így az 1840-es évek elején mintegy 120 törzsfőnökkel szerződést kötöttek. A Waitangi Szerződés aláírásának napja ma nemzeti ünnep, a Nemzeti Múzeumban mintegy 8-10 méteresre kinagyítva látható az okirat. Eszerint a maorik elfogadták gyarmatosítást, de megtarthatták a földjeiket. A szerződést hosszú ideig az egyre nagyobb számban érkező, és ezáltal a bennszülöttek fölé kerekedő fehérek figyelmen kívül hagyták, az 1980-as években azonban egyre többen követelték a szerződés betartatását.

Ma már a földrajzi nevek jelentős része az ősi Maori név, Cook kapitány annak idején, amikor megpillantotta Földünk egyik legszebb vulkánját, Mount Egmontnak nevezte el, de az 1980 években visszakapta eredeti nevét, ma Tarankinak hívják. Mindenütt kettős feliratokat találunk, a gyerekeknek az iskolában meg kell tanulniuk számolni, írni maori nyelven, az istentiszteleteken bizonyos imák, énekek is az ősi nyelven hangzanak el. Mindeközben az őslakosságon belül a maorik aránya legfeljebb tíz százalék, de még inkább kevesebb, a katolikusok között pedig többen vannak a filippínók, szamoaiak, vagy az indokínai bevándorlók.

Új-Zéland fehér többségű lakossága is rájött arra, ha ők meg akarják magukat különböztetni azoktól az egykori brit gyarmatoktól, amelyek irigyelt országai lettek a világnak (Kanada, Ausztrália, Dél-Afrika, Új-Zéland), és ahol a pénzek egy részén még mindig ott Erzsébet királynő arcképe, a maori gyökerekhez kell visszanyúlni, ez adhat egyedi nemzeti karaktert. A legidősebbekben a mai napig él bizonyos fenntartás a maorikkal és a nagyszámú betelepülővel szemben, a fiatalok között azonban ennek már nyoma sincs.

Új-Zéland nem tartozik a világ leggazdagabb országai közé, de amikor a legélhetőbbeket veszik sorra, mindig az első háromban említik, általában Ausztrália és Kanada mellett. Mindhárom brit gyarmatként indult, és életminőségben meg tudta előzni az egykori gyarmattartót. Ezen érdemes elgondolkodnia a mi térségünk nehéz sorsú nemzeteinek is. Mi a titkuk? Egykor átvették a precíz, intézményi autonómiára, valamint az intézkedő emberi segítőkészségére épülő brit közigazgatást, amit a mai napig megtartottak. Új-Zélandra egyáltalán nem jellemző a korrupt, lusta, elutasító hivatalnok, az alig leplezett politikai és gazdasági befolyásolás és az a nagyszámú koncleső, amely a politika holdudvarába egész Európában jelen van, és minden jó szándékú kezdeményezést meggátol vagy megvámol. A belső rendetlenség nem globális kényszer!

 

Képek: Pekár István

A kanadai nemzetrész erősíteni akarja az óhazát

A Kanadai Magyarok Országos Szövetsége 2012-ben ernyő szervezetként alakult  összefogni számos magyar szervezetet és azok együttműködését kelettől nyugatig a nagy országban. Az elnökség önkéntesen dolgozik. A KMOSZ hivatalosan bejegyzett szervezet Kanadában. Mindannyian a háromszázezres kanadai magyar diaszpóra magyarságának, nyelvének, történelmi és kulturális ismereteinek fenntartásán, bővítésén dolgoznak közösen. Fogarasi Istvánnak, a KMOSZ alelnökének tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

 

- Alelnök Úr, a kanadai életben, boldogulásban segít-e, hogy az ottani magyarokban a helyi mellett él egy mögöttes kultúra is?

 

- A KMOSz alapító okiratában elsőrendű célkitűzés: A kanadai diaszpórában élő magyarság összefogása, nemzeti öntudatának, nyelvének, kultúrájának megőrzése és történelmének, hagyományainak ápolása. Kanada nagyobb városaiban az észak-amerikai kontinensre jellemző pezsgő kulturális élet zajlik színházakban, mozikban, kiállító termekben, opera- és hangversenytermekben. A magyar diaszpóra többségét ez nem elégíti ki. A közösségek művelődését, szórakoztatását a helyi magyar művészek, népi és klasszikus táncosok, amatőr magyar színházi előadások, színpadi és klubrendezvények szolgálják. Ennél sokkal jelentősebb az itteni magyar műsorszervezők munkája. Szinte rendszeresen hívnak meg hazai előadókat, művészeket, a legkülönbözőbb műfajokból, akik, ha úgy alakul, számos előadást tartanak Magyar Házakban, előadótermekben, klubokban kelettől nyugat Kanadáig. A kultúra azonban ennél több. Kanadában rengeteg könyvtár áll a művelődni kívánók rendelkezésére. A nagyobb településeken a könyvállomány kiterjed idegen nyelvű olvasnivalókra, beleértve a magyar könyveket is. A Magyar Házakban és magyar templomokban általában magyar hétvégi iskola is működik, ahol a gyerekek magyarul tanulnak, ami az alapja az anyanyelv korrekt elsajátításának, az angol nyelvű óvodák, iskolák mellett.  Ezek a magyar intézmények tartják életben a magyar kultúrát. Népdalokat, népi táncokat oktatnak és rendszeres közösség alakító összejövetelekre is itt kerül sor. A gyerekeknek mese-előadásokat, a fiatalságnak klubdélutánokat szerveznek. Régi hagyomány, hogy a felnőttek közösségeinek a báli idényben vacsorával, zenével, tánccal, egybekötött kellemes szórakozást, bálokat rendeznek: Rákóczy bál, Vadász bál, Székely bál, Bácska-Bánát bál, Mérnök bál s a többi. Az iskolai oktatáson belül számos zeneiskola működik, ahol a fiatalok hangszeres zenét tanulnak és az évek során a tehetségesebbek számára nyitva áll az út a konzervatóriumok felé. A táncoktatásnak is hatalmas kultusza van Kanadában.   

Többnyire magániskolák szervezik, a néptáncoktól a jazz-, a sztepp- és klasszikus táncokig tanítják a ritmikus mozgást. A nagyobb városok Magyar Házai, és a kisebb magyar klubok a magyar művelődés fókuszpontjai. A felsoroltak alapján a magyar kultúra a kanadai  magyar diaszpórában aligha tekinthető másodlagosnak.

 

- Mi módon tudja a kanadai 300 ezres magyarság az óhaza erősítését szolgálni?

 

- Az alapító okiratunkban a második és harmadik célkitűzésünk a következő: A hazai és Kárpát-medencei magyarság támogatása és segítése. A magyar nemzeti érdekek pártatlan képviselete a kanadai, a magyar és a világ közvéleménye előtt. Szervezetünk megalakulása óta sajtószolgálatunk figyelemmel kíséri a kanadai médiát és helyreigazítást kér az országunkat, a magyarságot tévesen vagy hamisan beállító cikkekkel kapcsolatban. Bár az esetek többségében a fősodrú lapok és folyóiratok korrektül reagálnak ezekre, a napi bulvárlapok jó része nem veszi a fáradtságot a helyreigazításra. Ezért létrehoztunk egy folyóiratot a world wide web-en Hungarian Riporter címen, amelyikben a magyar diaszpórát érintő eseményekről számolunk be angolul és magyarul. A KMOSZ-website ugyancsak jól tájékoztat szervezetünk életéről, eseményeiről. A KMOSZ rendszeresen kiáll a székelyek önrendelkezésének támogatása mellett, és az ezt akadályozó román intézkedések ellen. Az elmúlt években több ízben juttattunk el petíciót az ottawai román nagykövetséghez, ahol a székely szabadság napján

demonstráltunk ottawai tagszervezetünk szervezésében. Ugyancsak petíciót nyújtottunk be a kanadai parlament honatyáinak, akik ezt felolvasták a parlamentben, de még nem született elmarasztaló döntés. Legutóbb ez év márciusában a Székely szabadság napjára küldtünk állásfoglalást a székelyek mellett több nyelven. Sajnos a kanadai kategóriák szerint a KMOSZ egy non-profit szervezet, mindössze a tagdíjak jelentik bevételünket. Ezért túlnyomó részben csak erkölcsi támogatásunkról tudjuk biztosítani például a székely autonómia ügyét is…

 

- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik a Balassi-folyamat jelmondata. Hogyan segítik elő, hogy a meglévő magyar műveltség és művészet mellett ott, Kanadában keletkezzenek új és egyértelműen magyar művészeti, kulturális értékek?

 

- A következő fontos célkitűzés a KMOSZ alapító okiratában: Kanadai magyar szervezetek gazdasági, tudományos, művészeti és szabadfoglalkozású körök közötti eredményes együttműködés elősegítése. Az elmúlt évtizedekben, jóval a KMOSZ megalakulása előtt már számos formában jelentek meg hasznos magyar tudományos, gazdasági, humanitárius, művészeti, kulturális értékek. Ezek között szerepelnek közhasznú tudományos újdonságok, kanadai magyar tudós Nobel-díja, magyar orvosok által alapított kórház, számos magyar képzőművész jelentős alkotása, magyar mérnökök munkája fontos infrastrukturális létesítményekben s a többi. Ezek mind a magyar szakmai műveltség alapján és a magyar művészek tehetségének kiteljesedésével váltak új és egyértelműen magyar tudományos, művészeti és kulturális értékekké. Néhány  további példa: A KMOSz szervezetei között szerepel a HUVAC, the Hungarian Visual Artists of Canada – Kanadai Magyar Képzőművészek Egyesülete -, amelyben mintegy harminc  képzőművész vesz részt és az évente megrendezett kiállításokon mintegy kétszáz művet állítanak ki. A kanadai műértők szerint ezek a kiállítások a legjobbak között szerepelnek, művészeti értékek és a kiállított művek fogadtatása alapján. Egy másik egyértelműen magyar művészeti érték a Kodály Néptánc Együttes - Toronto's Hungarian Folkdance Ensemble, amely nagy sikerrel lép fel mindenhol Kanadában, és gyökere a kanadai Magyar Házakban szereplő népi táncegyüttesek  munkájának és sikerének. Folytathatnám még a sort a kanadai koncerttermekben nagy sikerrel fellépő tehetséges magyar származású kanadai  zenészekkel  és még számos tehetséges magyar művész, építész, orvos és tudós eredményes munkájával, ami bőven meghaladja az interjú terjedelmét. Ugyancsak fontos és alapvető célkitűzés a KMOSZ alapító okiratában: Aktív  állampolgári részvétel a kanadai és magyar nemzeti, kulturális, hagyományőrző és humanitárius események szervezésében és megünneplésében. Az 1956-os forradalom 60 éves évfordulója lesz ez évben, Kanada 150 éves lesz 2017-ben. A KMOSZ és szervezetei megkezdték a felkészülést mindkét fontos eseményre.

Messzire látott a NASA magyar távcsillagásza

Bejczy Antal fordíttatta le a János vitézt angolra azzal a John Ridland amerikai költővel, aki 2010-ben nagyrészt épp ezért a teljesítményéért kapta meg a Balassi Bálint-emlékkard magyar alapítású nemzetközi irodalmi díjat. Ez az egybeesés most derült ki, ebben az interjúban, amelyet Rudas Imre professzor adott a Présház Hírportál főszerkesztőjének, történetesen a Balassi Bálint-emlékkard alapítójának: Molnár Pálnak.

2016. január 25.

 

- Professzor Úr, Bejczy Antal fizikus munkásságát bemutató állandó kiállítás nyílt az Óbudai Egyetemen. A tavaly elhunyt tudós az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA bolygókutató központjának vezető kutatójaó, a nemzetközi űrkutatás és robotika kiemelkedő személyisége volt. Amikor bő évtizede itthon járt, hallatlanul szerény, derűs, fiatalos embert ismerhettünk meg benne. Világhíresség, aki emlékezik a Duna-part éléményeire gyerekkorából...


- Ahogy a növények, úgy az emberek sem létezhetnek gyökerek nélkül. A gyermekkor élményei, az akkor kapott kulturális alapok, a tudás iránti vágy ébredése, a hit, a család, az ország, a haza szeretetére nevelés jelentik azt a hátteret, amiből az ember, így a tudós isélete folyamán mint gyökerekből táplálkozik.  Különösen meghatározók voltak mindezek Bejczy Antal, az ember és a világhírű tudós személyiségének kialakulásában. Így vált igaz emberré, büszke magyarrá, az újat, az ismeretlent felfedezni akaró, alkotó kutatóvá. 

MTI Fotó: Bruzák Noémi

- Bejczy Antalt a magyar állam is elismerte: Tisztikereszttel, ugyanakkor a civil világ is kifejezte nagyrabecsülését Magyar Örökség-díjjal. Különleges szerencse-e, ha egy sikeres tudós meg tud őrizni, ki tud alakítani személyiségében olyan értéket, amely tiszteletet is parancsol, és baráti érzelmeket is kelt? 

 

- Különleges adottságok kellenek ahhoz, hogy valaki egyszerre világszerte elismert, tisztelt tudós és egyben szerethető, közvetlen, embertársait egyenlőként kezelő, segíteni akaró ember legyen. Talán születni kell erre, talán a nevelés az életpálya eredménye, a titkot nem tudom. De azt igen, hogy Bejczy Antal a legjobb példa az igaz ember és a nagy tudós szerencsés ötvözetének. Barátsága kitüntetés volt a számomra és örökké az marad. 

- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Mennyire gazdagíthatja az ifjabb nemzedékeket, ha a tengerentúli magyar sikeremberekre is kiterjeszti az érdeklődés fénykörét?

 

- Bejczy Antalt kutatói éne az űr, a távoli égitestek megismerésére, az űrjárművek alkotásának mérnöki kihívásaira adott válaszokra sarkalta. Nagyon jellemző azonban rá, amit az európai Balassi-folyamat megfogalmaz:

Nem kell távolban keresgélnünk, itt előttünk fekszenek a kincsek, szinte le sem kell hajolnunk értünk: kéznyújtásnyira vannak.” Elkötelezett volt a magyar kulturális örökségek megőrzése, azok minél szélesebb, akár nemzetközi megismertetése iránt. Két példát emelnék ki számos ilyen irányú tevékenységéből.

Többek között Bejczy Antal szponzorálásában 1999-ben került kiadásra John Ridland fordításában angol nyelven a magyar irodalom egyik gyöngyszeme, Petőfi Sándor hallhatatlan műve, a János vitéz (Sándor Petőfi: John the Valiant. A bilingual edition.)

Bejczy Antal nagylelkű adományai között kiemelkedő szerepet tölt be a Besnyő Magyarok Nagyasszonya Plébánia templom felújításának támogatása. A második világháború során a templom és a paplak súlyosan megsérült, amit 1947-ben Bejczy Jenő felújítatott. A következő évtizedek során a templom állaga ismét súlyosan megromlott. 2002-ben Bejczy Antal édesapja emlékére is felajánlott adományából, a falu lakosságának áldozatos munkájával a templom felújításra került és a környék legszebb egyházi épületévé vált.

Ausztráliai magyarjaink megülik a nemzeti ünnepeket

 

November és december fordulóján Budapesten járt az ausztráliai magyar közélet egyik tevékeny, ismert alakja, Kardos Béla, az Új Dél-Walesi Magyar Szövetség tiszteletbeli elnöke. Részt vett a Magyar Diaszpóra Tanács V. ülésén a Várkert Bazárban. Az erről szóló összefoglaló a Magyar Élet 2015. december 17 és 24-i számaiban jelent meg. Kardos Bélának tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

2016. január 2. 

 

- Elnök Úr, az Óhazától távoli földrészen miért erősítik meg magyarjainkat a nemzeti rendezvények, a magyar ünnepek megülése Melbourne-ben, Sidney-ben, egyebütt Ausztráliában?- Főként azért erősítik meg nemzeti öntudatukban ezek a Nemzeti Ünnepélyek az ausztráliáliai nemzetrészt, mert felidézik az ifjúkorok emlékeit: az átélt ünnepi hangulatot, az elhangzott beszédeket, a megtanult és elszavalt verseket és a többit. Akiknek nincsenek ilyen emlékeik, azokban felkeltik az érdeklődést. Gondolok az elszakított területekről érkezőkre, akiknek esetleg nem adatott meg a lehetőség, az idegen járom alatt, a magyar nemzet történelmi eseményeire való emlékezésre. Vonatkozik ez a harmadik és negyedik generáció már külföldön született fiataljaira is, akik a hétvégi magyar közösségi iskolákban, a magyar cserkészetben, vagy a tánccsoportokban tevékenykednek. A magyar történelmet idéző nemzeti évfordulók, megemlékezések ösztönzik bennük a hagyományok tiszteletét. Ehhez a Budapesti Balassi Bálint Intézet nyelvi és kulturális hungarológiai képzései is hozzájárulnak azok számára, akik egyre nagyobb számban veszik azt igénybe.

 

- A mai feszült világhelyzetben hogyan segítheti a magyar érvényesülést az ausztráliai nemzetrész?

- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik a Balassi-folyamat jelmondata. Mit tesznek Önök azért, hogy az Ausztráliában létrejött magyar művelődési, művészeti értékek a Duna, Tisza vidékén élő magyarokhoz is eljussanak?

 

- A nemzeti emigráció sokrétű társadalmának a kommunista hatalom átvételét megelőző érából származó jólképzett és elismert honfitársaink révén tevékenységünk kiterjedt: a kulturális, zenei,képzőművészeti, műszaki, -egészségügyi, honvédelmi, diplomáciai, gazdaságfejlesztési és okatási területekre is. Etekintetben szép eredményeket tudunk felmutatni, s ezt szeretnénk bemutatni Magyarországon is, ha ebben a magyar kormányzat intézményei és a közféra szervezetei is közreműködnek. Ilyen kiállítási anyagot már leadtunk az Országos Széchenyi Könyvtárba, és az úgynevezett rendszerváltozás, a '90-es évek eleje óta emigrációs múzeum működik Lezsák Sándor jóvoltából Lakiteleken. Továbbá a XVI. Magyar Kultúra Napja budapesti gálaelőadásán, amelyet a Falvak Kulturájáért Alapítvány rendezett 2012-ben a Royal Szálló dísztermében, Ausztrália volt a díszvendég. Az eseményen bemutattatott az ausztráliai magyar kultúra minden szegmense filmvetítéssel és neves előadók közreműködésével. Ugyancsak az eddig megtartott öt Magyar világtalálkozón, az Uránia Nemzeti Filmszínházban és a SYMCA központban, az ausztrál pavilonban napokon át lehetett e távoli földrész magyarjainak tevékenységével ismerkedni. De tudna Ausztrália és az itt élő nemzetrész segíteni globális gazdasági vonatkozásban is a keleti- és déli nyitás terén Magyarországnak, ha újranyitnák a 2009-ben felszámolt, 39 éven át működött, Sydney-i Főkonzulátust.  Ne feledjük, Sydney Dél-Kelet Ázsia és az Óceáni-térség regionális központja. Tudomásom szerint itt több főkonzulátus működik gazdasági kirendeltséggel, mint New Yorkban.  

 

A Sidney-i Operaház

- A magyarság érvényesülését – a magyar imázs kialakítását, ápolását és fejlesztését –, az ausztráliai nemzetrész adottságai révén sikeresen tudja segíteni. A múlt század 50-es éveiben Ausztráliába került politikai menekültek – akiket nemzeti emigrációként nevezünk –hivatásuknak megfelelően évtizedeken át a vasfüggöny lebontásán fáradoztak memorandumokkal, konferenciákkal és tüntetésekkel vegyesen a többi úgynevezett. „Captive Nation” menekültjeivel egyetemben, megnyerve ehhez támogatásra az ausztrál politikai és közélet mérvadó személyiségeit. Nem feledkezve meg a nyugati világ számottevő politikusairól sem.

Az automatika csökkentheti az atomrizikót

Az automatizálás megelőzheti a következő Fukusimát - ezzel a címmel írt könyvet Lipták Béla, Amerikában élő magyar tudós. A kötetet, mely 330 oldalas, a Nemzetközi Automatizálási Szövetség adta ki. A fukusimai katasztrófa után több ellenérvet kaptak az atomenergia ellenzői. A nukleáris energia hívei szellemi erőfeszítésre kényszerültek. Még felelniük kell kihívásokra. A 79 éves mérnökembernek tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

2015. október 14.

- Professzor úr, a fukusimai atomerőmű 2011-es vészhelyzetét többek között a hűtőrendszer hibája okozta. A földkerekség nyugodt lehet-e afelől, hogy a tényleges okot mind japán barátaink, mind a nemzetközi atomszakértő agytröszt részletesen és világosan föltárta?

 

- Igen, feltártuk, de meg nem oldottuk!  Az ok az volt, hogy a külső és belső energia források egy időben történő elveszítése esetén a reaktor nem kap hűtővizet. Ez a gond megoldatlan például Pakson is.

- A katasztrófa után informatikai zavarról is felröppentek hírek, olyanokról mégpedig, amelyeket állítólag a világ távolabbi pontjáról szándékosan okoztak. Az ilyen jellegű támadások ellen védhetők-e az atomerőművek?

 

- A cyber-terrorizmusra már voltak próbálkozások több-kevesebb sikerrel, de annak igazi használata csak most következik. A védekezés a gyár teljes vezérlő rendszerének függetlenitése az Internettől. Sajnos még sok baleset kell ahhoz, hogy ezt a "keserű pirulát" lenyelje ez az iparág, és megoldtást találjon (beleértve Paksot).

 

- Ön az automatizálásban látja a biztonság - legalábbis egyik - kulcsát. Ez a műszaki fortély megnyugtathatja-e a térség társadalmát az atombiztonság ügyében?

 

- Félreért! Én a könyvemben azt bizonyitottam csak be, hogy a földrengés időpontja és a cunami megérkezése között elég idő lett volna a reaktorok automatikus lehűtésére. Ez nem azt jelenti, hogy automatizálással biztonságossá tehető minden reaktor, bárhogyan is van tervezve. 

Nem tehető. (Például Paks sem). Ahhoz, hogy automatikusan biztonságos legyen, másként kell tervezni!

 

Ezért is született meg a találmányom, melyben a hűtés beindulása semmilyen külső energiaforrást nem igényel (teljesen automatikus), mert a hűtőviz a reaktor felett van elhelyezve, így a vizet gravitáció mozgatja, és a hűtőszelepet maga a hőtágulás nyitja meg. Márpedig se a hőtágulást, se a gravitációt senki és semmi le nem állithatja.

 

Imázsunkat mások rajzolják a nagyvilágban

Októberben és novemberben idehaza tartózkodikMagyaródy Szabolcs könyvkiadó. A tengerentúlon élő híres értelmiségi örömmel tart ingyenes előadást többek közt a következő témákban: Mit tesznek a haza érdekében a nyugati magyarok?; Magyar hírverés teljes hiánya?; A "bűnös nemzet" hazugsága; A magyar falu jövője; 

Európa elözönlésének okai és következményei. A könyvkiadónak tett föl kérdéseket a Présház Hírportál. 

 

- Hazánkban a népszaporulat visszaesésének okát a társadalom nagyobb része tudja, fölösleges is lenne kimondani. A jelen helyzetben egy demokratikusan megválasztott kormány lehet-e olyan erős, hogy megtegye a népsokasodáshoz kellő intézkedéseket, például levezényeljen egy kultúratámogatási fordulatot?

 

- Nem annyira kultúratámogatásra, mint új adózási rendszerre lenne szükség. Talán egyetlen megoldás adódna, amely semmiféle  humánus vagy törvényes  akadályba nem ütközne és a társadalom anyagi tűrőképességének határán még éppen hogy belül  van. Az új –családi – adózás  és a  harmadik gyermek után járó jelentősen emelt adókedvezmény a jól képzett,  rendszeresen alkalmazásban lévő nőket több gyerek vállalására ösztönzi – megkülönböztetés nélkül.

 

- Azt, hogy az USA és Mexikó között kerítés fut, és több száz mexikói meghal évente határátlépési kísérlet közben, sőt a Közel-Keleten újabb és újabb betonkerítést emelnek, a társadalom nagyobb része tudja. Egy extrém irányzat azonban ezekről hallgat, a hazai Déli Védvonal építése ellen azonban indulatokat kelt. A botor erőlködés semlegesítése kiknek a föladata egy demokráciában?

 

- Talán  egy állami propagandahivatalnak össze kellene gyűjteni a már létező határzárak  leírását, s  azt  a médiában  vagy postán terjeszteni.  Az ezzel járó költségeket az ellenzék hazugságaival kellene indokolni.


- Fedezd föl saját kultúrád! - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. A terrormigráció leállítása után - ha ez megtörténhet

Kép: NAVA

még egyáltalán - a kontinens civil szervezetei lesznek-e még olyan erősek, hogy felsorakozzanak a magyar kezdeményezés mögé?

    

- Ez folyamatban van.  Már mindenki tudja, mi  a helyzet  Franciaországban, Angliában, Svédországban,  Belgiumban és Németország egyes részeiben. A nemzeti oldal minden országban erősödik.

Magyar mérnök ültette négy kerékre Amerikát

Detroitból hat Fordson traktort küldött Makóra, hogy beindítsa testvérei vállalkozását. 1921-ben 100 ezer koronás ösztöndíjat alapított a Felső Ipariskola makói inasainak segítésére. Budapesten 1926-ban találkozott Horthy Miklós kormányzóval, valamikori hajós parancsnokával a budai Várban. Akkor már a Ford Művek világhírű főmérnöke volt. Makón egyik rokonának ezüst colstokját ajándékozta, ez ma is megvan.

A kiváló magyar mérnök Galamb József 1881-ben született Makón. Elemi iskoláit szülővárosában végezte., majd a Fa- és Fémipari Szakiskolába járt Szegeden. 1901-től pedig Budapesten a Magyar Királyi Állami Felső Ipariskolában fejezte be itthoni tanulmányait. Kiváló hazafiként 

egyéves önkéntes katonai szolgálatot teljesített Polában, a magyar flottánál. A gépészeket képző igényesiskolahajó parancsnokaként, Horthy Miklós, I. osztályú sorhajóhadnagyként tevékenykedett tekintélyt parancsolóan.Galamb 1903-ban Aradról a Marta vállalat ösztöndíjával németországi tanulmányútra utazott. Frankfurt am Mainból, az Adler autógyárból indult a Saint Louis-i autó világkiállításra. Ott határozta el, hogy Amerikában marad. 1905-ben jelentkezett a detroiti Ford vállalatnál.

Magának Henry Fordnak a munkatársa lett, s 1907-től a T-modell tervezésében már meghatározó szerepe volt tudásának. A gépkocsival négy kerékre ültette Amerikát! Két évtizeden át: 1908-tól 1927-ig gyártották a híres T-modellt, 15 milliót gyártottak belőle.

Bevált  a Fordson traktor is, melynek tervezését szintén Galamb József kezdte el, a B-modell motorjának és a T-modell hátsó tengelyének felhasználásával.

Galamb 1944-ben nyugdíjba vonult, tizenegy évvel később Detroitban elhunyt. A magyar és az amerikai műszaki élet nagy alakja volt, mindkét országban büszkén emlékeznek rá.

Kép: Egy 1914-ben gyártott Ford T-modell Szegeden 2016. február 22-én. A több mint száz éves, ritkaságszámba menő felújított autót közel ötmillió forintos áron árulja tulajdonosa egy internetes portálon. MTI Fotó: Czeglédi Zsolt

 

Brazíliai magyarjaink 

São Paulóban él Szenttamásy Egon János. Az agrármérnök-tervezőnek alkalma volt bejárni a teljes Brazíliát.

 

- Brazíliában miért fontos megőrizni a nemzeti identitást?

- Budapesten születtem 1941-ben, és 1949 januárjában hagytuk el az országot, elszöktünk. Agrármérnök vagyok és működök egy önkormányzatnál a szakmámban. A  Magyar Háznak volt elnöke és most a Könyves Kálmán Szabadegyetem vice rektora vagyok. A Rektorunk idősebb bencés pap, sajnos tolószékben tartózkodik. A mai időkben már nem fontos a nemzeti identitás megőrzése, talán csak azoknak akik Magyarországot szeretik meglátogatni.

- Megerősítőek-e azok a művészeti, művelődési 

rendezvények, amelyek magyar élményt adnak brazíliai magyarjainknak?

- Főleg csak az idősebb generációnak.

- Az Ön civil szervezetében működnek-e fiatalok: harmincévesnél ifjabbak?

 

- Sajnos minden próbálkozás dacára nem  tevékenykednek 50 évnél fiatalabbak.

- Az anyaország miképpen tudja Önöket megerősíteni magyarságukban?

- Az idős generációnak kulturális előadásokkal és a fiataloknak zenével, népi tánccal, és vetíthető anyagokkal.

- Mi ad okot az optimizmusra?

- Sajnos nincs okunk, mert a magyar cserkészeten, a népi táncon, a havi magyar ételeken és  a három nemzeti ünnepen - Március 15-én, Szent István napján: augusztus 20-án. és Október 23-án  - kívül csak egy-két váratlan magyar művészeti rendezvény tartja bennünk a lelket a további kitartásra.

Argentínai magyarjaink őrzik kapcsolataikat az Óhazával

Hatévesen, 1948-ban került Argentínába Vattay Miklós. Buenos Aires, az argentín föváros General Pacheco-nak nevezett északi külvárosában lakik bő ötven éve.

 

- Miért fontos az óhazától több ezer kilométerre is megőrizni a magyar identitást?
 

- Ezt szolgálja jelenlegi tevékenységem. Ezt több intézményen belül teljesítem. Úgy mint mint a Vitézi Rend Dél-Amerikai szervezete, a Szent István Kör, amelynek alelnöke vagyok, és az Argentínai Magyar Intézmények Szövetsége (AMISZ), amelyen belül a fötitkári tisztet töltöm be.

 

- A magyar művészet, a magyar kulturális élmény mennyiben segíti a magyar érzés megerősödését?

 

- Argentina európai mércével mérve fiatal ország. Engem a magyar eredet egy ezerszáz éves európai magyar történelem is a kultúrához kapcsol. Az argentin társadalom elönyösen ítéli meg a más eredetet. A magyar nyelv, müvészet és kulturális hatását volt 

alkalmunk tapasztalni a Körösi Csoma Sándor ösztöndíjasok tevékenységén keresztül. Ez nagy ország és több helyen vannak magyar eredetü csportosulások, amelyek könnyen és hamar elszigetelődnének. Mi egybefogjuk őket.

 

-  Az Ön civil szervezetében tevékenykednek-e fiatalok: harmincévesnél ifjabbak?

 

- Az ifjak saját szervezeteikben 

tevékenykednek (cserkészet, Zrinyi Ifjusági Kör, Regös Tánccsoport és a többi.) Ezek munkájából alaposan kiveszik részüket. Csúcsszervezetbe már nehezebben kapcsolódnak be. Inkább életpályájuk jobb kidolgozásáról gondoskodnak. Ezért van az hogy ritkán találunk 30 és 50 év közötti vezetőt szervezeteinkben.

 

- Mi ad okot a derűvárásra?

 

- Reményt az nyújt, hogy a nehézségek ellenére megtartják a kapcsolatot a magyar
egyesületekkel, és alkalomadtán majd átveszik a stafétabotot.

A Monarchia műfaja Kaliforniában: Los Angeles-i operettsikerek

Kaliforniában a magyar azonosságtudat megerősítője az operett. Los Angelesben a Szoboszlai Sándor nevét viselő Dél-Kaliforniai Magyar Színház sekertörténete jelentős részben az egykori Osztrák-Magyar Monarchia jellegzetes színházi zenés műfajában, az operettben válik valósággá. 

A kiváló magyar színészek - Hrotkó Csaba, Horváth Lilla, Pankotay Péter, Tóth Kinga és a többiek - a Lili Bárónőt állítják színpadra a Nine O'clock Players Színházban április 18-án, szombaton este 6 órai kezdettel. 

Huszka Jenő és Martos Ferenc remekműve a kellő mértékben a XXI. századi ízlésvilághoz igazodik, erről a szöveget átdolgozó Maxim András gondoskodott finom érzékkel. 

A színművészet mellett a konyhaművészet is teret kap a Los Angeles-i magyar találkozón: a színház dísztermében vacsora követi majd az előadást, magyar ínyencségekkel. 

A társulat korábban a Mágnás Miskávaé, a Marica grófnővel is közönség elé állt, az operett műfáját tovább fényezve az óceánon túl is.

Ezt a műfajt a Monarchiában is nagyrészt a magyar művészek virágoztatták fel. Kálmán Imre, Jacobi Viktor, Lehár Ferenc, Ábrahám Pál, Eisemann Mihály fölemelő művészi élményt szerzett a színházi közönségnek - maguknak a színészeknek is. 

Lehár leghíresebb művét, a Víg özvegyet az amerikai közönség is tesztéssel fogadta bő évszázaddal ezelőtt New Yorkban és Chicagóban. Sikere a librettistáknak, Victor Léónnak és Leo Steinnek is köszönhető volt. 

A jeles magyar librettisták - Földes Imre, Konti József, Bakonyi Károly és még sokan - a műfaj magas szintre emeléséért sikerrel tettek sokat tehetségükkel.

Maga az operett - hivatalosabb elnevezéssel: Magyar Operett - ma a hungarikumok listáján is szerepel, azaz nemzeti művelődési, művészeti érték.

A szakértők 1902-re, a Bob herceg színre vitélének időpontjára teszik a magyar operett érdemi megjelenését. Huszka Jenő remeke után sokan úgy értékelték: a bécsi kerigőt elevenen egészíti ki a magyar toborzó - verbunk - és csárdás zenei anyaga. Ezek ritmusát ifjabb Johann Strauss is átvette a Denevérben.  A magyar operett a tengerentúlon a XXI. század előzemutató művészeti, művelődési értéke. 

 

This site was designed with the
.com
website builder. Create your website today.
Start Now